Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-20 / 195. szám
AZ ÜNNEPI VÁSÁR ELSŐ NAPJA Teli a polc t— tessék választani A zalaegerszegi Ruházati Szövetkezet boltjában 1 órával a megnyitás utált már három és félezer Ft értékű ruházati cikkeket vásároltak a doki azok. — Leginkább a téli női fehérneműt keresik a dolgozók r— mondja a bolt vezetője. A holt dolgozói sziveden szolgálnak felvilágositással ás megmutatják az árukait akkor is, ha egyelőre csak érdeklődik egy-egy dolgozó. A nagykanizsai Kiskereskedelmi Vállalat 29. számú boltjában délelőtt ti? óráig már pyol<> ezer forint értékű árut adtak ej- Begink.ább itt is ai téli-őszi kötöttárut keresik. Teli a polc, van mit vásárolni! nem kell félni, hogy elfogy, gondoskodtak arró', hpgy minden érdeklődést kielégítsenek. A népbolt előtt, ahol az élelmi cikkeket árusítják, állandóan nagy tömeg áll- Van itt sonka, paprikás szalonna, kolbász* osá- szárhus, felvágott, citrom, !gyü- mölcs és minden, ami szemnek- szájnak tetsző. Nem győz a _ látogató betelni még a nézésével teem. Nehéz a választás. A vásár több részén lacikonyhák árulják a frissen sültet. A vá£átr élttermi kórlhelyiségóban két bográcsban naphosszait fői a friss halászéFOGY Á BU1QR A zalaegerszegi Butorértéke- sitQ Vállalat pavillan la előtt már a kora délelőtti árúkban egymást érték a dolgozók. Elégedetten nézegették a kiváló minőségű konyha- és szobabútorokat. Az árnsitáMal megbízott dolgo, zók szívesen és udcuNuvSön adnak választ minden kérdésre- a páni Ilon flőtt mind többen gyűlnek össze: kezdődik a vásárlás. Simon Qézáné nagyapjával nézegeti a konyhabútorokat. — Már a múlt héten akartunk venni konyhabútort — mondja Simon né — de tudtuk, hogy az ünnepi vásáron nagyobb lesz a választék’ azért vártunk. Most a legszebb garnitúrát választották, ki magukmk' 2.500 .forintba kerül. Néhány pere múlva boldog megelégedéssel nézegetik már sajátjukat, csinos konyha lesz belőle, az bizonyos>• fél 10 felé jár az idő, amikor már ? garnitúra, konyhabútort, 4 sezlont és több. apró bútordarab bot adtak el a. Bútorért ékesítő Vállalat, dolgozói Bevétel 2Q-50Q forint, ÜJDQÜSaS; fl lOJiSSYlÍMÖLCS »Nagykanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet“ hirdeti az egyik pirosra festett tábla, A minőségi zöidségarut a vásárló közönség nagy csoportja veszi körül. Újdonságot hozott a tsz a vásárra. A gyönyörű, egészséges paradicsom és paprika között ott díszük a tsz büszkesége, a lojásgyü- males. A kérdések sorozatává! árasztják el a tsz tagjait. „Milyen ize van, hogyan készítik el, hogyan termesztették?“ A tsz egyik tagja elmondja, hogyan kell a tojás- gyümölcsbol Ízletes ételt készíteni. A mi vidékünkön ezt a növényt fekete csodának nevezik. =* mondja a UörüláHőknak egy ember, — Még nagyon kevés helyen található ez a gyümölcsfajta. Az ünnepi vásárnak ezt az újdonságát eddig egyedül a nagyüzemi gazdálkodás volt képes te? mesztepi. Azért is hozott belőle a tsz a vásárra, hogy ezzel is bebizonyítsa a szövetkezeti gazdálkodás ma- gasabbrendüségét. í JUTintha a bőség szarujáról szóló régi mese elevenedett volna meg. De ez yiost nem t ■*r+ mese, nem képzelet játéka- Hatalmas, husz-harminc méteres pavillonok áruival ros- , kadozá polcai csalogatják a vevőket. De nem is kell sokat csalogatni. Valóságos ember gyűrű j veszi korül valamennyi elárusító helyet. A népboltok, földmüvesszövetkezeti boltok, vosbolto.k, I italboltok dolgozói már a megnyitás első órájában alig győzik az árusítást. A pultokon J végszámra kiterítve szebonél-szebb selymek, ruhaszövetek, kartonok, flanelek, zsorzsettek, pikék, krepdesinek. Van miből válogatni bőven. És ha a hu&zadik sem tetszik, az elárusítók udvariasan mosolyogva teszik le a vásárlók elé akár a huszonötödik, vagy harmincadik fajtát, De rossz is a kifejezés. Tetszeni mindegyik tetszik• 4* inkább, a nehéz, hogy ások szép közül kiválasszák a legeslegszebbet „ De nemcsak a textilesek elárusítói vannak a vevők ,,osiromgyürüjébenf<. Ugyanolyan forgalom van a cipőboltok körül is. Az ember szinte csodálkozik, hogy a nagy, hangzavar-, ban megértik egymás szavát a vevők és elárusítók. Pedig megértik. Ezt bizonyítja, hogy a vásár megnyitásának első órájában már „foghíjasadnak* a polcok. Persze nem kell félni, hogy aki később jön, annak nem lesz. A raktárakból egyre hordják és hordják az árut. A z ember áll a vásár forgó zsivajában és nem téliét rőt a, de egy régi kép elevenedik meg előtte. 1945. Üresen tátongó boltok, üresen ásító kirakatokkal. Rom, korom és piszok. Áru,'legfeljebb minden negyedik, ötödik üzletben. De kik a vásárlók? Dollár és aranyspekulációval foglalkozók, kulákok, akik az utolsó ruhát is lelmzták a városi dolgozóról egy kiló zsírért. És ma. 1953-ban, nyolc év alatt olyan áruböséget ter emtettünk, amire valóban a legmerészebb képzelet sem gondolt. Csak, a?o,k tudták, hogy mi lesz itt néhány év. múlva, akik elindították a harcot az ország újjáépítésé,ért,' akiknek zászlójára már 1945-ben az volt írva: Harc a kizsákmányolás ellep, harc a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Ez a vásár a dolgozók vására, Azobé, akik a párt szavára hallgatva küzdöttek, dolgozlak, harcoltak, hogy szebb legyen az. élet és mindig jobb, mindig több és olcsóbb áru jusson a dolgozóknak. Ez a vásár a felszabadult, magának épitö, termelő boldog nép igazi ünnepi vására. I • á»t ♦;».« ♦ Sokan keresik a kisipari cipőket A zalaegerszegi Népbolt Vállalat cipőpavillonja előtt egymást érik a vevők- Ott van a vevők között Vizei Rozália geUénházl dolgozó- Figyelmesen vizsgálja a szebbnél szebb, cipőket. Egy pár barna, félcipőt kiválaszt magának, megmutatja ismerőseinek, aztán felpróbálja. Tetszik a mutatós kisipari ké- szitményü Cipő. Blokkot kér, aztán fizet. Boldogan mondja U-- merőseínek- hogy alig várta aa ünnepi vásár napját. Tudta, hogy bőven lesz itt választék ci-- pőben is. Nem js csalódott* „PRAKTIKUS“ VÄSARIOK Kél dolgozó paraszt figyelmesen vizsgálja a vasekéket. ■!-- Nézd — mondja az egyik —, lehet állítani. De már keze a csavarokon van, állítja az ekét. Csoportokban gyűlnek köréjük az emberek, mindenkinek van valami kérdése, legtöbben az árát kérdezik. A kéf vásárló már kívülről tudja az árát, — 518 forint ■*— mondják- Valaki megjegyzi, hogy a vaseke nem felel meg a dombos vidékeken. A vásárlók éles vitába szállnak vele. Már hogyne felelne meg, hiszen 1b kilós az eke, A két vevő fizet, a csoport tagjainak jórésze ott marad, tovább vizsgálják az ekéket, itt » vásárlásra az alkalom és itt a szántás ideje. A városban a benszülött szeme számára is szembetűnő a vagy forgalom, A vásárból visszajövök, között nem látni embert egy pár cipő- ruhaanyag, kisebb-nagyobb csomag nélkül. No, de bármennyire is vásár a vásár, az üzletek sem lettek mostoha gyerekek. Tele látogatókkal zsibongónak. a testit- és ruházati boltok, a népboltok egyaránt. Itt is tévéződnek a karoskosarak, a szatyrok• Az utón pedig, egymás követik a társszekerek: textifanyagob cipőt szállítanak a vásárra a gyojr san ürülő polcok fehöbésére. Horn merre van a vásár? Nőm keit idegenvezető,, könnyű, oda? találni: amerre oz emberek tő-, megcsen sietnek, ahonnan az emberek csomagokkal megrakodva tömegesen jönnek. Nem lehet eltévedni! Ki mit akar nyerni? Két forint, egy árutombola-jegy? Hát ez igazán s.&mmiség, És mi mindent lehet nyerni? Egy 125-ös Csepel-motorkerékpárt, világvevő rádiót, paplant, férfi szövetet, női, férficipőtt é§ még felsorolni is sok lenne, Az. optimistábbak 5—IQ darabot is vesznek. És ki nem derülátó, ki nem bizakodó ezen a ragyogó augusztusi napon, itt az ünnepi vásáron? A legifjabb nemzedéktől kezdve a legidősebbekig megróbálkoznak a szerencsével. De ugyan kérem, nem is szerencse ez, hiszen mindenki biztosra veszi, hogy nyer. Az optimizmus világrekordját az a fiatalember vitte el, aki 5 darab jegyet vásárolt, azután mindegyikre ráírta, hogy melyikkel mit nyer. íme a sorrend: motorkerékpár, rádió, férfiöltöny, hárem darab férfiing, egy pár félcipő. Vannak szerényebbek is. Ä fiataloknak a motorkerékpárra fái a foguk és mindegyik esküszik, hogy azt peejig ő nyeri meg. Néha még ösz- sze is, vesznek, egyik sem hagyja a „jussát.“ Fiatal pár is beáll a jegyvásárlók közé. Valószínűleg jegyesek lehetnek és mostanában akarnak összekelni. Nekik a paplanokra fáj a foguk. Égy házaspár is erre jön. Nekik már biztosan megvan a paplanjuk, mert ők a rádiót szeretnék megnyerni. Nagy nevetés fogadja egy fiatal fiú. fájdalmas kitörését: Most még sajnos csak a kerékpárt nyerhetem meg, mert, fiatal vagyok és. nem kapnék matervezetési engedélyt. Na, de nem baj, — vigasztalja meg magát hamar, — jövőre is lesz ünnepi vásár és. akkor már a motort nyerem meg. »«'■i # HÁROM ARCKÉP A VASÁRRÓL Szandált kér egy falusi fiatalasszonyka. De nem akármilyent Strapaszandái legyen, szép is, de olcsó is. Nincs is baj, ven itt választék bőven. Csakhogy a strapaszandál nem szép, de olcsó. Viszont a szép szandál, ami esakugyan szép, az magától értetődően többe kerül. Az asszonyka a 85 forintos bőrtalpú cipőtől eljut egészen a 230 forintos bőkbe? szandálig. Qtt megáll azon egyszerű, oknál fogva, hogy már nincsen annyi pénze. Elköltötte. Tanácstalanul áíi: a pénze miatt menne, csak a szandál tartja vissza. Látják ám ezt az elárusítók is, hogy az asszonyka szeme már a masáénak tudja a szandált. Tanáccsal kisegítik: Keressen gyorsan egy ismerőst, kérje kölcsön a 15 forintot, odahaza majd elszámolnak. TÍZ perc muiva megvan a pénz, gazdát cseréi a szandál. A kötött áruk boltja előtt parasztházaspár áll. ők már a vásár vége felé tartanak. Hátuk mögött a földön új vödör, benne két pár bakancs, tömött szatyor 3—4 csomag ruhaanyaggal- Férfi kötött-ujast vásárolnak a legény- fiúnak, Válogatnak a szürke., barna, zöld, kék kötött áruk között, Az asszony a szürke mellett köt ki, Az ember ráhagyja: asszonynak nagyobb a gusztusa ilyenhez. Apa és. fia egy termetű lehet, mert az asszony az emberre csak úgy elöl odatartva megpróbálja. Akkor születik meg az asszonyban a gondolat s azért nő, hogy mindjárt mondja w> ' — Még egy ilyent, adjon csak, Begyen kettő. «Jól áll ez az én aptyukomnak is- És olyan huneuUul néz az emberre, mint harminc évvel ezelőtt egy májusi estén. ik Dél van. Ebédidő. A Lacikonyha környékén fogy a friss pecsenye, folyik a sör, a bor, megerednek a nyelvek is- Az egyik asztalnál nagy hangon magyaráz egy férfi ismerőseinek, miközben torkát sűrűn meglocsolja száradás 'ellen: Az úgy volt,, hogy eltörött a lovam lába. Viszem az álator- voshoz, a? megvizsgálja, kezeli, aztán mondja, hogy kész. Egyet iszik a frissen hozott habzó sörből, megnyalja a szája szélét, aztán folytatja: — Kérdem, mivel tartozom? — Az állatorvos, rámnéz, kidülieszti a szemét, mint aki csodát lát ég aszongya: nein olvas maga újságot? gn csak hallgattam, hát ebből meg mi jön ki. Az orvos meg újra kérdezi; Nem olvas maga újságot? — Nem értem ?á viccelni, hát én is újra megkérdeztem: mivel tartozom? — Az orvos, erre igen mérges lett. Hát nem olvasta aszongya, bogy elsejétől ingyenes az állatorvosi kezelés? Erre aztán valamennyien isznak egyet, Ha valami sikerül, ha valami rendjén van, ha megelégedettek --- így diktálja ezt' a többévszázados szokás. Annak meg dehogy lehet ellenállni, különösen itt, az ünnepi vásár derűs forgatagában. Apró képek a vásár első napjáról Ahogy a nap emelkedik felfelé a derült augusztusi égen, úgy emelkedik az italbolt látogatottsága is. Szorgos kezek mérnek, töltögetnek a szamjastorku vásárlátogatók kénye-kedvére óhajtott italból. Ötven év körüli falusi házaspárt kisérünk figyelemmel. Régóta méregetik az üvegeket. A rum után érdeklődnek. —! Van, hogyne lenne. Tessék kérem, félliteres üvegben 31.50 forint és az üvegbetét. — Kiöntjük a mi üvegünkbe (lám, hogy takarékoskodnak) s az asszony már elő is huzza a piroskockás szalvéta alól a literes üveget. Az kotyogva elnyeli a félliter rumot. Az ember meg- zötyköüj kortyint is egyet belőle. Bizonyára megnyerte a tetszését, mert újra szól:-!■- Aggyék még egy féllitert, belefér ebbe az üvegbe. it Egymást érik a vevők a pacsai földmüvesszövetkezet cipőárusiló részlege előtt. Szebbnél-szebb női, férficipők, csizmák, bakancsok között válogatnak a dolgozók. Egy órája nyilt meg a vásár és máris 48 pár cipőt adtak el. Középkorú néni válogat élet- társával. Egy pár bakancsot már félretétettek, de ott van mellette egy dobozban egy pár fekete női Cipő. is. — Blokkolhatok-e, — kérdezi udvariasan az elárusító. — Ne. siessen már, «a inti le az öreg, — hiszen még csak most kezdünk belejönni. Valóban jól belejönnek. Kerül még egy pár férfi félcipő is, de hogy az asszonynak se legyen Óka. a panaszra, ő is kap még wa- gasszáru cipőt is. * 'A zalbty&NMSfi, föddináv^zövet- kezet ötletesen rendezte, be pmülon- jmajc egyvészét. A háttérben gyárépület füstölgő kéményekkel, az emérb,en ,,Beg.^üjtőhelyj-( feliratú, útjelző tábla. Az utón gabonászsákokkal megrakott szekér halad, ayiely, előtt éppen felnyílik a „Sza- bqdpiap1 feliratú sorompó. A kis szekér a xajtmlőpel, a terményekkel oly, élethih, hogy senki nem. tud elmenni mellette megállás nélkül. Hcut-hétéves; kisfiúval áll egy apa a tömegben. A ftisfiu betűzve olvassa- S.~a... bad.. • • p, t. 0,0. Utána kérdőleg fordul az apjához: — Mi az, hő.gy szabadpiaci — Látod, fiám, — magyaráz az apa, ■— aki bevjsßi a begyűjtőbe a gabonát, az utána a feleslegét szabadpiacon adhatja gl — És mi eladhatjuk? — kérdez tovább °> gyerek. __ Mi mar: el is adtuk, — szól a válasz. Ebből lesz neked v.j ruha, nj éipő. A gyergk csak áll-, nézi. tovább a felirgjQkát, á láwK drmád Vt.egtö- möH székéret, aztán megszorítja apja kezét és kiböki: — Akkor az egy igen jó dolog, az a szabadpiac! A Vasbolt előtt idős parasztember álldogál. Már jóideje szemléli a kukoricadgrálá gépeket. Tátszik, hogy már tudja is. melyiket yenné meg, hu venne. Erősen gondolkodik, kalapját hátratolja a tarkójára, megvgkarja a homlokát. Tétován belenyúl a zsebébe. Nem, megsejTO fizet. Valamit mond az elárusítónak. Talán azt, hogy; no majd meggondolom- Lassan továbbindul, de valahogy mintha nem tudna mégváini attól a darálótól, viss§a.-vlss,zaué?- Talán félóra sem telt bele, újra a Yasboit eiárusitőheiye előtt találkozunk. Ismerősünk éppen azon fáradozott, hogy a szekere-* hez cipeljen egy kukoricadarálót. ★ AZ ÜNNEPI VÁSÁR mai eseményeiről, kultúr- és sportműsoráról szombati lapunkban számolunk be. 1953 aug. 20. Csütörtök.
