Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)
1953-07-28 / 175. szám
Áz SZKP központi bizottságának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára Az alábbiakban ismertetjük az SzKP központi bizottságának a párt fennállásának 50. évfordulója alkalmából kiadott téziseit: Julius 30-án lesz 50 éve, hogy megnyílt az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSzDMP) II. kongresszusa. Ez az évforduló kiemelkedő esemény, a Szovjetunió Kommunista Pártjának', országunk népeinek életében és az egész nemzetközi forradalmi mozgalom történetében. Ezen a kongresszuson vetették meg a munkásosztály harcos, forradalmi marxista pártjának alapját, egy ujtipusu pártét, mely elvileg különbözik s II. Internacionálé reformista pártjaitól. „A bolseviz- mus — irta V. I. Lenin — mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt 1903 óta áll fenn1* — hangzik a bevezető rész. A bevezető a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Lenin, Marx és Engels tanításainak hű követője, az uj történelmi körülmények között a marxizmust aiko- tó szellemben továbbfejlesztette és kérlelhetetlenül harcolt a marxizmus nyílt és titkos ellenségei ellen, az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. Lenin, a forradalom lángelméje által megteremtett bolsevik párt győzelemre vitte az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, megszervezte a pro- letáriátus diktatúráját, biztosította a szocialista társadalom felépítését és biztosan vezeti előre a szovjet népet a kommunizmus felé, Lenin neve elválaszthatatlan a kommunista párt történetétől, szorosan összeforrott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének keletkezésével, fejlődésével < A Szovjetunió Kommunista Pártja a nép határtalan szerete- tét és bizalmát élvezi. A Szovjetunió dolgozói hosszú évek történelmi tapasztalatai alapján meggyőződtek arról, hogy az országukban fennállott politikai pártok közül csak a Kommunista Párt igazi népi párt, amely kifejezi a dolgozók alapvető érdekeit — hangsúlyozza a bevezető. A bevezető rész kiemeli, hogy fél évszázad dicsőséges harcaiban a zseniális Lenin, majd tanítványa és ügye folytatója, a nagy Sztálin és harcostársai vezetése alatt megedződött Kommunista Párt a kommunizmust építő szovjet társadalom vezető és irányitó ereje és hogy a párt gazdag történelmi tapasztalatai lelkesítő például szolgálnak minden ország kommunista és munkáspártja számára, '.ette Oroszországban a valódi marxista pártot“. A kongresszus döntő jelentőségű abból a szempontból is, hogy felvet_ te programmjába a marxizmus legfontosabb tételét, a prole'- áriátus diktatúrájáról szóló tételt. \ prole, tár diktatúráról szóló pont Leu in híveinek történőim' jelentőségű győzelme volt. a pártprograméba felvették még a parasztkérdéssel kapcsolatos forradalmi-demokrata. követeléseket. Lenin megvédte a bún. disták és a lengyel szociáldemokraták ellen a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló pontot, megvédte a prolatárinternaeixmalizmus alapelveit. A II. pártkongresszuson diadalt arattak a forradalmi harc nagy eszméi. A II. kongresszus elfogadta a minimális és maximális program- mot, amely a párt VIII. kongresz. szusáig (1919) a párt harcos vezérfonala volt -— mutat rá az első fejezet. A II. kongresszuson a párt felépi. lésének szervezeti alapelvei körül vívott harcban Lenin az alapvető ; marxista tételeket védelmezte a mensevikekkel szemben, azt, hogy a párt a munkásosztály öntudatos, szervezett élcsapata, amelyet a for. radalmi elmélet, a társadalmi fejlődés törvényeinek és az osztályharc törvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai fegyverez- ' nek fel. Lenin hangsúlyozta, hogy csak ilyen párt tudja sikeresen irányítani a harcot a hatalom kivivá. I Ái OSzDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége Az SzKP Központi Bizottsága téziseinek első fejezete, amely az OSzDMP II. kongresszusának történelmi jelentőségével foglalkozik, ismerteti a történelmi helyzetet, amelyben Oroszország marxista pártja megalakult. A kapitalizmus akkor lépett legfelső es legutolsó szakaszába, az imperializmusba és a proletárforrada- lcm közvetlen gyakorlati kérdéssé vált. Oroszország abban az időben az imperializmus valamennyi ellentmondásának csomópontja volt, az orosz cárizmus és a nyugati imperializmus érdekei 'a legszorosabban összefonódtak. Az első fejezet ismerteti az .oroszországi marxista mozgalom eredetét, amelynek első állomását 's. Plehánov vezetésével 1883 -ban megalakult „Munka Felszabadítása“ marxista csoport jelentette. A tulajdonképpeni forradalmi proletárpárt csirája azonban a lenini „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására'1 (1895) volt. A szövetség tevékenysége a marxizmusnak a munkásmozgalommal való széleskörű egyesítésére irányult. Az OSzDMP első kongresszusa (1898) — amely kimondta a marxista párt megalakulását — nem érte el célját. Az oroszországi marxisí a mozgalom továbbra is egyes elkülönült szociáldemokrata körök és csoportok stádiumában maradt. Pusztított a munkásosztály politikai harcát és vezető szerepét tagadó „ökonomiz- ,mus‘‘ mérge, A II. kongresszus idején eldőlt a legfontosabb politikai kérdés: milyen utón halad -a fiatal orosz .munkásmozgalom? A szo- r tel ista ideológiától lelkesítve a cárizmus és kapitalizmus ellen — ezt az utat jelölték Lenin és a bolsevikek — vagy rács úszik a reformizmus útjára, hogy a mensevikek terveinek megfelelően a pártot hozzáido- mitsa a cárizmushoz és a kapitalizmushoz A tézisek első fejezete hangsúlyozza: Lenin és a lenini „Iszkra*1 ideológiai elveinek a párt II. kongresszusán aratott győzelme döntő jelentőségű volt pártunk és a forradalom fejlődése, az egész nemzetközi forradalom szempontjából A II. kongresszust megelőző évtized munkásmozgalmának történetét Lenin harca — a szóda2 1953. Julius 28. Kedd. lista tudat harca az ösztonösség ellen — tette nevezetessé, A továbbiakban kiemeli az „Iszkrá“-nak, a Lenin által alapított, egész Oroszországra kiterjedő marxista lapnak szerepét, amely központtá vált a párt erőinek egyesítése, a pártkáderek összegyűjtése és nevelése szempontjából. Lenin a párt megteremtésekor a forradalmi harc életbevágó feladataiból indult ki, mesterien általáno. sitotta a marxisták szervezési tapasztalatait. Megteremtődött a munkás- mozgalom mintaképévé vált harcos, edzett Kommunista Pán alapja. Az oroszországi munkásmozgalom követelményeinek megfelelően Lenin továbbfejlesztette a munkásmozgalom egyesítését a szocializmussal, kidolgozta a munkáspárt ideológiai alapjait, magasra emelte a forradalmi elmélet jelentőségét. Lenin bebizonyította, hogy csak élenjáró elmélettel rendelkező párt lehet a dolgozók igazi vezére. A fejezet kiemeli: „Az OSzDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége abban áll, hogy ez a kongresszus a lenini „Iszkra“ által felvetett és kidolgozott ideológiai, szervezeti elvek alapján megteremsáévt. Lenin a párt egységének megóvása érdekében rámutatott, hogy szilárd, proletár vasfegyelemre van szükség, amely »gyformán kötelező a párt minden tagjára, a vezetőkre és az egyszerű párttagokra egyaránt. Hatalmas jelentőségű az aj lenini tétel is, hogy minden párttag felelős a pártért ét) a párt felelős minden tagjáért. A pártélet Lenin által kidolgozott szabályai előírták a párt szervezeti szabályzatában foglalt követelmények legszigorúbb megtartását. Lenin külön hangsúlyozta a kollektiv vezetés elvét, mert ez biztosit]a a pártot a véletlenekkel és az elfogadott határozatokban az egyoldalúságokkal szemben. Lenin a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló ■tanítást. Lenin harca a II. kongresszuson a programm kérdésében és a szervezeti kérdésekben megvonta a válaszfalat az OSzDMP forradalmi része, a bolsevikek és opportunista része, a mensevikek között. A tézisek hangsúlyozzák Leninnek, Marx és Engels ügye folytatójának, a forradalom kiváló szteaite. gájának halhatatlan érdemeit, kérlelhetetlen harcát az opportunizmus ellen, kiemelve ennek óriási jelentőségét minden ország forradalmi moz. galmának fejlődése szempontjából. „Az OSzDMP II. kongresszusa fordulópont volt a világ munkásmozgalmában“ ■—- mu‘-at rá befejezésül a tézisek első fejezete. II. Á Kommunista Párt Karca a proletárdiktatúráért A,tézisek második fejezete elöljáróban hangsúlyozza, hogy az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusától a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméig a bolsevikok bizonyul'-ak az egyetlen forradalmi-marxista erőnek Oroszországban. Lenin ebben az időszakban zseniálisan megalapozta a bolsevik ok taktikáját, világos perspektívát adott az orosz marxistáknak a polgári de. mokratikus forradalom szociális'a forradalomba való át növéséről. Lenin bebizonyította, hogy az akkor kialakult történelmi helyzetben a forradalom győzelmének elengedhetetlen feltétele a munkásosztály szövet, sége a parasztsággal, a prolotáriátus vezető szerepének biztosítása mellett. A második fejezet a továbbiakban a bolsevikok vonala és a mensevikek vonala közötti harccal foglal, kozik. Ez a harc — mutat rá — különösen kiéleződött az 1905—1907- es években, az első orosz forradalom idején, a bolsevikok egy népi forradalom megindítására és győzelemre vitelére, a cárizmus fegyveres felkeléssel való megdöntésére, a munkások és parasztok képviselőiből álló ideiglenes forradalmi kormány ala kitására törekedtek Ezzel szemben a mensevikek amelle-t kardoskodtak, hogy a forradalomban a liberális burzsoáziát illeti meg a vezető szerep és a forradalom felgöngyölítésé, re törekedtek. Az 1905-ös orosz forradalom veresége után, a sztolipini reakció nehéz éveiben a bolsevikül? az uj forradalom előkészítésének irányvonalát követték és gyűjtötték az erőket a forradalmi mozgalom újabb fellendítéséhez. A mensevikek ebben az időszakban egyre jobban eltávolodtak a forradalomtel, a proletariátus illegális forradalmi pártjának felszámolását követelték, nyilf likvidátorokká váltak. A reakció nehéz körülményei között csak a bolsevikok, a leninisták maradtak hűek a marxizmushoz — emeli ki a II. fejezet, a sztolipini reakció időszakának legfontosabb eseménye az OSzDMP prágai konferenciája (1912) volt. A párt ezen a konferencián kiűzte soraiból a mensevik likvidátorokat és ezzel megteremtette az alapját, annak, hogy a bolsevikok politikai csopori bél önálló pár'tá alakuljanak. A prágai konferencia tehát megvetette az alapját az ujtipusu pártnak, a le- ninizmus pártjának, a bolsevik párt. nak. Ezután a tézisek ag 1912—1911 közötti években bekövetkezett újabb forradalmi fellendülés jelentőségével foglalkoznak és kiemelik azt a fontos szerepet, amelyet az 1912 tavaszán alapított „Pravda“, a párt legális napilapja töltött be a forradalom sikeres előkészítésében. A továbbiakban a tézisek a bolsevikek pártjának az 1914—1918-as világháború nehéz időszakában vívott harcát ismertetik. A II. fejezet rámut-at., hogy a II. Internacio- nálé árulóival szemben a bolsevikok a marxista-leninista elméletet követve következetesen harcoltak az imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáért az imperialisták oroszországi hatalmának megdöntéséért, az imperialista háború elleni harc minden országban való tá- I mosatásáért. Az egész világ munkásosztályára nézve óriási jelentőségük volt Lenin háború alatt irt elméleti munkáinak, elsősorban „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka“ című müvének. Lenin ebben a könyvében kimutatta, hogy „az imperializmus a proletáriátus szocialista forradalmának az előestéje“. Lenin történelmi érdeme az — hangsúlyoz, zák a tézisek —, hogy az imperializmus elemzésénél hatalmas tudományos felfedezést tett: megfogalmazta és megindokolta azt a lángeszű következtetést, hogy lehetséges a szocializmus győzelme kezdetben egynéhány, sőt egy országban. Ez a szocialista forradalom uj, befejezett elmélete volt. Gazdagította és elörevifte a marxizmust, elméleti és taktikai útmutatással szolgált a bol. sevikoknak a háború, ä béke és a forradalom kérdésében. Oroszország munkásai ä bolsevik párt vezetésével az első világháborúban megdöntötték a cárizmust és biztosították a burzsoá demokratikus forradalom győzelmét. Majd megteremtve a szocialista forradalomba való áttérés feltételeit, az orosz munkásosztály — a bolsevikok pártjával élén, szövetségben a szegényparasztsággal, a katonák és matrózok támogatásával — a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötte a burzsoázia hatalmát, megteremtette a szovjet hatalmat, létrehozta a szocialista szovjet államot, s ezzel megvalósította »2 OSzDMP II. kongresszusán elfogadott programmed. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a proletárforradalom lenini elméletének diadala volt — hangoztatja befejezésül a II. fejezet. III. Á Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért vívott harcban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom uj korszakot nyitott az emberiség történetében, a kapitalizmus összeomlásának, a szocializmus és a kommunizmus diadalának korszakát —- hangzik a III. fejezet bevezető mondata, majd hangsúlyozza, hogy az Októberi Forradalomban kivívott győzelem eredményeképpen a Szovjetunió Kommunista Pártja a világ forradalmi és munkás- mozgalmának ..rohambrigádjává“ vált. A tézisek a továbbiakban foglalkoznak azzal a hatalmas harccal, amelyet a gazdaságilag elmaradt Oroszország élenjáró, erős szocialista hatalommá való átalakítása érdekében folytatott a szovjet nép a Lenin által kidolgozott és tudományosan megalapozott programm útmutatásai alapján. A Kommunista Párt — leküzdve a hatalmas gazdasági nehézségeket és a belső ellenforradalom lázadásait — a szovjet népet teljes győzelemre vezette az intervenciósok és a fehérgárdisták fölött. Az intervenciót leküzdve, a szovjet nép óriási épitőmunkába fogott, amelyet a szocializmus építésének lenini terve irányított. A Szovjetunió dolgozói a Kommunista Párt vezetésével elsőnek indultak meg a szocializmus építésének feltáratlan utjain, utat törve az egész emberiségnek a szabad és boldog élet felé — emeli ki a III. fejezet. Ezután a tézisek rámutatnak, hogy a proletáriátus győzelmes diktatúrájának közepette a párt és a nép ellenségei, a trockisták, buharinisták, burzsoá nacionalisták, ezek a mensevik maradványok kapituláns álláspontot foglaltak el a szocializmus felépítése kérdésében. A Kommunista Párt központi bizottsága -— amelynek élén J. V. Sztálin, V. I. Lenin ügyének nagy folytatója állt — vezetésével szétzúzta az árulókat és kapitulánso- kat, niegvédelmezte a leninizmust és határozottan irányt vett a szocializmus felépítésére a Szovjetunióban. A párt. abból a lenini tételből Indult ki, hogy a Szovjetunióban mindaz megvan, ami szükséges és elégséges a teljes szocialista társadalom felépítéséhez — hangsúlyozza a III. fejezet. A tézisek a továbbiakban rámutatnak azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a szovjet nép a háború előtti ötéves tervek idején ért el a párt által kidolgozott tervek alapján és amelyek révén a Szovjetunió elmaradt agrárországból hatalmas szocialista, ipari, kolhozhatalommá vált, Ä Szovjetunióban véglegesen felszámolták a kizsákmányoló ősz-, tályokat, örökre megsemmisítették az embernek ember által való ki-, zsákmányolását. A szovjet nép a Kommunista Párt vezetése alatt a történelemben elsőnek építette fel az uj társadalmi rendszert, a szocializmust. A szocializmus győzelme felszámolta a munkanélkü- liséget és megteremtette a dolgozók jómódú, kulturált életének feltételeit. A Kommunista Páxd a lenini-sztálini nemzetiségi politikát követve megszabadította Oroszország népeit az évszázados tái'sadalmi és nemzetiségi elnyomástól és megteremtette a hatalmas, soknemzetiségű szocialista államot, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. A szocializmus győzelmének alapján kibontakoztak és megerősödtek a szovjet társadalom olyan hatalmas mozgató erői, mint az erkölcsi-politikai egység, a Szovjetunió népeinek barátsága, a szovjet ha- zafiság — hangoztatják a tézisek; — A III. fejezet ezután rámutat; A Szovjetunió alkotmánya lerögzítette a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelmeit, a Kommunista Párt XVIII. kongresszusa (1939) pedig meghatározta a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetéről szóló programmját. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban Lenin végakarata teljesítésének eredménye, a Kommunista Párt bölcs vezetésének eredménye, a párt politikáját egységesen támogató munkások, parasztok, értelmiségiek hősies munkájának eredménye; A párt. I azért győzedelmeskedett és győzedelmeskedik, mert hű a teni- nizmushoz. J. V; Sztálin 1941 április 22-én mondott felszólalásában beszélt Lenin nagyságáról es Lenin végakaratának jelentőségéről: >.ö. Lenin, tanított minket úgy dolgozni, ahogy a bolsevikoknak dolgozni kell, nem ismerve félelmet és nem riadva vissza semi- lyen nehézségtől“ — emeli ki a fejezet. A tézisek ezután méltatják annak a ténynek történelmi jelentőségét, hogy a Szovjetunió társadalmi és államrendszere fényesen kiállta a Nagy Honvédő Háború hatalmas próbáját — majd rámutatnak, hogy a háború napjaiban a párt a fasiszta hódítók elleni össznépi harc lelkesítőjeként, szervezőjeként lépett fel, s az országót egységes harci táborrá alakította. A háború évei alatt a Kommunista Párt még jobban összeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatot teremtett a dol- (Folylalás a S. oldalon) BB«—IfsMT——
