Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-24 / 275. szám

t A ff IE L t, 1 * A pártdemokrácia széleskörű aika’mazásáért Központi Vezetőség határo­zata pártmunkánk homlok­terébe állítja a kritika, önkriti­ka, az alulról jövő bírálat és a pártdemokrácia biztosítását pár­tunk minden területén. E felada­tok megoldása pártbizottságaink és pártszervezeteink szervező és nevelő munkájától függ. Pártunk most azt várja a kom­munistáktól, hogy teljes erejük­kel szánjanak harcba a párt po­litikájáért, a kormányprogramul megvalósításáért, álljanak példa­mutatóan helyt a maguk munka­területén, sokszorozzák meg akti­vitásukat, ragadják magukkal dolgozó társaikat. Nem elég han­goztatni, hogy kommunisták az élre, és követelni a fokozott akti­vitást, Nem elég csak hivatkozni arra, hogy minden kommunista kötelessége, hogy tevékenyen har­coljon a párt- és a kormányha­tározatok megvalósításáért. Olyan légkört kell teremteni pártszerve­zeteinkben, amely értékeli, ki­bontakoztatja, fejleszti, ezt az ak­tivitást. A demokratizmus friss levegőjének kell áthatnia párt- szervezeteink életét, az eddiginél sokkal magasabb fokra kell emel­ni a pártdemokráciát. A pártde­mokrácia érvényrejuttatja a kom­munisták képességeit, aktivizálja őket s ezzel fokozza a pártszerve­zetek harcképességét, növeli a párt tekintélyét és befolyását a dolgozó tömegek között. A pártdemokráciának egyik elemi követelménye, hogy a vezetés kollektiv legyen. Az utóbbi időben sok szó esik erről, de félő, hogy a kollektiv vezetés egyes szervezeteinkebn gyakorlat helyett szólammá változik, pedig elő problémáról van szó. Például Pacsán Luther elvtárs nem bízik az alapszervezetek vezetőségében, nem bízza meg őket feladatokkal, egyedül végzi a munkát, — érthe­tően kevés eredménnyel. Csak a vezetés kollektivitása te­szi lehetővé a szilárd irányítást, ez védi meg a vezetőt a durva hibák elkövetésétől, ez biztosítja, hogy a vezetők a határozat meg­hozatalakor minden fontos ténye­zőt, körülményt Egyebembe vehes­senek. Még mindig tapasztalható egyes alapszervezetekben — külö­nösen falun — hogy nagyon gyak­ran csak a titkár dolgozik a ve­zetőség helyett. Egyedül hoz ha­tározatokat, így a vezetőség többi tagját tétlenségre készteti. így dolgozott a ligetfalvi párttitkár is, aki nem egy esetben hangoz­tatta: „Én vagyok a falu első em­bere.“ Nem megengedhető, hogy a pártszervezeteket egyes személyek vezessék, hogy egyik-másik veze­tő a kollektíva, a vezetőtestület fölé helyezze magát, kisajátítva magának a döntés jogát. A párt­tagság nem vezetőket, hanem ve­zetőségeket, pártszerveket, tes­tületeket választ, nem egyes em­berekre, hanem kollektívára bizzs a pártszervezet vezetését. A párt­tagság akaratát, a pártdemokráci­át sértik meg, ahol megszegik a kollektív vezetés elvét. pártdemokrácia megsértése miatt van az, hogy sokhe­lyütt hiába keresnek, nem talál­nak aktivistákat egyes feladatok elvégzésére, hogy nem egyszer látszólagos, formális pártmunká­val bízzák meg a párttagokat és tagjelölteket, ami egy tapodtat sem viszi előre a pártszervezet munkáját. Ilyen munkastílussal dolgozik a hahóti párttitkár, aki azt mondja, hogy azért nincsenek népnevelők, mert erre alkalmas ember nincs a pártszervezetben. Megyénk dolgozóinak vezetéséhez nem elég néhány funkcionárius és aktivista ereje. A párttagság ez­reinek kell a maguk területén ve­zetőkké válniok. Mindenegyes kommunistának harcba kell vin­nie a körülötte dolgozó pártonki- vülieket. a párt politikájának, a Központi Vezetőség júniusi és ok­tóber 31-i határozatainak meg­valósításáért. A kommunisták csak ott fej­lődhetnek vezetőkké, ahol érvé­nyesül a pártdemokrácia, aho! a vezetők nemcsak meghallgatják hanem felhasználják a párttag­ság véleményét, ahol bevonják a kommunistákat a pártszervezet feladatainak megoldásába, ahol tudatosan fejlesztik a párttagok és tagjelöltek kezdeményező kész­ségét, számítanak javaslataikra, örÄnmel fogadják kezdeménye­ző helyes elképzeléseiket. A pártdemokrácia megsérlé­^ sének egyik jele az is, hogy számos pártszervezetünkben meg­győzés helyett parancsolgatás fo­lyik, mint Teskándon vagy Zala- szentlőrincen. Bizonyos türelmet­lenség, ridegség tapasztalható a párttagokkal és tagjelöltekkel szemben, nem törődnek eléggé az egyes kommunisták problémáival, körülményeivel, például Egervá­ron és Pacsán. A mi pártunk a legnagyobb figyelemmel, elvtár- siasan fordul az egyes kommunis­ták problémái felé. Messzemenően tekintetbe veszik kívánságaikat, képességeiket, lehetőségeiket. Mi szigorú pártfegyelmet követelünk — de öntudatos pártfegyelmet. A kommunisták akkor harcolnak igazán odaadóan és fegyelmezet­ten, ha érzik, hogy megbecsült tagjai a pártszervezetnek, számí­tanak véleményükre, elvtársiasan segítik őket munkájukban, ha ér­zik, hogy vezetőjük velük egy, hogy nincs szakadék közöttük, hogy a vezető magasabbtudásu, de hozzájuk közelálló barát. A türelmetlenséget, ridegséget, a parancsolgatást, az utasitgatásí fel kell számolni, mert mindez összeférhetetlen a pártdemokrá­ciával, súlyosan sérti azt s gyen­gíti a pártonkivüli tömegekkel való kapcsolatot. Ahogyan a párt­taggal bánnak, beszélnek, foglal­koznak a pártszervezetben, úgy beszél és foglalkozik ő is a pár­tonkivüli dolgozókkal. Figyelmes, elvtársi viszony a párttagokhoz, ez a párttagság aktivizálásának fontos feltétele, a tömegek vezeté­sének egyik alapvető követelmé­nye. pártdemokrácia elmélyítése emeli a párttagok öntuda­tát és az öntudátosabb, ideoló­giailag képzettebb párttag bát­rabban bírál s aktívabb. A párt­tagok nevelése és ideológiai fej­lődése fontos tényezője a pártde- mokrácia fejlődésének. Ha követ­kezetesen alkalmazzuk a pártde­mokráciát, az hatalmas, uj erő­forrásokat szabadit fel a párttag­ságban, uj, aktív százakkal növeli a pártszervezetek erejét, újabb ezreket tömörít a párt köré. Erre az uj lendületre szükség van azért is, mert elért eredményeink mellett bizonyos tétlenség, meg­nyugvás tapasztalható több szer­vezetünkben. Például Kustánsze- gen, Zalaszentlőrincen és a szent- liszlói tsz-ben. A tétlenkedést, a megnyugvást sürgősen fel kell számolni. Feladataink nőttek, sokrétűbbé váltak. Eddig is nagy gondot fordítottunk a tervek tel­jesítésére, most azonban sokkal többet kell törődni a havi tervek, az 1953-as tervév teljesítésével, az 1954-es tervév előkészítésével. Fokozni kell minden területen a takarékosságot, javítani kell a mi­nőséget, csökkenteni az önköltsé­get — emellett növelni kell az ipar, a mezőgazdaság termelé­sét és termelékenységét. Tovább kell szilárdítani termelőszövetke­zeteinket, szövetségünket a kö­zépparasztsággal, több gondot kell fordítanunk a falusi .munká­ra. Meg kell érteni és értetni párttagságunkkal és megyénk dol­gozóival, hogy továbbfejlődésünk kulcskérdése a mezőgazdaság fej­lesztése. Tévedés lenne azt hinni, hogy a feladatokat csak felülről jövő kormányintézkedésekkel meg le­het oldani. Minden kommunista helytállására és példamutatására kezdeményezésére, megyénk min­den dolgozójának tevékeny rész­vételére, küzdeniakarására, ere­jére és tudására van szükség ah­hoz, hogy az előttünk álló felaüa- *okat sikerre! oldjuk meg. Takác.5 János. A MINŐSÉGÉRT kétségtelen, jogos büszke. ség 1öl'i ol a dolgozókat, amikor egy ilyen hangzású táviratom incli- 'anak útba a felettes hatóság felé: ,,Éves tervünket november 14.ón dél­előtt 10 órakor befejeztük“ Ezek­be a rövid szavakba egy egész év harca, egy egész év lelkesedése és — tegyük hozzá azt is— egy egész év bosszúsága van. belesi!rhve. Per­sze, a bosszúság már a műké, mert. a siker még a bosszúságot is úgy felszívta, mint a nyári napfény a reggeli párát. Igen, így van ez. A tervtelj esi és nemcsak az eredmények góró:okából áll. Az eredmények el­maradhatatlan kísérője a bosszúság. Aduig, amig egy terv megvalósít lássa érik, rengeteg nehézség, ren­gő'eg akadály gördül a siker felé vezető útra és a sok akadály sok bosszúságot okoz, így vök ez a nagykanizsai Üveg­gyárnál. Kezdődök azzal, hogy a minőség nem volt kielégítő. Amikor a dolgozók örültek annak, hogy ter­vüket."’ túlteljesít ették, örömüket lo- lohasztöAa az a kellemetlen hir. hogy valahol, ahol az általuk gyárat árut átvették, kifogásolják a mi­nőséget-. — Minden erőt a minőség megja­vításáért — hangzóit el ekkor a jelszó. Igen ám, de a minőség meg­javításához nem elég csak az erő. mert ehhez magasfoku szakmai tu­dás és sok-sok türelem is szükséges. A 'türelmét pedig még Jamniczky József hűt amcsid* is -gyakran elvesz, tette. Pcdighát ő elég türelmes em­ber. A kemencék környékén furcsa jelzők hangzottak el a minőséget, il­letően. Szidták a gyárat, amely gya- lázni merészelte árujukat, szidtak mindenkit, csak arra nem gondoltak, hogy nem azok a hibásak, akik megmondjak, hogy baj van a minő­séggel. hanem ők magúk nem telitek meg mindent, hogy a minőség kifo­gásban legyen Persze, végered­ményben mégis csak rádöbbentek a valóságra, önmagukat természetesen nem szidták, hanem sürgősen hoz­záfogtak, hogy a. minőségi hiányos­ságokat mielőbb megszülhessék. Ez sikerült is nekik. Persze, nem tel­jesen, mert hibák később is voltak, de közel sem annyi, mint régebben. SOK BOSSZÚSÁGOT okozatit az is, hogy az uj hűt aépül e;t nem ké­szült el határidőre. Most már lel­kesítői eg hat. az üveggyár dolgo­zóira az a 'tudat; is, hogy az uj épü leteu már valóban az utolsó simításo­kat végzik. A minőség azóta javult sokat amió'a Jamniczky József hutam.es- tér hazajött a demokratikus Német­országban. Jénában tett tanulmány- utjárói. Tapasztalatait jól gyümt'1 csöztette. Kellett is, hogy gyümöl- csöz'esse, hisz a nagykanizsai Üveg. gyár is sok árut gyúrt exportra s harcolni kell azért, hogy a fiatal Üveggyár felvegye a versenyt- a nagy múlttal rendelkező, világmár­kás áru't előállító üveggyárakkal. Jelenleg fénymásoló gépekhez gyártanak csöveket külföldi meg­rendelésre s ugyancsak külföldi meg rendelésre készülnek a champiguon tenyésző poharak is. Ezenkívül ná lünk is igen nagyok a követelmé­nyek. Renge'ag laboratóriumi edény készül. A dolgozók igyekeztek meg­felelni a követelményeknek. Törek­vésüket siker koronázta, mert egyro másra éikez’tek az elismerő, a dicsc- rőlevelék UGYLATSZIK azonban, fejükbe szállt a dicsőség. Erre egy minő­ségi kifogás figyelmeztette a dolgo­zókat és a gyár vezetőségét. A .Chinoin-gyár a legutóbb küldött áru minőségét' kifogásolta. Mi a hiba, mi okozta a vissza­esést? Egyik legfőbb hiba az volt, hogy elhanyagolják a szakmai to­vábbképzést'.. Az elméletet elttílasz- tót'Iák a gyakorlattól. Rövid idő alatt négy fiatal üvegfúvót tani tokák be. Ezek gyakorlatilag eléggé értik a mesterségüket1, azonban az elméleti tudásuk nem elégségles. Ter­mészetes, az elméleti fejlődés alap­vető követelmény a régi. gyakorlott üvegfúvóknál, olvasztóknál és a jnü szakiaknál is. Nagy hiba az is, hogy az 195-I-es tervbe nem ütemezték be a szakképzést. Bognár Aurél főmér nőknek az elméleti, Jamniczky Jó­zsef hutamesternek pedig a gyakor­lati továbbképzést kellene vezetnie. Ez biz'-os alapja lenne a minőségű munka megjavításának. FENTEBB főleg a dolgozók jó munkájáról beszéltünk. Az, hogy a hibákra is rámutattunk, ellentmon­dásként hangzik s valójában az is, azonban ez az ellentmondás, ennek az ellentmondásnak a tanulmányo­zása segiti megtalálni a kivezető utat. Maga az a tény is ellentmon­dásként hangzik, hogy ugyanakkor, amikor a gyár éves tervét november 14-én befejezte, ugyanakkor, ami­kor Péntek János fuvómester tervé­vel már a jövőévi junius 6-nál, Bednarik Béla csiszoló augusztus 25-nél, Békési József eszArgályos pedig augusztus 20-nál tart, arról beszélünk, hogy a minőségnél bizony ismét- vannak hibák. Ezek a hibák most míg nem na­gyok. Hu igyekeznek, rövidesen meg­szüntethetik a minőségi hiányosságo­kat, de éppen azért, hogy lássák hibáikat, hogy észrevegyék a foltot, amely bizony némi árnyékot vet arra a dicsőségtt'e, anmlyot a terv határ- idöelötti teljesítésével kiviv'ak, meg kell mutatni hibáikat. A műszakiak mindent elkövettek, hogy a minőségi szintet megtartsák s a'lehetőségek szerint fokozzák. Eb­ben a munkában nagy segítségükre1 volt a szakszervezet is — úgy an at ■ kor azonbau keveset tett. a párt- szervezet. A pártszervezet még arra sem fordított elég gondot, hogy har­coljon a munkafegyelem megszilár­dításáért. Hogyan is harcolt volna, amikor a vezetőség egyes tagjai jár. 'ak éppen elöl a rossz példával. Forgács András clvtárs, aki maga is vezetőségi tag, igazolatlanul távol­maradt. Ez nem sokkal azután tör­tént, amikor visszaérkezett- arról a háromhetes tanfolyamról, amelyre a városi pártbizottság küldte, AHHOZ, hogy az Üveggyárnál a jelenleg mutatkozó — mondjuk rá, hogy a régihez viszonyítva kis mi nőségi hibák — megszűnjenek, első sorban is a munkafegyelmet. kei! megszilárdítani s azután sorra venni a többi feladatoit. a kommunistáknak kell jó példával elöljárniok mind a munkafegyelem megszilárdítása tv. rén, mind pedig a minőség megjaví­tásáért vivőit harc további felada­tainál. Szép eredmény az, amit elértek, büszkék lehelnek rá, de akkor le­hetnek majd csak igazán büszkék, ha letörlik azt az árnyékfoltot is, amely jelenleg kisebbíti dicsősé­güket. Az uj hutában — a jelek sze Tint — január elsején indul meg a termelés. Addig is, amikor majd az uj huta üzembehelyezésével jobban biztosíthatják a minőségi munkához szükséges fellé4-eleket, kövessenek el mindent, hogy a jelenlegi hiányossá­gokat megszüntessék, a pártszerve­zet irányítása s a nevelő munka csak névleg szerepeit az üveggyárban, Ezen változtatni ok kell. Azok a dol­gozók, akik éves tervüket másfél hónappal előbb teljesítették, akik a kemencékből kisugárzó perzselő hőségben is becsületesen megálltuk a helyüket s bátran felvették a har­cot a nehézségekkel, tökéletesen meg tudják javítani a minőséget is, csak segíteni kell nekik. la oSa|íerase!ő vállalatok versenye A budafai Kőolaj termelő Vál­lalat dolgozói az élüzemcim el­nyerése még lelkesebb munkára ösztönözte, amit az is bizonyít, hogy a november 19-i értékelés­nél ismét a budafai dolgozók sze­rezték meg az elsőséget a lovászi Kőolajfermclő Vállalat dolgozói­val vívott munkaversenyben. Amig a lovászi Kőolajtermelő Vállalat dolgozói az elmúlt ver­senyszakaszban 187.2 pontot sze­reztek, addig a budafai dolgozók 222.8 pontot értek el. A budafai Kőolajtermelő Vál­lalat felajánlása október hónapra 700 tonna nyersolaj volt, ezzel szemben 1129 tonnás teljesítést értek el. A 100 tonnás késztermék- vállalásukat 228 tonnával teljesí­tették túl, ugyanakkor teljesítet­ték a gázkoromtöbbtermeiésre tett felajánlásukat is. A brigádok közül az első he­lyezést a Petőfi-brigád érte cl 103.2 százalékos teljesítéssel, a második helyre a Béke-brigád került, amely tervét 102.8 szá­zalékra teljesítette. Ugyanekkor valamennyi brigád 100 százalékon felül teljesítette tervét és felaján­lását. A Gazolin-telepen Bettiden pá- roló-brigádje lett az első 112 szá-? zalékos íervteljesitéssel. A budafai üzem dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján fogadalmat tettek, hogy munkájukat azzal a szilárd elhatározással végzik, hogy az élüzemcimet a IV. ne­gyedév után is megtarthassák. Az eddigi eredmények azt bizonyií-i ják, hogy szavukat becsületesen állják. CILINDER KERESTETIK Egerszeghegy, amint a neve is elárulja Zala­egerszeghez tartozik. Szép, festői vidék, csu­pán az az egy hátránya van, hogy nincs még vil­lanya — de majd lesz. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a hosszú téli estéken petróleum- lámpával kell világita- niok Egerszeghegy la­kóinak. Igen ám, ez így rendjén is volna, de mi történik akkor, ha eltörik a cilinder? Ad­juk át a szót a károsult­nak, Rétvári János egerszegbegyi1 dolgozó parasztnak. — No, talán ma sike­rül — mondja Rét vári János Egerszeg felé bal- Iagtában társának, egv ugyancsak odavalós^ embernek. Mindketten az ötven körül járnak é-r bbeny jó! rnec‘ há y­iák vetik a dolgokat, el­panaszkodnak egymás­nak. — Nálunk nem volna semmi hiány — folytat­ja Rétváiri — esakhát az a csapás érte a há­zunkat, hogy eltörött a cilinderünk. — Ez nem olyan nagy hiba — vigasztalja a másik. —- Már mért ne volna hiba — méltatlankodik Rétvári s igazából egy jottányit sem engedve, meg is győzi társát hogy mégis csak baj az, ha nincs cilinder. — Sö­tétben nem lehet ám ol­vasni, pedig legkedve­sebb szórakozásom, hogy este, amikor már a kinti munkával vé­geztem, a jó meleg szó bábán elolvasom a „Zalát“. Nagy hiba az. hogy most nappal kell olvasnom, mert nincs cilinder. — Mért nem vesz, ha eltörött? — mondja böl­csen a másik. — Hát hiszen éppen azért megyek. 3 hónap óta járok érte, de min­dig azt mondják: „Ép­pen most fogyott el.'* Közben beérnek a vá­rosba. A beszéd is más­ra terelődik, aztán las­san odaérnek a Marx- téri üvegbolthoz, ahol a cilindereket árusítják... azaz, ahol árusitani kel­lene. Mindketten belépnek a boltba. A népboltos ép­pen ekkor csomagolt be egy vadonatúj cilindert. — Ez U-es? -- káidi Rétvári s bajusza mögött az öröm mosolya buj­kál. Az egyszer — hosz- szu hó.rom hónap óta — ugy'átszik jókor ;ntt Van cilinder. Mindjárt fordul is a boltoshoz. — Én is kérek ebből a fajtából egyet. A válasz rövid, csak ennyi: — Sajnálom, ép­pen most fogyott eh ÍK Vájjon miért nem gon­doskodik a Marx-téri üvegbolt vezetője ar­ról, hogy legyen a bolt­jában 11-es cilinder. Nem gondol arra, hogy az egerszeghegyieknek is világitaniok kell. Bizo­nyára ő is másképp gondolkodna, ha eltörne a cilindere.

Next

/
Thumbnails
Contents