Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

Nagy Imre elvtárs beszéde az országgyűlés ülésén (Folytatás az 1. oldalról) A mostani országgyűlés: uj szakasz fejlődésünkben A május 17-én választott or­szággyűlésben a megelőző parla­mentnél jobban és mélyebben tükröződik az igazi népképviselet demokratikus elve, szilárdabb alapokon nyugszik a dolgozó nép­pel, a hatalom letéteményesével való eltéphetetlen kapcsolat, amely az országgyűlés feladatai­nak és szellemének, továbbá al­kotmányos életünkben betöltött ••szerepének uj népi tartalmat ad. Bizton mondhatjuk, hogy a most összeült országgyűléssel fejlődé­sünkben uj szakasz veszi kezde­tét, amelyben fokozottabban kife­jezésre kell jutni a nép szuveréni- tásának, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvé­nyes irányításában, a felelős kor­mányzás alapelveinek és célkitű­zéseinek meghatározásában, vala­mint az országgyűlés alkotmányos jogainak gyakorlásában, A kormány feladatai ellátásá­ban fokozottabban az országgyű­lésre kíván támaszkodni, amely­nek bizalmából az országot vezeti és amelynek a kormányzás terén kifejtett tevékenységéért, a haza jó vagy balsorsáért, dolgozó né­pünk boldogulásáért teljes fele­lősséggel tartozik. Ugyanakkor biztosítani kívánja, hogy a mi­nisztertanács, a törvényhozásra támaszkodva, az államügyek in­tézésének teljesjogu szerve le­gyen, amely a minisztériumok szé­lesebb hatáskörén és a mi­niszterek nagyobb felelőssé­gén nyugszik. Ezzel lényegében további lépést teszünk előre az 'államéletünk demokratizálása te­rén. A gazdaságpolitika kérdései Tisztelt Országgyűlés! ‘Áttérve a gazdaságpolitika kér­déseire, hangsúlyozni kívánom, hegy a kormány, & Magyar Doj- gozók Pártjai Központi Vezető­sége uj irányelveinek reális cél­kitűzései és javaslatai ^ alapján folytatja gazdaságpolitikáját. Ez azt jelenti, hogy népgazdaságunk fejlesztése terén feltétlenül szá­mol az erszág gazdasági erőforrá­saival, hegy nem tűz maga elé olyan feladatokat, amelyeknek megvalósításához hiányzariak a szükséges feltételek, akár nyers­anyagbázisról, akár az ország .ereje: és teljesítőképességét meg­haladó vagy 'túlzottan igénybe­vevő beruházásokról, akár a ía,- kosság életszínvonalának rovásá­ra menő egyéb túlzott' gazdasági feladatokról Van szó. A kormány á gazdaságpolitika terén, azt- .a közmondást tártja szem előtt, hegy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Már pedig látnunk kell és ezt az ország ezi­ne előtt őszintén meg kell mon­dani. a felemelt öltéves terv cél­kitűzései sok tekintetben, megha­ladják erőinket, megvalósításuk túlzottan igénybevteszi erőforrá­sainkat, hátráltatja a jólét anyagi alapjainak gyarapodását, sőt az .utóbbi időben az életszínvonal 'romlásait vonta maga után. Nyil­vánvaló. hogy ebben a tekintet­ben lényeges módosításra van szükség. Á szocialista nehézipar fejlesztése nem lehet öncél. A népi demokrácia utján, a szocia­lista iparosítás utján úgy kel] előrehaladnunk a szocializmus felé, hogy a dolgozó nép, elsősor­ban a szocialista építés derék­hada, a munkásosztály életszín­vonalának, szociális és kulturális helyzetének szüntelen javulásá­val járjon. Ebből világosan kiraj­zolódik a kormány gazdaságpoli­tikájának egyik legfontosabb fel­adat?;: népgazdaságunk fejlesz­tése ütemének és a beruházások­nak áltajános és jelentős csök­kentése az ország ieherbiróképes- ségének megfelelően. Ebből a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások te­rén felülvizsgálja a népgazdasági ■ tervet és javaslatot fog tenni megfelelő csökkentésére. Módosítani kell a népgazdaság fejlesztéséhek irányát is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosí­tást és ipari autarchiéra való tö­rekvést, különösen lla nem ren- délkezünk hozzá a szükséges alapanyagbázissal. Az autarchia amellett, hogy gazdasági elzárkó­zást jelent és túlzottan igénybs- veszi az ország teljesítőképessé­gét, eleve lemondást jelent olyan kedvező lehetőségekről, amelyek a nemzetközi áruforgalomba való '.fokozottabb bekapcsolódásból, a kapitalista országokkal való ke­reskedelmi forgalomból, de min­denekelőtt cs főképpen a Szov­jetunióval és a népi demokrati­kus országokk-J, valamint a népi Kínával fennálló kölcsönös gaz­dasági segítségből és együttműkö­1—I—■!! MWI Jil l lim II I n-WiHIII désből adódnak. Ezzel az erőfor­rással a kormány fokozottabban számolni fog gazdaságpolitikájá­ban, amivel tehermentesíteni kí­vánja népgazdaságunkat. Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintet­ben is, hegy a termelési eszközö­ket gyártó nehézipar fejlesztésé­nek ütemét jelentősen lassitva, az eddiginél lényegesen nagyobb súlyt keli helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyűipar^ és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítéséit. Meg kell változtatni a gazda­ságpolitika irányát, a népgazda­ság két alapvető ága — áX Ipsr és a mezőgazdaság — tekinteté­ben is. A túlzott iparosítás, fő­képp eh a nehézipar tulgyors fej­lesztése és a velejáró nagyarányú beruházások mellett, az ország anyagi erőforrásaiból nem futotta a mezőgazdaság fejlesztésére. En­nék következtében az ipar. de elsősorban, sőt csaknem kizárólag a nehézipar túlzottan gyorsütemü fejlődése mellett, a mezőgazda- sági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar ro­hamos fejlődésének nyersanyag- szükségletét, sem a gyorsan nö­vekvő ipari munkásság és általá­ban a lakosság növekvő élelmi- szerszükségletének kielégítését. A kormány egyik legfontosabb fel­adatának tekinti, hogy ez ipari beruházások csökkentésével egy­idejűleg lényegesen megemelje a mezőgazdasági beruházásokat, a termelés minél gyorsabb és na- gyobberányu fellendítése érdeké­ben. Népgazdasági terveinkben vég­rehajtandó gyökeres változások­kal, ami alapjában a szocialista iparosítás túlzott ütemének csök­kentésében és a mezőgazdaság fokozottabb fejlesztésében! dom­borodik ki. kirajzolódik a kor­mány gazdaságpolitikájának ^ cél­kitűzése: a dolgozó nép, elsősor­ban a munkásosztály életszínvo­nalának állandó emelése. Az ipari termelés és a véle kapcsolatos beruházások átüte­mezése és átcsoportosítása, az uj termelési és beruházási tervek kidolgozása nagyon körültekintő, alapos munkát igényéi. Az Orszá­gos Tervhivatal központi feladata a kormány által megadott irány­elvek alapján ézt a munkát mi­nél előbb úgy elvégezni, ^ hogy népgazdaságunkat és elsősorban iparunkat zökkenő nélkül átállít­hassuk és a termelés folyamatos­ságát, a tervek teljesítését öntu­datos, fegyelmezett rhühkával ad­dig is biztosíthassuk. Iparunk termelési terveinek tel­jesítése ugyanig nélkülözhetetlen feltétele mindázoknisk a rendsza­bályoknak, amelyeket a kormány a gazdaságpolitika és ez életszín­vonal emelése terén megvalósíta­ni kíván. A mozogazdeßegi ter­melés fejlesztése sem lehetséges az ipari termelési tervek hiány­talan teljesítése nélkül. A kor­mány célkitűzései sikeres megva­lósításának kulcsa tehát munkás- osztályunk kezében van. Ez két­féle kötelezettséget jelent: egy­részt arra kötelezi a kormányt, hogy a rendszabályok kidolgozá­sánál a lehető legnagyobb figyel­met fordítsa a munkásosztály életszínvonala emelésének, to­vábbá anyagi, szociális és kultu­rális szükségletei maximális ki­elégítésének. A kormány ezt vál­lalja és végre is fogja hajtani. —* Tisztelt Országgyűlés! — Népgazdaságunk másik íő ága, amelynek terén a kormány előtt ui feladatok állanak, a me­zőgazdaság. A már említett ala­csony és ez összes beruházások­hoz képest az utóbbi években vi­szonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók megsegítésének elhanyagolása miatt. a termelőszövetkezetek sem gazdaságilag, sem politikai­lag eléggé alá nem támasztott, tulgyors fejlesztése miatt, ami a parasztság gazdálkodását bizony­talanná tette, a mezőgazdasági termelés fejlődése megakadt s az utóbbi években lényegében egy­helyben állt. Ebben nagy része volt a gyakori és nagyarányú tagosításoknak is, amelyek során sek visszaélés. erőszakoskodás fordult elő. ami joggal, sértette parasztságunk igazságérzetét, emellett, hogy komoly gazdasági károkat is okozott neki. Ismere­tes. hogy mezőgazdasági termelé- isünk döntően az egyéni gazdasá­gokon nyugszik, amelyeknek ter­melésé^ az ország nemcsak, hogy nem nélkülözheti, ellenkezőleg, országos érdek termelésük fej­lesztése úgy a földművelés, mint az állattenyésztés terén. A kor­mány elsőrendű feladatának te­kint i az egyéni gazdaságok ter­melésének felkarolását, termelési és munkaeszközökkel, felszerelés­sel, műtrágyával, nemesitett vető­maggal és az agrotechnika más eszközeivel való megsegítését. — A kormány minden eszköz­zel meg kívánja szilárdítani a paraszti termelés és tulajdon biz­tonságát. Ennek érdekében már az idén megtiltja á szokásos őszi tagosítást amely az önkényes földbirtokcserével akadályozta a -föld gondos művelését és csök­kentette a gazdák termelési ked­vét. — A mezőgazdasági termelés kedvezőtlen alakulásához kétség­telenül hozzájárult ai túlhajtott termelőszövetkezeti mozgalom, a -termelőszövetkezel ok számszerű fejlesztésének elsietett üteme, ami odavezetett, hogy a' megala- ktilt termelőszövetkezetek egy ré­Másrészt arra kötelezi a munkás- ősz! ályt. hogy a munkafegyelem megszilárdításával határidőre biz­tosítsa a termelési tervek végre­hajtását. Ezt ipari munkássá­gunknak kell vállalnia és betar­tania. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja tenni becsület­tel, odaadással.-sze. a szükséges feltételek hiánya miatt, nem tudott gazdaságilag és szervezetileg megerősödni. A termelőszövetkezeti mozgalom el­sietett kifejlesztésének legsúlyo­sabb következménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság .körében különösen az előfordult túlkapások, az önkéntesség elvé­nek megsértése komoly nyugta­lanságot keltett, zavarta a nyu­godt termelőmunkát és a gazdál­kodás fejlesztéséhez szükséges befektetések nagyarányú csök­kenéséhez vezetett. A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elő­segítették. hogy ez államnak év- ről-évre mind nagyobb gondot okozott az úgynevezett tartalék­földek hasznosítása, amelyek a gazdálkodás bizonytalansága és a- nehéz termelési viszonyok követ­keztében műveletlenül maradtak. 1 — Mindezek alapján a kormány elsőrendű és sürgős feladatának tekinti a mezőgazdasági termelés biztonságának megteremtését. An­nak érdekében, hogy dolgozó pa­rasztságunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetősé­gét, hogy eloszlassa kételyeit a parasztgazdaságoknak termelőszö­vetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kormány helyes­nek és szükségesnek tartja a ter­melőszövetkezeti mozgalom lassí­tását és az önkéntesség szigorú be­tartása érdekében lehetővé fogja tenni, hogy azok a termelőszövet­kezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálkodáshoz, mert ott vélik megtalálni a boldo­gulásukat, a gazdasági év végén kiléphessenek a termelőszövetke­zetből. Ezen túlmenően engedé­lyezni fogja olyan termelőszövet­kezetek feloszlását, ahol a tagság többsége azt kivánja. Ugyanak­kor a kormány továbbra is mesz- szemenő támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket, kölcsö­nökkel és beruházásokkal hozzá­járul gazdálkodásuk fejlesztésé­hez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a pa­rasztság felemelkedésének ez a legjái-hatóbb útja. A kormány engedélyezni kíván« ja a földek szabad bérbeadását és bérbevételét is. Azok pedig, akik az államnak korábban felajánlott és most tartalékföldként kezelt ingatlanaikat művelésre saját ke­zelésbe kívánják venni, földjüket visszakaphatják és megművelésé^ hez vetőmagkölcsönt és gépi mun­kát is biztosit az állam. Azoknak, akik tartalékföldet kívánnak bé­relni, kedvezményes feltételek mellett, a mostani egy év helyett ötévi időtartamra adja haszon­bérbe az állam. A kormány tervezett intézkedé­sei alkalmasak arra, hogy sike­resen megvalósítsuk gazdaságpo­litikánk egyik legfontosabb célkitű­zését, mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatását. Meggyőződé­sem, hogy őszinte törekvésünk a parasztság legmesszebbmenő he­lyeslésével és támogatásával ta­lálkozik. A kormány, amely nem habozik levonni a múlt hibáinak tanulságait és bátran felszámolja azokat, messzemenően felkarolva parasztságunk ügyét, erre jóggal számit is. A kiskereskedelem és a kisipar kérdései Gazdasági életünk más terüle­tén is szüksége mutatkozik an­nak, hogy a kormány változtasson az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi évek során az állam olyan területekre is kiterjesztette a ma­ga gazdasági tevékenységét, ahol a magánkezdeményezésnek és vál­lalkozásnak még komoly szerepe le­het és elősegítheti a lakosság szük­ségleteinek fokozottabb kielégíté­sét. Ez a terület a kiskereskede­lem és a kisipar. Bár a kisipari szövetkezetek komoly fejlődésről tesznek tanúságot, mégsem tud­ják pótolni a kisipari termelés te­rén mutatkozó hiányt. Ez arra készteti a kormányt, hogy helyt adjon a magánvállalkozásnak és lehetővé tegye az arra jogosultak­nak a törvényes előírások alapján iparengedélyek kiadását, ugyan­akkor biztosítsa számukra. az iparűzéshez szükséges feltételeket, az áruellátást, hitelt stb. Feltétle­nül fejleszteni, élénkíteni kell a falu és a város közötti áruforgal­mat, amihez egyrészt nagy meny- nyiségü iparcikk, másrészt a bő termés következtében jelentékeny terményfeleslegek állnak majd rendelkezésre.: A paraszti termelés és tulajdon biztonságossága A lakosság életszínvonalának állandó emelése Tisztelt Országgyűlés! Uj gazdaságpolitikánk alapelve: a lakosság életszínvonalának ál­landó emelése. Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a leg­főbb, a legmagasztosabb célja. A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára el­fogadható és járható útja — a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szo­ciális helyzetének állandó javí­tása. Ezt kell tennünk egész nép- gazdasági tervezésünk és fejlesz­tésünk központi kérdésévé. _ E té­ren komoly mulasztásokat kell pótolni, elsősorban- az ipari mun­kásság tekintetében. Ezt célozzák a tervezett rendszabályok, ame­lyek a kormány számára biztosít­ják azokat az eszközöket, ame­lyeknek segítségével gondoskod­ni lehet arról, hogy a munkásosz­tály és a lakosság fogyasztása el­sőrendű élelmiszerekben és ipar­cikkekben emelkedjék. A bő ter­més nagyszerű kilátásai messze­menően elősegítik ezt és a kor­mány számára megkönnyítik a feladat megvalósítását, a bősége­sebb élelmiszerellátást és rajta keresztül a munkások és alkal­mazottak, általában a bérből és fizetésből élők reálbérének eme­lését 1— A kormány elhatározott szándéka, hogy leküzdi a drága­ságot. A gazdag termés betakarí­tásával, az ipari termelési tervek maradéktalan teljesítése révén, az árukészletek növekedésével' lehe­tősége nyilik majd az egyes élel­mezési és iparcikkek ma még ma­gas árai csökkentésének. E téren a kormányzat nem késlekedik. Számos idénycikk árát máris az 1S51 évi árszint alá szorítottuk. Biztosítottuk, hogy a legfontosabb élelmiszerekből, lisztből, cukor­ból, húsból, zsirból az uj termés betakarításáig is nagyobb meny- nyiségek kerüljenek forgalomba. A nagyobbmérvü javulás és ár­csökkenés a termés betakarítása nyomán az őszi hónapokban fog bekövetkezni. De számos iparcikk árát,, mint ismeretes, már julius elsejével 15—39 százalékkal csök­kentettük és gondoskodtunk róla, hogy nagy választékban, bősége­sen álljanak a lakosság rendelke­zésére. — Ezek és hasonló intézkedések mutatják, hogy a kormány a la­kosság ellátásának megjavítására határozta el magát és hogy nem áll meg az Ígéretnél, hisz máris hozzáfogott azok megvalósításá­hoz. Fokozni fogjuk a lakosság fogyasztását szolgáló ipari ter­mékek és élelmiszerek gyártását is. Az év hátralévő részében 60 millió forinttal fogjuk növelni az üzemi élelmezési, valamint egész­ségügyi feltételek megjavítására fordított, összeget. Felül fogjuk vizsgálni a Munka Törvényköny­vének egyes intézkedéseit, el kell törölni a pénzbüntetést, mint a munkásokkal és alkalmazottakkal szemben használt fegyelmezési eszközt. — Feltétlenül érvényt szerzünk a Munka Törvénykönyv munka- védelemre vonatkozó előírásai­nak, a törvényesen előirt védő- berendezések biztosításának és a védőételek, védőruházat feltétlen kiszolgáltatásának. Felelősségre kell vonni és szigorúan büntetni kell azokat, akik a dolgozók egészségvédelmére előirányzott összegeket nem a rendeltetésük­nek megfelelően használják fel. A dolgozók munkaerejének foko­zottabb megóvása érdekében csök­kenteni fogjuk az indokolatlan és helytelen túlóráztatást, valamint a vasárnapi munkát. A rendsze­res heti pihenőnap mellett meg­felelő intézkedésekkel biztosítani fogjuk a dolgozók számára fnun- kautánl szabadidejük kihasználá­sát. Jelentékeny beruházásokkal lé­nyegesen javítani kívánjuk a vá­rosok és falvak kommunális szol­gáltatását. Jelentős állami eszkö­zökkel, részben állami támogatás­sal 1954-ben az 1953. évi 23 ezer uj lakással szemben 40 ezer uj la­kást fogunk épiteni. Állami támo­gatással fejleszteni fogjuk a bá­nyász sajátház- és a kislakásépi- tési akciót. Budapesten, elsősor­ban a munkáskerületekben, két év alatt ki kell tatarozni vala­mennyi közületi lakóházat és gom doskodni kell a házak folyamatos karbantartásáról. A lakóházak és lakások tatarozásának meggyor­sítása érdekében a lakbérekből befolyt összegnek 40 százalékát keli felhasználni, ami kétszerany­(Fohjiafás a 3. olclalonl t

Next

/
Thumbnails
Contents