Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

50 családi mx — terven felül gyártott téglából Nincs országunknak, megyénk­nek egyetlen egy része sem, ahol ne folyna építkezés. Hol egy házat, iskolát, hol pedig egy üzemet vagy éppen gyárat építenek. Dol­gozóink büszkeséggel tekintenek épülő házainkra, gyárainkra és érdeklődéssel szemlélik nap mint nap, mennyit haladt egy-egy építkezés, nincs-e fennakadás a munkában. Hogy zavartalanul építkezhes­sünk, ahhoz az szükséges, hogy téglagyáraink teljesítsék tervei­ket. Megyénk legnagyobb tégla­gyára, a zalaszentgróti téglagyár az első három negyedévben nyers­gyártási tervét 102.3, égetési ter­vét pedig 100 százalékra teljesí­tette. Október 7-ig éves tervük­nek 94 százalékban tettek eleget. A gyár még ebben a hónapban befejezi éves tervét és előrelát­hatólag közel egy millió téglát ad a hazának terven felül. Ebből a mennyiségből ötven család’ házat lehet felépíteni. A dolgozók teljesítménye, azóta, hogy bevezették a verseny mun­kahelyenként való értékelését, állandóan emelkedett. A II. számú téglaprésnél például Szabó Irma lerakó és Soproni Edéné leszedő juhosig csak 95—97 szá­zalékig teljesítették tervüket. Ké­sőbb elérték a 105—110 százalé­kot. A szakszervezet látva, hogy ha foglalkoznak a munkaverseny értékelésével és az eredmények ismertetésévé), jobban megy a munka, nevezetten: a teljesítmé­nyek naponta történő értékelé­sét. Naponta kiirják, kinek mennyi a terve, mennyire telje­sítette és hogy mennyi a kere­sete. Ez ösztönzi a dolgozókat. A téglagyár dolgozói szép ered­ményeket értek el a terv teljesí­tése terén, de még jobbak lenné­nek az eredmények, ha a párt- szervedet több segítséget adott volna a dolgozók munkájához. Fülöp János elvtárs, párttitkár sokat dolgozik, de nem tud min­denütt ott lenni. A jó munka előfeltétele a kollektiv vezetés s ez hiányzik a téglagyár pártszer­vezeténél. Ne végezzen minden munkát a párttitkár, hanem bízza meg feladattal a vezetőség többi tagját is. A pártszervezet rend­szeresen megtartja a vezetőségi üléseket is, ahol határozatokat hqzpak a munka további meg­javítása érdekében. Ezeknek a határozatoknak egy része azon­ban nem kerül megvalósításra. A pártszervezet vezetőségének tudnia kellene, hogy nem sokat ér az a határozat, amely csak papíron van meg, de a valóság­ban nem lesz megvalósítva. Baj van a gyáram a munka­fegyelemmel is. A dolgozók több­sége kétlakimunkás. A gyár ve­zetősége ezt tekintetbe vette és a nyári mezőgazdasági munkák idején, például az aratásnál, fize­tésnélküli szabadságot acjott a földdel rendelkező dolgozóknak. De a dolgozók egy része más munkahelyre akart elmenni. Az üzem vezetősége ehhez természe­tesen nem járulhatott hozzá. Erre a dolgozók egyszerűen távolma­radtak. A munkaerővándorlásnak egyik qka az, hogy a dolgozók már iöbbizben szóvátették a másqdjk kategóriájú bércsoport helyett az első kategóriájú bércsoportba való besorolást. Az ES gyárai minden­hol első kategóriában vannak, érthetetlen tehát, hogy éppen a megye legnagyobb téglagyára, a zalaszentgróti téglagyár van a má­sodik kategóriába besorolva. A gyakorlatban ez a?t jelenti, hogy a többi téglagyárban egyazon munkáért több mint száz forirjt- ,al kap többet a dolgozó. A dol­gozók joggal vetik fel a kérdést: miért e különbség? Miért nem fizetnek egyenlő munkáért egyenlő bért? A vállalat vezetősége már több ízben továbbította az illeté­kesekhez a dolgozók panaszát, de intézkedés még nem történt. Ha a zalaszentgróti téglagyár vezetősége elintézi a dolgozók jogos panaszát s a pártszervezet, valamint a szakszervezet többet foglalkozik a dolgozók munkájá­val, megvan a lehetősége annak, hogy megszűnjön a munkaerő- vándortás és évvégére még több és jobb minőségű téglával járul­janak hozzá ötéves tervünk meg­valósításához. (Rigó János) Két terv, amely lyers megvalósításra vár Nagylengyel község dolgozói nagy örömmel és lelkesedéssel vették pár­tunk és kormányunk határozatát, hogy községünket az 1953. évben villamosítják A villanyszerelő válla­lat a belső szerelési munkálatok el­végzését április 4. felszabadulásunk ünnepének tiszteletére vállalta. Vál­lalásának eleget is tett. A terv az volt, hogy május 1-re, a Munka Ün­nepének tiszteletére kigyullad a 'villany községünkben. A terv csak terv maradt. Időközben jött az Útfenntartó Vál­lalat az ő új tervével. Ugyanis köz­ségünk egy újabb tervberuházást is kapott, mely szerint a belterületen húzódó útvonalat kiszélesítik és út­burkolattal látják el. Ezt a munkát az Útfenntartó Vállalatnak augusztus 1-re kellett volna befejeznie. Ez is csak terv maradt annak ellenére, hogy a dolgozók osztatlan tetszésével találkozott és mindenki örült, hogy ezentúl nemcsak villany, de-jó út is lesi Nagylengyelben, Az út Nagylengyelben még most sem készült el, pedig az Útfenntartó Vállalat js tudja, hogy a terv tör­vény és csak annyit ér, amennyit ab­ból megvalósítanak, Az Útfenntartó Vállalat hanyagsága miatt a község villamosítását sem lehet befejezni ad­dig, amíg a vállalat az új út szegé­lyét ki nem jelölj és azt ki nem tisztittaíja. Amíg ez meg nem törtéi njk, nem tudják hová állítsák a vil­lanyoszlopokat. Dolgozóink látják, hogy a községben lesz villany, jó út is épül, készül az orvosi rendelő is. De azt is látják, hogy az Útfenntar­tó Vállalat rendszertelen és szerve­zetlen munkája következtében az ide­stova háromnegyed évet késik. A villanybeszerelés első részle­tét régen befizették és lassan már a második részlet is esedékessé válik. Ha az Útfenntartó Vállalat meghall­gatta volna a község dolgozóinak ta­nácsát, hogy a két vállalat munkáját hangolják össze, akkor már égne Nagylengyelben a villany. Még ar ról sem lehetett szó, hogy az út mun kálatait azon az oldalon kezdjék meg és fejezzék be először, amelyik oldalra a villanyoszlopok elhelyezése miatt a villanybeszerelp vállalatnak szüksége van. Dolgozóink örömmel j’egye^tfí? békekölcsönt, mert látják, hogy pár­tunk segítő keze egyformán ér el a nagyvárosoktól kezdve a göcseji kjs falukig. Viszont a vállalatok éppen olyan lelkiismeretesen hajtsák végre a feladatukat, mint amilyen lelkiis­meretesen eleget tett parasztságunk az áliammaj szembepi kötelezettségé­nek. Adjon tehát választ az Útfenntartó Vállalat, miért nem lehet a két vál­lalat munkáját összehangolni? Miért nem lehet a dolgozóknak ilyen egy­szerű és könnyep megoldható kíván­ságát orvosolpi. Nagylengyel község dolgozói, Valamikor senki sem törődő t a magyar erdők és ipe?ők jelen­tős termékével, a gombával- Óriási mennyiségű gömbével év­ről-évre úgyszólván százezrekbe rugó érték veszett el. Az ehej-ő gombák összegyűjtése és fo­gyasztása népgazdaságunknak többmilliós ér éket jelem;.ő orszá­gos érdeke, mart az ehető gom­bák révén legalább 100 vagon értékes élelmkmyaghoz juthat dolgozó népünk. A gomba kere­setit cikk, in-agy feli érj etar-ial-mu és részben húspótló táplálék. Országos viszonylatban ez év januárjában, Zala megyében pe­dig márciusban jött létre az Er­dei Gomba Felvásárló és Ér'éke­sítő Vállalat kirendeli sége. A gomba begyűjtését az Erdőgaz­daságok gombagy üjiíő állomásai végzik. Ha valaki gombagyüjtés- sel akar foglalkozni, jelentkezik a Gombabegyüj'ő Állomáson, ahol kioktatják a szakszerű sze­désre, szárításra és csomagolás­ra. Megismertetik velük az ösz- szes ehető és mérges gembafaj­tókat. Bárki gyűjthet egyénileg is gombát, csak erre engedélyt kell kérnie és a szedett gombát készpénzért át kell adnia a gyüjtőáhomásnak. Kint a begyüjtőáilornásom és bent a vállmLai rak'árában is többszörös vizsgálatnak vetik glá a gombát, °?ált#l biztosítják, hogy mérges gomba ne kerül­hessem a fogyasztók elé. Az Erdei Gombafélvásárló és ér tékesítő Vállalat fzjgilbegupszögi kirencU-h sége szárazgc.mbagyüj- téoben prszágcs viszonylatban első. De ugyanakkpr lemaradt a kirendel-tség a myersgomba- gyüjtési tervével. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy maguk a helyi tanácsok sincsenek tisz- .ában a gembagyüj éo jelen:ősé­gével- Ha a tanácsok több segít­séget adnának, nem menne kár ba népgazdaságunk számára e fontos árucikk és elkerülhető lenne, hogy egyesek a gombái begyüjtsék és feketén árusítsák. A legr.cbb gombamérgezés a fe­ketén árusított gombától ered. Sokan nincsenek tisztában ve­le, hogy a magyar gomba kül­földön is keresett árucikk és ha a megyei kirendeltség teljesíteni tudja évi tervét, akkor az hoz­závetőlegesen 10 ezer kilogramm hús megtakarítását jeleni nép­gazdaságunk szárnál«. A gombagyüjmállomások és a gombagy üji! ő br igái ok verseny­ben vannak egymással. Jelenleg ni ind a nyersgomba, mind a szá­rított gomba-gyűjtésben első a Senki erdőgazdaság gombagyűjtő állomása. Nyáron a gombai szárítása kint a napon történik. A szári'ás ide­je ekkor egy-két nap. Mqst el­készült körülbelül 20 ezer forin­tos költséggel egy száritókamra, ahol 8 óra alattit teljesen, kiszárít­ják a gombát. Három műszak alatt 20 mázsa gombát szári;hat­nak, csomagolhatnak be és küld hetnek el Budapss're. ahol az is­mételt ellenőrzés után, osztályoz­va kerül a fogyasztók asztaláról, A gombiagyüjtés nemzetgazda­sági érdek- Érezzék tehát taná­csaink kötelességüknek a Gem­bagyüj tő Vállaltait munkájának ilőseghését. Hogyan dolgozik a Gombagyüjtő Vállalat Forró vizet a kopaszra! Ezt a felkiáltást a régi gyermekkorban egy mesés könyv­ben olvastuk. A mesében a kopasz farkas elriasztására használ­ták —■ a zalaegerszegi Finommechanikai Vállalat nem a farkas, hanem az AVESZ dolgozóinak elriasztására használja, mégpedig nem is a felkiáltást, hanem magát a forróvizet, A dolog úgy történt, hogy a Finommechanikai Vállalat 12.000 forint értékű munkát végzett az AVESZ-nél. Egy fürdőt kellett volna elkészítenie a dolgozók számára. A Finommechani­kai Vállalat szerint a munkát befejezték, a tények és a dolgozók azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Nemcsak a kopaszok, hanem még a hajasok sem mernek fürödni, attól tartva, hogy a kiömlő forróvíz kopasszá teszi a dús haj övezte fejüket. A Finommechanikai Vállalat a pénzt már felvette a fürdő elkészítéséért. Az AVESZ dolgozói ezek után azt kérik a Finom­mechanikától, csinálják meg úgy a fürdőt, hogy amikor hideg vjzet akarnak ereszteni, ne forrqviz zúduljon a nyakukba. Ha már fürdő, akkor legyen valóban fürdő, amelyben fürödni is lehet. • ■ v v v v n'n' ra -v v’ vr* “rvv"*tr!-/•’v*'v’v -v:.>r-v ra vv a -*>. ■ j-. ,v .a. „v .a. a. a a a a .a. a. a .a. y, a a. ,v a a a •. .... _/ ■ Y VT V X X 'y X Y "V -V x''x "y"y"y' n,y”%'"V"'v'n’' X "v ^ •v' ■v a-N./'X/V 'y -v' -v1 'v'-V V V V y"v* Y Tor onyszer élők Bicsák Dezső, a brigád veze­tője megnézte az óráját. — Tíz perc múlva hét óra — mondotta. A mu&tát tiz perc múlva kel­lene kezdeni, de Csóka József szerelő nem az órát, hanem a tornyot nézte s a feladatot látta, amelyet meg kell oldaniok. Kar­ja kinyúlt a magasbaszökő létra felé s máris kúszott a torony­csúcs irányában. Ezzel kezdetét vette a 41.5 méter magas Rotary- íqrony leszerelése. Azaz mégsem ezzel kezdődött a munka. Ami­kor megérkeztek a helyszínre, először is a furósok által ittha­gyott fabódéban' gyűltek össze, hogy megbeszéljék a feladatokat, megszervezzék a munkát, beüte­mezzék az időt és beütemezzek a tennivalókat. Csak, amikor mind­ez megtörtént, akkor mentek a toronyhoz és akkor nézte meg Bicsák Dezső az óráját. Csóka József már jól eltávolo­dott a földtől. Úgy nézett ki gyors kéz- és lábmozdulataival, mint egy légtornász. Ügyesen szedte fokról-fokra a magasságot. Csu- oan másodpercek teltek el s már a harmincadik, majd a negyve­nedik méternél tartott. —• Hány méter magas ez a to­rony? — kérdeztük Bicsák Dezső brigádvezetőtől. A kérdésre egyik szerelőmunkás, Orsós Sándor ad­ta meg a választ.-v- Ez bizony 48 méter. — Debiszen ugyrpondják, hpfcy a nagylengyeli mezőben szab­ványtornyok vannak, azok pedig 41 méteresek. — Mondhatják — legyintett Orsós Sándor. — Mi pontosan lemértük. Ez se több, se kevesebb, Nem akartunk vitába bocsát­kozni a torony magasságát illető­en, mert Csóka József már a to- róny csúcsa körül járt — hiva­talos adatok szerint 41.5, Orsós Sándor szerint pedig közel 43 mé­ter magasságban. Onnan a ma­gasból nézett alá méltatlankodva, hogy még mindig csak egyedüi van odafent, pedig az idő sürget. Holnap délután három órára — de legalább is fél négyre végez­niük kell. Ez nem a megállapí­tott határidő, de ők ennyi idő alatt végezni akarnak, mert a cél az, hogy uj rekordot állítsanak fel. Csóka József arca felderült, amikor látta, hqgy Horváth Ist­ván és Tamás István is a torony mellé álltak s egymásután ka­paszkodtak felfelé. Orsós Sándor sem késett s igy a szerelők ha­marosan együtt voltak fent a to­rony tetejénél. Elindultak a csiga- kezelők is; Kiss Ferenc és Torda József, A brigád 13 emberből áll. He­ten alulmaradtak. Ezek oldják majd le a vasat, hozzák fel a kö­telet és szedik szét az alkatrésze­ket. Nagy munka vár rájuk,. A magas, karcsú tornyot, ha mér­legre tennék. 480 mázsát nyomna, sőt talán még Ifibbet is, mert a gyertyákra és a gyertyákat össze­kötő idomacélra a munka folya­mán vastagon rakódott az olaj. Megszokottan, könnyedén, biz­tonságosan mozognak a negyven méteren felüli magasságban. Kezdetét vette a nehéz, fárasz­tó és veszélyes munka. Egy hi­bás lépés, egy elvétett mozdulat emberéletbe kerülhet. A Bicsák- brigád azonban büszke arra, hogy 20 hónap óta, amióta a brigád megalakult, baleset nem fordult elő náluk. — Ä legveszélyesebb mun­kánál is lehet balesetmentesen dolgozni — mondotta a brigádve­zető. — Az a fontos, hogy min­den dolgozó pontosan betartsa a munkavédelmi rendelkezéseket. Hogy mi a tennivaló, azzal vala­mennyien tisztában vagyunk, hisz nagy gondot fordítunk a munka- védelmi oktatásra. Nálunk külö­nösképpen fontos az elővigyázat. Minden lépésnek, minden fogás­nak meggppdqltnak kel) lennie. Az embernek itt nemcsak saját magára, hanem dolgozó társára is vigyáznia kell. A balesetmen­tes munka egyik legfontosabb alapfeké+ele nálunk a jó együtt­működés. Közben már a szerelőcsiga is emelkedett a torony teteje felé. A négy szerelő a sarokszögvasak, az úgynevezett gyertyák mellett helyezkedett el. Ahhoz, hogy a tornyot szét szerelj ék, először is 1593 darab csavart kellett meg- lazitaniqk és kivenniük. Amikor a tornyot összeszerelték, felállí­tották — mert ezt a munkát is ők végezték —, akkor úgy meg­szorították a csavarokat, mintha az idők végéig az idomvasakat kellene a gyertyákhoz szoritamok. Akkqr ez volt a fontos, mert a furósok munkájának biztonságo- sabbátételére gondoltak. Leeresztenék a toronyki­kötő drótköteleket, amelyek a kapcsolóállás magasságában vol­tak rögzítve, aztán megkezdték az idomvasak szétszerelését. Nem bontották alkatrészeire az össze­csavarozott különböző, egyszint­űén álló darabodat, hanem egy­ben engedték le. A nbhéz és nagy figyelmet igénylő munka gyorsan haladt. Miként a torony felszerelése, a leszerelés is gyors munkát kíván. A furósok azért harcolnak, hogy a gyorsabb fúrással elősegítsék a több olaj termelését. A torony­szerelők a furósok munkáját se­gítik elő azzal, hogy gyorsabban végzik a le- és a felszerelést. A brigád minden egyes tagjának saját érdeke, hogy a gyengébbek­nek megadja a szükséges szakmai segítséget. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy gyorsabban végez­nek a munkával, hanem növelik a keresetüket is. Nemcsak a brigádvezető szá­molja az időt, hanem a brigád valamennyi tagja számontartja, mennyi idő alatt kell elvégezniük és mennyi idő alatt végezhetik el a munkát. Réaebhen egy torony felsze­relését 320, a leszerelését pedig 280 óra alatt kellett elvégezniük. Ez a megadott idő a csoportban dolgozók összóráját jelenti. Ahogy azonban a munkamódszerek tö­kéletesedtek, csökkent a torony­szerelés munkaideje is. Most 180 óra alatt kell leszerelni a tornyot, de ehhez — ha gépi erő nélkül történik a szerelés — jön 50 szá­zalékos pótidő cs 40 óra piszkos­sági idő A Bicsák-brigád mind az 50 száza'ékos pőtidőt, mind pedig a piszkossági időt felszá­míthatta. Ugyanis a leszerelést gépi erő nélkül végezték, a pisz­kossági időt pedig mindennél kézzelfoghatóbban indokolta az, hogy a szerelők ruhája nemcsak ragadt, hanem szinte csepegett az olajtól. Ha a 180 órát vesszük alapul s hozzáadjuk a beszámítható időt, akkor a tornyot 410 munkaóra alatt — a toronynál dolgozó 13 ember összidejét számítva 36 óra alatt — kellett yolnq leszerel­niük, vagyis minthogy reggel 7 órakor kezdték a munkát, másnap este 7 órára kellett volna befejezniük. Már a reggeli megbeszélésnél elhatározták, hogy a leszerelést legalább fél 4-re befejezik. A brigád 9 hónappal ezelőtt nyerte el a sztahanovista kitüntetést, s sztahanovista becsület pedig azt diktálja, hogy nem szabad a ba­bérokon pihenni, hanem napról- napra harcba kell indulni az újabb sikerekért. Keveset beszéltek munkaidő alatt, csak a legszükségesebb mondanivalóknak adtak hangot. Helyettük a munka beszélt, szeb­ben minden szónál. Mind alacso­nyabb lett a torony és mind több anyag halmozódott fel a nap­sütötte réten rendezetten, szállí­tásra készen. Másnap délre a 41 méteres torony már csak akkora volt, hogy a tetejét a toronyalapnál állva, kézzel is el lehetett érni — fél 3-kor pedig elhangzott a sokat jelentő szó, a győzelmet jelentő felkiáltás: — Befejeztük! Takács Elemér 1953 oki. 11. Vasárnap \ \

Next

/
Thumbnails
Contents