Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-11 / 33. szám
64. évfolyam, 33. szám Nagykanizsa, 1925 február 11, szerda Ára 1800 korona PÜLlTiKfi! &RPÍ&.HP Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szára Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona ^ Három hóra ...................... 90.000 korona A H ITELVÁLSÁG Irta: Kelemen Ferenc miniszter is s egyik legutóbbi beszédében kilátásba helyezte, hogy a betétképződés érdekében eltörli a tőkekamatadót. A pénzintézetek nagy agilitással, nemes versenyzéssel foglalkoznak a takarékbetétek gyűjtésével most már csak a közönségen a sor, hogy régi hiteléletünknek ez a bevált erőssége uj életre ébredjen ! Minden házban, minden csatádban legyen legalább egy betétkönyv! S ha egyelőre csak apró, az első pillanatban egészen jelentéktelennek látszó ösz- szegek kerülnek is a könyvecskékbe, az ne vegye el a kedvünket ! Romokban hever az egész ország. Kemény, uj építő munkát kell vállalnunk! Rakjuk össze a filléreket (ezer koronásokat?!) Az uj pénzügyi föltámadás atomjai azok. A „legális“ hitelélet ma még majdnem kizárólag a Nemzeti Bankból táplálkozik. De pénzügyi életünk ez a legfőbb szerve magasabb hitelpolitikai okoknál fogva nem térhet el az alapszabályaiban' szigorúan megjelölt feladatoktól s igy csak elenyészően csekély részben tudja gazdasági életünk mérhetetlen hiteligényeit kielégíteni. Ha a takarékbetétek megizmosodása folytán a vidéki pénzintézetek ismét önálló hiteltényezőkké lesznek, fog hiteléletünkben helyreállni az az egyensúly, melyet a romló korona szomorú gazdasági korszaka borított fel s csak akkor i fog megszűnni gondterhes nap- ’ iáinknak sötét problémája: a hitelválság. A ütupeiH^iigj a előtt Letárgyalták a belügyi és kereskedelmi tárcsák költség- vetését — HoSrcap tárg^gaSJák a honvédelmi tárcát E súlyos gondokkal küzdő gazdasági idők egyik legfontosabb kérdése: a hitelválság. Ettől visszhangzik ma az egész gazdasági élet. Hitel nélkül nincs termelő munka, nem lehet komoly kereskedelem s lehetetlen egy céltudatos intenzív agrár kultúra. Hitel azonban nem létezik tőke nélkül. A tőke pedig elpusztult — a tőzsde összeomlásával s az állampapírok teljes devalválásával. Uj tőkeképződés pedig alig van, mert a gazdasági lehetőségek kora lejárt s a napról-napra fokozódó nehézségek nemcsak hogy nem nyújtanak alkalmat újabb ,,tőkék“ keletkezésére, de gyilkos kórként rágódnak a legerősebb intézmények, vállalatok gyökerein is. Ily körülmények között kevés reményünk van ahhoz, hogy a súlyos teherként ránk nehezedő hitelválság kérdését egy-kettőre megoldjuk . . . Komoly, kitartó munkára van szükségünk, hogy e téren némi eredményt elérhessünk. A segítségnek két lehetősége van: a' külföldi tőke béözönlése és a belföldi tőke (inkább átmeneti pénzfeleslegek!) megszervezése. A külföld az utóbbi időben tényleg jelentékeny összegű tőkéket bocsátott rendelkezésünkre és pedig elsősorban nagyobb iparvállalatainknak, valamint budapesti háztulajdonosoknak, de részesültek e tőkében kisebb mértékben egyéb gazdasági ágak is. Mindamellett ez a segítség a majdnem mérhetetlennek mondható hiteligénylésekkel szemben egészen minimálisnak mondható. Egymagában a mezőgazdaság, mely a földtulajdon, megkötöttsége, a földbirtokreformmal ösz- szefüggő nyomasztó bizonytalanság folytán alig részesült a külföldi kölcsönökben, a bevándorolt összes tőkék többszörösét igényli; hol vannak aztán a szintén nagy hitelhiányban szenvedő középipari vállalatok s leg- főképen a mindig hitel után vágyódó kereskedelem. Pénzügyi kormányunk a helyzet helyes megítélése mellett minden rendelkezésre álló eszközzel iparkodik a hitelélet e zsilipjeit vérszegény országunk felé vezetni, azonban sajnos, minden diplomáciai és agitacionális tevékenységünk ellenére komoly, az egész gazdasági életet felsegítő nagy és rendszeres külföldi hitelszolgáltatásra mindaddig nem számíthatunk, - amíg gazdasági, de legfőképen politikai életünkben még önérzetünk és egyéniségünk megtagadásával is meg nem teremtjük a konszolidációnak azt az atmoszféráját, mely egyedül képes az oroszországi tapasztalatokon okult, óvatos külföldi hitelező bizalmának felkeltésére és megszilárdítására. Minden hitelművelet alapja: a bizalom. Ennek mértékétől fa hite- iezés aránya és a nyújtott hitel feltételei. Az eddig befolyt külföldi tőkék összege, de legfőképen a horribilis kamattételek sajnos, egyelőre még nem nagy bizalomról tesznek tanúságot. Ami már most a belföldi tőkék megszervezését illeti, itt mindenekelőtt rá kell mutatnunk arra, hogy Magyarországon produktiv munkából előálló többlet u. n. íulajdonképeni „tőke“ alig van, inkább átmeneti pénzfeleslegekről lehet csak szó, melyek a termelő munkában vagy valamilyen birtok részben való végleges elhelyezkedés előtt, mini a „napi“ hitelélet apró halacskái úszkálnak a gazdasági élet megfertőzött vizein. Ezek a „zug- forgalom“-ban kézről-kézre járó pénzfeleslegek teremtették meg a „koszthitelezés“ hírhedi rendszeréi, mely rnár-már a különben is beteg hitelélet teljes elfajulásához vezetett. Ezeket a megíéveát „pénzeket“ vissza kell vezetnünk a hitelélet kipróbált szerveinek trésorjaiba, össze kell gyűjtenünk a pénzintézetek kasszáiban, hogy onnan mint egy centrumból egyenletesen áradjanak ki a beteg gazdasági élet vértelen szerveibe. Uj életre kell keltenünk a takarékbetétek intézményét, mely hajdan hiteléletünk legfőbb forrása volt. Ennek a kérdésnek nagy fontosságát felismerte a pénzügyBudapesí, február 10 A mai ülést 7*12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bemutatja a legutóbbi névsor olvasás alkalmával távol volt képviselők névjegyzékét. Bejelenti, hogy a február 1-én esedékes illetmény visszatartása iránt nem történt intézkedés. Mindazok a képviselők, akik nem vették fel, a pénztárnál felvehetik. Pesthy Pál igazságügyminiszter szólal fel ezután, A büntető novella beterjesztésére kéri a határidőnek március 20-ig való kitolását. A Ház igy határoz. Ezután áttérnek a belügyi tárca költségvetésének tárgyalására. Sz. Szabó Géza foglalkozik a belügyminiszter expozéjával. A maga részéről az autonóm közigazgatás kérdésével kíván foglalkozni? A vármegyék ősi tradícióit mindenkor tiszteletben kell tartani. Majd a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetéről szól. A tisztviselői státus kiegészítését követeli. Egyszerűsítést kíván az egész vonalon. Igen nagy súlyt fektet a községi adminisztrációra. \\ községi jegyzői kar nívóját emelni keli. Ellene van a jegyzők államosításának. Bizalommal van a belügyminiszter iránt. A költségvetést elfogadja. Ezután Strausz István szólalt fel. Az egész adminisztráció átalakítását tartaná szükségesnek. Elsősorban szakítani kellene a bürokratizmussal és magát a központi igazgatást egyszerűsíteni kellene. Megállapítja, hogy a belügyminiszter a maga feladatkörét a legnagyobb lelkiismeretességgel látja el, azonban nem mindenben ért egyet a belügyminiszter expozéjával. — A költségvetést nem fogadja el. Petrovácz Gyula a székesfővárosi ügyekkel foglalkozik. Sürgeti az állami anyakönyvvezetés reformját. A kormány. iránt bizalommal van, a költségvetést elfogadja. Kiss Menyhért hibáztatja, hogy a belügyminiszter nem tett expozéjában említést a közigazgatás egyszerűsítéséről. A községi közigazgatás reformja tovább nem halasztható. A költségvetést nem fogadja el. Varga Gábor felszólalásában a tűzrendészet kérdésével foglalkozik, amit a legnagyobb mértékben elhanyagoltak. Szabó József a szervezkedési szabadságot sürgeti, kijelenti, hogy csakis a keresztény nemzeti irányú szervezkedéssel lehet ellensúlyozni a szociáldemokrata szervezkedést. Ezuíán a vármegyei tisztviselők helyzetére hívja fel a belügyminiszter figyelmét. Sürgeti a síatusrendezést. Nem fogadja el a belügyi tárca költség- vetését. Mohácsi Zoltán a törvényhatóságok szerepével foglalkozik. A törvényhatóságokban a zsidóság oly számarányt képvisel, mely aggodalomra ad okot és kellő beavatkozást tesz szükségessé. A költségvetést elfogadja. Csiky József a gyülekezési jog és a munkaszabadság kérdésével foglalkozik. E tárgyban határozati javaslatot nyújt be. A költségvetést nem fogadja el. A nemzetgyűlés ezután a belügyi tárca költségvetését úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta.
