Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-23 / 197. szám
M AZ ÉPQLÖ kommunizmus ORSZÁGÁBÓL » Uj gyógyintézetek Cs'eljabínszkban EMELKEDIK AZ ÉLELMISZERIPARI CIKKEK GYÁRTÁSA A SZOVJETUNIÓBAN. Az ötödik ötéves terv előirányozza, hogy a Litván SzSzK-ban 3-9-szere- sére, a Lett SzSzK-ban 80 százalékkal, az Észt SzSzK-ban pedig 85 százalékkal emeljék a halfogást. Ezekben a köztársaságokban jelentősen ki- szélesedett a működő halfeldolgozó üzemek hálózata és új üzemek is épülnek. A képen automata olajtöltő.gép a ventszpili halfeldolgozó kombinátban. ’ (Lett SzSzK. Foto: A. Agapov.) x >i{ ;•< y: r // A „száj re (KŐMŰVES VOLTAM) Irta: Wiech Az írószövetség Humorista Szakosztályának egyik ülésén Jan Szelag ci következőket mondta: — Az iró, de különösen a humorista nem csupán az 'íróasztal mellől írhat a munkások és parasztok életéről. Minthogy a többi felszólaló is hasonló véleményének adott kifejezést, én is elhatároztam, hogy munkahelyükön keresem fel a dolgozókat és a közlük szerzett élményeimről írok majd. Sokai utazgatni nem akar ódzott* s mivel itt Varsóban lépten-hyomon építkezésekbe ütközik az ember, elhatároztam, hogy kőműves leszek. Hogy a számomra szokatlan környezetben nehogy bizalmatlansággal fogadjanak, felkerestem Mucha mestert, hogy leg- . alább nagy vonalakban megismerjem .a köművesség legfonto. sabb tudnivalóit- Mucha mestert időtlen idők 1953« aug. 23. Vásárnál). óta ismerem. Nyáron általában építkezéseken dolgozott> ősszel káposztivágó guillottinjával járt házról-házra, télen pedig a zsib- árus piacon árult karácsonyfákat, meg sült tököt. De már hosz- szabb idő óba nyugalomba vonult az öreg, s Varsó egyik külvárosában lakik a gyerekeinél. Barátságos vendégszeretettel fogadott. Amikor teljes őszinteséggel előadott kérelmemet meghallotta, rövid gondolkozás után a következőket mondta: — Én nem hiszem* hogy magának sikerülne a varsói kőműveseket falhozállítani. Ezért a kis zriért, ha emberére talál, kaphat egy mcllporf- Ám ha mégis megpróbálja, csak magára vessen! — A kőművesek között vannak elsőrangú melósok. akik az állványokon húzzák a falat és másodrendűéit, a „vakondoku, azaz olyanok, akiic az alapozást csinéil- ják. Ezek között inkább lehet fusermunkát végezni, hiszen a föld alatt nem derül ki- A falakon dolgozó azonban szakember a jaCseljabinszkban ebben az évben sok új gyógyintézet kezdte meg működését. A legkorszerűbb gyógyászati berendezéssel látták el ;a traktorgyár kórházának sebészeti osztályát, e hengerészek poHklinikáját, e 300 ágyas városi kórházat és két gyermekkórházat & Sztálin-, illetve a LenLn- kerületben- Most építik a fémkohászok, a „Cseljabmetallurgsz- troj’‘ tröszt építőmunkásai és a gépgyártók poliklinikáit. i ? V. VA V**. VA Vt V '. VA V AV4 VA ] vó.ból! Az ilyen ott áll az állványzat tetején, vakolóval kalapál a téglákon és közben ordítja: „Ide a téglával, gyerünk a ragaccsal“... — Miféle ragaccsal? —• kérdeztem csodálkozva. — Ragaccsal, azaz habarccsal. Ez olyan szakkifejezés. Rögvest felírtam jegyzetfüze- lembe a jellegzetes szakmai mű. szótA „trógerek“ szaladgálnak, mint a hangyák. Cipelik a téglát, a habarccsal teli ládát — a magamfajta szakember pedig csak áll és gleicholja a falat. — A „trógereknék“ a „mánku segítenek- Vidéki lányok ezek, akik az építkezéseken riszálják magukat. Az igazi szakember néha megveregeü lapockájukat vagy megcsipdesi őket. Lázasan jegyeztem. — A munkára a „főlágósH, vagy „csősz“, másképpen pallér ügyel fel. Ha már esteledik, cda- kiált a munkásoknak: ,,Kaptok majd egy lityit, csak gleicholni szaporán, nemsokára fejrontot csinálunk”- Megy is ám ilyenkor a munka. Az érdekes újítási ötletet is feljegyeztem a többiek közé. — Munka után összeszedik a ,,szdjrét“ a kőművesek— Hát az meg micsoda? — A S2ajré?_ — Hát úgy, van, Az „ODN'1 beporzógép, amelyet röviddel ezelőtt még nem ismert a mezőgazdasági gépgyártás. Ez a beporzógép megelőzi a gyapotszedőgép munkáját. A gyapotot, amelynek tokjai beértek, behintik vegyi anyaggal, aminek következtében elveszti leveleit és alkalmassá válik arra, hogy a szedést géppel végezzék el. A képen a beporzógép munkáját láthatjuk a taskendi terület „Kommunizmus" kolhozában. (Foto: I. Aronsz.) ? :=í x í; ;í x x j-.< í< x x x x xxx x x x x hogy begyújtáshoz szükséges fa nélkül a régi kőművestörvény értelmében rendes melós haza sem megy. ’> — Miután kőműves szótáromat ezzel a sajátos meghatározással kiegészítettem, kölcsön kaptam Much mestertől egy mé.sszel összespriccelt munkásruhát. A szolgáhiírakész házigazda még egy kis gipsz-port is szórt rcám. Most már jelentkezhettem munkáira. — Felvételem könnyen ment- Nem csoda, munkaerőhiány van — Először a villany felvonót kezeltem. Ez a szerkezet szállítja, a tégláit és a habarcsot az emeletekre- Kissé csodálkoztam ugyan, hogy nem látok téglahalmokat és .matteresládákat cipelő „trőgero- kal“ és hogy álltaidban minden egészen másképen v\an, mint ahogy jegyzeteim alapján lennie kellene, de nem maradt időm, hogy ezen töprengjek. Az építkezés lázas üteme magával ragadott. Három nap múlva már előléptettek. Egy „kőműveshármasban'1 leltem segédmunkás- A negyedik napon, amikor önmagámmal elégedetten éppen egy . nagy „száj- rét” raktam össze, hallom, hogy két fiatal munkás egy téglarakás mögött rólam beszélget. — Gyanús alak ez az új em bér. És milyen pocsék a beszéde! — mondta az egyik. .— Alkoholizmust terjeszt. Ál landóan „lityiket1’ követel az áll- ványra — tette hozzá u másik. — A vidéki szakiár,sakat versekkel sértegeti ..- „ — A női brigád tagjait „mánknak” csúfolja és háborgatja, őket. Az egyik majdnem rásózott a lapáttal. — Általában mindenkinek elege van belőle. — És még hozzá fát lop. Ezzel azonban kitöri a nyakát■ — Úgy ledobtam a „szájról”, mintha parazsat tartottam volna a kezemben. — Mit gondolsz, szabotör? — kérdezte az egyik munkás. — A, dehogy. Csak egy kissé ütödött. Beszélgetni kellene vele, úgy őszintén. Kár volna csak úgy kiebruclalni, hiszen embert lehet, még belőle faragni. Van érzéke a munkához■ Egyszerre tíz tégla alá véig ja. a habarcsot. Jó szakmun- káis lehet. ■. Lopva hazaszöktem. Töröm a fejemet, hogy holnap bemenjek-O, vagy sem. Azt hiszem, mégis elmegyek, hiszen ott az író valóban az élettel találkozik, bár egészen más élettel, mint amilyet Mucha mester festett elém. I Egy falusi áruházban S ztreleckoje csuvas falu, lakói a ,.Bu.gyónni f’-kolhoz tagjai, _ Ez a kolhoz nem olyan gazdag, mint mondjuk a vurnari kerület hires „Sztálin”-kolhoza, de szegénynek se ■mondható. A kolhozparasztok tavaly munlca- egységenkint három kiló gabonát és három rubel ’készpénzt kaptak. A kolhoz évröl-évre fejlődik, erősödik gazdasága, s ezzel együtt növekszik a kereslet a falusi áruház különböző árucikkei iránt. Az egyik kolhozparasztasszonytól hallottuk: — Nem panuszkodhatom, a mi boltunk- ' bah van mit vásárolni... Ha bemegyünk az áruházba, meggyőződhetünk arról, hogy az asszonynak igaza van. A kirakatokban és a ragyogóan tiszta, tágas., ■napfényes helyiségben a különböző árucikkekből bő választék áll a vevők rendelkezésére. Vám itt rádió és gramofon, ágy és kerékpár, szekrény és szék, készruha és selyemszövet, óra és illatszer egyaránt. Elbeszélgetünk Jekatyerina Ivanovna Trunovszkaja elárusitónővel a vásárlóközönség érdeklődéséről. — Minden árucikk kelendő. Szamovárból alig maradt néhány a polcon. Szétkapkodták a kerékpárokat is, sürgősen kell ismét rendelnünk. Rádióból soha nincs elég, főképpen az olyan olcsó és faluhelyen jól használható készülékekből, mint a „Tulok rádió. A tanítónők női kerékpárokat, a fiatal kolhozparaszt- lányok karórákat kértek. Sztreleckoje falu mintaszerűen berendezett falusi áruházában önkéntelenül eszünkbe jutottak a régi, pusztuló félben lévő, roskadozó falvak piszkos, szűk boltocskái, amelyekben a parasztasszonyok csak a legszükségesebbet — a sót, a gyufát, a petróleumot és a lámpabelet tudták megvásárolni. Nem is olyan régen: 35 évvel ezelőtt... A csuvas falu dolgozói most bőségben élnek, pénzüket hasznos és szép dolgokra költik s a falusi áruház mindenben kielégíti igényeiket. (F. Krctvcsenkoji Jön a beton! ’ *f‘ön a beton! A Kujbisevi Vizierőmű építkezésénél szájról-szájra járnak ezek a szavak. Azt jelentik, hogy az építkezés kezdeti szakasza immár befejeződött: az előkészítő munkálatok felváltják az igazi építkezési munkák. Azért ásták két és fél éven keresztül a hatalmas gépek az alapgödröket a Volga két partján, azért épültek a védőgátak, hogy megkezdődhessék a vizierőmű épületeinélc, a gátnak, a zsilipeknek tulajdonképpeni felépítése. Elsőnek az első zsilipet helyezik majd üzembe: már teljes gőzzel folyik a betonozása. Mintegy százezer köbméter betont dolgoztod már be. Megkezdték a műnkéit a, be- tonszivattyuk, amelyek csőrendszeren keresztül továbbítják a betont felhasználási helyére, így aztán nem kell utat építeni a betont szállító billenő gépkocsik számára. Az előkészítő munkálatoknál a kotrógép a főszereplő. A betonozásnál és végszerelésnél a különböző emelődaruk — toronydaruk, portáldaruk, híddaruk — veszik át a vezetőszerepet. Nemrégiben érkezett meg az építkezésre a daruóriások leghatalmasabbika: a kábeldaru. Két toronylába van, mindegyik 5U méter magas. Egyik toronylábat az első zsilip alapgödrének balpartján, a másikat a jobb parton veti meg. A két part között a távolság 370 méter. A két toronyláb között a kábelen hívül teherhordó kocsi is függ, amely tetszés szerint mozgatható. így aztán a daru a 15 tonnás terheket a hatalmas munkaterület bármely pontjára elszállíthatja. Azért a „jó öreg“ kotrógépek sem maradtak még munka nélkül. Egyre tovább mélyítik az alap gödröt, amely máris jóval mélyebb a Volga fenekénél. Négy méter hiányzik még a vizierőmű alapgödrének teljes mélységéhez. Ha azt elérik, elkövetkezik a vizierőmű alap- ^ kövének lerakása. (A Lazarev) A Lenin-, a Hodzsiabád- és a Marh ama t-kerül ete k (An gyizsáni- terület) számos kolhozfalujában az utóbbi időben több kolhoz elhatározta, hogy széles körben alkalmazza a gázt a gyapot szárítók fűtésénél Ez lehetővé teszi, hogy jelentősen meggyorsítsák a szárítást és hamarább átadhassák a gyapotot , a gyapettisztító üzemeknek.-k A leningrádi munkavédelmi intézet. — Az intézet laboratóriumai a gyári és üzemi szakszervezetekkel, a társadalmi munkavédelmi bizottságokkal együttműködve állandóan figyelemmel kísérik a munkaviszonyok állapotát. A képen az intézet vegyészeti laboratóriumát láthatjuk. A laboránsok meghatározzák a levegőpróbákban az ártalmas gázok jelenlétét. A levegőpróbákat az egyik leningrádi vállalatban vették. (Foto: I. Aronsz.) Az Uzbek falvak gázellátása
