Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

50 családi mx — terven felül gyártott téglából

Nincs országunknak, megyénknek egyetlen egy része sem, ahol ne folyna építkezés. Hol egy házat, iskolát, hol pedig egy üzemet vagy éppen gyárat építenek. Dolgozóink büszkeséggel tekintenek épülő házainkra, gyárainkra és érdeklődéssel szemlélik nap mint nap, mennyit haladt egy-egy építkezés, nincs-e fennakadás a munkában.

Hogy zavartalanul építkezhessünk, ahhoz az szükséges, hogy téglagyáraink teljesítsék terveiket. Megyénk legnagyobb téglagyára, a zalaszentgróti téglagyár az első három negyedévben nyersgyártási tervét 102.3, égetési tervét pedig 100 százalékra teljesítette. Október 7-ig éves tervüknek 94 százalékban tettek eleget. A gyár még ebben a hónapban befejezi éves tervét és előreláthatólag közel egy millió téglát ad a hazának terven felül. Ebből a mennyiségből ötven család’ házat lehet felépíteni.

A dolgozók teljesítménye, azóta, hogy bevezették a verseny munkahelyenként való értékelését, állandóan emelkedett. A II. számú téglaprésnél például Szabó Irma lerakó és Soproni Edéné leszedő juhosig csak 95—97 százalékig teljesítették tervüket. Később elérték a 105—110 százalékot. A szakszervezet látva, hogy ha foglalkoznak a munkaverseny értékelésével és az eredmények ismertetésévé), jobban megy a

munka, nevezetten: a teljesítmények naponta történő értékelését. Naponta kiirják, kinek mennyi a terve, mennyire teljesítette és hogy mennyi a keresete. Ez ösztönzi a dolgozókat.

A téglagyár dolgozói szép eredményeket értek el a terv teljesítése terén, de még jobbak lennének az eredmények, ha a párt- szervedet több segítséget adott volna a dolgozók munkájához. Fülöp János elvtárs, párttitkár sokat dolgozik, de nem tud mindenütt ott lenni. A jó munka előfeltétele a kollektiv vezetés s ez hiányzik a téglagyár pártszervezeténél. Ne végezzen minden munkát a párttitkár, hanem bízza meg feladattal a vezetőség többi tagját is. A pártszervezet rendszeresen megtartja a vezetőségi üléseket is, ahol határozatokat hqzpak a munka további megjavítása érdekében. Ezeknek a határozatoknak egy része azonban nem kerül megvalósításra. A pártszervezet vezetőségének tudnia kellene, hogy nem sokat ér az a határozat, amely csak papíron van meg, de a valóságban nem lesz megvalósítva.

Baj van a gyáram a munkafegyelemmel is. A dolgozók többsége kétlakimunkás. A gyár vezetősége ezt tekintetbe vette és a nyári mezőgazdasági munkák idején, például az aratásnál, fizetésnélküli szabadságot acjott a földdel rendelkező dolgozóknak.

De a dolgozók egy része más munkahelyre akart elmenni. Az üzem vezetősége ehhez természetesen nem járulhatott hozzá. Erre a dolgozók egyszerűen távolmaradtak.

A munkaerővándorlásnak egyik qka az, hogy a dolgozók már iöbbizben szóvátették a másqdjk kategóriájú bércsoport helyett az első kategóriájú bércsoportba való besorolást. Az ES gyárai mindenhol első kategóriában vannak, érthetetlen tehát, hogy éppen a megye legnagyobb téglagyára, a zalaszentgróti téglagyár van a második kategóriába besorolva. A gyakorlatban ez a?t jelenti, hogy a többi téglagyárban egyazon munkáért több mint száz forirjt- ,al kap többet a dolgozó. A dolgozók joggal vetik fel a kérdést: miért e különbség? Miért nem fizetnek egyenlő munkáért egyenlő bért? A vállalat vezetősége már több ízben továbbította az illetékesekhez a dolgozók panaszát, de intézkedés még nem történt.

Ha a zalaszentgróti téglagyár vezetősége elintézi a dolgozók jogos panaszát s a pártszervezet, valamint a szakszervezet többet foglalkozik a dolgozók munkájával, megvan a lehetősége annak, hogy megszűnjön a munkaerő- vándortás és évvégére még több és jobb minőségű téglával járuljanak hozzá ötéves tervünk megvalósításához.

(Rigó János)

Két terv, amely lyers megvalósításra vár

Nagylengyel község dolgozói nagy örömmel és lelkesedéssel vették pártunk és kormányunk határozatát, hogy községünket az 1953. évben villamosítják A villanyszerelő vállalat a belső szerelési munkálatok elvégzését április 4. felszabadulásunk ünnepének tiszteletére vállalta. Vállalásának eleget is tett. A terv az volt, hogy május 1-re, a Munka Ünnepének tiszteletére kigyullad a 'villany községünkben. A terv csak terv maradt.

Időközben jött az Útfenntartó Vállalat az ő új tervével. Ugyanis községünk egy újabb tervberuházást is kapott, mely szerint a belterületen húzódó útvonalat kiszélesítik és útburkolattal látják el. Ezt a munkát az Útfenntartó Vállalatnak augusztus 1-re kellett volna befejeznie. Ez is csak terv maradt annak ellenére, hogy a dolgozók osztatlan tetszésével találkozott és mindenki örült, hogy ezentúl nemcsak villany, de-jó út is

lesi Nagylengyelben,

Az út Nagylengyelben még most sem készült el, pedig az Útfenntartó Vállalat js tudja, hogy a terv törvény és csak annyit ér, amennyit abból megvalósítanak, Az Útfenntartó Vállalat hanyagsága miatt a község villamosítását sem lehet befejezni addig, amíg a vállalat az új út szegélyét ki nem jelölj és azt ki nem tisztittaíja. Amíg ez meg nem törtéi njk, nem tudják hová állítsák a villanyoszlopokat. Dolgozóink látják, hogy a községben lesz villany, jó út is épül, készül az orvosi rendelő is. De azt is látják, hogy az Útfenntartó Vállalat rendszertelen és szervezetlen munkája következtében az idestova háromnegyed évet késik.

A villanybeszerelés első részletét régen befizették és lassan már a második részlet is esedékessé válik. Ha az Útfenntartó Vállalat meghallgatta volna a község dolgozóinak tanácsát, hogy a két vállalat munkáját

hangolják össze, akkor már égne Nagylengyelben a villany. Még ar ról sem lehetett szó, hogy az út mun kálatait azon az oldalon kezdjék meg és fejezzék be először, amelyik oldalra a villanyoszlopok elhelyezése miatt a villanybeszerelp vállalatnak szüksége van.

Dolgozóink örömmel j’egye^tfí? békekölcsönt, mert látják, hogy pártunk segítő keze egyformán ér el a nagyvárosoktól kezdve a göcseji kjs falukig. Viszont a vállalatok éppen olyan lelkiismeretesen hajtsák végre a feladatukat, mint amilyen lelkiismeretesen eleget tett parasztságunk az áliammaj szembepi kötelezettségének.

Adjon tehát választ az Útfenntartó Vállalat, miért nem lehet a két vállalat munkáját összehangolni? Miért nem lehet a dolgozóknak ilyen egyszerű és könnyep megoldható kívánságát orvosolpi.

Nagylengyel község dolgozói,

Valamikor senki sem törődő t a magyar erdők és ipe?ők jelentős termékével, a gombával- Óriási mennyiségű gömbével évről-évre úgyszólván százezrekbe rugó érték veszett el. Az ehej-ő gombák összegyűjtése és fogyasztása népgazdaságunknak többmilliós ér éket jelem;.ő országos érdeke, mart az ehető gombák révén legalább 100 vagon értékes élelmkmyaghoz juthat dolgozó népünk. A gomba keresetit cikk, in-agy feli érj etar-ial-mu és részben húspótló táplálék.

Országos viszonylatban ez év januárjában, Zala megyében pedig márciusban jött létre az Erdei Gomba Felvásárló és Ér'ékesítő Vállalat kirendeli sége. A gomba begyűjtését az Erdőgazdaságok gombagy üjiíő állomásai végzik. Ha valaki gombagyüjtés- sel akar foglalkozni, jelentkezik a Gombabegyüj'ő Állomáson, ahol kioktatják a szakszerű szedésre, szárításra és csomagolásra. Megismertetik velük az ösz- szes ehető és mérges gembafajtókat. Bárki gyűjthet egyénileg is gombát, csak erre engedélyt kell kérnie és a szedett gombát készpénzért át kell adnia a gyüjtőáhomásnak.

Kint a begyüjtőáilornásom és bent a vállmLai rak'árában is többszörös vizsgálatnak vetik glá a gombát, °?ált#l biztosítják, hogy mérges gomba ne kerülhessem a fogyasztók elé.

Az Erdei Gombafélvásárló és ér tékesítő Vállalat fzjgilbegupszögi kirencU-h sége szárazgc.mbagyüj- téoben prszágcs viszonylatban első. De ugyanakkpr lemaradt

a kirendel-tség a myersgomba- gyüjtési tervével. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy maguk a helyi tanácsok sincsenek tisz- .ában a gembagyüj éo jelen:őségével- Ha a tanácsok több segítséget adnának, nem menne kár ba népgazdaságunk számára e fontos árucikk és elkerülhető lenne, hogy egyesek a gombái begyüjtsék és feketén árusítsák. A legr.cbb gombamérgezés a feketén árusított gombától ered.

Sokan nincsenek tisztában vele, hogy a magyar gomba külföldön is keresett árucikk és ha a megyei kirendeltség teljesíteni tudja évi tervét, akkor az hozzávetőlegesen 10 ezer kilogramm hús megtakarítását jeleni népgazdaságunk szárnál«.

A gombagyüjmállomások és a gombagy üji! ő br igái ok versenyben vannak egymással. Jelenleg ni ind a nyersgomba, mind a szárított gomba-gyűjtésben első a Senki erdőgazdaság gombagyűjtő állomása.

Nyáron a gombai szárítása kint a napon történik. A szári'ás ideje ekkor egy-két nap. Mqst elkészült körülbelül 20 ezer forintos költséggel egy száritókamra, ahol 8 óra alattit teljesen, kiszárítják a gombát. Három műszak alatt 20 mázsa gombát szári;hatnak, csomagolhatnak be és küld hetnek el Budapss're. ahol az ismételt ellenőrzés után, osztályozva kerül a fogyasztók asztaláról,

A gombiagyüjtés nemzetgazdasági érdek- Érezzék tehát tanácsaink kötelességüknek a Gembagyüj tő Vállaltait munkájának ilőseghését.

Hogyan dolgozik a Gombagyüjtő Vállalat

Forró vizet a kopaszra!

Ezt a felkiáltást a régi gyermekkorban egy mesés könyvben olvastuk. A mesében a kopasz farkas elriasztására használták —■ a zalaegerszegi Finommechanikai Vállalat nem a farkas, hanem az AVESZ dolgozóinak elriasztására használja, mégpedig nem is a felkiáltást, hanem magát a forróvizet,

A dolog úgy történt, hogy a Finommechanikai Vállalat 12.000 forint értékű munkát végzett az AVESZ-nél. Egy fürdőt kellett volna elkészítenie a dolgozók számára. A Finommechanikai Vállalat szerint a munkát befejezték, a tények és a dolgozók azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Nemcsak a kopaszok, hanem még a hajasok sem mernek fürödni, attól tartva, hogy a kiömlő forróvíz kopasszá teszi a dús haj övezte fejüket.

A Finommechanikai Vállalat a pénzt már felvette a fürdő elkészítéséért. Az AVESZ dolgozói ezek után azt kérik a Finommechanikától, csinálják meg úgy a fürdőt, hogy amikor hideg vjzet akarnak ereszteni, ne forrqviz zúduljon a nyakukba. Ha már fürdő, akkor legyen valóban fürdő, amelyben fürödni is lehet.

• ■ v v v v n'n' ra -v v’ vr* “rvv"*tr!-/•’v*'v’v -v:.>r-v ra vv a -*>. ■ j-. ,v .a. „v .a. a. a a a a .a. a. a .a. y, a a. ,v a a a •. .... _/ ■

Y VT V X X 'y X Y "V -V x''x "y"y"y' n,y”%'"V"'v'n’' X "v ^ •v' ■v a-N./'X/V 'y -v' -v1 'v'-V V V V y"v* Y

Tor onyszer élők

Bicsák Dezső, a brigád vezetője megnézte az óráját.

— Tíz perc múlva hét óra — mondotta.

A mu&tát tiz perc múlva kellene kezdeni, de Csóka József szerelő nem az órát, hanem a tornyot nézte s a feladatot látta, amelyet meg kell oldaniok. Karja kinyúlt a magasbaszökő létra felé s máris kúszott a toronycsúcs irányában. Ezzel kezdetét vette a 41.5 méter magas Rotary- íqrony leszerelése. Azaz mégsem ezzel kezdődött a munka. Amikor megérkeztek a helyszínre, először is a furósok által itthagyott fabódéban' gyűltek össze, hogy megbeszéljék a feladatokat, megszervezzék a munkát, beütemezzék az időt és beütemezzek a tennivalókat. Csak, amikor mindez megtörtént, akkor mentek a toronyhoz és akkor nézte meg Bicsák Dezső az óráját.

Csóka József már jól eltávolodott a földtől. Úgy nézett ki gyors kéz- és lábmozdulataival, mint egy légtornász. Ügyesen szedte fokról-fokra a magasságot. Csu- oan másodpercek teltek el s már a harmincadik, majd a negyvenedik méternél tartott.

—• Hány méter magas ez a torony? — kérdeztük Bicsák Dezső brigádvezetőtől. A kérdésre egyik szerelőmunkás, Orsós Sándor adta meg a választ.-v- Ez bizony 48 méter.

— Debiszen ugyrpondják, hpfcy a nagylengyeli mezőben szabványtornyok vannak, azok pedig 41 méteresek.

— Mondhatják — legyintett Orsós Sándor. — Mi pontosan lemértük. Ez se több, se kevesebb,

Nem akartunk vitába bocsátkozni a torony magasságát illetően, mert Csóka József már a to- róny csúcsa körül járt — hivatalos adatok szerint 41.5, Orsós Sándor szerint pedig közel 43 méter magasságban. Onnan a magasból nézett alá méltatlankodva, hogy még mindig csak egyedüi van odafent, pedig az idő sürget. Holnap délután három órára — de legalább is fél négyre végezniük kell. Ez nem a megállapított határidő, de ők ennyi idő alatt végezni akarnak, mert a cél az, hogy uj rekordot állítsanak fel.

Csóka József arca felderült, amikor látta, hqgy Horváth István és Tamás István is a torony mellé álltak s egymásután kapaszkodtak felfelé. Orsós Sándor sem késett s igy a szerelők hamarosan együtt voltak fent a torony tetejénél. Elindultak a csiga- kezelők is; Kiss Ferenc és Torda József,

A brigád 13 emberből áll. Heten alulmaradtak. Ezek oldják majd le a vasat, hozzák fel a kötelet és szedik szét az alkatrészeket. Nagy munka vár rájuk,. A magas, karcsú tornyot, ha mérlegre tennék. 480 mázsát nyomna, sőt talán még Ifibbet is, mert a gyertyákra és a gyertyákat összekötő idomacélra a munka folyamán vastagon rakódott az olaj.

Megszokottan, könnyedén, biztonságosan mozognak a negyven

méteren felüli magasságban.

Kezdetét vette a nehéz, fárasztó és veszélyes munka. Egy hibás lépés, egy elvétett mozdulat emberéletbe kerülhet. A Bicsák- brigád azonban büszke arra, hogy 20 hónap óta, amióta a brigád megalakult, baleset nem fordult elő náluk.

— Ä legveszélyesebb munkánál is lehet balesetmentesen dolgozni — mondotta a brigádvezető. — Az a fontos, hogy minden dolgozó pontosan betartsa a munkavédelmi rendelkezéseket. Hogy mi a tennivaló, azzal valamennyien tisztában vagyunk, hisz nagy gondot fordítunk a munka- védelmi oktatásra. Nálunk különösképpen fontos az elővigyázat. Minden lépésnek, minden fogásnak meggppdqltnak kel) lennie. Az embernek itt nemcsak saját magára, hanem dolgozó társára is vigyáznia kell. A balesetmentes munka egyik legfontosabb alapfeké+ele nálunk a jó együttműködés.

Közben már a szerelőcsiga is emelkedett a torony teteje felé. A négy szerelő a sarokszögvasak, az úgynevezett gyertyák mellett helyezkedett el. Ahhoz, hogy a tornyot szét szerelj ék, először is 1593 darab csavart kellett meg- lazitaniqk és kivenniük. Amikor a tornyot összeszerelték, felállították — mert ezt a munkát is ők végezték —, akkor úgy megszorították a csavarokat, mintha az idők végéig az idomvasakat kellene a gyertyákhoz szoritamok. Akkqr ez volt a fontos, mert a furósok munkájának biztonságo- sabbátételére gondoltak.

Leeresztenék a toronykikötő drótköteleket, amelyek a

kapcsolóállás magasságában voltak rögzítve, aztán megkezdték az idomvasak szétszerelését. Nem bontották alkatrészeire az összecsavarozott különböző, egyszintűén álló darabodat, hanem egyben engedték le. A nbhéz és nagy figyelmet igénylő munka gyorsan haladt.

Miként a torony felszerelése, a leszerelés is gyors munkát kíván. A furósok azért harcolnak, hogy a gyorsabb fúrással elősegítsék a több olaj termelését. A toronyszerelők a furósok munkáját segítik elő azzal, hogy gyorsabban végzik a le- és a felszerelést. A brigád minden egyes tagjának saját érdeke, hogy a gyengébbeknek megadja a szükséges szakmai segítséget. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy gyorsabban végeznek a munkával, hanem növelik a keresetüket is.

Nemcsak a brigádvezető számolja az időt, hanem a brigád valamennyi tagja számontartja, mennyi idő alatt kell elvégezniük és mennyi idő alatt végezhetik el a munkát.

Réaebhen egy torony felszerelését 320, a leszerelését pedig 280 óra alatt kellett elvégezniük. Ez a megadott idő a csoportban dolgozók összóráját jelenti. Ahogy azonban a munkamódszerek tökéletesedtek, csökkent a toronyszerelés munkaideje is. Most 180 óra alatt kell leszerelni a tornyot, de ehhez — ha gépi erő nélkül történik a szerelés — jön 50 százalékos pótidő cs 40 óra piszkossági idő A Bicsák-brigád mind az 50 száza'ékos pőtidőt, mind pedig a piszkossági időt felszámíthatta. Ugyanis a leszerelést gépi erő nélkül végezték, a piszkossági időt pedig mindennél kézzelfoghatóbban indokolta az, hogy a szerelők ruhája nemcsak ragadt, hanem szinte csepegett az olajtól.

Ha a 180 órát vesszük alapul s hozzáadjuk a beszámítható időt, akkor a tornyot 410 munkaóra alatt — a toronynál dolgozó 13 ember összidejét számítva 36 óra alatt — kellett yolnq leszerelniük, vagyis minthogy reggel 7 órakor kezdték a munkát, másnap este 7 órára kellett volna befejezniük.

Már a reggeli megbeszélésnél elhatározták, hogy a leszerelést legalább fél 4-re befejezik. A brigád 9 hónappal ezelőtt nyerte el a sztahanovista kitüntetést, s sztahanovista becsület pedig azt diktálja, hogy nem szabad a babérokon pihenni, hanem napról- napra harcba kell indulni az újabb sikerekért.

Keveset beszéltek munkaidő alatt, csak a legszükségesebb mondanivalóknak adtak hangot. Helyettük a munka beszélt, szebben minden szónál. Mind alacsonyabb lett a torony és mind több anyag halmozódott fel a napsütötte réten rendezetten, szállításra készen.

Másnap délre a 41 méteres torony már csak akkora volt, hogy a tetejét a toronyalapnál állva, kézzel is el lehetett érni — fél 3-kor pedig elhangzott a sokat jelentő szó, a győzelmet jelentő felkiáltás: — Befejeztük!

Takács Elemér

1953 oki. 11. Vasárnap

\

\