Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-10 / 263. szám
A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1958 junius 28-i határozatának végrehajtásáról (Folytatás a 2. oldalról) nalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. A határozat végrehajtásának nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak . és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kivánunk szemet hunyni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hogy villamosenergia-termelésünknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárást és igy tovább. Ezt világosan meg keli mondanunk, mert egyes elvtársaink ezeknek a bajoknak a jelentkezését Központi Vezetőségünk határozataira, az uj kormány programújára, szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormányunk, mikor bátor kézzel nyúlt e kérdésekhez és hogy milyen súlyos következményekkel járt volna, ha idejében bele nem avatkozunk. , , _ De nem is ezek a nehézségek az átállás az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai hanem az az értetlenség, vontait oftságj belső ^ellenállás, melyet elvtársaink egyrésze a határozatok végrehajtásával szemben tanusirfi. , A párt és a kormány határozatait' a mnhkásosatá]ys a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. A dolgozók megértették, hogy e határozatok az ö javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari munkásság jólétének emelésé13 célozzák. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határoza- * ok kijavítják a hibáikat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket 9 ezzel megkönnyítik, elősegítik végrehajtásukat, Az iparfejlesztés lassúbb üteme végre lehetővé tette a gazdasági vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedj ék üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet1, a munkásjóléti intézményeket, az öltözőket, & fürdőket az ebédlőket, több gondot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosi-hatják jó, folyamatos üzemeltetésükéit, jobban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget csökkenthetik az önköltségei a * selejtet, gondoskodhatnak a munka termelékenységének emeléséről takarékosabban banhatoak az' anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatják mindazt, aminek az elmúlt) haiti esztendő hatalmas Ütemű fejlődése közben nem tud'-ák elég figyelmet szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik most1, amikor az átcsoportosítás feladata uj kérdések elé állítja őket olyanok elé, amelyeket eddig nem végeztek, s amelyekben nincsen gyakorlatúk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúloznák az á'- csopontositással, az átállással járó nehézségeket! és vontatottan, inunel- ámmal állnak a munkához. Másokat a helyes és célravezető határozatok megértésében és végrehajtásában az gátol, lrogy csak sajáit területüket tartják szem előtt, csak saját gazdasági águkkal törődnek és nem törekszenek arra, hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit), bizonytalanságát, vontatoifeágáb vagy ellenkezését nem egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, érveket Volgáit at hozzá. Vannak olyan gazdásági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak nem törekednek arra;, hogy megértsék határozataink célkitűzéseit! és hatását!, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem 'fanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért! nem képesek megérteni, hogy miért van döntő jelentősége az átállásnak. Akadnak azonban olyan elriáTsak is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában jobboldali politikáit látnak és azt. hogy az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, lekérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az eféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk velük szemben. A szocialista építés folytatásának egyedül kelyes útja Az a politika, melynek eredményeképpen megnő a szocializmust éphő munkásosztály, de az egész dolgozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír, a <ej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a meny. nyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, miután iparunkat a háború elő'-ltinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését!, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem tulzo'-itan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szükséges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának e,gyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszán. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban és a kohó- és gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egy része hat év alatt hozzászokott ahhoz, hogy az ipari termelés tervének ütemét szakadatlanul — nem egyszer még évközben is — megemelték és most az uj feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusában is, például Terv- és Pénzügyi Osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az, hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszonyuk pártunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget s mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merit ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk uj módszerekkel, az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően módosítást végez, egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, íépelődnek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van igy, Amikor Lenin javaslatára 1921-ben a Szovjetunióban rátértek az uj gazdaságpolitikára, a NEP-re, ott is hasonló jelenségek léptek fel. A NÉP a szocializmus építésének elkerülhetetlen szakasza volt, megvalósítása meggyorsította a szocializmus építését. Helyessége és szükségszerűsége, valamint általános érvénye minden, a szocializmust építő országra ma már világos és vitathatatlan. Mikor azonban bevezették, Leninnek szembe kellett szállnia azokkal, akik a NEP-et úgy tekintették, mint a proletáriátus diktatúrájáról való lemondási. Akadtak akkor is, akik helytelenítették, hogy a NÉP azzal kezdődik, hogy a parasztság helyzetén javítanak. Lenin akkor megmagyarázta, hogy az uj gazdaságpolitika, a NÉP a munkásság helyzetének javítását eredményezi a parasztság helyzetének megjavításán, termelőerőinek növekedésén keresztül. Pártunk és kormányunk határozatai nem megállást, még ke- vésbbé visszavonulást, vagy éppen a szocialista építés útjáról való letérést jelentenek hanem a szocializmus továbbépítésének egyetlen járható útját jelölik ki fejlődésünk jelenlegi szakaszán. Mi most a munkásosztály, az értelmiség, az egész dolgozó nép életszínvonalát a mezőgazdaság fejlesztésével, a mezőgazda- sági termelés fokozásával emeljük. Most és a legközelebbi időben csak igy és ezekkel a rendszabályokkal lehet és kell továbbépítenünk a szocializmust. Ez a politika, melyet kidolgoztunk, pártunk helyes politikája és éppen ezért az egész dolgozó nép politikája is. Pártunk a munkásosztály élén most ezzel a politikával irányítja és viszi tovább az országot a szocializmus építésének utján. Az a politika, melyet pártunk most megvalósít, a munkásosztály, az egész dolgozó nép politikája. Mint minden helyes lépésnél, ezúttal is összeforr a párt, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép érdeke. A mezőgazdaság fokozott fejlesztésével a munkásosztály nemcsak a parasztságnak segít, de saját magának is. A mezőgazdaság fellendítése egyben a munkás-paraszt szövetség erősítése, népi demokratikus államunk alapjainak erősítése, annak az államnak szilárdítása, melynek vezetőereje a magyar munkás- osztály! Pártunk Lenin—Sztálin tanításának szellemében járt el, amikor bátran és határozottan rátért arra az útra, melyet Központi Vezetőségünk határozatai jelölnek meg. IV. Az uj fejlődési szakasz feladatai A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozatai uj szakaszt nyitottak a Magyar Dolgozók Pártja életében, a magyar népi demokrácia fejlődésében. A párt előtt álló feladatok, tehát a jelenlegi uj fejlődési szakasz feladatai: az elért eredmények megszilárdítása a népgazdaságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, az élelmiszertermelés nagyarányú fellendítésének megszervezése. Mindennek velejárója és elengedhetetlen szerves része, hogy pártunk kifejlessze, elmélyítse a pártonkivüli dolgozó tömegekkel való kapcsolatát, hogy ápolja és erősítse pártunk, kormányunk és népünk egységének gondolatát. Egész dolgozó népünk egysége és összefogása a legjobb biztosíték arra, hogy a nagy és uj célokat, melyeket Központi Vezetőségünk elénk tűzött, jól és gyorsan meg tudjuk valósítani, Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak megfelelően népgazdaságunk fejlesztését 1954-re olymódon kell előirányozni, hogy a beruházások ösz- szege csökkenjen. A mezőgazdaság gyors fejlesztése megköveteli, hogy a beruházásokban a mező- gazdaság részesedése az ezévi 12—13 százalékról több mint kétszeresére növekedjék a jövő évben. Az 1953. évi 58 százalékkal szemben a nemzeti jövedelemnek mintegy 70 százalékát kell a jövő évben a lakosság ellátására fordítani. Biztosítani kell, hogy a lakosság nemcsak több, de jobb minőségű és gazdagabb választékú áruhoz jusson. Nagyobb mennyiségben kell gyártani és forgalomba hozni jóminőségü szöveteket, készruhát, cipőt, gyer- mekfehérnemüt, bútort, edényárut, különböző háztartási felszerelési tárgyakat, motorkerékpárt stb. Biztosítani kell az 1051. éli népgazdasági terv jó előkészítését Minden eTövel biztosítani kell az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését, az 1954. évi népgazdasági terv jó előkészítését, annak érdekében, hogy atz átmenet a jövő évre zökkenőmentes legyen s a termelésben ne következzék be visszaesés. Fokozott gondot kell fordítani a nép életszínvonala emelésének és a szocialista felhalmozásnak döntő forrásaira, az önköltségcsökkeiiiésre és a termelékenység emelésére. Meg kell javítani a termékek minőséget mind a könnyű- és az élelmiszeripar, ban. mind az egyéb iparágakban s az épiíkezésbem. A legszigorúbb takarékosságét kell megvaíósTani anyaggal, energiával, pénzeszközökkel! Fokozott gondot kell fordítani a villamosenergia., a s z énbán y ásza *- és a vaskohászat termelésére. A vil lamosenergia termelésénél döntő feladatkén!! kell előtérbe helyeznünk az áramkorlátozások mielőbbi megszün. tetősét, az országos kooperációba bekapcsolt nagy erőmüveink biztonságos üzemeltetését, rendszeres, tervszerű, kiváló minőségű karbantartását és javítását, erőmüveinknek tartalékalkatrészekkel,’1 korszerű műszerekkel való ellátását és a fegyelem megszilárdítását., A vaskohászatnál alapvető feladat a minőség megjavítása. A széntermelés fő kérdése az 1954-re előirányzott, reális terv maradéktalan, egyenletes teljesítése minden hónapban. Ennek egyik előfeltétele, hogy biztosítsuk a megfelelő munkaerőt, és jobban gondoskodjunk a szénbányászatban dolgozó uj munkások megtartásáról- Ki kell dolgoznunk szénbányászatunk komplex, perspektivikus tervét is. Fokozott gondoskodást a munkásosztály gazdasági, szociális és kulturális szükségleteiről A párt politikájának és a kormány pro grammjának sikeres megvalósításától függ elsősorban, hogy tovább emelkedjék hősiesen dolgozó munkásosztályunk életszínvonala, annak az osztálynak anyagi és kulturális ellátottsága, amely szocializmust építő államunk vezető ereje. A párt júniusi határozata és az uj kormányprogramra megjelenése ó>ta javult a munkásosztály helyzete — ez a javulás azonban még korántsem kielégítő. A Központi Vezetőség kötelezze a Politikai Bi-zoktságoii és hívja fel a minisztertanácsot, hogy dolgozza ki azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály gazdasági, szociális és kulturális helyzetének további javulását. Gondoskodni keli airól, hogy a. miniszter, tanács sürgősen tárgyalja meg és fogadja el a Munka, Törvénykönyvének olyan módosítását, amely kiszélesíti, a munkásosztály ég az alkalmazottak jogait*. A népgazdaság teherbírókép ességének megfelelően meg kell valósítani a munkásosztály anvagi ellátott. ságának, a munkaviszonynak, a munkavédelemnek, az üzemi szociális, kulturális és sportint örményeknek a megjavításait. Rendezni kell a legnehezebb testi munkát, végző és a népgazdaság számára különlegesen fontos szénbányászati dolgozók bérás munkaviszonyait, hasonlóképpen a legalacsonyabb fizetésű munkások bérviszonyait is. Helyes arányt kell létrehozni az egyes munkáskategó- ríák bérei között. Fokozottabban kell gondoskodni az idős munkásokról és mindenekelőtt: javítani kell a régi jogon nyugdíjas munkások nyugellátását. Az állami, szakszervezeti és párt. funkcionáriusok, az üzemek, bányák, vállalatok igazgatói feltétlenül, minden körülmények közötte biztosi'sák a kormány által felemelt munkavédelmi és szociális beruházások progvammjáiiak teljesítését Gondoskodjanak nap mink nap a dolgozókról, szükségleteikről., jogos kívánságaik kielégítéséről, panaszaik ex voslásáiól. A terv teljesítése és a. dolgozókról való gondoskodás: elvé. 1 asz'.hatatl an! Ez a Magyar Dolgozók Pártjának és népköztársaságunk kormányának politikája! Fegyelmezett, jó munkát! Minden területen élesen fel kell lépni azokkal szemben, akik pártunknak és kormányunknak a munkások, az értelmiségi dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó határozatait csak vontatottan, lassan vagy egyáltalán nem hajtják végre. Fel kell lépni azokkal szemben is, akik a munkavédelemre irányuló határozatok végrehajtását késleltetik. Keményen szembe kell szállni azokkal, akik iparunk fejlesztési ütemének megállapítását a munkafegyelem, bérfegyelem, technológiai fegyelem megbontására, normalazitásra, se- lejtgyártásra, e anyagpocsékolásra használják fel, vagy akik ilyen jelenségeket eltűrnek, bár megakadályozásuk. kötelességük lenne. Meg kell értetnünk minden dolgozóval, minden munkással, minden értelmiségivel, hogy most, amikor egész gazdasági életünket népünk jólétének emelésére csoportosítjuk át, fokozottan fontos nemcsak a termelés egyenletes menete és mennyisége, de a minőség állandó javítása, az önköltség szakadatlan csökkentése, a termelékenység emelése, a maximális anyagtakarékosság és a módosított tervek pontos . teljesítése, illetve túlteljesítése. Tudatosítani kell az ipari munkásság, az egész dolgozó nép körében, hogy pártunk és kormányunk a népjólét emelésére irányuló rendszabályai csak saját erőfeszítéseinek függvényei, csak saját jó, fegyelmezett munkánk eredményeképpen valósulhatnak meg. Azt is tudatosítanunk kc-Il, hogy e helyes rendszabályok eredményei csak fokozatosan/ jönnek létre, csak fokozatosan érvényesítik hatásukat, hogy megvalósításukhoz idő is kell és hogy rossz szolgálatot tesznek .azok, akik nem egyszer szándékosan felfokozzák e téren a követeléseket és várakozásokat. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a gazdasági erők (a népjólét emelésének céljaira történő) átcsoportosítása átmenetileg elkerülhetetlen nehézségekkel jár. Biztos, hogy az ellenség az iparosítás lelassított ütemét és az átállás átmeneti nehézségeit igyekszik zavarkeltésre, az elégedetlenség felszítására, szabotáiásra kihasználni. Elvtár- saink szánjanak szembe minden ellenséges megnyilvánulással s az ellenséges kísérletekre válaszoljanak a tömegmunka kiszélesítésével, agitá- ciójuk megjavításával, felvilágosító tevékenységük fokozásával. (Fobitatás a -i, oldalon) 1953, nov. 10. Kedd« 3
