Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-27 / 278. szám
P Á R I É LET* Á zalaszentmártoni kommunisták között Taggyűlésre indulunk a zala- szentgróti járásba. A járási párt- bizottságon a járás déli részébe irányítanak bennünket: ma ott vannak taggyűlések. Dióskálon találkozunk a pártbizottság egyik munkatársával. Érdeklődünk a taggyűlés színhelye felől. Dióskálon ma nem lesz taggyűlés s mint az elvtársnő mondja, ma a járás északi részén vannak taggyűlések. Baj van az előkészítéssel A pártbizottság munkatársai a taggyűlés délutánján keresik fel a pártszervezeteket — már ahova jut munkatárs — s jól-rosz- szul futva készítik elő a taggyűléseket. Horváth János elvtárs, a pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályvezetője is késő délután érkezett meg Zalaszentmártonba. Ezt mutatja Pál Kálmán elvtárs párttitkár beszámolója. Nem a vezetőségé, mert maga készítette azt. A beszámolónak ismertetnie kellett volna, hogy a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatát hogyan valósítják meg a zalaszentmártoni kommunisták, hogy az október 31-i határozat nyomán beszámoljanak eredményeikről s tennivalójukról. Nem ismerik a határozatot A beszámolóból kiderül, hogy a pártszervezet még nem tárgyalta meg a Központi Vezetőség október 31-i határozatát. Érre mutat, hogy nem azt beszélték meg, mit végeztek a határozatok megvalósításáért, hanem a határozatot még csak', most ismertették. 1 A beszámoló azonban helyesen mutatott rá a politikai oktatás és a tagjelöltfelvéte3 hibáira. A beszámolónak e része nem szükös- ködött a bírálattal, az önbiraiat- tal. A hozzászólások A beszámoló hibái megmutatkoztak az első hozzászólásokban. Valamennyien hozzászóltak, de csak az oktatással kapcsolatban, mivel a beszámolóban elhangzott bírálat közvetlenül, névszerint érintette a párttagokat. A hozzászólások után úgy látszott véget- ér a taggyűlés. A taggyűlés hibái Horváth elvtárs sorra rámutatott a beszámoló fogyatékosságaira. A beszámoló szárazán, adatszerűén ismertette a Központi Vezetőség határozatát. Beszélt a kormányprogramra országos eredményeiről. Szó esett a dolgozók életszínvonala emelkedéséért tett intézkedésekről, az árleszállításról, a dolgozók minőségi áruval való ellátásáról, kulturális igényeinek fokozott kielégítéséről — de arról nem, hogy Zala- szentmártonban düledező bolthelyiségben megdohosodik a liszt, agyonszárad a kenyér, nincsen Munkás és Kossuth, csak Tulipán cigaretta, hogy gyakran hiányzik az élesztő, a cukor, a só. Nem beszélt a fiatalok lelkesedéséről, akik készek arra, hogy társadalmi munkával hozzájáruljanak egy kulturház felépítéséhez melyhez máris 25 ezer tégla áll rendelkezésükre. Beszélt arról, hogy országszerte megnőtt a dolgozó parasztok termelési kedve — de azt nem említette, hogy mig az elmúlt gazdasági évben parlagon maradt a tartalékfőldek egy része, a kormányprogramm elhangzása után Zalaszentmártonban is kevésnek bizonyult ez a terület az igények kielégítésére. Beszélt arról, hogy a termelő- szövetkezetek megszilárdítása milyen nagy feladatok elé állította a pártszervezeteket — de egy szó val sem említette a zalaszentmártoni termelőszövetkezet pártszervezetének és szövetkezeti tagságának helytállását. Általánosságban elhangzott, ho gyan kell törődni a vezetőknek a dolgozók jogos kéréseivel, panaszaival — de erre sem hozott fel helyi példákat. Nem mondta el, hogy Bézsenyi elvtárs jogos kérelmét a tanácstitkár hetekig az asztalfiókban tartotta, s a tanácselnök — bár erről tudomása volt — szintén megfeledkezett a határozatnak erről a pontjáról. A főhiba, hogy a beszámolót a párttitkár elvtárs egyedül készítette, nem hallgatta meg a vezetőség és a tagság véleményét — mint azt későbbi hozzászólások bizonyítják, nagyon hasznos lett volna. Ezzel megsértette a kollektív vezetés elvét. Tehát itt is baj van a határozat megvalósításával. Most már tudják, miről beszéljenek Horváth elvtárs hozzászólása után megpezsdül a taggyűlés. A határozat egyes pontjai közelke- rülnek a zalaszentmártoni élethez, most már van miről beszélni. Megszületett a taggyűlés első tanulsága: közelhozni egymáshoz az ország, a község munkáját, gondját, tennivalóit. Szinte nem akar végeszakadni a hozzászólásoknak. Van áld már harmadszor kér .szót. Nyitott könyvként áll a taggyűlés előtt Zalaszentmárton élete. Tornyos elvtárs a dióskáli föld- müvesszövetkezet gondatlanságáról beszél: elhanyagolják a zalaszentmártoni ak áruellátását. End- rődi elvtárs a DISz-fialalok kul- turszomjárói, az oktatás fontosságáról, az általános iskola széttagoltságáról, Takács elvtárs a járási MÉSZÖV nemtörődömségéről, Tóth elvtárs a tanács bürokratikus ügyintézéséről, a tag- és tagjelöltfelvételről számolt be a taggyűlésnek. Gonddal, szeretettel beszélnek a pártszervezet, a termelőszövetkezet, a község dolgozó parasztjainak életéről. Minden szó, minden mondat áthatott a faluért érzett felelősségtől. Itt ül mellettünk Polgár Istvánná elvtársnő is a járási tanács elnökhelyettese. Sorra feljegyzi az elhangzott panaszokat, hogy holnap már intézkedések szülessenek. A taggyűlés után Tervektől, célkitűzésektől fütött arccal még sokáig beszélgetnek a zalaszentmártoni kommunisták. Egyöntetű véleményük: ilyen taggyűlés még nem volt Zalaszentmártonban. Ma sokat tanultak s most már tudják a tennivalóikat. Horváth elvtárs, bár helyesen tárta fel a beszámoló hibáit s hozzászólásával jó mederbe terelte a taggyűlést — hibás a gyenge beszámolóért. Nem egy órával, — napokkal előbb kell segíteni a pártszervezeteket a taggyűlések előkészítésében. A taggyűlésnek több téves állásfoglalása volt. Meg kell ismertetni a dolgozó parasztokkal is a rendeleteket és határozatokat — állapította meg a taggyűlés. A kisbiró vasárnaponként olvassa fel a rendeletekét. Helytelen ez a javaslat. A kisbiró bizonyára fel tudja olvasni a rendeleteket — de a dolgozók kérdéseire válaszolni nem tud. Márpedig a dolgozók kérdeznek. Hasznosabbak a kérdés-felelet-esték, ahol a község legképzettebbjei válaszoljanak a dolgozók kérdéseire. Javaslat hangzott el, hogy a következő taggyűlésre minden párttag „szervezzen be“ egy tagjelöltet. Ne szervezzenek. Neveljenek s úgy, hogy már a következő taggyűlésen is tagjelöltekkel erősítsék soraikat. Elhangzott a taggyűlésen, hogy ..passzívak“ a község dolgozói „Valakik dolgoznak“ — mondották. Az általános megállapítás helyett harcosságra van szükség. A taggyűlés feladata, hogy leleplezze az ellenséget. A zalaszentmártoni kommunisták felfokozódott lelkessége azt, mutatja — rz nem is fog elmaradni. Az Uzeméleímezesi Vállalat hiányosságairól A MASZOLAJ Ásványolajipari Vállalat dolgozói az üzemélelmezési Vállalattól kapják az élelmezést. Ez az élelmezés mind rneny- nyiségi, mind minőségi szempontból kifogás alá esik. A dolgozók panaszkodnak, hogy a főtt tészta zsirtalan s emiatt összeragad. Gyakran van darástészta, azonban nem ez a hiba, hanem az, hogy a tésztára kerülő darát nem pirítják meg kellőképpen. A leves legtöbb esetben zavaros, nincs benne kellő mennyiségű zöldség és egyéb belevaló. Ennélfogva a leves színtelen és izetlen. A dolgozók sokesetben nem is tudják megmondani, milyen levest ettek. Nem a dolgozók feledékenységét jelenti, ha elfelejtik, mit ettek délben. Nem is tudták, tehát nincs mit elfeledni. A sülttészták kívülről rendszerint égettek, belülről pedig sület- lenek. Fontos volna az is, hogy az étrendet változatosabbá tegyék. Ne a darástészta uralja az étrendet. Éppen azért, mert az üzemélelmezési Vállalat nem fordit kellő gondot arra, hogy a dolgozók számára rendes ebédet biztosítson, a dolgozóknak hozzátartozóikat kell megkérniök, hogy számukra hideg ételt biztosítsanak. A dolgozó maga nem vásárolhatja meg a hidegételt, mert az itteni Népboltban nem lehet kapni sem szalonnát, sem szalámit, sem pedig konzervfélét. A bolt számára ezekből a dolgokból csak egy napra való mennyiséget hoznak, de ezt is túlságosan szükreszabják. Ha a dolgozó szalámit akar vásárolni azt mondják, szalámi nincs, de van kitűnő gyümölcsízük. Nem akarom az embert a géphez hasonlítani, de eszembe jutott a gyümölcsízről, hogy az egyik mozdonyvezető azt mondta, azért késett a vonat, mert gyenge minőségű szenet használtak. Tehát a népboltnál is gondoljanak erre, amikor a gyümölcsízt az erős fizikai munkát végző dolgozóknak kínálják egyéb, tartalmasabb hidegétel helyett. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy a mi „vonatunk“, a tervteljesités ne késsen. Ehhez kérünk segítséget elsősorban az Üzemélelmezési Vállalattól, másodsorban pedig a Népbolttól. BOHÄR BÉLA TT felelős Egy gyári étkezde Egyszerű munkásétkezde működik a moszkvai „Jáva“ dohánygyárban. Dolgozói azonban mindent elkövetnek, hogy a meglévő lehetőségeket kihasználják. A dolgozók mindennapi szükségleteit kielégítő hasonló intézmények munkáját legjobban a bírálatok és javaslatok könyve tükrözi. Itt is bevezették ezt. Petrakova munkásnő igy ir: „öt éve dolgozom a gyárban és állandóan itt ebédelek. Mindannyian elégedettek vagyunk az élelmezéssel, Ízletesen készítik el az ételeket“. Az ilyenfajta megjegyzések annál hízelgőbbek, mivel a gyárban többségben -nők dolgoznak. A dicséretek azonban korántsem jelentik azt, hogy a munkásnők elhallgatnák panaszaikat. Sokszáz szem figyeli éberen az étkezde munkáját. Olga Kulesova szakszervezeti aktíva, a társadalmi ellenőrzés vezetője, vizsgálja felül a megjegyzéseket és javaslatokat, s azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket. A munkásnők közül sokan visznek haza is ebédet. Ilyenkor tiz százalékkal olcsóbban kapják az ételt, mert leszámítják a kiszolgálási költségeket. A munkásétkezdében olcsón étkeznek a dolgozók. A legdrágább fogás a frissen készült étel, kb. 3.5 rubelbe kerül. Az átlagos ár 1 és 2 rubel között ingadozik. 30 kopekért is vásárolhatnak egy tál ételt, annyiért, amennyibe egy villamosjegy kerül. Az étkezés igen változatos és sokféle. Egy-egy napon ötféle leves is van, utána második fogásként 15 fajta ételből válogathatnak a dolgozók. Az ebédet friss gyümölcs vagy befőtt egészíti ki. Ezenkívül diétás ételek is készülnek és friss vacsorák. A büffében nagy a választék. Tizenkét fajta hideg étel, mint például hering körettel, lágytojás, hussaláta, különféle majonézes húsok, cukrászsütemények, tea, kávé, tej, gyümölcslevek, sör várja a dolgozókat. A menü az évszakoktól függően változik. Csupán kétfajta állandó étel van. Az egyik a tej. A gyárban naponta ingyen kapnak tejet a dolgozók. A dohányipari vállalatoknál ez kötelező. Emellett azonban az étkezde igazgatója, Kapitolina Jefinova gondoskodik arról, hogy tej és tejes ételek állandóan szerepeljenek az étlapon. Ez mindenki számára fontos, függetlenül foglalkozásától. Az étkezde dolgozói arra törekednek, hogy ne csak a nyári idényben, hanem az év minden hónapjában legyen friss zöldféle. Melegházakból télen is szállítják a nagy vitamintartalmú zöldhagymát. Kora tavasszal megjelenik a melegházi uborka és retek. — Szakácsaink nem engedik, hogy a gyümölcsöt vagy zöldséget sokáig főzzék — jegyzi meg Kapitolina Jefimova. — Igen jól tudják, hogy akkor elvész az értékes vitamin. Ezért nem vágják el a leveshez szükséges zöldséget sem idő előtt. Az étkezde dolgozói nemcsak kiváló szakácsok, hanem a táplálkozás tudományos alapjait is ismerik. Az igazgatótól kezdve, egészen a pincérlányig mindannyian szakképzettek. A szovjet élelmiszeripari dolgozók körében közmondássá vált: „Az élelmezési vállalatnál olyan tisztaságnak kell uralkodnia, mint a patikában“. A „Jáva“-dohánygyár étkezdéjében is szigorúan vigyáznak a tisztaságra. A konyhába senki sem lép be köpeny nélkül. Az orvos állandóan ellenőrzi az áruk, az edények tisztaságát. A szélesretárt ablakokat szúnyoghálóval, látták el és különleges eseménynek számit, ha a konyhában egy légy megjelenik. A padlókat naponta többször klórozott vízzel mossák fel. Villannyal és gázzal főznek. Évente kétszer elvégzik a szükséges javításokat, korszerűsítik a berendezést. Ősszel a szak- szervezeti aktivisták ellenőrzik, hogy az étkezde felkészült-e a télre, s tavasszal a nyári idényre. Az étkezde kollektívájának munkáját áthatja az emberről való gondoskodás érzése. A dolgozóív mélyen átérzik az ember jóléte érdekében végzett munkájuk jelentőségét. Marija Kondrascsova ^ tisztaság mindenütt fontos, de elsősorban is fontos ott, ahol élelmiszerekkel, az élelmiszerek elkészítésével foglalkoznak. Ezt tudják azok a dolgozók is, akik a Sütőipari Vállalatnál a takarítást végzik s éppen ezért, mert feladatuk fontosságával tisztában vannak, nap-nap után azért kell bosszankodniok, hogy a vállalat nem gondoskodik a szükséges felszerelésről. Az egyik takarítónő, aki egy csonkig vásott seprővel sepert, méltatlankodva jegyezte meg, hogy hiába fordulnak a vállalat főkönyvelőjéhez seprőért, az a vásárláshoz nem ad engedélyi. a Sütőioari Vállalat A z alábbi levél, amit J. J.-né ^ irt, ugyancsak arról tanúskodik, hogy sok még a javítanivaló a Sütőipari Vállalatnál. A Pelc-féle sütődében Takács elvtárs nem odaillő hangon beszél azokkal a dolgozókkal, akik a saját őrlésű lisztből süttetnek kenyeret. A kenyeret nem az előirt időben, hanem gyakran másfél órával később veti be. Azzal nem törődik, hogy a tészta „kikel“ a kosárból. A kenyeret gyakran elégeti s darabokban szedi ki a kemencéből. Ha a dolgozók szólnak neki, durván csak ennyit válaszol: — Nem érdekel. A Sütőipari Vállalat gondoskodjék arról, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő . Miért nincsenek anódteiepek ? Ezelőtt 3 évvel vásároltam egy telepes rádiót. Amíg a rádió szólt, adásaiból tanulhattunk és szórakozhattunk. Sajnos, ennek már vége. A rádió az illetékesek jóvoltából elhallgatott. Ugyanis az én rádiómnak megvan az a sajátságos tulajdonsága, hogy telep nélkül nincs kedve sem híreket mondani, sempedig dalolni. A rádió némasága két hónappal ezelőtt kezdődött s ebből kifolyólag két hónap óta szorgalmas látogatója vagyok a zalaegerszegi Műszaki és Villamossági Boltnak. Ezekután felmerül a kérdés, miért nem tart raktáron a Műszaki és Villamossági Bolt telepeket. Sokan vagyunk még a megyében telepes rádiósok s annak ellenére, hogy telepes rádiónk van, mi is hasznos tagjai vagyunk a munkásosztálynak, éppen ezért ne akadályozzon meg a Műszaki és Villamossági Bolt abban, hogy éljünk a rádióadta tanulási és szórakozási lehetőséggel. (Kiss) 19.13 nov. fí7. Péntek
