Zala, 1952. november (8. évfolyam, 259-281. szám)
1952-11-23 / 275. szám
Versenyben az éves terv december 21-re történő teljesítéséért Országunk több élenjáró üzemé ban elhatároltál;, hinni /-veti tervüket iltoniibcr Sztálin, elvtárs szülctCsnapjára befejezik. Ehhez az uj ás jelentődé fjében ■nagyszerű, -mozgalomhoz -megyénkből is több v.eem csatlakozott. ;3? nap választ még (l de óember ill-töL Azokban ■ m üzemekben. ahol jelenleg Umarculós mutatkozik, ez alatt az ülő alatt nemesül: lemaradásukat hothalják be. hanem — ha jól hozzáfognak a munkához — éves tervüket is lelje silhetik. Jz Í95S. év sikerének alapja nem kis -mértékben 'függ attól, milyen felkészültséggel kezdjük meg a-z uj tervével. Azok az ■üzemek, ahol éves tervüket már teljesítet- tők, hurcoljanak a- Uüt-cljesitésért, ott Vedig, ahol a lemaradást- kell ■ törleszteni, ragadjanak meg minden alkalmat, hogy a december ffl-rc folyó verseny lendületét a- legteljesebb -mértékben kiaknázzák. Kapcsolódjanak be a versenybe a műszakiak is s a műszaki alapfeltételein megteremtésével, a segítségnyújtással biztosítsák a terv maradéktalan teljesítését. A pártszervezet derítse fel az üzem gyengébb pontjait s a szakszervizeiül karöltve, a kommunista dolgozók segítségével tegyék a versenyt olyan lendül ölessé, hogy az méltó eredményeket hozzon Sztálin (ívtárs születésnapjára. A zalaegerszegi Magasépítési Vállalat december 2l*re ttiUeljesiti érés tervét A. zalaegerszegi Magasépítési Vállalat dolgozói éves tervüket már október 10-én 12 órára befejezték. Ezt a figyelemreméltó teljesítményt úgy sikerült elérniük, liogy a párt- szervezet állandóan foglalkozott' a dolgozókkal. Molnár elvtárs gyakran látogatta a munkahelyeket. ‘-Nemcsak a szak. és segédmunkásokkal, hanem a műszaki dolgozókkal is rendszeresen foglalkozott. Megmagyarázta, mit jelent népgazdaságunknak a terv időelőtti teljesítése. Azoknak a brigádoknak, ahol lemaradás mutatkozott, több időt szentelt. Megvizsgálta a lemaradás okát s elmondta, hogy a hiányosságokat hogyan szüntethetik meg. Ahol a műszaki támogatás hiányzott, vagy ahol nem kapták meg a termeléshez szükséges elegendő anyagot, nemcsak ígéretet tett, hanem a lehetőség szerint a legsürgősebben intézkedett. Ha a vállalat fiatalságának a DISz-szervezetnek az ügyét is oly lelkiismeretesen kezelte volna, minit a többi dolgot, még jobb. eredményt érhettek volna .el. A szakszervezet is példásan vette ki részét a munkaversenyek szervezéséből. A vállalat munkahelyeit általában. a jó versenylendület jelleL mezte. A vállalat — bár teljesítette éves tervét — mégsem dicsekedhet tökéletes eredménnyel, a tervdokumentáció alapján felhasználható munkaerőt túlméretezték ami aztán a béralap túllépését vonta maga után. Most minden lehetőt elkövetnek, hogy december 21-ig a béralapnál mutatkozó hiányosságot helyrebillentsék. A dolgozókból nem hiányzik a lelkesedés, ezt a lelkesedést azonban irányítani kellDecember 21-re újabb felajánlást tettek. A 205. számú építkezés november 30 helyett november 20-ra, a 207. számú építkezés pedig december 30 helyett ogy hónappal előbb, november 30-ra fejezi be a munkáját. Az összes felajánlás értéke: 594.000 forint. A. nagykanizsai Magasépítési Vállalat dolgozói a póttervet is teljesitik december 21-re A nagykanizsai Magasépítési Vállalat éves tervét november 7-ig 105.6 százalékra teljesítette s a mai napig 107 százalékos eredményt ért el. A nyár folyamán póttervet kaptak, amely uj feladatokat rótt a vállalat dolgozóira. Az első időben úgy látták, hogy túl nagy nehézségeik lesznek — sőt arról beszeltek, hogy ezt a tervet már nem is tudják teljesíteni. Neon tétováztak. Felbontották a tervet, hogy az egyes munkahelyek g a brigádok mielőbb megismerkedjenek a feladatokkal. Ott, ahol túl nagynak, megvalósitk atatlannak látszottak a feladatok, a pártszervezet megbeszélte a dolgozókkal, a műszakiakkal a lehetőségeket, közben a szakszervezet az uj felajánlásokat, az uj munkaverse- uyeket szervezte. Eövid idő múlva rájöttek a dolgozók, hogy a terv különösebb megerőltetés nélkül is teljesíthető, ha pontosan betartják a párt irány- mutatását. Ekkor még a tervteljesités határidejéül az év végét gondolták, de aztán tudomást szereztek arról, hogy az ország élenjáró üzemei éves tervüket december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára be akarják fejezni. Újból latolgatni kezdték a lehetőségeket. Számoltak idővel, számoltak anyaggal s nem utolsósorban számoltak az önmagukban rejtőző versenyszellemmel, a jó munkamódszerekkel é& a munka tökéletesebb megszervezésével. így jött létre aztán az újabb felajánlás, mely szerint december 21-re éves tervükön kívül a póttervet is teljesítik. Itt meg kell említenünk, hogy a pótterv teljesítésének határideje nem az év végéhez igazodik. Van olyan, munkahely, ahol 1953 márciusára kellene befejezni a tervet, azonban, itt is úgy dolgoznak, hogy december 21-re valóraválihassák ig éretüket. Serkentőleg hat a dolgozókra az a. tény is, hogy a napokban hódították el a zalaegerszegi Ma- irasépitési Vállalattól a tröszt vándorzászlaját. A zalaegerszegi MGV dolgozót az éves terv teljesítéséért Hegy ember kivételével éves tervüket teljesítették a zalaegerszegi Mezőgazdasági. Gépjavító Vállalat ■dolgozói. Az éves tervet az egyénekig felbontották. Minden dolgozó ■pontosan ismerte, mit kell elvégeznie december 31-ig s ez igen nagy mértékben járult hozzá a napi- és a havi tervek, túlteljesítéséhez, a dol- . gőzök között öten vannak olyanok is, akik éves tervüket nemcsak tií- jesitütték, hanem azt túl is szárnyalták. Geiger István esztergályos augusztus 30-án befejezte éves tervét s az október 30-i értékelés szerint mái- az 1953 március 16-i tervén dolgozott. Ladkovics József laVaeámap, 193? nov %$, katos szeptember 20-án fejezte be éves tervét s az október 30-i értékelés szerint már a jövő év február 12-i tervét is teljesítette. Jandó János esztergályos a január 30-i. Kiss Béla hegesztő a január 15-i s Molnár Károly szerelő pedig a január 10-.i tervét teljesítette október 30-án. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat élenjáró dolgozói úgy csatlakoznak az élenjáró üzemek által elindított mozgalomhoz, hogy a lemaradóknak minden segítséget, szakmai támogatást megadnak, hogy éves tervüket december 21-re teljesíthessék. A segítségre annál is inkább szükség van, mert a lemaradók közül ketten csak az ősz folyamán váltak szakmunkásokká s igy szakmai tudásuk még kiegészítésre szórni A vén májfák levelei nyugtalanul peregtek, pedig szél se fújt, szellő se rezduh. Elég- egy lehellel olyan magasban, a májfa. levelei már sebesen ' forognak. Ezek alatt a nagy fák alatt sietett Ibrányi »Sándor tanácselnök. Arany ömlik a földre, aranyat aratnak az emberek ebben a határban, mégis nyugtalan, volt Ibrányi elv- társ, mivel lépés-e hosszú volt, meg- suhunt, mintha hosszúlábú vad huz- na az erdőben. A Jközség határához ért. Ez az árok jelzi, hogy a túlsó félen lévő földek már a szomszédoké: ezeket a földeket nézte a tanács elnöke- Megállt és nézte a nagy tábla búzát és a rozsot. Nem is az jutott az eszébe, hogy gyermekkorában álmodott ilyesmiről, hogy egyben van mondjuk hetven holdnyi föld és az mind búza. Mellette hetvenholdnyi vetés, az mind rozs. A harmadik parcella pedig olyan százholdas ívben, az pedig lóhere, majd egy kilencvenhol- das árpatábla tűnik az ember elé. Sokszor gondolt erre gyerekkorában, de nem láthatta meg soha. . Csak azok a keskeny földek, azok az egy- lépés széles csikók tarkállottak a határban, hogy rossz volt hallgatni a parasztok veszekedését, ügyvédi pö- rösködését, hogy elszánt ott a, hogy a lovak legyűrtök a szomszéd földjét, no mert olyan keskeny a föld, hogy kocsi, vetögép nem mehet rajta. Most itt terül el a szomszéd termelőszövetkezet búzatáblája. Ibrányi elvtársnak éppen csak eszébe villant, hogy a búza éredésének színe pontosan olyan, akárcsak a baracké: úgy kezd züldülni, majd krémsárgába átmenni, pirosasba borulni. Még egy tekintet a szomszéd köz. ség termelőszövetkezetének búzatáblájára, azzal nekieredt a dülőutnak. A messzeségben ott hadonászik Be- bők András kilenclioldas parasztember. A tarlóval kínlódik, másodvetés alá szaggatja a földöt, marhái izzadnak, az egyik egészen a hantokig lógatja nyelvét. — Látom, hogy nehéz — mondja a tanácselnök. — Ez az — feleli Bebök és két kézre fogja kötényét, ngy törli arcá. ról az izzadtságot. Arca lángol. Ibrányi az ekegerendelyen ül és hallgatja Bebőköt, aki oda-odahajigálja a szavakat, hogy nehéz. Sok ez a munka— Ezek a marhák is olyan gyengék. Vagy szántanak, vagy nem adnak tejet: vagy-vagy. Választhatok, Sándor. — Hogyan lenne az könnyebb? — Masinával — mondja Bebőfe és csizmájával továbbrug egy hantot. Oldalt a tehenek lihegnek. A vetések között szél kerekedik és magasra csavarja a port, a vetésekre teríti, azzal tovább izzik a levegő. Bebők elmondta, hogy ez így Fagyon nehéz, ez semmi, ez nem köny- nyü parasztélet. Elege is van belőle, mert ha számba veszi, hogy mi mindenre kell, akkor... Es a levegőbe legyint égett kezével. Bajszáról lerázza áz odagördülő. izzadságcseppet és megint csak nem tud mást mondani Ibrányinak, mint hogy nehéz.. . — No és hová mész? El is felejtem kérdezni — kérdi a tanácselnöktől. — Hármatokhoz. Hozzád, Ibafhoz és Cseger Jánoshoz. Estére gyertek lm hozzám, egy kis munkát adok nektek. Bebők bólint, markába köp, felemeli az ekeszarvat és azt gondolja, van nekem elég munkám, itt szaggatom ezt a kemény földet ezekkel a gyenge nösténybikákkal — mint nevezte teheneit — s te még munkát adsz. Dehát jó, elmegyIhar János a laposban áll, kaszát fen. Erősen levágja a kasz’anyelet, mielőtt fenne. Hátul tokmány, ebből veszi elő a nagy piros követ, előbb fücsomóval végigtörli a kasza vasát s nagy lendülettel feni a vasat, hogy szikra freccsen az élről. -V tanácselnök köszön, Ihar feljebb tolja izzadt kalapját, amely zsíros, lötiyedt és lyukas is. Ihar is azt- mondja, hogy nehéz munka ez: egész nap kaszát hányni az ember dereka majd elszakad. Ibrányi bólint, még elbeszélget, hogy mi újság, hány tehenet állít be erre a .jó szénatémiésre. azzal csendesen adaiuoudja Urániák, hogy estére nézzen be hozzá a. tanácshoz, lesz >gy kis cd intéznivaló. — Csak rövid légy, mert ha nem '■rt a szemed hit-tér« eW^k a fárad -/triói — mondva Ihar János. Csrem- Dénes nedig kanál- Karvá- ia alatt esc reg nők az égett földeze- mecskék keze, arca pecsenyének sült, bár igaz. hogy Bebök András se fehér, mert a múltkor éjjel sehogyan sem tudta kivenni arcát, noha két esijlpr. \r rfiragyogott, annyim, fekeVENDÉGLÁTÁS Morvái Gyula te volt az az arc. Ihar Jánost krétával kenték be, egyszóval keringsz!- nü emberek ezek mindhárman, akárcsak a többiek a faluban. A tanácselnök köszön, beszélget, erről-arról esik a szó, igaz, hogy ko. moly dolgokról, különösen Cseger Jánosról, aki sokát olvas. Az akácfa alatt a kabátja, azon a zseb, abban vau a Szabad Nép és Cseger tudja, mi történik a nagyvilágban. — Már-megint mi lesz? — kérdi — hogy este el kell mennem hozzád, — Megtudod. — Mondd meg. Nyomban elintézhetjük. — Este lehet csak, mert hárman lesztek nálam: te, Ihar és Bebők. — Ott leszek. Estére ott voltak. Ibrányi már előre vitetett be három széket csendesen és lassan, beszélt s hozzá nagyon röviden. — Láttam, hogy nehéz a munkátok, pedig lehet az százszor is köny- nyebb. Vasárnap délután ballagjatok át a szomszédba. Van csoportjuk, néznétek körül. De mindent jól nézzetek meg, vigyetek kis noteszt.... különben már készítettem ceruzát papirost, noteszkát. Menjetek vendéglátásba. Itit a papiros, hogy a tanács küld titeket, lássatok és majd elmondjátok a népnek, hogy hogyan jobb. így, vagy úgy?’ Cseger kikötötte, hogy azt nézhessen meg, amit akar, Ihar János megfogadta, hogy ő tiszta számítást hoz, mégpedig, hogyan állnak pénzben és gabonában, a többire nem lesz kiváncsi, bár Ibrányi ajánlotta, hogy mindent, de mindent nézzen meg. Bebők csak hallgatott, hiszen ő sem tesz mást, mint mindenbe beletekint. Kezeltek és szétmentek. Vasárnap délután hármójuk elment a nagy máj fák felé. át az árkon, be a széles búzatáblák közé, egyenesen a ,,Vörös Csillag“ házáig ahol Borbás István fogadta őket, Minden sorra került: a föld, a vetés, a vetőmag, a fogas, az eke, borona, állatok, magtár, könyvtár konyha, beadás, jövedelem. Egyszóval minden. Borbás csendesen mondta, hogy a föld jobb, mert nagyüzemi módon javítják. A vetés du- sabb, mint más gazdáké, mert szakember vigyáz rá, nagy gépek vetik. Mindent a gép végez. A vetőmagot tisztítják ápolják, gyommentes az: nem is kellett gyomlálni. Az ekét, fogast, hengert egyszerre viszi a traktor: nem is lehet azt elmondani, mennyire kíméli a gép a tehenet, lovat. Bebők a gépeket nézte. ,,Persze, a tehenek csak tejelnek, más dolguk nincs: a munkára itt vannak ezek a gépek. Ahá, értem! .. / ‘ Ihar János az istállót nézte meg, de alaposan. Mentek, nézegettek, majd leültek az asztalhoz és számolni kezdtek. Kérdés, felelet, meg egy szám. Megint kérdés, megint felelet és egy szám. Mikor igazimban mindent megnéztek, mindent megkérdeztek. Bebők becsukta kis noteszét zsebre vágta ceruzáját és kezet adott Bolhásnak, hogy köszönik szépen a vendéglátást. — Szívesen, máskor is — mondta Borbás csoportelnök. Ahogy jöttek, úgy el is mentek. Egy kis különbség mégis csak volt. és pedig az, liogy másképpen mentek el, mint ahogyan jöttek. Borbás elnökre gondoltak: amint azt mondta Ihamak hogy. .. .azt is írd a jegyzetedbe, hogy mindezt annak köszönheted, hogy népünk szabad és pártunk vezeti a mi uj életünket“. Emlékszik Ihar, emlékszik. Borbás lassan diktálta a szavakat, még meg is mondta: .. . annak köszönheted vessző ... hogy népünk“, stb. Borbás is rájuk gondolt: eszébe maradt, hogy Bebők hogyan faggat, 'a őt: mennyi hát a készpénz jövedelem, mennyi a búza jövedelem? Aztán Bebők a lovak felöl is faggatta őt, hogyha traktor lesz, akkor hát a lovak? . .. Nem kellenek majd? Ihar János felírta hány könyvük van, az asszonyok munkaegysége mennyi Cseger pedig a sok apróság mellett azi feszegette, hogy mi lesz az ö kertjével? Meg van hat kaptár méhe is. Hát az kió lesz? „A tied marad“. felelte neki nyugodtan Borbás István. Ibrányi tanácselnök fogadta őket. Mind a hárman jókedvüek voltak mindjárt bementek a tanác&lrtzbn 'lövették jegyzeteiket számoltak, yzinte egymenetre mondtak el mindent. .,Hcgv ezt eddig mi nem tudtuk megcsinálni, hogy ezt eddig mi nem akartuk“’, mondogatta a három ember. — Jöhet a tett' — ezzel ment Jt£ Be bök András. Vasárnap öt emberrel ment át,. Ihar azonban kilencet vett maga. mellé. Cseger azonban csak az egyik szomszédját tudta rávenni, hogy menjenek el és hát a szemükkel gyö. ződjenek meg mindenről. Aztán a tanácselnök elvtárs gyűlési hirdetett, amelyen Bebök .András, Ihar János és Cseger Dénes be szélt. Bebők sorra elmondta, mit látott és így beszélt a falusi emberekhez : — Mondhatom maguknak és nektek (mert öregebbek Í3 hallgatták őt, akiket magázni illett), hogy szépen bánnak ott az állatokkal. Az. emberek tudják, hogy ez a porciójuk azt meg kell dolgozniok, azért felelnek. Elhatároztam, hogy belépek és mindjárt kérem is . Ibrányi elvtársat, hogy engem a tehenészethez tegyen, mert én nagyon szeretem a tehenet. Sokszor ríttam á földeken, mikor az iga miatt lihegett a tehenem. Meg akarom érni, hogy a tehén csak a zöld réten sétál, rózsaszínű orrú kis üszője van, nem fáj a nyaka, nem hasítja széjjel a járom, nem kell bekenni sárga budai földdel, nem, hanem este a tiszta szalmán elfekszik.' Másnap megint a zöld réten legel, nem huzza a kocsit meg az ekét, hanem a tőgyét simogatják és akik hozzá mennek? fehér köpönyegben vannak. Ott minden állat szelíd volt: a tehenek nem döftek, a disznók barátságosan röfögtek, a galambok vállainkra szálltak...’. no és itt a noteszem, hogy mennyi a jövedelmük pénzben, meg gabonában. Mindenből, de mindenből kapnak. Hogy eddig, emberek, nem léptünk be csoportba! Hibásak vagyunk. Azoknak már mennyi mindenük van, mi meg elmaradtunk. Be kell őket hozni! Utói kell őket érni! Azok, akik átmentek a „Vörös Csillag“-ba, azok helyeseltek, sürgették, liogv ők is alakítsanak csopor. tot, de sokan hallgattak, vagy morogtak— Ez csak olyan szóbeszéd. Elküldték titeket, nos ti elmentetek. __ El is — mondta Hiar János öl ömmel. — Honnan tudhatnánk hogy ott ki mennyi gabonát kapottá Láttátok, hogy kinek hány zsákkal áll a kamrában? — így beszéltek, akik nem voltak ott. __Láttuk — mondták sokan. Gy űlés után azt mondja Bebők & tanácselnöknek, hogy meglesz a csoport, Miből gondolja ezt Bebök? —- Kis noteszére csapott és azt mondta: __A parasztembernek azt kell kimutatni, hogy a csoportban több jövedelem’ lesz, mintha a maga kezén maradna. Ekkor nyert ügye van az uj csoportnak. *— Hiszen Je kimutattad nekik —■ mondta az elnök. — Ki is. És meg is alakulhat si csoport. Holnap menjen és írassa össze, kik akarnak belépni. Meglátja szép számmal leszünk. Úgy is lett. Bebök csak eregette be az embereket, akik iratkozni jöttek s mosolyogva mondta nekik, hogy márcsak azért is beiratkozunk, mivelhogy a vendéglátást vissza kell adnunk! No, nem igaz, emberek? Igaz. A vendéglátást vissza kell adni. Félesztendő múlva a „Hajnali fény“ termelőcsoport visszaadta a , Vörös Csillag'£ csoportnak a vendéglátást. TEDD TAKARÉKBETÉTBE.«! Előnyös kényelmes Volton sá$os
