Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-15 / 112. szám

MECttÉfliK KÉFVISlSi&lia^IiTJC Harasta Katalin agronómns 1932-ben született Bánhidán. Apja bányász; volt, jelenleg ter­melőszövetkezeti csoportban dol­gozik, ö maga, mint háztartási alkal­mazott dolgozott sokáig és ette a háztartási alkalmazottak kese­rű kenyerét, tűrte a .nagyságos asszonyok“ szeszélyei*. Amikor már nagyobb lett, s kezdte meg­látni az élet igazságtalanságait, otthagyta a keserű cselédéletet és szakmát tanult. Sok küszködéssel, erős akarattal tanult, szabóeegéd lett. A felszabadulás meghozta szá. mára is a dolgozó nőnek járó meg. becs,ülést, felemelkedést. Pártunk fölfigyelt rá, mint ügyes, jóeszü fiatal lányra, s közigazgatási tan­folyamra küldte. A közigazgatási tanfolyam elvégzése után 1948-ig' a közigazgatásban dolgozott, 1948 őszén a Komárom megyei pártbizottságra került nöfclelös- nek. Jó munkát végzett. Az 1949-es választásokon dolgozó né. pünk képviselője lett. 1949-ben pártunk egyéves pártfőiskolára küldte. Az iskola elvégzése után Zala megyébe került, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tályának élére. Azóta, is jó munkájával segiti Zala megyében a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődését. 1953 áp­rilis 4-én ,,A szocialista munká­ért“ érdemrend kitüntetést kapta. Most Zala megye dolgozói az or­szággyűlésbe pótképviselőnek je­lölték. Teljesítjük adott szavunkat Pacsa dolgozó parasztjai a ni vényápoiási munkák fokozásává a begyűjtési eredmények mcgjsv fásával készülnek a választásra. Különösen a tojásbeg'yüjté&ben nö' vdkednek az eredmények. A napi felvásárlás átlaga eléri a 100—lűO kilót. Munkánk, eredményeink egyik legfőbb lendítőereje a ver-* seny. Községünkben több mint 100 dolgozó paraszt tett versenyválla­lást a választások tisztele/tére. Leg. többen már eleget is teltek becsü­letesen az adott szavuknak. így Tóik Zsigmor.d, Pacsa II. kerületi lakos, Gaál Lajos, FarJ:as Imre, Tiiittösi János pacsai, valamint) Salamon József, Diviálc István, Gergely István is Németh József zalaigricei dolgozó parasztok már egészévi lojásbeg-yüj'ési kötele­zettségüknek elegeit tettek. Dulgyovai Antal Varga Józsefné az elsők között szavaz A keményfai népnevelők harcos, kemény agiíációt folytatnak, ne­hogy a választások előtti napok­ban lábi’a tudjon kapni az ellenség hangja. Ilyenkor különösen vi­gyázni kell, hiszen az ellenség megtalálja a legkisebb rést is, és ahol nincsenek ott a népnevelők harcos érveikkel, ott az ellenség kezdi meg a bomlasztó munkát. Tudja ezt Nemes Jánosné elv- társnő is, éppen ezért mindig ala. ,.poS'3n felkészülve indul el a dolgo­zókhoz, hogy beszélgessen velük a választásról, megváltozott éle­tünkről, s arról, hogy szavaza­tunkkal a még szebb jövő építé­sét segítjük elő. Az elmúlt napokban Varga Jó­zsefné dolgozó parasztasszonyt kereste fel. Beszélgetni kezdtek & választásról,, de Varga Józsefné. ■elégedetlenkedett, közellátási ne. kézségekre panaszkodott. Nemes elvtársnönél azonnal kész- volt a válasz: — Emlékezz csak vissza 1920- ra, amikor leégett a házad, sem­mid sem maradt, mindened a tűz martaléka lett — kezdte a neve- lő munkát. — Segítséget nem kaptál az államtól. Igen nehéte körülmények között éltetek, saját erőtökből nem tudtátok volna fel. építeni a házat. De emlékezz csak: a házad mégis felépült, mert a község becsületes dolgozói segítettek. Nekik sem volt sok, de a kevésből Is megvontak ma­guktól, hogy te megint emberi életet élhess. Az egyik egy ama- laccal, a másik egy-egy gerendá­val, a harmadik zsúppal segített, igy tudtad felépíteni a házadat. Amint a to házad leégett 1920- ban, úgy dőlt romba a mi hazánk a második világháború alatt. Min­den erőnket össze keil szedni, hogy felépíthessük a romok he­lyén a mi hazánkat, a dolgozók hazáját. A Szovjetunió segítségé, vei a saját erőnkből kellett és kell most is mindent felépítenünk. Forduljunk a nyugati tőkés or­szágokhoz segítségért? Asz ne­künk nem kell, mert akkor, amit építenénk, az nem a miénk, ha­nem az övék lenne, mi pedig is­mét csak cselédek lehetnénk a sa. ját hazánkban. Mi a sa.ját erőnkből építünk, s ehhez neked is hozzá kell járulni. te sem vonhatod lei magad alóla, hiszen néked épp úgy épül az or­szág, mint nekünk. Lásd, a fiad néphadseregünk tisztje, ha be­adási kötelezettségednek becsü­lettel eleget teszel, azzal a fiad boldog jövőjét segíted. Varga Józsefné néhány percig gondolkodott a hallottakon, azu- . tán hangjában sok-sok megbánás­sal szólalt meg: —• Igazad van, —• kezdte. _- Mi­lyen jó, hogy emlékeztettél a ré­gire. Valóban milyen jól; esett* amikor annyian segítettek nekem a faluban a becsületes emberek között. Én is a'zok közé a becsü­letesek közé akarok tartozni, akik most az Ország építésében segíte­nek. A beszélgetés még sokáig tar­tott, de most már nem mondott ellent Varga Józsefié. Amikor elbúcsúztak egymástól, azt mondotta: — Lemaradtam a beadással, de ezt gyorsan bepótolom és nem maradok le soha többet. 17-én pe. dig én is azok között leszek, akik elsőknek szavaznak le a népfront, rö. IÓ ÚTON A kocsi hosszú ideig szabid a határszél mellett• Az ember szeret­ne álnézni, de nem sokat lát. A síi- rü, esőtől terhes felhők majd sú­rolják a föld szélét. Önkéntelenül is arra gondolunk: vájjon odaát is igy örülnek a bőséges májusi esőknek? Aligha — jön nuy a válasz. Nem is kell töprengeni rajta. A szomszéd faluban matatta egy asszony a túloldali részről érkezeit levelet: »•.. csépiéikor az utolsó szem gabonánkat is elvitték. Éhe­zünk, nyomorgunk“. Aztán egy frissen olvasati újsághírre gondo­lunk: Jugoszláviában olyan ketség- beejtően rossz a dolgozók hangú- la:% hogy Tito ók elhalasztották'az e tavaszra tervezőit választásokat. hon mertük a dolgozók elé lép. n. Félnek a né}) ítéletétől• Mi merünk. Tómer dahelytől né­hány méterre esik a jugoszláv ha­mv. A tanácsház melled robogunk ’el. Ajtaja, melleit hatalmas tábla, rajta a friss felírás: „Akik tet­teikkel is szavaznak", Alatt a sűrű egymásutánban a nevek. Ki 120, vagy ISO, vagy 200 nzáz-tlékru tel- jesilette már félévi beadását tojás­ból, baromfiból, Még néhány nap a szavazásig, de ők már most sza­vaznak. Tetteikkel, 'írítjli tí JíHxoeJ’ék háza előtt állunk meg. Most a tavaszon leit a tszcs elnöke. Feketchaju, vülo- góbzernü, élénkmozgásu férfi. Azok közé tartozik, akiket megfiatalított az idő. Nem egyedül találjuk. Kanizsai Józseffel, a csoport ’brigádvesető­jéuel és liodek Józseffel, a cso­port kovácsával beszélgetnek. Va­sárnap van, kint csepeg a májusi eső. ráérnél:. Most az eső „dolgo­zik'. Vajaiul Ilovszki János nevezetűt szidnak éppen. — Hát ez ki voll? — kapcsoló­dunk bele egy kérdéssel a beszél­getésbe. — Ez volt cl: idolsó úri képvi­selőnk, illetve a rosseb tudja, kinek a képviselője, hiszen a mi érde­künkért semmit sem tett. Valami pesti porcéllángyáros volt, — adja meg a választ Trojka elviárs. — Kát aztán hogyan lett mégis a képviselőjük? Trojlcó elvtárs heves mozCndalot lesz, iáiszik, valami erős kifejezést akart használni, de aztán meglátja előttünk a jegyzetblokkot, a für­gén mozgó ceruzát, arra gondol, hátha, ezt {s feljegyezzük, gát in­kább vissztO.úrija tndal'Mcpt: — Ez győzte a legjobban pénz­zel. Mert akkor az le t a ké’pv’&e lő — teszi hozzá, magyarázatul —, ■aki a legtöbbet tudta fizetni. Vol­tak főkört esek, kortesek. Meg a szavazod szedő helyiség előtt is »el­kapták“ az embert. Egy pengőt — két pengőt nyomtak a markába, aztán odasitgták: erre szavazzon! — Én ugyan nem láttam tőlük pénzt, mert mindössze egyszer volt szavazati jogom a felszabadulás előtt, Imrék Gyula volt akkor a jegyző a faluban, Akiről csak gon­dilla, hogy az ellenzékre szavaz, nem adott szavazati jogot. ! ügy kerültem én ki mindig az al­kotmányból. •— Cudar világ volt, — rázza meg magái a, visszaemlékezés iszo­nyától Rodek József elv-társ is. Néhány mondatot mond csak, de szavai nyomán igy i3 kikerekedik előttünk a régi élet minden nyo­mora, szenvedése. — Zsdlév volt <ss ttpátn. Nem volt semmije, csaJs a két dol­gos keze, meg odahaza öt éhes száj, Öl gyerek. Valahogyan szer- zelűt tégy rossz lovat. Akkor ’.önál­lósította“ magát. Fuvarozott. Olyan szegények voltunk, hogy még egy nadrágra sem telelt nekem. Fe­kete festett szoknyában jártam fiú-gyerek létemre iskolába. Egy­szer, egy hmvet- előtt valami na­gyobb fuvarja akadt apámmk. Ka­nizsára, ment. Onnan hozott ne­künk fehérkenyeret, meg egy fél zsák száraz zsemlét. Akkor tettem életemben először fehérkenyeret. Ez volt a mi hitévé ütni:. A felsza­badulás előtti legnagyobb örömöm meg az volt, — éli bele magát a visszaemlékezésbe —, amifcor ke­resztanyám veit nekem egy -inget, meg gatyát. Akkor sem teleit nad­rágra, cmk vászongatyára, de még emuk ij igen megörültem. — Cipőm'? Áaáá! — rázza meg a fejét. Aztán el is hallgat, fáj er­ről még beszélni is. He most meg Trojka e ív tusnak jön meg megint a hangja: — Ha anyám gánicát főzött a múltban, hogy valami zsíros is le­gyen rajié, hát dikm-ijoi tett orz- sze a mozsárb in. rzi öntötte rá zsír helyett. !annak Népnevelők tapasztalataiból Választás élőit áll a magyar dol­gozó nép. Nehéz, de szép feladat hárul ránk, népnevelőkre. Arra kell törekednünk, hogy minden te­kintetben megfeleljünk felelősség­től jes hivatásunknak, hogy való. ban a nép nevelői legyünk, A mi feladatunk merőben más mint a kapitalista országok vá­lasztási propagandája. Nekünk nem hazugsággal, üres Ígéretek­kel kell e Lkaim ózni a ránk bízott elvtársakat, dolgozókat. A mi munkánkat megkönnyíti az, hogy eddig elért kézzelfogható eredmé- nyelükről beszélhetünk. Ismertet­jük a Magyar Függetlenségi Nép­front választási felhívását. Ismer­jék meg a dolgozók további pro grammunkat Is. Kételkedni? Nem lehet. Ami négy évvel ezelőtt programúi volt, ma valóság. Ami ma programún, az a kitűzött határ­időre, vagy még előbb valóravá. fik. A választási harc csatáját viv. juk. Május 17-én megtudjuk, jól harcoltunk.e Megtudjuk, hogyan forgattuk a jó agitátor fegyverét, az igaz szót. Foglalkoznunk kell a dolgozók egyéni problémáival is. Meg kel] ismernünk a hozzánk beosztott dolgozók családi helyzetét, ügyes bajos dolgait. Nem elég az, ha a népnevelő csak meghallgatja egy- egy csatádban felmerülő problé­mákat és fejhólintással tudomásul veszi. Legyen segítségükre hivata­los ügyeik elintézésében. Adjon nekik tanácsot, mit hogyan és hol kell elintézni. Népnevclömunkám során lát­tam, hogy a Magyar.u. 67. sz. ház tetőzete beomlással veszélyeztette a bentlakókat, ök már jelentet­ték is, ki Is jöttek megnézni, a tető azonban magától nem javult meg. Az ügy már egy éve hú­zódott. Magam kerestem fej a, Kilv-e*. Látogatásom nem maradt eredménytelen. Már dolgoznak a kőművesek a rossz tető javításán. Azt hiszem, hogy hasonló pro­bléma akad más területen is. A népnevelő elvtársak jó munkáján múlik az, hogy a hozzájuk beosz­tott dolgozók megszeressék első­sorban a népnevelőt, rajta keresz­tül pártunkat, egész államrend­szerünket és egyemberként adják le szavazatukat május 17-én » Magyar Függetlenségi Népfront­ra, Rákosi elvtársra. WOLF JÓZSEFNÉ népnevelő, Nagykanizsa 'k Hencsei Ferenc zahibéri népnevelő Rákosi el Mars választási be­szédének meghaUgatás>a uíán felkereste Nagy Józsefné dolgozó -pa- 'rasztasszonyt. Már előzőleg is gyakran járt Nagyúénál, mint nép­nevelőj de eredményekkel nem dicsekedhetett. Érveire Nagy Jó- z&efné v-agy kitérő választ adott, vágy pedig elégedetlenkedett. —** Nincs ez sem, nines az sem — mondotta és azt sohasem akarta észrevenni, hogy mennyi minden van, ami nem volt, mennyi min­den van —, adni sohasem lett volna, ha n2 ország régi urai marad­tak voirta a.z ország gazdái. Hencsei Ferenc tudta, hogy Rákosi elv társ beszédét Nagy Jó­zsefné is meghallgat^, egész családjával együtt. Főleg ez késztette arüa, hogy most újból felkeresse. Amikor beszélgetni kezdtek, Hev­eseinek úgy tűnt, mintha nem is a régi Nagy Józsefnéval állna szemtől-szembe. Most nem panaszkodott. Arról beszélt, hogy Rákosi, .elvtárs szavai hozzászóltak és a1 hat leányához. ■— Mariska leányom bányász —- mondotta. — Amikor hazajön, mindig dicsekedik, hogy milyen megbecsülésben részesülnek. Sokat tanulhatnak s még csak fizetni sem kell a tanulásért, csupán arra kérik őket, hogy becsületesen tanuljanak. Rákosi. elvtárs szavai ar­ra késztetlek, hogy Teréz lányomat is elengedjem bányásznak.., Pedig eddig hallani sem akartam róla. Mindig azt mondtam, hogy nagyon nehéz a bányászmwika a fiatal lányoknak. De Rákosi elv- társ azt mondta, hogy minden iparágban foltozzák a nehéz munka­folyamaitok gépesítését. Amit Rákosi elvtárs mondáit, az be is tel­jesedett mindenleor. Most már tudom, hogy Teréz lányom is meg­fogja ódini a helyéi & bányában. Hencsei Ferenc, népnevelő megelégedetten távozóit Nagy József- nélől. Rákosi elviárs segített, igen sok kérdésre megadta a- választ. ■— Nagy Józsefné i-crdésére is. Megmutatta azt is, hová. kell szavaz­nia, he a hat leánya boldog jövőjére akar sz<mazn:i. — Cunajak as uruk, — ve­szi át megint a szót Roclek etilérs. — Apámnak volt city kis földje is. Termett vagy 3—í mázsa bú­zája. Ezt elvitte Bccknek, a mal­mosnak, összes,en egy fél zsák lisz­tet adot.f érte. Ezen a félzsák lisz- 'ten éltünk egész évben- heten. Nem kérünk többet ebből az életből! — Nem is tudtak akkor főzni az asszonyaink — szól közbe, Trojka elvtárs —, hiszen nem is volt mi­ből. A felszabadulás mán meg fő­zőtanfolyamok voltak a községben. Most eztán olyan süteményeket sittnek, -amilyen azelőtt csak a cukráé zdában volt. — De abból sem ettünk, csak « kirakat ban láttuk, — neveti ki sa­ját régi nyomorúságukat Kanizsai elvtárs. Egészséges, fiatalos neve­tését átveszik a többiek is- Bizony Álba már kinevetjük ezt a régi éle­tet és közben eltöprengünk, hogyan 'is bírtuk ezt évtizedeken, évszáza­dokon keresztül. A nevetés, a. vidámság egyszer, re a jelenbe hoz vissza bennünket. — Bizony, máma, megeszem a jó vacsorát, aztán ívfekszem, ég a vil­lany is a faluban most tavasz óla, előveszek egy könyvet, vagy új­ságot, tanulok, művelődök — töri meg a nevetés istán beállott csen. det Trojkó elviárs. — Mos-t. veszek egy rádiót is — folytatja —, az­tán. ha pöröl az asszony, csak be- gyújtom, hadd beszéljen az is —. kacsint, cí/ycl phamiskásan elmoso­lyodva a feleségére. Most már a jelenről folyik a szó. — Cg)' hírlik, rövidesen vasu- íunk is Tesz, — mondja az egyik. — De lesz dm! — adja meg a választ Kanizsai elviárs —, mert •most nem az Ilovszki Jánosokra szavazunk, hanem (í) Függetlensé­gi Népfrontra, « pártra, a ma­gunk embereire. •— Azért, most is van, aki elé­gedetlen. Népnév<slő mimikán vol­tam — elevenít- fel <egy esetet Trojka elv-társ —, hát a.zt mond­ják, kevés a kenyér. Na, nekem sem kellett több- Hát arra emlék- szel-o — mondom neki —, amikor kukoiicakenyér sem volt mindig. Tavaly micsoda szárazság volt. ha­nem is duskálkodhaJunk, de mégis jut mindenkinél:. Dolgozz jobban, termelj többet — mondom •neki —, aztán okkor mindig több lesz. Meg azt is elmondtam: nem felejthet­jük cl, hogy a községünk fiataljai majd mind gyárban, üzemben dol­goznak, Itt- van a Mgjola Jóska, a sztá/invárosi Partizán-brigád- veze­tője, meg a -többi fiatal. Nekik is kell cím a kenyér, hát akkor ho­gyan építik fel nekünk u mi büsz­keségeinket: Sztdlinvúrost, a bu­dapesti földalattit, meg In.otát, ahonnan a fény jön, miből jön ne­künk ß traktor, a több ruha, ci­pő, a könyv. Na aztán meg is ér­tették. A zúgolódó mindig keve­sebb, a munka meg mindig több és jobb. Elbúcsúzunk. Csepeg az eső, de egész a. kerítésig kísérnek bfV.nün- Jcet. Elindulunk, kikanyarodunk a jó viv a. De nemcsak mi megyünk, ezen az uion. Jó uion haladnak a tótuzerdahe- lyi dolgozók is. *ALOGHI ÉVLTAN

Next

/
Thumbnails
Contents