Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-31 / 306. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Cl Vili. évtolvam 306. szám. IZ NDP ZALinKGYdl RÍ RTBIZOIT§ AttÁ H % M NAPILAPJA 8S®2ü£, Ara 50 fillér 1952 december 31. Szerda A titoista verkezési hajsza és a jugoszláv dolgozók nyomorúságos helyzete A fegyverkezési hajsza, amelyet az amerikai imperialisták cs csatHogyan segíti a bányászo érdekvédelmét as iparági társadalombistositás lósaik az uj háború kirobbantása ércekében folytatnak, az imperialista tömb minden országában a dolgozók clnyomorodását vonja maga után. Jugoszláviában a fegyverkezési hajsza lázasabb és kíméletlenebb mint bármely más tőkés országban, A múlt év októberében a washingtoni urak és .belgrádi lakájaik katonai egyezményt kötöttek. A bel grádi fasiszta kormány ettől kezdve teljes egészében háborús vágányra állitptta az ország gazdasági életét. A Tito-klikk az idén az állami költségvetés 77 százalékát és az egész nemzeti jövedelem GO százalékát háborús készülődésre költi, A békés iparágak termelésé emiatt jelentősen csökkent, a titoisták hivatalos adatai szerint az idén 1951-hez képest 45 százalékkal csökkent a textiláruk termelése, 40 százalékkal az élelmiszeripari, G2. százalékkal a húsipari. 77 százalékkal a gyümölcs, és zöldség-konzervipari, G8 százalékkal a sütőipari, 52 százalékkal a tejipari termelés. A pamutiparban 49 százalékkal, a harisnya- és kötszövöttáru iparban 50 százalékkal, a bőr. és cipőiparban 30, a iüll- és vászon- gyártásban 49, az edénygyártásban 3!, ;i szappaniparban 38, a szeggyé iámban 3G, a mezőgazdasági gép- biw a dohányiparban 40' százalékkal kevesebb árut állítanak elő, mint tavaly. Ezek a titoisták hivatalos adatai. A 1 ékes iparágak termelésének valódi csökkenése jóval felülmúlja ezeket a számokat. Ugyanakkor a'Tito-klikk a légion t :sabb ipari üzemeket háborús termelésre állította át. A titoista kormány az idén azt javasolta, hogy a költségvetési előirányzatok mellett költsenek még mintegy 130 milliárd dinárt uj hadiüzemek építésére vagy a régiek kibővítésére, továbbá hadi- fontosságu utak és vasutak, repülőterek, hadikikötök és más katonai létesítmények építésére. Az amerikai monopóltökéseknek azonban nincs Ínyére, ha a gyarmati és függő országokban bármiféle ipar is kifejlődik, legyen az akár a hadiipar, ök inkább arra törekszenek, hogy.megfojtsák ezeknek az országoknak nemzeti iparát és tel je sori saját uralmuk alá vessék őket. így aztán az idén julius elején az Egyesült Államok urai azt követelték. a Tito-klikktöl, hagyja abba a tőkebefektetést a hadiiparban, vagy bármely más iparban, és használja minden pénzét hadifontosságu utak es vasutak hadikikötök, repülőterek, s'h. építésére. A Tito-klikk engedelmességgel fogadta ezt a parancsot - Tito már julius 27-én hivatalosan bejelentette, hogy abbahagyják egy csomó gyár építését és az ezévi tervben szereplő ipari építkezések több mint GO százalékát beszüntetik. Az alapvető tőkebefektetési ö szmogokéi és az ország legfontosabb anyagi eszközeit átállították a hadifontosságu utak és vasutak, hadikikötők, repülőterek építésére, fegyvervásárlásra stb. Egyedül’a bel- grád—bar i hadifontosságu vasútvonal építésére kb. 90 milliárd dinárt irányoztak elő, Bari kikötő építésére ki; 10 milliárd'ot, a hadifontosságu utak ép bősére kb. 7 milliárdot stb. A hadiipari és egyéb gyárak és tizeinek építését viszont közvetlenül az amerikai snonopóbőkések vették kezükbe, túrnak a megegyezésnek alapján, amelyet az amerikai kormány az idén szeptember elején, köpő1 belgrádi szolgáival, a szerződés é. eirnében az Egyesüli Államok kormánya biztosítja az amerikai mono- póítökések jugoszláviai tőkebefektetéseit, A monopóltökések nyilván fél. nek, hogy a jugoszláv nép felszaba ditó harca elsöpri a föld színéről a Tito-rendszert az ö tőkebefektetéseikkel együtt és ezért követelik, hogy kormányuk biztosítsa tőkéjüket. Az amerikai kormány pedig Jugoszlávia minden anyagi eszközét ellenőrzése és rendelkezése alá vonja, mint zálo. got» a wallstreeti monopóltökések biztosítására. A jugoszláv dolgozó tömegek elviselhetetlen helyzetbe kerültek Jugoszlávia amerikai leigázása és az eszeveszett fegyverkezési hajsza miatt. A tőkés-rendszer helyreállítása és az ország gazdasági életének háborús vágányra állítása azt eredményezte, hogy a jugoszláv dolgozók százezrei maradták munka, lakás és kenyér nélkül. A munkanélküliek serege napról-napra nő. 4950-ben Jugoszláviában mintegy 170.000 munkanélküli volt, 1951-ben a munkanélküliek száma túlhaladta a 200.000-et_ az idén pedig ismét 50-000-rel emelkedett. A munkások névleges bére és reálbére egyaránt állandóan csökken. Esik a pénz értéke és fokozódik az infláció is. Az elmúlt néhány hónapban, a Tito-klikk átlag havi 700—S00 dinárral csökkentette a munkások bérét. Most pedig 20 milliárd dinárral, vagyis a béralap kb. 40 százalékával tervezik az egész béralap csökkentését. Ez az intézkedés újabb súlyos csapást mér a jugoszláv műn. kasok érdekeire. Nem kevésbbó súlyos a falusi doh gozók helyzete sem. a dolgozó parasztok sorra tönkremennek. Ennek következtében 1951-ben 2-5 milliárd hektár szántóföld maradt parlagon az idén pedig a szántóföldek 30 százaléka. A gabonatermés sokkal alacsonyabb a liáboruelőttinél. 1951- ben a tengeritermés 600.000 tonnával , csökkent a liáboruelőtti színvonalhoz képest. Az idén a titoisták beismerése szerint gabonából és más mezőgazdasági terményekből még ke. vesebbet takarítanak be, mint tavaly. 1948-tól 1951 végéig a titoista lapok adatai szerint több mint: 320 ezer paraszt teljesen tönkrement. Ugyancsak a titoista lapok beismerése szerint ebben az évben újabb 246.000 falusi dolgozó veszti el javait és válik nincstelen zsellérré. Az óriási adók, a mezőgazdasági és ipa. ri cikkek árának egyre növekvő különbsége, a falusi dolgozókkal végeztetett ingyenes kényszermunka az amerikai leigázók érdekében; mindez szörnyű nyomorba sodorta a falusi dolgozók millióit. A városokban és falvakban tízezrével ténferegnek a mezítlábas, ron gyos emberek, akiknek nincs egy fa ’at kenyerük az utcán és parkokban Bszanak, lopásból tengetik életüket Ezekután nem is csodálkozhatunk azon. hogy Jugoszláviáiban a hivata !os adatok szerint csupán tüdővész ben több mint 100,000 ember hal meg évente, a munkásoknak átlag 80 százaléka tüdőbeteg és Jugoszlávia majdnem az első helyen áll a vilá gon a lakosság halálozási arányszé ma tekintetében. A jugoszláv dolgozók azonban nerc mik mindezt tétlenül. Tevékenyen harcolnak a felszabadulásért a fa siszta járom és a gyarmati elnyomás alól, a bekéért, súlyos anyagi helyzetük megjavításáért. Ez a harc napról-napra fokozódik és minden bi zonnyal a fasiszta Tito-uralpm meg. semmisiiléséhez és a jugoszláv népek felszabadulásához vezet. A társadalombiztosítás' a felszabadulás óta mélyreható változáson ment keresztül és a népgazdasagunkkal együtt állandóan feji'ídik. „Népünk egészsége ma jobb, mint bármikor ezelőtt és gondoskodni kiválnunk arról, hogy tovább javuljon“ — mondo1 ta Rákosi elvtárs az országgyűlés költségvetési vitája előtt tartott beszédében. A szovjet tapasz'alatok alapján Pártunk és kormányunk javaslatára fokozatosan valósítjuk meg a szocialista társadalombiztosítást. 1950- ben pártunk a "szakszerveze1 ekre bizta a társadalombiztosítást és egységesítette a szakszervezeti intézményekét* valamint az ügyintézést. 1945-töl a társadalombiztosítási juttatások népünk életszinvonalá val fokozottan emelkednek. A magyar társadalombiztositá? elsősorban a bányászatban terjedi el a múltban az iparágak közöt . A felszabadulás előtt a társada lombiztositá&i, intézetei: mindig a tőkéseket szolgáltálA dolgozók által befizetett összegeket leg öbb esetben az akkori társadalombiztosi'ási vezetők, a jobboldali szó ciáldemokrata párt vezetői ..kezelték“. A tőkések rendelkezésére bo esájtották a társadalombiztosításra befize'ett összegeket. Az első és a második világháborúra több milliót- fordítottak, saját maguknak pedig luxuspalo'ákat építettek a íársadalombiz ositási összegek bel. A felszabadulás előtt a dolgozóknak keresetük 6 százalékától 12 száza, lékáig kellett járulékot fizetniük- Ezt pártunk a felszabadulás után megszüntette és a társadalombizto. sitási segélyeket az állam által juttatott költségekből biztosítja. Az imperialista országokban, annak dacára, hogy a dolgozóktól ke resetük 10—20 százalékát vonják le társadalombiztosítási célokra, nem bővilik egészségügyi ellátású ka't- Napról-napra kevesebb táp pénzt, valamint nyugdijat kapnak Az ímperialis'a kormányok a társadalombiztosítási költségeket a háború előkészítésére, fegyverkezésre fordítják. A dolgozók egész^ ségvédelin-e ezekben az országokban mindinkább rosszabbodik. 1953. január 1-évcl pártunk javaslatára közvetlenül a bányász, vasas- és a vasu'as-szakszerveze- ekre bízza a íársadalombiz ősi íás ügyintézését és bevezeti mind. három szakmában az iparági tár sadalombiztositást. E nagy horderejű rendelkezést 'olgozó népünk politikai és gazdaági téren elért eredményei tették ehetővé. A Magyar Népköztársaság ülnöki Tanácsának és a SzOT-nak . társadalombiztosítás átszervezésére vonatkozó határozata biztosiak arra. hogy végrehajtjuk pártunk programmját, amely célul tűzte ki, hogy a társadalombiztosítás intézményeiből ki kell küszöbölni a bürokratizmust, a dolgozókkal szemben megnyilvánuló lélektelen közömbösséget. E rendelet végrehajtása a társadalombiztosítás demokratizálódását jelenti azáltal, hogy a szolgáltatások ellátását, és az'/ügyviteli szervezet llenörsését magukra a biztosítottakra,' a dolgozókra bízza. Nagy megtiszteltetés és jó iskola a szakszervezetek számára, hogy a társadalom- biztosítási ügyeket önállóan igazgatják. Ezen az iskolán a bányaipariban a dolgozók bizalmából többezer aktiva vesz részt az üzemi társadalombiztosítási tanácsok tagjaként, vagy társadalombiztosítási megbízott, ként, a társadalombiztosítási ügyek izemi irányításában. Ezeket az aktívákat a dolgozók választották meg 1950-ben a szak- tervezeti választások alkalmával. Az iparági társadalombiztosítás bevezetésével minden üzem önálló ársadalömbiztositási költségvetéssel Bog gazdálkodni az állam által o. célra juttatott összegekből. A bá- yász szakszervezet és üzemi bízott- -ég-ok eddig nem vettek részt a társadalombiztosítási ügyvitel gazdasági munkájában. A dolgozók, a ársadalömbiztositási aktívák nem is nertély hogy az állam milyen ha- almas összegeket fordít az üzemek nrsadalombiztositására, egészségvé leimére, éppen ezért a felhasználó sért nagymértékben csökkent a fele- ’ősség. A vállalat vezetőségek sem ‘smerték az üzemük költségvetési ada tait és igy nem is igen törődtek az "sszegek hovaforditásóval és ellen-'s-iypt Hiányzott az ösztönző erő a takarék osságra, a munkafegyelem uősitésére, a dolgozók egészségével való fokozottabb törődésre, — a ‘ervszerü társadalombiztosítási mun kára. Ez a hiányosság tette szükségessé a társadalombiztosítás átszervezését ’z iparági társadalombiztositásra. Az átszervezés folytán elérjük, hogy a ányász szakszervezet és a bánya- pari dolgozók a társadalombiztosi- ‘ásnak valóságos vezetőjévé, irányi- ójává és ellenőrzőjévé válnak. A szovjet tapasztalat >k segítségével étrehozzuk vállalatonként az üzenu ' rsadalo.mbiztosítási költségvetéseket Pártunk cs kormányzatunk a bá- '-a'mrnál több millió forintot bo- sót '•'•■’•sadalombiztositási költségek e (táppénz, családi pótlék, üdüüe- és, nyugdíj). Ezzel az összeggel kell a társadalombiztosítási tanácsoknak azdálkodniok. A szakszervezeti tár ■''-dalombiztositási tanácsoknak, vala. mint a vállalatvezetőknek és a társadalombiztosítási aktíváknak megnő a felelősségük. Munkájukat a társada ombiztesitási költségvetésük alapján -ni nmld vécrezniök betartva a dolgozók érdekében az állami pénz ügyi fegyelmet. Az ügyviteli munkában való részcéléi, a társadalombiztosítási gazdálkodás feletti ellenőrzés legyen ösztönző arra, hogy a szakszervezeti ‘ársadalömbiztositási funkcionáriusok még fokozottabban foglalkozzanak a dolgozó társaik betegellátásával, ■'léi előbb visszakerülhessenek a termelő munkába. r A költségvetést a dolgozók jóváhagyásával fogják végrehajtani. Erről minden negyedévben az üb.nek a dolgozók előtt be kell szá molnia. Az 1953-as érne elkészített iparági társadalombiztosítási költségvetések a SzOT határozata értelmében a ársadalömbiztositási tanácsoknak lehetővé teszik, — ha jól gazdálkodnak — az előirányzatukhoz képest megtakarítást érhetnek el, melyet a dolgozók egészségvédelmére fordíthatnak. 1955-ban bevezetjük a betegség, megelőző szanatóriumi üdültetést. A bányászok megbecsüléseképpen pár. ‘unk a legtöbb férőhelyet a bánya ipar dolgozóinak biztosította. Párádon a gyomor- és női betegségben szenvedőknek, Hévizén íredig a reumatikus u.'tee-s/'frbí'n szenvedők részére. A szanatóriumi üdültetésben z előző üdültetésektől eltérően nem két hétre, hanem három hétre teljesen ingyen, orvosi felügyelet alatt üdülhetnek a dolgozók. Mindezek '7.t jelentik, hogy a társadalombizto ■itási tanácsoknak komoly felelősségérzettel kell végezniük munkájukat. Létre kell hozniok a pénzügyi ’bizottságokat, amelyek ellenőrzik ■ költségvetések bgtartását. Megkövetelik ezek a feladatok, hogy a tanácsok a vállalatvezetővel fehérk ■ nézzék ■'z üzem egészségügyi hely- Jetét és mindent elkövessenek a lolgozók egészségügyének biztosit;' íra. Az üb-nek és a tanácsoknak Ucn kell őrizniük, hogy a vállalatok a rjúrt- és a kormány, valamint a "■ízOT társadalombiztosítási és egész '■égügyi határozatait betartják-e. A megválasztott társadalombiztosi ási aktívákkal rendszeresebben kelt Aglalkozni. A munkafegyelem ellenvet őket, önkényes munkaelhagyókat, notórius kimaradókatt ölbetegeket csökkentéit táppénzben, valamint táp nónzelvonássál bűnteiik. Pártunk és kormányunk e nagy iordercjü rendelkezésében a szocia- izmus építése mellett következetesen viszi elövc a szocialista társadalom- biztosítást, azáltal a bányászok •gészségügyét mind fokozottabban biztosítja. Dolgozóink lelkes munka, ját az ötéves tervünk sikeres végre- tajtásában segitse az iparági társadalombiztosítás bevezetése, hogy a lolgozók és a szakszervezetek kapcsolata még jobban elmélyüljön. Erezzék a dolgozók szakszervezetünk érdekvédelmi súlyát s nagyobb lendülettel vegyenek részt.a szakszervezet által indított ínünkaversenyben, a szocialista Magyarország felépíts, séért,