Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-17 / 140. szám
(Folytatás a~ í> oldalról.) Ernst Fischer felszólalása Ernst. Fischer bevezető szavaiban arról beszélt, bogy a nemzetközi £e_ szükségben mutatkozó jelenlegi eny. liüléssel az osztrák kérdés megoldásának lehetőségei is kedvezőbbekké váltak. A Szovjetunió szerepéről szólva Emst Fischer kiemelte: — A Szovjetunió Ausztriával szemben igen előzékenyen viselkedett. Azt javasolta, hogy" az osztrák államszerződésre vonatkozó tárgyalásokat a legmagasabb síkon folytassák. A Szovjet, uniónak azt a hajlandóságát, hogy teljesíti az osztrák kívánságokat, nemcsak a lakosság, hanem a kor. mánykörök is elismerik. Ausztria csak egy módon kerülhet ki nyomorúságos helyzetéből: há letér a hidegháború útjáról, az egyoldalú gazdasági és politikai kapcsolatokról, az amerikai háborús előkészületek rendszerével való összefonódásról s a semlegesség cs függetlenség útját választja. A legértékesebb támogatás — folytatta Ernst Fischer •— amelyet Ausztria jelenleg adhat, a becsületes semlegesség politikája lenne, az a politika, amely távoltartaná országunkat minden egyoldalú kötele- ratt jégtől, gazdasági kapcsolatokat építene ki megkülönböztetés nélkül minden országgal, szembehegyezkedés az uszitás cs a gyűlölet mindenfajta propagandájával, a hidegháborúnak ezzel az alvilági muzsikájával. Ezekért a célokért harcol az osztrák hékemözgalom — mutatott rá befejezésül Ernst Fischer. Az ülés következő szónoka Han Szer Ja iró, a Koreai Béketanács elnöke volt. Han Szer Ja felszólalása — Drága Barátaim! Korea népe azzal bízott meg, hogy tolmácsoljam forró üdvözletét és megosszam veletek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok közötti fegyverszüneti egyezmény aláírásával kapcsolatos örömteli reménységét. A fegyverszüneti egyezmény aláírását nemcsak mi, koreaiak várjuk, . türelmetlenül várja' a világ valameny- nyi népe — kezdte beszédét Han Szer Ja. — Az amerikai feleit először kormányunk és a Kínai Népköztársaság- javaslata késztette a félbeszakított tárgyalások folytatására, és arra, hogy megegyezzen velünk az alapvető pontokban. Javaslatunk az egész világnak újra bebizonyította politikánk békeszerető 63 észszerű voltát. Ez a politika a népek barát, ságán alapszik békés együttműködésre törekszik minden országgal. Másodszor a koreai nép hősi harca, amely a kinai önkéntesek testvéri següségével megvédi munkáját és függetlenségét és amelyet nem törlek meg sem a legvéresebb harcok, sem a legbarbárabb bombázások. Harmadszor pedig a béke híveinek önfeláldozó harca az egész világon. Mindezek ahhoz vezettek, hogy mind az indiai kormány feje, Nehru, mind az angol kofmány feje, Churchill, késznek mutatkoztak a fegyverszüneti tárgyalások kedvező befejezésén^ támogatására, jóllehet az angol csapatok mind a mai napig Koreában vannak és harcolnak az amerikaiak oldalán. A koreai hadifoglyok haza- telepítésére vonatkozó kérdés megoldása és a fegyverszüneti egyezmény létrejötte még nem jelenti az egész koreai kérdés. megoldását. Hisszük, hogy a fegyverszüneti tárgyalások sikeres aláírása után békés utón sikerül kivívnunk az idegen csapatoknak Koreából való kivonását, mert o csapatoknak Koreában való bármilyen tartózkodása uj konfliktusok magvat hordja magában. \ né. pék maguk akarják megoldani sorsukat. és nem tűrnek idegen uralmat maguk fölött! Dicső kezdete az összes nemzetközi konfliktusok megoldásának! Népünk harca nem volt hiábavaló. A koreai nép nem csupán a saját szabadságáéit; és függetlenségéért harcolt és harcol ma is, hanem elsősorban a világ békéjének ügyéért. Ez a körülmény az összes békeszerető népek szeretetét biztosította számunkra. Ha az amerikai kormány a kezűét kezdetétől fogva jószándékot tanúsított volna és teljesítette volna a potsdami egyezmény előírásait, Korea már 1915-ben egyesült volna. Ha az amerikai csapatok kivonultak volna Koreából — amint azt annakidején a szovjet csapatok tették — sok-sok emberélet menekült volna meg a pusztulástól. Ha az amerikai kormány a kezdet kezdetétől fogva betartotta volna a genfi egyezmény előírásait, a hadifogolykérdés már több mint egy évvel ezelőtt megoldást nyert volna, ami annyi szenvedéstől kiméit volna meg bennünket. A panmindzsoni hadifogoly- megállapodás azít a meggyoaődést kelti bennünk hogy ez csupán a kezdetét jelenti az összes vitás nem. zetközi problémák békés megoldásinak. Meg kell oldani minden olyan vitás problémát amely kiélezi a nemzetközi helyzetet és uj háború magváfc hinti el, olyan habomét, amely a legszörnyübb pusztításokat hozná az emberiség számára. Ezek a vitás problémák békés tárgyalások utján mind megoldhatók A délelőtti ülésen felszólalt még W. Morrow volt ausztráliai szenátor Carlis Augosto León venezuelai iró, és Kokkalisz görög' professzor, a Béke-Világ tanács tagja. A magyar parasztküldöttek átadták ajándékaikat a BVT küldötteinek Kedden délelőtt felejthetetlen találkozásra került sor. Ekkor adták át a magyar parasztküldöttek ajándékaikat a Béke-Világtanáes. tagjainak. Körmendi László, idős tatai parasztember a küldöttség szónoka. — A legfontosabbat kezdem. Először is azt kell elmondanom, hogy a magyar parasztembernek miért szívügye a béke. — Meri hosszú évszázadok után végre hazára leltünk és megtudtuk, hogy milyen jó élni. — Mi csak kis időro hagytuk abba dolgunkat. Sietünk vissza megyéinkbe, falvairkbn, Otthon vár Ilja Erenbur Rendkívüli napokban gyűltünk össze: megszűnik a koreai lidércnyomás, végetérnek az égő váro- sökx'ól, meggyilkolt gyermekekről szóló újsághírek, végeszakad egy békés ország pusztításának, végét- ér a meggyötört emberiség szégyene. Befejeződik a háború, mely azzal fenyegetett, hogy más országokra és világrészekre is kiterjed, ezeket is magival ragadja. A béke első nagy győzelme ez, a mi győzelmünk, barátaim! Emlékezzünk vissza a közelmúltra, mozgalmunk kezdetére. Milyen egyedülállóknak tüntettek fel bennünket akkor! Emlékezzünk a gúnyolódásra, rágalmakra, fenyegetésekre, erőszakoskodások- • ra. 1S49 áprilisában elitéltük a bennünket a mi részünk. A magya: népnek, a béke népinek úgy illik hogy becsületes, jó munkával segi se győzelemre a közös ügyet. A Békc-Világíanács délutáni ülésén Eugenie Cotton asszony, a BVT ale-lnöke elnökölt, Heriberto Jara mexieói tábornok, Pandit Ohatur Narain Malaria indiai képviselő, volt miniszter után Ilja Erenburg, nemzetközi Sztélin- békedijjal kitüntetett iró, a Békevilágtanács irodájának tagja emelkedett. szólásra. Percekig zugó taps köszöntötte, amikor a mikrofon elé lépett. Az ülés részvevői felállva, lelkesen ünnepeltek Hja Erenburgot. 1 felszólalása hidegháborút és kitartottunk a nagyhatalmak közötti tárgyalások mellett. 1953 áprilisában erről beszélt Eisenhower elnök is. Varsóban az ázsiai háborúk befejezését és Kínának az ENSz-be való felvételét követeltük. Ahogy visz- szaemlékszem, Attlee-nek nem volt rokonszenves a varsói kongresszus, rdost azonban támogatja a békeharcosoknak azt a javaslatát, hogy szüntessék meg a háborúkat Ázsiában és a legrövidebb időn belül ismerjék el az ENSz-ben a Kinai Népköztársaság képviselőit. A Népek Békekongresszusán kijelentettük, hogy az államok szuverénitása szorosan összefügg biztonságukkal. Erről beszélnek most a skandináv országok miniszterei, Mendes-Fran- ce és Nagy-Britannia miniszter- elnöke. Nagy utat tettünk meg, nagy dolgokat vittünk véghez és nem árt többször szólnunk erről itt, a Béke-Világtanács ülésén, amely magára vonja a háborút gyűlölő minden ember figyelmét. Természetesen nem szándékozom a békeharéosok közé sorolni azokat a politikusokat, akik valamilyen oknál fogva ilyen vagy olyan fenntartással most elfogadják Párizsban, Varsóban, Bécsben tett néhány javaslatunkat. Ami bennünket, békeharcosokat illet, nem formáltunk és nem formálunk szerzői jogot a béke pro- grammjára, nem akarjuk megszégyeníteni a tárgyalások eszméjéhez késve csatlakozókat, mi készek vagyunk támogatni bármely nemzet bármely államférfiénak bármiféle kezdeményezését, ha az a becsületes szándék vezeti, hogy enyhitse a nemzetközi légkör feszültségét és módot találjon a méltányos megegyezésre.’ Nincs szándékunkban r í az sem, hogy a béke első győzelmének örömével eltelve egymás üdvözlésére, jókívánságok kicserélésére és tapsra szorítkozzunk. A háború erői távolról sem érzik vereségüket, a koreai megegyezés számukra csupán az első nagyobb kudarc. Mig egyeseket a mérhetetlen kapzsiság tart vissza a megegyezés eszméjétől, addig másokat — akik a háború mellett kardoskodnak — fanatizmus, a haladás gyűlölete, a jövőtől való félelem szállta meg. Látjuk, milyen csökönyösen óhajtják a koreai vérözön meghosszabbítását a szöuli vezetők. Mig a koreai fegyverszünet Li Szin Mant fenyegeti, addig a német kérdésben a nagyhatalmak közötti békés megegyezés eszméje Adenauer urat tartja rettegésben. Nevetséges lenne sze- methunyni a hideg- és meleghá- borut áhítozó emberek aktiv ellenállása felett. Fáradhatatlanul azon kell dolgoznunk, hogy az igazságot mindenkiben tudatosítsuk. Mindent el kell követnünk, hogy hangosan zengjen az emberek száz- és százmillióinak hangja, hogy e hang eljusson azokhoz is, akik nem akarják meghallani, ei kell érnünk, hogy minden kormány figyelembevegye a népek békeakaratát és ne az üzletemberek és politikai szélhámosok intrikáira hallgasson. Tudjuk, hogy a béke útja nehéz ut. Naivitás lenne azt hinni, hogy az emberiség álmából felébredve, egyszerre a teljes megegyezés felhőtlen egét látja maga fölött. De a béke első sikere valamiféle változást hozott. A szellemi ború, melyet a hidegháború hozott magával, látszatakadályokat szült, a valódi szándékokat pedig elleplezte. A fény kezd áttörni a homályon. A népek előtt sok kérdés merült fel most, de elsősorban államaik szuverénitásá- nak. kérdése. Itt Ilja Erenburg idézett Men- des-France beszédéből és a Daily Express az Angliának adott dol- lársegélyről szóló cikkéből, majd igy folytatta: Néhány gyanakvó azt mondhatja, hogy mi, szovjet állampolgárok túl szívesen foglalkozunk a nyugati államok közti vitákkal, hogy ebben látjuk a béke megőrzésének zálogát. Ez természetesen nem igy van: mi minden nép és minden állam között békét akarunk. Mi kölcsönös megbecsülésen és egyenlőségen alapuló békét akarunk, Az a benyomásom, hogy most mindenki megérti, milyen veszélyt rejt magában egy szuverén állam számára az olyan háborús blokkba való bekapcsolódás, amelyben minden téren a legerősebb, illetve a leggazdagabb hatalom dönt. Ez a veszély csak fokozódik azzal, hogy szuverén állam területén külföldi katonai támaszpontok vannak. Ilyen körülmények között a szuverén állam nem lehet biztos afelől, hogy akarata ellenére nem sodródik-e háborúba. Vegyük például az úgynevezett európai védelmi közösséget, amely nem az európaiak szabad akaratából született meg, hanem olyan szervezet, melyet más világrész képviselői kényszeritettek rájuk, Valóban, nem csupán önző nemzeti érdekből, hanem nemzetközi szempontból <s igazságos a szuverén államok szembehelyezkedése azzal, hogy területükön idegen csapatok állomásozzanak, továbbá úgynevezett ..nemzetek feletti hadseregeket“ állítsanak fel idegen parancsnokság alatt. Ez a kérdés nem csupán egyik vagy másik államot, érinti, hanem minden államot egyaránt, tekintve, hogy egy bizonyos hatalom vezetőinek, sőt. olykor titokzatos erőtényezőinek alárendelt agresszív blokkok, külföldi katonai támaszpontok, továbbá úgynevezett -nemzetek feletti hadseregek“ létesítése a háború kitörésének veszélyét fokozza. Mi, a béke hívei, melegen támogatunk minden olyan becsületes javaslatot, amely nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános, fokozatos lefegyverzésre irányul, azonban határozottan elítéljük a revansiszta erők felfegyverzését és állítólagos nemzetközi szervek ellenőrzése alatt álló uj hadseregek felállítását, amely szervek tulajdonképpen egy bizonyos hatalom vezérkarai. — A luíhoru veszélyét természetesen a nagyhatalmak teljes megegyezés« fogja véglegesen kiküszöbölni. Célunk •— a békepaktmn. Azonban — mint már mondottam — az odavezető ut nem rövid és nem ia sima Minden nép továbbra is jobban törődik a saját biztonságával. A semlegesség! mozgalom egyes országokban talán nem is olyan jelentékeny, reális erötényezö, azonban az a hangulat, amely a külpolitika megváltoztatására, a nemzeti függetlenség hathatósabb megvédésére, az idegen katonai támaszpontok létesítésének megtagadására, az úgynevezett „európai hadsereg“ felállításának elutasítására, sőt itt- oífc a kívülről ráerőszakolt katonai szövetségekből való kilépés irányában is megnyilvánul, egyre növekvőben van és- ma már mindenkinek : számot kell vetnie ezzel a hangulattal. Nekünk, a béke híveinek, minden olyan lépést támogatnunk kell, amely az államok szuverenitásának megszilárdítására és biztonsága megvédésére irányul. Időnként felvetik a kérdést, hogy az olyan állam, amely elutasítja a katonai blokkban való részvételt, hogyan védheti meg biztonságát. Az agresszív paktumban való részvétel visszautasítása már magábanvéve is növeli — nemhogy csökkentené — az állam biztonságának kilátásait. Mi, a béko hívei, régóta harcolunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének ujjáteremiéséért, amely létrehozóinak dveit követve valóban az összes államok biztonságának letéteményesévé válhatna. A tárgyalások, kölcsönös, engedmények, a kölcsönös megértés és a megállapodások szelleme, amely mindenütt kezdi háttérbe szorítani az ultimátumok, diktátumok, és fenyegetések politikáját. van hivatva megváltoztatni az Egyesült Nemzetek Szervezetének légkörét és vissza, venni elveszett tekintélyét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Kína elfoglalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetének keblében. Ezt Nagybritannia állam fél-fiai ma belátták, s én remélem, hogy az Egyesült Államok vezetőinél is sor kerül erre. Az egységes és békeszeretö Németországgal kötendő békeszerződés kiküszöböli az európai háború veszélyét. Németoi száguak szuverén állammá kell válnia, azonban szomszédainak — sőt az összes népeknek — biztosítva kell lenniük a revansiszta szellem és az agresszív erők újjáéledésével szemben. A bé- keszevetö Németországnak semmiféle olyan katonai blokkba vagy államszövetségbe nem szabad belép nie, amely azon népek ellen irányul, amelyek a fasizmus szörnyű •-vimi’ralmának közös erőfeszi léssel vr'ettek véget. A Szovjetunió annakidején több olyan barátsági és kölcsönös segély, nyújtási egyezményt irt alá amely az agresszió» erők újjáéledése ellen irányult. Ilyen például a franeia- szovjet és az angol-szovjet egyezmény. Lehetséges, hogyegyes nyugati politikai funkcionáriusok, akik az utóbbi évek folyamán számos külön féle, olykor egymással ellentétes okmányt írtak alá, megfeledkeztek a Szovjetunióval kötőit békefenntartó szerződéseikről. A szovjet emberek azonban komolyan veszik az aláírásukkal megpecsételt szerződéses kötelezettségeiket és a szóban- forgó szerződéseket továbbra is az európai béke biztosítékának tekintik, természetesen abban az esetben, ha a szerződéseket mindkét fél betartja. Ami pedig a kis államokat illeti, az ENSz visszatérése alapokmánya szelleméhez, továbbá azok a megnemtámadási szerződések, amelyeket a szóbanforgó államok szomszédaik, kai köthetnek, sokkal nagyobb mértékben szolgálja biztonságukat, mint egy katonai blokkba való belépés, ahol valóságban még tanácskozási joguk sincs. Említettem már, hogy az államok igazi függetlensége a béke biztosítéka. Feltehetik nekem azt a kérdést. vájjon vonatkozik-e ez Ázsia és Afrika népeinek függetlenségi harcára is. Senkinek sincs természetesen kétsége aziránt, hogy a szovjet emberek szimpátiája nem az elnyo. nrók, hanem az elnyomottak felé irányul, a feltett kérdésre azonban a béke megvédése szempontjából szeretnék válaszolni. Churchill és A’.tlec megmosolyogták egyes napilapok azon állítását, hogy Vietnam függetlenségi harca nem más, mint a Szovjetunió mesterkedése. Nem kételkedem abban, hogy Churchill és Attlee a maláj nép követeléseinek teljes Törvényszerütégével is tisztában van. A háborús erők politikai fondorlatai, amelyeknek a laoszi eseményekkel kapcsolatban tanúi lehet. tünk, azt bizonyítják, hogy a fegyverek alkalmazása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben újabb háborús tűzfészkek, újabb Koreák létrejöttének veszélyével jár Éppen ezért támogatjuk mi, a béke hívei, az összes népeknek a függet. lenséghez való jogát cs foglalunk határozott állást amellett, hogy a fennálló konfliktusokat tárgyalások utján oldják meg. Az előállott- uj helyzetben, a nem zetközi feszültség kétségtelen eny hülése közepette az szuverenitásának és biztonságának kérdése rendkívül fontossá válik. Mi, szovjet- emberek, megértéssel és mély szimpátiával kisérjük minden ország népének saját- biztonsága megvédésére irányuló törekvését. Mint eddig is, ezentúl is mindenkor elismerjük minden népnek azt ay jogát, hogy önállóan éljen és szabadon válassza meg azt az életformát, amelyet a maga számára legjobbnak tart. A béke nem épithető csupán az egyazon nézetet vallókra és barátokra, a békc>"az eltérő nézeteket valló és egymással szemben bizalmatlansággal teli emberekkel is együtt kel! építeni. Nem akarjuk most felidézni a vádaskodásokat, támadásokat és fenyegetéseket, ^anem azokkal is megegyezésre akarunk lépni, akikről igazán nem mondha' juk el, hogy régóta mélyen, forrón szeretnek ben. nüriket. Barátaim, utunk első szakasza végétért. Napi állapodunk meg. A koreai fegyverszünetet békének kell követnie. A koreai tárgyalásokat egyéb tárgyalásoknak kell követniök: a világban sok az ideggóc, és sok, túl sok a száraz puskapor. Még nagyobb erőfeszítéssel harcolunk majd a békéért, hogy mindegy-;-' künk szégyenpir nélkül tekinthessen gyermekeire, Budapesten épp úgy, mint Londonban, Moszkvában éppúgy, mint New-Yorkban. Amidőn Bécsben minden nép — legi’ert az akár kicsi vagy nagy — önrendelkezési jogáról beszéltem — egy francia közmondást idéztem: a szénégető ur a maga portáján. Hozzá szeretném még tenni, hogy a szénégetők általában békés emberek, mindegyiküknek megvan a maga otthona, a maga örömei és gondjai, s szilárd meggyőződésem, hogy a szénégetők megegyeznek egymással. Ilja Erenburg beszédét sokszor szakította meg taps, helyeslés. Amikor hozzászólását befejezte, a küldöttek ismét felálltak helyükről és lelkes íapssal ünnepelték a nagy szovjet írót. Ilja Erenburg utájn Maurice Birgin professzor, argentin küldött, majd Stanislaw Kulczynski, a Lengyel Népköztársaság szejm- jének alelnöke, majd Izabelle Blume, a Béke-Világtanács Irodájának tagja szólalt fel. Kedden este g küldöttek részt- vettek az operaházi diszelőadásop. A Béke-Világtanács munkáját szerdán folytatja. ■j *
