Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. Január 1 Mm P évi anyaköDyvi slaliszlilaja Nagykanizsa, december 31 Az elmúlt 1924. évben a születé­sek, házasságok és halálozások száma csökkent, csak az elválások száma emelkedett több mint három­szorosára. Zieger Ferenc állami anyakönyv­vezető helyettes szives készsége folytán máris módunkban áll közre­adni az elmúlt év anyakönyvi sta­tisztikáját. Születés A kimutatás szerint 1924-ben 592 gyermek született, 66-tal kevesebb, mint tavaly. A legérdekesebb, hogy 1924-ben pontosan ugyanannyi leány született, mint fiú, mindegyikből 29^. Az üjszülöttek közül 543 katolikus (270 fiú és 273 leány), 6 ág. hitv. evang. (3 fiú és 3 leány), 8 refor­mátus (7 fiú és 1 leány), 35 izraelita (14 fiú és 21 leány), 1 mohamedán (fiú). Halvaszületett 6 fiú és 11 leány. Ikerszülés 8 esetben, 11 fiú és 5 leány. Házasságon kívüli születés 52 esetben volt, 21 fiú és 31 leány. A születések száma januárban volt a legnagyobb: 67, december­ben a legkisebb : 37, februárban 55, márciusban 53, áprilisban 40, május­ban 44, júniusban 40, júliusban 43, augusztusban 55, szeptemberben 55, októberben 58, novemberberben 47 gyermek született. Házasság, válás A házasságok száma 245 volt, 16-tal kevesebb, mint tavaly. Ebből 204 katolikus, 7 ág. h ev., <3 rríor vnáíus es 28 izraelita. A házassági kedv legnagyobb, he­lyesebbe-;; legeredményesebb volt februárban amikor 30, legkisebb a káínKúi Jim:- amikor 8 esetben kötöttek városunkban há­zasságot. A hónapok sorrendjében 24, 30, 21, 12, 22, 24, 8, 16, 23, 21, 27, 17 házasságot kötöttek. Az elválások száma 1924-ben 34 volt a tavalyi 11-gyei szemben, ami több, mint háromszoros emelkedését jelenti 1923-hoz képest a válópö- röknek. Halálozás Az elmúlt évben 631 halálozás történt városunkban, 314 férfi és 317 nő költözött el az élők sorából. Az elhaltak közül 569 katolikus, 17 evangélikus, 5 református, 39 izrae­lita és 1 mohamedán. A halálesetek száma 34-gyel több, mint tavaly. A halál legsűrűbben februárban aratott, amikor 29 nap alatt 70 te­metés volt. Legkevesebb temetés volt júniusban : 42. A hónapok sorrend­jében 57, 50, 70, 58, 45, 42, 43, 55, 55, 54, 50, 52 volt a halálese­tek száma. Egy éves korig elhaltak számr> 1"" (fiú 84, leány 53). Ezt a bentően nagy számot kanizsa csecsemőha1 Hétéves korig me korig meghalt 5 A születések mát összevet' kanizsa várt 1924. esztend A m legtöbb névt. Nagykanizsa. A városi közgyűlés elfo^ egész terjedelmében jóváhagyta a nagykanizsai legtöbb adót fizetők névsorát, amely a következő 120 ne­vet tartalmazza, feltüntetve, kiki mennyi állami egyenes adót fizet aranykoronában: 1. Herceg Batthyány Strattmann László dr. 19.562’68, 2. Stern Sán­dor 3398 96,3. Weiser János3242-20, 4. Singer Sándor 2500, 5. dr. Pli- hál Viktor 9lOO-48; 6 Ka1?0’- ló zseí 2100, 7. Strasser József 2 ?-.X), 8. Pongrácz Sándor 2050-60. 9. Kirschner Mór 1611 00, íO. , .. - índi Aladár 1516*83, 11. Kisfalud! Gyula 1516*83, 12. Reicheufeld Gyula ! 382*12, íj. af. Ui'icy György 1371 -42, 14. Rajki István 1340, 15. Zerkovitz Lajos 1300*95, 16. Grosz Mór 1171 -43,17. Sipos Andor 1146-81, 18. Weisz Ernő 113966, 19. Grosz Ferenc 1138-08, 20. Frank Jenő 1106-24, 21. Lobi Jenő 1100,' 22. Steinbach Lajos 1074-86, 23. Fischer Károly 1000, 24. Bäder József 1000, 25. Hoffmann Bernát 979’89, 26. Frank Manó 979 89, 27. Dr. Hoch Oszkár 93889, 28. Guth Arnold 88571,29. Schwartz Gusztáv 842'59, 30. Petries György 833 "22. 31. Dukász Dávid 810-08, 32. Blanken­berg Imre 807‘54, 33. dr. Darás László 800, 34. Windisch József 798-48. 35. Antal Jenő 797-56, 36. Pollák József 795 18, 37. Récsei Samu 78571, 38. dr. Kreisler József 761 30, 39. Kutassy Kálmán 754-39, 40. dr. Fábián Zsigmond 751 "90, 41. Mechner Ede 724*41, 42. Zweig Imre 720-51, 43. Deutsch Alfréd 717-82, 44. Beck Henrik 714-29, ; ^:t.ÍHám Róbert 698*58, 46. Strem n,41,47. Grosz Ernő 65P53, ' Mátyás 648-23, 49. dór 642*85, 50. 642-33, 51. dr. 52. Schwarz r. Schleiffer sa 600, 55. 1, 56. Bo­2, 57. dr. »63-10, 58. >9. Teutsch ngor Henrik ihály 533-32, ,30, 63. Weisz i Országh József József 51479, 66. A 506-36, 67. Kauf- _ 501-77, 68, Szántó Sa- ldiiiUll oOP43, 69. Kaufmann Károly 501-42, 70. dr. Balázs Zsigmond 500, 71. Stern Ignác 500, 72. Licht- scheindl Pál 500, 73. Widder Sán­dor 500, 74. Schönberger Aladár 500, 75. Deutsch Mór 500, 76. Vajda Aladár 500, 77. dr. Szigethy Károly 494-56, 78. özv. Dobrovits Dömötörné 49374, 79. Gyenes La­jos 491-50, 80. dr. Fried Ödön 48570, ŐT Pollák Ernő 985 22, 82. 476*53, 83. Gélzalai akarél inztár, Nagykanizsai Bank- Ggyejv-; ; :0 84 •Neumann Ala­dár 467 >2, 85.. Dukász Lajos 460*59, 86 Fraf k Vilmos 456*27, 87. Ko­réin jcuu 452 42, 88. Strocn Pál 452-42, 89. Szabó Sándor 450, 90. özvegy Strem Mórné 446"06, 91. Steinberger Samu 445-81, 92. Deutsch Ede 433*63, 93. Kiss Ernő 425-53, 94. Bayer Vince 418-82, 95. Nagykanizsai Takarékpénztár 417-65, 96. Rosenfeld József 417-12, 97. Práger Ferenc 415-71, 98. dr. Ta­más János 410, 99. dr. Sartory Zsigmond 407-76, 100. Steinberg Ignác 495, 101. Artner Sándor 40 102. Kelemen Rezső 403, 103. Sze^ Pál 402-12, 104. dr. Malek Lász 400, 105. dr. Hegedűs György 40 106. Guttmann Viktor 400, 10 Hirsch Oszkár 400, 108. Steinberg» Sándor 400, 109. Fischel Lajos 40 110. Fischel Ernő 400, lll.Melczi Jakab 392-20, 112. Hirschler Ferer 378*63. 113. dr. Knausz László 376*7! 114. Unger Ullmann Elek 372:71 115. dr. Berger Géza 360‘04, 111 Schwartz Ottó 360, 117. Leitm Aladár 358-20, 118. Szepesi Imi 357-13, 119. Beck Béla 350, 12< Lusztig Ödön 341*01. Szilveszternapja és í mentők Az 1924. évben a mentők kivonul tak 398 esetben, első segélyt nyuj tottak legnagyobbrészt mentőorvoso segítségével 99 esetben, betegszálli tás céljából 299-szer, ebből fertőz beteg volt 19. * * * Szilveszter napján tartják hagyó mányos gyűjtésűket a mentők. Alij van még egy olyan intézményünk melyre a közönség olyan szívesei áldozna, mint ez. Igaz, hogy égés; évben szerények, hangjuk sem hallik csak a rászorultak érzik, hogy létez nek. Csak akiknek szükségük vol rájuk, tudják, hogy jönnek else szóra s nem várnak ismételt kéré sekre. És jönnek gyorsan felkészül­ten, udvariasságai. Látszik minder mozdulatukon, hogy mindez vérükber van. Minden lépésüket az ember szenvedések meleg megértése irá­nyítja. Mennyi gondot és munká; ad nekik csak a fertőző betegekkel való elbánás. Az ilyen betegek szál­lítása után pedig a kocsik fertőtle­nítése is nagy feladat elé állítja ezt az intézményünket. A betegruhák, ágynemüek stb, minderre pénz kell. Ez a célja a gyűjtésnek s meg vagyunk győződve róla, hogy kö­zönségünk teljes megértéssel visel­tetik a mentők hivatása iránt s mindenki ki fogja venni a maga ré­szét a gyűjtésből, hogy annak ered­ményei mennél teljesebben szolgál­ják ennek az intézménynek célját és áldásos működését. Az assisii öregasszony Irta: Baróti Rya Október vége felé volt már, de mindenesetre mindenki emlékszik még arra a tizennyolc koporsóra, melyeket Itália földjéből szedtek ki, hogy hazahozzák az anyaföldbe. Ez a tizennyolc koporsó jött vissza abból a sok százezrekből mintegy képviseletül .. . Egy parányi atom a nagy egész­ből .. . egy porszem az idegenben levő nagy temetőinkből. Itt vitték el városunk mellett, mi is mélyen levettük előttük kalapjain­kat s rájuk hintettük őszi virágainkat. Volt a tizennyolc között egy Varga István közlegény, egy fehérmegyei egyszerű polgárember fia. Ezt a Varga Istvánt az ő édes anyja a szó és a fájdalom teljes értelmében a keze tiz ujjával — egy egyszerű asszonyban el sem képzel­hető fanatizmussal, az anyai szeretet törhetetlen energiájával — kaparta ki, hogy hazahozhassa kis faluja csendes temetőjébe. Mert hát ő ezt a „Pistájának“ megígérte. Ezt hajtogatta makacsul minden fórum előtt. Évekig kilincselt, rimánkodott, könyörgött. Járta a minisztériumoknak külön­féle labirintját, az olasz konzulátust, magasrangu urak fényes küszöbjeit, de mindenütt kevés reménnyel kecseg­tették, sőt legtöbbször megfosztották minden ebbeli reményétől. Néha lecsüggedve, reményvesztet­ten, összezsugorodva vánszorgott haza, de megint csak uj erőre kapott s folytatta kálváriás misszióját. Batthyány Lajos gróf, Fiume egy­kori kormányzója, Polgárdi grófja vette aztán kezébe ügyét; aző olasz- országi összeköttetései révén sikerült, hogy egy szegény anyai álom valóra váljon s Assisi városától — hol a fiú feküdt — megszerezte az erre való engedélyt. Mikor ezt az öregasszonnyal közöl­ték, kijelentette a mindenkit megdöb­bentő és meglepő elhatározását, hogy elutazik Assisibe. Megpróbálták merész szándékától eltéríteni mindenféle lebeszéléssel, különféle riasztgatásokkal, de hasz­talan volt. Ragaszkodott makacsul, megtántorithatatlanul hozzá. Hát hogy is ne ! hogy ő ne lássa, hogy az ő Pistája-e csakugyan? Hogy ő esetleg más fiát siratgassa, más fia sirhalmára ültetgessen virágot és fonogasson koszorút? De hiszen úgy sem ismerné már meg! mondogatták, vagy nem is láthatja. Hogy ő nem ismerné meg ? Az ő gyermekét ? Ha másról nem, az apró gyöngysor fogairól; olyan |egy legénynek sem volt a faluban. Meg másról is . . .- tudja ő, hogy miről ... Hasztalan volt minden szó, ettől az elhatározásától csak nem tágitott- Annak idején tényleg gyorsvonatra ült, hogy elmenjen porladó fiáért. A falu plébánosa adott neki egy latin nyelvű levelet, hogy az assisii Szent Ferenc-rendü zárda főnökének adja át. Ebben a levélben a plébános ismerteti az asszony nemes célját s kéri paptársait, hogy vegyenek oltal­mukba egy gyermekéért akkora ál­dozattal vándorló védtelen magyar anyát. Még egy másik latin levelet is küldött postán a gondos jó plébános jelezve az asszony pontos érkezési idejét, melyet a menetrendből kutatott ki és kérte benne a pátereket, hogy valaki várja az állomáson s ismer­tető jelül kendőt lobogtassanak. * A gyorsvonat tehát elindult, vitt egy járatlan és csak a saját nemzete nyelvét beszélő, de az anyai rajon­gástól fanatizált anyát egy idegen ország felé . .. Az „assisii öreg asszony“ meséje íulajdonképen itt kezdődik. Ezen a címen foglalkozott vele Baráti Szabó István iró is a Magyar­ság cimü lap hasábjain. E sorok írójának pedig pár héttel ezelőtt alkalma volt magával ezzel az egyszerű, de heroikus lelkű anyá­val beszélni. Leirom a kálváriáját az ő saját; egyszerű szavai nyomán ; vigaszta-; lásul szánom azoknak a magyar1 anyáknak vagy hitveseknek, kiknek i az a sebük, hogy szeretteik ott nyu-, gosznak az idegenben. Egy egyszerű polgárasszony elbe­szélése nyomán leszűrtem azt a meg­nyugtató tényt, hogy Olaszország temetőiben minő kegyeletesen gon­dozott sírok alatt nyugszanak drága hőseink. * sélni Vargáné — az utón egy jólelki úrral ismerkedtem meg s ő vet gondjaiba. Vele utaztam Triesztig Triesztben feltett egy másik gőzösn s még azt is megmondta, hogi hány órára érek abba a városba ahol a Pistám fekszik. (A város nev< nem jött a nyelvére sehogysem.) (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents