Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-07 / 287. szám

„A modern kapitalizmus g-ateia- eági alaptörvényének íö vonásait és követelményeit körülbelül igy lőhetne megfogalmazni: a maxi­mális tőkés profit biztosítása az adotf ország lakossága többségé­nek kizsákmányolása, tönkretéte­le és nyomorbadöntése utján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása utján, vé­gül a legmagasabb profit biztosí­tása háborúk és a nemzetgazda­ság militarizálása utján.“ (•J. V. Sztálin: A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjet- unióban“.) I. A forradalmi elmélet és a forra­dalmi gyakorlat fejlesztése szem­pontjából hatalmas jelentőségű Sstá Un elvtárs „A szocializmus közgaz­dasági problémái a Szovjet unió Dani' cimü' klasszikus munkája, amely a marxista-leninista politikai gazda­ságtan fejlődésének magasabb fokát jelenti, A modern kapitalizar.'S gaz­dasági alaptörvényének és a szocia­lizmus gazdasági alaptörvényének Sztálin elvtárs által történt felfede­zése hatalmas mértékben gazdagítja a politikai gazdaságtant. Sztálin elvtárs tudományosan be­bizonyította, hogy a modem kapi­talizmus gazdasági alaptörvénye a maximális profit törvénye amelynek íö vonásai és követelményei: „a maximális tői;és profit) 'biztosítása az adott ország lakossága többségű­nek kizsákmányolása, tönkretétele és vvomorbadöntcse utján más orszá­gok, különösen az elmaradott orszá, gok ■népeinek leigázása és rendsze­res kifosztása utján, végül a leg­magasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság ■militarizálása utján* *. Marx Károly elsőnek magyarázta meg tudományosan a kapitalista profit eredetét, elemezte a kapi­talista profit keletkezését az érték- többlet. alapján, a munkások meg nem fizetett, munkája alapján, ame. Íven az egész kapitalista társadalmi rendszer nyugszik. Marx megmutat­ta, hogy a profitszerzés a kapitalis­ta termelés célja, a fogyasztás pedig a kapitalizmusnak csak annyiban szükséges, amennyiben az biztosítja, a profitszerzést-. lökés termelés­ben — irta Marx — a profitráta a hajtóerő, s csak azt és addig ter­melnél1, amit és ameddig profittal termelhetnek“, Marx felfedezte az értéktöbblet törvényét, a kapitalista profit létrejöttének és növekedésének törvényét, megoldotta az átlagpro. .bitráta keletkezésének kérdését fel. fedezte azokat a törvényeket, ’ ame­lyek a profitráta változásait irányít­ják. A kapitalizmus belépése az im­perializmus korszakába lényegesen megváltoztatta a kapitalizmus fej­lődésének gazdasági feltételeit Lenin és 1'Sztálin zseniális müveik­ben, tovább fejlesztve a marxizmust mélyrehatóim és sokoldalúan tanul­mányozták a kapitalizmus gazdasági feltételeinek változásait az impe­rializmusnak és a kapitalista világ, rendszer általános válságának kor­szakában. Megmutatták, hogy az im­perializmus korszakában, amikor a kapitalizmus hanyatlani kezdett, a kapitalista termelési mód minden el­lentéte Tendkivül kiéleződött. Pél­dátlanul kiéleződött a kapitalizmus alapvető ellentmondása — a terme­lés társadalmi jellege és a termelési eiedményok kisajátításának kapita­lista formája közötti ellentét. Sztálin rlvtárs az SzK(b)P XVI. kongresz_ s/usán, 1930-ban tartott, beszámoló­jában ezeket mondta: „rt kapitaliz­musnak ez a fő ellenimondása ab­ban az ellentmondásban jut kife­jezésre, hogy a kapitalizmus maxi­mális tőkés haszon elérése céljából létrehozott termelési lehetőségei óriási mértekben növekednek a mil­liós dolgozó tömegek vájd előkép es kereslete ellenben viszonylagosan csökken, mert a tőkések állandóan " legvégső, minimális határon igye- l.-eznelc tartani e tömegek életszín­vonaléit ‘. A kapitalizmus fő ellentmond ásá- nak kiéleződése különös erővel nyil­vánul b meg a kapitalista világrend- szer általános válságának időszaká­ban. Ilyen feltételek között a fő kapitalista országokban a bővített újratermelés üteme rendkívül meg­lassul, a túltermelési gazdasági vál­ságok egyre huzamosabb időszakai­ban pedig" még egyszerű újraterme­lés sem történik. A modem monopolkapitalizmus, mint Sztálin elv társ bebizonyította, már nem elégedhetik meg átlagpro. ríttál, amely a rentabilitás alsó határát .jelenti, amely alatt a kapi­PÁRT OK fái A A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye talista termelés lehetetlenné válik. Az extraprofit, amely rendszerint csak némileg múlja felül az átlag­profitot, szintén nem biztosítja a modern monopolkapitalizmusnak azt a lehetőséget, hogy többé-kovésbbé rendszeresen megvalósítsa a bővített újratermelést.. Ennek érdekében nem átlagprofit és nem extraprofit, ha­nem maximális profit szükséges, amely a monopolkapitalizmus moz­gató ereje. A kapitalista fejlődés uj stádiu­mában a megváltozott feltételeknek megfelelően változnak a kapitaliz­mus törvényei is. Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problé­mái a Szovjetunióban-'* cimü müvé­ben rámutat, hogy az értéktöbblet törvénye, a kapitalista profit létre­jöttének és növekedésének törvény« a monopolkapitalizmus időszaka szá­mára túlságosan általános, törvény, amely nem érinti a legmagasabb profit problémáit. Sztálin clrtlárs ezeket írja: ..Hogy ezt a hézagot kitöltjük, konkretizálnunk kell az éneklőb b let Jörvényt, tovább kell fejlesztenünk a monopolkapvtaliz. raus viszonyaira alkalmazva, figye­lembe véve, hogy a mono polka pit a- lizmus nem akármilyen profitot, ha­nem éppen maximális profitod köve­tel. Éppen ez lesz a modern kapita­lizmus gazdasági alaptörvénye A monopolkapitalizmus urai szá­mára a maximális profit szerzésé­nek szükségessége még élesebbé vált a világkapitalista rendszer általános válságának második szakaszában. Ez a szakasz a második világhábo­rú időszakában bontakozott ki, kü­lönösen az európai és ázsiai népi demokratikus országoknak a kapi­talista rendszerről történt leválása után, amikor rendkívül kiéleződött a piacok kérdése. A második világháború, valamint gazdasági következményeinek leg­fontosabb gazdasági eredménye — tanítja Sztálin elvtárs — az- egysé­ges, mindent átfogó világpiac szét­esése. A világpiac szétesése után szűkül­ni kezdett a fő kapitalista orszá­gok (az. Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) számára a világ erőforrásainak kiaknázási övezete. Ezzel kapcsolatban —■ mint Sztálin elvtárs rámutat — a termelés nö­vekedése a fő kapitalista országok­ban szűkített alapon történik, mert az üzemek kapacitásának kihaszná­lása ezekben az országokban csök­ken. A maximális profitszerzés szüksé­gessége a niouopolkapitalizmust olyan kockázatos lépésekre ösztö­kéli, mint amilyen a gyarmatok és más, gazdaságilag elmaradt orszá­gok leigázása és rendszeres kifosz­tása. a független országok egész so­rának átváltoztatása függő orszá­gokká, továbbá újabb háborúk szer­vezése, amelyek a modem kapitaliz­mus főkolomposai számára a maxi­mális profit, megszerzése szempont­jából a legjobb „üzletet** jelen­tik végül pedig a világuralom meg­hódításának megkísérlésére buzdítja a monopolkapitalizmust. II. Sztálin elvlá.rs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban* * cimü munkájában mély­rehatóan megmagyarázza a kapita­lista és a szocialista termelés cél­jai közötti gyökeres különbséget és e célok elérésének eszközei közötti különbséget. A szocializmusban a termelés cél­ja nein a profit, hanem az ember, az egész társadalom állandó nö­vekvő anyagi és kulturális szükség­letei maximális kielégítésének biz­tosítása a szocialista termelés szün­telen növelésével és tökéletesítésé­vel, a legmagasabb technika alap­ján. Ezzel ellentétben a kapitalista termelés célja a maximális profit biztosítása. E cél elérésének egyik legfontosabb eszköze a kizsákmá­nyolás fokozása, az adott ország, la­kossága. többségének tönkretétele és nyomorbadöntése. A kapitalisták minden lehető esz­közzel fokozzák a munkásosztály ki. zsákmányolását, a reálbérek csök­kentésével és a munka intenzitásá­nak dühödt fokozásával növelik az értéktöbblet rátáját. A modem kapitalizmus gazda­sági alaptörvényének hatása a mun­kásosztály egyre fokozódó abszolút és viszonylagos cl nyom ot od ásóhoz­vezet. A munkásosztály részesedése a nemzeti jövedelemből csökken a munkások és alkalmazottak reálbére rendszeresen süllyed. így például Franciaországban és Olaszországban a munkások reálbére 1952-ben a háboruelőtfinck alig fele. Angliá­ban 20 százalékkal kevesebb a luu boruelöttinél. Az Egyesült Államok­ban — a villamosipari munkások szakszervezetének adatai szerint — a megélhetési költségek az 1939. évihez képest csaknem megháromszo­rozódtak. a munkásosztály fokozott elnvomorodásának különösen fontos fényezője a munkanélküliek sokmil­liós serege. A munkanélküliség nem­csak a munkanélkülieket, hanem a munkában lévő munkásokat is sújt­ja. A munkanélküliek nagy száma ingataggá teszi a termelésben fog­lalkoztatott munkások helyzetét, bi­zonytalanná {eszi számukra a hol­napot. Á háború befejezése óta a töme­ges, krónikus munkanélküliség még nagyobb méreteket öltöBt. Olaszor­szágban ezidőszerint több mint két­millió a teljes munkanélküliek szá­ma, igen sok a részleges munkanél­küli, Xyugat-Xémetfcországban csak­nem hárommillió a teljes és rész­leges munkanélküli. Japánban mint. egy tízmillió a teljes és részleges munkanélküliek száma. Az Egyesült Államokban legalább 3 millió teljes és 10 millió részleges munkanélküli van. Az amerikai monopoltöke a maxi­mális profit utáni hajszában tönk­reteszi a farmerek és a városi kis­polgárság óriási tömegeit is. Az egyik legfontosabb módszer, amelyet a fináneoligarchia alkalmaz a maximális profit megszerzésére a lakosság többségének tönkretétele, kifosztása utján: a monopolista árak. A monopolista árak a fizető­képes kereslet fokozott csökkentésé­hez vezetnek a lakosság túlnyomó többségénél. A monopolista árak segítségével a kapitalisták fokozzák a dolgozók­nak nemcsak mint termelőknek, ha­nem mint az általuk létrehozott áruk fogyasztóinak kizsákmányolá­sát és kirablását is. A dolgozók viszonylagos és ab­szolút elnyomorodása a kapitalista országokban erősen fokozódik az adók példátlan növekedése, a köz­szükségleti cikkek órának emelkedése az infláció következtében. Az impe­rialista országok állami pénzügyei, egész pénzügyi hitele és pénzrend­szere eszköz arra. hogy a monopó­liumoknak maximális profitot bizto­sítsanak. Az Egyesült Államokban a folyó költségvetési évben a lakos­ságtól beszedett közvetlen adók az 1937—38 költségvetési évhez viszo nyitva — még ha figyelembe vesz-* szűk is a valuta elértéktelenedését — több mint 12-szeresére emelked­tek. Ezenkívül a dolgozók széles tö­megeire teljes súllyal nehezednek az óriási közvetett adók. A munkásosztály kizsákmányolá­sának fokozása, a lakosság többségé­nek tönkretétele és nyomorba dön­tése a kapitalista országokban a monopolisták maroknyi csoportjának maximális profitja érdekében elke­rülhetetlenül az osztályellentétek éles fokozódásához vezet. Erősen ki­éleződnek az osztályellentétek egy­felől az imperialista burzsoázia, másfelől a munkásosztály és min­den dolgozó között. A munkások sztrájkmozgalma egyre szélesebb méreteket ölt. A háboruutáni idő­szakban teljesen törvényszerű a kommunista világmozgalom óriási növekedése. A kapitalista társadalomban az ember alá van vetve a maximális profit megszerzése könyörtelen tör­vényének, amelynek érdekében a dolgozókat nyomorra, éhezésre, mun­kanélküliségre, súlyos szenvedésekre kárhoztatják. Homlokegyenest ellenkezik ezzel a szocializmus gazdasági alaptörvé­nyének hatása. A szocializmusban — mutat rá Sztálin elvtárs — maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kulturá­lis szükségletei maximális kielégít6- sének biztosítása: a termelésnek fel­lendüléstől védságig, válságtól fellen­dülésig tartó megszakításokkal vég­bemenő fejlődése helyett a termelés szakadatlan fejlődése; u. technika fejlődésének periodikus megszakadú­Vasárnap. 3952 dec, 7, sai helyeit, amelyek a társadalom termelőerőinek elpusztításával jár- nak együtt — a termelés szakadat lan tökéletesedése a legfejlettebb technika alapján“. A szocializmus a dolgozók számára jómódú és kul­turált életet biztosit. m. Azzal egyidejűleg, hogy fokozza az illető ország lakossága többsé­gének ki zsákmány olását, a monopol­töke a maximális profitot más or­szágok népeinek, különösen az el­maradott országok népeinek lejgázá. sa és rendszeres kifosztása utján is biztosítja, a fináncoligarchia óriási profitjának fontos forrása a tőkeki­vitel. V. I. Lenin a. tőkekivitelt ,,élős- diség a négyzeten* * -nek nevezte, amely lehetővé teszi a finánctöke számára, hogy minden országra ki­vesse Kálóját és óriási sarcot szed­jen a gyarmati és függő országok lakossága százmillióinak kizsákmá­nyolásából. A kapitalista világrendszer álta­lános válsága idején az Amerikai Egyesült Államok az egész kapita­lista világ fő tőkeexportálójává és fő pénzügyi kizsákmányolójává vált. Egyedül az amerikai monopóliumok és bankok külföldi magántőkebefek. teiései meghaladják a többi impe­rialista ország külföldi tőkebefekte­téseit együttvéve. Az amerikai mo­nopóliumok más országok kizsákmá­nyolásából származó együttes jöve­delme, beleértve a külföldi tőke­befektetésekből és a függő országok­kal való, nem egyenértékű árucse­réből származó profitokat, V. Per- ko, haladó közgazdász hozzávető­leges számításai szerint 1948-ban 7.5 milliárd dollárra rúgott. Az ameri­kai monopolistáknak ez az óriási profitja az egyik fő okozója az amerikai imperializmus igája alá került elmaradott országok néptöme. gei. nyomorának, éhségének és kiha­lásának. Hagy profitot eredményeznek az Egyesült Államok monopóliumai szá. mára az évről-évre növekvő állama kölcsönök és hitelek is, például a „Marshall-terv* * alapján a katonai segélyprogramon, „Truman pro-g- rammjának 4. pontja'* alápján stb. nyújtott kölcsönök és hitelek is- Ezek a kölcsönök és hitelek katenai- vendőri jellegűek és céljuk az, hogy az egész világon támogassák a re­akció és a fasizmus erőit. A modem kapitalizmus gazdasági alaptörvónyének hatására erősen fo­kozódnak- az ellentétek az Egyesült Államok és a többi kapitalista or­szág között, mert ezek monopolistái nem tűrhetik a végtelenségig a mai helyzetet, amikor is az amerikai mo­nopóliumok terjeszkedése elveszi piacaikat és gyarmati nyersanyag­forrásaikat és ilymődon katasztro­fálisan fenyegeti magas profitjukat. Az amerikai Rés angol monopóliu­mok a maximális profit megszerzé­sére irányuló törekvésükben elkese­redett harcot vivnak a piacokért áruik számára, az olcsó nyersanyag­forrásokért különösen az olaj, kau- csuk színes- és ritkafémek lelőhe­lyeiért stb. Miként G. M. Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson mondott beszámolójában megjegyezte: „Anglia és nyomában Franciaor­szág, s O' többi kapitalista ország arra törekszik, hogy kiszakítsa ma­gát az Egyesült Államok uralma alól, s igy önállóságot és magas pro­fitokat biztosítson a maga számára“. Az imperialista hatalmak rabló módon kizsákmányolják az elmara­dott országokat. Ez visszatartja a termelőerők fejlődését, az emberek százmillióit {eszi tönkre, szűkíti a piacokat és igy még jobban fo­kozza a kapitalista világ-rendszer el­lentmondásait. Évről-évre növekszik a nemzeti felszabadító mozgalom lendülete a gyarmati és függő or­szágokban. amelyek népei mind ha­tározottabb ellenállást tanúsítanak az amerikai leigázókkal szemben. A nemzeti felszabadító mozgalom nö­vekvő lendületét tanúsítja Vietnam, Burma, Malájföld. a Eülöpszigetek, Indonézia népeinek harca, a nem­zeti ellenállás Indiában, Iránban. Egyiptomban és más országokban. A. háború folytán és a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító harcának újabb fellendülése követ kéziében gyakorlatilag széthullóban van az imperializmus gyarmati rendszere. üymódon a kapitalizmus gazda­sági alaptörvénye- a -végsőkig kié- ; lezi a kapitalista világrendszer műi­den ellentmondását. Ä maximális profit' utáni hajszában az amerikai monopóltöko aTra törekszik, hogy katonai erővel gyűrje maga alá &z egész földkerekséget uj világhábo­rút robbantson ki. A kibékíthetetlen ellentmondások­tól marcangolt imperialista táborral ellentétben — egyro jobban erősö­dik a szocializmus táborához talló­zó országok baráti és gazdasági együttműködése. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaság gilag összefogtak, megindították a gazdasági együttműködést és a kői-' esönüs segélynyújtást. Együttműkö­désük alapja az az ‘őszinte óhaj, hogy egymáson segítsenek és álta­lános gazdasági felemelkedést érje­nek el. XV. V. I. Lenin es J, V., tízfálin ki­mutatták, hogy az imperializmus el­kerülhetetlenül háborúra vezet. A háborúk és a nemzetgazdaság mill- tarizálása a monopóltőke legfonto­sabb eszközei közé tartoznak, ame­lyekkel maximális profitjukat biz­tosítják­Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy az imperialisták számára a háború a legjövedelmezőbb üzlet, ezért aZ imperializmus ügynökei uj világhá­borút igyekeznek kiprovokálni. Az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország imperialistái minden utón. módon felszítva a háborús hiszté­riát a demokratikus tábor ellen, gazdaságukat háborús vágányokra állították, abban a reményben, hogy a katonai megrendelések és szállítá­sok biztosítják a maximális profitot. A koreai '■agresszív háború folyta­tása és az uj világháború lázas elő­készítése a monopolisták számára valóban példátlan profitot biztosi- ott. Még csökkentett hivatalos ada­tok szerint is az Egyesült Államok kapitalista monopóliumainak pro­fitja az 1938. évi 3.3 milliárd dol­lárról 3951-ben 42.9 milliárd dollár­ra emelkedett, vagyis 13-szorosára, növekedett. Abban a törekvésükben. hogy fenntartsák és még jobban növeljék háborús nyereségeiket, az amerikai imperialisták agresszív katonai töm­böket létesítenek. Nyugat-Némotor- szágou és Japánt stratégiai katonai felvonulási területekké változtatják a békeszerető népek ellen. Sok ame­rikai közgazdász, az amerikai mono. póltőke ideológusa, az egymást köve. tő háborúk szakadatlan sorozatáról álmodik, amely örökössé teszi a ha­digazdálkodást és fenntartja a hadi. ipari monopóliumok mesés nyeresé­geit. Válaszul a növekvő háborús ve­szélyre, a világ minden országában kibontakozik a népek békemozgal­ma. Az amerikai imperializmus, a világ e zsandárja ellen gyűlölet és ellenállás hulláma támad az általa leigázott népek részéiül. Izmosodnak és megszerveződnek a béke híveinek evői. amelyek fáradhatatlanul lelep­lezik a háborús gyűj togatókat. ★ A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének ellentétes hatása két ellentétes vonalat ered­ményez a gazdaság fejlődésében. A modern kapitalizmus gazdasági vo­nala a, termelőerők tespedésére, a kapitalista világrendszer általános válságának elmélyülésére és megis­métlődő túltermelési gazdasági vál­ságokra. eltorzult, egyoldalú hadi­gazdálkodásra vezet, amelynek cél­ja a termelőerők tönkretétele és az emberek kiirtása. A Szovjetunió ve­zette szocialista, demokratikus . tá­bor gazdaságúnak vonala: a békés gazdasági fejlődés vonala, olyan gazdasági fejlődésé, amely nem is­meri a válságokat és a munkanélkü­liséget, biztosítja a iiéptömegek anyagi és kulturális színvonalának rendszeres emelését. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye megmagyarázza az im­perialista államok agresszív rablópo. litikájának okait és ez államok el­lentéteinek növekedését. E törvény hatása a kapitalizmus általános vál­ságának elmélyülésére a kapitalista társadalom ellentéteinek elkerülhe­tetlen növekedésére és kirobbantani ra vezet. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye és a szocia­lizmus gazdasági alaptörvénye arról anuskodik, hogy a kapitalista rend­szer túlélte magát, hogy ást kell ad­nia helyét az uj. magasabb rend­szernek, a szocialista rendszernek. (M, Rubinsteinnek a „Fi’avdá“. ban megjelent cikkéből).

Next

/
Thumbnails
Contents