Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-06 / 29. szám
64, évfolyam, 29. szám i*a 1800 korona Si«rk*setőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szára POUTIRßl Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Kötél általi fiaiéira Ítélték a récsei - országúti rablógyilkost Előre megfontolt s&ándékksJ köpeti® el cselskoié^ét — A Í3is*éság egyetlen enyhitő körülményt sem talált Papp István mellett — A gyilkos meg« nyugodott a halálos Ítéletben — ICsiyégséséi kért© a isiráságtél — Papp Istvánná vallomása — Horváth Ferenoné, az áldozat özvegye giem kiránt kártérítést a családfő elvesztéséért — A fbirésáfg kegyelmi tanáccsá alakult — A főtárgya lás részletei Nagykanizsa, február 5 A Nagykanizsát és egész Délzalát hetek óta izgalomban tartó récsei- országuti rablógyilkosság ügyében ma délelőtt tartotta meg a főtárgyalást a nagykanizsai kir. törvényszék büntetőtanácsa. A tárgyalásra — amint előre volt látható — óriási embertömeg jött össze, amely mind jelen akart lenni az izgalmasnak Ígérkező tárgyaláson, azonban a kir. törvényszéki elnök, Eöry-Szabó Jenő kúriai bíró intézkedésére csupán 150 jegyet bocsájtottak a nagyközönség rendelkezésére. Mindazonáltal voltak olyan „szerencsések“ is, akik a nagy tolongásban jegy nélkül is beosontak, úgy, hogy a hallgatóság száma a teljesen megtelt főtárgyalási teremben kétszáz főre tehető. Az útvonalat a fogháztól végig a törvényszéki palotáig, a kapubejáraítól a folyosókon végig a tárgyalóterem ajtajáig rendőrkordon szállta meg. A Zalai Közlöny jelentése nyomán a közönség, dacára, hogy a főtárgyalás megkezdése 9 órára volt kitűzve, már 7 óra után gyülekezett az Erzsébet-tér törvényszéki részén. Hozzák a vádlottat Háromnegyed kilenc óra. A rendőrök a közönség azon részét, amely a belépőjegyeket felmutatta, felengedte az emeletre. A legnagyobb fokra felcsigázott feszültség erre engedett kissé a tömegben. A „szerencsések“ igyekeztek maguknak ülőhelyet biztosítani. A főtárgyalási terem percek alatt szorongásig megtelt -a kiváncsi hallgatósággal, túlnyomóan hölgyközönséggel. Az esküdtszék padjai is telve ismert kanizsai hölgyekkel. A szélén a rendőrségi parancsnok, mellette Fekete László festőművész, aki a Zalai Közlöny közönsége számára rövid időn belül megrajzolta azokat a csoportképeket, miket a tárgyalás után nyomban a „Centrál“ kirakatába függesztettünk. Az esküdtszéki padok előtt egy kis asztal a helyi sajtó számára. A hallgatóság padjai között mozogni sem lehet. Ember-ember hátán áll és várja a tárgyalás megnyitását. Ezalatt megnyílik a fogház nehéz kapuja. Három fogházőrtől körülfogva, bilincsbe verve megjelenik az utcán a récsei-országuti rablógyilkos — Papp István. Első tekintetével végigfixirozza a tömeget, majd földre süti szemét és igy halad üfemszerü léptekkel őrei között. Nyomukban egy rendőr. Papp Istvánon az izgalomnak semmi jele. Akárcsak ha a miháldi korcsmába bálra menne ismét. Feltűnően összeszedte magát. Arcának fogház-sápadtsága is eltűnt. Ugyanaz a sportsapka van a fején, mit a gyilkosság napján viselt és amit az áldozat 14 éves fiacskája a személyleirásnál külön hangsúlyozott. Egy normális mezőgazdasági munkás benyomását kelti. Szemének vad nézése is enyhült. De van valami benne a Vaiiderlics Géza típusából. A kri- minalista és pszichológus szeme meg tudja állapítani benne a gyilkosságra képes, erkölcsileg teljesen lezüllött ember lélekrajzát. Papp István asszonya . . . A rendőrök szabaddá teszik a törvényszék kapuját. Amikor a menet a lépcsőn felér az első emeletre, ahol Papp Istvánná több falujabeli asz- szonnyal áll és beszélget, a szerencsétlen asszony észreveszi a fogházőrök között lépkedő, vasravert férjét. És az asszony, akit Papp István egyszer szijjal egy fához kötött és úgy ütlegelt, mikor meglátja gyermekeinek atyját a szuronyok között, felhördül fájdalmában, felsikolt és kitárja karjait férje felé és hangosan felzokog. A fogházőrök tovább viszik Papp Istvánt, a szerencsétlen hitves pedig összetörve hullatja könnyeit a kötényébe . . . Bevonul a bíróság A teremben a védői emelvény elé állítják Papp Istvánt, jobbról és balról egy szuronyos őr vigyáz reá. A háta mögött Daniján Lajos dr., a bíróság által kirendelt védőügyvéd, mellette a két törvényszéki orvos, orvosszakértő Szigethy Károly dr. és Országh Lajos dr. Mozgás támadt a folyosón. Bevonulnak a bírák. Először Szabó Lajos dr. kir. főügyész, a vádhatóság képviselője, később Kenedi Imre dr. táblabiró, a főtárgyalás elnöke, majd Almdssy Gyula dr. és Makáry Vilmos dr. törvény- széki szavazóbirák, végül Ámon János kir. törvényszéki irodafőtiszt, jegyzőkönyvvezető. A tanácskozóterembe vonulnak, Megkezdődik a tárgyalás Kilenc óra 5 perc. A terem közönsége elcsendesül. Kenedi táblabiró élén bevonul a bíróság. Az egész hallgatóság felállással tiszteli a bíróságot. Kenedi Imre dr. elnök megnyitja a tárgyalást. Papp Istvánt a bírói emelvény elé állítják, háta mögött a két fogházőr. Elnök figyelmezteti a közönséget, hogy tartózkodjék mindennemű rendellenségtől, különben kénytelen lesz a termet kiüríteni. Maga elé szólítja a vádlottat és felveszi nacionáléját, aki január 4-től előzetes letartóztatásban van. Majd a tanukat figyelmezteti az eskü szentségére. A tanuk kivonulnak, mig be lesznek szólítva. Elnök felolvassa a kir. ügyészség vádiratát, amely Papp István gáspár- hegyi lakost a Btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság büntette és a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettével vádolja, mert a nagyrécsei országúton Horváth Ferenc csapii gazdálkodót egy karóval leütötte és amikor a földre esett, még három ütést márt a fejére, hogy ennek következtében néhány napra rá a nagykanizsai kórházban meghalt. Az elesett tehetetlen ember belső ruhájából kilopta 16 millió korona készpénzét és azzal Miháldra menekült. A rablógyilkos vallomása Elnök vádlotthoz : Elismeri bűnösségét ? Vádlott elismeri bűnösségét. Elmondja, hogy rosszul éltek otthon feleségének szüleivel. Mindég szeki- rozta őt, — mondja — hogy „a fiatalok nem tudnak szerezni.“ Elnök: Mert nem akarnak dolgozni ! Miért bántotta maga a feleségét? Miért szijazta és ütötte meg? Vádlott: Én nem bántottam a feleségemet. Elnök ezután kérdezi a vádlottat, hogy hol szolgált és milyen minőségben. Vádlott elmondja szolgálati helyeit. Legutóbb Zalaszabaron volt Dnrkó Gábor nevű gazdánál. Állást kereseti magának., hogy családját is magával vihesse, hogy ne kelljen neki külön élnie. Azért jött be Nagykanizsára, hogy a Franck-kávégyárban alkalmazás után nézzen. De ott elutasították. Elnök: Figyelmeztetem, tegyen töredelmes vallomást, könnyítsen lelkiElőfieetésl ára: Egy hóra 30.000 korosa Három hóra ....................... 90.000 korona is meretén, mert a bíróság enyhítő körülménynek tudja be beismerő vallomását. Mondja meg, miért jött be Nagykanizsára, miért ment ki az állatvásártérre? Pénzt minden áron Vádlott: Azért jött be a városba, mert a családját nagyon szerette, hogy itt munkát keressen. Aztán elment a piacra, „hogy egy kis pénzhez jusson.“ Elnök: Hogyan gondolta azt, hogy „egy kis pénzhez jusson?“ Vádlott: Azzal a szándékkal ment el a vásártérre, hogy minden áron pénzt szerez, akár lopás utján, akár azzal, hogy „megver“ valakit és igy „elveszi“ tőle a pénzt. Elnök: Miért nem mondja meg őszintén itt is azt, amit a kir. ügyész, majd a vizsgálóbíró ur előtt mondott, hogy azzal a szándékkal ment le a piacra, hogy esetleg valakit leüt. Vádlott: Nem emlékszik rá. Nem akart senkit leütni. Elnök: Mit csinált a vásártéren ? Vádlott: A marhákat néztem . . . Elnök: Mit nézte maga a marhákat? Miért érdekelték magát a marhák ? Maga áldozat után nézett, akitől a pénzt el fogja venni! — mondja emelkedettebb hangon a vádlott felé. Vádlott: Igen. — Elmondja aztán, hogy épen akkor jött a piacra Horváth Ferenc, aki ökrökre alkudott. Megfigyelte őt, hozzája ment és azt mondotta neki, ne vegyen most marhát, mert később úgyis olcsóbb lesz az ára . . . Elnök-. . . . azzal a szándékkal, hogy? . . . Vádlott: . . . hogyha megmarad nála a pénz, azt elveszi tőle. Horváth tizenegy milliót ajánlott fel az ökrökért. Ő figyelemmel kisérte beszédét, ténykedését és amikor Horváth abbahagyta az alkudozást és eltávozott a vásárról — ő utána ment. Majd betért a Rózsa-vendéglőbe reggelizni. Mikor kijött a vendéglőből, a Szentháromság-szobor előtt várta Horváthot és tizennégy- éves fiát. Amikor végre arra jöttek, ők bementek a Cigány-utcában egy üzletbe. Ő mindenütt a nyomukban. A Cigány-utcában betért egy vendéglőbe és onnét leste áldozatait. Amikor megjöttek, nyomukba szegődött. Az utón avval a gondolattal foglalkozott, hogy éjjeli szállást fog kérni Horváthnál és éjjel „elveszi“ a pénzt tőle, vagy pedig az utón „megveri“ őt és úgy veszi el a pénzt . . . Elnök: Mondja csak meg őszintén és töredelmesen, hogy le akarta ütni . . . Vádlott: Igen! — A kisrécsei malomnál visszamaradt, majd az erdő- szélére ment és ott ismét gondolkozott, hogy elkövesse-e „azt“ — vagy sem . . . Ekkor az e dő szélén meglátott egy fát, azt felvette és rövidebbre vágta . . . Elnök az asztalra téteti a corpus
