Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-05 / 28. szám
2 2ALAI KÖZLÖNY 1925. február 5. hitelkérdésekkel foglalkozik ezután. A búza árának nagy emelkedését a világkonjunktura okozza, de a 60 százalékos legutóbbi emelkedés tényleg túlzott. A vámok felfüggesztését nem tartja indokoltnak és azt hiszi, hogy behozatalra nem fogunk szorulni. A vámok felfüggesztésének ezért nem is lesz meg a kellő hatása. A haszonbérlők panaszaira tér rá. Elismeri, hogy az idén a bérlőknek kedvezőtlen a helyzetük. A dohánytermeléssel foglalkozva statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a termelés átlag 60 százalékkal csökkent. Legszívesebben a kétkamarás parlamentre bízná a választójog kérdésének rendezését. De ha már idehozzák, kéri a kormányt, ne csak a nemzetgyűlést, hanem a törvényhatóságokat is hallgassa meg, mert a választók álláspontja ott közvetlenebben nyilatkozik meg. A harc előreláthatóan a titkosság körül zaj: . le. Két nagy csoport van, a konzervatív gondolkozásuak a nyílt szavazást tartják jobbnak, a radikálisok viszont a titkosság mellett kardoskodnak. Elismeri, hogy nyilt szavazás mellett a választók egyrésze bizonyos befolyás alatt van, de az igy előálló hátrány sokkal kisebb annál a kárnál, amely nagyobb tömegeknél a titkosság mellett az izgatás és féktelen demagógia révén jelentkezik. Bethlen István gróf miniszterelnök legutóbb úgy nyilatkozott, hogy a választások tisztaságát intézményesen kívánja biztosítani s ezért megfelelő biztosítékokat vett fel a javaslatba. Nagyon helyesen teszi a kormány, hogy intézményesen gondoskodik a választások tisztaságáról. Ennek azonban nem kritériuma a titkosság. A javaslatot elfogadja. Neubauer Ferenc hangsúlyozza, hogy a pénzügyminiszter kiemelte annak a fontosságát, hogy végre reális bázisú költségvetéssel jöhetett a nemzetgyűlés elé. Részletesen foglalkozott ezután az egyes tárcák költségvetésével és főleg azokat a tételeket emeli ki, amelyek azt bizonyítják, hogy a szanálás kedvezően folyik. Rámutat arra, hogy eddig 40 millió aranykoronát takarítottak meg abból az összegből, amelyet a külföldi kölcsön révén az államháztartás szanálására igénybe" akartunk venni. A trianoni Magyarország feladatai természetszerűleg adva vannak s ezeket a feladatokat mindenki ismeri. Az állami kiadások elbírálásánál ebből a szempontból kell kiindulni. Megdöbbenve látja a honvédelmi tárca dologi kiadásainak nagy csökkenését. A takarékossági elv leghely- telenebb alkalmazását látja ebben a redukcióban és errenézve kimerítő felvilágosítást kér a kormánytól. A tisztviselőkérdésről szólva, hangsúlyozza, hogy az államnak meg kell adnia minden teljesített munkáért a teljes ellenértéket. A mai helyzetben a személyi kiadások végösszegét úgy sem emelhetik, nem jelent tehát lényeges megterhelést, ha a fizetéseket méltányosan megnagyobbítják. A létszámcsökkentés nem jelent megtakarítást. A magántisztviselők helyzetét is könnyiteni kellene. A takarékossági bizottságtól nem sok eredményt vár. Az ügymenet j egyszerűsítésén inkább úgy segithe- ! tünk, ha minden miniszter a maga minisztériumában tanulmányozza a kérdést és az elaggott elv szerint rendezi be hivatali apparátusát. Bárány Sándor felszólalásában foglalkozik a tisztviselőkérdéssel. Az ország nehéz anyagi helyzete az oka, hogy a kormány nem tudja e problémát úgy megoldani, ahogy mindenki szeretné. Legalább a vármegyei tisztviselők fizetéseik javítását kell sürgősen megvalósítani. Helyteleníti a tisztviselői létszám- csökkentést. Kívánatosnak tartja a a jövedelmi adó igazságos kivetését, a forgalmi adó reformját. Sürgeti a földreform gyors és végleges végrehajtását. Kéri a kormányt, találjon módot, hogy a házhelyhez jutottak építkezési kölcsönt kapjanak. Majd részletesen beszél a gazdasági felügyelőségek és a közmunkaszolgálta- íás kérdéséről. A költségvetést elfogadja. Elnök ezután sorra szólítja a következő szónokokat, kik kiizül egy sem volt jelen. Miután több szónok nem jelentkezett a vitát bezárja és az ülést 5 percre felfüggeszti. Egy negyed óra múlva nyitotta meg újból az ülést Huszár Károly alel nők. Búd János pénzügyminiszter válaszol a vita so. .. elhangzott felszólalásokra. Örömmel állapítja meg, hogy a költségvetés alapos munkát váltott kr. Sajnálja, hogy az ellenzék távol tartotta magát a tárgyalásoktól, pedig kötelessége lett volna megjelenni. Ezután Strausz István kifogására reflektál, mely szerint a kormány ßz év közepén nyújtotta be a költségvetést. Ennek az oka az az óriási munka és felelősség, melybe a költségvetés összeállítása került. Többen kifogás tárgyává tették az egyes tárcák ellátását. A gazdasági tárcák nagyobb segítése el fog következni. A földművelésügyi tárcánál az állattenyésztés állítólag igen el van hanyagolva. Éppen ezért a költségvetés 600.000 K-t a földművelésügyi miniszter rendelkezésére bo- csájtott. A népjóléti tárca gyenge dotációját is szóvá tették. Tudja, hogy nagyobb dotációra van szükség. A népjóléti kérdés megoldása megfelelő vagyoni erővel lehetséges. Figyelemmel kel! lenni e tekintetben az ország gazdasági helyzetére is. Kállay Tibor szavaira reflektál ezután, aki a beruházások kérdését tette szóvá. Nem tudja osztani Kállay felfogásál. Azt tartja, hogy vannak beruházások, amelyeket minden körülmények között meg kell valósítani. Huszár Károly alelnök ezután szavazás alá bocsájtotta a költségvetést, amit a nemzetgyűlés a részletes tárgyalás alapjául elfogadott. Elnök ezután napirendi javaslatot tesz. Farkas Tibor dr. és Szabó József a házszabályokhoz kérnek szót. Majd áttérnek az interpellációkra. Homonnay Tivadar meginterpellálja a belügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, hogy a XII. választó- kerületben a szociáldemokraták meghamisították a .választói névjegyzéket. Hajlandóhtjffhtézkedni, hogy a hamisítást elkövető bizottsági tag felelősségre vonassék ? Rakovszky belügyminiszter kijelenti, hogy teljesen bízott abban, hogy a pártok absolut korrektséggel fognak eljárni. A szociáldemokrata párttal szemben csalódott ebben a feltevésben. A XX. választókerületben egy fegyházviselt ember volt a bizottság tagja. Ezt sietett hamar felmenteni tisztétől. Amit Homonnay említett azt Weisz Lipót követte el, aki olyan büntetendő cselekményt követett el, amiért két évi fegyház is jár. Az ügyet átadta a kir. ügyészségnek. A Ház a választ tudomásul veszi. Az ülés * 1 *8 órakor ért véget. * A nemzetgyűlés közgazdasági és munkásügyi bizottsága ma déli 12 órakor a képviselöház I. sz. bizottsági termében ülést tartott. A köz- gazdasági és munkásügyi bizottság ülését követte a közgazdasági munkásügyi és igazságügyi bizottság, majd a munkásügyi és földművelésügyi bizottság tartott együttes ülést. Mindhárom együttes ülésen Graeffl Jenő elnökölt, előadók pedig dr. Tamássy József és Görgey István voltak. A bizottság ülésén a kormány részéről Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter vett részt. Az együttes bizottságok a kereskedelemügyi miniszternek a munkás viszonyokra vonatkozó több jelentését tárgyalták, valamint a béke- szerződés alapján a nemzetközi munkaügyi szervezet által az első három egyetemes értekezleten elfogadott, ezeknek az egyezménysorozatoknak becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat, amelyeket Magyar- ország szintén elfogadott a maga részéről. A bizottság a kereskedelemügyi miniszter jelentéseit és az említett törvényjavaslatokat változatlanul elfogadta. Az előadó indítványára és a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulása után a közgazdasági és munkásügyi bizottság kimondta, a kormány eredeti álláspontján tul- menőleg, hogy a heti pihenési időnek az ipari üzemekben való érvényesítéséről szóló genfi értekezlet által elfogadott egyezmény-tervezetet szintén elfogadásra ajánja a nemzetgyűlésnek. REINKARNÁCIÓ Irta: MEZARTHIM Éltünk mi sokszor már e földön, Emlékezem, tudom: Ketten mindig egy emberöltön És mindig egy utón. Barlang húsén, őserdő árnyán, Tenger vad szigetén A te öled volt nyugvópárnám, Arcod hajolt fölém. Együtt ért izzó máglya üszkén A vértanú halál És velem jöttél bátran, büszkén A gillotin alá — S fogok még élni büntetésül Itt vagy más csillagon, Mert lelkem, bár javulni készül, De esendő nagyon. Te is jössz, hogy jóvá tedd százszor, — Mit lelkem vétkezik, Párom: világok hajnalától Világok végéig. Visszatérés Irta: Németh Boske Az öreg ur szivarozgatva olvasta az újságot, benn a fütött, tágas ebédlőben. A felesége künn a konyhán dirigálta a cselédeket s mozsártörés, habverés nesze hallatszott be a szobába. Az öreg ur néha felkelt helyéről, odaállott az ablakhoz s elnézett messze-messze, a havas országúton '■végig, mert onnét vártak valakit, akit a szomszéd városka állomásáról röpít a szán hazafelé. A leányuk Eta jön, aki Pestre ment férjhez s most másfél évi házasság után özvegyen maradt. Hej! nem is akarták ők ezt a házasságot. Szegény Józsi jó gyerek volt, kedves ember, de nem az ő lányuk mellé való. A városban egy bálon ismerkedett meg; Józsi pesti újságíró, vézna, betegesszinü, de sok szépet tudott mondani mindenről, drága halk hangon beszélt és élesen kirítt egyénisége a duhajkodó, nagyhangú kisvárosi gavallérok közöl. Eta pedig halálosan szerelmes lett belé s nem lehetett lebeszélni arról, hogy nőül menjen hozzá. Most itt a vége; alig másfél évi házasság után meghalt a vőjük s Eta búcsút mondott a fővárosnak. Mint özvegy jött haza. Ezért nem is volt érdemes elmennie szegénynek. Az öreg ur türelmetlenül nézegette hol a falon tik-takoló ingaórát, hol a zsebóráját, öt perc különbséggel, mindegyik négy órát mutatott, negyedöfre pedig már itt kell lenni a szánnak, mert félnégykor ér be a vonat az állomásra, onnét pedig a két szürke háromnegyedóra alatt megteszi az utat odáig. Künn a konyhán is elhallgatott már a mozsárcsengés, a habverés lármája, a tészták ugylátszik már a sütőbe kerültek; az öregasszony is beszabadult egy kissé a szobába; rendbe tette magát s odaült, az ablakhoz megszokott helyére. Ő is kinézett a messze havas országúira, melyen fekete kányák jártak ide-oda, majd valami ismeretlen messze felrepültek a puszta fák ágaira s pár pillanat múlva már ismét a fehér havon szedegettek. Lassan szürkülni kezdett a levegő s valahonnan a hegyek távoli csúcsáról, hidegen, feketén elindult az este ... Az öregasszony egyszerre felvillanó örömmel szólt a férjének: — Alighanem jön a lányunk, — öreg. — Az öreg ur letette újságját, 1 odament az ablakhoz és nézett kifelé. Csakugyan valahol a végtelen fehérségen egy folyton közeledő szánt vettek észre. Már hallatszott elhaló hangon a csengők csilinge- lése is. A két szürke sebesen röpítette be az udvarra Etát, aki meleg bundákba bugyolálva éppen csak a tornácot látta, mely előtt a szürkék prüszkölve megállották. Az édesapja segítette kihámoz- gatni a sok ruhából, majd fenn az anyja ölelő karjai tárultak elébe. Bent a kedves ismert ebédlőben lekerült róla aztán a felső kabát is — és kissé megfogyva, meghalványodva, ott állott előttük Eta, fekete gyász- ruhájában. Mikor az anyja igy meglátta, nem tudta visszafojtani a sírást. Eta is halkan, fájdalmasan zokogott — csak az öreg ur tartotta magát keményen, katonásan, bár az ő torkát is fojtogatta valami bánat. De mégis ő szólalt meg először. Megsimogatta Eta fejét és mondta: — Ne sírj, kis lányom, itthon továbbra is jó helyed lesz nálunk. S az idő beforrasztja a legvérzőbb sebeket is. Az édesanyja odavezette a pamlag- hoz, leültette maga mellé és sirós hangon duruzsolt neki: — Látod, édes gyerekem, nem is 1 kellett volna elmenned, abba a nagy, bűnös városba, melyben ennyi bánat ért; legjobb neked csak itt, miköz- tünk, a magunkhoz való emberek között. Még fiatal vagy, szép vagy; majd ád az Isten szegény első urad helyett másikat, akivel eltöltheted az életet* mert erős, egészséges falusi levegőn tovább tartanak az emberek, mint a füstös, poros, levegőtlen nagyvárosban . . . Eta szótlanul, fásultan hallgatta a vigasztaló szavakat. Könnyei végig gördültek halvány orcáján s fekete ruháján csillogtak, mint valami gyöngyszemek. Künn pedig ezalatt teljesen beesteledett s elkezdett lassan szállingózni a hó . . .
