Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-17 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI egyesüljetek, t A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam, 218. szám. Ára 50 fillér 1953. szept. 17. Csütörtök. MAI SZÁMUNKBÓL: A Szovjetunió Kommunista Párt­ja moszkvai bizottságának teljes ülése (2. oldal) — Hogyan takaré­koskodik Donáthné elvtársnő? (2. oldal) — Üzemeink a harmadik negyedéves terv tükrében (3. ol­dal) — Pártélet: Valósítsák meg következetesen a párton belüli de­mokráciát (3. oldal) — A nagy- kanizsai MASZOLAJ »idény-kul- turmunkája“ (3. oldal) — Beszél­getés a petriventei Népköztársa­ság tsz-ben (4. oldal) Újabb segítség mezőgazdaságunk továbbfejlesztéséhez 1 Magyar Doígozék Pártfa Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdasági termékek uj begyűjtési rendszeréről és a beadás mértékének csökkentéséről ,,A szocialista mezőgazdaság mind a békés épilcs éveiben, mind a ne­héz háborús megpróbáltatások évei­ben bebizonyította nagy életerejét, azt a képességéi, hogy egyre növek­vő mértékben el hídja látni a lakosm súgót élelmiszerrel, a könnyű- és élelmiszeripart pedig nyersanyaggal‘ ‘ — mondja ki a Szovjetunió Kommu­nista Pár-ja Központi Bizottságá­nak a Szovjetunió mezőgazdasága (továbbfejlesztését szolgáló inézke- désékről szóló határozata. Ez a határozat abban az időben jelöli meg a Szovjetunió mezőgaz­dasága előtt álló felada-okat, ami , kor létrehozták a hatalmas, techni­kailag tökéletes nehézipart, jelentő­sen megerősödtek a kolhozok, s igy minden feltétel biz-ősitva van ah­hoz, hogy biztosítva legyen a mező- gazdaság minden ágának gyors fel­lendülése, s az elkövetkező években még nagyobb mér'ékben fokozzák az ország egész lakosságának élel­miszerárukkal való ellátottságát, s biztosítsák a kolhozparasztság egész tömegének az anyagi jólét magasabb színvonalát. Az egész határozat a sztálini ta­nítások szellemét tükrözi vissza. Azt, hogy a szocializmus gazdasági alap­törvénye: a dolgozók-egyre növekvő anyagi és kulturális Szükségleteinek maximális kielégítése. Az. célozza ez a határozat, hogy ennek nyomán fel­számolják azokat a fogyatékosságo­kat, hiányosságokat, amelyek ma még előfordulnak a Szovjetunió mezőgazdaságában, s még gyorsabb léptekkel haladhassanak előre, a kommunizmushoz vezető utón. Mezőgazdaságunk fejlesztésében, a. termelékenység emelésében a Szov. je unió példáját követjük. \ Szov­jetunió szocialista mezőgazdasága, amely a kommunista párt- vezetésé­vel jött létre, már eddig is hatalmas segítséget jelentett-nekünk. Ennek a ■példának nyomán hoztuk létre álla­mi gazdaságainkat, ennek a példá­nak nyomán'láttunk hozzá a terme- lőszöve;kezetek és csoportok megala­ki ásához. Dolgozó parasztságunk legjobbjai, lejöntudatosábbjai már n gyakorlatban győződtek meg ar- rol, hogy helyes ez az ut és egye­dül ez biztosítja mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolását, a dolgozó parasztság élei színvonalá­nak szakadallan emeléséi. örök életre szóló élményt jelen­tett a Szovjetunióban járt paraszt- küldöttségeink tagjainak az, amit o-t láttak. — Bár már mi is’oht tar­tanánk —- mondották a Szovjetunió, ból hazajövet. De nemcsak mondot­ták, hanem hozzáláttak a szovjet ta­pasz alatok nyomán, hogy nálunk is megeremtsék a virágzó mezőgazda­ság alapjait. A munka nem volt eredménytelen. Segített a Szovjet­unió, segített a párt, § ma már me. gyénkben is. alig van község, ahol ne. működne termelőszövetkezei vagy csoport, de számos olyan is ’ van, ahol a dolgozó parasztság zöme a közös gazdálkodás mellett döntött. Erőteljes léptekkel indult el tehái mezőgazdaságunk azon az utón, ame­lyet a Szovjetunió mutat nekünk. Bár messze vagyunk még attól, amit a világ legfejlettebb mezőgazdasá. gúval rendelkező állam mutat ne­künk, de az a határozat, amelyet szeptember 7-én fogadott el a Szov­jet unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizo-tságának teljes ülése a Szovjetunió mezőgazdaságának to. vabbf ejlesztését szolgáló intézkedé­sekről, a mi számunkra is igen sok tanulságot rejt magában. Néhány éve csupán, hogy meg­alakultak hazánkban megyénkben az első termelőszövetkezeti csopor­tok. Távolról sem rendelkezünk olyan sok és gazdag tapasztalattal, min’ a Szovjetunióban, éppen ezért az is világos, hogy nálunk sokkal több a tennivaló, sokkal nagyobbak mező- gazdaságunk fejlesztésében a fogya­tékosságok. Ennek a most meghozott határozatnak a tanulmányozása fel­adata mezőgazdaságunk valameny- nyi szakemberének, termelőszövetke­zeteink, gépállomásaink, állami gaz. daságaink vezetőinek, dolgozóinak. Uj, gazdag tapasztala-ok özöné' meríthetjük ebből a határozatból, amelyek a mi számunkra is megje­lölik a fejlődés útját. A napnál vi­lágosabb lesz a határozat- gondos, elmélyült tanulmányozása u'án, hogy a mezőgazdaság fejlesz lése el­képzelhetetlen a kisp.arcellákon. Ez: csakis közös gazdaságokban, együt­tes erővel, a gépi munka, az uj ag­rotechnika és zoofechnika alkalma­zásával érhetjük el. A legfőbb ta­nulság tehát számunkra az, hogy minden rendelkezésre álló erővel se­gítsük, erősítsük, szilárdi-suk ter­melőszövetkezeteinket. A határozat leszögezi, hogy a to­vábbi gyors fejlődés egyik igen fontos feltétele: anyagilag is még jobban érdekeltté tenni a dolgozó­kat a termelés fejleszt ősében. Ennek a hiánya úgyszólván majd minden termelőszöveikezeünkben. és csoportunkban* megmutatkozik. Még arra a legelemibb követelményre sem fordítanak elegendő gondot több szövetkezetünkben és csoportunkban, hogy minden tagnak pontosan, a végzett munkájának megfelelően ír­ják be a munkaegységeket. Még sok tszcs-nk van, ahol a területet- a brigádon beliü nem osztják ki egyé­nekre, nem teszik őket felelőssé egy- egy terület jó műveléséért. .Ez pedig nyilvánvalóan csak arra ad tápot a lustábbaknak, hanyagabbaknak, hogy elhanyagolják munkájukat, s a bri­gád többi tagjától várják az ö fel­adataik elvégzését is. De ahol fel is osztották a területet egyénekre, nem követelik meg sok helyen, hogy azon minden tag pontosan el is végezze a munkáját. Nem vonják felelősségre azokat, akik hanyagul, rosszul dol­goznak. De ugyanakkor idegenked­nek megyénk több termelőszövetke­zetében és csoportjában a prémium- rendszer bevezetésé-öl is. Holott vi­lágos, hogy aki többet termel, job­ban dolgozik, az többet érdemel, hiszen többet adott a köznek. Nem kevésbbé fontos számunkra a határozatnak az állattenyésztés fejlesztéséről szóló része. Megmu­tatja ez azt, hogy az állattenyésztés fejlesztésének igen komoly gá-ja le­het a takarmánytermelés elhanyago­lása. A mi dolgozóink szükségletei is állandóan növekednek. Mind több húsra és egyéb állati termékre van szüksége dolgozóinknak. Az állatt állomány fejlesztésének módja pe­dig nálunk is az, hogy bőségesebb takarmányai apót biztosi! hassunk, Különösen fontos a zöldtakarmányok fokozottabb termelése, a zöld futó­szalag léttsitése, hogy kora tavasz­tól késő őszig friss takarmányt ad­hassunk állatainknak. Nem elhanya­golható persze a siló készítése sem, hiszen éppen ezért tette lehet övó kormányzatunk, hogy termelőszöve’ kezeteink, egyénileg gazdálkodó pa rajzijaink kedvezményesen építhesse nek silókat. Persze egyedül a meg­felelő takarmányalap biztosítása nem elegendő. Szükséges az is, hogy alkalmazzuk a zoottechnikai módsze­reket, az évenkénti kétszeri fedezte­tést, a háromszori fejest egyedi ta­karmányozást stb. A tennivalókat, a feladatokat megszabja előttünk is az SzKP Köz- ponti Bizottságának határozata. A fontos most az, hogy tanulmányoz­zuk át többször is, elmélyülten és alaposan ezt a határoza'ot, s az eb­ből tanultakat alkalmazva dolgoz­zunk tovább mezőgazdaságunk továb­bi fejlesztéséé!''. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége javasolja a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának, illetve ennek utján a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának az eddig érvényben lévő begyüj-ési rendszer megváltoztatását. A begyűjtési rendszert, olymódon kell megváltoztatni, hogy az uj-be­gyűjtési rendszer több évre előre ál­lapítsa meg a termelők beadási kö­telezettségét s ezáhal fokozott biz­tonságot adjon a mezőgazdasági ter­meléshez. Csökkentse az egyénileg gazdálkodók és még inkább a terme­lőszövetkezetek beadási kötelezettsé­gének mértékét s ezáltal tegye lehe­tővé, hogy a mezőgazdasági termé­keknek az eddiginél sokkal nagyobb részét értékesíthessék a termelők szabadpiacon. Mindezek révén jelen­tősen emelkedjék a mezőgazdasági termelés, nőjön a növénytermelés és az állattenyésztés hozama és ezzel együtt lényegesen emelkedjék a szö­vetkezetekben tömörült, s az egyéni­leg gazdálkodó parasztság életszín­vonala. Fentieknek megfelelően, a Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége az uj begyűjtési rendszer irányelveiként a következő­ket javasolja: 1 Az uj begyűjtési rendszer há_ ‘ • rom évre, tehát 1954 január 1-től 1956 december 31-ig terjedő időszakra előre határozza meg a ter­melők termény-, sertés-, marha-, ba­romfi-, tojás-, tej- és borbeadási kötelezettségét. A katasz'-rális hol­danként megállapít ott beadási köte­lezettségeken a hároméves időszak alatt változtatni nem lehet. A .be­adási könyveket három évre adják ki. . O A termény-, élőállat- és álla- fi* érmék-beadási kötelezettsé­get a szántó és rét együttes terüle­te, mig a borbeadási kötelezettséget a szőlőterület után kell megállapí­tani. A szőlő: és gyümölcsöst (ker­tet), valamint a legelőt teljesen mentesíteni kell a termény-, élőállat- és állatitermék-beadási kötelezettség alól. Csökkenteni .kell elsősorban a • termelőszövetkezetei« (csopor. *ok), továbbá az egyénileg gazdál­kodó termelők egy katassjfrális hord- ra előirt beadási kö-el ezfetf gégét az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendeletben eredetileg megállapí­tott beadási kötelezettséghez viszo­nyítva. A csökkentés mértéke a kö­vetkező legyen: a) A terménybeadási kötelezett­ség az önálló termelőszövetkezetek­nél és III. tipusu termelőszövetke­zeti csoportoknál mintegy 25 száza­lékkal, az alapszabály szerint műkö­dő I.. és II. tipusu termelőszövetke­zeti csoportokuál mintegy 15 száza­lékkal, mig az egyénileg gazdálko­dó termelőknél mintegy 10 százalék­kal csökkenjen. b) Az élőállat, és állat Term ék - (sertés, marha, baromfi, tojás és ej) beadási kötelezettség az önálló ermelőszövetkezeteknél és III. ttpu- u termelőszövetkezeti csoportoknál nintegy 30 százalékkal, az alapsza­bály szerint működő I. és II. tipusu termelőszövetkezeti csoportoknál mintegy 20 százalékkal, mig az egyénileg gazdálkodó termelőknél mintegy 15 százalékkal csökkenjen. c) A tehénállomány után megái lapított beadási kötelezettség a 8 katasztrális holdnál kisebb egyéni gazdaságoknál, valamint a gazda­sággal nem rendelkező tehénfartók- nál mintegy 25 százalékkal csők. kenjen, a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságát pedig teljesen mentesíteni kell a tejbeadási kötele zetfség alól. d) A borbeadási kötelezettséget az önálló termelöszöve:kezetekné] és FII tipusu termelőszövetkeze'-i cso­portoknál mintegy 50 százalékkal, mig az egyéni gazdaságoknál — beleértve az I. és II. tipusu terme­lőszövetkezeti csoportok tagjait is — mintegy 25 százalékkal alacsonyab­ban kell megállapítani. A termelő­szövetkezeti tagok háztáji szőlőterü­leteit teljesen mentesíteni kell a bor­beadási kötelezettség alól. e) Az újonnan alakult termelő­szövetkezetek és I., II., III. tipusu termelőszövetkezeti csoportok gazda­sági megerősítése érdekében a fenti­ek szerint csökkentett élőállat-, va­lamint állatit ermék-beadási kötele- zéttségből a megalakulástól számí­tott egy év tartamára további 20 százalék engedményt kell nyújtani. A terménybeadási kötelezett ­* séget a következőképpen kell megállapítani: a) A beadási kötelezettség megál­lapítása a kataszteri jövedelem és a földterület nagysága alapján történ­jék s az igy megállapítot-t kő'éle­zett séget felemelni nem szabad. b) A beadási kötelezettség megál­lapításánál kizárólag a.v szántó- és rét terület nagyságát, valamint annak kataszteri jövedelmét kell alapul ven­ni. Az úgynevezett birtokcsoportba sorolásnál az egyéb művelési ágakat (legelő, szőlő, gyümölcsös (kert), erdő és nádas) figyelmen kivül kell hagyni és meg kell szüntetni a szőlő ötszörös, a gyümölcsös (kert) négy­szeres területtel történő számításba vételét c) Engedélyezni kell, hogy meg­felelő állatállománnyal rendclkező. termelőszövelkezetek takarmánybe­adási kötelezettségüknek szabad vá­lasztásuk szerint sertéssel is eleget tehessenek. d) a termelőszövetkezetek rizste­rületét mentesíteni kell mindennemű más beadási kötelezettség alól az­zal, hogy előirányzott rizstermésük 80 százalékát be kell adniuk. To­vábbi kedvezményként minden ka- tasztrális hold rizsterület után to­vábbi 2 katasztrális hold szántóterü­letet kell mentesíteni a terménybe­adási kötelezettség alól. Az élőállat- és állatitermék­• beadási kö telezettség'et a kö­vetkezőképpen kell megállapítani: a) A beadási kötelezettséget egy­séges huskilogrammban kell előírni. A termelőszövetkezetek, valamint 3 katasztrális holdnál nagyobb terü­letű egyéni gazdaságok külön-külön meghatározott mennyiségű sertést, marhát baromfit, illetve tojást ad­janak be, azzal, hogy marhabeadási kötelezettségüke: szabad választásuk szerint sertéssel, juhval, bhromfival és tojással is teljesíthetik, a 3 ka- taszitrális holdnál kisebb területű gazdaságok kötelezettségei teljesíté­sének megkönnyítésére engedélyezni kel], hogy teljes husbeadási kötele­zettségüket szabad választásuk sze­rint sertéssel (30 kilogrammnál na­gyobb súlyú süldővel is), juhval, ba­romfival, tojással és sertészsírral is teljesíthessék. b) A ser:ésbeadásnál lehetővé kell tenni, hogy a beadási kötelezettsé­gen felül beadott súlytöbblettel a termelők szabad választásuk szerint teljesíthessék a következő évi köte­lezettségüket, vagy a súlytöbbletért magasabb állami szabad árat kapja­nak. Azt is meg kell engedni hogy többen társulva teljesíthessék’ ser­ésbeadási kötelezettségeiket c) Az 5 katasztrális holdnál ki­sebb szántó- és rétterületen gazdál­kodó többgyermekes dolgozó parasz­tok husbeadási kötelezettségét csök­kenteni kell azzal, hogy az általuk eltartott 14 éven aluli harmadik gyermek után a beadási kötelezett­ség felerészét, mig a negyedik gyer­mek urán az egész husbeadási kö’e- lezetfsége: el kell engedni. d) Az egyéni gazdaságok vala­mint a gazdasággal nem rendelkező tehéntartók tejbeadási kötelezettsé­génél a második és további tehénre — az eddigiekkel szemben — be­adási kötelezettséget nem kell elő­írni. e) Minden megkötés nélkül en­gedélyezni kell a tejnek juhtejjel és juhgomolyával való helyettesítését. /Z Az MDP Központi Vezetősége javasolja, hogy a miniszterta­nács módosítsa a haszonbérbe vett állami tartalékföldek beadási köte­lezettségét megállapító, 1953 augusz­tus hó 2-án megjelent 42/1953. szá­mú minisztertanácsi rendeletet, amely az állami tartalékföldek után az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendeletben előirt teljes termény-, élőállat- és állatitermék-beadási kö­telezettség teljesítését irta elő. a) A tartalékföldek után a beadá­si kötelezettséget az 1954. évi janu­ár 1—1956. évi december 31 közötti hároméves időtartamra. ugyancsak változatlan érvénnyel kell megálla­pítani. b) Terményből az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendeletben ere­detileg előirt beadási kötelezettség­hez viszonyítva a haszonbérbe vett állami tartalékföldek beadási köte­lezettségét mintegy 30 százalékkal alacsonyabban kell megállapítani. További beadási kedvezményt kap­janak a 0—6 aranykorona közötti kataszteri jövedelmű állami ta.rta- lékföldek bérlői azzal, hogy az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelet­ben eredetileg előirt beadási kötele­zettségükhöz viszonyítva termény be­adásukat 40 százalékkal alacsonyab­ban kell megállapítani. c) Élőállatból és állati termékek­ből az 1952. évi 26. számú törvény­erejű rendeletben eredetileg előirt beadási kötelezettséghez viszonyítva a haszonbérbe vett tartalékföldek beadási kötelezettségét mintegy 50 százalékkal alacsonyabban kell meg­állapítani, azzal, hogy az 1954. évben további kedvezményként még 25 százalékkal, összesen ’-ehát 75 százalékkal alacsonyabb kötelezett­séget teljesitseneK. További kedvezményt kapjanak az élőállatok és állati termékek be­adásánál is a 0—6 aranykorona kö­zötti alacsony kataszteri jövedelmű állami tartalékföldek bérlői. Ilyen tartalékföldek után az 1952. évi 26. töi-vényerejű rendeletben eredetileg előirt beadási kötelezettséget mint­egy 75 százalékkal alacsonyabban kell megállapítani, azzal, hogy az 1954. évben mentesüljenek az élőál­lat- és állatitermék-beadási kötele­zettség alól. Jelentős további könnyítést, kell nyújtani az állami tartalékföldet bérlők számára azzal is, hogy élő­állat. és állatitermék-beadási kötele­zettségüket szabad választásuk sze­rint bármilyen állattal vagy állati termékkel teljesíthessék. d) A haszonbérbe vett állami tar. ‘ alék.erőieteket a tejbeadási kötele­zettség alól mentesíteni kell. e) A haszonbérbe vett állami tar­talékterületeket nem szabad hozzá­számítani a bérlő saját vagy más haszonbérbe veti területéhez, tehát a terménybeadási kötelezettséget kizá­rólag a bérbevett tartalékföld terü­lete és kataszteri jövedelme szerint kell megállapítani, függetlenül attól, hogy a bérlő milyen nagyságú egyéb területen gazdálkodik. f) Az állami tartalékföldekre biz­tosított kedvezményeket termelőszö­vetkezetek haszonbérleténél, az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelet­ben termelőszöve'-kezetek számára előirt teljes beadási kötelezettség, míg a dolgozó parasztok haszonbér­lőénél az 1952. évi 26 számú tor­i'Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents