Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-11 / 213. szám

P ÁR 1 ÉL E I *

Az uj páríoktatási évben tegyük jobbá a tananyagellátást

A pártoktatási évad megindítása minden évben jelentős esemény a pártszervezetek életében, s igy fontos, felelősségteljes munkát ad pártszervezeteinknek. A Központi Vezetőségnek a pártszervezetek munkájának és a dolgozók életkörülményeinek szüntelen javítása érdekében hozott határozata, kormányunk programmjának megvalósítása most még jobban aláhúzza a pártoktatási munka jelentőségét. Még gondosabb, még körültekintőbb munkát igényel a propagandamunkának, a párttagság marxista-leninista nevelésének előkészítése, megszervezése, és mint ennek egyik feltétele, a szükséges tananyagok megfelelő biztosítása.

A központi ágit. prop. osztály — mint eddig — az idén is rendszeresen kiad különböző tananyagot az egyes tanfolyamok hallgatói és propagandistái részére, hogy ezzel is segítséget nyújtson a tanuláshoz, illetve a propagandista munkához. Ezt a segítséget természetesen csak akkor tudjuk jól kihasználni, ha gondoskodunk arról, hogy ezek az anyagok eljussanak azokhoz az elvtársakhoz, akiknek a számára készült.

A tavalyi oktatási év megindulásakor igen sok hiba volt ezen a téren. A pártszervezetek egy része a tananyagellátás biztosítására, megszervezésére nem fordított gondot és nem egy pártbizottságnál tapasztalható volt, hogy nem ellenőrizte és nem segítette megfelelően az ezirányu munkát. A tananyagellátás kérdését a pártbizottságok sok esetben csak az alapszervezetekre és a Propagandaanyag Terjesztőre bízták. így fordult elő azután az, hogy egyes hallgatók és propagandisták egyáltalán nem, vagy csak késve jutottak a tananyaghoz, és nem tudtak megfelelően felkészülni a foglalkozásokra. Az ellenőrzés hiánya okozta továbbá azt is, hogy a tavalyi oktatási anyag ellenértékével a pártszervezetek egy része még ma sem számolt el és sok pártszervezetnél elég számottevő az ebből származó felgyülemlett tartozás.

Helyes, ha a pártbizottságok é s pártszervezetek gondolnak az ilyen hibák megelőzésére is és már most, az oktatási évad előkészítése során kellő intézkedéseket tesznek a tananyagellátás biztosítására. Most a legfontosabb, hogy a pártszervezetek a Propagandaanyag Terjesztő által e célra készített tananyagmegrendelő-lapo- kat nagy körültekintéssel és felelősséggel töltsék ki, — különös tekintettel a megfelelő oktatási formára és a szükséges példányszámra — majd ezeket a rendelőlapokat a megadott határidőre küldjék be az illetékes járási, városi, kerületi pártbizottságokra.

A pártbizottságok jelentősen segíthetik ezt a munkát, ha a Propagandaanyag Terjesztő helyi instruktorának bevonásával ellenőrzik, szorgalmazzák a tananyagmegrendelők begyűjtését és az adatok jóváhagyása után biztosítják azoknak a Propagandaanyag Terjesztőhöz való gyors és folyamatos továbbítását.

A pártoktatási év tananyagéi látását megjavíthatjuk azzal, ha a pártbizottságok és a pártszervezetek megerősítik, illetve kiegészítik a már meglévő anyagfelelős hálózatot és ezzel nagyban biztosítják az egyes anyagok szervezett útját. Fontos, hogy ezeket az elvtársakat a pártbizottság, illetve a pártszervezet ágit. prop. titkára rendszeresen tájékoztassa és beszámoltassa munkájukról, továbbá ellenőrizni kell azt is, hogy a tananyagok ellenértékének elszámolása rendszeresen megtörténik-e.

Feltétlenül helyes az a törekvés, hogy minden hallgató és minden propagandista előre tudja, hogy a tanév folyamán kitől fogja kapni rendszeresen a szükséges tananyagokat. Tehát minden párt- szervezetben ismernie kell a tagságnak a kiadványok kezelésével megbízott elvtársat, továbbá annak a propagandistának, vagy tanfolyambizalminak, akit a tanfolyam megbíz az egyes anyagok beszerzésével, feltétlen tudnia kell, hogy melyik az a pártszervezeti, vagy pártbizottsági anyagfelelős, akivel egész évben a kapcsolatot kell tai'tania, akitől kapni kell a tananyagot és akinek rendszeresen el kell számolnia. El kell érni, hogy a tanév megindulásakor az első összejövetelen, de az év közben is rendszeres időközökben a tan- anyagellátással kapcsolatos kérdések megbeszélése helyet kapjon.

Végül, de nem utolsó sorban fontos az, hogy a pártoktatási évad tananyagellátásának tudatosítása érdekében felhasználjuk a most folyó propagandista tanfolyamokat, a különböző ágit, prop. értekezleteket, az üzemi sajtót és kihangsúlyozzuk, hogy a tananyag terjesztésének helyes, jó megszervezése hozzájárul a pártoktatási év sikeréhez.

KÉT ETREND

A Nemzeti Ujaág 1985. április 28-i számúi cm Boldizsár Iván helyszíni riportot írt egy Hssamel- léki faluból. .Egy hétig voltam vendége egy mezőgazdasági murilcás csa- ■ Idájánál; — írja többelc között Bol. dizsár elvtárs —, óráról órára, mos. dulatról mozdulatra azt tettem, amit ők. Természetes, hogy velük ültem az asztalhoz és ugyanazt ettem, amit házigazdáim. Ezt az étrendet mutatom most be minden változtatás és minden hozzáfüzés nélkül...

Csütörtökön: reggelire egy karéj vöröshagymás kenyeret ettünk. Ebédre egy tál étel volt; úgynevezett „sürüleves“. amely átmenet a leves és a főzelék között. Zsír nem volt otthon, azért olajjal rántották be. Velejét tört burgonya alkotta. Kevés kenyeret is aprítottunk bele. Vacsorára sültlcrmipli volt.

Pénteken.: reggelire — igen hűvös nap volt — szaharinos teát kaptunk. Természetesen ugyanabban az edényben forrázták le. amelyben tegnap az olajosételt főzték. Ebéd: káposzta-„főzelék“. Azért idézőjelben, mert mára az olajjal is takarékoskodni kellett, ezért csak vízben főz. tél; ki és kevés lisztet öntöttek hozzá. Vacsorára ugyanaz. mint tegnap: sültkrumpli.

Szombaton: reggelire a kenyeret napraforgóolajjal ízesítettük. Ebédre rá/ntottlevest ettünk. Ma második

fogás is volt: bcrsóföselék. Ami ebből maradt, az jutott vacsorára.

Vasárnap: reggelire lefölözött tej volt. Az ebédet már előre ígérgették és nagyban titkolóztak előttem, hogy milyen finom lesz! Amit elv. szőr vézna csirkének ettemy arról beszélgetés közben kiderült, hogy — galamb. Még pénteken fogta a nagyobbik lámy. Azóta tartogatták s egész finoman éreztették velem, hogy ez egy kicsit az én tiszteletemre történt, különben bizony — eladták volna. Vacsorán'a egy fél bögre tej jutott még mindenkinek kenyérrel.

Hétfőn: reggelire nem volt semmi. A háziasszony mérgelődött, hogy tegnap vacsorára nem kellett volna meginni a maradék, tejet, de vigasztaltam, hogy az amúgy is jó né- hány nap os tej reggelre biztosan meg- savanyodott volna. Ebédre ,,cibere' leves volt. Ezt cukorrépából készítik és kenyeret aprítanak beié. A kenyeret kölcsönkérték. Vacsorára sülttököt kaptunk.

Kedden: reggelire kukoricakenyér volt, ebédre kukoricadara, amihez ismét kukoricakenyeret ettünk, őröl- nivaló búza nem volt már otthon, ezért bejelentették, hogy míg egykét napszámhoz nem jutunk, csak kukoricakenyér kerül az asztalra. Vacsorára sósvízben főtt krumpli’' ettünk.

A Koleszov-módszer sikeres alkalmazásáért

Arról már beszámoltunk, hogy a nagykanizsai MASZOLAJ Gépgyárban igyekeznek mindjobban kiszélesíteni a Koleszov- féle szélesvágás bevezetését. Nagyobb eredményeket azonban csak akkor érnek el, ha már elkészítették a késköszörülő készüléket. Novath mérnök, aki egyike volt azoknak, akik a Koleszov- módszer gyors bevezetése mellett törtek lándzsát, rövidesen befejezi a készülék összeállítását s ezzel lehetővé teszi a kések szériában való gyártását. Azonban, hogy az uj módszer útjába ne gördüljön akadály, már az eredetileg tervezett készülék teljes befejezése előtt egy egyszerűbb készüléket bocsát a dolgozók rendelkezésére. Ezáltal a köszörülésnél mutatkozó nehézségek áthidalhatók lesznek.

Már pontosan kikisérletezték, hogy melyik gépeknél alkalmazható sikerrel a Koleszov-módszer. Azt, hogy milyen munkadarabok dolgozhatók fel szélesvágással, már ismerik a dolgozók. Egyébként is, ezt könnyű megjegyezni. A munkadarab nem lehet hosszabb az átmérő tízszeresénél. Ellenkező

esetben nagy a rezgés és a felület hullámos lesz.

Újabban egy újfajta Koleszovkés bevezetésével is kísérleteznek. Láng Emil főtechnológus elmondotta, hogy a kést Diósgyőrben sikerrel alkalmazták. A szerszám, amiről szó van, egy tompaszögben hajló, rugóval ellátott kés. Előnye, hogy teljesen sima felületet hagy. A kísérletezés állandóan folyik, cél, hogy olyan munkadaraboknál is alkalmazhassák a szélesvágást, amely eltér a fent megjelölt mérettől.

★

Láng Emil arról is beszélt, hogy a Gépgyárnál hiányosságok vannak a szerszámok körül. Ennek az oka abban keresendő, hogy régebben a szerszámokat nem gépre, hanem emberre adták ki, igy aztán előfordult, sőt általánossá vált, hogy a dolgozót, ha másik gépre helyezték, a szerszámait is vitte magával. A kisebb géphez kiadott szerszámokat nagyobb gépeknél nem alkalmazhatták, ilyen esetben azok a szekrénybe kerültek és ott vártak további sorsukra. Ez a helytelen eljárás volt az elindítója a gyakran előforduló szerszámlopásnak is. Ha egyik-másik dolgozónak hiányzott a szerszáma, elvitte a másikét, ugyanekkor az ilyenformán megkárosított dolgozó ugyancsak az alkalomra várt, hogy a hiányzó szerszámot valamelyik szaktársától mielőbb beszerezze.

Ne ítéljék tétlenségre a szerszámokat. Az a szerszám, amely a szekrényben pihen, nem hoz hasznot sem annak, aki pihenteti, sem pedig a Gépgyárnak, amely ezáltal nehezebben tudja teljesíteni a tervét.

Leltározzák fel az összes ldnt- lévő szerszámokat. Állapítsák meg, mennyi szerszám rejtőzik a szekrényekben s ezeket adják ki ne a személyekre, hanem a gépekre. Ezzel kiküszöbölik, hogy a gép a dolgozó távozásával szerszám nélkül maradjon.

Ugyancsak helyes eljárás lesz, ha bevezetik a bárcákra kiadott raktári szerszámok szombatonként történő beszedését. Ez mindössze néhány percet vesz igénybe, tehát nem veszítenek időt. Ellenkezőleg. Nyernek, mert felszámolhatják a szerszámhiány okozta kieséseket.

HOZZÁSZÓLÁS HORVÁTH ELEK ELVTÁRS SZEPTEMBER HÓ 4-ÉN MEGJELENI ÚJSÁGCIKKÉHEZ

Horváth elvtárs cikkében felveti, hogy területi bizottságunk választott üb-elnököt és ezzel megsértettük a szakszervezeti demokráciát. Az igaz, hogy a szakszervezeti demokrácia nemcsak a Tatarozó Vállalatnál, hanem egész Vas és Zala megyének központi kérdése. Központi kérdés a szakszervezeti demokrácia kiszélesítése és a kollektiv vezetés megteremtése. Hogy ezt a kérdést súlyosan megsértettük, ebben egyetértünk, s ezen sürgősen változtatni fogunk. Azzal azonban nem értünk egyet, hogy az üzemi bizottságot a területi bizottság választotta meg. A választást a küldött közgyűlés végezte. Ezen a választáson az igazgató elvtárs is résztvett. Területi bizottságunk csak javasolt a központból egy elvtársat, aki helyi lakos. Azonban ezt központunk hibájából nem tudtuk megoldani. Tekintettel arra, hogy Horváth elvtárs felveti, hogy nincsen az üzemben szakszervezeti munka, ezért nem területi bizottságunk a felelős. Az előző területi bizottság nem végzett ilyenirányban jó munkát. Ahhoz, hogy a szakszervezeti munka megjavuljon, megerősödjön, szükséges az igazgató elvtárs és a műszaki dolgozók fokozottabb segitsége is. Mi úgy igyekeztünk az üzemi bizottságot megerősíteni, hogy központi elvtársat javasoltunk, mivel mozgalmi téren tapasztalatokkal rendelkezik. Jelenleg az a feladatunk, hogy a vállalatnál a tagság előtt megszavazott üzemi bizottságot, annak vezetését megszilárriit- suk és a szakszervezeti munka színvonalát emeljük.

Novak Jenő

Építők Vas-Zala Területi Bizottságának elnöke, v i v - ví v=; ví *. í vi vt v í x x ; í

A határidő — és a fényképészrészleg

Nagykanizsán nagyon sok az amatőrfényképész. A felvételeket előhívás és kópiakészités végett az OFOTÉRT-hez viszik. Az OFOTÉRT, miután a íényképészrészleggel olyan a megállapodása, hogy az átadott filmeket 48 órán belül előhívják s elkészítik a másolatokat — az amatőröktől azzal az ígérettel veszik át, hogy két nap múlva megkapják a képeket. Persze, a képeket nem kapják meg azon egyszerű oknál fogva, mert azokat a Kisipari Szolgáltató Szövetkezet fényképészrészlege nem 48, hanem sok esetben 120 óra alatt késziti el. A határidő kitolódását nem „az inkább lassabban, de jól“ elv szem előtt tartásának kell tulajdonítani, mert a képek bő tápot adnak a minőségi kifogásoknak.

Ezelőtt jobban dolgoztak a fényképészek. Mi az oka, hogy a munkájuk lassúbb és emellett minőségileg is gyengébb lett? Ezt már az OFOTÉRT és a nagykanizsai amatőrfényképészek régen észrevették, most már vegyen tudomást róla Vastagh Béla is, a fényképészrészleg vezetője.

Több tisztaságot a vasúti kocsikban

Szeptember 5-én, a Szombathely felől jövő vonaton, amely 9.45-kor indult Zalaszentivánról, az egyik kocsiban a következőket tapasztaltuk: A padlón nagyon sok volt a szilvamag, almacsutka, almahéj, tojáshéj és cigarettavég. Ez nemcsak a koesitisztitók hibája, hanem arra is vall, hogy az utazóközönség egy része maga sem törődik a tisztasággal. A vasút több gondot fordítson a kocsik tisztántartására s ebben a törekvésében segítse az utazóközönség is azzal, hogy nem szórja el a szemetet.

i < ; í í í > < ; í > < > i ; : ; : z < í í - < "

Szerdán tiszta Franck-kávéból készült ká-vét ittunk beleaprítotl ku- koricakeny érrel. Ebédre paprikás, krumpli volt. Vacsorára sült krumpli". ★

Történt mindez időszámításunk 1055. és Horthy uralmának 16. esztendejében.

Mit tettek az akkori rendszer urai a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében? Semmit, az első világháború után az ország nem hevert romokban. Azt a rengeteg erőt és anyagot, amit mi a fasiszta háborút után a romok eltakarítására és újjáépítésére fordítottunk, ők nem a lakosság életszínvonalának emelésére, a városi és falusi dolgozók életének javítására fordították, hanem luk. szuspaloták építésére, külföldi utazgatásokra, főúri dőzsölésekre. Az az Eszterházy gróf, amelyik a Szaharából hozatott rengeteg mennyiségben homokot a birtokára, hogy valóságos szaharai homokon készüljön versenykocsijával a sivatagi versenyre, nyilván 'nein gondolt arra, ho. gyan is néz ki egy dolgozó étrendje. Nem gondolt arra, hogy az Eszter- házy.birtokon dolgozó cseléd hogyan miből termeli újra munkaerejét. A cselédeik verítékéből származó hatalmas összegeket öle egész más célokra fordították.

Párnmk, kormányunk minden erejével azért harcol, hogy a dolgozók életszínvonala minél jobban emelkedjen, Erről tanúskodik a mostani nagyarányú árleszállítás, de erről

tanúskodik a dolgozók konyhája is.

Tóth Jenőt, a lovászi mélyszivaty. tyu javítóműhely dolgozóját is megkérdeztük többek között, milyen volt az egyheti étrendjük. Tóth Jenő nem dicsekvő ember, most sem akart eldicsekedni azzal, hogy naponta mit esznek ebédre és mit esznek vacsorára, de a további unszolásra azért mégis csak megoldódott a nyelve.

— Hárman vagyunk — kezdte. — A disznónk most hízik. Már megvan 60—70 kilós s az olcsó kukoricából felhízhat akár 200 kilóra is. Persze, ebből csak később lesz hús. A hétfői ebédünk mégis húsleves volt és zöldbabfőzelék tejfölösen és fasírral. TJtána sült-tészta. Kedden karfiolleves és dióstészta. — A szerdai ebéd nem jutott eszébe, de a többit sorjában elmondta. Nem di. csekedett, de azért a,zt nem tudta elhallgatni, hogy szombaton is fasi- rozott volt burgonyával és uborkasalátával. Vacsorára hideg felvágottat vagy pedig tojásrántottát fogyasztottak. Sok esetben azonban úgy készítette az ebédet az asszony, hogy abból vacsorára is maradjon. A jól elkészített, tápláló zöldfőzelék, esetleg a pörkölt tarhonyával vagy nokedlival vacsorára sem meg. vetendő dolog. Mindez nyolc évvel felszabadulásunk után, néhány nappal az árleszállítás előtt történt.

Megnéztük az étterem heti étrendjét is. Azt, hogy az étel ízletes és bőséges, tapasztalatból tudjuk. A dolgozók túlnyomó része az

étteremben ebédel. Azt mondják, hogy ilyen olcsón, mint ahogy itt megkapják az ebédet, a legjobb háziasszony sem tudná előállítani.

Nézzük tehát, hogy néz ki a heti étrend:

Hétfő: húsleves, paradicsommártás, hús és burgonyakörit és.

Kedd: zöldbableves, tepertőspogácsa és gyümölcs.

Szerda: paradicsomleves, sertés- sült burgonyával és uborkasalátával.

Csütörtök: karfiolleves, zöldbabfőzelék felsálszelettel.

Péntek: csontleves, fasirozott burgonyával és paprikasalátával.

Szombat: burgonyaleves, turóstész. ta és szőlő.

Vasárnap: zöldségleves, rántott sertéshús burgonyával és salátával, azonkívül almás- és turósrétes.

~k

A Fúrási Vállalat konyhájáról nem beszélünk külön. Elég, ha art elmondjuk, hogy három napon át egymásután csirkét ettek. Egyszer paprikásán, másszor töltötten. A bér osztály vezetője, Csóka János zúgolódott is s nem fogyasztotta el ct második fogást. Azt mondta, micsoda peches ember ő... már harmat dik napja mindig püspökfalat kerül a tányérjába.

Abban a régi — egyesek szerint' „jó világban“ — örült volna Aj tiszamellélii mezőgazdasági munkás, ha csak időnként juthatott volna is egy.egy jő püspökfalathoz.