Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-15 / 112. szám

MECttÉfliK KÉFVISlSi&lia^IiTJC

Harasta Katalin agronómns

1932-ben született Bánhidán. Apja bányász; volt, jelenleg termelőszövetkezeti csoportban dolgozik,

ö maga, mint háztartási alkalmazott dolgozott sokáig és ette a háztartási alkalmazottak keserű kenyerét, tűrte a .nagyságos asszonyok“ szeszélyei*. Amikor már nagyobb lett, s kezdte meglátni az élet igazságtalanságait,

otthagyta a keserű cselédéletet és szakmát tanult. Sok küszködéssel, erős akarattal tanult, szabóeegéd lett.

A felszabadulás meghozta szá. mára is a dolgozó nőnek járó meg. becs,ülést, felemelkedést. Pártunk fölfigyelt rá, mint ügyes, jóeszü fiatal lányra, s közigazgatási tanfolyamra küldte. A közigazgatási tanfolyam elvégzése után 1948-ig' a közigazgatásban dolgozott,

1948 őszén a Komárom megyei pártbizottságra került nöfclelös- nek. Jó munkát végzett. Az 1949-es választásokon dolgozó né. pünk képviselője lett. 1949-ben pártunk egyéves pártfőiskolára küldte. Az iskola elvégzése után Zala megyébe került, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának élére.

Azóta, is jó munkájával segiti Zala megyében a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. 1953 április 4-én ,,A szocialista munkáért“ érdemrend kitüntetést kapta. Most Zala megye dolgozói az országgyűlésbe pótképviselőnek jelölték.

Teljesítjük adott szavunkat

Pacsa dolgozó parasztjai a ni vényápoiási munkák fokozásává a begyűjtési eredmények mcgjsv fásával készülnek a választásra. Különösen a tojásbeg'yüjté&ben nö' vdkednek az eredmények. A napi felvásárlás átlaga eléri a 100—lűO kilót. Munkánk, eredményeink egyik legfőbb lendítőereje a ver-* seny. Községünkben több mint 100 dolgozó paraszt tett versenyvállalást a választások tisztele/tére. Leg. többen már eleget is teltek becsületesen az adott szavuknak. így Tóik Zsigmor.d, Pacsa II. kerületi lakos, Gaál Lajos, FarJ:as Imre, Tiiittösi János pacsai, valamint) Salamon József, Diviálc István, Gergely István is Németh József zalaigricei dolgozó parasztok már egészévi lojásbeg-yüj'ési kötelezettségüknek elegeit tettek.

Dulgyovai Antal

Varga Józsefné az elsők között szavaz

A keményfai népnevelők harcos, kemény agiíációt folytatnak, nehogy a választások előtti napokban lábi’a tudjon kapni az ellenség hangja. Ilyenkor különösen vigyázni kell, hiszen az ellenség megtalálja a legkisebb rést is, és ahol nincsenek ott a népnevelők harcos érveikkel, ott az ellenség kezdi meg a bomlasztó munkát.

Tudja ezt Nemes Jánosné elv- társnő is, éppen ezért mindig ala. ,.poS'3n felkészülve indul el a dolgozókhoz, hogy beszélgessen velük a választásról, megváltozott életünkről, s arról, hogy szavazatunkkal a még szebb jövő építését segítjük elő.

Az elmúlt napokban Varga Józsefné dolgozó parasztasszonyt kereste fel. Beszélgetni kezdtek & választásról,, de Varga Józsefné. ■elégedetlenkedett, közellátási ne. kézségekre panaszkodott.

Nemes elvtársnönél azonnal kész- volt a válasz:

— Emlékezz csak vissza 1920- ra, amikor leégett a házad, semmid sem maradt, mindened a tűz martaléka lett — kezdte a neve- lő munkát. — Segítséget nem

kaptál az államtól. Igen nehéte körülmények között éltetek, saját erőtökből nem tudtátok volna fel. építeni a házat. De emlékezz csak: a házad mégis felépült, mert a község becsületes dolgozói segítettek. Nekik sem volt sok, de a kevésből Is megvontak maguktól, hogy te megint emberi életet élhess. Az egyik egy ama- laccal, a másik egy-egy gerendával, a harmadik zsúppal segített, igy tudtad felépíteni a házadat.

Amint a to házad leégett 1920- ban, úgy dőlt romba a mi hazánk a második világháború alatt. Minden erőnket össze keil szedni, hogy felépíthessük a romok helyén a mi hazánkat, a dolgozók hazáját. A Szovjetunió segítségé, vei a saját erőnkből kellett és kell most is mindent felépítenünk. Forduljunk a nyugati tőkés országokhoz segítségért? Asz nekünk nem kell, mert akkor, amit építenénk, az nem a miénk, hanem az övék lenne, mi pedig ismét csak cselédek lehetnénk a sa. ját hazánkban.

Mi a sa.ját erőnkből építünk, s ehhez neked is hozzá kell járulni.

te sem vonhatod lei magad alóla, hiszen néked épp úgy épül az ország, mint nekünk. Lásd, a fiad néphadseregünk tisztje, ha beadási kötelezettségednek becsülettel eleget teszel, azzal a fiad boldog jövőjét segíted.

Varga Józsefné néhány percig gondolkodott a hallottakon, azu- . tán hangjában sok-sok megbánással szólalt meg:

—• Igazad van, —• kezdte. _- Milyen jó, hogy emlékeztettél a régire. Valóban milyen jól; esett* amikor annyian segítettek nekem a faluban a becsületes emberek között. Én is a'zok közé a becsületesek közé akarok tartozni, akik most az Ország építésében segítenek.

A beszélgetés még sokáig tartott, de most már nem mondott ellent Varga Józsefié.

Amikor elbúcsúztak egymástól, azt mondotta:

— Lemaradtam a beadással, de ezt gyorsan bepótolom és nem maradok le soha többet. 17-én pe. dig én is azok között leszek, akik elsőknek szavaznak le a népfront, rö.

IÓ ÚTON

A kocsi hosszú ideig szabid a határszél mellett• Az ember szeretne álnézni, de nem sokat lát. A síi- rü, esőtől terhes felhők majd súrolják a föld szélét. Önkéntelenül is arra gondolunk: vájjon odaát is igy örülnek a bőséges májusi esőknek? Aligha — jön nuy a válasz. Nem is kell töprengeni rajta. A szomszéd faluban matatta egy asszony a túloldali részről érkezeit levelet: »•.. csépiéikor az utolsó szem gabonánkat is elvitték. Éhezünk, nyomorgunk“. Aztán egy frissen olvasati újsághírre gondolunk: Jugoszláviában olyan ketség- beejtően rossz a dolgozók hangú- la:% hogy Tito ók elhalasztották'az e tavaszra tervezőit választásokat.

hon mertük a dolgozók elé lép.

n. Félnek a né}) ítéletétől•

Mi merünk. Tómer dahelytől néhány méterre esik a jugoszláv hamv. A tanácsház melled robogunk ’el. Ajtaja, melleit hatalmas tábla, rajta a friss felírás: „Akik tetteikkel is szavaznak", Alatt a sűrű egymásutánban a nevek. Ki 120, vagy ISO, vagy 200 nzáz-tlékru tel- jesilette már félévi beadását tojásból, baromfiból, Még néhány nap a szavazásig, de ők már most szavaznak. Tetteikkel,

'írítjli tí JíHxoeJ’ék háza előtt állunk meg. Most a tavaszon leit a tszcs elnöke. Feketchaju, vülo- góbzernü, élénkmozgásu férfi. Azok közé tartozik, akiket megfiatalított az idő.

Nem egyedül találjuk. Kanizsai Józseffel, a csoport ’brigádvesetőjéuel és liodek Józseffel, a csoport kovácsával beszélgetnek. Vasárnap van, kint csepeg a májusi eső. ráérnél:. Most az eső „dolgozik'.

Vajaiul Ilovszki János nevezetűt szidnak éppen.

— Hát ez ki voll? — kapcsolódunk bele egy kérdéssel a beszélgetésbe.

— Ez volt cl: idolsó úri képviselőnk, illetve a rosseb tudja, kinek a képviselője, hiszen a mi érdekünkért semmit sem tett. Valami pesti porcéllángyáros volt, — adja meg a választ Trojka elviárs.

— Kát aztán hogyan lett mégis a képviselőjük?

Trojlcó elvtárs heves mozCndalot lesz, iáiszik, valami erős kifejezést akart használni, de aztán meglátja előttünk a jegyzetblokkot, a fürgén mozgó ceruzát, arra gondol, hátha, ezt {s feljegyezzük, gát inkább vissztO.úrija tndal'Mcpt:

— Ez győzte a legjobban pénzzel. Mert akkor az le t a ké’pv’&e lő — teszi hozzá, magyarázatul —, ■aki a legtöbbet tudta fizetni. Voltak főkört esek, kortesek. Meg a szavazod szedő helyiség előtt is »elkapták“ az embert. Egy pengőt — két pengőt nyomtak a markába, aztán odasitgták: erre szavazzon!

— Én ugyan nem láttam tőlük pénzt, mert mindössze egyszer volt szavazati jogom a felszabadulás előtt, Imrék Gyula volt akkor a jegyző a faluban, Akiről csak gondilla, hogy az ellenzékre szavaz,

nem adott szavazati jogot.

! ügy kerültem én ki mindig az alkotmányból.

•— Cudar világ volt, — rázza meg magái a, visszaemlékezés iszonyától Rodek József elv-társ is. Néhány mondatot mond csak, de szavai nyomán igy i3 kikerekedik előttünk a régi élet minden nyomora, szenvedése.

— Zsdlév volt <ss ttpátn.

Nem volt semmije, csaJs a két dolgos keze, meg odahaza öt éhes száj, Öl gyerek. Valahogyan szer- zelűt tégy rossz lovat. Akkor ’.önállósította“ magát. Fuvarozott. Olyan szegények voltunk, hogy még egy nadrágra sem telelt nekem. Fekete festett szoknyában jártam fiú-gyerek létemre iskolába. Egyszer, egy hmvet- előtt valami nagyobb fuvarja akadt apámmk. Kanizsára, ment. Onnan hozott nekünk fehérkenyeret, meg egy fél zsák száraz zsemlét. Akkor tettem életemben először fehérkenyeret. Ez volt a mi hitévé ütni:. A felszabadulás előtti legnagyobb örömöm meg az volt, — éli bele magát a visszaemlékezésbe —, amifcor keresztanyám veit nekem egy -inget, meg gatyát. Akkor sem teleit nadrágra, cmk vászongatyára, de még emuk ij igen megörültem.

— Cipőm'? Áaáá! — rázza meg a fejét. Aztán el is hallgat, fáj erről még beszélni is.

He most meg Trojka e ív tusnak jön meg megint a hangja:

— Ha anyám gánicát főzött a múltban, hogy valami zsíros is legyen rajié, hát dikm-ijoi tett orz- sze a mozsárb in. rzi öntötte rá zsír helyett.

!annak

Népnevelők tapasztalataiból

Választás élőit áll a magyar dolgozó nép. Nehéz, de szép feladat hárul ránk, népnevelőkre. Arra kell törekednünk, hogy minden tekintetben megfeleljünk felelősségtől jes hivatásunknak, hogy való. ban a nép nevelői legyünk,

A mi feladatunk merőben más mint a kapitalista országok választási propagandája. Nekünk nem hazugsággal, üres Ígéretekkel kell e Lkaim ózni a ránk bízott elvtársakat, dolgozókat. A mi munkánkat megkönnyíti az, hogy eddig elért kézzelfogható eredmé- nyelükről beszélhetünk. Ismertetjük a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívását. Ismerjék meg a dolgozók további pro grammunkat Is. Kételkedni? Nem lehet. Ami négy évvel ezelőtt programúi volt, ma valóság. Ami ma programún, az a kitűzött határidőre, vagy még előbb valóravá. fik.

A választási harc csatáját viv. juk. Május 17-én megtudjuk, jól harcoltunk.e Megtudjuk, hogyan forgattuk a jó agitátor fegyverét, az igaz szót.

Foglalkoznunk kell a dolgozók egyéni problémáival is. Meg kel] ismernünk a hozzánk beosztott

dolgozók családi helyzetét, ügyes bajos dolgait. Nem elég az, ha a népnevelő csak meghallgatja egy- egy csatádban felmerülő problémákat és fejhólintással tudomásul veszi. Legyen segítségükre hivatalos ügyeik elintézésében. Adjon nekik tanácsot, mit hogyan és hol kell elintézni.

Népnevclömunkám során láttam, hogy a Magyar.u. 67. sz. ház tetőzete beomlással veszélyeztette a bentlakókat, ök már jelentették is, ki Is jöttek megnézni, a tető azonban magától nem javult meg. Az ügy már egy éve húzódott. Magam kerestem fej a, Kilv-e*. Látogatásom nem maradt eredménytelen. Már dolgoznak a kőművesek a rossz tető javításán.

Azt hiszem, hogy hasonló probléma akad más területen is. A népnevelő elvtársak jó munkáján múlik az, hogy a hozzájuk beosztott dolgozók megszeressék elsősorban a népnevelőt, rajta keresztül pártunkat, egész államrendszerünket és egyemberként adják le szavazatukat május 17-én » Magyar Függetlenségi Népfrontra, Rákosi elvtársra.

WOLF JÓZSEFNÉ népnevelő, Nagykanizsa

'k

Hencsei Ferenc zahibéri népnevelő Rákosi el Mars választási beszédének meghaUgatás>a uíán felkereste Nagy Józsefné dolgozó -pa- 'rasztasszonyt. Már előzőleg is gyakran járt Nagyúénál, mint népnevelőj de eredményekkel nem dicsekedhetett. Érveire Nagy Jó- z&efné v-agy kitérő választ adott, vágy pedig elégedetlenkedett. —** Nincs ez sem, nines az sem — mondotta és azt sohasem akarta észrevenni, hogy mennyi minden van, ami nem volt, mennyi minden van —, adni sohasem lett volna, ha n2 ország régi urai maradtak voirta a.z ország gazdái.

Hencsei Ferenc tudta, hogy Rákosi elv társ beszédét Nagy Józsefné is meghallgat^, egész családjával együtt. Főleg ez késztette arüa, hogy most újból felkeresse. Amikor beszélgetni kezdtek, Heveseinek úgy tűnt, mintha nem is a régi Nagy Józsefnéval állna szemtől-szembe. Most nem panaszkodott. Arról beszélt, hogy Rákosi, .elvtárs szavai hozzászóltak és a1 hat leányához.

■— Mariska leányom bányász —- mondotta. — Amikor hazajön, mindig dicsekedik, hogy milyen megbecsülésben részesülnek. Sokat tanulhatnak s még csak fizetni sem kell a tanulásért, csupán arra kérik őket, hogy becsületesen tanuljanak. Rákosi. elvtárs szavai arra késztetlek, hogy Teréz lányomat is elengedjem bányásznak.., Pedig eddig hallani sem akartam róla. Mindig azt mondtam, hogy nagyon nehéz a bányászmwika a fiatal lányoknak. De Rákosi elv- társ azt mondta, hogy minden iparágban foltozzák a nehéz munkafolyamaitok gépesítését. Amit Rákosi elvtárs mondáit, az be is teljesedett mindenleor. Most már tudom, hogy Teréz lányom is megfogja ódini a helyéi & bányában.

Hencsei Ferenc, népnevelő megelégedetten távozóit Nagy József- nélől. Rákosi elviárs segített, igen sok kérdésre megadta a- választ.

■— Nagy Józsefné i-crdésére is. Megmutatta azt is, hová. kell szavaznia, he a hat leánya boldog jövőjére akar sz<mazn:i.

— Cunajak as uruk, — veszi át megint a szót Roclek etilérs. — Apámnak volt city kis földje is. Termett vagy 3—í mázsa búzája. Ezt elvitte Bccknek, a malmosnak, összes,en egy fél zsák lisztet adot.f érte. Ezen a félzsák lisz- 'ten éltünk egész évben- heten. Nem

kérünk többet ebből az életből!

— Nem is tudtak akkor főzni az asszonyaink — szól közbe, Trojka elvtárs —, hiszen nem is volt miből. A felszabadulás mán meg főzőtanfolyamok voltak a községben. Most eztán olyan süteményeket sittnek, -amilyen azelőtt csak a cukráé zdában volt.

— De abból sem ettünk, csak « kirakat ban láttuk, — neveti ki saját régi nyomorúságukat Kanizsai elvtárs. Egészséges, fiatalos nevetését átveszik a többiek is- Bizony

Álba már kinevetjük ezt a régi életet és közben eltöprengünk, hogyan 'is bírtuk ezt évtizedeken, évszázadokon keresztül.

A nevetés, a. vidámság egyszer, re a jelenbe hoz vissza bennünket.

— Bizony, máma, megeszem a jó vacsorát, aztán ívfekszem, ég a villany is a faluban most tavasz óla, előveszek egy könyvet, vagy újságot, tanulok, művelődök — töri meg a nevetés istán beállott csen. det Trojkó elviárs. — Mos-t. veszek egy rádiót is — folytatja —, aztán. ha pöröl az asszony, csak be- gyújtom, hadd beszéljen az is —. kacsint, cí/ycl phamiskásan elmosolyodva a feleségére.

Most már a jelenről folyik a szó.

— Cg)' hírlik, rövidesen vasu- íunk is Tesz, — mondja az egyik.

— De lesz dm! — adja meg a választ Kanizsai elviárs —, mert •most nem az Ilovszki Jánosokra szavazunk, hanem (í) Függetlenségi Népfrontra, « pártra, a magunk embereire.

•— Azért, most is van, aki elégedetlen. Népnév<slő mimikán voltam — elevenít- fel <egy esetet Trojka elv-társ —, hát a.zt mondják, kevés a kenyér. Na, nekem sem kellett több- Hát arra emlék- szel-o — mondom neki —, amikor kukoiicakenyér sem volt mindig. Tavaly micsoda szárazság volt. hanem is duskálkodhaJunk, de mégis jut mindenkinél:. Dolgozz jobban, termelj többet — mondom •neki —, aztán okkor mindig több lesz. Meg azt is elmondtam: nem felejthetjük cl, hogy a községünk fiataljai majd mind gyárban, üzemben dolgoznak, Itt- van a Mgjola Jóska, a sztá/invárosi Partizán-brigád- vezetője, meg a -többi fiatal. Nekik is kell cím a kenyér, hát akkor hogyan építik fel nekünk u mi büszkeségeinket: Sztdlinvúrost, a budapesti földalattit, meg In.otát, ahonnan a fény jön, miből jön nekünk ß traktor, a több ruha, cipő, a könyv. Na aztán meg is értették. A zúgolódó mindig kevesebb, a munka meg mindig több és jobb.

Elbúcsúzunk. Csepeg az eső, de egész a. kerítésig kísérnek bfV.nün- Jcet. Elindulunk, kikanyarodunk a jó viv a. De nemcsak mi megyünk, ezen az uion.

Jó uion haladnak a tótuzerdahe- lyi dolgozók is.

*ALOGHI ÉVLTAN