Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

így tervez5 így építi még szebb jövőjét a mi termelőszövetkezetünk Hatalmas öröm érte az elmúlt napokban termclöszövetkeze- tüyjr-t, a dióskáli Súgván tsz-t. Államunk segítsége folytán " . /üO forintot kaptunk, amit a munkaegységek arányéiban oszt- hatunk szét. Ezzel is mindjobban érezzük, hogy pártunk, kor­mányunk gondoskodik rólunk, s biztosítják nyugodt, boldog (■létünkét. Nagy erőt kapott tagságunk az elmúlt hetekben meg­jelent határozatokból és mindig jobban igyekszünk dolgozni, hogy szövetkezetünk még gazdagabb, még virágzóbb legyen. Most már termelőszövetkezetünkben az egy munkaegységre eső jövedelem jelentősen túlszárnyalja a községünkből iparban dolgozók egy napi keresetét. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy egy jól dolgozó tsz-tag egy nap alatt 2, sőt 3 munka­egységet is teljesíthet, akkor láthatjuk, hogy a tsz szorgalmas tagjainak bizony vau mit aprítani a tejbe. Nézzünk egy példát. Rózsás Endre tsz-tag feleségével együtt jól kiveszi részét a munkából. Hatszáz munkaegyseget szereztek ebben a gazdasági évben. Jövedelmük a következő: Kaptak 35 mázsa gabonát, 7000 forint készpénzt, 300 liter tejet, egy darab 90 kilós sertést, egy darab 30 kilós süldőt, 30 kiló húst, 20 kiló mákot, 150 liter bort, szükséglet szerint mindenfajta gyümölcsöt, 10 köbméter fát. Ezt kapták meg étidig és előreláthatólag kapnak még 10 mázsa burgonyát, 8 mazsa kukoricáit, 5 liter étolajat, 200 liter bort, körülbelül 2000 j orint készpénzt és 5 kiló cukrot. Mindezen felül 1500 forintot kaptak háztáji tehén vásárlására is. Nyugodtam összehasonlíthatjuk ezt a jövedelmet a község bármelyik egyéni gazdájának évi keresetével. De még azoké sem haladja ezt túl, akik nemcsak feleségükkel dolgoztak látastol- vakulásig, de bevonták a munkába családtagjaikat is. Ivie itt van kézzelfoghatóan bebizonyítva a nagyüzemi gaz­dálkodás fölénye. Most már jöhet nálunk az ellenség, hogy az ellenkezőjét akarja bebizonyítani. JJgyan ki hinne neki ilyen eredmények után. De nemcsak az említett tagtgrsiiuknofk van ilyen szép keresete. Jutott bőven mindenkinek, aki kivette részét a mun­kából. Most már a kulák sem mondhatja, hogy ők vetették be a felajánlott földjüket és mi csak learattuk. Mi végeztük a ve­tést az utolsó szemig, méghozzá a gépállomás gépével. A be­takarítást is időben, szemveszteség nélkül végeztük■ De most sem vagyunk lemaradva a vetéssel. Elvetettünk 5 hold bíbort, 5 hold repcét, 2 hold takarmánykeveréket, 15 hold ösziárpát, 15 hold rozsot, 2 hold búzát, így a tervszerinti veté­sekből október 6-án már csak a búza egyrésze van hátra, ami 36 holdat tesz ki. A betakarítás is jól folyik, bár az idő egy kissé hátráltat bennünket, de lemaradás itt sincs és nem is lesz. Nem tétlenkedünk az őszi munkák befejezése után ^ sem, Még a közeli időbeli befejezzük egy 100 köbméteres síló építését ss amíg az idő engedi, építkezni fogunk. Egy tízvagonos mag­tár, kétvagonos kukoricagóré és 50 férőhelyes tehénistálló épí­tését vettük tervbe. Mindezt úgy akarjuk, hogy tavaszra, mire % mezei munkák ideje eljön, készen is legyen. így tervez, így építi még szebb jövőjét a mi termelőszövet­kezetünk. Most még ezen a helyen is köszönetiinket akarjuk kifejezni pártunknak és kormányunknak azért a nagyjelentőségű segít­ségért, amelyben részesítettek bennünket, s amely lehetővé tette, hogy tovább emelkedjen életszínvonalunk. Hálánk kifejezéséül termelőszövetkezetünk valamennyi tagja nemcsak jegyzett béke­kölcsönt, de már ki is fizettük azt. Termelőszövetkezetünk való.,mennyi tagja vállalja, hogy^ ez- utcíii viég nagyobb lendülettel veszi ni vészét ci közös munkából, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára vállal­lak, hogy elvégezzük az összes betakarítási, vetési munkát, s a 'tervbevett siló építését nemcsak befejezzük, de erre az időpontra meg is töltjük azt. Ehhez a vállalásunkhoz örömmel csatlakozik az a két új tagunk is, akik az elmúlt napokban jöttek közénk, választották a mi utunkat, a termelőszövetkezeti tagok boldog, megelégedett életét. NAGY JÓZSEF tsz-elnök, SZABÓ ISTVÁN brigádvezetö, FÁBIÁN MÁRTON munkacsapatvezető. A megszépült életről9 a boldog jövőről A zalaudvarnoki Rákosi Mátyás mezőgazda sági termelőszövetkezet felé haladva már messziről' szembe- öílik az uj cserép-etős, 40 férőké lyeg istálló. Lá’szik, hogy a tagok még a nyári, őszi nagy munkák ko zepette is kérhettek annyi időt hogy gondoskodjanak egyre fejlődő ál­lat állományuk elhelyezéséről. Most ugyan kihaltnak látszik a nagy gazdasági udvar. A tagok kint szorgoskodnak a földökén, hogy mielőbb földben legyen a mag. Né­hány ho‘e ugyan még más volt a hangulat. Heten voltak, akik ki akartak lépni, de az azóta bekövcG kőzett események meggyőzték már őket egy kivételével, hogy itt jobb, biztosabb a jövő. Erről, meg a szövetkezet mul'.já ról, jelenéről beszélgettünk Császár ■Jánosnéval, a -.ermelöszövetkezet aer é&gondozőjával. — 1950-ben alakítóít-uk szövetke­ze4 unkM, — száll vissza gondolat­ban Császár Józsefné. — Mondha­tom, hogy A SEMMIBŰK KEZDTÜK. Nem volt még szekerünk, fogatunk sem- A közös munka, az állam se, gi-Sége azonban meghozta a ki vánt eredményt. Egy pár lóval kezd. tűk meg annakidején a közös gaz­dálkodást, azt. is az államtól kap tűk. — Most pedig, — mondja öröm­mel, -— 6 loyunjí, IS szarvasmar­hánk, 31 sertésünk van. Baromfi is szép számmal. Sertésbeadásunkat már két mázsa híján teljesite'.tük, de azok is készen vannak, csak a szállításra várnak. Tavaly még sok baj volt a bareinfibegyüjtési köte­lezettség teljesítésével is. Az idén erre sincs gond. Könnyen telj esi '-j ük, sőt megmarad a megfelelő törzsállo­mány is. Jövőre pedig még ennyi sem lesz a gondunk, — csillan fel a szeme beszéd közben. Szinte kérdezni sem kell Császár elvtársi)öt. Egymásután sorolja fel eredményeiket, a amit mond, azt mind a tények bizonyítják Nem fe­ledkezik meg azonban a hibákról, a nehézségekről sem. — Tavaly az aszály miatt, — meg a nem megfelelő munka is köz­re jétfsz ejt — nem sokat kaptunk egy- egy munkaegységre. Emiatt voltak elégedetlenkedők. Egy rossz eszten­dő után olyaníóle következ etéseket vontak le, hogy nem jó a közös gaz dálkodás ne,m találják meg a számi. ásukat. Arról azonban már rn^gfe, leclkeztek, hogy az egyénieknek* is rossz volt az elmúlt év. Azt- hitték, mert nem megfelelő a jövedelem, hát rossz a közös, éle az idén már látják, hogy ez a jó, a munka, volt rossz tavaly. — 15 mássá gabonát vittem HAZA, — folytatja a beszélgetést. — De nemcsak nekem, hanem minden szor­galmas tagnak biztosítva van az idén a kenyere. Ingadozók azért, itt is. vol■ ak, akik Nagy Imre elvtárs beszéde után nem tudták hirtelen el­dönteni, vájjon azokra hallgassa­nak-e, akik a kilépésről beszélnek, vagypedig a józan eszükre. Ezek kö­zött volt Szabó Jánosiig Fincza Ferencnél és még öt' tag, akik be is adták a kilépési nyilatkozatot. — A döntő fordulatot az hozta, meg, — mondja tovább, — amikor meghallgattuk a rádióban a terme­lőszövetkezetek és gépállomások élen­járó dolgozóinak III. országos ta- nácskozásáról a közvetítést. Szövet­kezeti közgyűlésen is megbeszéltük az o-tt hallottakat, ezenkívül Császár Kálmán elvtárs, a szövetkeze '-link el­nöke és Horváth Kálmán elvtárs, az alapszervezetünk párttitkára részle­tesen ismertette azokat a kedvezmé­nyeket, amelyeket az u'óbbi hóna­pokban és hetekben kaptak a terme, lőszövetkezí/ek, közöttük mi is. Mindjárt számolgatni kezdtünk, hogy mennyivel több marad meg jö­vőre kiosztásra, valamint a közös va­gyonban, ha 25 százalékkal csökken a termetiybeadásunk, 30 százalékkal az állatbeadásunk. — De arról sem feledkezhetünk meg, — folytatja tovább, — hogy nekünk a közös földön kívül van háztáji gazdaságunk is. Csak kuko­ricából két- jó nagy koesiravalót szedtünk le erről a földről. Ebből könnyen hizlalunk disznót. ZSÍRRA SEM LESZ GONDUNK A TÉLEN. —- Hizlalnivaló is van, mert ma­lacot is kaptunk munkaegységünk arányában. Én két szép választóma­lacot kaptam 300 munkaegységemre így változott, igy szépült meg az idén az életünk és tudjuk, hogy jö­vőre még szebb lesz. De nemcsak h mi életünk változott meg, hanem a kilépni szándékozók gondolkozása is. Az eredmények tették szebbé az éle­tünket, ez ejtette gondolkodóba a kilépőket, is és kérte vissza 7 közül már hat a kilépési nyilatkozatot. Boldogan, örömmel beszél a sok szép eredményről Császár elvtársnö, Kissé nehezen indult a beszélgetés, de most már hogy belejött, szinte abba sem tudja hagyni. Már elbú­csúztunk megszorítót tűk egymás ke. zét, amikor még utánunk kiabál: — Azt a OS.000 forint adósság'ör. lést- el is felejtettem mondani. Mi sem feledkezünk meg, hogy jó mun. kával háláljuk meg a segítséget. Á. J Végleg eldöntő item: a szövetkezetben maradok Két évvel ezelőtt lettem tagja a puszta- szentlászlói Május 1 termelőszövetkezetnek, Az első esztendőkben bizony még sok nehéz­séggel kellett megküzdeni, a kezdeti lépések nem voltak a legkönnyebbek. Én is azok közé tartoztam, akik megriadtak ezektől a nehéz­ségektől és a nyáron több megtévesztetthez hasonlóan úgy döntöttem: kilépek a termelő- szövetkezetből. Elhatározásom után is sokat gondolkodtam azon: helyesen teszem-e, ha itt­hagyom a közös gazdaságot, hiszen a legna­gyobb nehézségeken már túlvagyunk, szépen fejlődünk. Bizony sok-sok órát töltöttem el ilyen gondolatokkal. Igyekeztem a legalapo­sabban meghányní-vetni magamban mindent. Ahányszor megjelent egy-egy új kormány- rendelet, mindig valami kis megbánásfélét éreztem. Arra gondoltam, a párt és a kor­mány igyekszik mindent megadni nekünk, segít bennünket és én mégis itt akarom hagyni a közöst. Amikor pedig megjelent a határozat az árak leszállításáról, majd a be­szolgáltatás csökkentéséről, végleg meggyő­ződtem : itt a heiyem a szövetkezetben. így határoztam s azóta még jobb kedvvel, még lelkesebben dolgozom és igyekszem kivenni részemet legjobb tudásom szerint a munká­ból. Böle Gizella. K X X X X X lí X XXX X V - V4 v. VVA VV VA V A V■ V \ VA VA VA VVA1 VA VA VA V A VA VAVAVAVA A vonat, melyen utaztam, viy do­bogással futott az őszi fényben für­dő felszántott földek között. Négyen ültünk szemben egymással és ahogy már szokás a magunk fajta falusi emberek között, csendes cigarettaszó mellett dicsértük az időjárást, tár­gyaltuk a szőlők állapotát, szóval minden előkerült, ami egy ilyen hosszú utazás alatt elő szokott ke­rülni, Mind a négyen más vidékről jo'liink, volt elég témánk. Három társam — mint kiderült — egyéni­leg gazdálkodó kisparas;iok és mint elmesélték} termett ugyan, termeti szépecskén, de hát nagy a csaliul, ■megaz’án van akinek több is leit, mint nekik. Földsßinü, kopottas ■ru­hájuk sok nehéz bajlódásról, rán­colódó homlokuk nagy, súlyos gon­dolatokról beszelt. Itt-otb óvatosan szóbakerült már a tszcs is. Hagytam őket orröl a témáról beszélni s hallgattam mint a sir■ Az ö véleményüket szereltem volna- előbb kipuhatolni. Pedig erő­sen furdalta már az oldalamul hogy beleszóljak­A vonat kéménye közben fújta az égre a füstöt erősen. Egyik oldal­ról a másikra elültünk, ütemesen rin­gatott a kocsi jobbra-balra. így -in­gadozói? láthatólag három társam gondolata\ a súlyos kérdések között; „Belépjek — ne lépjek?“ Már éppen meg akartam szólalni újra, hogy a vitába uj szitukét Klisék, amikor u-.tyáV'. a vonal egy kis tVlgnui.: rhV;, .1 h< .é Ige lés hír­„Szemléltető agitáció44 leien abbamaradt s mindnyájan• az állomás mellett szántó traktor fe­kete barázdáiba merit éltük tekinte­tünket. Indult a vonal, mikor uj vitás szállt be a kocsiba. Már puszta megjelenésével feltűnést kelteit köz­tünk. Szép fényes csizma, elegáns bőrkabát, pirospozsgás telt arc é-s rnokány kis bajusz. Megszólalt ben­nem a hang: kulák. Láttam, uti- társaim is sanda szemekkel mérege­tik- Leült mellém és kényelmesen e11c rpeszkedve cigareitára gy ujtoD. Jobban megnéztem az arcát s bár­mennyire is szerettem volna — nem tudtam benne felfedezni semmi el­lenszenves vonást. Sőt, mintha ba­rátságosan mosoly goit volna a ba­jusza alatt, Mint ilyenkar szokott, o, beszél­getés nem akart továbbfolytatódni. A. zavart csendet az uj uías szava törte meg. Hangját ellenségesen vil­logó szemmel fogadták. — -Homan, honnan emberek? Láttam, legszívesebben senki sem válaszolt volna, s csal: úgy szájszeg- Iclbál köptük oda neki az egyszavas feleletet. 4 társalgás mégis megindult, elő­ször vontatottan, majd egyre élén­kebbé vált, Határozottan az uj utas vezette a beszéd, fonalát. Kérdései ?'( Knláhb a húrom másik uiUáx&hoz voltai:. Azok vonakodva ízlelgetlek bőrkabátja és harcsa-bajusza felé­— Aztán, hogy élnek emberek? — kérdezte tőlük. Mérges morduló» a felelet: — Hiszen láthassa — pillantanak végig előbb a bőrkabáton_ aztán sa­ját kopottas gúnyájukon. — Milyen volt a termés? — Tudhassa, De úgy látszik, maga se panaszkodhat. — Nem bizony, dehogy panasz­kodom. — integet az uj utas. 8 mintha csak szavait igazolni akarná, ■elővesz elegáns táskájából egy jó’- dgralx hófehér kenyeret, s mellé mindjárt tenyérnyi szalonnál vág cs eszegetni kezd. A szomszédok nézik. Az egyik, aki vulr az előbb leakasztotta a fogas­ról eleniQZ&iás tarisznyáját, ennek a fényűző falatozásnak láttára tétován akasztja vissza, s a tarisznyából ki­villan a boltban vásárolt gyümölcsíz piros színe. Az én táskám mélyen is lapul egy fél cipó, ilyen hasonlóan kőszí­vű lisztből, s jókora kolbászdarab: de nem mozdul a kezem, jz uj utas mintha gondolatot olvasna, néhány falai után fájdalmasnak látszó mo­sollyal elmerengve dugja vissza lás. Icájába az elemózsiát. Most már az ép társaim támad­nak: — Szép bőrkabát — Meglehetős. — ügy-e el volt eddig ásva ? — igy a másik. Az uj utas halálos nyugalommal felel: — El ez, el volt a földben, — A csizma is? — vetem oda foghegyről. Erre. óriási nevetésbe tör ki -az uj utas, csakúgy csapkodja vadonat­új nadrágja szárát. Alig tud szó­hoz jut ni. —Jgep,, igen ez is a földben volt Csakhogy én kivettem belőle. Ki- én, A föld terméséből vettem egy hónapja a, városban minden uj (A, ami rajtam látható — mondja és alig tud uralkodni hatalmas jókedvén. S mintha csak gondolatomat ol­vasná el a szembenülök egyike: — No, nem-sokat izzadt maga azért­— Hát, megvallom, i\gm olyan sokat izzadtam — jött g válasz. És szemhunyoritva teszi hozzá: — Hisz mire való az ara-tógép. Izzadjon a. masina. az ember he­lyei t. Ekkor lépett be az ótszolgálalos, IÁ ahogy a vásáron fröccsöl fizeti ki az uj utas, látjuk ám, hogy a bukszájában jópár vereshasu százas tápul. Van tán SO darab is. Nem is állja szó vélkiil a szemközti- szom­széd ; — IN most csal: 'nem a Tilóhoz utazik? ■—Majdnem, majdnem — kacsint szemével a mi utasunk. — De csak ide, Nagykanizsára, Veszek az dsz- szonynak ezLázt, meg a gyerekek­nek is egyet-mást. Nem bírom én sem tovább sző nélkül : — De hiszen, olvassuk még a maga nevét- az újságban» Újra szélesre tárul az arca: — Sőt, máris olvashatják — s diadalmas mosollyal nyúl a zsebébe, elörá-ntw onnan egy újságot és elé­be,nk lenti. Az első oldalon óit mosolyog p. mi emberünk fényképe, s alatta az irás: ,,Molnár Péter, az E-i Vörös Csillag tsz legjobb brigúdvezeiője, ki munkaegységeire családjával 42 mázsa gabonát kapóit“­Hp lenne ebben a hűvös őszi idő­ben légy, itt ebben a vonatban an­nak a zúgása is hallaiszana. így csak- három erős paraszti mellkas sóhaja hallatszik mely tudom az én vonalbeli szomszédaim utolsó kelé- Igeinek kilehelcsi Felszabadult só­haj, mely fényes pontot tesz az agyukban kavargó bátortalan kérdé­sek diadalmas felelete után-. ERZ SÓ PÁL 1953 oki. Íj. Vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents