Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás a 2. oldalról) zug a. téren ) ■ E terv első. nyers számai is mutatják, hogy milyen hatalmas célkitűzésekről van szó. Abból indulunk ki, hogy 1955— 1959-ig mintegy kétszeresére akar. juk emelni az első ötéves terv szén-, vas-, acél-, villamoscnergia- termclését. Számszerűleg: acéltermelésün­ket a második ötéves tervben, mintegy 3.5—4 millió tonnára, széntermelésünket mintegy 40—50 millió tonnára, villamosenergia- 'termelésünket mintegy 10_12 mii. Üárd kilowattórára akarjuk fel­emelni. A több szén, több acél, több villany népünk életszínvona­lának további emelkedését, több élelmet, több ruhát, több kultú­rát jelent. A második ötéves terv folyamán fokozatosan fel kejl tárnunk hazánk ásványi kincseit. Meg kell építenünk a nagy dunai vizierőmüvet. A mezőgazdaság te. rén a szárazság leküzdésére az öntözött területet 650—700 ezer katasztrális holdra kell felemelni. Fokozottan kell folytatni az ipar­ban csakúgy, mint a mezőgazda­ságban a nehéz munkafolyama­tok gépesítését. A második ötéves terv alatt mintegy negyedmilló uj lakást kell építenünk, nem utol. sósorban Budapesten, melyet első ötéves tervünk folyamán az uj szocialista városok építése miatt c téren kissé elhanyagoltunk. A rádió továbbfejlesztése mel­lett rátérünk a televíziós adások­ra. Irányt veszünk arra, hogy az ifjúság falun legalább az általános iskola nyolc osztályát, városokban legalább a középiskolát kötelező­en elvégezze. A második ötéves terv teljesítésének eredményeként a dolgozók reálbérét legalább 50 százalékkal kívánjuk emelni. {Hosr.zantarió taps.) . Ennek meg­felelően gondoskodni akarunk ar­ról, hogy bőségesen álljanak ren­delkezésre a fogyasztási cikkek, valamint iparcikkek. Ennek alap. ján a Szovjetunióhoz hasonlóan az uj ötéves tervben mi is ráté­rünk az árak leszállítására. (Nagy taps. „Éljen Rákosi!“ ,,Él­jen Rákosi!1’) A második ötéves terv megváló. sitása azt eredményezi, hogy Ma­gyarország minden téren messze maga mögött hagyja a fejlett tő kés országok legtöbbjét. A máso­dik ötéves terv sikeres megvalósí­tása a jómód, az erő és a kultúra országává változtatja hazánkat. Ezeknek a nagyszerű célkitűzé­seknek támogatására kérek min­den magyar hazafit! E tervek megvalósítására hivom fel a rna- gyar munkásosztályt és külön azokat, akik példamutatásban, ál. dozatkészségben mindig élenjár­tak, Budapest dolgozóit! A május 17-i választásokon erről a jobb jö. vöről van szó, erről dönt dolgozó népünk. (Taps.) Megvannak-e termeink előfelté­telei ? Igen, megvannak. Megvan öntudatos, áldozatkész munkáscsz. tályunk, szorgalmas parasztsá­gaink, müveit értelmiségünk. A magyar föld méhe még alig van megkutatva, megbolygatva és még rengeteg fel nem tárt kincset rejt magában. Mezőgazdaságunk lehetőségei olyanok, hogy a leg­egyszerűbb eljárások segítségével is, melyek külön befektetést vagy hatványozott munkát nem igé­nyelnek, jelentékenyen meg tud­nék emelni hozamát. A lehetősé­gek tehát megvannak és meg is valósítjuk őkét. Ehhez többek közt az is kell, hogy kíméletlen harcot folytassunk saját hibáink ellen. Ne tűrjük a termelésben a fegyelmezetlenséget, a lógást, a selejtgyártást, anyagpazarlást. Legyünk éberek a népi demokrá­cia minden területén és lépjünk fel kíméletlenül mindazokkal szemben, a leik boldogabb jövőnk építését szabotálj áld Terveink egyik biztosítéka, hogy mögöttünk áll — mint a múltban, úgy a jö­vőben is — felszabadítónk, a ha­talmas Szovjetunió, mely támogat bennünket és rendelkezésünkre bo­csátja tapasztalatainak gazdag tárházát. (Nagy taps. ,, Éljen a Szovjetunió!”) És vezet berniün­ket e merész célkitűzések végre, hajtásában egész fejlődésünk mo­torja, annyi sikerünk és győzel­münk szervezője, egységes nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó taps. Hur­rá!“ „Éljen a párt!",-kiáltások.) Nálunk mindenki a béke megvédésének harcosa, aki jól végzi munkáját Az ötéves terv megvalósitásá nak van még egy döntő előfelté­tele: a béke megőrzése. És ez nem. csak a mi kérdésünk: az egész emberiségé. Már majdnem három éve folyik Koreában a háború. Bár az Egyesült Államok e hosz- szu idő alatt katonai és gazdasági erejük javát mozgósították, min­den hódítási tervük megtört a hős koreai nép és a kínai önkéntesek bátorságán, önfeláldozó hazasze­retetén. Több mint kétmillió ame. rikai katona fordult már meg a ■koreai harctéren. Tízezrével estek el, jelentékeny részük megrokkan, va, sebesülten, betegen került vissza Amerikába, Az amerikai anyák reszketve gondolnak arra, hogy férjüket vagy fiaikat a ko­reai frontra dobják. Emiatt egyre fokozódik, egyre nő az ellenszenv a koreai háborúval szemben, egy­re hangosabb a követelés, hogy véget kell vetni ennek a háború­nak. („Békét Koreában!"-kiáltó, sok.) , Az Egyesült Államok szövetsé­geseinek sorában is egyre nö az ellenszenv, nemcsak a koreai há­ború ellen, de a hidegháborúval kapcsolatos eszeveszett fegyver­kezés és általában a csatlósi sors miatt. Ezért a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikája, a. sztálini békepolitika egyre Inkább meg­hallgatásra talál világszerte. A Szovjetunió és Kína vezetőinek kezdeményezésére újultak meg a fegyverszüneti tárgyalások Korea, ban. melyeknek első eredménye, hogy kicserélték a beteg és sebe­sült hadifoglyokat. A szovjet kor. mány sorozatos békelépéseire vá­laszképpen Eisenhower, &Z Egye­sült Államok elnöke, a múlt hó közepén beszédet mondott a nem- zetközi helyzetről. A , Pravda", a Szovjetunió Kommunista Pártja, nak lapja, április 25 én vezércikk ben foglalt állást hozzá. A ma­gyar sajtó leközölte Eisenhower beszédét és a „Pravda“ vezércik­két is. Eisenhower elnök beszédének van néhány részlete, mely bennün. két közelről érint. Az elnök kije­lentette, hogy minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét, s hozzátet­te, hogy nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy a kormányzati formát rá­kényszerítse rnás országokra. Számunkra, magyarokra, e két tétel megvalósulása az Egyesült Államok politikájának alapos megváltozását jelentené, mert az elmúlt nyolc esztendő folyamán —■ és hozzátehetjük: e kijelenté­sek elhangzása óta is — lépten- nyomon mindennek az ellenkező­jét tapasztaltuk. A magyar nép saját választása szerint alkotta meg kormányzati formáját. Azt a formát, melyben a dolgozó nép erős kezében van a hatalom. A magyar nép maga dolgozta ki azt a gazdasági rendszerét, melyben nincsenek henyélő gazdagok és nyomorban élő tömegek, nincs munkanélküliség és nincs rettegés a mindennapi betevő falatért. En. nek dacára népi demokráciánknak szakadatlanul résen kell állnia az olyan összeesküvésekkel, szabotá- lásokkal, kémkedésekkel szemben, amelyek kezdeményezése, szerve­zése és pénzelése szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból in. elül ki. Ezeknek a barátságtalan cselekményeknek célja a magyar kormányzati forma megváltoztatá­sa olyanképpen, hogy a dolgozó nép uralma helyébe a régi kizsákmá- nyolók, a fasiszta tőkések és, nagybirtokosok kerüljenek vissza. Az Egyesült Államokban most Is folytatódnak azok az úgynevezett felszabaditási Ígérgetések, ame­lyek lényegében azt jelentik, hogy a felszabadult magyar nép nya­kára vissza szeretnék ültetni régi reakciós urait. Ezért örülnénk, ha az elnök kijelentéseit megfelelő tettek is követnék. Egyelőre azon. ban azt, hogy velünk szemben ez a politika a gyakorlatban is meg. változott volna, még nem tapasz­taltuk. Eisenhower beszédében, készsé­gét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biz­tonságát. Itt is meg kell állapíta­nunk: a lények egész mást mu­tatnak. Hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe eddig mindenekelőtt az Egyesült Államok akadályozta meg. Csak az elmúlt esztendő folyamán öt­ször ült ásították el a Szovjetunió­nak az't a megegyezésre törekvő javaslatát, hogy a felvételre je­lentkező valamennyi országot, köztük hazánkat is, felvegyék az Egyesült Nemzeték Szervezetébe. Ezért mi e téren is ahhoz a ma­gyar közmondáshoz tartjuk ma­gunkat hogv ,„az Ígéret szép szó. ha megtartják, úgy jó“. (A tömeg­ben vj jehzó születik: , Népfront, ra szavazunk — ez lesz a mi vála­szunk!“ — kiáltják.) Az elnök beszédében úgy állí­totta be a fegyverkezési versenyt, mintha az Egyesült Államok ve­zetői fájlalnák legjobban, hogy iskolák, kórházak és utak helyett bombázókat ég hadihajóikat kell gyártaniok. Nagyobb nyomaték kedvéért felsorolta, hogy egy-egy ilyen gyilkoló eszközből mi min­dent lelletne a polgári lakosság számára Iké-sziteni. A hiba csak ott van. hogy az amerikai tőké­sek — és a tőkések általában — nem azt termelik elsősorban, ami­re oí dolgozó tömegeknek legjob­ban szükségük van, hanem azt, ami a legnagyobb, a maximális hasznot biztosítja számukra. A legnagyobb havznot pedig a hadi­szállítások adják. Emiatt a háborúk, benne a hidegháború its, a hadiszállítók.. :a halálgyáro­sok számára valóságos aranyesőt jelentepek. A napokban olvastam egy amerikai egyetemi tanár cik­két. aki rámutat arra. hogy a ko­reai háborút követő két év alatt a legfontosabb 100 amerikai nagy- vállalat 44 milliárd dollár értékű katonai megrendelést kapott. E hatalmas vállalatdk, melyeiknek vezetői ma miniiszlterek az ameri­kai kormányban, sokmilliárdos jövedelmük kétharmadrészét e háborús megrendelésekből szer­zik. Hogy ez mennyire köztudo­mású. arra idézem Hughes angol országgyűlési képviselő cikkét, aki két héttel ezelőtt a köveit ke­züket irta: Bármit mondjon vagy tegyen is a Szovjetunió a béke érdeké­ben... a hadügyi tárcák minisz­terei mindig készen tartják em. lékiraiaikat és szakértői vélemé­nyeiket, amelyekkel bizonyítgat­ják, hogy a Nyugatnak folytatnia, kell a fegyverkezést. Elvégre az ő kenyerük a háborús híresztelések­től függ. Ugyanez áll a fegyverke. zési iparokra is. Azok a cégek, amelyek zsirás megrendeléseket kaptak drága, uj fegyverek gyár­tására, nem szeretnék, ha ezek a tervek megváltoznának. Mind az Egyesült Államokban, mind más nyugati országokban is bizonyos üzlóH körök kész szerencsétlen, ségnek tekintik a nemzetközi hely­zet bárminő javulását Ezekután érthe/tő, hogy a Szov­jetunió komoly békelépé:ieire a newyorki tőzsdén két nap alatt hatmilliárd dollárral esetit a rész­vények értéke. Az amerikai tőkés lapclk valóságos „békepánikról“ írtak. ,,Mi lesz, ha kitör a béke*’, ilyen címmel cikkeznek a lapok. (Nagy derültség.) A hal álgyár ások a béke létrejöttét ugyanolyan sze­rencsétlenségnek tartják, mint munkásember a. háború kitörését. A tények tehát azt mutatják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon, óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyár­tani gyilkos hadiszer,számok he­lyett. Ellenkezőleg. Megvannak rettenve, hogy a koreai béke lét­rejötte leapasztja jövedelmük vé­res forrását. Eisenhower beszéde óta az Egyesült Államok egyik­másik, politikusa uj. uszító, kard- csörtetö szónoklatot tartott, ami arra mutat, hogy nem akar szá­molni a r.ép és az egész világ bé­kevágyával. Nem kétséges viszont, hogy maga az amerikai nép zöme a koreai háború békés, befejezé­sét követeli. Az angol tőkések fo­lyóirata, az „Economist" ez év má­jus másodiki számában például megállapítja, hogy az amerikai közvélemény .soha még nem várta úgy a koreai fegyverszüneti tár­gyalások békés és sikeres befeje­zését, mint ma. A népek békevágyának növeke­dését mutatja, hogy ma már a tő­kés országok lapjainak hasábjain is egyre gyakrabban olvashatunk olyan kijelentéseket, amelyeket egy-két hónappal ezelőtt hiába (keretiünk volna. Anglia legna­gyobb polgári lapja, a négymilliós példányban megjelenő „Daily Ex­press“, a , Pra vda" vezércikkével kapcsolatban például azt, irta: „Minden nép szenvedélyesen áhitja a békét, de állandóan nö- vekednek a kételyek, vájjon a nyugati, főként az amerikai poli­tikusok viselkedése és beszéde a Szovjetunióval való ellentétek ,el. hárításához vezetnek-e Állandóan erősödik az a féletem, hogy ezek a politikusok nem ápolják, hanem földbe tiporják a béke zsenge haj. fását”. Sokasodnak tehát a jelek, me­lyek mutatják, hogy egyre nehe­zebb folytatni azt a régi imperia­lista taktikát, amely békéről be­szél, de háborút készít elő. Egyre szaporodnak a tőkés országokban is azok a hangok, amelyek veze­tőiktől „ügyes fogások", „sikerült trükkök“ helyett tetteket várnak a béke kérdé:ében. Egy sor vá­lasztás, amely az utóbbi hetekben zajlott le, ugyancsak azt mutatja', hogy a tömegek békevágya foko­zódott. Japánban a választásokon megbukott az a kormány, amely a fegyverkezésit képviselte. Dániá­ban kisebbségbe került az a kor­mány, amely az amerikai bom­bázók számára repülőtereket akart engedélyezni. A francia községi választásokból a kommu­nista párt került ki győztesen (Nagy taps. „Éljen Thor ez!”.kiál­tások.) s ő most Franciaország el­ső pártja: azok a pártok, amelyek a felfegyverzést hirdették, vesz­tettek. Az a hosszú huzavona, amely Nyugat-Németországban a felfegyverzés kérdésében tapasz­talható, ugyancsak a nyugaítinémet tömegeik növekvő békevágyára és ellenállására mutat. Összefoglalva megállapítható, hogy a béke híveinek tábora az utolsó hetekben, hála a Szovjet­unió iszivós, következetes, fárad­hatatlan béketörekvénéinek, meg­erősödött. Erősödött az a, remény is. hogy a békét köveit elő százmil­liók nyomása vissza tudja szorí­tani azokat, akik a hidegháborút (szítják vagy uj háborúra 'speku­lálnak. Mit tehetünk mi, magyar dol­gozók a béke megvédésének ügyé­ért, a békaflábor erejének további növeléséért? Hogyan járulhatunk legjobban hozzá, hogy a béke tá­borának reánlkbizott szakaszát 1 eger edm ény e sebb en m egőrizh e s - sük? A béke megvédésének ná­lunk mindenki közvetlenül har­cába, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonul ásóikon ezrével vilitek dolgozóink ilyen feliratú táblákat: .,150 százalékos teljesít­ményemmel védem a békét!’3, „220 százalékos teljesítménnyel harcolok a békéért!“ E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy ió munkával nemcsak a .saját életszínvonalát emeli, nemcsak hazájának fejlődését és í jólétét mozdítja elő, de egyben erőteljesen támogatja a béke front­ját. Mint minden jó ügynél, a hő­ké megvédésénél is egybeesik a.z egyén érdeke é-, a haza, az embe­riség haladásának nagy kérdése. Mindnyájan aktív harcosaivá vá­lunk békénk megvédesének, ami­kor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat.- teljesítjük és túlteljesítjük 'ha­zánk szocialista építésének tervét, éberek vagyunk, és határozottan, keményen fellépünk - a háborua uszítok ügynökeinek minden meg­nyilvánulásával szemben. A béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor őrködünk a népi demokrácia minden vívmánya felejti, amikor küzdünk a fegyelmezetlenség, a pazarlás ellen, a S7>jtátbág meg­nyilvánulásaival szemben. Harco­lunk a béliéért, amikor még szó rosabbra vonjuk az őszinte ba­ráti viszonyt felszabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, a test­véri népi demokráciák országai­val. az egész világot á1 fogó sc?;- százanilüós béketábor minden hű katonájával. A mépfrontvála'iztás is a béke­harc nagy csatája, E vá la szitás, pn nemcsak a hazátok további fel­emelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második ötéves terv hatalmas célkitűzései mellett állunk ki. A választás egyben nép­szavazás is a legfontosabb célki­tűzés, a béke megvédése mellett. Ezért a május 17-i váiasz1ás nem­csak a dolgozó magyar nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzet­közi jelentősége is van. elsősor­ban a bélketábor megerősödése szempontjából. Az ellenség a leg­nagyobb figyelemmel, árgus szem­mel kísérte eddig is ennek a vá­lasztásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a választást, és a szavazás menetéből, számai­ból, mint nyitott könyvből fog ol­vasni. Ha dolgozó népünk zárt so­rokban, lelik esen vonul fel a füg­getlenségi népfront zászlaja alatt, ha egyemberként szavaz le jobb, szocialista jövőnk és a béke meg­védésének inagy ügye mellett, úgy ez újabb győzelmünket és az 'el­lenség súlyos vereségét Jelenti, (Felkiáltások: „Békét, alkarunk — Rákodra szavazunk!'") E győze­lem uj erőt ad a báketábor kato­náinak itthon és szerte a világon. A magyar nép a választás nap­ján ezt is tartsa szem előtt. Erre gondoljanak a magyar anyáik, a magyar nők, béketáborunk e bű, lelkes katonái akik annyit szen­vedlek a háborútól s minden áldó. zalka (készek a béke megvédé­séért. A mi elemünk a teremtő béke! (Nagy taps.) A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe! („Harcolunk a bé­kéért". „Békét akarunk — a nép­frontra szavazunk”-kiáltások.) Ezért nyilvánítva ki szavazásával egységesen, elszántan az egész nemzőt azt az akaratát, hogy ián-. torithaJatlanul halad tovább a béke megvédés én ék, jobb jövőnk nelk szocialista utján. Azon az utón, melyet eddig is követed éa amelynek annyi eredményét kö­szönheti. Legyen e választás bé­kés, szocialista fejlődésünk uj határköve, uj győzelmek, uj síf-re- rek, uj virágzás forrása! (Percekig tarló, viharos taps.' Zug végig a Kossuth-téren a kiáltás: ..Bébiét akarunk — a népfrontra szava­zunk!‘\ ..Hurrá! Hurrá!". .,Éljen. Rákosi! Éljen Rákosi! Hurrá! Hurrá!“) Kedd, 1953 május 12,

Next

/
Thumbnails
Contents