Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-23 / 223. szám

PARTÉIÉT* A fiíyeházi dolgozók a kormányprogramul megvalósításáért... Falunk dolgozói, pártunk tagjai határ­talan lelkesedéssel fogadták népi demokrá­ciánk újabb győzelmét, az árleszállítást. Pártunk támogatását érezték dolgozó paraszt­jaink akkor, amikor 10 százalékkal csökken­tették az adó- és beadási kötelezettségeiket. Községünk pártszerve:ete tudja, hogy mindez dolgozó népünk életszínvonalának emelését, boldogabb, emberibb életét szolgálja. Min­denért, ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk felelősek. Ezért eddigi hibáinkat igyekszünk kijavítani s elsőrendű feladatunkká tesszük, hogy a tanáccsal szoros kapcsolatot tartva, községünk dolgozóinak ér­dekeit képviseljük. Eredményeink máris fel­mérhetők. Községünk buzabeadási tervét 96 százalékra, rozsbeadási tervét 10U száza­lékra teljesítette. Szálek István egyéni gazdál­kodó egészévi adóját rendezte s még számosán élenjárnak kötelezettségeik teljesítésében. Pártunk újabb győzelmét azzal fogadjuk, hogy mi is mindent elkövetünk az őszi mun­kák elvégzéséért, a beadásban élenjárunk s ezzel megmutatjuk ellenségeinknek, hogy a mi országunk a dolgozók országa, s szilárdan helytállunk a béke frontján. BRÓZ JÁNOSNÉ MDP alapszervezeti titkár Falusi DlSs-sservezeteiuk feladatai DOLGOZÓ NÉPÜNK, paraszt­ságunk is mindjobban érzi a párt és a kormány növekvő támoga­tását. Ezért dolgozó parasztsá­gunk jó munkával igyekszik se­gíteni a kormányprogramra meg­valósulását. A nyári mezőgazda- sági munkák során a parasztifju- ság soraiból a munka újabb hő­sei emelkedtek ki. Az utóbbi idő­ben gyakrz n találkozhatunk olyan fiatalok nevével, mint Bacsák Ist­ván, a lenti gépállomás fiatal aratógépkezelője, aki aratógépé­vel 106 hold gabonát aratott le. A megyében büszkén emlegetik Szabó István, a pölöskei VIT- küldött nevét, aki a VIT-mű- szakban cséplőgépével a 140 má­zsás napi tervvel szemben 270 mázsát csépelt el. A zalaszentjakabi pártszerve­zet és a tanács örömmel beszél az olyan DISz-fiatalokról, mint amilyenek községükben vannak. Itt a DISz-szervezet 4 ifjúsági önkéntes aratóbrigádot szervezett, hogy a diszistákhoz méltóan elő­segítsék az aratás gyors és szem- veszteségnélküli befejezését. Ezek az ifjúsági brigádok 18 holdon végezték el az aratást — olyan dolgozó parasztoknál, ahol mun­kaerőhiány mutatkozott. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a munkásifjuság példáját követve megyénk dolgozó pa- rasztifjusága is méltóképpen fel­készült a IV. VIT-re és roham­csapat tagjaihoz méltóan helyt­állt a gabonabetakaritás nagy csatájában. A nyári mezőgazdasági mun­kában elért eredmények azt bi­zonyítják, hogy dolgozó paraszt- ifjuságunk mind világosabban látja a kormányprogramm jelen­tőségét, amely az egész dolgozó nép anyagi és kulturális felemel­kedését segíti elő. Az eredmé­nyek elérésében nagy szerepük vari falusi DlSz-alapszerveze- teinknek és járási bizottságaink- I nak is, 1 A NYÁRI MUNKÁK közepette azonban egyes alapszervezetek megfeledkeztek ifjúsági szövetsé­günk alapvető feladatáról — hát­térbe szorították az ifjúság poli­tikai nevelését. Ebből adódott az, hogy egyes helyeken laza volt a fiatalok között a munkafegyelem, hanyagság következtében álltak a gépek és nem teljesítették ter­vüket. Pókaszepetken például a fiata­lok ahelyett, hogy munkához lát­tak volna — felülve az ellenség hangjának — nem mentek ki a földre dolgozni és mindezt tétle­nül tűrte a DISz-szervezet, de a DISz járási bizottság &j. DISz-szervezeteink eYyrésze el­hanyagolta a DISz tömegbefolyá­sának növelését. Nem gondoskod­tak arról, hogy a nyári mezőgaz­dasági munkák során kitűnt fia­talok százait felvegyék a DISz soraiba. Hahóton például a DISz- szervezet 6 szervezeten kívüli fiatalt bevont az ifjúsági arató­brigádba, akik becsülettel álltak helyt a munkákban, de a DISz- szervezet arról már nem gondos­kodott, hogy a szervezet munká­jába is bevonja őket. Megkezdődött a kapások beta­karítása és az őszi szántás-vetés. Dolgozó parasztságunk most újabb nagy feladatok előtt áll. Parasztfiataljainktól most azt vái'ja az ország, hogy a nyári munkák során tanúsított lendüle­tet tovább fokozva induljanak harcba az uj módszerek alkal­mazásáért, a tervek határidőre való teljesítéséért. Azt várja népünk, nogy parasztfiataljaink példamutatóan vegyék ki részü­ket a kapásnövények betakarítá­sából, teljesítsék szüleikkel együtt a beadási kötelezettségüket. Kü­lönös gondot fordítsanak fiatal­jaink az őszi szántás-vetés jómi- nőségü, határidőre való elvégzé­sére. ÉPPEN EZÉRT minden ifi trak­torista, növénytermesztő és egyé­I nileg dolgozó fiatal induljon harcba minden perc késlekedés nélkül a minisztertanács határo­zatának maradéktalan végrehaj­tásáért. Most, az őszi munkák során igen sok múlik a DlSz-szerveze- tek kezdeményező munkájától. Falusi DISz-szervezeteink indul­janak harcba s ragadják maguk­kal a dolgozó parasztifjuság szé­les tömegeit. Álljanak a dolgozó parasztfiatalok élére, legyenek a szocialista munkaverseny kezde­ményezői és elterjesztői. Leplez­zék le az ellenség minden mes­terkedését és magyarázzák meg a dolgozó parasztfiataloknak, hogy az, aki felül az ellenség hangjá­nak, maga vallja kárát. Különösen nagy feladat vár a gépállomások és termelőszövetke­zetek DISz-szervezeteire, ame­lyek elé pártunk azt a feladatot tűzte: álljanak a termelőszövet­kezetek megvédése és megszilár­dítása érdekében folyó harc első soraiba. DISz-szervezeteink ne tűrjék azt, hogy az őszi munkák során, felülve az ellenség hangjá­nak, bárki is bomlassza a mun­kafegyelmet. Biztosítsák minden egyes fiatal példamutató részvé­telét a jövőévi kenyerünkért fo­lyó munkában. Járási bizottságaink és falusi szervezeteink vonják le a nyári munkák tanulságait. Többet kell foglalkozni a dolgozó parasztifju­ság nevelésével, el kell érni, hogy a termelésben helytálló paraszt­fiatalok és leányok százait ve­gyék fel a DISz-be. Úgy dolgozzanak falusi DISz- szervezeteink az őszi munkák so­rán, hogy a párt legjobb segítő­ivé váljanak; a munkásifjuság vezetésével és példamutatásával megyénk dolgozó parasztifjusága is méltó legyen „a szocializmus építésének rohamcsapata“ meg­tisztelő cimre. Horváth Ferenc, DISz MB munkatárs. Egyre szépül a felsőrajki általános iskola Hangok szűrődnek ki a felső­rajki általános iskola ötödik osz­tályának ajtaján. — De, mi, szó, — hallatszik egy mély férfihang. Utána sok vé­kony cérnaszál hangocska düny- nyögi: — Do-re-la-la. Madarász Árpád igazgató tart itt énekórát. Éppen ritmusgyakor­lat folyik. Az óra vége felé mar egészen jól megy, megpróbálják szöveggel énekelni: — Forró napon arattunk a nyáron sárgás buzakalászt. Felberreg a csengő, vége az órának. Tódul ki a sok gyerek, fiuk, lányok vegyesen. Boldogan, vidáman csillogó szemmel men­nek haza a jól végzett munka után. Madarász Árpád igazgató jön ki utoljára, szeretettel végignéz az ő ..gyerekein“, aztán hozzánk fordul, de akkor is róluk beszél: — Zavartalanul folyik a tanu­lás. Ebben nagy segítségünkre vannak a szülők is. Megfogadták, hogy otthon nehéz munkát nem végeztetnek a gyerekekkel, mert tudják, hogy azzal elvonják őket a tanulástól. Az eredmény mégis látszik. Az ismétlést befejeztük és hozzáfogtunk az uj anyaghoz. Büszkén sorolja el azt a sok £Zcd eredményt, amit jó munká­val elértek ebben az iskolában. A szertár nagyjából készen áll. Ami még hiányzik és feltétlenül szükséges, ezután szerzik meg. — Például — mondja az igaz­gató — nincsen csillagászati táv­csövünk. Ha nincs, hát lesz. Ma­gunk készítjük el. A készítés módját megtanultuk az Élet és Tudomány-ból, lencséket meg veszünk hozzá. Pénzünk is lesz, mert a gyerekek az iskolaév alatt is végeznek társadalmi munkát. Rongyot, papirt, vadgesztenyét gyűjtünk, abból lesz bevételünk. — És a község munkáját ho­gyan segíti az iskola? — érdek­lődünk. — Az iskola állandó kapcsolatot tart a tanáccsal. Ha a tanács megkér bennünket az élenjárók felköszöntésére, készen állunk. Van jó énekkarunk, rigmusbrigá­dunk és tánccsoportunk. Ezek­kel végezzük az őszi agitációs munkát. Emellett a gyerekek rajzórán szines, mintás díszokle­veleket készítenek — ime, itt mindjárt van is egy — mutatja — ezeket megfelelő szöveggel el­látva átadjuk a jól teljesítő gaz­dáknak. Megtörténik ilyenkor az is, hogy az apát saját lánya kö­szönti fel. így annál nagyobb az öröm. — Ezek a szép eredmények — folytatja azután — nem utolsó­sorban pedagógustársaimnak is köszönhetők, akik szivvel-lélek- kel együtt dolgoznak velem. Pon­tosan, lelkiismeretesen felkészül­nek az órákra. Biológia óra előtt például kísérletet végeznek, hogy ne csupán az elméletet adják a növendékeiknek, hanem gyakor­lati tapasztalatokkal is gyarapit- hassák ismereteiket. A természet- tudományos munkákban a köz­ség orvosa is résztvesz és segít­séget ad a pedagógusoknak. Szük­ség is van erre, hiszen ő jobban ért például a mikroszkópi met­szetek készítéséhez, mint mi. így élünk mi, — és mondhatom — öröm igy élni, ilyen lelkes kar­társakkal öröm dolgozni. A tanács jól és időben gondos­kodik az iskoláról. Dicséretre méltó a szülői munkaközösség ál­dozatos munkája is. Éppen most készítettek el tizenöt virágos lá­dát. Nemsokára függönyök is ke­rülnek az ablakokra. A kézimun­kaszakkörben a lányok kis térí­tőkét horgolnak, s azokkal még szebbé teszik az osztályokat. Ebben az évben szebb lesz minden osztály, mint tavaly — és jövőre — még szebb lesz, mint mindnyájunk élete. Boldog nyertesek között Érdemes volt jegyezni Különös öröm érte Horváth Ele­ket, a lelencei gépállomás körzeti szerelőjét. A Második Békekölcsön kötvényeinek harmadik sorsolásánál a: ő egyik kötvényének számát is ki húzták, 25 ezer forinttal. Mikor átvette a nyeremény össze, get, ezeket mondotta: — A jegyzésben is első voltam, mert tudtam, hogy. sokszorosan kap­juk vissza kölcsönadott forintjain­kat. — Érdemes volt jegyeznem — folytatja — meg is veszem most azt a 125-ös Csepel motort, amire már régen fáj a fogam. Bullát is veszek. Sziliemet és testvéreimet is ellátom téli holmival. Es méghozzá most le­szállított áron vásárolhatok, — teszi hozzá. Horváth Elek rádión és újságon keresztül értesült a termelőszövetke­zetek és gépállomások dolgozóinak országos tanácskozásáról. Azzal a szilárd elhatározással távozott a ta­karékpénztárból a. nyeremény felvé­tele utóm, hogy most még szilárdab­ban helytáll a munkában és segíti a l ermelőszövetkezetek megszilárdítá­sát. Horváth Mária, a Ruhagyár dolgozója 10 ezer forintot nyert C zerény, szűkszavú leány ^ Horváth Mária, a Ruha­gyár 10. szalagjának kézimunká­sa. Az üzemben úgy ismerik, mint szorgalmas, becsületes dolgozót, aki munkájával bizonyítja be a termelésben való helytállását. Parasztszülők gyermeke. Két év­vel ezelőtt került be a Ruhagyár­ba, Pölöskéről. Még 17 éves sin­csen, de a szerencsekerék már neki is kedvezett: kétszáz forin­tos kötvényét 10.000 forinttal húz­ták ki. Először munkahelyén, majd a Bem József-utcai lakásán keres­tük, mig végül kiderült, hogy az Ady Endre-utca 59 számú házban tölti szabadidejét. Horváth Mária nem elégszik meg az általános iskolai végzettségével, hanem amikor ideje futja, Sipos tanár­nő lakásán tanulja a gépirást. A csinosan rendezett szobába 10—12 leány a gép fölé hajolva dolgozik. Közöttük van Horváth Mária is, aki szorgalmasan gépír. Tízezer forint! Amióta ezt Máriával közölték a gyárban •— alig talál szavakat. — A mi családunk és jó ma­gam is már többszörösen vissza­kaptuk a befizetett forintjainkat — mondja Horváth Mária. — Gyárat kaptunk, Közép-Európa legmodernebb, legszebb ruhagyá­rát, amelyben én is dolgozom, Sokhelyütt beköszöntött a sze­rencse. Gerencsér Jenő, a zala­egerszegi kórház építkezésének segédmunkása 25 forintos kötvé­nyét 25 ezer forintos nyeremény­nyel húzták ki. Az Útfenntartó Vállalatnál Kin­cses József 1000, Sebestyén Gizel­la, Szalai János és Környe Lajos 300 forintot nyert, sok dolgozónak névértékben húzták ki a kötvé­nyét. A Tatarozó Vállalat sorso­lási tanácsadója közli, hogy Ta­kács Mária misefai lakos, a vál­lalat volt dolgozója 5000 forintot nyert. Salamon Kálmán kötvé­nyét 1009 forinttal húzták ki. Kitünően szerepelt a Kiskereskedelmi Vállalat kulturcsoport ja Az elmúlt szombaton a nagykani­zsai Kiskereskedelmi Vállalat dol­gozói szüreti mulatságot rendeztek, amelyet a vállalat kulturcsoportjá- nak műsorával nyitottak meg. A táncszámok azt bizonyították, hogy az aránylag fiatal kulturcsoport rö­vid idő alatt igen nagy fejlődésen ment át. Elsőnek a cigánytáncot adta elő a lánycsoport. A lánc oly erőteljes, művészi és élettel telitett volt hogy méltán megérdemelte a hatalmas tapsot és a dicséretet. Jól szerepelt a kórház tánccsoportja két román tánc-számmal, majd ismét a Kiskereskedelmi Vállalat csoportja következett a zalai csárdással és egy ukrán népi tánccal. Dankó László a ,,Missisippi“ -t és a „Szakállas par­tizán“-t énekelte kitűnő, iskolázott hangon és mély átérzéssel. A zsúfo­lásig telt kultúrterem lelkes közönsé­ge többször is visszatapsolta. Az igen jól sikerült műsor utóm vette kezdetét a szüreti mulatság. PARTII9REK A megyei pártbizottság 25-én és 26-án tartandó pártnapokra a kö­vetkező községekbe küld megyei előadókat: Pusztaszentlászló 25-én Farkas József, Pókaszepetk 26-án Söjtör János, Kemendollár 26-án D. Tóth Lajos, Alibánfa 26-án Kópicz Ist­ván, Zalaistvánd 25-én Hadnagy László, Bocfölde 25-én Pogasits Károly, Pusztamagyaród 25-én Harasta Katalin, Tótszerdahely 26-án Molnár István, Petrivente 26-án Kanda Zsófia, Molnári 26- án Kiss Gyula, Bázakerettye 25- én Illés László, Lovászi 25-én Déri István, Tűrje 25-én Vatulik La­jos, Batyk 25-én Nagy Ferenc, Zalaapáti 26-án Fekécs Imre* Szentpéterur 26-án Baján József, Dióskál 26-án Papp Sándor, Szentgyörgyvölgy 25-én Tollár István, Csesztreg 25-én Borsai Vilmos, Zalabaksa 25-én Árko- vies József, Páka 26-án Szentes Ferenc, Nova 26-án Fehér Fe- renc, Gelse 25-én Ballai Sándor* Felsőrajk 25-én Vasvári Ferenc, Újudvar 25-én Takács János, Hahót 26-án Banka Pál, Muráké- resztur 26-án Vukits László, Sze* petnek 26-án Szegedi Gyula. A falunk, Pölöske villanj*;, veze­tékesrádiót, gépállomást kapott. Az én pénzem is hozzájárult az uj vaj gyár, az autójavító f elépi - téséhez. öten vagyunk testvérek — igy hát tehetségemhez mérten jegyeztem. A pénz most sokszo­rosan visszatérül nekünk. U orváth Mária ezután már arról beszél, hogyan lett szebb családjuk és az ő élete. Egyik bátyja a pölöskei gépállo­más traktorosa, a másik a nép­hadsereg katonája. Édesapja az első tipusu tszcs tagja. — Szüleim még nem tudják, hogy a kötvényem nyert — új­ságolja. — Hogyan fognak ők is örülni! Már elterveztem, hogy mit veszek ebből a pénzből. Szüleim bútorjai kopottak — hát megle­pem őket egy szobabútorral. A fizetésemből telik majd ruhára, cipőre, mert, az árleszállítás után mindezt már olcsón megvehet- jük. Horváth Mária arca sugárzik a boldogságtól. Távozásunk előtt még utánunk szól: — Mondják meg az elvtársak, ha szüleimék felé mennek, ha az ember job­ban dolgozik, még a szerencse is kedvez neki. Mi megígértük, hogyha nem is beszélünk az édesanyjával, de meairiuk Mária terveit.

Next

/
Thumbnails
Contents