Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-15 / 37. szám
64. évfolyam, 37. szám Nagykanizsa, 1925 február 15, vasárnap Ái*a 2000 korona POLITISCH! inPSLUP Sxcrkeszíőség és kiadóhivatal Fö~ut 5 Inícrurban-Tdífon 78, nybmda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla E!óíizí‘ésl árs: Egy hóm 30.000 korona Három hóra ...................... 90.ÍX)0 korona RE STAURÁCIÓ Irta: Középgulácsi Péczely László A politika, a tudomány berkei visszhangzanak ettől a szótól. Az emberiség pedig mankóra támaszkodva jáija az Élet ösvényeit. Milliók ajakéról tör fel a segélykiáltás, de — mindhiába. A vészharang pedig közben kong szüntelen. Amott végelgyengülésben kiszenvedett meddő politikusok vesznek el a feledés és megsemmisülés örvényében, emitt durva kezű és szívtelen lelkű alakok ássák a pusztuló tömegáldozatok számára a sírok végtelen sorozatát. Gondolni nem gondolnak semmit. Sőt örülnek annak, ami fölött mások zokognak. Nekik a halál ad kenyeret. Egykor régen Gordios mondái frigiai parasztkirály összekuszálta a róla elnevezett gordiusi csomót, amelyet hosszú időkön át nem tudott szétbogozni senki. Nagy Sándor Makedónja ifjú királya igen egyszerűen oldotta meg a .kérdést: kardjával kettévágta. Azóta évezredek raffinéi iája font és kötött a huszadik század emberisége számára egy újabb gordiusi csomót. Ezt azonban karddal megoldani nem lehet. Ez a csomó húsból és vérből áll s át meg át van szőve életerekkel, szaturálva véredényekkel, amikhez nyúlni élesre fent késsel vagy szablyával nem tanácsos. Megoldani azonban mégis meg kell! Ebben a törekvésben azonban úgy a politikum, mint a tudomány eddig alkalmazott eszközei meddőnek bizonyultak. A politika fegyverei inficiálva voltak, nemzeteket fertőztek meg, békés országokat szabdaltak széjjel s a kulturviiágot a fejetetejére állították. Müve: tömeganarchia ! Közvetve a tudomány sem mentes egészen e szomorú következmények fölidézésében. Nem pedig azért, mert a hipoíhezisek tömkelegé a bázisa. A növés fogalmát még ma is Négeli tisztán elméleti tantételével magyarázza. Magát az Életet chemice és mikroskopice határozza meg s csak azokat a jelenségeket ismeri el, amelyeket azok segítségével szemléltetni és fölfogni képes. Még ha meg is köveznek, kimondom bátran, hogy ez nem az Élet és nem az igazság. Az Éiet az anyag: értelemre, érzékelésre, öntudatra kelésének nagy megnyilvánulása, amely szellemi tényezőkben jut kifejezésre, de amelynek lényege előtt rezignáltan áll meg ma is a tudomány. Nem fejtegetem e köteteket igénylő kérdést, azonban fönlartom az előbbi állításomat, hogy az Életről teljesen téves fogalmaink vannak. De nemcsak az Életre vonatkozik ez az állításom, hanem részben magára az organizmusra is. Hány tétele előtt állunk és torpanunk meg tapasztalatlanul. Még Virchow sejtelmélete, eltekintve szerkezeti részétől sem tekinthető élettanilag befejezett ténynek. Hiszem, hogy közel van az idő, amikor arra hivatott elme és reászü- letetíség fölfedi az ember-, állat- és növényvilág testét fölépítő és alkotó miriád parányának — mikroorganizmusának — a belső élettani titkát, ami a mikrokosmos kétnemüségén épül fel. Az Élet nagy és titkos könyvéből elsősorban is meg keli ismernünk Istent s alkotásának, a természetnek csalhatatlan törvényeit és nem halad- . hatunk tovább az emberi elme által megformulázott s gondolatvilágunkhoz alkalmazott tévtanókhoz. Lássunk erre nézve néhány argumentumot. Hivatkozom előbbi: „Az emberiség a tragédia utján“ cimü cikkem állításaira. Ebben statisztikai alapon regisztráltam a tényt, hogy száz újszülött gyermek közül Ötven halva „születik, vagy „rövid időn belül elpusztul. Huszonöt pedig nyomorék stb. tehát csak egynegyed része, ennek is csak egy része éri el a felnőtt kort. Nem-e döbbenetes tény ez ?! Az igy megmaradt embertörmelékre azután reászabadul az idő elölt pusztító betegségek egész sorozata: a tüdővész, a vérbajok, a fertőző epidémiák, újabban a mindinkább növekedőben levő rákbetegség és a többiek. És mindez a tudomány asz- szisztenciája mellett. A tudomány asszisztenciája mellett? Akkor itt valahol bajnak kell lenni. Van is! A tévesen értelmezett élettanban. Eredmény: 2H/2 átlag- emberi kor és degeneráció! Ahol az emberiség pusztulása idő- előtti és általános, ott az azt előidéző okoknak is általánosnak kell lenniük. A nők 98°/o-a szervi beteg. Épen ezért a hisztéria első, másod és har- madlagos stádiumában íömegbeteg- ség, a meddőség pedig körűinél. Délvidék, tenger, Kárpátok, Davos, szanatóriumok, higiénikus életrend, oltások stb. dacára a tuberkulózis megfékezhetetlen és leküzdhetetlen réme az emberiségnek. A vizgyőgy- intézetek képtelenek befogadni az idegbetegek áradatát. Elmegyógyintézeteink zsúfolva vannak élőhalottakkal. Nem is szólok azoknak a nagy számáról,- akik még közöttünk szabadon járnak-kelnek, de akik csupán abban különböznek a már bolondok házában sínylődő társaiktól, hogy amíg azok a szerencsétlenek már képtelenek gondolataikat rendszerbe foglalni, addig ezek még többé-ke- vésbé rendszerbe foglalják, habár ezt a rendszert fuíurizmusnak, kubizmus- nak, dadaizmusnak, vagv impresszionizmusnak nevezik is. Pedig bizony, ha elegendő hely volna, jó lenne ezek közül is többeket a társadalombó- kivonni azon az egyszerű alapon?: „egy bolond százat csinál.“ E testi enerváltságokhoz csatoljuk még hozzá a lelkiénervúítságot is. Akkor eljutunk a jelen cikkem címéül használt: restauráció égető szükségességéhez. Ennek a restaurációnak azonban testben és lé'ekben kel! megtörténni, mert mind a kettő beteg,— nagyon beteg. Szinte nehéz eldönteni, hogy a kettő közül melyik szorul gyorsabb segítségre? Én a lelkek orvoslását fe rtőm előbbrevdiónak, mert amig az átlag életkor egy évvel leesik, ahhoz .századok igényeltetnek. A lelki segély- nyújtás azonban rapid beavatkozásra szorul. A hitetlenség és vallástalan- ság fattyúhajtása : az erkölcstelenség tombol a társadalmak kebelében s m nt a fát megőrlő szú fölemészti azt. Ennek befolyása alatt vált a kúltura egyszárnyú madárrá, amely szárnyatlan oldalával a föld porát horzsolja. igényeket, külsőségeket támaszt, de a lelkek kultúráját a faképnél h gyja. Pedig én azt a kultúrát tudom csak magasra emelt kalappal köszöntem-, amely mind a kettőt sz-olgálja, mégis a lelket emeli túlsúlyra ! Nem tartom szükségesnek a lelkek dekadenciáját bővebben fejtegetni és megvilágítani. Sötétlik az magától is. Sötéílik a mulatóhelyek, báltermek pazar fényében, a paloták termeiben, a falusi bogárhátu hajlékok kisded szobáiban, a korcsmák szurtos levegőjében és legtöbb falu ünnep- és vasárnap félig-meddig üres íeniplomaiban. Sybarita ma a legtöbb ember! Mégis megdobban a szivem, mert hazámat, nemzetemet imádva szeretem. És amikor szempillámról azt a pár csepp igazgyöngyöt, amely fátyolba vonta, letörlöm, a távol ködén át fölcsillan a remény s lelkem- ből feltörő hangja a fülembe cseng: lesz még hatalmas a magyar és nagy a haza! Ti pedig papjaink, akik áldatok, legyetek áldottak, ha a magyar ember lelkét megtérítitek és a magyarok Istenének és hazának visszaadjátok! A lelkek restaurációja mindenek előtt! Ami a tudományt illeti, a fölfedezések nagyszerű korát éljük. Egy pillanatig sem kételkedhetünk tehát abban, hogy itt is eljön az az idő, amelyben világosság derül a sötétségre. Az intuíció jövő szelleme hatalmas reflektorokkal világit majd belé a mélységek titkos rejtekeibe és a hipothézisek helyébe tényeket emel ki az emberiség számára, javára, boldogulására és a szenvedésektől való megváltására. A megértés nagy műve az lesz, ha a hit és a tudomány összefog, a testben lélekben beteg emberiségnek mindkét oldalon a hóna alá nyúl és vállvetve kivezeti a pusztulás mocsarából oda, ahol üde-balzsamos a levegő és a láptalaj nem fenyegeti eimerüléssel azt, aki rajta jár. Aztán együtt vezetik be abba a virágos kertbe, ahol a vallás szinpompás virágai nyiladoznak és illatoznak, ezer gyönyörűséggel és egészséggel árasztva el a restauráció nagy művét: a jövő emberét. Csilt®rt©kSr?! siáms! be a mlnisstereiKÜIc genfi arljáróS A jaaiiysi végleges fi^efés^estdeaiésig .S3—20 százalékos segélyt kapísak a köztisztviselők Budapest, február 14 Bethlen István gróf miniszterelnök pétiteken este megérkezvén Genfben folytatott tanácskozásokról Budapestre, szombaton délben átvette Vass József dr. miniszterelnök helyettestől hivatalát. Nyomban ezután a kultuszminiszterrel, majd a külügyminiszterrel tanácskozott. Kormánypárti körök értesülése szerint a csütörtöki minisztertanácson fog beszámolni a nyilvánosság számára genfi utjának eredményeiről. Ezzel szemben több ellenzéki képviselő már a I szerdai iníerpeilációs napon meg ! akarja interpellálni a miniszterelnököt. ! A genfi tanácskozások főként há- i rom pontra irányultak: mezőgazda- I sági hitel, beruházások és köztiszi- I viselők fizetésrendezése. A Népszö- j vétség pénzügyi bizottsága elvben | hozzájárult e fontos kérdések meg- | oldásához, de csak a szanálás pro- ! gramjának keretein belül. A mezőgazdasági hiielre vonatkozó tárgyalások olyan értelemben folynak, hogy a külföldi tőke magán- jelzáloghitel formájában jöjjön az országba, igy természetesen az állam garanciája nélkül. A beruházások és tisztviselői fizetésrendezés kérdését a 250 milliós kölcsön még meglevő összegéből oldják meg az állam bevételeinek és kiadásainak viszonyát figyelembe véve, ami csak a költségvetési év végén, júniusban fog kitűnni. Végleges fizetésrendezés ilyenfo mán csak júliusra várható. Addig a közalkalmazottak 15—20%-os rendkívüli segélyt kapnak. Ezekre vonatkozólag a minisztériumok Bethlen István gróf és Jeremiás Smith főbiztos tárgyalásai alapján tervezetet dolgoznak ki. Minthogy Smith csak egy két hét múlva érkezik vissza Budapestre, e tanácskozások is csak akkor lesznek esedékesek. Folytatják a magyar-osztrák gazdasági tárgyalásokak Bécsi jelentés szerint gróf Bethlen
