Zala, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-24 / 20. szám

p iR fft frx A politikai agitáció a párt éles fegyvere A politikai agitáció, a meggyő­zés. a pártvezetés alapvető módszere. nA vezetés... azt jelenti, — La­liit ja Sztálini'c Ívtárs, — hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jég tavakat tudunk kiadni és meg- ■valósítani, amelyek a tömegeket el­vezetik a párt álláspontjáéhoz s meg­könnyítik nekik azt, hogy saját ta­pasztalaitok alapjáén felismerjék a párt politika járnak helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a párt ön­tudatéinak színvonaláig tudjuk emel­ni, s ekként biztosítjuk a tömegek támogatásátt készségüket a döntő harcra‘ ‘. A politikai agitáció célja, hogy megvilágítsa a párt és a kormány po­litikáját a munkások, kolhozparasz- ito’ls és értelmiségi dolgozók előtt ég a munkáihoz s a társadalmi tulaj­donhoz való kommunista viszonyra' ne'velje okot. A szovjet nép koinmunista pártja vezetésével fejleszti gazdaságát és kultúráját, a kommunizmus nagy építkezéseinek, a t erai&szetát alaki- íá sztálini tervének megvalósításán dolgozik. Az ipari, üzemek munkásai, mérnökei technikusai és alkalma­zottai szívvel-1 élekkel harcolnak a tor.- melési tervek határidőelőtti teljesi- túgéérfc, a jó minőségért. A mezőgaz­dasági dolgozók fokozzák valamennyi növény termőképességét, gyarapítják a kollektiv állatállományt, s egyido. jideg növelik a jószágok terméshoza­mát. A kommunizmus építésének felada­tai megkövetelik a pártszervezetektől hogy fokozzák és javítsák meg agi- tációa rnunkájiikait a vársokíban és fal­vakban. A politikai agitáció feladata az, hogy felsorakoztassa a dolgozó­kat a szocialista jnunkaversenvre, a gazdasági és kulturális építés továb­bi fellendítésére. A helyi pártszervezetek bőséges ta._ paszlalaifcokra tetifék szert a politikai agitáció terén. Mind elmélyültebben foglalkoznak a n épnevel ö - csoport ok munkájával, egyre konkrétabb segít, öéget nyújtanak a népnevelőknek, összekapcsolják az agitáciőt az üze­mek, kolhozok, kerületek és területek gyakorlati feladataival. Számos vá­rosi és kerületi pártbizottság vezető­ségi ülésein és teljes üléséin rend­szeresen megvitatja a politikai agi­táció kérdéseit, beszámoltatja, alap­szerveit és népnevelőcsoportjait mun­kájukról . A politikai tömeigmunka vezetése, eszmei színvonalának emelése elsősor­ban azt jelenti, hogy gondoskodunk megfelelő népnevelők kiválasztásáról és neveléséről. A népnevelők legyenek politikailag képzett élenjáró kommu­nista vagy pártonkivüli munkások, kolhozparasztok és értelmiségi dol­gozók. A pártszervcKctcknck biztosí­tani ok kell az értelmiség aktiv rész­vételét az agitációa munkában. Szín­vonalas agitációról csak akkor Ichot szó, ha a párt szervezetek állandóan, nevelik népnevelőiket, felfegyverzik őket megfelelő politikai ismeretekkel. E célból állandó szemináriumokat szerveznek a népnevelők számára. A politikai agitáció eszmei szimvo. italának emeléséhez szükséges, hogy a vezető párt- és szovjet, funkcioná­riusok személyesen részt,vegyenek a politikai t'ömegmunkában rendszere, sen tartsanak politikai beszédeket a munkások, kolhozparaszMc és értel­Január 29-én délelőtt 9 órakor a Párttörténet II. évfolyam kon­ferencia vezetői részére konferen­ciát tartunk Zalaegerszegen a Pártoktatás Házában. ★ Január 31-én a politikai gazda­ságtan I. évfolyam hallgatói ré­szére konferenciát tartunk az egész megye területén a szokott helyen és időben (Zalaegerszegen a Pártoktatás Házában, délután 2 órakor). miségi dolgozók gyűlésein. A pártszervezetek feladatai: meg­szüntetni az agitációs munka hiá­nyosságait, megjavítani ennek a munkának vezetését és emelni eszmei színvonalát. A kommunista agitáció akkor ha­tásos, ha kapcsolatban van az élettel, ha harcos csa támadó. A népnevelő el. viszi a tömegek közé a bolsevik igaz­ság szavát, aktívan harcol a párt és a kormány politikájának megvalósí­tásáért. Egyik legfőbb feladata: alaposan megmagyarázni a nemzet­közi ólet kérdéseit, leleplezni az im- .perialista háborús gyű j tógáitokat, megmutatni a demokrácia éa a szo­cializmus táborának növekvő erejét, magaafoku éberségre és az ellenséges burzsoá ideológia ellen i kérlelhétéit- len harcra növelni a tömegeket. A népnevelőknek harcolniuk kell a ka­pitalizmusnak az embereik tudatában még megmaradt csökevényei ellen, bátran ki kell fejleszteniük a bírá­latot. ós az önbirálatoh aktivan tá- mogatniok kell mindont, ami uj, ami háláidé. A népnevelőknek arra kell öaz'Ui- nözniök a dolgozókat, hogy érjenek cl újabb eredményeket a kommuniz­mus építése terén 3 harcoljanak a haza további erősítéséért. Január 31-én a párttörténet H. évfolyam hallgatóinak konferen­ciát tartunk és az egész megye területén a szokott helyen és idő­ben (Zalaegerszegen a Pártokta. tás Házában délután 2 órakor). ★ Január 31-én délután 2 órakor a politikai gazdaságtan II, évfo­lyam konferencia vezetőinek és a zalaegerszegi hallgatók részére! konferenciát tartunk a zalaeger­szegi Pártoktatás Házában. A PÁRTOKTATÁS HÍREI A báuokszentgyörgyi Erdőgazdaság pártszervezetének m unka} a ró I A bánokszentgyörgyi II. éves politikai iskola hallgatóinaik többsége a bánokszentgyörgyi Erdőgazdaság dolgozóiból kerül ki. Kiss Sándor elvtárs íüggetlenite.t párttitkár, a politikai iskola vezetője alaposan felkészült a szeminárium megtartására. Ismétek ten áttanulmányozta a XIX. pártkongresszus idevonatkozó anya­gát, kijegyzetelte és ezen tulmenőleg a több szempontokat még külön- kérdésekben is kidolgozta. Nem mondható el ugyanez a Po­litikai iskola hallgatóiról. Többen, köztük Bükvics Mária, Logar Mária, Ben ke József, jegyzet nélkül jelentek meg a politikai is­kolán. Molnár Ferencné betegségére hivatkozik, mikor jegyzete felől érdeklődnek. Pankasz István — aki különben mindig lelki­ismeretesen készül a politikai iskolára — csak félig jegyzetelte ki az anyagot. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, ha nem tud megfelelő vita kialakulni a politikai iskolán. A kérdésre mindig ugyanazok az elvtársiak válaszoltak s a többi tiz elvtárs csalc hallgatólagosan vett részt a szemináriumon. Éppen ebből adódott aztán, hogy egy-egy kérdésnél a hallgatók mindössze öt. percig beszéltek és nem is tudták jól feldolgozni a szcmináriuírj anyagát. Az Erdőgazdaság pártszervezete bevonta ugyan az oktatásba a pártonkivüli dolgozókat, de arról megfeledkezett, hogy segítse és ellenőrizze tanulásukat, fejlődésüket. A pártszervezet vezetősége vezetőségi ülésen nem beszélte meg az ok alás hiányosságait. Az SzKP XIX. kongresszusán Hruscsov elvtárs mondotta a Szervezeti Szabályzat módosításáról tartott előadásában: „Minél gyorsabban véget kell vetnünk az ideológiai munka le­becsülésének, ., a helyi pártszervezetek feladóba: irányítani a marxizmus-l eninizrrm s tanulmány ozását a párttagok és tagjelöltek körében, ellenőrizni, hogyan sajáiitják el a párttagok, és tagjelöl­tek a marxizmus-lcninizmiis alapismeretéit, szervezni a dolgozók kommunista nevelésével kapcsolatos munkál“. Az Erdőgazdaság pártszervezete ezideig még egyetlen egyszer sem ellenőrizte a politikai iskolát-, egyetlen egyszer sem győződött meg róla, felkészülnek-e a hallgatók a politikai iskolára. Ellenőr­zés hiálnyában természetesen segítséget sem tudott nyújtani a po­litikai iskola hallgatóinak. ' — Valamikor a tavasszal vettünk fel utoljára tagjelöltet — mondja Kerekes Lujza elvtársnő az Erdőgazdaság pártszervezeté­nek vezetőségi tagja. Vájjon nem akadt az Erdőgazdaság dolgozói között olyan; aki mimikájával bizonyította be ragaszkodását pár­tunkhoz, dolgozó népünkhöz? Bizonyára voltak többen is, ezt bi­zonyítja az,__ hegy a bánokszentgyörgyi Erdőgazdaság 1952-es évi tervét globálisan 106 százalékra, az önköltség csökkentésére tett felajánlást 145 százalékra teljesítette. Az eredmények elérésé­ben nem kis szerepe van a pártszervezet munkájának. A gazda­sági munkáik mellett a pár;szervezetnek nem lett volna szabad megfeledkeznie a pártonkivüli dolgozók neveléséről sem. A bánokszentgyörgyi Erdőgazdaság pártszervezete elölt álló feladatok megkövetelik, hogy nagyobb gonddal foglalkozzanak a kommunistákkal, a pártonkivüli dolgozókkal, azok nevelésével. Vezetőségi ülésen beszéljék meg az oktatás hiányosságait, ellen­őrizzék gyakran a politikai iskolát ég nyújtsanak közvetlen segít­séget a hallgatóknak, A munkák jó végzése elsősorban a bánok­szentgyörgyi pártszervezet vezetőségén múlik. (R. J.) A PARI OKTATÁS ANYAGÁHOZ * Mit nevezünk árunak és árutermelésnek? Sztálin elvtárs ..A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet- unióban“ című, hatalmas jelentő­ségű műtőben, nagy figve met széntől az áru és árutermelés kérdésének a szocializmusban. A sztálini mű elmé­lyült tanulmányozásához elengedhe­tetlen annak tisztázása, hogy mit ér­tünk az ára fogalmán ég mi az áru­termelés lényege? I Marx az áru vizsgálatát a lényeg könnyebb megértése kedvéért nem a kifejlett kapitalizmus igen bo­nyolult. viszonyai között kezdi el, ha. nem a ldsárutmmelés egyszerűbb, érthetőbb példáján. A.s áru mindenekelőtt külső tárgy, dolog, amely tulajdonságainál fogva valamilyen emberi szükségle­tet clcgit kV ‘ — állapítja meg Marx „A tőke“ első kötetében. Az árunak tehát olyan hasznos tulaj­donságokkal kell rendelkeznie, ame­lyek alkalmassá' teszik valamilyen emberi szükséglet • kielégítésére. Tö­kéletesen mindegy, hogy ez a szük­séglet fizikai vagy szellemi termé­szet mc, hogy élelmiszerről van-e szó, amely az éhséget csillapítja, ra­liéról, amely megvéd a zord időjárás­tól, vagy- könyvről, amely művelődési igényt szolgál. Az árunak e hasznos tulajdonságait az árki használati ér. lekének nevezzük. Vájjon kinek a számára kell használati értékkel rendelkeznie az árunak? Nyilvánvaló, hogy nem an­nak. aki megtermelte, hiszen a ter­melő éppen azért akarja eladni az árut, mert annak számára nincs használati értéke, a csizmák, ame lyeket a csizmadia piacra készít, az ő számára nem használati értékek, mert neki magának csak egy vagy két pár. csizma kell. Miután a többit eladásra szánja, feltétlenül szüksé­ges, hogy azok a vevők számára, azaz a társadalom számára jelentse­nek használati értékét Alihoz tehát, hogy a termék áruvá válhasson, tár­sadalmi használati értékkel kell, hogy rendelkezzen. A termék azonban önmagában még azzal sem válik áruvá, ha másoknak szánják. A történelemben számos példát találhatunk arra, hogy mások uak termelték a használati értékeket és azok mégsem voltak áruk. Példa erre a középkori, jobbágy, aki a dózsma-gabonát ugyan a földesur számára termelte, de miután az ellen szolgáltatás nélkül került a füblbii tokos tulajdonába, mégsem lett áru. Ahhoz, hogy a termék áruvá védjék — moudja Marx —■ elengedhetetlen feltétel, hogy adás-vétel, csere ut­ján jusson el ahhoz <$ személyhez, akinek a szükségleteit Ideié gitt, Sztá- lin elvtárs legújabb művében az áru­nak éppen ezt a leglényegesebb jel­lemvonását huzza alá. Sztálin elvtárs rámutat. hogy az áru a termelés olyan terméke, amelyet bármely vá sáriénak eladnak és a cserefolyamat­ban az eladó elveszíti, a vásárló pe­dig megszerzi az ára tulajdonjogát A termékek áruvá válásának te­hát döntő mozzanata az áruk cseréje. Ahhoz, hogy az árutermelők között a csere létrejöhessen, a termékeket össze kell hasonlítani, meg kell mér­ni, egyenlővé kell tenni egymással. A termékek azonban — mint használati értékek (cipő, kabát stb.) igen kü­lönbözőek. Ha mégis mindennap ki­cserélődnek a piacon — kell, hogy valami közös is legyen bennük, ami lehetővé teszi összemérésüket. Mint Marx kimutatta, az áruknak as a közös tulajdonsága, hogy munkatér mékefc, hogy emberi munka testesül meg bennük. Amikor tehát az árukat összemérik a piacon, eltekintenek át­lói. hogy cipővel vagy kabáttal, ci­pész vagy szabó munkájával van-e dolguk és csak azt veszik figyelem­be, hogy minegyik emberi munka terméke. Ez a minden áruban meg lévő emberi munka alkotta az árak értékét. Az a közös valami, aminek alapján kicserélik az árukat és ami' megszabja a csere arányait: ez az árak értéke. Ha például egy pár csizmáért adnak egy kabátot, ez ál­talában azt jelenti, hogy a két ára értéke azonos. Az árak értékének a nagyságát az clöállitásukkoz társa­dalmilag’ szükséges, átlagos munka­idő mennyisége határozza meg. Mbit látható, az áru olyan munka, termék, amely hasznos tulajdonsá­gánál fogva emberi szükségleteket elégít ki, amelyet a csere számára termelnek és bárkinek eladnak, rr. Termelés nélkül, használati ér­lékek előállítása nélkül nem clhet egyetlen, társadalom sem. A haszná­lati óit,ékek létrehozása azonban nem minden esetben árutermelés. Az áru­termelés kialakulásához sajátos, meg­határozott; társadalmi körülmények — mindenekelőtt a társadalmi mun­kamegosztás elég magas foka, szük­séges. Az árutermelő társadalomban a különböző termelők együttesen hozzák létre a szükséges javakat. A cipészek biztosítják a társadalom számára a cipőt-, a szabók a ruhát, á pékek a kenyeret és igy tovább. Szemben a korábbi állapottal, ami­kor maga a földműves készítette sa­ját csizmáját és öltözetét, most a cipész készíti a földműves, a pék, a szabó és a többiek csizmáját, is, s ugyanígy a szabó mindannyiuk ruhá­ját Munkájuk kölcsönösen kiegészí­ti egymást — és együttesen kielégíti a felmerülő szükségletekét. Az árutermelést abban, a," társada­lomban, amelyben a termelési eszkö­zök magántulajdonban vannak, a tár­sadalmi munkamegosztás kifejlődése mellett a termelők elszigeteltsége, különállása jellemzi. Az elkülönültség szükségszerűvé tetszi az áruk elcseré- lését. Továbbá azt, hogy a termékek előállítására (például egy pár csiz­mára) fordított! munkamennyiséget ne közvetlenül munkaidővel mérjék, hanem kerülő utón, az érték közve­títésével egy másik áruval (például: egy pák csizma egyenlő egy kabát­tal.) A magántulajdonon alapuló áru­termelés azt is jelenti, hogy a ter­melés tervszerűtlen. Igaz, hogy a ci­pészek termelik a szabók és pékek számára is a lábbelit és fordítva: a szabók mindannyiuk ruháját, De a termelési eszközök magántulajdona miatt lehetetlen ilyen társadalomban a termelés megtervezése. Ennek kö­vetkeztében egyikük som tudhatja, hogy hány cipő vagy hány ruha szükséges a társadalom többi tagjá­nak. a cipész szeretne minél több csizmát, a szabó minél több ruhát eladni. Miután azonban egymástól elszigetelve termelnek, csakis a pia­con derülhet ki, hogy tényleg szük­sége van-e valakinek árucikkeikre. A saját termelési eszközökkel, egymás. tói elszigetelten dolgozó termelőket •tehát csakis termékeik cseréje — c-sahis a, piac kapcsolja- össze egy­mással, A kistermelő munkája ma­gánmunka, amelyet saját termelő- eszközeivel végez és amelynek ter­mékeivel, mint Saját tulajdonával rendelkezik. Ugyanakkor munkája társadalmi minik a is, hiszen termé­keit a társadalom számára készítette, I>ö az árutermelő társadalomban csak a piacon derül ki, hogy az ő ma- gánmunkájára szüksége van-e a tár. said'aloninak. Csakis a piac — árujá­nak eladása, megvétele — igazol­hatja, hogy magúnnninkája valóban a társadalom számára végzett mun­ka volt-e. Az árutermelésen tehát a közgaz­daság olyan szervezetét értjük, „amelynél a termékeket egyes kü­lönálló termelők állítják elő, amikor is mindenki egy bizonyos lepnék előállítására specializálja magát, úgy, hogy a társadalmi szükségletek kielégítése érdekében elengedhetet­len a termékeknek a -piacon törté­nő adás-vétele.‘ ‘ (Lenin). in. Árutermelés volt már a kapitaliz­mus előtti társadalmi rendszerekben is. A rab szol g at árkád al o-xub an is voltak kisp árasztok, kézművesek, akik piacra termeltek. Ennek az árutermelésnek azonban csak alá­rendelt szerepe volt, mert a javak túlnyomó részét a rabszolgagazdasá- gok állították elő és e gazdaságokon belül fogyasztották el — tehát nem kerültek piacra, nem váltak árukká. A hűbéri társadalomban erőtelje­sen fejlődésnek indult a társadalmi munkamegosztás, egyre jobban elkü­lönült a kézművesség a földműve­léstől, a város a falutól. Ezzel pár­huzamosan nőtt az áruforgalom is. Do a hűbéri társadalomra ennek el­lenére a naturális‘gazdálkodás jel­lemző (olyan gazdálkodás, amelyben a títmékekot közvetlenül használják fel egyéni fogyasztásra., további tor. melésro — tehát nem viszik azokat piacra.) A hűbéri gazdaságokban termelt, javak nagy részét o gazdasá­gokon belül fogyasztották el és a javaknak csak kis lösze került óla­ként eladásra. Mint látható, az árutermelést nem szabad azonosítani a tőkés termelés­sel. Az árutermelés teljes kifejlődé­sét azonban a kapitalizmusban éri el. Marx a tőké“-ben megállapít­ja, hogy a termékek nagyobb részé­nek áruvá válásához egészen • sajátos viszonyok, tőkés termelési viszonyok szükségesek, a kapitalizmus kialaku­lásával az áruforgalom méretei óriá­si mértékben bővülnek. A kizárólag árutermelő tőkés nagyüzemek ad­dig nem ismert méretekben állítják elő a különböző árucikkeket. Ugyan akkor az árutermelés kiterjed olyan termékek tömegeire is, amelyek az­előtt nem tartoztak hatáskörébe. A kapitalizmus teljes kifejlődése idején a termékeknek sokkal nagyobb törne ge kerül piacra. A tőke belső piaca kiszélesedik. A kapitalizmusra az a jellemző, hogy szülte minden áruvá válik ben ne, „itt minden áru formát ölt. min deniiit az adásvétel elve uralkodik — Írja Sztálin az „Anarchizmus vagy szocializmus“ című müvében — fit nemcsak fogyasztási cikkeket, nemcsak élelmicikkckct vásárol­hatnál:, hanem, megvehetik az embe­rek munkaerejét, vácinkét és lelkiis­meretűket is“. Az áru termelés ural­kodóvá válásának döntő mozzanata, hogy a kapitalizmusban a munkás munkaerejét kénytelen eladni, telíőá itt a munkaerő is áru lesz. A kapi­talizmusban tehát sajátos áruterme­léssel, kapitalista árutermeléssel van dolgunk. Az áruforma a kapitaliz­musban megmutatja, hogy e társa­dalomban bérmunkások vannak, akik munkaerejüknek, mint árunak az el­adására kényszerülnek, s hogy a tő­kések ugyanakkor a munkaerő meg vásárlásából, a munkások kizsákmá­nyolásából élnek. Az áruforma a ka­pitalizmus viszonyai között megmu­tatja hogy a termelés nem <ervsze rüen szabályozódik, hanem utólag — - a piae közbejöttével; hogy a gaz­daságban anarchia uralkodik. Az óm fogalma csirájában magábanfog. lalja a kapitalizmus megoldhatatlan ellentmondásait, amelyek elkerülhe­tetlenül a tőkéstársadalom pusztu­lására vezetnek. Gulyás Emil.-ratsMimmimaimBtmíin mnn .n mm i í—mmmmtmm 3 Vasárnap, 1953 jan. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents