Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-27 / 149. szám
PÁRTÉLEI* Meddig* tétlenkedik a zalaegerszegi járási tanács pártszervezete Gabonatermésünk betakarítása és begyűjtése az év legnagyobb feladatát jelenti a falu számára. Ä szemveszteségnélküli betakarítással, a begyűjtés maradéktalan teljesítésével pártszervezeteinknek olyan csatát kell megnyerniük, olyan győzelmet kell kivivniok, mely dolgozó népünk jövőévi kenyerét jelenti. Az aratás, cséplés irányítása, a begyűjtés teljesítése közvetlen az állami szervek feladata. Tanácsainkra tehát ebben az időben fokozott feladat hárul. Ezt a feladatot csak úgy tudják sikeresen megoldani, ha jól felkészülten látnak munkához. A zalaegerszegi járási tanács pártszervezetének felkészülését gondatlanság jellemzi. Már hónapok óta nem tartottak taggyűlést, a taggyűlések határidejét pedig, mert a tagság nem jött össze, több ízben megváltoztatták. A pártszervezet vezetősége a sok munkára, s arra hivatkozik, hogy i,sok a külszolgálat“. De arra nem gondolnak a járási tanács kommunistái, éppen a partéiét háttérbe szorítása az egyik oka annak, hogy a zalaegerszegi járás utolsók között kullog a növényápolási munkákban s az aratásban is. A járási tanács kommunistáinak a legnagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy munkájuk során a tömegek között agitációs munkát végezzenek. Miért nem élnek hát ezzel a lehetőségükkel? Népnevelő munkájukkal elsősorban saját munkájukat segítenék elő. A nyári mezőgazdasági munkák elvégzését, a begyűjtést nem lehet egy-két körlevéllel, vagy szűkszavú utasítással elintézni. Az eredményt csak a felvilágosító, a nevelő munka hozza meg. Hogyan követelheti meg a járási tanács a helyi tanácsoktól a felvilágosító munkát, ha maga a járási tanács pártszervezete is lebecsüli azt? A pártszervezet munkája nem az élettől független valami. Szorosan kapcsolatban kell lennie a mindenkori feladatok elvégzésével. „A nagy mezőgazdasági munkák idején nincs idő pártéietet élni“ — vallják a járási tanács egyes kommunistái. Ez a nézet azonban gyökerében helytelen, mely ellen a legszigorúbban fel kell venni a harcot. Ez a nézet csak arra jó, hogy leszerelje a pártszervezetet és az ellenség aknamunkájának adjon helyet. A zalaegerszegi járási tanács pártszervezete tétlenkedését bizonyítják a faliújságok is. A lépcsőházban elhelyezett falíujságtáblón egyetlen nyolc—tiz soros irás látható, amely követeli a Rosenbei’g- házaspár szabadonbocsátását. A folyosón lévő másik faliujságtáb- lán egy május 1-re és egy május 17-re „mozgósitó‘‘ falíujságcikk látható. Vájjon mikor veszik észre, hogy már elmúlt május és maholnap be kell fejezni az aratás, cséplés munkáit is? A pártszervezetnek nincsen párthelyisége. Ha a párttagok a pártszervezet ügyeiről zavartalanul akarnak beszélgetni, akkor szobáról-szobára kell járniok, hogy egy üres helyet találjanak. Munka közben a dolgozóknak számos problémája akad, de nincs kihez fordulniok, mert a párttitkár elvtárs hétszám vidéken tartózkodik. Van három pártcsoport- bizalmi, akiknek tevékenysége kizárólag a pártbélyegek kiosztására korlátozódik. A párttagokkal való foglalkozásra senkinek nincs ideje. Ha ilyen rossz a kapcsolat a pártszervezet vezetősége és a párttagok között, milyen lehet a pártonkivüliekkel való foglalkozás? A pártszervezet ügyeit lélektelent bürokratikusán intézik. Orbán Valéria elvtársnő február óta dolgozik a járási tanácson. Azóta mindössze egy alkalommal volt taggyűlés és akkor is úgy értesült róla, hogy a kapu alatt elhelyezett faliújságon és hirdetőtáblán olvasta. Orbán elvtársnő dolgozott a nagykanizsai járási tanácsnál is s az a véleménye, ha ott meg tudták tartani rendszeresen a taggyűléseket, akkor itt is meg lehet tartani. Csak akarni kell. Nem működik a DISz-szervezet sem. Cziráki Magdolna, a DISz gazdasági felelőse, de mint a vezetőség tagja sem tudja, kik a vezetőség tagjai. Tizennyolc DISz- tag van, de ebből csak nyolc vesz át bélyeget. Van olyan is, aki tavaly lépett be a DISz-be, de bélyeget azóta sem vett. Maga a DISz vezetősége sem gondoskodik arról, hogy a tagok bélyeghez jussanak. Németh elvtárs, a járási DISz-bizottság titkára már több alkalommal ígéretet tett, hogy segíteni fogja a szervezet munkáját. Az ígéretet azonban még eddig nem követté tett. Az idő sürget. A feladatok elvégzése nem tűr halasztást. Gondoskodjanak az illetékesek a párt- szervezet részére megfelelő helyiségről, hogy zavartalanul dolgozhassanak. A pártszervezet pedig ne halogassa a feladatok elvégzését, hanem lásson munkához és nyújtson fokozott segítséget a járási tanács dolgozóinak nagy feladataik elvégzésében. Nagylengyel teljesítette adott szavát A zalatárnoki gépállomás DISz- fia falja ín a k felajánlása a VIT-re A zalatárnoki gépállomás fiataljai elfogadták a csesztregi gépállomás versenykihívását. A VIT tiszteletére a következő felajánlásokat tették: A cséplési kampányban gépen- kint átlagosan 107 mázsa gabonái csépelünk el. Cséplés alatt gépen- kint 100 kiló üzemanyagot megtakarítunk és a cséplést határidő előtt 2 nappal befejezzük. A megengedett 2 százalékos szemveszteséget 1.5 százalékra csökkentjük. Arató- és kévekötő géppel 180 holdon határidő előtt 3 nappal végezzük el az aratást. Az aratás munkáit úgy szervezzük meg, hogy a befejezéstől számított 6 napon belül a legjobb agrotechnikai módszerek betartásával elvégezzük a tarlóhántást. Alkatrész fogyasztásunkat 8 százalékkal csökkentjük. Az aratás befejezése után 8 nap alatt 60 holdon másodnövényeket vetünk. A felügyeletünk alatt lévő erő- és munkagépek karbantartását gonddal végezzük. Tóth Gyula DISz-tag vállalja, hogy cséplési tervét 110 százalékra teljesiti. A megengedett 1903 kiló üzemanyag fogyasztását 1800 kilóra csökkenti. A cséplést 5 nvp- pal a határidő előtt befejezi. Mecsérí Károly DISz-titkár elvtárs vállalja, hogy cséplési tervét 115 százalékra teljesíti. Cséplés .alatt 150 kiló üzemanyagot takarít meg. A felajánlások teljesítését a pártszervezet segítségével heten- kint értékeljük. Laposa József párttitkár, Mecséri Károly DISz-titkár, Tóth Gyula DISz-tag. Önműködő olajkutak A határban aranyló gabonatáblákat érlel a nap. A tikkasztó meleg izzadságcseppeket csal az emberek homlokára. A sárgás-zöld mezőben fúrótornyok emelkednek a magasba, alattuk szorgos- kezű munkások harcolnak az olajért, a tervért. A kitartó, jó munka nyomán nagy részük volt abban, hogy az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat elnyerte az élüzem cimet, A Béke-Világtanács ülésszakának idején különösen lelkesen folyt a küzdelem Nagylengyelben a tervek teljesítéséért. Nem volt fennakadás, mert a műszakiak nemcsak Ígértek, hanem meg is adták a szükséges műszaki feltételeket. Objektiv nehézségekről nem beszélhettek a berendezéseknél, mert junius elsejére megérkeztek a gör- gősfurók utolsó részletei is, amelyeket a keménykőzetek fúrásánál használnak. Buda Ernő elvtárs főmérnök, üzemvezető örömmel számol be munkájukról, eddigi eredményeikről: — A Béke-Világtanács ülésszakának idején dolgozóink méginkább átérezték a munkában való helytállás jelentőségét — mondja Buda Ernő elvtárs —. A furóberendezéseknél élénk párosverseny alakult ki, ami azóta is folyik. A verseny lendületét fokozta, hogy üzemünkben rátértünk az 5 napos értékelésre. Nálunk ezt 5 napos dekádnak hívják. Ekkor értékeljük első ízben a brigádok közötti versenyt, amelyet minden brigáddal telefonon közlünk?és azok kiírják tábláikra a verseny legjobbjait, elmaradóit, Az üzem és a brigádok napi teljesítményét az üzem központi versenytábláján naponta közöljük. Buda elvtárs ezután elmondja, hogy a fokozott szivattyuöblités uj módszerével például az „A“ berendezés dolgozói 60 százalékkal növelték a szivattyúk által szállított folyadék mennyiségét. Ennek nyomán a Rotary 21. számú berendezés a junius 15-től 20-ig tartó szakaszban tervét 105.5, mig havi tei’vét junius 15-ig 105.8 százalékra teljesítette. A többi berendezés sem maradt el, mert például a 22. számú kollektíva dolgozói 164.8, a 23-as berendezésen dolgozók pedig 135.5 százalékot értek el. — Éjjel-nappal becsülettel helytálltak dolgozóink, — mondja Buda elvtárs. — Helytállásukat bizonyítják azok az eredmények, amelyekkel méltán dicsekedhetnek. Nem akarunk megállni — ezt üzenik a nagylengyeli olajmunkások. Harcolunk, hogy becsülettel sikerre vigyük a harmadik negyedévi tervet is. Az Üzbég SZSZK területén lévő Dzsaljál-Kudukban 19 olajkutat villamosáram segítségével automatikusan irányítanak. A munkát a korábbi 6 ember helyett egy kezelő végzi. , Ez az önműködő irányító-berendezés,-amely Volincsik és Zsukov elektromérnök konstrukciója, egyben az olajfurás automatizálásának kísérleti állomása is. (Trud) Fokozzák tovább az eredményeket a Ruhagyárban 'A zalaegerszegi Euhagyár mull havi termelési tervét 101.3 százaiéiba ■teljesítette. Junius hónap első de- líádjában azonban a sok felkészáru miatt deka ti! érvük teljesítésében csak 65.4 százalékot értek el. A ssa- lagtermelés vonalán 100.9 százalékra valósították meg a tervet. A má. sodik dekádban javulás mutatkozik mert az üzem termelési terve 110.2, mig a szalagok teljesítése elérte a 102.6 százalékos átlagot. A második dekádban különösen jó munkát végzett a 20-as szalag, amely 112.0 százalékával az elsők közé küzdötte fel magát, j 18-as szalag 108.7, mig a 10-es szalag 106.8 szá zalck&t ért el. Pályázati (elhívás A Zala megyei Tanács VB. népművelési osztálya pályázatot hirdet a megye összes rigmusirói részére. Az ország kenyere biztosításának egyik fontos előmozdítója a jó propaganda, agitációs nevelőfflimkn, melynek szerves tartozéka a jó rigmus . A rigmus a munka, a termelés, a közösségi élet népköltészete a szem. től-szembe való találkozás töl-észeíe. A rigmus az agitációs munka közel, harci fegyvere, A rigmuspályázat célja, hogy agitációs brigádjainkat megfelelő, időszerű, a napi feladatokat közvetlenül ecgi-Ő, azokra mozgósító jó rigmusokkal lássuk el különösen most, a nyíri aratás, cséplés, begyűjtés nagy munkája idején, a rigmus foglalkozzon a fenti tárgykörökkel, uzok.'a való mozgósítással, az elírni lég k'epk.-zé. sóvei, az élenjárók dicséretétéi, lemaradók buzdításával, békénk ügyé. vei, a község életével, ezen belül a termelőszövetkezetek megorősi tésével, felfejlesztésével, a gépi munka előnyével, s mindazzal, ami békés jövőnk építését elosegi'-i. A pályázatban mindenki részeveket., fe’üőtt, úttörő egyaránt, a rigmusok a megyei tanács VB', népművelési osztálya címére, augusztus 20-ig bezárólag minden időpontban küldhetők „RIGMUSPÁLYÁZAT' ‘ megjelöléssel. A rigmusok értékelése szeptember 10-ig megtörténik, amikor az első három legjobb rignmsiró cgy- egy táskagramofont, a három n ásó. dik helyezett értékes koiivvja'almai, a három harmadik helyezett- rigmusai az első és második helye* zeltek rigmusai mellett, helyet kapnak a megyei műsorfüzetben és oklevél elismerést kapnak. Zala megye dolgozói! Minél többen vegyetek részit a pályázaton, segítsétek a népköltészet ezen ágá nak művészi fejlődését, járuljatok hozzál ezen keresztül is a kenyér csata biztos győzelméhez! Megyei Tanács VB. Népművelési Osztálya Szombat, 1953 jun. 27. A lovászi kőolajtermelő brigádok 12.053 tonna olaj tervenfelüli termelésével válaszolnak a Béke-Világtanács határozatára Az »Előre'-brigád kollektívája 21, a »Zója“-brigád 20 tonna olaj tervenfelüli termelését vállalta a békeőrségfen. A többi brigád ugyancsak adottságainak megfelelően, hasonló vállalást tett és nem maradt el ennek teljesítésében sem. Különösen az »Előre" és «Zója“- brigádok között alakult ki éles verseny. Ebből a versenyből az »Előre“-brigád olajbányászai kerültek ki győztesen, de a ..Zója"- brigád fiatal olajbányászai is megálltak helyüket. A békcőrsé- gen az »Előrc“-brigád 45, a «Z6- ja'-brigád 30 tonna olajat termelt terven felül. A -Zója“-brigád tagjai most a VIT-rc készülnek és elhatározták, hogy megelőzik a versenytársukat. A brigádok jó munkája lehetővé tette, hogy a vállalat féléves olajtermelési tervét junius 14-én teljesítette és eddig 12.053 tonna olajat adott terven felül népgazdaságunknak. Poton és malaszt jói megtér egy tenyérben Élni tudni kell, főleg okosan. Mert élni sokféleképpen lehet. Lehet szegényen, és gazdagon, becsületesen és becstelenül — igy hallottam ezt régen, az első hittanórák egyikén. Azóta sok idő telt el és sokan megtanulták, hogy a becsületesség és becstelenség, szegénység és gazdagság között nagy a különbség. A múlt nincstelen milliói minden törekvés és igyekezet dacára sem jutottak tovább a szóbelileg megállapított lelki gazdagságnál. A gazdag, ha becstelenül gyarapította vagyonát, becstelen lett, de ha nem sajnált áldozni rá, visszaszerezhette becsületét. A szegény azonban, akit esetleg éppen szegénysége vitt rá arra, hogy letérjen az egyenes útról, nem talált megkönnyebbülést. Ő csak jótanácsot kapott. Túrni, szenvedni, alázatos szolgának lenni, vezekelni bün- bocsánatért. Ez volt minden, amit megtehetett. Az „élni tudni kell‘‘ igét a papok, a valóságot pedig maga az élet tanította. Az utóbbi évek során azonban az igét módosították. Már annyiban, hogy bizonyos mértékig maguk a papok is aszerint igyekeznek élni. Példa erre a boneódföldei plébános, Torma József esete is. Torma József „okosan“ él. Nem akar tudomást venni a körülötte történő nagy változásokról. Felőle történhet bármi, ő marad a régi. Iskoláink, a tudomány nyitva áll ifjúságunk előtt. Ö erről nem vesz tudomást. Ő a maga módján nevelné, oktatná a fiatalságot. Bődén a templomban több gyereket megpofozott., mert nem viselkedtek iránta kellő tisztelettel. Igaz, ő másképpen magyarázza a dolgot. Szerinte azért került sor tettlegességre, mert isten házában rendetlenkedtek. Ez pedig mindenki által elismert bűn. Olyan bűn, ami felett nem lehet csak úgy szavakkal elsiklani. Az ilyen bűnnek nyoma kell, hogy maradjon. Ha máshol nem, a gyerekek arcán. Túlbuzgó igyekezetében odáig ment, hogy az egyik gyerek szája vérezni kezdett. Nyugodtan verte a gyereket. Annál is inkább, mert a szülők, dehogy szólnának, amikor a pap „csak jót tesz“ a gyerekkel, őket Is iéy nevelték Torma plébános elődjei — pofonokkal, megaláztatással, szolgaságra, megalkuvásra. Ezt szeretné pofonaival elérni ma is Torma plébános — könnyű életet s a henyélést. Ezt pedig itt az ideje felismerni a bődéi dolgozóknak, a bődéi szülőknek. Lássák meg végre, hogy Torma atya ma is napszámosokkal kapáltat! a kukoricáját s mig azok izzadnak, ő közel kilenven kilójával az árnyékban hűsel. Nem látják ezek a szülők, hogy nem a Torma atyák pénzért juttatott bünbocsánata teszi az embert becsületessé, hanem dolgos kezük, a munkájuk. Torma atya nem ilyen életet képzelt el magának. Érthető hát, hogy minden igyekezete a fiatalok szárnyait nyesegeti. Csakhogy a fiatalok nem hajlanak a „jó szóra''. Ezért kellett más eszközökhöz folyamodni. Torma atya behivatta a szülőket és mégparancsolta, hogy minden alkalommal gyermekeikkel együtt járjanak a templomba. Ha jönnek, kedves meglepetésekben, ha nem, akkor másban lesz részük. Pofon és malaszt nála jól megfér egy tenyérben. Fenyegetés, büntetés, szidás — ezek vannak Torma plébános szótárában. Aszerint, ki hogyan hajlik a szóra. Aszerint, hogy ki akar úgy élni, ahogy azt Torma plébános ur szeretné. A dolgozó nép megtanult élni. Torma plébános cselekedetéből is mindjobban felismerik, ki a barát, ki az ellenség. A bödeieknek is megvan a maguk szótára: szabad, félelemnélküli élet, béke, munka, jólét. Erről az útról pedig a magukra talált embereket Í2- tériteni nem lehet.
