Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-24 / 250. szám

PARI ÉLEI* a pártszervezet a kullurmunkáért is felelős,, TÓTSZEBDAHELY HáTAEMENTI délszláv KÖZSÉGBEN az elmúlt1 évek folyamén nagy ered­ményeket értek el a kuli ürmünká - ban. A községi pártszervezet és a tanács seghflége nyomán a tótszer­dahelyi kulturcsoport’ megyénk egyik büszkesége lett a művészegyüttesek II. országos versenyének bemutató­ja után. Ez a csoport megyénk több községében és két városában nagy sikerrel szerepelt bemutatva a dél­szláv nemzeti kisebbség hagyomá­nyai^ népi táncait és népi kultúrá­ját. j (ót szerdahelyi délszláv csoport •felfejlesztését nagymértékben segí­tette elő a megyei tanács népműve­lési osztálya, szoros kapcsolatot lé­tesítve a megyei és járási pártbi­zottsággal. A csoport, amely lelkes, 'lendületes öregekből, fiatalokból áll, az elmúlt, hetekben vissz ah any at lőtt és nem végezte feladatát kellőkép­pen. A községi pártszervezet titkára, Tátrai Imre elvtárs elmondja, mik voltak azok az okok, amelyek gá­tolták a kulturcsoport további jó munkáját. — Hiányosságaink javarészt ab­ból adódnak, hof;y az eddig kudur- munkában részvevő fiatalok elmen­tek szocialista építkezésünkhöz Ino- tára. Komlóra és Sztálinvárosba- Ez azonban, ha úgy vesszük, nem is hiányosság, mert MI BÜSZKÉK VAGYUNK MATOLA JÓZSEFBE, a Partizán-brigád kiváló vezetőjére és utódaira. A hiba o-t van, hogy nem gondoskodtunk megfelelő káder- utánpótlásról, amely előfeltétele an­nak, hogy ismét életképessé tegyük kulturesoportjainkat. A pártszerve­zet és a tanács is csak az utolsó pillanatban vette észre ezt a lcovwly hibát, amikor már sürgős segítségre lett- volna szükség. Fekete Imre elv­társ, aki a községi kuVurmunká- irányítja, a pártszervezethez fordult segítségért a hiányosságok megszün­tetéséért. Van egy uttörö-zcnekarnnk is amely már számtalanszor szere­pelt, de ennek a vezető kam agyú • most; Zalaegerszegre akarják elhe­lyezni, ugyanakkor nem gondoskod­tak megfelelő vezetőről. Ezt a kér­dést is meg kell oldania a pártszer­vezetnek és a tanácsnak. AZ UTÁNPÓTLÁST A FALU ÁLTALÁNOS ISKOLÁJA tanulóiból akarjuk pótolni. A párt- szervezet a legközelebbi vezetőségi ülésen napirendre fogja tűzni^ a község külturmunkájának kérdéseit. A pártszervezet azt akarja., hogy eb­ben a községben ismét felvirágoz­zék a délszláv csoportok kudur- munkája s hogy sikerrel szerepelhes­senek a falu délszláv és magyar öregjei, fiataljai a járási versenye­ken. Tótszerdahely község kulíurmun- kájának hiányosságaiért nem kis mértékben felelős a megyei tanács népművelési osztálya, amely a kul- tur versenyek után elfeledkezett ró­luk. A megyei népművelési oszály is azon a véleményen van: „nincs fia­tal Tó‘-szerdahelyen' ' • A tények azonban azt mutatják, hogy van elég fiatal, csak foglalkoznak kell velük s megadni a segítséget a to­vábbi kulturmunkához. Ezt érzik a kulturcsoport tagjai, is. 'Janl^ovics elv-társ például elmondotta, hogy a oseport akkor lesz életképes, ha ér­zi a megyei és járási tanács, a köz­ség vezetőinek segítségét. A megyei és járási tanács mellett a járási pártbizottságnak is nagyobb figyel­met kell szentelnie a községek kul- turnrankáira, a csoportok fejlődésé­re, amely további sikereket biztosi1 a szocializmus építésében. Miért porosodik a faliújság' az Ásványolaj Ocpgfyárban? A szemléltető agitáció, a jó fali­újság ugyanolyan fegyvere, szer­száma a szocializmus építésének, mint a gépek és munkaeszközök, A jó faliújság tükörképe az üzemi pártbizottságok és pártalapszervek munkájának. Pártunk nagy jelentő­séget. tulajdonit a faliújságnak, amellyel a párt mint helyi sajtóval minden percben fenn tudja tartani kapcsolatát a dolgozók tömegeivel, a munkásosztállyal. A nagykanizsai MASZOLAJ Ás­ványolaj Gépgyárban a szemléltető agitációnál hibák, hiányosságok vannak. A Gépgyár pártszervezete és pártszervezetének vezetősége le­becsüli a tömegeknek e nagy mozgó­sító eszközét, j faliújság megmu­tatja azt is, hogy a Gépgyárban a pártszervezet nem áll szoros kapcso­latban az üzem dolgozóival. A párt- bizottság központi faliújságja már hetek óta üresen tátong, nincsen, aki gondot fordítana rá. Amikor szó esik a Gépgyárban a pártmunkáról, akkor egyes funkcionáriusok részé­ről hangzatos szavak hangzanak el, de e szavak mögött nincs meg az a lüktető erő, az a forrás, ami szük­séges a jó pártmimka elvégzéséhez. A hiányos szemléltető agitáció arra vall, hogy az ■üzemben felszínes, ■nem alapos a politikai munka. Bi rálátok hangzanak ugyan taggyűlé­seken, de ezek á bírálatok nem ütik meg azt a mértéket, amelyet, a párt tagjaitól, vezetőitől elvár. A Gépgyárban ebben az évben több mint másfélszáz dolgozónak kellett volna részt venni a különbö­ző politikai iskolákon. A rossz elő­készítés miatt, azonban csak 50 szá­zalék volt jelen az első foglalkozá­son. Ka a pártszervezet és a többi alapszerv faliújságján megjelent vol­na egy mozgósító cikk, ha a dol­gozók bírálták volna a vezetőket és a vezetők a dolgozókat — bizonyo­san jobb eredményt ériek volna el. A faliújság, a szemléltető agitái- ció nélkülözhetetlen fegyvere a párt-építésnek. Ezek a hiányosságok is nagymértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy a Gépgyárban az utolsó két hónapban nem vettek fel egy tagot vagy tagjelöltet sem. A Gépgyár politikai munkájáért — amely egyrészt a szemléltető agi­táció hiányában mutatkozik meg, — a pártszervezet vezetősége és a Gép­gyár kommunistái mellett a nagyka­nizsai városi pártbizottság is fele­lős, A nagykanizsai városi pártbi­zottságnak fel kellett volna hívnia a Gépgyár pártszervezetének és kom­munistáinak figyelmét a meglévő hiányosságokra, és meg kellett vol­na adni a segítséget ahhoz, hogy ezeket a hiányosságokat kijavíthas­sák­Pártszervezeteinknek, az üzemek kommunistáinak még jobban kell hareolniok az üzemekben folyó po­litikai munka megjavításáért. Meg kell javüaniok a vezetés színvonalát és a szemléltető agitáción, faliújsá­gon keresztül még szorosabbá kell tenni kapcsolataikat a párt és a dolgozó nép között Nagy Ernő Rendelet vagy önkényesség A zalaegerszegi Vendéglátóipar! 1 Vállalat büfféjének zárórája a j belkereskedelmi minisztérium rendelete szerint este 11 órakor van. Mégis, ha tíz óra után né­hány perc múlva akar valaki a büffébe menni, azt tapasztalja, hogy fél órával előbb már bezárták a bilidé ajtaját, kitessé­kelve a még javában evő, vagy ivó vendégeket. Bár a záróra hi­vatalosan 11 órakor van, de a lakaritás, amelyet az alkalmazot­tak végeznek — éppen félórát vesz igénybe. Túlóra nincs, a fekete túlóra pedig drága, jól tudják ezt a Vendéglátó vezetői. Azt is tudják hát meg, hogy a rendelet még í Vendéglátónál is rendelet — ós ne a dolgozók ro­vására változtassák meg a „zár­órát“. Mi ez, ha nem önkényes­Egy határmenti téglagyár Már vége volt a műszaknak, amikor a mol­nári téglagyár telephelyére érkeztünk. Az irodát zárva találtuk. A rengeteg tégla, amit a telepen láttunk, arról tanúskodott, hogy jól kihasználták a nyári időszakot. Persze, ez csak látszat. A ha­talmas rakásokban álló téglából nem állapíthat­juk meg, hogy teljesitették-e tervüket, vagy sem. Erre a kérdésre Andráséit Rémus elvtárs, a telep vezetője adta meg a választ, akit időközben a szárítósain téglarakás határolta folyosóján meg­találtunk. A gépésszel a meghibásodott, gépszijat varrták, hogy másnap zavartalanul folytathassák a munkát. — Ahhoz, hogy éves tervünket teljesítsük, még 80.000 darab nyerstéglát kell gyártanunk — válaszolta a telepvezető. — Úgy dolgozunk, hogy 27-re végezzünk. Utána \ TERVEN FELÜLI MUN KARA KERÜL SOR. Igyekezünk jól kihasználni a kedvező időt, hogy november 7. tiszteletére minél több nyerstéglát biztosítsunk a téli égetés számára. Az égetést december 10-re akarjuk befejezni. A telepet jól ellátták száritószinekkel. Közel másfél millió darab téglát helyezhetnek el fedél alatt. Tavasszal, amikor megkezdik a gyártást, a nyerstéglát először is a száritószinekben helyezik el. Ez kétszeres előnyt jelent: a téglában nem tesz kárt az oldalról verő eső s ezenkívül egy munkafolyamatot is megtakarítanak, ami je­lentősen csökkenti az önköltséget. Az égetés azonban nem tud lépést tartani a nyersgyártással, mind több lesz az égetésre váró tégla, megtölti a száritószineket s a később gyártott nyerstéglát már a színeken kívül kell elhelyezniük. A telepen három brigád dolgozik: egy bá­nyász-, egy nyersgyártó- és egy kemencésbrigád. A bányászbrigád úgy igyekszik, -hogy mindig elegendő agyag álljon rendelkezésre. Az ő jó munkájuktól függ elsősorban is a többi brigád tervteljesitése. A havi átlagos tervteljesités vala­mennyi brigádnál 128—130 százalék között mo­zog. Az elmúlt hónapban a legjobb eredményt a párttitkár, Vranyik' József elvtárs érte el. AZ ÉGETÉST SZOVJET MÓDSZER SZERINT — az úgynevezett Duvanov-módszer szerint — végzik, Ezzel a módszerrel évente 600.000 darabbal több téglát gyárthatnak s ugyanakkor a fűtőanyag­nál is nagy megtakarítást érhetnek el. A brigádok között állandó verseny folyik, de élénk a munkaverseny a brigádokon belül is. A molnári téglagyárban megtalálták a módját, ho­gyan lehet a brigádokon belmversenyezni még ak­kor is, ha az egyes dolgozók munkájánál nem vonható éles határ. A bányászoknál Szalai Ré- must emlegetik, mint a brigád legjobb dolgozó­ját, a kemencéseknél Lieber József kihordó jár az élen. Minőségi munkát végez. A kihordásnál úgy rakja a téglát, hogy a sarkok ne töredezze­nek. Ugyanezzel az eljárással végzi a stószoiást is. Tudja, hogy abból a téglából, amit a molnári téglagyár kemencéiben égettek, rengeteg ház épül s az épitők is csak úgy végezhetnek minőségi munkát, ha az építkezéshez felhasznált anyag teljes mértékben megfelel a minőségi követelmé­nyeknek. A falazok között Lieber János a legjobb mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi mun­kánál. Lieber János nemcsak azért, végez jó munkát, mert az apja, Lieber József példáját akarja követni, hanem azért is, mert DISz-tag, s tudja, hogy a DISz-tagoknak mint a párt tarta­lékcsapata tagjainak az élen kell járniok a termelésben, hiszen ezzel bizonyítják be a leg­jobban, hogy megértették pártunk célkitűzésen és felismerték a kormányprogramm megvalósí­tásából reájuk háruló feladatokat. Markulia Károly, a gyár gépésze ugyancsak jól kiveszi részét a tervteljesitésért vivott harc­ból. Úgy kezeli a gépet, hogy gépállások ne hát­ráltassák a gyár munkáját. NEM VARJA MEG, AMÍG BEKÖVETKEZIK A BAJ, hanem mindenkor kellő időben megelőzi azt. Most is, amikor észrevette, hogy a szíj a varrás­nál megkopott, a műszak után azonnal hozzáfo­gott annak megjavításához. — Még néhány napig... talán egy hétig is használhattuk volna javítás nélkül - mondotta—, de úgy jártunk volna, hogy pont akkor mondja fel a szolgálatot, amikor legnagyobb szükség van a gépi«p. A gépész nem egyedül végzi a javítást. And- róczi István csoportvezető is segít neki. Munká­jukat a mindjobban sűrűsödő sötétség hátráltatja. Ilyenkor, amikor az esti órákban kell megcsi­nálniuk valamit, gyakran emlegetik a Zala me­gyei Tanács Téglagyárai Egyesülést, amely még mindig nem gondoskodott arról, hogy a telepen villany világítson. Pedig a bevezetés nem is ke­rülne sokba, hiszen alig néhány méterről kellene csak vezetni az áramot. Persze, vannak más hi­bák is. A kemencékhez vaspadlók kellenének. A vaspadlókat már meg is rendelte az Egyesü­lés, de nem kapták meg a megrendelt mennyi­séget, amit pedig kaptak, azt a pórszombati te­lephez szállították, mert ott mégnagyobb szükség volt a vaspadlókra. Ezt a molnári téglagyár dol­gozói is tudják s most már inkább csak azt vár­ják az ES-től, hogy meg ne feledkezzenek a padlók sürgetéséről. A telep nem messze van a jugoszláv határ­tól, mindössze néhány kőhajitásnyira, éppen ezért a dolgozók a téglagyárat a béke egyik vég­várának tekintik. Munkájukkal be akarják bi­zonyítani, hogy harcos őrei a békének és tevé­keny részvevői a kormányprogramm megva­lósításának. 737.000 forintos tervenfelüli termelés Vállalatunk az októberi termelési értekezleteken adós maradt a fel­ajánlásokkal. Ennek oka, hogy a desztillációs üzemünket szeptem­ber hónapban teljes egészében át­alakítottuk. Az átalakítás határ­idejét, illetve az uj üzem megin­dulásának első napját október 1-re terveztük. Az uj üzemben a tényleges termelés azonban októ­ber 1-e helyett lényegében csak október 5-én indult meg, azonban még a megindulás után is előre nem látható hiányosságok merül­tek fel, amelyek több Ízben kény- szeritették üzemünket leállásra. Ugyancsak október 14-én és 15-én újból le kellett állnunk, mert egy uj, eddig nem gyártott termék technológiáját kísérleteztük. Nem kis feladatot hárított dol­gozóinkra a kibővített desztillá­ciós üzemünk technológiájának elsajátítása sem. Éppen ezért nem lett volna célszerű felaján­lásokat tennünk addig, amíg saját magunk, műszaki vezetőink, va­lamint fizikai dolgozóink nem ismerik uj, átalakított üzemünk teljesítőképességét. Az október 1-től 19-ig eltelt időben azonban annyira halad­tunk, hogy az eddigi tapasztala­tok alapján a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 36. évforduló­jára a következő felajánlásokat tesszük. 1. Üzemünk dolgozói vállalják, hogy októberban 737.000 forint értékű terméket adnak terven fe­lül népgazdaságunknak. 2. A műszaki vezetők vállalják, hogy a felajánlások teljesítésének előfeltételeit megteremtik és az uj átalakított üzem technológiáját megismertetik a dolgozókkal. Vál­lalják továbbá, hogy november 7-ig megteszik az összes műszaki intézkedéseket, hogy a bitumen és egy másik termék gyártása megkezdhető legyen. 3. A szállítási osztály vállalja, hogy november 1 és 7-e között két irányvonatot indít. 4. Az adminisztrációs osztály az állóeszközleltárt a határidő előtt három nappal elkészíti. 5. A laboratórium dolgozói a négy uj beosztott laboráns szak­mai tudását november 7-re olyan szintre emelik, hogy az üzemünk­ben eddig előforduló minőségi el­lenőrzési és laboránsi feladatokat önállóan végezhessék. 6. A karbantartás dolgozói a népgazdaság számára oly nagy je­lentőségű fűtőolajnak a gödrökből való kiszivatását és a tartályko­csikba való betöltését gépészeti vonalon lehetővé teszik. Vállalatunk a II. negyedévi eredmények alapján elnyerte a minisztertanács vándorzászlaját. A III. negyedévben kívülálló okok miatt tervünket teljesíteni nem tudtuk és igy a vándorzászlótól meg kell válnunk, de ígéretet te­szünk arra, hogy a IV. negyedév folyamán minden lehetőt elköve­tünk, hogy a zalai dolgozók szá­mára szerzett dicsőséget vissza­szerezzük és tervünk túlteljesíté­sével, a munkafegyelem megszi­lárdításával segítsük a kormány- programm megvalósítását és emeljük dolgozó népünk életszín­vonalát. Ney Sándor főmérnök, párt­titkár h. Acs Mihály termelési felelős, Gőgös Ottilia DISz- titkár. Jobb munkával ünnepeljük november 7-ét Mi, vasutas dolgozók tudjuk, hogy népgazdasági tervünk és a kormányprogramm megvalósítása jgen nagy mértékben függ a mi munkánktól. Ha a vasút időben szállítja az anyagot az üzemekhez és az árut az üzemektől, akkor mind az üzemek, mind pedig a ke­reskedelem könnyebben teljesít­heti a tervét Ennek a gondolaf- nak a jegyében tette meg fütőhé zunk valamennyi dolgozója a fel­ajánlását november 7. tiszteletére. A felajánlás azzal kezdődött, hogy a párttitkár elvtárs röp- gyülést tartott. Utána a mozdony- vezetők és a fűtők számolgatni kezdtek mennyi szenet takaríthat­nának meg. a lakatosok arról be­széltek, hogyan dolgozzanak, hogy magasabb eredményeket érhesse­nek el és iobb minőségi műnké; végezhessenek. Mi DISz-iiatalok m él ven átéreztük november 7 ■i'őségét s olyan szocialista munkakötelezettséget vállaltunk hogy azzal méltóképpen ünnepel­hessük a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulóját. Tervünket és felajánlásainkat- azonban csak úgy tudjuk jól tel­jesíteni, ha biztosítják számunk­ra a műszaki alapfeltételeket. Ez tői eg Dombóvári elvtársra vonat­kozik. aki az anyagelosztásnál em ec.vszer feledkezik meg az igazságos elosztás fontosságáról. Lengyel József ifjúmunkás 1953 okt, 24, Szombat.

Next

/
Thumbnails
Contents