Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-07 / 30. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. február 7. «* lásáról beszél. Védelmére kéj a bürokratizmusnak, mint am-.'yik szükséges, noha nem tagad' a közigazgatási reform szükségességét. Kitér és bírálja a szociáldemokrata paktumot. Kéri annak a megállapítását, hogy az országban most igenis rend van. (Élénk éljenzés!) Elnök kegyelettel emlékezik meg az elhunyt Ullmann báróról. Legközelebbi ülés kedden délelőtt lesz, amelyen folytatják a költség- vetés tárgyalását. Az ülés V-17 órakor ért véget. Az igazságügyi bizottság ülése A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága Platthy György elnöklete alatt ma délelőtt ülést tartott. Héjj Imre előadásában letárgyalta a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat függőben maradt szakaszait. A bizottság ülésén a kormány részéről Pesthy Pál igazságügyminiszter vett részt, aki a törvényjavaslat 18. és 19. szakasza helyett uj szakaszokat terjesztett be. A pénzügyi bizottság ülése A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délben 12 órakor Kenéz Béla elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről Búd János pénzügyminiszter vett részt.az ülésen. A bizottság az osztrák köztársaság, valamint a német 'birodalommal kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Eörffy Imre előadó ismertetése után egyhangúlag elfogadta, majd utasította az előadót, hogy a bizottság jelentésébe vegye fel, miszerint a bizottság kívánatosnak tartja lehetőleg minden állammal adóügyi szerződés kötését. A takarékossági bizottság ma délelőtt tartotta alakuló ülését a parlamentben. Hivatása, az állami háztartás kiadásait arányosítani a teherbiróképességgel, vagyis minden felesleges intézményt, kiadást megszüntetni. A bizottság elnöke Vér- tessy Sándor előadója Bárczi Dezső volt pénzügyi h. államtitkár. Az elnök megnyitójában ismertette a bizottság programját, majd Vass József dr. helyettes miniszterelnök szólalt fel. A kormány — mondotta — a nagy tisztviselői tábor leépítésén dolgozik. Kis státus legyen, de jól fizetett. Búd János pénzügyminiszter szavai szerint a kormány szeretné, ha a bizottság az állami élet minden megnyilvánulásával, állami üzemek felülvizsgálatával is foglalkoznék. Teleszky János volt pénzügyminiszter, Szterényi József báró, Búd János felszólalásai után megvitatták az ügyrendet, ezt azonban bizalmasnak deklarálták s igy arról információt nem adtak a sajtó részére. A miniszterelnök a genfi ülésen Genfi távirati jelentés szerint a Nemzetek Szövetsége Tanácsának pénzügyi bizottsága tegnap délután tartotta első ülését, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök és kísérete megjelent. A miniszterelnök Magyar- ország pénzügyi ujjáépitésérő! tartott előadást. BELFÖLDI HÍREK A tatabányai bányász-sztrájk. A bányamunkások sztrájkja következtében a bánya üzemi működése szünetel. A munkások egy része dolgozni akart, de a sztrájkotok a munka megkezdésében megakadályozták őket. A sztrájk oka nem béremelés, hanem a felváltás kérdése. A munkaadók azt kívánják, hogy a felváltás a föld alatt, a munkások pedig azt, hogy a föld felett történ jék. A mai nap folyamán Budapestről egy kiküldöttet várnak, aki a megkezdődő tárgyalásokat vezetni fogja. Erdészeti államvizsgák. Az 1925. évi tavaszi erdészeti államvizsgálatok április 20-án és a rákövetkező napokban lesznek. Ez év tavaszán erdészeti áliamvizsgálatot tenni óhajtók felbélyegzett kérvényeiket február végéig a földmivelésügyi minisztérium erdészeti főosztályánál (Budapest, Országház-tér 11) nyújthatják be. Az államvizsga alkalmából fizetendő vizsgálati dij 15 aranykorona. Építőiparosok és magánmér- nökők küldöttsége a parlamentben. Dr. Hermann Miksa a Magyar Építőiparosok Szövetsége, a Magánmérnökök Orsz. Szövetsége és a Baross Szövetség együttes küldöttségét vezette ma a parlamentbe Vass József népjóléti miniszter elé. Az együttes küldöttség nevében Farkas Elek két kérést terjesztett a miniszter elé, aki válaszában kijelentette, hogy ismeri az építőipar súlyos helyzetét, hozzájárul ahhoz, hogy a nyár folyamán hajtsák be az előlegként fizetendő építő baleseti járulékokat, előlegeket. Az Általános Országos Munkásbiztositó számára megvásárolták a zalaegerszegi fogolytábort. Maga is lehetetlennek tartja a munkásbiztositó pénztárnak házi kezelésben való építkezését. A Hitelbank elnökének temetése. Néhai báró Ullmann Adolf főrendiházi tag, a Magyar Általános Hitelbank elnökének temetése vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a Hitelbank központi székházából. Ez alkalomból Vass József népjóléti miniszter Bethlen István gróf miniszterelnök helyettese küldött részvéttáviratot a Hitelbank igazgatóságához. Veszprémi főiskolások ünnepe. Veszprémből Írja a Zalai Közlöny tudósítója: Vasárnap alakult meg a kiterjedt Foederatio Emericana nevű főiskolai szervezet Vili. Corporatiója Veszprémben „Hercunia“ címen. Az ünnepségek két napon át folytak, melynek főbb pontjai: Szombaton ünnepélyes megérkezés és fogadtatás, lampionos „ballagás“, Veni Sancte és az „örek urak“ avatása. Vasárnap reggel a székesegyházban ünnepélyes mise, melyen a piarista főgimnázium énekkara énekelt. Ezután volt a főgimnázium dísztermében igen előkelő közönség jelenlétében ünnepélyes ősmagyar jelleggel Rótt Nándor dr. megyéspüspöknek pro- tektorrá való avatása. Az avatást Bitter Illés c. főigazgató, a Foederatio elnöke vezette, Este a színházban műsoros táncestély volt, melyen Bihóy Zóra, Szende Ferenc és Karácsonyi István operaházi tagok is szerepeltek. A nagy külső fényességgel lefolyt ünnepségen megjelentek az egyesület s a kultuszminisztérium képviselői s nagyobb számban a cisztercitarend tagjai is. Jegybankforgalom. A Magyar Nemzeti Bank jegyforgalma a január 31-iki állománnyal szemben 524.3 milliárddal emelkedett. Az emelkedés egyrészt az állami háztartás költségeinek fedezésére, az állam saját számlára "kiállított összegből ered, másrészt arra vezethető vissza, hogy a bankkal szemben támasztott hiteligények az ultiméval és a lakbérnegyeddel kapcsolatosan igen nagyok voltak. Az állami számlára 310.9 milliárd, egyéb számlára pedig 65.4 milliárd folyósittatott. Ennélfogva a giró-állomány összesen 376.3 milliárddal csökkent. Váltóleszámítolásokra 89.8, devizák és valuták vásárlása folytán 17, egyéb követelések révén 63.8 milliárd pénzjegy került forgalomba. Ezzel szemben az egyéb tartozások emelkedése folytán 22.7 milliárd pénzjegy folyt be. Kiállítás hősi emlékművekből. A Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetsége Ligeti Miklós elnöklésével szobrász- gyűlést tartott, amelyen a belügyminiszter képviselője is megjelent. A gyűlés elhatározta, hogy a hősi- emlék-ügy végre kielégítő művészi megoldása céljból pályaterveket készíttet, amelyek a nagyobb városokban nemes anyagból kerülnének kivitelre. A pályanyertes müveket ki is állítják és a városok rendelkezésére bocsátják. A Szövetség erre vonatkozó javaslatát a városok legközelebbi kongresszusa elé terjeszti. Aranykanálkák Irta: Finta Sándor Tartalékos tisztekkel jöttem össze a minap egy kis kvaterkára. Szidtuk ezt a poshatag világot, amelyben előbb-utóbb megáporodik az ember munkakedve. — Mégis csak jobb volt a háborúban ! — keseregte az egyik. — Az ellenségről tudtuk, hogy nem jóbarát; a jóbarátról meg tudtuk, hogy testvér, aki együtt gürcöl, együtt szenved velünk a lövészárkok földi poklában. De most . . . ? — Az volt az igazi testvériség! — sóhajtja a másik. — Még a pucéromat is úgy szerettem, mint az édes öcsémet, pedig nagy csirkefogó volt egyébiránt. — A pucérok? -*• nevet föl egy harmadik. — Akadt olyan tisztiszolga is, amelyik a legáldottabb szivü asszonynál is jobban gon- ! dozta az emberfiát. — Pedig volt köztük mindenféle ivadék! — hangzik az újabb közbeszólás. — Az enyém például pesti strici volt. Valami ligeti naplopó. Meg nem lopott volna soha. Inkább ő zabrált ennivalót az én számomra is éhes napok idején. — Zabrált ? — szólal meg a mellettem ülő fiatal hadnagy. — o, az én tisztiszolgám inkább levágatta volna tőből a kezét, minthogy zab- ráljon. Azt hajtogatta egyre-másra előttem; — Zászlós ur, aláz: jsan jelentem, a zabrálás is lopás, hiszen azt harácsoljuk el, ami a másé. — De mikor az ellenségét vesz- szük el ? — rivaltam rá. Az is csak felebarátunk. Nem muszáj rabónunk is tőle! — papolt vissza. — De mikor az se kiméi minket? — Máj eléri az Isten verése, akárcsak minket az örök gyutalom! — oktatott tovább kenetesen. — Miféle szerzet volt a jámbor? — kérdezték egyszerre ketten is. — A hadnagy beszédbe melegedett : — Komárommegyei földmives ember. Lehetett úgy negyvenötéves. Megviselt, sovány teste akár az aszkétáké. Lötyögött rajta a katonaruha. Ő volt a legcsöndesebb lélek egész századunkban. Ezért is választottam emberemül. Olyan szépen mosott, varrt, főzött rám, hogy sokszor az anyám áldott kezét éreztem 1 magam körül. Kérdeztem is tőle, 1 honnan vette sokféle tudományát? — Alázatosan jelentem zászlós uram, sokat betegeskedett otthon az asszony. Ahányszor ágynak esett, én lettem a mindenes a háznál, a gyerekek meg az állatok körül. A társaságnak nevethetnékje támadt, de a hadnagyra pillantva, lefanyarodott az arcokról a mosoly. — Jó templomos ember lehetett — jegyezte meg később valaki. — No, nem mindig volt az! — felelte a hadnagy. — Nagy sora van annak. Tetszhalál, miegymás. — Tyüh, a teremburáját, hisz egész érdekes embered lehetett! — lelkendezett valaki. — Hát bizony az volt. Érdekes ember. Eleinte azt hittem róla, hogy amolyan bibliás, istenes lélek, amilyenné öregségében válik az elárvult magyar. De aztán észrevehettem, hogy nagyon komoly lelki esemény hatásáról van nála szó. Olyan fogadalom-féle tartatja vele tiszteletben a másét s ez a fogadalom tiltja el az italtól, sőt még dohánytól is. — Nem is bagózoít? Pedig ez szenvedélyes szokás volt az ilyen-, forma hallgatag parasztkatonáknál! — mondta valaki. — Ha megkínál tani vékonykosztu napokban egy kis szivarvéggel, csak elhárította a kezével, hogy ne is lássa. — Megkövetem alázatosan a zászlós urat, de ez a szenvedély is csak rosszra vezérli az embert. — De hát mi lelte magát, hogy se nem zabrál, se nem iszik, se nem pipál, csak tesz-vesz, huz-von, meg imádkozik. Milyen katona maga? — Amilyenné a jó Isten mindenható akarata nevelte az én szerencsétlen, bűnös fejemet! — tört föl a szó az én Mártonomból. — Vótam én más is. Százszor komiszabb is. Aki előtt nem vót semmi szentsig, csak a maga haszna; semmi öröm, csak a mások kára. Aztán gyütt a halál. Ej, alázatosan jelentem a zászlós urnák, jobb nem is rágon- dóni már. Megsajnáltam. — Szegény, Márton, hát akkor sokat tapasztalt? — Sokat szenvedtem, alázatosan jelentem. És hallgatagon varrta tovább szakadt ingeimet. Estefelé erős tüzet kaptunk. Irgalmatlanul vezette terepünket a digó. A Piave-parton egy beton-hid alatt volt a tábori őrsünk tartaléka. Sokszor megvizsgáltam őrszemeimet, nem mutatkozik-e ellenséges mozgolódás a sok ágban szertefutó viz felől. — Hadd menjek a zászlós úrral! — esengett Márton. — Nehéz az éccaka. Ki tuggya, mi lesz velünk? Engedtem szó nélkül. Meghatott a hűsége. A szakadékos parton sokáig elmászkáltunk, őrszemtől-őrszemig. Néha ránkcsapott karvalyként a fényszóró. Pőrén mutattuk magunkat az ellenség szeme felé. Itt-ott gránáttól nyögött föl a part. Gépfegyver kezdett dadogni a viz felől és végigszórta vonalunkat, mint a hirtelen jégverés. Lehuzódtunk egy árokba, Márton nekitámaszkodott velem szemben az árokpartnak. A fényszóró újra ránktalált és sokáig állott pillantása Márton mellén. Sápadt volt és végtelenül szomorú. — Mi baj, Márton? — Csak az emlékezés, alázatosan jelentem. — Micsoda emlékek? — Hát az orosz front, meg a többi sok. (Vége köv.)
