Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-14 / 293. szám
Joliot-CJiiHe beszéde a népek I)«kekongr«ssKii«áiuik nie^iivitó iiléién Becs (MTI). December 12-én, pén!eben Becsben hetvenkét ország ‘küldötteinek jelenlétében megnyílt ’a népek békekong-resszusa. Az ünnepélyes megnyitó ülésen Joliot- Curie professzor, a Béke Világ- tanács elnöke mondott hatalmas érdeklődéssel várt beszédét. Percekig zúgott a taps a szónoki emel. vényen megjelenő Joliot-Curie felé, aki bevezetőül üdvözölte a kongresszus részvevőit és köszöne tét mondott mindazoknak, kik elősegítenék a kongresszus megszel', vezését. A népek kékckongrc&sznsa egyetemes jelleg-ii — E kongresszus nyitva áll minden mozgalom, minden szervezet és minden ember előd, aki őszin'én keresi a nemzetközi feszültség enyhítésének útját — folytatta—. Mióta julius elején felmerült en nek a kongresszusnak a gondolata, minden országban jelentős vita és felvilágosító munka folyt. A kongresszus előkészítése alkalmat adott a népitömegek véleményének rendkívül széles körben való meghallgatására. — Az előkészítő munka máris hozzájárult ahhoz, hogy leomolja, .nak a bizalma'lanság és meg nem értés sorompói olyaai emberek között, akik különböző utakon tevékenykedtek teljes őszinteséggel a közös cél, a béke eléréséért. Az előkészítő munkával sikerült a la kosság’ legkülönbözőbb rétegeinek figyelmét felkelteni és ez a munka lehetővé tette, hogy széles kör. ben tudatosodjék a Béke Világfa- rács ama felhívásának igazi értelme, amellyel a népek békekongresszusát összehív! ák. — A népek, amelyek^ e kongresszust- valójában előkészítették, az Önök személyében elleüldíék ide népes küldöttségeiket. , Becsülő'es ember nem tagadhatja, hogy a népek e képviseletének — ami a felfogásokat és a nemzeti hovatar. tozást illeti —, valóban egyetemes jellege van. Az elmúlt bét viláj^bábonibau hatvanliéí miSlió eml>er vesztette életét-7- Mi olyan világban élünk, amely még nem heverte ki teljesen a második világháború szörnyű megrázkódtatásait. E pillanatban mégis a földgolyó három vidékén pusztítanak háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább fokozódik, gazdaságilag pusztít, az emberi haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. Közben — a biztonság ürügye alatt .— olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, amelyek szintén csak a hábo. rus veszélyt, fokozzák. Ugyanezzel ■az ürüggyel egyre komolyabban fenyegetik az egyes országok nemzeti függetlenségét és a demokratikus szabadságjogokat. A hidegháború tovább folyik a rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekeznek a keresz- t'eshadjáratok szellemét felszítani, hogy a lakosságát fanatizálják és lőtt jól tudjuk, hogy ezek a ..meg. oldások“ semmit sem oldanak meg, de mindent elpusztítanak. — Lássuk csak röviden, hogy hol is tartunk annak a századnak a közepén, amely máris két szörnyű világháborút és négy helyi háborút élt ált- Az 1914—18 évi háború, -tizenhét millió halottat követelt, a második világháború pedig ötven millió férfi, nő és gyermek éleiét oltotta ki, anyagi javakban pedig ezermilliárd dollárra becsült kárt okozott. E szörnyű mér'eg még nincs lezárva. Még ma is mindennap halnak meg emberek a háborús sebesüléseknek, vagy azoknak a kínzásoknak következtében, amelyekét mint polgári- vagy hadifoglyok szenvedték el. A továbbiakban Joliat-Curie fel. vázolta azt a helyzetet, amelybe a harmadik világháború kirobban el kell ismerni, hogy az a nagy népi mozgalom, 'amelyet a békemozgalom létrehozott, olyan reális valóság, amelyet semmiféle propagandával, semmiféle bomlasztó kisérletite! sem lehet kikezdeni. I'elíéílcniíl szükség* van ;t l>ékcvé<lclcin különböző elgoiHlolásaimak összeliiingrolásárrt —■ A békemozgalom nem állítja azt, hogy egyedül küzd a békéért és a jövőben sincs szándékában monopolizálni ezt az akciót. Törekvése az, hogy minden erejével hozzájáruljon a béke fenntartásához. Tekintettel az általános világégés egyre fenyegetőbb veszélyére, a különböző országokban az emberek egyenként vagy csoportosan — felismerték a háborús veszély igazi okait és egyre kezdeményezőbben lépnek fel a béke érdekében. Ugyanakkor — bizonyos vonakodás ellenére is —, egyre inkább elterjed az a felfogás, hogy szükség van a különböző elgondolások összehangolására és a közös cselekvésre. Mindenki számára világossá vált, hogy a béke erői, ha egymástól elszigetelten lépnek fel, nem képesek hathatósan urtját állni a háborús veszélynek. A veszély annyira megnöveltedet'!, hogy feltétlenül szükségét éreztük a különböző nézetek összevetésének, hogy megállapítsuk, mely pontokon értünk egyet, s hogy azután 'ehetővé váljék egy közös akció. Ezek azok a főbb okok, amelyek arra késztették a Béke Világ'amá- csot, hogy ez év júliusában kibocsássa felhívását. — Ezen a téren máris komoly előrehaladás történt és ezt bizonyltja e kongresszus megtar'ása is. Mi, itt Becsben, hetvenkét különböző országból gyűltünk össze. A mi felfogásunk sole politikai, bö’csele'i, vallási és szociális kérdésben gyakran különböző, sőt néha ellentétes. De mindnyájunkat az a közös meggyőződés fog össze, hogy a béke összes erőinek közös akciókat kell szervezniük és hogy együtt meg is tudják találni és tisztázni ezeknek az akcióknak útjait, módjait. — A béke többi erőjével együtt akarjuk azonban megtalálni a közös akció módozatait, anélkül, hogy magát a békeakciót monopolizálni akarnék, vagy bárkit is magunkba akarnánk olvasztani. Mi übt nem volnánk mind egy véleményen, ha az1 akarnék eldönteni, hogy a muh beli fejlődés milyen törvényszerűségeket köve'est és hogy valószínűleg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Vain azonban egy kérdés, amelyre mindnyájan igennel válaszolhatunk. Ez a kérdés, pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elke- riilhe1 ellennek tartjuk azt a. háborút, amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal érvényre juttatni. De legyünk tisz'ában azzal, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére— Aki elismeri a békés együttélést, az végleg visszau'asitja mindenféle kereszteshadj árat szellemét-, amelyet, egyesek — az állítólag rabságban élő népek felszabadításának ürügyén — szítanak, mások pedig valami isteni küldetés végrehajtásaképpen emlegetnek. •— ki tudja milyen isteni küldetés í tásával sodródna az emberiség, nevében —, a legszörnyübb ö'dök. majd hangsúlyozta: a békéért viTSIfsák be a (ömeg'piisztiió fe«-yvercl<et l lésre készítsék elő. — A bizalma'.lanság és a gyűlölet terjedése azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek vakságukban, fásultságukban, vagy elkeseredettségükben készek erőszakos megoldásokhoz hozzájárulni — csakhogy már vége legyen a dolognak. IToyött harc mai nehéz pillanatban hatalmas meggyőző erőre és áÜha. ■tfiat osságra van szükség, nehogy a különböző felfogásokat valló emberek meddő vitáikkal tégy él- kockára a béke közösen védelmezett ügyét. A béke hatalmas erői máris kedvezően éreztetik hatásukat a nemzetközi politika alakulásában alakítani. — Ennek a kezdeményezésnek az volt- az eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzati békemozgalmak és megszületett a Béke Világtanács. A stockholmi felhivás, amely a tömegpusztító fegyverek betiltását és c tilalom ellenőrzését követelte, az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötésére irányuló felhivás, amelynek célja az volt, hogy a tárgyalások szellemét érvényesítse az erőszakos megoldásokkal szemben, továbbá a békemozgalom más nagyszabású megmozdulásai a közvélemény széles rétegeinek akaratát tükrözték. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a béke hatalmas erői máris kedvezően éreztették hatásukat a nem-, zetközi politika alakulásában. A mozgalom fejlődése termesze'esen hazug propagandát váltott ki azok részéről, akik az erőszakban látják a „béke fenntar'ásának“ eszközét. Bár egyesek a bizalmat, lanság légkörével akartak minké körülvenni, mi állhatatosan arra Joliot-Curie ezután elmondotta; a népszöve'ség és a két világháború közötti pacifista mozgalmak nem voltak képesek szembefordulni a háborúval. E mozgalmak ugyanis nem tudtak hatalmas népi mozgalmat: létrehozni s általában csupán néhány vezető szemé- 1 yiségre támaszkod'ak, — Az 1949-ben Párizsban a béke híveinek első kongresszusán történt kezdeményezés jelen'ősége elsősorban abban volt, hogy figyelembe vette ezeket a múltbeli tapasztalatokat — folytatta. — E kezdeményezés azon a meggyőződésen alapult, hogy a béke igazi ereje azoknak a férfiaknak és ■nőknek óriási tömegében van, akik számára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményeit és akiknek hozzájárulása nélkül háború nem lehetséges. Ezenkívül abból indultak ki, hogy olyan világban, olyan reális világ, ban kell fellépni a békéért, amelyhez minden nemzet a m?ga sajátosságaival járul hozzá, nemiedig olyan irreális világban, amelyet mindenei saját elképzelései 1 törekedtünk, hogy tényekkel bizo. szerint, a sarját módján szedetne | nyitsuk őszinteségünk ét, Ma már — Hogy lehetővé tegyük a békés együttműködést, keresnünk kell a kiutat abból a rendkívüli feszültségből, amelyben ma élünk és amelyet három most folyó háború, a fegyverkezési verseny és a hidegháború hangulata jellemez. El kell érkeznünk egy olyan megenyhült helyzethez, amely lehetővé '■eszi, hogy sikerrel biztató általános tárgyalásokat lehessen meg kísérelni. Ennek érdekében — véleményem szerint —, mindenek- elötit meg kell szüntetni az úgyszólván teljes pusztulással fenyegető háború nagyonis reális, veszélyét, mégpedig azzal, hogy el keli érni a tömegpusz'itásra alkalmas fegyverek ellenőrzőit beiUásátJolioí-Curie a továbbiakban rá. muüaíofct, hogy Kínában és Koreában már bevetették a bak téri uinf egy vert. — Nagyon fontos — folytatta —, hogy mindenki megértse, miről is van ill; szó. Mindenkinek tisztában kell lennie: ha nem fog. juk le azoknak a kezét, akik ezt tették Koreában és Kínában — akárcsak nagyarányú kísérletezés keretében is —, és ha az ilyen fegyverek újabb, további fel hasz. natasa nem válik lehetetlenné, akkor holnap mi magunk, vagy a nekünk kedves személyek esnek majd á.dozalul e szörnyű pusztító fegyvereknek. — A borzalmak betetőzéseként megjelenik a Iá határom a hidro- g’énbomba is, amelyre mindig hivatkoznak, valahányszor egy nagy nemzetközi fórum ülésezni kezd. Megengedheetlen, hogy ezek az uj tömegpusztító fegyverek, amelyeknek ha’ókonyságát egyes tu— Vájjon nem kell-e egyet értenünk azoknak az eseményeknek az értelmezésében, amelyek idáig vezet'ek, hogy pontosan felmérjük az emberiségre leselkedő veszélyeket és ho-gy együtt meghozzuk a szükséges első védelmi intézkedéseket. A tömegpusztító fegyverek betiltásának követelése nem lesz csupán jámbor óhaj, ha a be ütést kimondó és a szigorú ellenőrzése megszervező nemzetközi szerződés aláírása megfelel a népek akaratának. A fegyverkezési verseny terhei ránehezednek az országok gazdasági életére és szétzilálják a gazdasági tevékenysége', ellenié ben azoknak az érveivel. akik igazolni akarják az energiáknak ezt az elfecsérlését és ezt a bizonytalansági érzetet. Vé- get íkell vetni tehát ennek a kol- lelciv őrületnek, amely ha idejében meg nem fékezik, nagyonis nehézzé teheti a visszatérést a józan ész uralmához. Ne áltassuk magunkat. A. fegyverek felhalmozása, akár egy lehetetlen egyen sulvi helyzet kialakítására, akár pedig egy nehezen megállapi ható fölény létrehozására irányul, olyan szédületét okoz, amelynek végül mindenki áldozatává válha- tik. _ Konkrét javaslatok utján rá kel l világita-nunk arra, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a nemzetközi feszültség feloldása minden rendszer számára előnyös lesz, mert ez meg fogja hozni az összes országok közötti gazdasági kapcsolatok felvirágzását. Curie professzor ezután lelepdósok bűnös szándékkal egyi'e nö- ' lezte a hírhedt Baruch-féle atomvelnd igyekeznek,' ne legyenek máris közös megegyezéssel törvényen kívül helyezhe ők és ne legyenek máris szigorú ellenőrző intézkedések használatuk kiküszöbölése végett. Jo'iot-Curie emlékeztetett arra, hogy a.2 Egyesült Államok máig sem va'if-íkálta a tömegpusz'itó fegyverek betiltásált célzó, genfi jegyzőkönyved Ezuítán igy folytat! ta : ellenőrzési tervet melynek megvalósítása egyeduralo2nra juttatná az Egyesült ; ÁPamokat az atomenergiagyártás terén. Szunfe««é5( mc<g a Iisé?Tfißve eíekeri fíore-Qson, Vfentwoiluu és MalájíöEdöu Joliot-Curie ezután a nemzetkö. zj feszültség feloldásával és a kulturkapcsolatok p roblémá j ával foglalkozott Megállapította, hogy a nemzetközi feszültség tényleges enyhítése mindaddig megoldhatatlan, amíg folytatódik a háború Koreában, Vietnamban és Malájföldön. Lehetséges, hogy mi itt nem tudnánk megegyezésre jutni — folytatta — ha azzal kezdenénk, hogy meg akarnánk állapítani, ki a felelős e háborúk kitöréséért. Feltétlenül megegyezésre juthatunk azonban arra vo. natkozólag, hogy követeljük: azonnal szüntessék meg a hadműveleteket, már most, mielőtt tovább mennénk a kompramisszu. mok keresésében. A háborús egyezmények a* agresszió e*»z§»ö*ei Joliot-Curie ezután áttért a népek nemzeti függetlenségének és biztonságának kérdésére. Hangsúlyozta, hogy a második világháború befejezése óta egyre nyíltabb támadások folynak számos ország nemzeti függetlensége ellen. Ez országok nemzeti függetlenségét vagy erőszakkal rabolják el, vagy — hol ténylegesen, hol jogilag — gazdasági nyomás utján semmisitik meg, vagy maguknak ez országoknak kormányai mondanak le külföldi segélyek, illetőleg idegen orszá. goktól kapott politikai és katonai védelem fejében, a nemzeti függetlenségről. — Számos országban a nemzeti függetlenségről való lemondást olyan színben tüntetik fel, mintha az a nemzeti biztonság feltétele lenne. Az Atlanti Egyezmény s a párizsi és bonni szerződések, amelyek a nemzeti füj, get. lenség feladása árán állítólag biz. tositják a kölcsönös biztonságot, megfelelnek az Egyesült Álla.nolc arra irányuló törekvéseinek, hogy mindenütt katonai támaszpontokat építsen ki, biztosítsa a maga számára a stratégiai nyersanyagokat és egyidejűleg a gaz. dasági hasznot h. Napró 1-napra mind- világosabban látszik, hogy ezeknek az egyezményeknek és szerződéseknek rendszere a valóságban az agresszió eszköze, s teljesen ingataggá teszi a tagállamok biztonságát. Ebben a rendszerben akarata ellenére minden nemzet bevonható háborúba. Ez a rendszer — amelynek az a célja, hogy a Don- ni és a párizsi szerződés segítségével bevonja az újjáéledő német militarizmust és imperializmust az európai védelmi közösség tömbjébe — hatalmas veszélyt jelent a béke szempontjából. Joliot-Curie hangsúlyozta, hogy a német probléma békés megoldása a négy nagyhatalom és Németország közötti megegyezés utján az igazi kollektiv biztonság szavatolásához vezető ut első szakaszát jelentené. Az EI\S>z zsákutcáim került Ezután Joliot-Curie fog'alkozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepével. — Az ENSz mostani tehetetlen, ségónek egyik oka az, hogy nem világjellegü. Sok ország még mindig nincs képviselve benne. Nem lehet a békés együttlétezés biztosítására törekedni, ha ugyanakkor nem engedik be az Egye- sült Nemzetek Szervezetébe a nagy Kína képviselőit. — Az ENSz egészséges műkő- dósét akadá’yozza az a tény, hogy gépies többséget használnak fel benne és arra. törekszenek, hogy az ENSz közvetítésével kierőszakolják egy olyan többség akaratát, amely néprajzi adatok Vasárnap, 1952 der. B.
