Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

PÁRT fi L E r*

Nagyobb gondot fordítsanak a tag- és tagjelölt felvételre a lenti járás pártszervezetei!

ELMÉLETI TANÁCSADÓ *

Párttörténet I. fejezetéhez

A magyar munkásmozgalom kialakulása (1848—1900)

Pártunk Központi Vezetőségiének 1953 junius 27—-S-i ülésén liozo'-it határozata hatalmas feladat elé állította pártszervezeteinket. Ezért kell most harcba- sz állni minden pártszervezetnek és annak érdekében kell mozgósítani a párt szilárd, helytálló katonáit — a kommunistákat. Vájjon megoldha- 1ók-e ezek a feladatok szilárd, erős ütőképes pártszervezetek nélküli IN’eni! Erre mutatnak a lenti járás Szón termelőszövetkezeteinek párt- s/.ervézetéi, mint a csesztregi, Tédiesi pártszervezetek, amelyek gyenge munkája következtében, akkor, ami. kor pántunk és kormányunk minden tsz-tag felé az intézkedések és kedvezményekén keresztül segitökezct nyújtott, meginogtak, mert nem töt. '-ék élővé, elevenné a kedvezményekét, nem magyarázták meg a tsz- ágok között kormányunk intézkedéseit .

fC Ormányunk p rog ramm jának

végrehajtásához, annak mégmagyará. zásához éíősiteni kell minden terüli en, dé eUösorban term elősz öv étkez é- tcink-nél -pártsServexáleirikeP. Pártszér. vezetőink üiégszilárdifása és erősítése á-lá-tf. a tág- és t ag j el öl ff el vétó 1 i

munkát is értjük. E téren á lenti járás pártézérvéiétéi az elmúlt két- HáióM hónapbán nagyon keveset tettek. Keüí találják meg a neveléshez való módszereket, s amikor vesznek is fel tagjelöltet, sok esetben spontánul, nem a nevelés módszerével.

Ilyen lehetőség inég soha ném volt a tagjelölt felvétel megjavítására, mint most, különösen terme- löszöve'kezeseinkben. Pártunk Központi Vezetősége mddob adott arra, hogy a termelőszövetkezetekben tag jelöl’, ség nélkül lehet felvenni párttagnak olyan tsz-tagokat, akik szilárdan álltak ki a nagyüzemi mezőgazdálkodás mellett. A lenti járásban ezidéig mindössze 2 termelöszö- vétkézet, a reszneki és a pördeföldi használta fel ezt a lehetőséget.

Sokszor adnak pártszervezeteink titkárai, vezetőségi tagjai Olyan irányú választ, hogy nincs akit felvegyünk tagjelöltnek, vagy majd holnap keresek egyet, mint ahogy Majér elvtárs, a zalabaksai függetlenített titkár mondta. Mindkét nézet hibás, üzemeinkben, gépállomásainkon, termelőszövetkezeteinkben s minden területen van becsületes, a munlcában helytálló, a néphez hű dolgozó. akivel lehet és kell erősíteni pártszervezeteinket. A második nézet azért hibás, mert. pártonkivüli dolgozót tagjelöltségíe egy nap alatt előkészíteni nem lehet. A tagjelöltségre való előkészítéshez több időre van szükség, mig megismerjük munkáját és hozzá tudjuk segíteni ahhoz, hogy valóban magáénak érezze ä pártot és szilárdan megállja helyét a párt politikájának vég rehajtásáérr folytatott harcban.

Pártszervezeteink gondoskodjanak arról, hogy a politikai iskolákra olyan pártonkivülieket vonjanak be, akik a kapott anya£ elsajátításával, az ott tanultakkal előkészítést, kapjanak a tag jelöltségre. Ugyanakkor a pártszervezetek vezetőségei bízzák meg és tegyék felelőssé a tömegszetveéeték vezetőit, hogy saját tömegszervezeti tágjaik közül a legjobbakat készítsék fel tag jelöltségre. Minden párttag kapja meg ezzel járó feladatát és foglalkozzon egy-egy pártonkivüli dolgozóval, amely nemcsak á tág. és tagjelölt- felvétel szempontjából komoly segítség, hanem ségit élmélyiteni és megszilárdítani á párt és a tömegek közti kapcsolatot is.

Felvetődik olyan kérdés is párt- titkáraink részéről, hogy kiket tegyenek fel tagjelöltnek. Nyilván, elsősorban munkásokkal kell erősíteni pártszervezeteinket, de mivel járásunk mezőgazdasági jellegű, elsősorban a termelőszövetkezeti tagokat, gépállomások, állami gazdaságok dolgozóit és egyénileg dolgozó parasztokat kell felvenni tagjelöltnek. Nyúljunk bátrabban a néphez hü értelmiséghez a íagjelöLtfelvétel Szempontjából, mért az értelmiség munkája fontos féltétel a- szocializmus félepitéséhéz hazánkban.

Nagyon fontos feladat, hogy a jövőben mind a járási pártbizottság, mind az alapszerveze-ek is sokkal jobban előtérbe helyezzék a tag- és t ag j elöli felvételi munkát.

BARANYAI JANOS,

a lenti járási pártbizottság ’titkára

Válasz a Zala bírálatára

A Zala október 14-i száma foglalkozott a bázakerettyei pártbizottság hiányos munkájával, ami az oktatás előkészítésénél mutatkozott meg. A bírálat engem érintett, hogy nem nyújtok megfelelő segítséget és támogatást Sommer elvtársnak. A birálat jogos, mert hiszen az előkészítés hiánya az első oktatási napon meg is mutatkozott. A hallgatóknak csupán 30 százaléka jelent meg a foglalkozásokon. Súlyos hibát ott követtem el, hogy csak a jelentések alapján akartam ellenőrizni az oktatás előkészítését. Mivel e jelentésekben eléggé rendezetten volt feltüntetve a propagandisták kiválogatása, beosztása, a hallgatók kiválogatása, az oktatási forma, a kijelölt helyiségek, úgy gondoltam, hogy ez elég ahhoz, hogy az oktatás sikeresen megindulhasson. Az oktatás megindulása előtt megjelent cikk felhívta figyelmemet, azonban két nap alatt e súlyos hiányosságokat nem tudtuk megszüntetni.

A birálat és az eddigi tapasztalt* tűink alapján a pártbizottság értékelte és megvitatta mindazokat a hiányosságokat, amelyek asz oktatás vonalán tapasztalhatók. A pártbizottság okulva a hiányosságokon, irányt vett arra, hogy az eddigieknél nagyobb szervezettséget és nevelőmunkát alkalmazzunk. Az oktatásra bevont elvtársakkal, népnevelőkkel beszélgetünk, ellenőrizzük a propagandisták felkészültségét és a hallgatókkal való személyes foglalkozásra serkentjük őket, hogy az elkövetkező időkben sikeresen tudjuk tanita- ni az oktatásban résztvevő elv- társakat.

ORSÓS JAKAB,

a bázakerettyei üzemi pártbizottság titkára

KÖSZÖNTELEK IFJÚSÁG

AHMED JEBIKEJEV tatát költő vétse

Ifjúság zászlaja leng ma, jövendők selyme lobóg, hős csapatokra: oszlopotokra, ti ifjú bolsevikok.

Bölcs pártunk hű fia, íEomszotnol,

nőtt, kivi Hitt az erőd,

lenini ifjú,

sztálini ifjú,

példa vagy néped elölt.

A háború napjaiban megvédtek a lobogót.

Szállt a parázsló harcban a zászló, ifjú erő — lobogott.

Eflmxínkás-tábla a 'gyárban, ott is elöl a nevük.

Ök ma a munka hősei újra,

mindenütt győz erejük.

És tudományban is elsők, mindig előre halad, izmosodik, csillagokig

szárnyal az ifjúi had.

Légy szabad, mint d mi Volgánk, építsd fel a munka hon&t, légy igaz és hű úgy köt az eskü, mint a, vörös katonát.

Kapuvári Béla fordi ása

A rARÍÓRÍAÍÁS HÁZA PRÖGRAMMJA ZALAEGERSZEGEN:

Október 29., este 6 óra: „A kollektiv vezetés kérdései'. Alapszervi titkárok és vezetőségi tagok részére. Előadó: Szigeti István.

NAGYKANIZSÁN:

Október 27., este 6 óra: „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentősége, a forradalom hatása a magyar miin- kásmozgalómra.“ SzKP történet Ii. évfolyam hallgatói részére.

Előadó: Schneider Jenő.

A magyarországi munkásmozgalom kezdete i. múlt század derekáig nyúl vissza. Adatok vannak arról, hogy az 1848-as forradalom idején már a kovácsok, lakatosok, földmunkások, kereskedelmi alkalmazottak bérmozgalmat folytattak.

Politikai jelentó'ségű bérharcot kezdtek a nyomdászok és a bányamunkások A nyomdászok bérharca iránt nagy érdeklődést tanúsított a forradalom egyik ismert alakja, Táncsics Mihály, aki a munkásmozgalom, hoz igen közelállt, A bérmozgalom Táncsics közreműködésével, a kollektív szerződés megkötésével ért véget. Ez volt az első kollektív szerződés Magyarországon.

A magyar munkásság az 1848-as polgári demokratikus forradalomban kisebb szerepet játszott, mint például a német vagy osztrák munkásság országaik polgári forradalmában. Azért volt ez így, mert az ipar gyenge fejlettsége következtében az ipari munkásság politikai súlya még nagyon kicsi volt, még nem lépett fel mint önálló osztály.

A forradalom után a reakció éveiben a munkásmozgalomban hanyatlás állott be, mely a 6ö-as évekig tartott. Ezután az ipari fejlődés élén- kebb tempót vett, de a 07-es kiegyezés újból meglassította és korlátok közé szorította a kapitalizmus fejlődését és ennek megfelelően meglássuk a munkásosztály kialakulása és fejlődése is.

A z 1884-es ipartörvény csak ipartársulatok alakítását enged te meg, tehát a munkások csupán a munkaadók egyesületeiben szervezkedhettek Sztrájkok szervezése fogházbüntetést vont maga után. De a munkásság erősen fejlődő osztályöntudata leküzdötte a hatóságok által támasztőtt nehézségeket. Ha ném engedélyeztek szakszervezeteket, hát alakítottak, amit engedélyeztek. Az első munkásszérvezet 1869-ben alakult a Pesti Általános Munkásegylet néven, majd egy évvel később az Általános Munkás Betegsegélyző Pénztár. 1870-ben jelent meg az Általános Munkás Újság is. A mozgalom legismertebb vezetői: Farkas Károly, Külföldi Viktor és Ihlinger Antal voltak. A betegsegélyzőpénztárak élén kispolgári elemekből álló bürokrácia alakult ki. Legnagyobb részük nem volt szocialista és munkájuk főleg segélyezésben merült ki, elhanyagolták a munkásság szervezését, politikai kérdésekkel, sztrájkokkal, bérharcok szervezésével nemigen foglalkoztak.

I lyen volt a munkásmozgalom helyzete, amikor Frankel Leó, a Párizsi Kómmüri munkaügyi minisztere, hosszabb távoliét után 1876-ban hazatért. Frankéi átvette a magyarországi mozgalom vezetését. Frankel új életet hozott a munkás- mozgalomba. Mig az eddigi vezetők: egyetértést hirdettek, Frankel osztályharcot. A munkásság bizalma gyorsan feléje fordult. Frankel a ma. gyár munkásmozgalmat szocialista mederbe terelte és olyan nívóra emelte, amely megfelelt a ' nemzetközi szocialista mozgalom akkori színvonalának, de Frankel ettől függetlenül nem volt következetes marxista, azért több hibát követett el. Helyes javaslatokat hozott, de ezek megvalósításáért nem harcolt elég következetesen és a feladatok megoldására nem volt képes a tömegeket mozgósítani.

Frankel magyarországi működése ném volt hosszú életű. A betegsegélyző bürokratáinak nem volt ínyére a puritán jellemű Frankel a mozgalom élén. A bürokraták összefogtak ellene, hogy kiszorítsák a mozgalomból. A sok üldözés, a rendőrség, bíróság kereszttüzébe került Frankel, miután börtönbüntetését kitöltötte. a 80-as évek közepén elhagyta Magyarországot. Frankel távozása után a mozgalomban hanyatlás állott be. A párt vezetősége nem állt a munkásság harcainak élére, bár ebben az időben már megteremtődtek a szociáldemokrata párt meg. alakításának előfeltétele?.

A munkástömegek félretolták a kispolgári „vezéreket" és Popp a budapesti cipészmunkásokon keresztül a II. Internacionálé alakuló kongresz- szusához fordult támogatásért, A mozgalom élére az osztrák szociáldemokrata párt bizalmi embere, En- gelman Pál került. Az új vezetőség harcolt, hogy a munkásmozgalmat önálló mozgalommá fejlessze, harcot folytatott új szakszervezetek létrehozásáért, valamint hogy május elsejét a proletárnemzetköziség ünnepévé avassák. Ennek eredményekép 1890- ben Budapesten és a nagyobb városokban május 1-én hatalmas tömeggyűléseket, demonstrációkat rendeztek, melyeken több mint 60 ezer munkás vett részt. Május 1 munkabeszüntetéssel való ünneplése a magyarországi munkásmozgalom gyönyörű tradíciójává vált.

ipari munkásság mozgalmaival egyidejűleg — különösen az Alföldön — fellendült a falu dolgozói, a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok mozgalma is, A hatóságok mindent elkövettek, hogy ezeket a mozgalmakat leverjék. A mozgalom vezetőit letartóztatták, el- toloncolták stb. 1895 május 1-én Orosházán betiltották a tüntetést, ahol véres összetűzésre került sor, úgyszintén Békéscsabán is, ahol a parasztok szolidaritást vállaltak az orosháziakkal. Battonyán 1891 június 21-én bérharcból kifolyólag voltak véres összetűzések a csendőrökkel, ahol többen meghaltak még- sebésültek. Ezek az elkeseredett harcok egyrészt a feudális maradványok megszüntetésére, másrészt a fokozódó kizsákmányolás ellen irányultak.

A hódmezővásárhelyi események idején nagyon megszaporodtak áz ipari munkásság bérharcai is. A leg. jelentősebb: a pécsi bányamunkások bérharca volt, ahoi 3000 bányász sztrájkolt. Komoly hiba volt az, hogy az ipari munkásság és a szegény parasztok harcai elszigetelten folytak egymástól, nem volt szilárd pártvezetés, mely összekapcsolta volna ezeket a mozgalmakat.

1894 május 13—15-én megtartott

III. pártkongresszus helyreállította a pártegységet, a pártot ettől az időtől kezdve Silberger Ignác vezette, Ö sem volt azonban következétes marxista, meghátrált és egy polgári lapnál vállalt szerkesztői állást.

A z 1897-es esztendő ismét tele ^ volt bérharcokkal, és n mezőgazdasági munkások mozgalmaival. Az 1897-es aratás véres aratás volt. Az egész országban sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A sztrájk letörésére sztrájktörő osztagokat szerveztek a szlovák és román kisebbségek között. Amikor azonban ezek a nemzetiségek megtudták, hogy őket nem egyszerűen aratásra, hanem sztrájktörő munkára szerződtették, ők is sztrájkba léptek. A csendőrségnek és katonaságnak ezen a nyáron sok munkája volt, az egész országban véres összeütközések voltak. Az aratósztrájk mindezek dacára fényes győzelmet aratott, a földbirtokosok kénytelenek voltak a mezőgazdasági munkások követeléseit teljesíteni.

A mozgalom folyton nőtt és fejlődött. ezért a vezetés megerősítésére 1897-ben hazahívták Németországból Garami Ernő és Weltper Jakab munkásokat, akik a szakszervezeti és pártmozgalom vezetői lettek. Vezetésük alatt a mozgalom sokat fejlődött, azonban marxista felkészültség hiányában összekeverték a pártot az osztállyal, a szakszervezettel. Minden szakszervezeti tag automatikusan tagja lett a szociáldemokrata pártnak, mert minden szakszervezeti tagnak párttagsági díjat és sztrájkalapra szóló járulékot is kellett fizetni. Hibájuk volt. hogy nem alakítottak önálló pártot, melynek feladata lett volna a munkásság harcainak vezetése.

Mindezek dacára ez az idő a magyarországi szociáldemokrata muh- kásmozgalom hőskora volt. A magyarországi munkásság ezek alatt az üldözések alatt olyan áldozatkészséget és ellenállást tanúsított, annyira megedződött, hogy a kormány minden üldözése ellenére is folytatta harcát és megerősödött az elkövetkezendő nagy harcokra.

Vukits Lászlóűé,

A Zalavég felé vezető országút mentén terül el a batyki termelőszövetkezet egyik földtáblája. E táblán Pál Pál dolgozik, vagyis inkább dolgozott egy ideig. Azonban 22-én délben a seké- lyesén, felületesen szántott föld végén már csak egy árokban heverő traktort találhatunk, a vezetőjét pedig seholsem. Eltűnt!

Tóth József, a batyki tsz brigádvezetője igen-igen mérgesen mondja, ahogy odaérkezik hozzánk. — Már két napja hever itt ez^ a gép, mi meg nem tudjuk idejében elvégezni az őszi munkát. Meg különben is .... Nézzék meg elvtársak ezt a szántást. — Nézzük a szántást. Az bizony sok helyen még vakondtúrásnak sem felel meg. Tóth József bosszankodva folytatja: — 20—22 centiméternek kellene lennie, és még tíz sem Igen van. Nincs bizony. Pál Pál nem vesz példát Kecskés^ elvtárstól, a batyki tsz traktoristájától, aki fáradhatatlanul, jó minőségben végzi a szántást. Hanyag, nemtörődömséggel végzi a munkáját. Ezt bizonyítja az árokban heverő gépié, a tíz centiméteres „mélyszántás“, no még ha az őszi szántási térvéről beszélünk, amelyet eddig mindössze 21 százalékra teljesített.

Hát a tűrjél gépállomás vezetői mit szólnak ehhez? Nem tudnak szólni semmit. Miért? Mert nem ismerik a gépállomás területét, hanyag, felületes az ellenőrző munkájuk, A körzéti szerelőtől a politikai helyettesig, de még a gépállomás vezetőjéig is senki sémmit sem hallott az árokban heverő gépről, A politikai helyettes állandóan kint van a területen, de vájjon merre? A gépállomás vezetője is sűrűn jár ki a gépekhez, de csak Dioskál felé. És így tovább sorolhatnánk az illetékes vezetők felelőtlenségét a munkákkal szemben.

Haladéktalanul intézkedjenek az illetékesek a hiányosságok felszámolására, meít...