Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-08 / 236. szám

p Ari elei* A politikai munka hiánya rányomja bélyegét a termelésre a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál BECSÜLETES HARCOSA pártunknak. A Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat munkájában az elmúlt idők­ben nagyon sok hiányosság me­rült fel. A vállalat, bár volt rá eset, hogy tervét a traktorjavitás- ban teljesítette, de ugyanakkor alaposan elmaradt a minőségi munkában. A gépállomásoknak átadott gépek egyrészc csak rövid ideig volt üzemképes a rossz, a hanyag javítás miatt. A vállalat dolgozóit nem egy esetben érte bírálat a felelőtlen munka miatt. A pártszervezet — amelynek fela­data a termelési-gazdasági ered­mények politikai munkával való alátámasztása — nem tett sem­mit a hibák megszüntetéséért. A KOMMUNISTA PÉLDA­MUTATÁSRÓL általában sok szó esik a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál, mégis, ha boncolgatjuk ezt a kér­dést, rájöhetünk arra, hogy ez az, ami hiányzik a vállalat életéből. A pártszervezet amely eleinte helyesen irányította a politikai munkát — egyszeriben kiengedte azt kezéből. Farkas Antal, a vállalat volt igazgatója maga „irá­nyította" a pártmunkát, ha nem is a szó szoros érteimében, de legalább is arra vezethető vissza az, hogy a gépjavító pártszerve­zetében elaludt az éberség. Farkas Antal igazgató a párt, a dolgozók előtt eltitkolta, hogy a felszabadu­lás után tiltott határátlépés és csempészés miatt 8 hónapi bör­tönre ítélte a dolgozó nép bíró­sága. Farkas Antalt azóta már el­bocsátották a vállalat kötelékéből és a pártból is kizárták. Az üzemi pártszervezet vezetőségét és az üzem kommunistáit is fele­lősség terheli, akik elsiklottak az IGAZGATÓ ÖNKÉNYESKE­DÉSE felett és engedték az ellenséget munkálkodni. Lenin elvtárs azt tanítja, hegy pártunk tisztaságára úgy vigyáz­zunk, mint szemünk fényére — ez hiányzott és ma is hiányzik a pártszervezet életéből. Az üzemi pártszervezet vezetőségének tag­jai nem mutattak jó példát a tagság előtt. Ez az oka annak is, hogy a gépjavítónál nem fo­lyik szervezeti élet, nem folyik politikai munka. Tóth János elv­társ, a pártszervezet titkára, Pártmunkáját, bármennyire is igyekezett, ellátni nem tud­ta, mert mindig akadályokat gör­dítettek eléje. A pártszervezet munkájának irányítását az is be­folyásolta, hogy a volt igazgató éjjeliőrnek osztotta be a párttit­kárt. Ezzel a célja az volt, hogy a párttitkár elszakadjon a dolgo­zóktól. A pártszervezet vezetőségi tag­jai is felelősek ezért. Teret hagy­tak az ellenségnek, sőt pártsze- rütlen magatartásukkal súlyosan megsértették a párt Szervezeti Szabályzatát is. Az egyik vezető­ségi ülés délután negyed hatkor kezdődött el, de fél hatkor már Ivány János, Szabó Ferenc és a többiek is bejelentették, hogy men­niük kell, mert megy a vonatjuk. Az 5—10 perces vezetőségi ülé­sek — főleg ha nincsenek előké­szítve — fabatkát sem érnek. Fel­adatok előtt áll és feladatokat kellene megoldani a gépjavító pártszervezetének, igy azonbaij a legszükségesebbeket sem tudják elvégezni. Néhány nap múlva KEZDŐDIK AZ OKTATÁSI ÉVAD, de erről a vállalat kommunistái nagyon keveset, vagy egyáltalán nem tudnak. A pártszervezet gyenge politikai munkája rányom­ja bélyegét az üzem termelésére is. A vállalatnál a rossz politi­kai munkát a rossz termelési eredmények, a tervek nemtei- jesitése kiséri. Joggal mondhatjuk, hogy a Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat pártszervezetének rossz munkájá­ért felelős a zalaegerszegi városi pártbizottság is. Ellenőrzőmun­kájukkal nem segítették a dol­gozókat abban, hogy az ellensé­get felfedezhessék és kiűzhessék. De felelősséggel tartozik a párt­nak a vállalat minden kommu­nista dolgozója, akik hagyták, hogy az ellenség hosszú ideig garázdál­kodhasson. Ez a példa azt mutatja, ahol nincs politikai munka, ott úr­rá válik az ellenség, ott hiba hi­bára halmozódik s ez megmutat­kozik a termelésben is. Tanulság: üzemeink kommunis­tái ne kíméljék az ellenséget. Nagy Ernő Kérdezz — felelek Válasz népnevelőink kérdéseire Kérdés: Hogyan érveljen a népnevelő a fegyelmezett munka biz­tosításáért? VÁLASZ: A kormányprogramm megjelenése komoly változáso­kat hozott dolgozó népünk életében. Több intézkedés mellett le­szögezi, hogy az elkövetkező időkben törölni kell a fegyelmezés olyan adminisztratív intézkedéseit, mint a pénzbüntetés, stb. Ez intézkedés után sok üzemünkben, — ahol az adminisztratív intéz­kedések voltak túlsúlyban a poli tikai nevelőmunka helyett — nem tudták, hogyan és miként harcoljanak a munkafegyelem lazitóival szemben. A hogyanra és mikéntre éppen a kormányprogramm ad vá­laszt népnevelőinknek. A dolgozó nép életszínvonalának emelései pártunk és kormányunk rendelet éivel, intézkedéseivel segíti elő. Ez azonban nem minden. A legfontosabb a kormányprogramm megvalósításának érdekében maga a munka, az, hogy a dolgozók hogyan harcolnak terveik teljesítéséért, a mezőgazdaságban pedig az őszi szántás-vetés idejében való elvégzéséért, valamint a terme­lőszövetkezetek megszilárdításáért. A dolgozók fokozott jólétének tehát ez az első feltétele. Éppen ezért a népnevelőknek azt kell megértetni a dolgozókkal, •hogy minden, ami ebben az országban épül és szépül, az a dol­gozó nép érdekében történik. Azt megértetni, amit Rákosi elvtárs mondott: „Tiéd az ország, magadnak építed!*1 Erre kell nevelni a dolgozókat és az ilyen nevelési módszer bizonyára hatásosabb lesz az eddigi adminisztratív intézkedéseknél. Ha ennek ellenére is fordulnának elő súlyos fegyelmezetlenségek és lennének olyanok, akik akadályozzák a tervek teljesítését, a munkák idejében való elvégzését s ha a nevelőmunka nem használ, módjukban áll a vállalatoknak, üzemeknek, termelőszövetkeze­teknek, hogy az ilyen rendbontó, lógós, hanyag elemeket eltávolít­sák a becsületesen dolgozók közül. 2000 tonna nyersolaj terven télül A bázakeretlyei Kőolaj lermelö Vállalat- dolgozói már a negyedév első napjaitól kezdve igen jól har­coltak a terv és a felajánlások si­keréért. A köolajtemielő brigádok tisztában vobak azzal; hogy a fel­ajánlás, amit tettek, nagy és annak megvalósításához kitartó, szívós munkára lesz szükség. A pártszer­vezet sem mulasztotta el, hegy állan­dóan ébrentartsa a dolgozókban az adott szó iránti felelősséget’ cs be­csületbeli kötelezettséget. Az adott szó 1200 tonna terven felüli olajat jelenttel', tehát ezért az 1200 tonna olajért- indult harcba a vállalat va­lamennyi brigádja az első hónapban 569 TONNA olajat aejfak terven felül, .Augusz­tusban még jobb volt az eredmé­nyük, mert 137.7 tonnával túlszár­nyal ák előző havi teljesítményüket. Szeptemberben úgy fogtak a mun­kához, hogy a negyedév utolsó hó­napjában még- az eddigieknél is ma­gasabb eredményt érjenek el. Elha­tározásukat tett követte, mert szep­tember végén büszkén jelentették, kegy a hónap folyamán 826.4 tonnás terven felüli 'termelést, értek el, te­hát a III. negyedévben az 1200 ’ton­nás vállalásukkal szemben 2130 ton­na olajjal adtak többet a hazának, mint amennyit tervük szerint ad­ni ok kellett volna. A nagyszerű eredniényeke't a jó együttműködés, a közös munka hoz­ta Tétre. A műszakiak szorosan együtt működve a brigádokkal, lelke, sen harcoltak a magasabb eredmé­nyekért, a kutak termelékenységé ­J t t ; > í í ; t t a > í ; í í-t nek emeléséért. Nagy segítséget kaptak a technológiai osztály dolgo. zóitól is azzal, hogy egyes kutak­nál termelöcső-vál t oktatásokat vé­geztek, amiáltal a kutak termelé­keny sego emelkedett, HOZZÁJÁRULT AZ lredme NYÉK NÖVELÉSÉHEZ a kuljavítóberendezések dolgozóinak munkája is. Ezek, terven felül, 2S darab mólyszivattyucserét végeztek s igy nagyobb kiesés nem fordulhatott elő a mélyszivat'tyuk megrongálódá­sából. A brigádok közül a Béke-brigád ért el legmagasabb eredményt: ter­vét 104.4 százalékra teljesítette. A brigádok jó munkájának tulaj, donitható, hogy a vállalat negyed­éves tervét egészében 109 százalék­ra, teljes termelési teTvét pedig 114.3 százalékra valósitól a meg. A terv részleteiben az alábbiak szerint alakult: a nyersolaj tervet 105.7, a földigúz'teryet 127-1, a gá-z- koronitervet 109.1, a propánbután- terveti 109.9, a stabilgazolintervet- pedig 107.1 százalékra teljesi’ették. A siker nem tette elbizakodotfá a bázakeretlyei Kőolaj-termelő Válla­lat dolgozóit, AZ eredmények LELKESITöLEG HATOTTAK az újabb munkagyőzebnek kivívásá­ra. Amikor Vargu Béla elvtárs is­mertette a tervet, hamarosan meg­születtek a felajánlások is. A lel­kes és reális felajánlások amellett ’tanúskodnak, hogy a pártszervezet jól végezte a felvilágosító munkát s ugyanakkor a szakszervezet nem- í — -: í -i r-: r -» va a a aa va va va v*­ismert fáradságé, a munkaveise- nyek megszervezésénél és a felaján­lások előkészít érénél. A szocialista munka vállalásná l uom arra gondoltak, hogy könnyen megvalósítható felajánlás’ tegyenek. Alaposan mérlegelték a lehetősége két s igy születet, meg az elhatáru zás, hogy \ NEGYEDIK NEGYEDÉVBEN 2000 TONNA .érven felüli nyersolaj termelést vál­lalnak. A Gazolintelep dolgozói s a. bilgazoijnból és propáu-butánbúl 300 tonnával szárnyalják túl a tervet, a Karomgyár pedig 4000 kilogramm gázkorommal ad -obbet, mint amit a terv előír számára. Az anyagtakarékosság növelésével és az önköbségesökken őssel kapcse. latban is jelentős felajánlást tettek. Vállalták, hogy a nyersolaj-- és a földgáztermelésnél a ráfordított időt az előző negyedévhez viszonyítva 1.5 százalékkal csökkentik, A Gazolinte­lep — beszerzési vonalon — 20 ton­na, önköltségcsökkentés céljából pe­dig- 30 tonna mosóolaj megtakar if ást vállalt. A Koromgyár a negyedik negyed­évben 1 és fél millió köbméter gázt s ezenkívül 1000 darab zsákot, taka­rít meg. Maga a zsákmegí akaril ás 3600 forintot jelent. A gépműhely sem maradt el a fel. ajánlások megtételénél a többi üzem­résztől. Hulladékanyag felhaszná­lásával 20.000 forin-ot takarítanak meg. Ugyanezt végzik a csőszerelők is. A vállalat összes felajánlásainak értéke 610.S71 forint. V4 VA VV Ví V ' VA V>4 V-« V* VA VA Ki a kupecekkel a pikasiepeiki Ksssalh iermeiöszöveikezeibői! Ez év februárjában alakult meg Pókaszepetken a Kossuth terme­lőszövetkezet. Márciusban nagy lendülettel látott hozzá a tagság a közös munkához. Példaszerűen el­végezték a vetést, az egyéb tava­szi mezőgazdasági feladatokat. De már az első hetekben kitűnt, hogy kik azok, akik szivvel-lélekkel dolgoznak a közös vagyon gyara­pításáért és kik azok, akik a kö­zös gazdaságban is a más mun­kájára várnak, a más munkájá­ból szeretnének megélni. Ezek voltak azok, akik kezdettől elége­detlenkedtek, hangoskodtak. Csak olyan munkákra voltak hajlandók elmenni, ahol könnyű volt meg­szerezni a munkaegységeket, de attól sem riadtak vissza, hegy csaljanak a munkaegységekkel. A becsületes, szorgalmas tagoknak kezdettől nem tetszett, hogy ilye­nek is bekerültek közéjük, de egyelőre vártak, hátha ezeknek is megjön a jobbik eszük. Meg is jött, de nem a jobbik. A nyár derekán, a legnagyobb munkák közepette, amikor folyt a harc a szemveszteségnélküli aratásért és minden nap, minden óra számított, a termelőszövetke­zetbe befurakodott ellenség ki­mutatta a foga fehérét. Szögi Zsigmond volt a lógósok, munkakerülők „előénekese‘‘. Akik ismerték a múltját, nem is cso­dálkoztak ezen. Ugyan, hogyan is feküdne a munka a volt kupec- nek, akire még most is úgy em­lékeznek a falubeliek, amikor csökönyös lovával járt faluról-fa- lura, vásárról-vásárra kupecked- ni, csalni, lopni a dolgozó pa­rasztságot, s ahol egy-egy íélre- hivással, vagy kellő időben al­kalmazott szemhunyoritással szá­zasokat lehetett keresni. A folt­ját is hamar megtalálta a zsák Kovács Károly, volt járási nyilas­vezető személyében. A nyilas rémuralom rövid hónapjai alatt -nagyon megszokta az zöld ingbei és Árpád-sávos karszalagban való parancsolgatást, mert azóta nem „feküdt“ neki a munka. Ezt a „díszes“ kettőst igen jól kiegészí­tette Kozári Péter és Pál, mig „karmesternek** Briglevics volt főispán csatlakozott hozzájuk. A mérget azonban senki nem veszi be, ha tudja, hogy az méreg, Ezek az alakok is mézes-mázas beszéddel a dolgozó parasztság „jóakaróinak“ igyekeznek feltün­tetni magukat. Az elmúlt évek hiányosságait emlegetik, s mindent megtesznek, hggy kicsavarják a kormánypro­gramm szavait, félrevezessék a becsületes dolgozókat. Sikerült is aljas módon megfertőzni a terme­lőszövetkezet jónéhány tagját, s rávették őket, hogy írjanak kér­vényt, kérjék a termelőszövetke­zet feloszlatását. Ebben a tevé­kenységben résztvett a faluban lakó két ügyvéd is. Megtalálta az ellenség a maga feladatait, amit bi­zonyít a kérvény agyafúrt szöve­gezése is. De nemcsak a szövege­zés bizonyítja, hogy elvetemült, aljas emberekkel állnak szemben Pókaszepetk becsületes dolgozói, hanem az is, hogy az aláírások nagyon hasonlítanak egymásra és soknak nincs semmi köze ahhoz a kérvényhez, amin ott található a neve, persze annál több köze van ehhez a már felsorolt bandá­nak. Sikerült is egyelőre meg- akasztaniok a munkát a termelő- szövetkezetben. A termelőszövet­kezet szilárd, harcos tagjain a sor, hogy kemény kézzel választ adjanak a nyilasokból., kupecekből, volt főipánokbó! álló söpredék­nek azzal, hogy hozzálátnak a kender, szójabab, burgonya, ku­korica betakarításának, s megin­dítják a közös szántás-vetést. Bár­hogy áskálódik az ellenség, érez­ze a termelőszövetkezet minden becsületes tagja, hogy mögöttük áll pártunk, kormányzatunk a maga teljes erejével. Tegyenek úgy, mint Deák Já- nosné, aki nem hallgat az ellenség hazug érveire. Deák elvtársnő jól válaszolt meg azoknak a félreve­zetőiteknek, akik szeretnék, ha ő is- és a szövetkezet többi szilárd tagja ugyancsak a feloszlatást kér­né. Megmondotta keményen az elégedetlenkedőknek, ha nyáron nem egy-két napot dolgoztak volna, akkor lenne most munka­egységük, de lenne rá osztanivaló is, mert sokkal bővebben fizetett volna a föld. Persze az ellenség, a kupec-banda szívesen fizetne áldomást Deák Jánosnénalc, ha ő is melléjük állna, de Deák elv­társnő azt válaszolta csábitgatá- sukra: nincs szüksége a lázitók, a kupecek áldomására. Majd lesz jövőre áldomás, de a saját mun­kájukból. Lesz, ha összefognak a becsületes tagok, meggyőzik azo­kat, akik még az ellenség befolyá­sa alatt vannak, kizárják ma­guk közül a naplopókat, megvonják tőlük a termelőszövetkezeti tag­ságra vonatkozó kedvezményeket. Ha kisöprik a házuk táját, utána nyugodtan végezhetik munkáju­kat. Hiba volna azonban, ha a be­csületes tagok az olyan íélreve- zetetteket. mint Kurucz Antalné, vagy Kruczli Ágostonná, úgy ke­zelnék, mint ellenséget. Erre nem szabad egy pillanatig sem gon­dolni. Becsületes emberek ők, csak éppen pillanatnyilag az ellen­ség befolyása alá kerültek, mert nem gondolták még át elég ala­posan, hogy saját maguk, család­juk, boldogulásuk eilen vétenek, na otthagyják a biztos jövőt, « termelőszövetkezetet. Ismertessék az ilyen félrevezetettek előtt a becsületes tagok a kormánypro- grammet, a nyár óla megjelent párt- és kormányhatározatokat. Leplezzél? le előttük az ellensé­get, azokat, akik félrevezették őket. Legyenek szilárdak, harcosak a termelőszövetkezet hívei. Válasz- szanak a vezetőségbe olyanokat, akin. az egész tagság bizalmát él­vezik. így nem fordul majd elő olyan eset, hogy a brigádvezető rosszul írja be a munkaegységet, vagy egyik-másik vezetőségi tag hanyag munkát végez. Tekintsék most első és legfon­tosabb feladatuknak, hogy hala­déktalanul hozzálássanak a be­takarításhoz, szántáshoz, vetés­hez. Annak csak az ellenség örül, ha nem folyik a vetés. De vájjon az ingadozók gondoltak-e arra, hogy mit aratnak, mit esznek jö­vőre, ha most nem szántanak, nem vetnek? Vájjon mit adnak családjuknak, ha most az ellen­ségre hallgatva nem folytatják az őszi munkákat? Távolítsák el soraikból az el-: lenséget, a lázitókat, hogy a lá­buk se érje a földet. Összefogva lözösen, gyorsan bepótolhatjáK a betakarításban, szántásban, ve­tésben az elmulasztottakat, s jö-i vőre már ők is a termelőszövet-! kezeti tagok boldog, gondtalan, nyugodt c'eíéí élhetik. Papszt László PÁRTtPITtS Útmutatás} nyújt a mindennapi pórimunkában 1953. okt. 8. Csütörtök. *

Next

/
Thumbnails
Contents