Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-13 / 266. szám

n fielylipari válfafafok versenyében els3 az Hsztalosipari Vállalat Zalaszentmihály község Felsza­badulás termelőszövetkezetében november 10-én alakult meg az MNDSz-szervezet. Az alakuló gyűlésen 40 asszony vett részt, akik egyhangúlag olyan asszonyo­kat választottak a vezetőségbe, akik az elmúlt gazdasági évben példamutatóan dolgoztak. Ilyen Ferkocza Ferencné ügyvezető, aki 213, Horváth Istvánná, aki 231 munkaegységet teljesített. Ritu- per József né 5 gyermekes anya, legkisebb gyermeke 4 hónapos és mégis 176 munkaegységet teljesi- tett. Lelkes verseny folyt az elmúlt negyedévben a megye helyiipari vállalatai között. Ez a verseny már 1952-ben indult. A megyei tanács vándorzászlóval tüntette ki a legjobb eredményt elérő vál­lalatot. A versenyből a zalaegerszegyi Asztalosipari Vállalat is kivette a részét, A zászlót hosszabb ideig a Fómárugyár őrizte. A legutóbb'- értékelésnél azonban 107.2 szá­zalékos eredménnyel a zalaeger­szegi Asztalosipari Vállalat érte el a legjobb helyezést és megsze­rezte a zászlót. Abban, hogy az első helyre kerültek, nagy része volt annak az 5 dolgozónak, akik a november 7 műszak alatt 230 százalékos átlagos teljesítménnyel elnyerték a sztahanovista okleve­let. Az Asztalosipari Vállalatnál találunk egy másik vándorzászlót is, ami azt hirdeti, hogy a pécsi, székesfehérvári és a zalaegersze­gi helyiipari vállalatok között a második negyedévben ugyancsak a zalaegerszegi vállalat lett az első. • A szép eredményeket a munka jó megszervezésével, az egyéni norma bevezetésével érték el. A pártszervezet és a szakszervezet a vállalat vezetőségével szorosan együttműködött. így sikerült le­küzdeniük az anyagbeszerzésnél mutatkozó nehézségeket. Az Asztalosipari Vállalat a munkaverseny kiszélesítésével kapcsolatban a legközelebbi ter­melési értekezleten vándorzász-: lóval tünteti ki a legjobb brigá­dot és a legjobb dolgozót. — Célunk az, hogy vállalatunk hamarosan elnyerje az élüzemci- met — mondja a vállalat igazga­tója. 1—1 Mindent elkövetünk, hogy IV. negyedéves tervünket még az eddiginél is több .siker­rel valósítsuk meg. v Irt él ÉT* Képek a parsai pártszervezetek életéből A PACSA-ANDOKHÁZI Harcos termelőszövetkezet pártszervezete jól szervezte meg a párt oktatást. A hallgatók valamennyi foglalkozáson megjelentek és jó felkészül-sógröl tettek bizonyságot. Kiss Béla elv- iára, a politikai iskola propagan 'listája, szintén lelkiismeretesen ké­szül a foglalkozásokra, hogy tudásá­val segítse hallgatói politikai fej­lődését. A jó oktatási munka ered­ménye megmutatkozik a termelöszö vetkezet munkájában. Az őszi szán­tás-vetést idejében, jó minőségben elvégez-ék, hogy minél jobban meg­alapozzák a jövőévi bő termést. A PÁCSAI ZÖLD MEZŐ I. tipusu tsz-len a pártszervezet nem fordít gondot a párttagok nevelésébe, A páidszervezet ritkára, Pacsai József elvtárs ahelyett, hogy a tag gyűlésre felkészülne — a hegyre jár. t taggyűlést nem tudták pontosan m eg tartani, mivel a vezetőség nem ké­szült a beszámolóra. A pártszervezet vezetőségének rossz munkája ki­hat a termelőszövetkezet fejlődésére is. A párttagokat nem mozgósítot­ták a feladatok megoldására s igy azok sem nevelték a termelőszövetke­zet tagságát a tennivalók elvégzésére. Ezért — habár az őszi munkákat elvégezték — vontatottan halad a munka. A jobb munkának feltétele az. hogy a pártszervezet vezetősége számolja fel munkájában a fogya- lékosságokat és teljes erővel foglalkozzon a tsz tagságának politikai nevelésével és példamutatásukkal lelkesítsék őket. eredményesebb mun­kára. A PACSAI egységes pár tvezető- ség’ is felelős a Zöld Mező isz.ben előforduló hiányosságokért. Bosszul végzi az alapszervezehek ellenőrzé­sét ins-Tuálását. Luter Imié élvtárs, függetlenít étit párttitkár minden egyedül végez, mert a vezetőség töb­bi tagja, különösen Beiff Béla elv- tára, nem segíti munkájában. A vezetőség munkaterve és beosztása ugyan megvan a taggyűlések és az oktatás ellenőrzésére, azonban an­nak megvalósítása elmarad. Luter elvt’ára nem számoltatja be a veze­tőségi tagokat munkájukról, a igy nem ismeri, milyen munkát végeztek, hogy egy-egy alapszervezet életében milyen problémák merültek fel. Az egységes párt vezet őség nem a kollektivitás elve alapján dolgozik. E^ért nem halad jó ütumbeu a pár-- oktatás, s ezért nem tudnak az alap. szervezetek becsületes pártonkivüli dolgozókat felvenni a pártszervezet soraiba, mert sem az egységes ve­zetőség, sem a pártszervezetek ve­zetőségei nem foglalkoznak az élen­járó pártonkivüli dolgozók nevelé­sével. A járási pártbizottság ismeri a pacsai egységes pártvezetőség munkájának e hiányosságait, tehát lásson hozzá, hogy haladéktalanul megszüntessék azokat. Uj MNDSz-szervezet alakult Zalaszentmihályon A nagykanizsai Magasépítési Vállalat üzemi konyháján Váratlanul érkeztünk, de ez nem okozott meglepetést. Az irodában beszéltünk Háhn Ká- rolynéval, a konyha vezetőjével, aki mindjárt az­zal kezdte, hogy nézzük meg a konyhát. Mielőtt azonban ennek a felszólításnak eleget tettünk volna, átböngésztük a falrafüggesztett heti étren­det. Nem tagadjuk, az étrend alaposan felcsi­gázta étvágyunkat. Nem is csoda. Az irás kitűnő ételekről tanúskodott. Reggelire tejeskávé. A mennyiség nem volt feltüntetve, de Háhnné kö­zölte, hogy egy félliter van előírva. Azt azonban már a dolgozók mondták, hogy nemcsak előírva, hanem kiadva is annyi van. Az ebéd hétfőn: karfiolleves és tojásos ga­luska káposztasalátával. Kedden: becsináltleves, csirkepaprikás törtburgonyával és savanyúsággal. Szerda: Csontleves cérnametélttel, töltöttpaprika burgonyával. Csütörtökön- bablevest és fánkot fogyasztanak a dolgozók. A következő napon ser­téssült rizzsel és savanyúsággal. Amikor az étrend áttanulmányozásával vé­geztünk, megtekintettük a konyhát is. Ahogy az ajtót felnyitottuk, a csirkepaprikás kellemes Illata ütötte meg az orrunkat. A hatalmas tűzhelyen elhelyezett nagy edényekből ínycsiklandozón szállt a gőz a mennyezet felé s valami rejtett szellőzőn át elszállt a világűrbe. A konyhán hár­man dolgoztak: Balázs Dénesné főszakácsnő, Bo­kán Jánosné, és Mándli Jánosnc szakácsnők. Mindegyiken hófehér köpeny volt s a hajukat fehér kendővel kötötték el. Itt sürgött-forgott fe­hér köpenyével Bujdosó Cecilia is, akit Cili né­ven- mint a felszolgálók mintaképét ismerik a vállalat dolgozói. Nemcsak a konyhán, hanem a húsfeldolgo­zóban is példás rend és tisztaság van s ugyanez a látvány fogad a mosogatóhelyiségben is. t—i Mi úgy járulunk hozzá a tervteljesités- hez — mondta Háhn Károlyné —, hogy a rendel­kezésünkre álló anyagból igyekszünk bőséges és jóizü, tápláló ételt adni a dolgozóknak. A jókedv a gyomorból indul ki, s a jókedvű ember jól dol­gozik. Ezt tartjuk szem előtt munkánknál. Egy ebéd 3 forint 30 fillérbe kerül. Mi is résztvettünk az ebéden. így tehát ez a cikk teljes mértékben az elméleti és a gyakorlati tapaszta­latok alapján íródott. KXMXXXKH VAVAVAVAVAVAVAV* K íí >-■" ;í íí -í — EA'P AKKOB kezdjük — só­hajtott Hordós elvtárs, az igazgató és sok éjtszakázástól fáradt szemét lassan lehunyta. Piros szemhéján, miikt vetítővásznon, őrült forgatag­ban nevek röpköditek: Kovács ... Suszter •.. Takács... Lakás... La­kás .,. Lakás... — Ehh... — rázta meg fejét mérgesen és hozzálátott áhitatosan, mint pap a rituálénak. Magasbalen- ditette jobbkezét- Aztán mutatóuj­ját körülbelül fejmagasságban ki egyenesítette és egész keserves gond­jait belelendülve a csapásba, kinyúj­tott mutatóujjával az asztalon heve­rő papírra bökött. Várt. Behv/nyt szemmel várt. Majd lassan, nekifohászkodva emelni kezd­te szempilláját: — Jaj istenem, csak, csak sike­rüljön, jaj, csak igazságos legyek, talán csak meg lesznek velem eléged­ve — aztán hirtelen tágraiyitva szemét, rámeredt ujjáhegyere. — Semmi, azt a kutya... — emelte fel fejét amúgy féloldalasán és a mennyezet egy pontjára nézeti. Ossseszoritott fogai közül folyamato­san érthetetlen hang foszlányok tör­tek elő. Határozottan éppen úgy nézett ki, mint aki átkozódik. Mutatóujja maszaios pontot ha­gyott a papiroson, pontosan két név, Bognár és Szabó neve között, ott, ahol ezt lehetett olvasni:... há­rom gyermeke van, lakásviszonyai igen rosszak, u termelőmunkában élenjár, jelvényes sztahámovisia. La­kásigénye jogos. — Hát kié nem, jogos!? — túrt a hajába Hordós. Egy pillanatig tét­lenül ült, aztán ismét sóhajtott: — Hát mindegy, ezt meg kell csi­nálni — biztatta magát. — No kezdjük újra. ES ÜJBAKEZÜTE. Szemet be­hunyni, jobbkéz fel, mutatóujj ki­nyújtva, aztán az egész le a papírra. — Hopp — derült fel, — ez ta­lált. — Egy nevet takart el mutató­ujja. Lassan húzta le ujját a névről. Gusztálta, mint a kártyás ha ban­kot üt­—■ Tő.., i... mö.. . á.., rli — betűzte. — Tímár — olvasta ki az­tán mégegyszer és mégegyszer, mint aki benyúl zsebébe, ahová pénzéi tette, nem találja, aztán mégegyszer eeebábe nyúl, mintegy hitetlenked­Tárgy: Lakáskiutalás ve, hogy hát neki ilyen balszerencsé­je is lehet. — Hü, mi lesz ebből — morogta szédülten. A név föbekólmtotta. Hi­szen ez nem is cipőzsinór gyári. Ez csak kenderleócot gyárt a cipőzsinór­hoz. A3 igaz, hogy a főosztály úgy rendelte, hogy azoknak is a Cipőzsi­nórgyár építtet lakást. He hát, édes istenem a főosztály messze van. — A zsi/nórgyári vezetők meg itt van­nak. — Hát ezek engem meg fog­nak ölni. — Hü-hü — nézte mereven a papírt néhány pillanatig. Hirtelen kiegyenesítette görnyedt hálát: — Hát én vagyok az igazgató, vagy nem én vagyok!? — mormogta és a nagyobb nyomaték kedvéért még az asztalra is ütött. A hirtelen felbátorodás lángolását kihasználva már nyúlt is a telefon felé: — Halló! Tímár elvtársat ké­rem. .. Kérem Tímár elüt árs, ön ugyan nem a mi vállalatunk alkal­mazottja, de hogy ön is érezhesse a kormányprogramm nagyszerű ered­ményeit, amelyet egész dolgozó né­pünk nagy lelkesedéssel valósit meg és miután ön ebben a munkába/n élenjáró, úgy látom — a papírba pillantott — hm, sztahanovista is, meg úgy látom . .. igán .., két gyer­meke is vám, egyszóval egy kétszobás családi házat utaltam ki az ön szá­mára. A lakótelep ötös számú házát. Tudom, hogy vállalatunknak ezt a nagy ajándékát meg fogja becsül­ni.. — Kérem, kérem — hárította el a, köszónószavakat — az ón jelsza­vam mindig is a dolgozókról való szerető gondoskodás volt. Szabadság, szabadság, kérem, kérem ____Lecsap. ta a kagylót, ■nagyot lélekzett. Lát­szott, hogy most megeléged,ett ön­magával. Csengetett. — KEDVES CSIKőSNE levelet fogunk irni — szólt a belépő ‘itkár. nőnek és már kezdte is: — dpözsinórgyár mai kelet, le­vélszám, Ügyintéző Hordós Béla .. . Kész? Cím: Tímár Antal, Kender - kő egy ár, írja? Tárgy kettőspont, nagy el: Lakáskiutalás Kész? Igen? Tehát, hogyis j,, igen' Érte... — Szabadság Hordós elvtárs — robbant be az ajtón Szűcs elvtárs, a pártbizottság szervezőtitkára. Az igazgatónak ugyan megfordult a fe­jében, hogy most már figyelmeztet­ni kellene a kopogtatás intézményé­re, de sürgősen lenyelte. Igaz, hogy Szűcs se hagyott neki szóhoz jutni: — Hát idefigyelj Hordós elvtárs. En egy percig sem lakom tovább eddigi lakásomban. Az nem jó ne­kem, kicsi, érted? Kicsi! — De.., de drága Szűcs elv­társ ... hát... hát kétszobás — próbálkozott az igazgató. — Az mindegy . -. Én nem közös­ködöm senkivel. Nekem nyugalom kell, érted. Nekem is meg a fele­ségemnek is, érted? No, hát akkor adj nekem egy különálló családi házat, nem ikerházat. Egészen kü­lönállót. Az én feleségemet ne ma- cerálja senki. — De hiszen tudod — dadogott az igazgató — először a gyerekes családoknak, nem? — Mi, hát nekem talán nem lesz gyerekem? Hát úgy nézek én ki}! Lesz! Érted} Lesz! Ha nem most, majd jövőre, vagy két év múlva, de lesz. Érted? Lesz. No utalj lei ne­kem egy házal. Nem bánom én, akár­honnan­— Hát honnan, kérlek, kedves Szűcs elv társ, honnan? —könyörgött az igazgató, csaknem sirva. — Hát honnan? No, most mondd meg! ! Mondd csak meg! — Jó, hát lia te ilyen tehetetlen vagy... — mondta határozottan Szűcs elvtárs. — S int ér mérnök most költözött el. Ao, az a ház kell nekem, érted. Az kell. Festesd ki, 1a- karittasd ki és holnap költözöm ér­ted? — De... de kérlek, Szűcs elvtárs, azt, tudod, Káptalan elvlársnák utal­tuk ki, az uj osztályvezetőnek. Hál tudod 'együtt . . — Mit bánom én, azt tedd más­hova. Ne oszto­gasd el a lakást a kenderkócgyá- r laknak. No! Szabadság! —s már bjfe is csa­I pódott az ajtó Szűcs elvtárs mö­gött. — Hát jól vám. Szabadság — lehette az igazgató és ha nem sze­gy éli magát -titkárnője előtt, tépni kezdte volna haját. Pár percnyi er öt gyűjtő szünet után hivatalos hangot erőltetve ma­gára, folytatta a diktálást: — HOL TAETOTTUNK? Ja, igen- Szóval értesítem az elvtársat, hogy az On számára — megvan? — a lakótelep hatos számú házát, a volt Szűcs-féle lakáét kiu... Ki az már megint — fordult hirtelen az ajtó felé, amelynek párnázatta disz­kréten megszűrve engedte át az erőteljes kopogást. — Szervusz_ kedves direkter. Icám! — Sugár, az ifjú mérnök lé­pett a szobába. — Csak egy pilla­natra. Kemélem megbocsátasz!} Kérlek tisztelettel, csupán azért bá­torkodom oly fontos elfoglaltságaid közepette munkádat zavarni, inert tudod a lakásügyem ... Emlékszel, amikor múltkor nálunk voltál, be­széltünk róla. a feleségem is na­gyon kér! Hiszen tudod, milyen szű­kösen lakom azzal a sok drága bú­torral. Hiszen láttad. Szegény édes­anyám, ha látná kedvencét azt a drága rokokó vitrint. Haj ... Es már a vendégeimet sem tudom hova tegyem . .. — De hát édes Sugárhám, hát én téged hova tegyelek... Hát nincs, hát honnan vegyek? — igye­kezett félbeszakítani a szósuhaUx- gott siránkozva az igazgató. — Hi­szen persze hogy megígértem, de hát... — Jaj, kérlek szépen, hiszen ■most adtál Szűcs elvtársnak is. Hál könyörülj meg rajtam, hiszen tudod, mennyire kell a nagyobb lakás En tudom, hogy van, ha ie akarod. —- De nincs, értsd meg nincs — csikorgatta fogát Hordós és vadul beletúrt hajába. — ügy! Nekem nincs, de a párt. 'ificárnak van. Az összeveszik a szomszédjával, annak van. Nekem nines. Nélcem, aki feláldoztam fiatal életemet és eljöttem ide a világ vé­gére, hogy nektek segítsek, hogy jól tudjatok dolgozni. S itt van velem az én kis feleségem, itt senyved velem az unalomban. Pedig Pesten, nagyvárosban kellette élnie. Igen, igy becsülitek meg ti a műszaki értelmiséget — kesergett Sugár és busán rogyott az egyik székbe­Hordós álmatlan szemeit kétség- beesetten hunyta le. — Hát ezzel meg mit csinálják — szaladt végig az agyán. — öljem meg, harapjam ketté a torkát, vagy mit. —S marlcolászta tehetetlen dühében a szék karfáját. — PEDIG A PAKT, az igen, az támogatja a műszaki értelmiségei. Olvastam a Szabad Népben is ■— folytatta Sugár, aztán támadni kéz. dett. — De te nem, te nem tartasz lépést a kormányprogrammal, a dol­gozókról való szerető gondoskodás programmjával. — A szavak zuhog­ták az igazgató lehajtott fejére és ez a fej egyre busább lett. — Ez még megvádol engem valahol_ még befeketít a főosztályon, még a fe­jemhez csapják: — Te nem támo­gatod a műszákiakat te nem jut­tatod őket emberibb körülmények közé, hogy jobban dolgozhassa­nak ... Juj! — Szegény kis feleségem is, hogy bízott benned. Menj csak, mondta­tna reggel is, Béluska biztos elin­tézi, Nézd Bélám hiszen ott van az a hatos szá/mu ház az pontosan jó lenne. Kérlek aranyos Bélám, ked­ves igazgatóm, tedd meg, utald ki! Az igazgató csak fáradtan bólin­tott, — Köszönöm, köszönöm kedves Bélám, tudtam, tudtam — áradozott Sugár. — Akkor megyek is, elujsá- golom otthon az örömhírt. Szervusz szervusz, kézcsókom a Katicának, szervusz’ Feleségem nagyon hálás lesz. Szervusz — s az ajtó viharo­san becsapódott Sugár mögött. Hordós elvtárs, mint akit meg­vertek, kezére hajtotta fejét és mé­lán, csaknem önmagának suttogva bökte ki: — Kérem, vegye ki a papírt, uj levelet fogunk irni. Lassan, törődött tagokkal tápász- kodott fel, föl és alá■ kezdett tán­torogni a szobában és diktált. — Cipőzsinórgyár, mai keled, ügyintéző Hordós Béla. Sugár Ede elv társnak, helyben. LNna? Tárgy/: Lakáskiutal ás . .. K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents