Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-08 / 31. szám
64. évfolyam, 31. szám Nagykanizsa, 1925 február 8, vasárnap Ára SSööÖ korona Készpénzzel bérmentesítve Alispánt hivatal Zalaegerszeg Hűli ®£8B13@5E$RTSffleS!ESS Szerke*itőség ás kiadóhivatal Fő-ut 5 Ínterurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla ti*«mmm&Z3íaBa&aBm-&aasaxjttMKS3e*sassmBaLnsgaiaBasH2f!iusmiarBia Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korosa Három hóra ....................... 90.CQ0 korona PR OHÁSZKA Irta: Molnár P. Arkangyal theológiai tanár Se hízelgés, se dicséret nem vezeti toliamat, mikor Prohászka püspök nevét leírva azt teszem utána, hogy neve ma a vallásos élet terén, az Istent kereső lelkek előtt valóságos program, egy uj, a jelenben nagyon is üdvös s már régen óhajtott providenciális irányzat. Ha a katholicizmus történetét tekintjük, mit állapíthatunk meg? Azt, hogy az isteni gondviselés a maga idejében, a válságos, Ínséges napokban mindig küldött, adott nagy embereket, kik irányt szabtak, utat mutattak, melyre lépve eredményesebben szolgálta az emberiség az Isten földi országának az ügyét. Gondoljuk csak Assisi nagy szentjének, Szt.-Ferencnek — Prohászka lelkét is sokszor megillető — életére és történelmi szereplésére. Nem volt ő vallásujitó, mint Luther Márton. Nem forgatta fel az egyház tanait, uj dogmákat se gyártott s mégis mint Moutalamber róla megállapította: ,,Szt.-Ferenc kordájával kötötte meg a XIII. század szociális forradalmának a szekerét“ ; oly változást, átalakulást idézett elő fellépte, hogy Renan szerint: ,,A kereszténység alapítása mellett Szí.-Ferenc fellépte, a franciskánus actio hozta legjobban mozgásba az emberiséget.“ Mivel érte ezt él Szt.-Ferenc? A lelkiszegénység és a felebaráti szeretet meg- kedveltetésével, e krisztusi tanoknak saját' és fiai életével való bemutatásával. Mi már most az az a j, pro- videiiciális-szerii irányzat, mi per eminenciam a mi Prohász- kánk nevéhez fűződik? Az, hogy az utóbbi századnak az exakt, positiv, főképp a természettudományokért rajongó szereidével szemben az egyik oldalon — az öntudatabtti, a subiectiv s legújabban az okkult dolgokat kutató, ezeket túlbecsülő törekvésekkel szemben a másik oldalon, reá mutatott eddig megjelenő müveivel, állandóan hangsúlyozza beszédeivel azt, hogy az ember, főképp a keresztény ember lelkei boldogító, az életet is széppé tevő élethivatása nem lehet más, mint a krisztusi életnek magunkban való kialakítása. Ő a vallásos, a hitéletet elsősorban 2i evangéliumi igazságok, elvek átélésében látja. Ezzel nem kicsinyli ő le, sem a kultúrát, sem a civilizáció vívmányait; érzékeny, minden - szépre reagáló lelke észreveszi a természet, a teremtett világ szépségeit is, de mindez előtte csak az eszköz, a lépcső szerepével bir, akárcsak Szt.-Ferencnél, hogy ezek által annál közelebb jusson Teremtőjéhez. Halljuk csak bevezető sorait idevonatkozólag az Elmélkedések könyvéből: „A természet nagy tény; csillagai, erdői, óceánjai, pálmái, fűszálai titokzatos szép valóságok. Titokzatosak, mert telítve vannak gondolattal; szépek, mert a ritmus ünnepel színeikben, vonalaikban ; sőt fölényeseknek is mondhatnám, mert végre is elemez- hetetlen valóságnak adatai; eiérn- állnak, imponálnak, ielkembe nyúlnak s belém öntik tártál mukaí; édes formáikon siilizáló- dik belső világom . . .; ez az erdős, csillagos s hullámos világ, ez a szuverén megtestesülése az isteni gondolatnak fölemel s \ nevel engem.“ Krisztus az ő vallásos életének centruma. Mikor magát és másokat neveli, tökéletesíti, szeme állandóan azon függ, ki magát e szavakkal állította elénk : „Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek.“ „Én vagyok az ut, élet és az igazság.“ De halljuk ezt Prohászka ajkáról: „Krisztus maga az Isten emberi j alakban s nekem imádnom és | élveznem keli őt.... Ajkán függ j lelkem, Ó az én orákulumom ..., ; kezei közé hajtom le fejem s ; neki adom át szivemet; O le- j vén az orgánuma az Istennek, ; Ö majd stilizál s harmonizál j engem. E hitre biztatok, e tettre ; sürgetek mindenkit.... Gon- j dolatot emberek is közöltek; j Sokrates, Plátó, Flötin gondol- j kozó fejek voltak, de életet nem j adtak a világnak. Árnyékok voltak, fényes árnyékok, de nem volt vérük, sem édes tejük. — Krisztussal nem igy vagyunk.“ (Elmélkedések 5. ol.) Mi kedveltesse meg velünk is e krisztusi irányzatot? Saját jól felfogott érdekünk. Szabadítsuk fel lelkünket ez élvezetre: „Hisz ép az a baja, hogy a földi érzés, a kevélység s érzékiség- szikláihoz van láncolva s a vágyak viharja tépi keblét; kívánja, keresi a jobbat; keresi nyugalmát, mely a lélek hazája, de nem találja. Rá kell segítenünk a hazavezető nyomra, az Isten nyomaira.“ (Elmélkedések 4. oldal.) íme, röviden vázolva s saját szavaival bemutatva ez Prohászka püspök apostoli tevékenységének célja ; ez szerinte a kereszténység célkitűzése. Ezt sürgeti, ezt akarja megkedvelteim gyönyörű, mélyen szántó rátöri érveivel, melyek a templomok szószékeiről, a konferencia asztalok mellől hangzanak el; ezt lopja lelkűnkbe költői szépségekben gazdag müveivel, milyenek : A diadalmas világnézet. A magasságok felé. Világosság a sötétségben és a legsikerültebb : Elmélkedések az Evangéliumról. Ki az, kinek e minden kincsnél drágább, becsesebb müvek | olvasása ne szerzett volna annyi kellemes órát, ki e könyveket újra és újra átlapozva, átmeditálva ne kapott volna dicséretes impulzusokat, önönmagának jobbá, szebbé való átalakítására? Voltak, akik sokszor megvádolták az Egyházat, a katolicizmust azzal, hogy elhanyagolja a benső, a lélek átalakítását, hogy a fősulyt nem az élet alakítására, formálására, hanem a dogmákra, a ceremóniákra fekteti. No, ez igy rágalom! Igaz, az Egyház féltékeny gonddal őrzi az apostoloktól kapott de- positum fideit, a hitletétet, mely gyökere, forrása az erényes és vallásos életnek, de a fő és végcél, azaz a gyümölcs, a termés, az Egyház szerint sem állhat másban, mint a becsületes, tisztességes, a krisztusi elvek szerint berendezendő életben. Ez volt Krisztus földrejötténekcélja: „Én jöttem, hogy életük legyen és bővebben legyen. “ Ezt a szent célt szolgálja ma nálunk Prohászka püspök olyan rátermettséggel, annyi ügybuz- gósággal és odaadással, hogy méltán képezi Ó ma a magyar katolicizmus büszkeségét, kinek az előadó asztaloknál megjelenő alakja önkéntelenül is a leglelkesebb ovációra, ünneplésre szokta késztetni a megértő hallgatóságot. A főrendiház reform-tervezete Hétfőn Fendki^CiSi miniszteir*téssr8ács fejesé lse a tervezet tárgyalását — UgyaBnekk©3' foglalkoznak a választójogi javaslatiul is — A Ház H— 3 hetes szünete Budapest, február 7 Az eheti minisztertanácson szőnyegre került a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat is, melyet Öt szakasz kivételével le is tárgyaltak. Ezt az öt szakaszt hétfőn rendkívüli minisztertanács fogja tárgyalni. A javaslat ugyanolyan számú főrendet kontemplál, mint a képviselőház, tehát 243-at. Születési jogon csak a királyi család egyes nagykorú férfitagjai foglalnak helyet a főrendiházban, a régi jogosultak pedig 36 tagot választanak, kiknél a birtok után fizetendő évi 6000 kor. adóhatárt 3000 koronára szállítják 1c. A megyei, törvényhatóságok összesen 36 tagot delegálnak s valószínűleg 4 hely jut a fővárosnak. Á gazdatársadalom képviselőit a mezőgazdasági kamarákban választják, az ipar és kereskedelem képviselőit a kereskedelmi és iparkamarákban. Az egyházak képviselete nagyjában a régi marad. Képviselethez jut a hitelélet is.1 A vezető bírói funkcionáriusok közül a Kúria és a közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke, az ítélőtábla elnöke az OFB elnöke és másodelnöke lesz főrend. Az akadémia, az egyetemek és más tudományos intézetek külön képviselethez jutnak. Valószínű, hogy a törvényhatóságok részéről küldendő főrendeket már az uj törvényhatósági választójog alapján alakult törvényhatóságok fogják kijelölni, hogy ezzel a törvény- hatóságok főrendiházi képviselete körül fölmerült aggodalmakat eloszlassák.
