Zala, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

(Woltfratás a 3- oldalról) ,i a több százezer kát. hold *• savanyu és szikes talajon a talajjavítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a követke­ző három év során 180 ezer kát. lift'd on talaj javítást kell végezni. ■;) Felsősorban a dunántúli erő­sen savanyu talajokat, az alföldi réti agyagokat a szántókban lévő szikes foltokat, az. öntözőrendsze­rekbe eső savanyú és szikes tala­jokat kell megjavítani, továbbá meg kell kezdeni a szikes legelők és rétek feljavítását. Ezenkívül a tiszántúli mészte- ~n szikes, továbbá a Duna-Tisza- -őri szódás talajú legelőkön és ré- a helyi tanácsok, a teime- lőszövetkezetek és az állami - ■ iasások a helyi erőforrások früh asználásával végezzenek mesze- ósc, a legelőket sáncclják körű1 atulyázzák) a téli csapadék, viz ; orvtartására. A meszes calaiu ' ■ foltokat digozásáal javítsák b) A kohó- és gépipari mínisz- illetve a bel- és külkereske- : miniszter 1956-ig gondos- ■ .1; 28.6 millió forint értékű ...... avitógép gyárfásáról, illető- { L- ‘hozataláról A talaj,javítás- j . ./.ükséges anyagok s azok va-| i szállításának költségeit az ál-j lern viseli. < J r kát. holdnyi láotalaj haszno» | sifását. A keszthelyi- a magyar-1 ö" ári mezőgazdasági kísérlet, in- j • és az országos vízügyi fő-j mz'.igatóság .1954 december 3l-ígj : era za ki a Ián területek haszno- { sónak tervét. C Az állami gazdaságokban ? '■ * és a termelőszövetkezetek >~n gyorsabban kell rátérni a korszerű éve’ő pillangós és fű,ke­verékeket is alkalmazó vetésfor­gók bevezetésére. A mezőgazdasá­gi tudományos intézetek és főis­kolák dolgozzanak ki saíát táj­egységüknek legjobban megfele­lő vetésforgókat s a helyi taná­csokkal, a gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fűmag- vak termelését az állami gazda­gokban és termelőszövetkezetek- oen kell megszervezni. Az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztoknak javasolni kell az j egyszerű vetésforgó- illetve helyes : növényi sorrend betartását. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok adjanak n ter­melőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó beveze­tésével egyidoben alakítsák ki az állandó jellegű termelőbrigádo­kat. A brigádok területét a vetés­forgó ideje alatt lehetőleg ne vál­toztassák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképességének ál­landó növelésében érdekeltté kell term III. A gabonafélék, különösen a búza és a rozs termelésének fejlesztéséről A felszabadulás óta a gabona­ár lék vetésterülete — az ipari növények, különösen pedig az olaj növények termelésének kiter­jedése következtében — csökkent s alatta maradt a megelőző sok-* éves átlagnak. A legfontosabb kenyérgabona- ír le. a búza termésátlaga az utol­só hat évben meghaladja a fel- zí%'adulás előtti tiz év átlagát, rr égis rendkívül alacsony ésmesz- sze elmarad az élenjáró termelő- szövetkezetek, egyénileg gazdái­ig dó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. Mig az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. holdanként 9 és fél mázsa volt, a székkutasi ••Schönherz* tsz 17.3 mázsát ért el, míg a roz: termésátlaga 7.4 mázsa volt a mezőberényi »Elő­re“ tsz 20.7 mázsát, ősziárpából 12.1 mázsa országos átlag mellett a péri »Béke* tsz 29.8 mázsát la­kain tott be ’-at. holdanként. Az alacsony,-országos átlagok oka minden ..«előtt a termelési eljárások he vtelen alkalmazása. A búza és •. rozs előveteményc országosan ci* ok mintegy 32—35 ícr 23. Szerda százalékban megfelelő. A talaj-’ előkészítés általában gyenge s a fokozott követelményeknek nem felel meg. A trágyázásnál a gabo­nanemüek- főként a búza igényét nem veszik figyelembe, az elő­vetemények trágyázatlan talajba kerülnek. A műtrágya felhaszná­lása a szocialista üzemekben sok­szor szakszerűtlen s így kevésb- bé eredményes. A vetőmag elő­készítése: a tisztítás, csávázás nem kielégítő. Az egyéni terme­lőknek csak nedves csávázószer állt rendelkezésükre, ami nehéz» kés, a csávázási ezért gyakran rosszul, sőt egyáltalában nem vé­gezték el. Elhanyagolták a gabo­nafélék növényápoLási munkáit, a vetések emiatt erősen elgyomo­sodtak A szervezési hibák következté­ben a vetés általában megkésik. vha az is, hogy országszerte se­kélyen vetnek, a sekély vetések­ben a téli fagy, a tavaszi száraz­ság nagyobb károkat okoz. Ke­vés a nagyüzemü termelés igé­nyének megfelelő vetőgép. Az egyénileg termelőknek is kevés vetőgépjük van, emiatt sok a kézivetés. A nemesített vetőmagvak hasz­nálata s az ezt elősegítő vető­magcsere nem elég széleskörű. A földművelésügyi miniszté­rium és a helyi tanácsok a veté­si munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkák minősége. "I Mezőgazdaságunk legfon- ■* tosabb feladata a gabona­félék, különösen a búza termés­hozamának erőteljes fokozása, hogy a lakosság ellátását kenyér­rel, liszttel és tésztafélékkel ál­landóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében: a) a kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a követ­kező években az elmúlt hat év átlagához képest mintegy száz­ezer kát. holddal kell növelni. Tehát évente el kell vetni 3,440.000 kát. hold kenyérgabo­nát, amiből mintegy 73—75 szá­zalék legyen a búza. A kenyérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező há­rom év alatt az elmúlt hat év át­lagához képest egy-másfél má­zsával kell emelni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetke­zetek nagyüzemi termelés lehető­ségének kihasználásával, termés­átlagaikat ennél lényegesen job­ban emeljék. A búzát, rozsot azo­kon a legjobb termőterületeken vessék, ahol a legnagyobb ter­mést adják. A laza homoktala­jon a rozs legyen a fő kenyérga­bonanövény, minden más talajon pedig a búza. Nemesitett buzafájtáink közül elsősorban a bánkuti 1201-es és a Fleischmann 481-es buzafajtákat, rozsfajtáink közül pedig a kis- vjárdai és a lovászpatonai neme­sített fajtákat kell termeim b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest 26 ezer kát. holddal kell növelni, hogy elérje a 800 ezer kát. holdat. Ezen belül az ősziárpa 60—62 százalék legyen. Az árpatermés országos álfa- gát az elmúlt hat év átlagához képest mintegy egy-másfél má­zsával kell emelni. Nemesitett ősziárpaíajtáink kö­zül főleg a Béta ősziárpát kell termelni, a tavasziak közül pe­dig általánosan el kell terjeszte­ni a Friedrich-féle 104-es, továb­bá a Friedrich-féle 101-es és a peresztegi sörárpa fajtákat. A gabonafélék nagyobb "J* terméshozama érdekében a következőket kell tenni: a) A legjobb elő vélemény eket elsősorban az őszi kenyérgabona- félék, különösen a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó ke­retében a kevésbbé jő elővete- ményeket, különösen a kukoricát istállótrágyázásban kell részesíte­ni. A búzát megelőző kukoricá­kat korábban kell vetni, gondo­sabb növényápolásban kell része­síteni, főleg pedig cl kell végezni az augusztusi gazoló kapálást. Kevésbbé megfelelő elővetemé- nyek után következő, rosszul át­telelt búzákat tavasszal fejtrá­gyázni kell. A földművelésügyi minisztérium fejtsen ki széles propagandát a búza helyi trá­gyákkal (komposzt, érett istálló- trágya, baromfitrágya, stb.) való fejtrágyázására. b) A gabonafélék, elsősorban a búza és a rozs, ülepedett vagy tö­mörített és beérett talajokba ke­rüljenek. A szocialista szektorban, ahol a helyi körülmények megen­gedik s az elővetemények gépi erővel végzett őszi mélyszántást kaptak, a terület megfelelő gyom­mentes, eJ kell terjeszteni a kul- tivátoiral, tárcsával vagy más megfelelő talajművelő eszközzel végzett — forgatás, illetve szán­tás nélküli — vetőágykészitést. Laza homokon azonban nem hagy­ható el a mély vetőszántás, s itt feltétlenül alkalmazni kell a vető­szántások hengerezését is. c) Az országos vetési határidők helyett a fő termelési tájakon — az elővetemények figyelembevéte­lével — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az agronómusok fele­lősen döntsék el a vetés időpont­ját úgy, hogy az őszi gabonafé­léket korábban vessék el. A ve­tést az ország egész területén min­den évben október 31-ig be kell fejezni. A gabonafélék vetésénél töre­kedni kell a sürüsoru (6—8 cm sortávolsága) vetőgépek használa­tára. Ajánlani kell a gabonafélék keresztezett sorú vetését, ami az elmúlt évek tapasztalata alapján jelentős terméstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell tenni minden termelő számára a gabonafélék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. A bel- és külkereske­delmi miniszter megfelelő meny- nyiségü, hatékony nedves és por­csávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének ellen­őrzésére és a kát. holdanként leg­megfelelőbb vetőmagmennyiség megállapítására az állami gazda­ságokat és a gépállomásokat két éven belül egyszerű vetőmagvizs­gáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások a termelőszövetke­zetek és egyéni termelők részére díjtalanul végezzék a vetőmag­vizsgálatot. e) A nemesített vetőmagvakat úgy kell el szaporítani, hogy a fel­újítás 4—5 évenként országosan megtörténhessék. Uj, bővebb termő, jobb minősé­gű, gépi aratásra alkalmasabb, be­tegségeknek ellenállóbb. törzs­könyvezett gabonafajta előállító­ját 100 ezer forintig terjedhető jutalomban kell részesíteni. f.) Meg kell javitani a gabona- neműek növényápolási, főleg gyomirtási munkáit. A laza tala­jok rozsvetésétől eltekintve szük­ség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék tavaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hengere- zést. Országosan kötelezővé kell tenni minden termelő számára az acatolást, 1954-ben meg kell kez­deni a gyomirtó vegyszerek hasz­nálatát, Q 1954-ben az aratást az álla- mi gazdaságokban 70 %-íg a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesíteni. A következő években ezt fokozato­san növelni kell. /V A rizs vetésterületét a ren­delkezésibe álló öntözővíz mennyisége, valamint a termelés egyéb szükségleteinek kielégítése alapján az 1953 évhez képest 1954-re 49 százalékkal, az elkövet­kező 3 év alatt pedig fokozatosan 80 százalékkal kell növelni. Rizs­fajtáink közül általánosságban a Dunghan Shali és a „szegedi sza- kállas‘‘ fajtákat, az északibb rizs- viciékeken és egyes kijelölt rizs­területeken a krasznodári rizsfaj­tát kell termelni. A rizs termelésébe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekap­csolni a termelőszövetkezeteket és az egyem termelőket. A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig vegye nyilván­tartásba azokat a rizstelepeket ahol a barnulásos megbetegedés kártétele megállapítható veit Ezeken a területeken —az 1954. évben rendelkezésre álló vető­magmennyiség erejéig — a barnu­lásos megbetegedéssel szemben el­lenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni. IV. A takarmánytermelés fejlesztéséről Állatállományunk takar mán yell á tá. sa elégelen s különösen fehérjében szegény. Országosan a szükségesnél kisebb terület en termelünk takarmányt. Gyakran nem azokat a takarmány' növényeket termelik, amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek és a leg'öbb takarmányárféket ad ják. Elhanyagol', a fehérjében gaz­dag pillangósvirágú takarmánynö­vények és ezek keverékeinek terme lése. Sok hiba van a takarmányfélék betakarításában, tar'ásításában, ('á rolásában és felhasználásában is. Viszonylag nagy területet elfogla­ló legelőink és rgjeink nagyon elha_ nyagol-ak, termésük alacsony és rosszmin öségü. Az állatállomány részére szilárd takarmányalapo' kell teremteni, amelynek érdekében a következő in- ézked esőket kell végrehajtani: 1 Az ország különféle vidékein -“*• az illető, vidék talaj- és ég­hajlati viszonyainak leginkább meg­felelő takarmánynövényeket, és faj­tákat kell termelni. A legér'ékesebb takarmánynövé­nyek az évelő pillangóvirágu — el sógorban a lucerna — szálas'akármá­ny ok vetésterületét 1954. évben 750 ezer kaf. holdra, 1955 évben 800 ezer kát. holdra, 1956. évben 885.000 ka'-, holdra kell növelni. Legfontosabb szálastakarmánynövé. nyünk. a lucerna terméshozamát az elkövetkező három év ala't országo­san kát. holdanként három mázsa szénával kell emelni. Ennek érdeké ben: a) A lucerna ós egyéb évelő pil' langósviráguak magvaiból szilárd vetőmagalapot kell teremteni. A ■ ermelőszövetkezetéknek és az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok nak 1954. évben 5000 mázsa-, 1955. évben 8500 mázsa, 1956. évben 10 ezer mázsa luccmave'ömagot kell kölcsönadni azzal, hogy ezt két éven belül kifogástalan minőségű termés­ből azonos aulymennyiségben adják vissza. b) A lucerna magtermésónek nö­velése érdekében is meg kell javi­tani a termelési eljárást a nyári ve (és és a pótbeporzás el‘-érj észt ésével. A lucernamag ára mázsánként 1500 forint legyen és ehhez kell arányo sitani a ‘öbbi évelő takarmány-félék magvainak árát is. A gépállomások, állami gazdaságok a cséplósi idény­ben megfelelő számú cséplőgépe' állítsanak a lucerna, és a he-remag es éplésére. c) a lucernaszéna és a többi évelő pillangósvirágú szál ásták armánynö. vény szénák ész it ési veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rendsod- rásos szénaszári' ási módszerét, A lucerna- és vörösheretáblákon ége'éssel. vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát. A termelők a kártékony rovarokat bogárfogással, permetezéssel, poro­zással pusztítsák. Meg kell szervozni a rovarirtást pulykával, cs gyön­gyössel is. 2. A szilárd takarmányalap megte. rontásé érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányár t éket adó kukorica termésátlagát az utolsó ha* é.v átlagához képest három év alatt kát. holdanként két mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istái ló'rágyázoft s ősszel mélyen szántott földbe kell vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a iermelőszövetkezc'ck és állami gazdaságok, mind az egyéni leg termelők a kukoricát legalább háromszor megkapálják és alkal­mazzák minél többen a pótbopor- zást, amely az elmúlt évek tapasz­talatai alapján jelentős térmés'.öbb- letet hoz. A termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok a kukoricát lehető leg négyzetes művelésre vessék, ka válását pedig keresztben hosszában géppel végezzék. Fokoza’osan rá kell térni a hete. rozis kukorica ve'őmag használatára. Ennek érdekében fokozatos fejlesz­téssel évente 25 ezer kát. holdon kell heterozas kukoricavetömago- termelni. A lie'©rozis-kukori carető mag minden mázsájáért a termelő szőve'kezeteknek másfél mázsa takar­mánykukoricát kell adni. A heterozis kukorienve*ömagot a termelőszövetke ze'ek és az egyénileg gazdálkodó, dolgozó parasztok szokványminőségű takarmánykukoricáért egy egy arány­ban kapják cserébe. A kukoricaszárat a veszteségek el­kerülése végett a törés után azonnal le kell takariiani, be kell álózni, vagy beázás ellen biz osan védő kú­pokba, kazalokba kell rakni. 3. A takarmány-termelést úgy kell megszervezni, hogy április közepé­től kezdve a téli időszakig állandóan megfelelő mennyiségű zöklakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az álla­mi gazdaságok rendelkezésére. A zöldtakarmányellátás folya­matosságának biztosítása érdeké­ben nagyobb gondot kell fordíta­ni a tavaszi vetésű zöldtakarma- nyok és a másodnövények veté­sére. Ez utóbbiaknak fokozatosan mintegy 50 százalékát olyan nö­vényféleségekből kell elvetni, amelyek az őszi hónapokban zcldtakarmányként használhatók fel (cirokfélék, szudáni fű, takar­mánykáposzta). A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a ta­karmányfélék, pl. a vöröshere, murokrépa rávetését a tavaszi és az őszi gabonákra, vagy a sárga­répa együttes vetését mákkal, borsóval, stb. A kettőstermelésben rejlő „le­hetőségek megfelelő hasznosítására 1954. évben 168 ezer kát. holdon, 1955. évben 220.000 kát. holdon, 1956. évben 285 ezer kát. holdc-n kell őszi keveréktakarmányt ter­melni. A folyamatos nyári zöldtakar­mányellátás megszervezése'' mel­lett növelni kell a nedvdus ta­karmányok — elsősorban a ta­karmányrépa — hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű Béta takarmányrépa­fajtát. A A silózás általánossá tété-. le érdekében 1954. évben 350 ezer kát. holdon, 1955. évben 380 ezer kát. holdon, 1956. évben 430 ezer kát. holdon kell silótaj karmányt termelni. A silózást nemcsak a speciális silónövények termelésének kitér-' jesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányok­nak (kukóricaszár, napraforgótá­nyér, stb.) silózásával is növelni kell, amelyek igy értékes takar­mányokká alakíthatók át. Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövet­kezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonként legalább há-i rom köbméter, sertés számosálla­tonként fél köbméter állandó jel­legű (beton, tégla) silóür álljon rendelkezésre. Ezt a silóürt 1956- ban szarvasmarha és juh számos­állatonként legalább öt köbmé­terre, sertés számosállatonként legalább egy köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépitésének elősegítésé­re és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára évenként 300 ezer köbméter silóür építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyag­nak legalább felét előregyártott elemekben kell biztosítani. A gépállomások a silózást a ter- melőszöve'keze'eknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméterenként 2.50 forintért vé­gezzék el. A sílózás maradék.alan végrehajtása, érdekében a föidényben munkába kell állítani minden erre alkalmas gépet. A silókukorica, a barna édesei- rók és a kukoricaszár betakarításá­nak megjavításához 1955-től kezd' ve évenként 500 járvaszecskázógépet és ezer darab siló-öltő ezecskavágős kell gyártani. A legelők és rétek takarmány- • termésének növelése érdeké­ben: Általánosan be kell vezetni a rend szeres gyomirtással, a fektetéses trft. gyúrással egybekötött szakaszos le. géb élést. Különféle állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használóinak kötelességévé kell tenni. Azokat a pász'orotat, akik a lege. lökön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetéses trágyázást meg szervezik, külön díjazásban kell ré­szesíteni. A legelőkön a jószágok ivóvízel­látásának javítására évente ezer uj kutat és i'atéberendezést kell létei!. teni és az eddiginél nagyobb gondot kell fordi'ani a meglévő kidak kar­bantartására. (Holnapi számunkban közöljük a határozat befejező részét)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents