Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

■j* NEMZETKÖZI SZEMLE

Á Szovjetunió békeakaratának újabb ragyogó bizonyiféka

A nyugati külügyminiszterek emlékezetes washingtoni tanácskozásán amerikai nyomásra Francia- ország és Anglia képviselői beleegyez tek, hogy a legmagasabb színvonalon tartandó politikai értekezlet helyett külügyminiszteri értekezletre tegyenek javaslatot a szovjet kormánynak.

A nagyhatalmak közötti tárgyalásokat a népek sürgetik, a népek a vitás nemzetközi problémák megoldását kívánják, békét, biztonságot, félelemnélküli életet akarnak. Ez az akarat lehetetlenné tette az imperialista hatalmak számára, hogy kitérjenek a tárgyalások gondolata elől.

A három hatalomnak a szovjet kormányhoz elküldött julius 15-i javaslata teljesen leszűkíti a nemzetközi tárgyalások méreteit, azon túl is, hogy a legmagasabb síkon történő politikai értekezlet helyett külügyminiszteri tanácskozást helyeztek kilátásba. Javaslataik a német probléma

részíegkérdéseinek megvitatására, az osztrák szerződés megtárgyalására korlátozódnak.

A szovjet kormány augusztus 5-én válaszolt a nyugati hatalmak jegyzékére. E jegyzék leleplezi azokat a mesterkedéseket, amelyek arra Irányulnak,, hogy az égető nemzetközi

kérdések nagyrészét kirekesszék a tárgyalások menetéből.

A szovjet kormány válaszjegyzéke ismét, megmutatja, hogy a Szovjetunió mindenekelőtt az összes vitás nemzetközi kérdések megoldását kívánja és ismételten — mint már any- jiyiszor a nemzetközi diplomácia porondján 1— felhívja a figyelmet, hogy ft „nemzetközi biztonság fenntartásáért a felelősség az öt nagyhatalomfa, az Amerikai Egyesült Államokra,

Angliára, Franciaországra, a Szovjetunióra és a Kínai Népköztársaságra hárul''. Enyhíteni a nemzetközi feszültséget — ezt tartja a jegyzék központi kérdésnek. Nem puffogtat frázisokat, nem burkolja ködös megfogalmazásokba javaslatait, hanem világosan leszögezi, hogy az egész nemzetközi helyzetet — beleértve az ázsiai országok helyzetét is — rendezni kell.

,,A külügyminiszterek tanácskozásán tárgyalják meg azoknak az Intézkedéseknek kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség általános enyhülését, beleértve a fegyverzet csökkentésének kérdését és azt, hogy idegen államok területén ne engedélyezzenek katonai támaszpontokat" — hangsúlyozza a jegyzék.

A Szovjetunió békeszerető politikájának újabb bizonyítékát adva, beleegyezett a külügyminiszteri tanácskozásokba. A nyugati hatalmak a német kérdésről kívánnak tárgyaim. A szovjet jegyzék erre világosan ismerteti a szovjet kormány álláspontját, azt, hogy Németország alapvető problémáját tárgyalják meg, így Németország nemzeti egyesítésének megvalósítását, a békeszerződés megkötését. Ne kerülgessék a forró kását, ne vigyék hosszas tárgyalások útvesztőjébe az ügyet, mert ez csak Németország széttagoltságának fenntartásával jár. Legyen a tél: Németország egyesítése.

A szovjet kormány lépése újabb ragyogó bizonyítéka a Szovjetunió békeakaratának. A világ népei uiból és újból meggyőződhetnek arról, hogy az elnyomott népek támasza, minden igaz ügy segítője, a világbéke kiapadhatatlan forrása: a Szovjetunió.

Füstbe ment terv

E

gyre erősödik a harc az egységes, demokratikus Németország megteremtéséért Németországon belül és nemzetközi síkon egyaránt. Adenauer hidegháborús politikája az utóbbi időben jelentősen megrendült. Erősítenie kell, nincs már egy hónap a nyugatnémet választásokig, lamelyek a fasiszta kortesek, háborús bűnös képviselőjelöltek ellenére, vagy éppen miattuk sem kecsegtetnek sikerrel. •

Amerikai gazdáikhoz fordultak tanácsért, hogy provokációik mellé az úgynevezett lélektani hadviselés bő tárházából bocsássanak ,, segítséget" a rendelkezésükre.

Az amerikai gazda készségesen vállalkozott a szerepre. Azt az ördögi tervet agyalták ki, hogy angyal képében „szeretetcsomagokat" osztanak majd ki a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának, bebizonyítva, hogy egyetlen igaz segítője van a németeknek, Eisenhower és annak prófétája, Adenauer.

Ismeretes, hogy a jótékonysági trükköt hivatalos szovjet és demokratikus német forrásból egyaránt visz- szautasitották és leleplezték annak provokációs jellegét. A Német Demokratikus Köztársaság jól ellátott, munkanélküliséget nem ismerő lakossága felháborodottan utasította vissza az „abrakot".

Bár az abrakterv így csúfos kudarcba fulladt, „a lélektani hadviselés bajnokai" nem hagytak fel kísérletezésükkel. Uszító nyugatberlini rádióállomásukon, a RIAS-on keresztül felhívást tettek közzé, hogy minden keletberlini és az NDK bármely lakosa ingyen élelmiszercsomagot kap, ha átmegy Nyugat-Berlinbe és ott közli nevét, címét, foglalkozását.

Az övezethatáron — éhező nyugatberliniektől körülvéve — felállították az abrakosztó helyeket.

Berlin demokratikus övezetének lakosai átmentek a csomagokért és — átadták azoknak, akiknek valóban szükségük van arra Adenauer paradicsomában, odaadták az éhező nyugatberlini munkanélkülieknek.

Eisenhower és Adenauer provokációja súlyos kudarcot szenvedett. Még nem adták fel a reményt és Connant németországi amerikai főbiztos személyes irányításával kétségbeesetten próbálják folytatni a „jótékonykodást".

De az abrakterv csődbement és ez is bizonyítja az amerikai hidegháborús politika csődjét. Bizonyítja azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe felháborodottan utasit vissza minden provokációt, leleplezi és megbélyegzi a provokátorokat.

x í-í ; í

A berlini Sztálín-fasor épitőmun kasai elítélik az aljas fasiszta provokációt. Feliratuk azt hirdeti hogy a kormány, az állam legutóbbi rendeletéivel egyetértenek, azokat támogatják és lelkesen

dolgoznak.

A szovjet vasúti közlekedés fejlődése

íyt ai ünnepünkön, a vasutas- 1 napon a magyar vasutasok meleg szeretettel és érdeklődéssel fordulnak a világ első szocialista vasutjának, a szovjet vasútnak dolgozói felé, mint mesterek és tanítók felé.

A Szovjetunió vasúti közlekedése döntő szerepet játszik a? ország gazdasági életében. A szovjet vasútvonalakon szállítják az összes teheráruk mintegy nyolcvan százalékát és az utasok kilencven százalékát. A Nagy Októberi Forradalmat megelőző időkben a cári Oroszország vasúti közlekedése fejletlen volt, a mozdonyállomány elavult, kisteljesi- tőképességü gépekből állott. A vagonállományba kis teherbiró- képésségü, kézifékkel és gyönge kapcsolóberendezésekkel ellátott kocsik tartoztak.

kel és megkezdték a görgőscsapá-' gyak felszerelését.

A vasútépítés és pályafenntartás egyre nagyobb mértékben ipari jelleget ölt. A pályamunkák gépesítése céljából a legkülönbözőbb gépeket alkalmazzák: hő- tisztitókat, villamosmeghajtásu vágányfektető és kavicsológépeket, föidkotrógépeket, villamos és sűrített levegő meghajtású darukat a sínek és talpfák rakodásához, korszerű gépeket a sínek vágásához.

A szovjet vasúti közlekedés kiemelkedő sikereket ért el a jelző és hiradóberendezések terén is. A vasútvonalak önműködő térköz- biztositó berendezésekkel való ellátottsága 40 százalékkal növekedett a háboruelőtti színvonalhoz viszonyítva, a központosított diszpécser-szolgálat pedig több

A vasúti közlekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdülőkben, szanatóriumokban töltik szabadságukat. A képen aszo- csi vasutasszanatórium látható, pihenő vasutasok egy csoportjával

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kommunista párt és a szovjet kormány nagy figyelmet fordított a vasúti közlekedés helyreállítására.

A szovjet vasúti közlekedés az első ötéves terv idején gyökeresen megváltozott. Jelentősen kibővült a vasúti hálózat, a gördülőállományt uj, nagyteljesitő- képességü mozdonyokkal és nagyteherbírású vasúti kocsikkal cserélték ki, amelyeket hazai gyárakban állítottak elő. Igen nagy munkát végeztek a vágányhálózat megjavítása, a jelző és hiradóberendezések fejlesztése terén. Minden vonalon széles körben bevezették az uj technikát: az önműködő fékeket, az automatikus kapcsolást és térközbiztositást, a rendezőállomások guritódombjai- nak gépesítését, stb.

A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló ötéves tervek sikeres megvalósítása azt eredményezte, hogy a vasútvonalakon a teherszállítás volumene 1941-ben 6.3-szeressel szárnyalta túl az 1913. évi színvonalat, a vonatközlekedés sebessége másfél- szeresre, a tehervonatok átlagos súlya 2.3-szeresre növekedett. A Nagy Honvédő Háború kitörésékor a Szovjetuniónak jólfelszerelt vasúti közlekedése volt, amely sikeresen kibírta a háborús idők óriási megterhelését.

A Nagy Honvédő Háború győ- zelmes befejezése után az a feladat állott a kommunista párt és a szovjet kormány' előtt, hogy minél gyorsabban helyreállítsa a vasúti közlekedést, amc—

I lyet a hitlerista rablók rendkívül nagymértékben megrongáltak.

A szocialista ipar egyre több nagyteljesítményű uj gőzmozdonyt, villanymozdonyt, motorosmozdonyt, teherkocsit, gyorsan- romló áruk szállításához szükséges kocsit és egyéb gördülőanyagot szállít a vasútvonalaknak. A személyszállításra kényelmes, teljesen fémből készült kocsikat állítanak be. 1940-hez viszonyítva, ugrásszerűen megnövekedett a ! négytengelyes vagonok száma, ami azt eredményezte, hogy a teherkocsik összes teherbiróképes- sége több mint felével megnövekedett, az önműködő kapcsolással ellátott vasúti kocsik száma az egész állomány 65 százalékát tet.tg ki. Az egész gördülőállományt ellátták önműködő fékekmint kétszeresére nőtt. Az önműködő térközbiztositás fejlődése lehetővé tette, hogy széles körben alkalmazzák a vonatközlekedés diszpécser-ellenőrzését. Az ilyen ellenőrzés esetén a diszpécser fényjelzőberendezés segítségével ellenőrzi munkahelyén a vonatok közlekedését, amelyet az asztalnál álló táblán kisérhet figyelemmel. Ezenkívül a szovjet mérnökök kidolgozták és sok nagy állomáson már be is vezették a távvezérelt váltó- és állomási jelzőberendezések uj rendszerét. Ezeknél a rendszereknél a központi kapcsolólapról gombnyomással önműködően át lehet állítani a váltókat a szükséges helyzetbe. Sokezer kilométer hosszúságú vasútvonalat láttak már el Tancjura szovjet mérnök önműködő vonatmegálli- tóberendezésével. Ezek a berendezések automatikusan megállítják a vonatot abban az esetben, ha a mozdonyvezető túl ment a tilos jelzésen,

A XIX. pártkongresszus irányelvei előírják, hogy a vasút áruforgalmát 1955-re 35—40 százalékkal kell emelni 1950-hez viszonyítva. 1951—1955 között 60 százalékkal több második vágányt helyeznek üzembe, mint az előző ötéves tervben, két és félszer annyi uj vasútvonalat építenek, négyszer annyi villamosított vasútvonalat helyeznek üzembe. Elő van írva. a vasútvonalak további ellátása, önműködő tér- közbiztositóberendezésekkel és önműködő vonatmegállító berendezésekkel, a távvezérelt váltóberendezések számának megnövelése, a köpontositott diszpécser-szolgálat még szélesebb körben való alkalmazása, a kocsirendezés gépesítése és a rádió felhasználása a vonatközlekedés és a tolatás irányítására. 1955-re lényegében véve be kell fejezni a használatban lévő kocsiéIIomány automatikus kapcsolásra való átalakítását, jelentős mértékben le kell csökkenteni a kocsiforduló idejét és meg kel] növelni a mozdonyok átlagos napi útját, meg kell javítani a vasúti kocsik teherbíró- képességének kihasználását.

A szovjet vasutasok e feladatok teljesítéséért harcolva, átfogó szocialista munkaversenyt indítottak és uj termelési sikereket érnek el. A verseny élén a mozdonyvezetők haladnak. A szovjet

vasúti közlekedés élenjáró dolgod zói, mint például Ivanov, a do- nyeci vasútvonal mozdonyvezetője, Blinov, a délurali vasútvonal mozdonyvezetője, Szereda, az omszki vasútvonal mozdonyvezetője, valamint követői példát mutatnak a túlsúlyos vonatok gyors vezetésére. Ezt a kezdeményezést igen sok mozdonyvezető átvette.

tUősegitik a túlsúlyos szerelvények gyors vezetését a vasúti kocsiállománnyal foglalkozó dolgozók is. Scseblikinnek, a donyeci vasútvonal Vörös Liman állomásán dolgozó főkocsimeste- rének a módszerét alkalmazva harcolnak a kocsik kiváló minőségű javításáért. A mozdony- és kocsifordulók meggyorsitásához nagymértékben hozzájárulnak az ország kiváló diszpécserei, mint például Koroljeva, Szudnyikov.

A szovjet vasútvonalaknak nincs olyan szakasza, ahol a dolgozók ne adnák alkotó kezdeményező erejük tanúbizonyságát, ahol az egyszerű vasutasok ne gondoskodnának a munka megjavításáról.

A Kommunista Párt és a szovjet kormány állandóan szivén viseli a vasutasok sorsát. Ez megmutatkozik abban, hogy biztosítják a mozdony- és vonatbrígádok munkájának normális tartamát, hogy kényelmes házakat építenek az utón lévő vasutasok pihenése céljából a fordulópontokon, hogy támogatják a vasutasok családiház-épitkezését. A vasúti dolgozók rendelkezésére sokszáz kórház, szülőotthon, bölcsőde, sokezer poliklinika és rendelőintézet, nagyszámú szanatórium és rendelő áll. A Szovjetunió Közlekedésügyi Minisztériumának kezelésében 3670 elemi, hétosztályos és középfokú vasutasiskola, a munkásifjuság 526 esti iskolája, 267 technikum és műszaki iskola, mozdonyvezetőiskola van, amelyekben vasutasok és gyermekeik tanulnak. 1913-ban mindössze 2 vasutas főiskola volt, amelynek falai közül évente mintegy száz közlekedési mérnök került ki. Ma a Szovjetunióban 10 vasúti főiskola és egy akadémia van, amelyek évente mintegy négyezer mérnököt képeznek ki.

agyogóan kifejezésre juttat- ja a kommunista párt és a szovjet kormány gondoskodását a vasutasokról az is, hogy felemelte az öregségi nyugdijat és a munkabér után kifizetett hűségjutalmat.

Sokezer vasúti dolgozó részesült magas kormánykitüntetésben, 127-en viselik a Szocialista Munka Hőse cimet, 1951—1952- ben 158-an kaptak Sztálin-dijat, a kormány körülbelül 200.000 vasutast jutalmazott érdemrendekkel és érdemérmekkel.

I. Ivanov ismert mozdonyvezető, a Popasznaja teherpályaudvar dolgozója kezdeményezésére bevezették a nagyterhelésii szerelvények vezetését. I. Ivanov mozdonyát mindig rendben tartja. A tőmozdony vezető nagymennyiségű tüzelőanyagot takarított meg, meghosszabbította a két mosás közti időtartamot. A képen I. Ivanov főmozdonyvezető,