Zala, 1952. november (8. évfolyam, 259-281. szám)

1952-11-28 / 279. szám

Ip In r él e t* t Jf,-,.,,!-, -,1 r„»>■».*aim<«-n>iwmiir ■ » Muraszemenyén is megváltozott az élet Äs ellenség fejével számoltak _ 37*000 forintot fiaettek rá a zalalÖYŐi Vörös Zászló tsz-hen Muraszcmenyc község [közvetlen a határszélen van. Nap­pal alig- egy-ikét ember látható a falu utcáin. Mindenki szorgalma­sán dolgozik, tesz-vesz a háza11 úján, vagy kint a földeken. A koraesti érákban sokkal mozgalmasabb a falu. Benépesedik az utca is- Min­denféle csoportban tömörülő em­bereket találhatunk. Beszélgetnek. A csoportok közölt ott találjuk a n épnevelőket . Kend szerint ők in­dítják el a beszélgetést, aztán már folyik a szó magától is. Néhány nappal ezelőtt Rózsás József dolgozó paraszt kereste fel a pártszervezet titkárát, Valentin Ferenc elvtársat. Rózsás József különböző rémhíreket hallott a fa­luban. Ezeket mondotta el a párj- tiíkár elvtársnak, hogy megkapja kérdéseire a helyes választ. Va­lentin elvtárs figyelemmel kiséri a pártsajtót. Ismeri a kük és bel­politikai eseményeket. Tájékozód­va van az ország életéről. Előveszi ez újságokat és sorban elolvassák azokat Rózsás Józseffel együk- Hamarosan az egész falu tudo­mást szerez erről. Meggyőződtek a kulákosk aljas hazugságának cél­járól. Valentin elvtárs megmagya­rázd, hogy a kulákok azért ter­jesztenek rémhíreket, hogy akadá­lyozzák fejlődő országunkban & szocializmus építését. Valentin elvtárs tekinté­lye napról-napra nő a község dol­gozó parasztjai előtt. Egyre töb­ben keresik fel különböző kérdé­seikkel, kéréseikkel a falu első emberét, a párt, a dolgozó nép köz­ségi képviselőjét. Minden^ gond­jukban, bajukban, munkájukban segítséget kérnek a pártszervezet titkárától. így erősödik egyre Muraszsmenye községben a párt- szervezet 'íömeg'kapcsola'tta. Ezért beszélgetnek a falu dolgozó pa­rasztjai esténként megváltozott, boldog életükről. A napokban különösen élénk be­szélgetések folyjak. A jugoszláv •emberrablók aljas cselekedete ellen (a község minden dolgozója véle­ményét nyilvánította. De nemcsak a bünperről beszélgettek. A nép­nevelők, a pártcsoportvezeftő elvtár­sak beszélgetitek a párttagokkal, ia párton kívüli dolgozókkal az Sz-KP NIX. kongresszusának ha­talmas jelentőségéről is. Az agPációs munka jól folyik a községben. A propagandamunká­ban azonban komoly hiányossága­ikat lehet észlelni. Ennek az oka elsősorban az, hogy több vezető megfeledkezett1 a példamutatásról. Szűcs Károly elvtárs; a tszcs párt- titkára, Becló Lajos elvtárs, a , ííszcs elnöke nem' járnak el a po­litikai iskola II- évfolyamára. En­nek hatására, a termel ő szőve tkeze­li csoport párttagjai és p'ártonkí- viili dolgozói sem járnak el rend­szeresen a politikai iskola I. évfo­lyamára. Hiányos a községi párt- szervezet munkája is. Barberies István elv társ, a községi pártszer- vezeú titkára nem régóta van funkciójában. Az előző párttitkár és a vezetőség rosszul irányitolta a község pártszervezetének mun­káját. Minden feladat végzése a község füg'ge!lenitd‘t párUtitkárá- ra, Valentin Ferenc elvtársra há­rult. Ezért rendszertelenek a ve­zetőségi ülések, nem hajtják végre következetesen a taggyűlésen ho­zott határozatokat. Mivel Valentin elviárs végzi az alapszervezetek feladatait, elveszi tőlük az önálló­ságukat. A termelőszövetkezeti csoport pártszervezetének taggyű­léséit komoly bírálatok hangzottak el a vezetőség felé. Többen hama­rosan javítottak munkájukon. Végh Gyula elvtárs, tagjelölt az­előtt rendszertelenül végezte a fel­adatát. A bírálat óta jól végzi munkáját, s igy minden lehetőség megvan arra, hogy a többiek is, elsősorban a párttitkár és a tszcs elnök megjavítják munkájukat és előresegitik a termelőszövetkezeti csoport és a község fejlődését. Ä tömegszervezstek, külö­nösen a DISz és az MNDSz se­gítik a pártszervezet munkáját. Horváth Lajosné, az MNDSz ügy­vezetője, Sziics Julia DlSz-titkár, jó nevelőmunkájukkal; segítik erő­síteni a pártszervezetet. Kultur. munkával, csa-szt-uskák előadásá­val segítik a község begyűjtési tervének 'teljesítését. A tömegszer- vezeíek tagjainak politikai oktatá­sát egyéni beszélgetésekkel bizto­sítják, s igy azok rendszeresen látogatják a politikai iskolákat. Muraszerüenye község pártszer­vezeteinek komoly feladatokat kell megoldaniok- Éppen ezért kövesse­nek el mindent a pártszervezetek erősítése, a csoportos beszélgetések kiszélesítése érdekében, hogy a község dolgozó parasztjai felsora­kozzanak a pártszervezetek mögé és ©it', a titofasiszta határszé­len kemény, következetes munká­val állják meg helyüket. X> eköszöntöttek az esős őszi « napok. -Már leesett az első I hő is, mintegy jelezve, hogy kö­zeleg a tel és a zalalövöí „Vörös Zászló“ tsz földjén még kint van a kukoricaszár. Igaz, nem áll már lábon, hanem a földön ma­rokra rakva veri az cső, fújja a szél. De nehogy azt gondolja valaki, hogy a tsz elnöke és agronómuaa nincs tudatában annak, hogy a téli takarmányozásnál milyen je­lentőség'/ van a kukoricaszárnak s azért van még a kukoricaszár kint a földön. Dehogy. Tudják ők azt jói, hogy fejlett állatte­nyésztés nélkül jövedelmezően gazdálkodni nem lehet. Tudják azt is, hogy az állattenyésztést fejleszteni csak úgy lehet., ha megfelelő mennyiségű és minő­ségű takarmányt tudnak az ál­latok részére termelni. illetve biztosítani. Ismerik a silózás je­lentőségét is, amit bizonyit az is, hogy a gépállomással 200 köb­méter adózásra szerződtek. Tud­ják azt is, hogy a szeptemberben levágott kukoricaszár lesilózva a rátiszénával egyenlő értékű. Is­merik a gépimunka előnyét is, még februárban szerződést kö­töttek a gépállomással gépi mun­kára, ele áprilisban 76 hold ugar­tárcsázásra és 17 hold közép­mélyszántásra pótszerzödés kö­tése vált szükségessé. Aratáskor a gépállomás kévekötő aratógép­pel segített g, tsz-nek. Az arató­gép még be sem fejezte űz ara­tást, már egy másik traktor dü­börgőit ,a nyomában, ami a tar­lóhántást végezte. A tsz elnöke 70 hold keresztsoros vetésre is szerződést kötött a gépállomással. Voltak, akik gúnyosan odaszóltak az elnöknek: sokba kerül ez nek­tek! De az elnök ilyenkor azt felelte: megtérül ez kétszeresen, és a traktor szántott tovább. Annyira fontosnak tartották a gépállomás segítségét, hogy ha a traktor műszaki hiba miatt iclö- közönkint leállt, mái* rohantak a telefonhoz, hogy a gépállomás azonnal küldjön szerelőt, amert minden perc kiesés kárt jelent. A gépállomás is mindent elkö. vetett, hogy a tsz-ben a munkák _ menetében minél keve­sebb kiesés legyen. Aratás idején egy szerelő állandóan az arató­gépnél tartózkodott, hogy az eset­leg előforduló hibákat azonnal ki­javíthassa. 2 A tsz és a gépállomás szorosan együttműködött mindaddig, -smig az ellenség nem hirdette azt, h.c$R" nem érdemes a gépállomás sai dolgoztatni, mert 400 forint a búza szabadpiaci ára, a gépállo­másnak pedig búzával kell fizet­ni. Az ellenség suttogásán nem le­het csodálkozni, de azon annál jobban, hogy ez a suttogás a tsz elnökénél meghallgatásra talált. Az elnök számolni kezdett. Ki­számította. hogy a tsz mennyit takarítana meg akkor, ha a gép­állomás traktorai helyett saját fogataikkal végeznék el a tulaj- munkát. így forduii elő az, hogy a tsz 70 hold vetést, amit a szer­ződés értelmében a gépállomás­nak kellett volna traktorvontatá- su vetőgéppcl keresztsorosan el­vetni, a tsz fogat okim I vetette el. Ezért a munkáért 27.30 mázsa búzát kellett volna fizetni a gép­állomás részére. . Az elnök sze­rint, a búzát 400 forintos árban, számítva 10.920 forintot takarí­tott meg a. tsz és most hadd szá­moljon a gépállomás agrenómu- sa üt. A tsz két vetőgéppcl végezte a vetést keresztsorosan. A két ve- tögépnek napi 8 hold teljesít­ményt számítva. 17 napig tartott a vetés, tehát 17 napig 6 ember és 2 pár fogat dolgozott. Ezt a munkát a gépállomás 30 soros traktorvontatásu vetőgéppel nyújtott műszakban 7 nap alatt végezte volna el. A tsz-nek csak egy személyt kellett volna adni a vetögép mellé. Tehát igy felsza­badul 5 személy 17 napra és egy személy 10 napra, ez összesen 95 munkanap. Ennyi munkanap alatt 30 hold területről le lehet törni a kukoricát és a kukorica- sz-árt is le lehet takarítani. A felszabadult öt, illetve hat sze­mély ezt a munkát ,a vetés ideje alatt, tehát 17 napig könnyen el tudta volna vég'ezni és igy a ve­tőmag is 10 nappal előbb a földbe került. De számoljunk tovább. A tsz 200 köbméter silőzásra szer­ződött iá gépállomálssal, amihez 1.200 mázsa kukoricaszár szüksé­ges, de csak 600 mázsát számol­junk, ami a tsz-nek meg is ter­mett. Nézzük meg, hogy mennyi ennek az értéke. Azt minden ag. ronómusnak tudni kell, feltételez­hető tehát, hogy a „Vörös Zászló“ tsz agronómusa is tudja, hogy a takarmányok értékét keményítő- értékkel mérik. Egy mázsa szep­temberben levágott kukorieaszár- ban 30 kilogramm keményitöér­tek van, a 609 mázsában őaszev sen ISO ’mázsa, míg a november­ben levágott kukoricaszárban csak 10—14 kilogramm van. A tsz azzal, hogy a kukoricaszárt novemberben takarította le, egy í'észe pedig még most is kint van a mezőn, mintegy 90 mázsa ke­ményít őért éket vesztett. fvr ézzUk meg, hogy mennyi eav nek a forintértéke, Ha a tsz a 90 mázsa keményitöértéket árpában akarná megvenni, az árpa szabadpiaci ára 500 forint, vagyis 61.560 Ft-ba kerülne, mert 1 mázsa árpában 73.1 kilogramm, keményitöcrték van. Tehát 500 forintos ár mellett a keményítő- érték kilogrammja 6.84 forintba kerül. Ha kukoricában, akkor a 90 mázsa keményitöcrték 56.250 fo­rintba kerül, mert a kukorica ke- ményitöéríőke 80, szabadpiaci ára 500 forint, 1 kilogramm ke- ményitöérték 6.25 forint. Ha zabban, akkor 48.600 forint, mert a zab keményítőéi tőke 55.5 kilogramm, szabadpiaci ára 300 forint. Tehát a zabban 1 kilo­gramm keményitöérték 5.40 fo­rint. Amint a számok mutatják, a tsz 10.920 forintot megtakarított, ezzel szemben a veszteség, még akkor is, ha a tsz zabban akarná megvenni a 90 mázsa keményítő, értéket, 48.600 forintba kerül, eb­ből levonva a 10.920 forint meg'- takaritást. az összes veszteség 37.680 forint. Éz a veszteség mutatkozni fog majd a jövő év­ben a tagok között szétosztásra kerülő jövedelemnél is, mert ezt a veszteséget a tsz pótolni nem tudja. Mindezekhez hozzátartozik még a szerződés be nem tartásáért já­ró kötbér, amit a tsz tartozik fi­zetni a gépállomásnak. így jár az, aki az ellenség hangjára hallgat. Tanuljon be­lőle a többi termelőszövetkezeti, csoport is. Polgár Lajos íelsőbagodi gépállomás mezőgazdásza. Üzent a békekongresszus — döntött Kovács Péter Megszólalt a píéember a szövet­kezet boltíves kapuján — már ahogy falun elnevezték a mikro­font —, s közölte, hogy este Sza­bad Föld Téli Estét rendeznek a kuivurházban a szövetkezet tagjai és a falu dolgozó parasztjai szá­mára. Kovács Péter megáll, s megvár­ja, míg befejezi a mikrofon a mendókáját, s tovább megy azzal a gondolattal, hogy ő is elmegy, meghallgatja, ha nem is szokott eljárni ilyenféle beszélgetésre. Hazaérve a faluból mindjárt ne­kilátott az állatok etetéséhez, hogy ha már elmegy, legalább pontosan oda is érjen. FeBünt feleségének, Anna asszonynak ez a szorgalmas házkörüli munka- Nem szólt, csak némán elnézte az ura sürgölődé- fcét, miközben az apró baromfik- fcal foglalatoskodott. Majd csak megmondja, ha menni akar vala­hova. Biztos a komája hívta meg egy kicsit elbeszélgetni, hisz olyan hosszúak az esték — gondolta. — Nem. Mégsem oda készül, hisz az ünneplőruháját kéri. — Hova ké- tszül kend? — kérdi Anna asszony, miközben az ura már majdnem *tel'jesen elkészült az öltözködéssel. •— Hát — mondja kis vártáivá az öreg, — olyan valamit mondott a mikrofon, hogy ma gyűlés lesz a fcuBurházban. Nem olyan akármi­lyen. lehet, mert a tszcs elnöke, az a Jani gyerek elmondja, hogy mi volt azon a békekongresszuson, Pesten. — Az asszony nem szól — csak rakosgat tovább. Időben elindult Kovács Péter, mert bizony a felső faluvége elég 1 messze van tőlük, meg aztán az elején is ott akar lenni. A kul- | 'turház egyik terme ki volt vilá­gítva, zene hallatszott. Persze, gondolta, hisz most kapott nemrég villanyt a falu, biztos van rádió­juk. Úgyis volt. Ahogy az ajtót kinyitotta, kellemes meleg csap! a meg az arcát- Ez éppen elkel — gondolta. — November vége van, s kint már egy kicsit csip a leve­gő. Már otL voltak a szövetkezet tagjai, meg a jó szomszédjai is: Farkas Ignác meg Vörös Mihály is. Mindenkinek jóestét kívánt- Majd keresett magának egy szé­ket a kályha közelében. Horváth János, a Vörös Hajnal tszcs fiatal elnöke üdvözölte a megjelent dolgozó parasztokat. Az­tán beszélni kezdett. — Mikor megválasztottak kül­döttnek, életemben másodszor vol­tam boldog. Éreztem dolgozó né­pünk bizalmát, azt a megbecsü­lést!, amiben részesítettek engem. Beszélt annak a sok millió em­bernek a békevágyáról, akik még mindig úgy húzzák az i.g'á1, mint ők az Eszterházyak alatt. Kicsit megállt beszédében, aztán halkan kérdezte: -— Nos, dolgozó társaim, mi vájjon mit tehetünk ezeknek a békéért sóhajtozó embereknek felszabadításáért? Azt, amit &z az öreg dolgozó paraszt leit a béke­kongresszuson, aki átvészelte az I éiét viharát, aki megpróbálta a kunyhóbanlakásc, a kukoricake- nyérevést, kinek azért nem adták ki a konvenciót, mert az ur nya­ralni ment- Azt tehetjük, amit ő felajánlott: eleget teszünk az ál­iamiránti kötelezettségüknek, s azt túl is teljesítjük. Ezzel is erő­sítjük a békét, hogy ne legyenek többet síró gyermekek, fiatal öz­vegyek. s gyermek nélkül maradt anyák. Én is ezt ajánlottam fel a békekongresszuson, mert tudom, hogy megértik, mit jelent béké­ben, boldogan élni, dolgozni a bú­zatáblák között. Kovács Péter gondolatát meg­ragadta ez az utolsó mondat: Bé­kében. boldogan élni, dolgozni a ringó búzatáblák közo’-'t. Igen, ké‘- holclon az idén neki is búzája volt. Ha újból visszajönnének az urak, elvennék 'tőle azt a nyolc hold föl­del, amit a felszabadulás adott- neki. Nem, nem! Az mégsem len­ne jó. Megint csalécleskedni. Nem lenne az óljában olyan hízója, mint mos1;. Kettőt meg már leadott az államnak. Aztán uj gondolata jött; fiára gondolt, a nagyabbikra, Pé­terre, .aki a néphadsereg tisztié. A kisebbik, a Pista fia, az mérnök akar lenni. Valami gépekről beszél mindig. Akkor ezeknek a terve nem válna valóra. Nagy elhatá­rozás mozgatta, feszitgefcte a mel­lét. Még van fölösleges busája, rozsa, reggel elviszi, beadja az ál­lamnak, valamit; ő is tesz azokért akik ökölbe szorult kézzel csapná­nak le elnyomóikra. Másnap még alig pirkadf, ami­kor befogta a szekér elé a tehe­nekét. Felesége segiteMe fel a ga­bonát a szekérre, s megindult a be.gyiij íőhely felé. Már több sze­kér is várakozott olt. Ki bort vft, ki meg még csak a beadását- telje­síti. Aztán rákerült a sor- Az át­vevő ránéz, majd hirtelen lapoz a beadási könyvben. — Kovács bá­csi, hiszen-.. hiszen maga... — Na, jó, jó, tudom, már beadtam rég, ami jár, de ez még ráadás. Nem akarom én sem, meg itt a szomszédaink sem, hogy Horváth János csak ígéretet, tegyen, hanem azt1 be is tartjuk, elvégre mi küld­tük kü’döfnek arra a kongres­szusra. Igaz-e Ignác? — Úgy van — feleli, hisz mind egyet gondol­tak azon a gyűlésen- — Ez a felajánlásért van. Gyerünk szom­széd, most meg a gyermekeinkért tesszük meg a magunkét. Megindultak a szövetkezeti iro­da felé. — Jónapot Péter bátyám, — köszöntötte a vendégeket az el­nök és hellyel kínálta őket. — Tu­dod, János, azért jöttünk, hogy igaz, már egy kicsit késő ősz van, de be szeretnénk lépni a tszcs-be, bevennétek-e? A beadást is már túlteljesítettük a kongresszusért­Kovács Pétor és Farkas Ignác hosszú, kaeskaringós betűkkel alá­írták a belépési nyilatkozatot. Me­leg kézszorit ássál búcsúztak­Másnap, ahogy Kovács mondta, hivatalos dolga van a szövetkezet­ben a földátirás, a jószág, meg; miegymás. Megindult a falu felé. Látja ám, hagy a szövetkezeti táb­la előtt a falu kulákjai közül ket­tő ott áll. Nem vetitek észre, hogy odaért. Nagy belükkel ez állt a 'táblán: -Kovács Péter és Farkas Ignác példaképei az egész falu­nak, 200 százalékos beadással har­colnak a békéért. A tegnapi napló]; kezdve pedig a Vörös Hajnal tszcs tagjai“'­— Na ez is megbolondult, még nem eleget adott nekik, — mond­ja Kása, a kulák és olyant hahó- t ázott, hogy rengett a szijjal öve­zett potroha. — Majd megtudja, ha nem lesz kenyere, érdemes-e a szövetkezetbe lépni. Kovács Péter ott állt meg mö­göttük. Csak a szeme villogott, ahogy szólt: — Nem a maguk, malmára hajtottuk a vizet, ez fáj, mi? A kupeckedésérfc pedig még külön fogunk találkozni. Aztán olyan könnyű lépéssel sietett1 a , Vörös Hajnal" kapuja felé, mint aki mázsás teherről! szabadult meg — megfontoltan, évtizedek tapasztalatával, s mégis fiatalon. Bubics Anna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents