Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-11 / 33. szám
' 1 1925 február 11. 2ÄLAI KÓZLÖNV Ezután áttérnek a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalására, melyet Hermann Miksa ismertet. Előadó bejelenti, hogy a tárca keretében elmentek a takarékosság legvégső határáig. Ismerteti az államvasutak problémáját, beszél az állami üzemekről, végül kéri a költségvetésnek általánosságban és részleteiben való elfogadását. Walko Lajos kereskedelmi miniszter az ipar, kereskedelem és a forgalom kérdésével foglalkozik. Az iparnál különbséget kell tenni a fogyasztási ipar és az invesztiós ipar között — mondja. Kiemeli a textilipar fejlődését, melyben az utóbbi időben rombolás állott be. A középipar is oly nehezen küzd, mint a nagyipar. Különösen nehéz azonban a kisipar helyzete. Minél több kereskedelmi szerződést kell megkötnünk. Igyekeznünk kell, hogy kereskedelmi életünk olyan legyen, amely a mai nehéz időkben győzelmesen tud kikerülni a küzdelemből. Fokozni kell az exportot. A postánál nagy befektetésekre, beruházásokra lenne szükség. Február elsejével sikerült a postánál békebeli állapotot elérnünk. Az Államv- forgalmát el akarja érni ' forgalmára. Hosszabban beszél a Külföldi tőke bejövetelént; i iyéről A költségvetést eífogadásr ajánlja. Huszár Károly alelnöi előadja a Rupert-esetet, melyről lapunk más helyén részletesen beszámoltunk. Majd jelenti, hogy intervenció történt ebben az ügyben Pesthy Pál igazságügyminiszternél, aki azonnal intézkedett Rupert Rezső szabadlábra- helyezése iránt. Rupert el is hagyta a törvényszék épületét Mózer Ernő a honvédelmi tárca költségvetését terjeszt be. Az elnök napirendi indítványt tesz az ülésszak holnapi folytatására, amelyen a honvédelmi tárca költségvetését fogják tárgyalni. Az ülés este fél 7 órakor ért véget. Rupert Resső nemzetgyIllési képviselet SehaeiE törvényszéki tárgyalási elnök letartóztatta Kupéit tiszteietBenűB viselkedett a Íbi8*éság előtt Budapest, február 10 A budapesti büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa ma tárgyalta azt a sajtópert, amelyet Farkas Zoltán a „Szózat“ szerkesztője indított Boross László az „Esti Kurír“ szerkesztője ellen. Az Esti Kurír ugyanis a múlt év egyik novemberi számában foglalkozott a Márffy-féle üggyel és ezzel kapcsolatban a Szózatot úgy állította be, mint a bombások védőjét és pátronusát. Boross László a vádbeszéd után az utolsó szó jogán felszólalt és néhány támadó szót mondott a Szózat ellen, mire az elnök kötelességéhez híven felhívta, hogy ne térjen el a tárgytól, ne támadjon másokat, hanem védje saját magát. Shadl főtárgyalási elnöknek ezen kijelentésére a nagyszámú hallgatóság soraiból valaki félhangon megjegyzést tett. — Ki volt az ? — kérdezte az elnök. Jelentkezzék, aki a megjegyzést tettel Erre mindenki hátranézett. Mire az utolsó padsorokból felemelkedett Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő és gyors léptekkel az elnöki emelvény felé sietett. — Igenis — kiáltotta — én voltam a közbeszóló és megismétlem, hogy nincs joga senkinek a védöbe- szédet félbeszakítani! — önt nyolc napra letartóztatom! — szóit rá az elnök. — Engem nem lehet 1 — válaszolt Rupert. — Nemzetgyűlési képviselő! kiáltották erre többen a teremben. — Ez tettenérés! csattant fel erre Schadl elnök. Igenis, lefogom tartóztatni! Rupert erre visszament helyére. Schadl elnök ezután intett Bo- rossnak, beszédének folytatására. Majd a bíróság tanácskozásra vonult vissza. Szünet alatt az elnök intézkedett, hogy egy fogházőr jelenjék meg a tárgyalási teremben. Amikor a bíróság ismét bevonult, az elnök megszólalt: — Szíveskedjék annak az urnák idejönni, aki beleszólt a tán y.aás a. Rupert előjön és meghajtja, magát a bíróság előtt. — Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő vagyok, mondja. — Tessék leülni! szól hozzá az elnök, majd a iercmőr ieié fordulva mondja:- Aérem, hívja be a fogházőrt! Amikor a fogházőr azután bejön — leül Rupert mellé. Ebben a pillanatban Rupert Rezső feláll és azt mondja az elnök felé : — Tisztelettel tiltakozom az ellen az intézkedés ellen. Ez mentelmi jogomnak a .. . Elnök közbevág: ön az előbb, amikor azt mondottam, hogy le fogom tartóztatni, azt kiáltotta, hogy nem fogom letartóztatni. Ezért történt a letartóztatása! Rupert azután tovább tiltakozott és indulata úgy elragadta, hogy Schadl elnök Rupertet fegyelmi büntetéssel is sújtotta, vagyis fogsága alatt minden második napot böjttel szigorítják. Rupert tovább heveskedik, a terem közönsége is beleszól, mire Schadl dr. erélyesen rászól: — Vigyázzon, nem engedem, hogy sárbsmporják a bíróság tekintélyét! Ezután kihirdette Boross ügyében az ítéletet, amely Boross Lászlót rágalmazásért hat heti fogházzal és 5 ^millió korona pénzbüntetéssel sújtja. Éjjeli telefonértesülésünk szerint a budapesti törvényszék az igazság- ügyminiszíer intézkedésére Rupert Rezsőt szabadlábra helyezte. BELFÖLDI HÍREK Nagy Ernőt felszólítják mandátumának lemondására. Miután a kir. tábla és a kúria megállapította, hogy Nagy Ernő nemzetgyüiési képviselő megtagadta a nemzeti érzést, politikai körökben Nagy Ernőnek' a mandátumáról való lemondását várták. Mivel Nagy Ernő ezt eddig nem tette még meg, képviselői és politikai körökben felmerült a gondolat, hogy Nagy Ernőt pártkülönbség nélkül szólítsák fel mandátumának letételére. Az én első szerelmes levelem Irta: Baróti Rya Lehettem úgy kilenc-tíz éves, mikor falunkban egy fényes esküvőre készültek, amelyre engem is meghívtak kis koszorús-lánynak. Ez a meghívás igen imponálhatott szüleimnek, amit abból a körülményből következtetek, hogy ez az esemény gyermek-gardróbomra nagy szenzációt hozott. A kis koszoruslányi ruhát városi varrónő készítette s erre az alkalomra kaptam az első lakk- cipőcskét is. Mit jelentett ez akkor! Csakhogy ez a lakodalom nekem épen olyan sokára jött el, mint a karácsonyestéje szokott elérkezni. Minden nap számolgattam, hogy hányat is alszom még addig?Ilyenkor lehunytam a szememet s láttam közeledni a fiákkert, melybe bele fogok ülni csokorral a kezemben a szép ruhámban. Hogy fognak majd nézni s Jenő, az idősebb testvérem, nem fog többé békának nevezni. Egy napon aztán csakugyan a ] házunk elé robogott életem második nevezetes fiákkerje (az elsőn keresztelni vittek). Az örökké kócos hajamat hárman is igyekeztek koszoruslány-fejjé alakítani. Ez volt a legnehezebb feladat rajtam, mig végre is radikális módon, egy szaljaggal szorították le fegyelmezetlennek mutatkozott hajamat. — Jaj de gyönyörű vagyok — állapítottam meg boldogan magamról, mikor a tükör elé állítottak. — Magdika, vigyázz a ruhádra 1 a hajadra! szépen menj a menetben ! nehogy nevess szokásod szerint ! — hangzottak felém a figyelmeztetések kórusban. Én már sem nem láttam, sem nem hallottam, mig végre belecsü- csülhettem a fiákkerbe, melyben egy csirkefogó képű kis gimnazista ült, a vőfélyem. Borzasztó utálattal méregetett végig. Tudniillik kézzel- lábbal tiltakozott a vőfélysége ellen, de egy-két nyakleves kiutalásával csokrot nyomtak a kezébe és fiák- kcren elküldték értem. | Amikor elindultunk, az az érzésem volt, mintha ringelspiien ülnék. Any- nyira szédületesen szép volt. Láttam, hogy az utcabeliek megbámultak s az iskoláslányok földbe- gyökeredző lábakkal néztek utánam (láttam, mert visszanézegetíem). Az a meggyőződésem, hogy ez volt az első — és azt hiszem —- az utolsó diadalutja az életemnek . . . Az esküvői menetben a menyasz- szony és a vőlegény után állítottak bennünket. A vőfélyemnek kellett a hosszú sleppet vinnie. Amint igy haladtunk a templomban, a vőfélyem oldalba lökött. Felé fordultam és láttam, hogy a menyasszony slejppjével úgy tett, mint a kocsis a gyeplővel, sőt még diszkréten csettentett is hozzá a nyelvével, mire én hangos hahotára fakadtam. — Magdika! — súgta anyuskám felém s szeme fenyegetően villant rám. Én azonnal ráeszméltem komoly hivatásomra és szemrehányó tekintetet vetettem rakoncátlan vőfélyemre. A lakodalmi ebéd után az udvaron megkezdődött a tánc. A velem A közalkalmazottak fizetésrendezése. Bethlen IstVán gróf miniszterelnök holnap érkezik haza Géniből, ahol többek között előterjesztette a közalkalmazottak fizetésrendezését is a Népszövetség pénzügyi bizottságának ülésén és az eddig beérkezett hírek szerint a miniszterelnök akciója teljes sikerrel járt. A miniszterelnök a pénteki minisztertanácson számol be genfi utjának eredményéről. A szénbányász sztrájk tovább áll. Ép egy hete, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat fel- sőgallai és tatabányai tárnáiban ötezernél több munkás sztrájkba lépett, úgy, hogy az ország egyik legnagyobb bányájában naponta 750 vagonnal kevesebbet termelnek ezért. • Miután úgy a munkaadó vállalat, mint a munkásság mereven ragaszkodik álláspontjukhoz, a sztrájk ezért tovább áll és megbecsülhetetten károkat okoz ennek az amúgy is súlyosan beteg országnak. Őrei közül elmenekült cseh kém. Egy kémgyanus Hladis Do- bernik József nevű cseh embert katonai őrök a Markó-utcai törvényszékről visszaakarták kisérni a Mar- git-köruti fogházba, amikor az Akadémia-utcán kiszakította magát és felszaladt a cseh követségre, hogy j területkivüliség alá helyezze magát. A katonák szuronyt szegezve utána szaladtak, azonban a követség személyzete kiutasította a honvédeket az épületből, hivatkozva a terület- kívüliségre. Most polgári ruhás rendőrök őrzik a követségi palotát, a mennyiben Hladis Dobernik kijönne, hogy letartóztassák. A cseh követség megfelelő diplomáciai lépések után valószínűleg kifogja adni Hladist a magyar hatóságoknak. Marx lesz a porosz miniszterelnök. Berlini jelentés szerint teljesen elintézett dolog az, hogy Marx volt kancellárt fogják porosz miniszterelnökké megválasztani. A volt kancellár hosszas tárgyalások után egyezett bele abba, hogy a weimari koalíció pártjai őt jelöljék, minthogy a centrumnak más alkalmas jelöltje nem volt. # J egykorú jegyzőlányokkal, kikkel a legmeghittebb barátság fűzött egybe, nézegettük a nagyok táncát. Szerettünk volna mi is részt venni benne. A vőfélyem rám sem hederitett, noha a mamája veréssel fenyegette meg, anyuskám meg kedves rábeszéléssel biztatta őt a táncra, de minden eredmény nélkül, Amint remény nélkül álldogáltam és süteményt majszolgattam, a helybeli segédjegyző közeledett felém. — Szabad kérnem, Magdika? — szóit. Meghajtotta magát előttem és táncra kért fel. Szép magas barna fiú volt, álma- tag nagy szemekkel; a bátyáim barátja volt. Járt a házunkhoz minden nap, de az egész érdeklődése személyemet illetőleg csupán csak annyira terjedt ki, mint mezei sétáján — mondjuk — egy ugribugri tücsök. Felláltam a táncra (a csárdást és gyorspolkát már precízül tudtam; annakidején ezeket a falusi gyermek a maga emberségéből tanulta meg). (Folyt, kőv.)
