Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

■j* NEMZETKÖZI SZEMLE Á Szovjetunió békeakaratának újabb ragyogó bizonyiféka A nyugati külügyminiszterek em­lékezetes washingtoni tanács­kozásán amerikai nyomásra Francia- ország és Anglia képviselői beleegyez tek, hogy a legmagasabb színvonalon tartandó politikai értekezlet helyett külügyminiszteri értekezletre tegye­nek javaslatot a szovjet kormánynak. A nagyhatalmak közötti tárgyalá­sokat a népek sürgetik, a népek a vitás nemzetközi problémák megoldá­sát kívánják, békét, biztonságot, fé­lelemnélküli életet akarnak. Ez az akarat lehetetlenné tette az imperia­lista hatalmak számára, hogy kitérje­nek a tárgyalások gondolata elől. A három hatalomnak a szovjet kormányhoz elküldött julius 15-i ja­vaslata teljesen leszűkíti a nemzet­közi tárgyalások méreteit, azon túl is, hogy a legmagasabb síkon történő politikai értekezlet helyett külügymi­niszteri tanácskozást helyeztek kilátás­ba. Javaslataik a német probléma részíegkérdéseinek megvitatására, az osztrák szerződés megtárgyalására korlátozódnak. A szovjet kormány augusztus 5-én válaszolt a nyugati hatalmak jegy­zékére. E jegyzék leleplezi azokat a mesterkedéseket, amelyek arra Irá­nyulnak,, hogy az égető nemzetközi kérdések nagyrészét kirekesszék a tárgyalások menetéből. A szovjet kormány válaszjegyzéke ismét, megmutatja, hogy a Szovjet­unió mindenekelőtt az összes vitás nemzetközi kérdések megoldását kí­vánja és ismételten — mint már any- jiyiszor a nemzetközi diplomácia po­rondján 1— felhívja a figyelmet, hogy ft „nemzetközi biztonság fenntartá­sáért a felelősség az öt nagyhatalom­fa, az Amerikai Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra, a Szovjet­unióra és a Kínai Népköztársaságra hárul''. Enyhíteni a nemzetközi fe­szültséget — ezt tartja a jegyzék köz­ponti kérdésnek. Nem puffogtat frá­zisokat, nem burkolja ködös megfo­galmazásokba javaslatait, hanem vilá­gosan leszögezi, hogy az egész nem­zetközi helyzetet — beleértve az ázsiai országok helyzetét is — ren­dezni kell. ,,A külügyminiszterek tanácskozá­sán tárgyalják meg azoknak az In­tézkedéseknek kérdését, amelyek elő­segítik a nemzetközi feszültség álta­lános enyhülését, beleértve a fegy­verzet csökkentésének kérdését és azt, hogy idegen államok területén ne engedélyezzenek katonai támaszpon­tokat" — hangsúlyozza a jegyzék. A Szovjetunió békeszerető politi­kájának újabb bizonyítékát adva, be­leegyezett a külügyminiszteri tanács­kozásokba. A nyugati hatalmak a né­met kérdésről kívánnak tárgyaim. A szovjet jegyzék erre világosan ismer­teti a szovjet kormány álláspontját, azt, hogy Németország alapvető prob­lémáját tárgyalják meg, így Német­ország nemzeti egyesítésének megva­lósítását, a békeszerződés megkötését. Ne kerülgessék a forró kását, ne vi­gyék hosszas tárgyalások útvesztőjébe az ügyet, mert ez csak Németország széttagoltságának fenntartásával jár. Legyen a tél: Németország egyesí­tése. A szovjet kormány lépése újabb ragyogó bizonyítéka a Szovjetunió békeakaratának. A világ népei uiból és újból meggyőződhetnek arról, hogy az elnyomott népek támasza, minden igaz ügy segítője, a világbéke kiapad­hatatlan forrása: a Szovjetunió. Füstbe ment terv E gyre erősödik a harc az egysé­ges, demokratikus Németor­szág megteremtéséért Németországon belül és nemzetközi síkon egyaránt. Adenauer hidegháborús politikája az utóbbi időben jelentősen megrendült. Erősítenie kell, nincs már egy hó­nap a nyugatnémet választásokig, lamelyek a fasiszta kortesek, háborús bűnös képviselőjelöltek ellenére, vagy éppen miattuk sem kecsegtetnek si­kerrel. • Amerikai gazdáikhoz fordultak ta­nácsért, hogy provokációik mellé az úgynevezett lélektani hadviselés bő tárházából bocsássanak ,, segítséget" a rendelkezésükre. Az amerikai gazda készségesen vál­lalkozott a szerepre. Azt az ördögi tervet agyalták ki, hogy angyal ké­pében „szeretetcsomagokat" osztanak majd ki a Német Demokratikus Köz­társaság lakosságának, bebizonyítva, hogy egyetlen igaz segítője van a né­meteknek, Eisenhower és annak pró­fétája, Adenauer. Ismeretes, hogy a jótékonysági trükköt hivatalos szovjet és demokra­tikus német forrásból egyaránt visz- szautasitották és leleplezték annak provokációs jellegét. A Német De­mokratikus Köztársaság jól ellátott, munkanélküliséget nem ismerő lakos­sága felháborodottan utasította vissza az „abrakot". Bár az abrakterv így csúfos ku­darcba fulladt, „a lélektani hadvise­lés bajnokai" nem hagytak fel kísér­letezésükkel. Uszító nyugatberlini rádióállomásukon, a RIAS-on keresz­tül felhívást tettek közzé, hogy min­den keletberlini és az NDK bármely lakosa ingyen élelmiszercsomagot kap, ha átmegy Nyugat-Berlinbe és ott közli nevét, címét, foglalkozását. Az övezethatáron — éhező nyu­gatberliniektől körülvéve — felállí­tották az abrakosztó helyeket. Berlin demokratikus övezetének la­kosai átmentek a csomagokért és — átadták azoknak, akiknek valóban szükségük van arra Adenauer para­dicsomában, odaadták az éhező nyu­gatberlini munkanélkülieknek. Eisenhower és Adenauer provoká­ciója súlyos kudarcot szenvedett. Még nem adták fel a reményt és Connant németországi amerikai főbiztos sze­mélyes irányításával kétségbeesetten próbálják folytatni a „jótékonyko­dást". De az abrakterv csődbement és ez is bizonyítja az amerikai hideghábo­rús politika csődjét. Bizonyítja azt, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság népe felháborodottan utasit vissza minden provokációt, leleplezi és megbélyegzi a provokátorokat. x í-í ; í A berlini Sztálín-fasor épitőmun kasai elítélik az aljas fasiszta provokációt. Feliratuk azt hirdeti hogy a kormány, az állam leg­utóbbi rendeletéivel egyetértenek, azokat támogatják és lelkesen dolgoznak. A szovjet vasúti közlekedés fejlődése íyt ai ünnepünkön, a vasutas- 1 napon a magyar vasuta­sok meleg szeretettel és érdeklő­déssel fordulnak a világ első szo­cialista vasutjának, a szovjet vasútnak dolgozói felé, mint mes­terek és tanítók felé. A Szovjetunió vasúti közleke­dése döntő szerepet játszik a? or­szág gazdasági életében. A szov­jet vasútvonalakon szállítják az összes teheráruk mintegy nyolc­van százalékát és az utasok ki­lencven százalékát. A Nagy Ok­tóberi Forradalmat megelőző időkben a cári Oroszország vasúti közlekedése fejletlen volt, a moz­donyállomány elavult, kisteljesi- tőképességü gépekből állott. A vagonállományba kis teherbiró- képésségü, kézifékkel és gyönge kapcsolóberendezésekkel ellátott kocsik tartoztak. kel és megkezdték a görgőscsapá-' gyak felszerelését. A vasútépítés és pályafenntar­tás egyre nagyobb mértékben ipari jelleget ölt. A pályamunkák gépesítése céljából a legkülönbö­zőbb gépeket alkalmazzák: hő- tisztitókat, villamosmeghajtásu vágányfektető és kavicsológépe­ket, föidkotrógépeket, villamos és sűrített levegő meghajtású daru­kat a sínek és talpfák rakodá­sához, korszerű gépeket a sínek vágásához. A szovjet vasúti közlekedés ki­emelkedő sikereket ért el a jelző és hiradóberendezések terén is. A vasútvonalak önműködő térköz- biztositó berendezésekkel való el­látottsága 40 százalékkal növe­kedett a háboruelőtti színvonal­hoz viszonyítva, a központosított diszpécser-szolgálat pedig több A vasúti közlekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdülőkben, szanatóriumokban töltik szabadságukat. A képen aszo- csi vasutasszanatórium látható, pihenő vasutasok egy csoportjával A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet fordított a vasúti köz­lekedés helyreállítására. A szovjet vasúti közlekedés az első ötéves terv idején gyökere­sen megváltozott. Jelentősen ki­bővült a vasúti hálózat, a gör­dülőállományt uj, nagyteljesitő- képességü mozdonyokkal és nagy­teherbírású vasúti kocsikkal cse­rélték ki, amelyeket hazai gyá­rakban állítottak elő. Igen nagy munkát végeztek a vágányháló­zat megjavítása, a jelző és hir­adóberendezések fejlesztése terén. Minden vonalon széles körben bevezették az uj technikát: az ön­működő fékeket, az automatikus kapcsolást és térközbiztositást, a rendezőállomások guritódombjai- nak gépesítését, stb. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló ötéves ter­vek sikeres megvalósítása azt eredményezte, hogy a vasútvona­lakon a teherszállítás volumene 1941-ben 6.3-szeressel szárnyalta túl az 1913. évi színvonalat, a vo­natközlekedés sebessége másfél- szeresre, a tehervonatok átlagos súlya 2.3-szeresre növekedett. A Nagy Honvédő Háború kitörésé­kor a Szovjetuniónak jólfelszerelt vasúti közlekedése volt, amely si­keresen kibírta a háborús idők óriási megterhelését. A Nagy Honvédő Háború győ- zelmes befejezése után az a feladat állott a kommunista párt és a szovjet kormány' előtt, hogy minél gyorsabban helyre­állítsa a vasúti közlekedést, amc— I lyet a hitlerista rablók rendkívül nagymértékben megrongáltak. A szocialista ipar egyre több nagyteljesítményű uj gőzmoz­donyt, villanymozdonyt, motoros­mozdonyt, teherkocsit, gyorsan- romló áruk szállításához szüksé­ges kocsit és egyéb gördülőanya­got szállít a vasútvonalaknak. A személyszállításra kényelmes, tel­jesen fémből készült kocsikat ál­lítanak be. 1940-hez viszonyítva, ugrásszerűen megnövekedett a ! négytengelyes vagonok száma, ami azt eredményezte, hogy a te­herkocsik összes teherbiróképes- sége több mint felével megnöve­kedett, az önműködő kapcsolás­sal ellátott vasúti kocsik száma az egész állomány 65 százalékát tet.tg ki. Az egész gördülőállo­mányt ellátták önműködő fékek­mint kétszeresére nőtt. Az önmű­ködő térközbiztositás fejlődése le­hetővé tette, hogy széles körben alkalmazzák a vonatközlekedés diszpécser-ellenőrzését. Az ilyen ellenőrzés esetén a diszpécser fényjelzőberendezés segítségével ellenőrzi munkahelyén a vonatok közlekedését, amelyet az asztal­nál álló táblán kisérhet figyelem­mel. Ezenkívül a szovjet mérnö­kök kidolgozták és sok nagy ál­lomáson már be is vezették a távvezérelt váltó- és állomási jel­zőberendezések uj rendszerét. Ezeknél a rendszereknél a központi kapcsolólapról gomb­nyomással önműködően át lehet állítani a váltókat a szükséges helyzetbe. Sokezer ki­lométer hosszúságú vasútvonalat láttak már el Tancjura szovjet mérnök önműködő vonatmegálli- tóberendezésével. Ezek a beren­dezések automatikusan megállít­ják a vonatot abban az esetben, ha a mozdonyvezető túl ment a tilos jelzésen, A XIX. pártkongresszus irány­elvei előírják, hogy a va­sút áruforgalmát 1955-re 35—40 százalékkal kell emelni 1950-hez viszonyítva. 1951—1955 között 60 százalékkal több második vá­gányt helyeznek üzembe, mint az előző ötéves tervben, két és fél­szer annyi uj vasútvonalat épí­tenek, négyszer annyi villamosí­tott vasútvonalat helyeznek üzem­be. Elő van írva. a vasútvonalak további ellátása, önműködő tér- közbiztositóberendezésekkel és ön­működő vonatmegállító berende­zésekkel, a távvezérelt váltóberen­dezések számának megnövelése, a köpontositott diszpécser-szolgá­lat még szélesebb körben való alkalmazása, a kocsirendezés gé­pesítése és a rádió felhasználása a vonatközlekedés és a tolatás irányítására. 1955-re lényegében véve be kell fejezni a használat­ban lévő kocsiéIIomány automa­tikus kapcsolásra való átalakítá­sát, jelentős mértékben le kell csökkenteni a kocsiforduló idejét és meg kel] növelni a mozdonyok átlagos napi útját, meg kell ja­vítani a vasúti kocsik teherbíró- képességének kihasználását. A szovjet vasutasok e felada­tok teljesítéséért harcolva, átfo­gó szocialista munkaversenyt in­dítottak és uj termelési sikereket érnek el. A verseny élén a moz­donyvezetők haladnak. A szovjet vasúti közlekedés élenjáró dolgod zói, mint például Ivanov, a do- nyeci vasútvonal mozdonyvezető­je, Blinov, a délurali vasútvonal mozdonyvezetője, Szereda, az omszki vasútvonal mozdonyveze­tője, valamint követői példát mu­tatnak a túlsúlyos vonatok gyors vezetésére. Ezt a kezdeményezést igen sok mozdonyvezető átvette. tUősegitik a túlsúlyos szerel­vények gyors vezetését a vasúti kocsiállománnyal foglalko­zó dolgozók is. Scseblikinnek, a donyeci vasútvonal Vörös Liman állomásán dolgozó főkocsimeste- rének a módszerét alkalmazva harcolnak a kocsik kiváló minő­ségű javításáért. A mozdony- és kocsifordulók meggyorsitásához nagymértékben hozzájárulnak az ország kiváló diszpécserei, mint például Koroljeva, Szudnyikov. A szovjet vasútvonalaknak nincs olyan szakasza, ahol a dol­gozók ne adnák alkotó kezdemé­nyező erejük tanúbizonyságát, ahol az egyszerű vasutasok ne gondoskodnának a munka meg­javításáról. A Kommunista Párt és a szov­jet kormány állandóan szivén vi­seli a vasutasok sorsát. Ez meg­mutatkozik abban, hogy biztosít­ják a mozdony- és vonatbrígádok munkájának normális tartamát, hogy kényelmes házakat építe­nek az utón lévő vasutasok pihenése céljából a fordulóponto­kon, hogy támogatják a vasuta­sok családiház-épitkezését. A vasúti dolgozók rendelkezésére sokszáz kórház, szülőotthon, böl­csőde, sokezer poliklinika és ren­delőintézet, nagyszámú szanató­rium és rendelő áll. A Szovjet­unió Közlekedésügyi Miniszté­riumának kezelésében 3670 elemi, hétosztályos és középfokú vasu­tasiskola, a munkásifjuság 526 esti iskolája, 267 technikum és műszaki iskola, mozdonyvezető­iskola van, amelyekben vasuta­sok és gyermekeik tanulnak. 1913-ban mindössze 2 vasutas fő­iskola volt, amelynek falai közül évente mintegy száz közlekedési mérnök került ki. Ma a Szovjet­unióban 10 vasúti főiskola és egy akadémia van, amelyek évente mintegy négyezer mérnököt ké­peznek ki. agyogóan kifejezésre juttat- ja a kommunista párt és a szovjet kormány gondoskodását a vasutasokról az is, hogy fel­emelte az öregségi nyugdijat és a munkabér után kifizetett hű­ségjutalmat. Sokezer vasúti dolgozó része­sült magas kormánykitüntetés­ben, 127-en viselik a Szocialista Munka Hőse cimet, 1951—1952- ben 158-an kaptak Sztálin-dijat, a kormány körülbelül 200.000 vasutast jutalmazott érdemren­dekkel és érdemérmekkel. I. Ivanov ismert mozdonyveze­tő, a Popasznaja teherpályaudvar dolgozója kezdeményezésére be­vezették a nagyterhelésii szerel­vények vezetését. I. Ivanov moz­donyát mindig rendben tartja. A tőmozdony vezető nagymennyiségű tüzelőanyagot takarított meg, meghosszabbította a két mosás közti időtartamot. A képen I. Iva­nov főmozdonyvezető,

Next

/
Thumbnails
Contents