Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

Javul a dolgozókról való gondoskodás — nagyobb a munkakedv az oroszlonvi aeoáiiomáson

Az orosztonyi gépállomás nagy szerrelőépületében vidáman dolgoz nak a szerelők. Javítják a eseplö gépekért, az aratógépekot, Ezeke készítik a jövő nyárra. Ugyanez a lázas munka látható a kovácsmü helyben, is, de mindenütt, a gépállomás területén. Az iroda falán a versenytábla messziről odacsalja az idegent. A versenytábla azt hirdeti, hogy a gépállomás

101 SZÁZALÉKRA TELJESÍTETTE AZ ÉVES TERVÉT.

Emellett megtalálhatjuk a példamu ía!ó traktorosok neveit is, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gépállomás idő elö-t teljesítette évi tervét'.

A dolgozóknak a munkáxioz való kedve nagyot nőtt az elmúl két hónapban. Ezt megelőzően sok hiányosság volt főleg az élelem. t;sz- tálkodószerek, a szociális intézkedések területén. Nem biztosító-ták azokat a szükséges kellékeket amelyek megjártak volna a dolgozók nat. A konyhán egy fiatal lány volt, aki nem 'törődött az élelem elkészítésével, nem egyszer ehetetlen ótelt főzött. Sok esőben maga a vezető ség sem helyesen haszna na fel a szociális összeget és így a dolgozik elestek mindazokból a 5o\ezményui töl, amelyek jobb kedvel deritet ek volna a dolgozókban munkájuk iránt. Ez a hiányosság meg is iá* szott ebben az időben a gépállomás terv*eljesitésében. Ehhez azonban hozzájárult az is, hogy elég

SŰRŰN VÁLTOZTAK A VEZETŐK,

a s'-át-umokat nem töltötték be. így legtöbb esetben egy. vagy két személyre hárult a feladatok elvégzése, ezért a dolgozók problémáival keveset tudtak foglalkozni. De van más hiba is. Ferenesics Ján-os elv- társ, a politikai helye-ites sem fordít nagy gondot a dolgozók jogos igényeinek kielégítésére. Munkája csupán az értekezletekben és azúrodéban ingrevetkőzve való olvasásban merül ki. Vidékre egyáltalán nem ment- ki, még az üzemi konyhán sem ismerik.

Ferenesics elvtársnak többel kell törődnie a kormányprogramul elit angzása után a dolgozók problémáival és kellő időben felhívni a gépállomás vezetőségének figyelmét a hibák megszüntetésére.

Amióta Tóth Dénes elvtárg a gépállomásra került fögópésznek, sokban javult a gépjavítás, a munkához való viszony, de ezzel egy időben a dolgozók ellátása is. Az elmúlt kát hónapban a gépállomás vezetősége a meglévő összeget helyesen használta fel. Huszonnyolc darab lavórt, szappant. törülköző és a konyhára szükséges edényeke'

ismerték, hanem

MEG IS TETrÉK AZ INTÉZKEDÉST,

hogy azokat minél előbb kijavítsák. Az eredmény nem is maradt el, amit bizonyít éves terv ük teljesítése. Ezt bizonyítja Fülöp Is-ván és Bog. nár János traktorosok jó munkája is, akik túlteljesítették éves tervü két. De nemcsak ők, hanem a gépállomás többi traktorosa is jobb munkát végez, mint1 három hónappal ezelőtt.

Nyilvánvaló, ha a vezetőség törő dik a dolgozók problémáival, ez a dolgozók számára megnyugvást és bizalmat jelent vezetői iránt. A szociális alapból az elmúlt hónap ban vettek 1800 forint érmékben egy rádiót, amelyet a műhelyben szerelnek fel a dolgozók részére, Hiá nyosság még azonban az, hogy a gépállomás megyei igazgatósága nagyon kevés összeget biztosit a gépállomás dolgozói szociális jut- 'atásainak kielégítésére. A gépállomáson most is van például 8 szülés és három házasság. Ezek a dolgozók beadták kérésüket a szociális juttatás iránt, de ha ezt a meglévő .összegből kell kifizetni, ak kor még 150 forint sem jut személyenként. Ebben

segíteni kell a gépállomás

MEGYEI IGAZGATÖSAGANAK,

hogy mindenegyes dolgozó megkaphassa a megérdemelt segélyt'.

Nagy javulás állt be, mióta uj szakácsnő vezeti a konyhát. Azóta 'több is, jobb is az élelem. Miháczi Péter csépi ögépszerelő szavai is ez* bizonyít ják, amikor 'elmondotta, hogy meg van elégedve a mostani ellátással.

Hiányolta azonban azt, hogy még mindig sok a hanyagság az alkatrészek utánpótlásának területén. Sok esetben előfordul az, hogy egy.egy gépet nem tudnak időben összeállít ani, mert nincs alkatrész, főleg csapágyalkatrészek. Nem egy esetben hátrálhatta is a gyors javirtási munkákat ez a fogya-ékosság.

Miháczi - elvtára szavai szerint azok a hibák, amelyek pár hónappal ezelőtt még visszahúzták a gépállomást, ma már megoldási-a találjak és mindinkább tapasztalhatják hogy a gépállomás veze-ősége nagyobb göndört; fordít a dolgozók problémáinak elintézésére. Rövidesen hőpalackokat vásárolnak az éjjeli mű szakban dolgozók részére, ruhával látják cl a szakácsnőket- és különö sen nagy göndört fordítanak a brigádszállások rendbehozására.

Ezek az intézkedések pedig még- inkább azt eredményezik majd, hogy ’ovább emelkedik a iervteljesii-és a munka termelékenység!® az oroszlányi gépállomáson.

Minden gazda! érdekel

Az idei évben a bőséges takarmánytermés, a jó burgonya-, kukorica- és répatermés következtében sertéseink részére bőven van takarmány. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy pazaroljunk, hanem most is a leggazdaságosabb módon kell a terményeket felhasználni. A sertések hizlalásánál a legtöbb takarmányt az uj- rendszerü gyorshizlalással takaríthatjuk meg. A gyorshizlalásra szánt malacoknak már 5—6 napos korukban frissen pörkölt árpát, később darát és száraz, vagy zöld lucernát adjunk, hogy korán rászokjanak a szilárd takarmányok fogyasztására. A 70— 90 kilogramm súly eléréséig a napi tápanyagszükségletnek legalább a felét tömegtakarmányokban adjuk. Ilyenek a takarmány- répa, tarlórépa, takarmánytök, konyhakerti hulladék, magnak termelt pillangósok polyvája, pillangósok szénájából készült szénaliszt, konyhamoslék, apróburgonya.

A hizlalás második szakaszában a tömegtakarmányokat az abraktakarmányok után etessük és fokozatosan a napi adag 15 százalékára csökkentsük. Az abraktakarmányokat a nehezebb hízóknak finomabbra, a könnyebb hízóknak durvábbra daráljuk meg. A takarmányok emészthetőségét m a'áí ásítással és élesztősitéssel erősen megjavíthatjuk. A fiatal hízókat naponta négyszer, a 60— 70 kilogrammosokat már csak háromszor etetjük és minden etetésnél többféle takarmányt adjunk nekik. A feletetésre kerülő darakeveréket előbb száraz, majd nedves állapotban jól keverjük el és télen, hideg időben Különösen, közvetlen az etetés előtt for- róviz hozzáadásával langyositsuk meg.

A téli időben gondoskodjunk nem túl hideg ivóvízről. Az etetéseknél fontos a pontosság és a tisztaság és az, hogy az etetés után biztosítsuk a sertések nyugalmát.

A régi rendszerű expresszhizla- lásnál sok abraktakarmányt etettek, mig az ujrendszerü gyorshizlalásnál egy 150 kilogrammos hízó előállításához 4 és fél mázsa abrak és 8 mázsa tömegtakarmány szükséges. Ezzel a módszerrel minden két sertésnél egy harmadik sertés hizlalásához szükséges abraktakarmányt takaríthatunk meg.

Hízóink eladását szerződéssel jó áron biztosíthatjuk. 126 kilogrammig 15 forintért, 126-tól 140 kilogrammig 17.50 forintért és 140 kilogrammon felül 19 forintért veszi át az Állami Zsirbegyüjtő Vállalat a hízókat. A nyári hónapokban pedig ezen felül kilogrammonként még 2 forintot fizet. A szerződéskötésnél 400 forint előleget ad a vállalat. Ha 250 forintos szabadpiaci áron is vesszük számitásba a kukoricát, a hizlalás akkor is nagyon kifizetődő, mert az abraktakarmányt a hizlaláson keresztül magasabb összegben értékesíthetjük.

Termelőszövetkezeteink és

egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink használják ki a gyorshizlalás és a szerződéskötés nyújtotta előnyöket, s ezzel is járuljanak hozzá saját és egész dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez.

1953. nov. 22. Vasárnap.

Épül ii „gTÜBiiöIcsváros64

örömmel olvastuk a „Zala“ november 17-i számában megjelent cikket községünk 22 új háztulajdonoséiról. Szeretnénk ebben a levélben elmondani, hogy Egerváron pártunk és kormányunk pro grammjának megvalósulása nyomán sok más is épül. Itt lesz a Dunántúl egyik legnagyobb és legszebb gyümölcs erdője. Ez azt jelenti, hogy 630 hold fiatal gyümölcsösnek már az elkövetkező évben várhatjuk termését, ez évben pedig további 52 holdat telepítünk és ez a település még bővül majd.

Ehhez' a telepítéshez folyamatosan kapcsolódik az egervári gyümölcsváros felépítése. A munkát már ebben az évben megkezdtük és pedig vízgyüjtőmedencék építésével, hogy a gyümölcsös öntözéséhez, permetezéséhez a vizet biztosítsuk. Az építkezés hatalvias méretéről fogalmat nyerhetünk, ha tudjuk, hogy 16 hold területen, 20.000 köbméter föld megmozgatásával 300 ezer köbméter vizet fogunk tárolni. Az építkezést lakásokkal, napköziotthonnal, kultúrteremmel, gyümölcscsomagoló és feldolgozó telepekkel folytatjuk úgy, hogy sokkal gyorsabban, mint- hinnök, felépül a „gyümölcsváros“.

Az állami gazdaság dolgozói tevékenyen kiveszik részüket az építésből, de nem feledkeznek meg az egyéb munkákról sem. Ezt mutatja, hogy a csöngei üzemegység dolgozói az elmúlt termelési értekezleten — túlteljesített termelési eredményeikért — 16.860 forint prémiumban részesültek. Ugyanezen a napon a dolgozók ellátásának biztosítására megnyílt az üzemegységben a szövetkezeti bolt.

Akár saját részükre építenek államkölcsönnel dolgozóink lahmst, akár a gazdaság nagy építkezéseit végzik, látják és tudják. hogy mindezt kormányunk programmja telte lehetővé számukra. PÉTÉRFI salamon, _

a,z egervári ÁG igazgatója.

Agronémusaínk feladatai a tudománvos ismeretterleszfésben

Zala megye munkásainak, dolgozó parasztságának kulturális felemelkedése utján hatalmas lépést jelent a Társadalom- és Természettudományi lemer ette le- jesztő Társulat megalakulása. A társulat megalakulása nekünk, agronómusoknafe is nagy segítséget jelent szakmai és politikai műveltségünk fokozásához.

Pártunk és kormányunk minden támogatást, segítséget megad kulturális forradalmunk egyre erőteljesebben való kibontakozásához. Éppen azt kapjuk, amit legjobban megtagadtak tőlünk a múltban, amitől legjobban féltették a dolgozók millióit. Kulturális fejlődésünkhöz ma száz és száz lehetőségünk van. A felszabadulás óta eltelt esztendőkben máris hatalmas utat tettünk meg ezen a téren. Egyre jobban behozzuk a lemaradást, amit a múlt hagyott ránk átikos örökségül.

Korántsem mondhatjuk azonban azt, hogy mindent megtettünk már kulturális felemelkedésünk érdekében. Nagyon sok irányú tudományos ismeretire van még szüksége dolgozó népünknek, hogy végleg megszabaduljunk a múlt maradványaitól, a téves nézetektől, babonáktól. Igazi tudományra és művészetre van szükség, hogy ezt megismerje, megszeresse dolgozó népünk s ennek birtokában még jobban, még eredményesebben végezhesse termelő munkáját.

Az uj társulatra tehát hatalmas feladat vár, hogy ismeretterjesztő munkájával tovább szélesítse dolgozóink tudományos látókörét. Ránk, agronómusokra pedig az a feladat vár a társulaton belül, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében, a nagyobb terméshozamért folytatott harcban szakmai segítséggel, tanácsokkal lássuk el termelőszövetkezeteink tagjait, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot. Feladatunk megismertetni velük a fejlett termelési módszereket, hogy ugyanarról a területről jóval többet tudjanak termelni, mint azelőtt, amikor a régi, maradi gazdálkodás nyomdokain haladtak.

Dolgozó parasztságunk várja ezt a segítséget, éppen ezért feladatunk az is, hogy az ismeretterjesztő előadásokon kívül kint a földeken is felkeressük a dolgozókat s ott a gyakorlatban mutassunk rá a fejlett agrotechnika. módszerek alkalmazás ámk fontosságára s itt is ismertessük c nagyobb terméseredmények elérésének alapfeltételeit*

Megyénkben ma már nem rit kaság a 18t—20 mázsás búza-, őszi- árpa-, vagy 40—50 mázsás kukoricatermés. Több helyen értek el ilyen eredményeket a fejlett módszerek bevezetésével- Ezek az eredmények azonban nem általánosak. Éppen ezért kell fokoznunk a tudományos ismeretek terjesztését a dolgozó parasztság körében. Nagyrészt a mi munkánktól függ, hogy dolgozó parasztságunk mikor tér át a korszerű gazdálkodásra, mikor tűnik el idegenkedése az újtól.

Csupán ezzel azonban nem ér hetjük be. Fokozni kell a felvilá gosi'ó munkát a tudomány többi területén is. Dolgozó népünk egészségvédelme, művészetének fejlődése azt követeli meg tőlünk, hogy megyerikben is minden munkás, minden paraszt művek legyen. Az uj társulat megyénk értelmiségéneik hatalmas tömegszervezete lesz, meggyőzi értelmiségünket a magasszinvonalu ismeretterjesztő munka fontosságáról.

Az uj társulatnak Zala- megyében is az lesz a hivatása, hogy a szovjet tudományt szem előlit tartva, hathatós segítséget nyújtson népünk eszmei, kulturális fejlődésében s így segítsük megvalósítani a pártunk által kitűzött célt: „Az általános műveltség, szaktudás, a haladó nemzeti és emberi kultúra kincseit hozzáférhetővé kell tenni •a dolgozó nép legszélesebb rétegei számára

Simon János megyei íőagronómus

Tohonya Vendel meg a siló

Csak úgy csattant a konyhaajtó, ahogyan bevágta maga mögött a szomszédolásból hazajött Tohonya. Ábrázata egészen nekivörösödött, s bajusza végén vésztjóslóan rezdült meg a szőrszál.

— Aztán mi baj? — mordult rá az asszony.

— A fene a silójukba hördült az ember. — Ezzel abajgatnak már napok óta. Most, hogy átmegyek a Gyula komámhoz elszíni egy pipa dohányt, már megint csak elkezdi: sílózz Vendel — aszongya —, meri megint járhatsz nádat vágni, mint tavaly. i

Még akkor is mórgott, amikor felhúzta áliáig a dunyhát, s befordult a falnak, hogy eltegye magát másnapra. — Siló! síló!

dörmögte. — Mi a fenének, mikor tele a pajta szénával. — Ezzel is aludt cl.

Egyszercsak -úgy érezte, eléül a szívverése. Valami nehéz, kemény dolog ereszkedett a mellére. Pislantott egyet-kettőt, aztán ijedten hunyta be újra a szemét. Valami nagy fehérség állott az ágya elölt.

A keménység megmozdult a mellén. —- Ébredj már! — hallotta a hangot. Eszébe jutott, de jó volna egy kupicáravaló szíverősítő, de erre most nem volt ideje, megmoccanni sem tudott az ijedtségtől.

Újból kinyitotta a szemét. A Riska tehén állt az ágya előtt. De mintha ez nem is a Riska lenne. Bőre ráragadva a csontokra, szeme bágyadtan csillogott, mellső lába egyik patája a dunyhán volt, a másikban botra kötött batyut szorongatott.

— Búcsúzni jöttem — hallotta újra a hangot.

— Riska, hogy kerültél ide? — szólította az állatot.

— Itthagylak benneteket — csendült meg Riska szemrehányó hangja, — A tavalyi telet még csak kibírtam, de látom már, az idén sem lesz jobb. Olyan gazdát keresek, ahol gondolnak rám. Te azt mondod\, minek a síló, hát akkor te minek vermelsz magadnak krumplit télire?

Tohonya szólni akart, erőltette a, hangot, de csak hörgésl jött ki a melléből. t

— Halódik tán kend? — szólt most hozzá egy másik hang.

—Nem, ez nem a Riskáé — ocsúdott fel. A felesége rázta,

de kegyetlenül.

Riadtan ült fel az ágyon. Eltűnt a szorongó nyomás a melléről, eltűnt a Riska, az egész nyomasztó álomkép.

— Úgy hörög itt, mint a fuldokló, nem hagyja aludni az embert, — ébreszgette tovább Tohonyámé.

Megkönnyebbülten dőlt le újra a párnára, Belibbentett egy kis hideget verejtékben fürdő testére, aztán újra elaludt.

Másnap alig pitymallott, amikor bezörgetett Gyula komájához.

— Te komám — kezdte ^szégyenlősen — aztán mondd csak, hogyan kell csinálni azt a sílót.. „