Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-26 / 252. szám
* AZ ÉPÜLŐ KOMML/NIZML/S ORSZÁGÁBÓL A kombájngyártás fejlődésének felfelé Ívelő grafikonja is beszédesen bizonyltja, hogy a Szovjetunió mezőgazdasága milyen hatalmas ütemben fejlődik. A kombájnok gyártása 1947 óta közel tizenkilencszer«sere emelkedett. aaaaaooaoooaaoaaaaoaQa Vaszilij Larkin tagjelölt lesz Irta: V. Szolouhin Rjí.zan-pervaja állomás fűtőháza előtt indulásra készen vártak a mozdonyok. Már befütöttek mindegyikbe. Az „L—0210” számú tehervonat mozdonyának lépcsőjén 24 év körüli férfi állt. A mozdony vezetője: Vaszilij Larkin. A fíjtőház ügyeletese lépett hozzá: — Nos, indulhatsz. Az idő nedves, ne felejts el homokot szórni a kerekek alá. Nehéz szerelvényt kell vezetned... Alekszandr Lavrentyev sohasem felejti el, hogy indulás előtt atyai jótanáccsal lássa el Larkint. Az „L—0210” számú mozdonyon hárman dolgoznak. Larkin, Lobanov segédmozdonyvezető és Zajcev, a fütő. Robog velük a vonat a sötét éjszakában- ' — Vaszilij Dmitrijevícs, nem sze: rétnél inkább személyvonatot vezetni? — kezdi a beszédét a fűtő, aki tudja, hogy Larkinnak álma-vágya a személyvonat. — Itt is jó. — Hát az igaz. De képzeld csak el, a vagonokban emberek ülnek, egyre csak arról álmodoznak, hogy hamarosan szeretteikkel találkoznak, édesanyával, feleséggel, menyasszonynyal. Mások meg különféle sürgős ügyekben utaznak. A mozdonyvezető gondolataiba merült. Társai találgatták, vájjon mi történhetett. De Larkin hamarosan megszólalt: — A pártba szeretnék belépni... Mi a véleményetek?. . . — Csak gratulálhatunk hozzá! Mi már régen beszélünk arról, hogy nagyszerű komszomoltitkár és jó elvtárs vagy. Egyszóval: az „L—0210” legénysége helyesli. — Azon gondolkodom, kitől kérjék ajánlást? Ki kezeskedik értem? — A fütőház bármelyik kommunistája — erre ne legyen gondod! ... Dmitrij Mihajlovics Zotov nem kételkedett abban, hogy tanítványa, V. Larkin megérdemli, hogy a párt tagja legyen. — Helyesen cselekszel — mondotta a hozzá forduló Larkinnak. — Csak ne felejtsd el, hogy mire kötelez ez. Elválhatunk egymástól, de akkor is emlékezned kell rá, hogy van egy mozdonyvezető, akit Zotovnak hívnak, s hogy az a távolból is figyeli, hogyan élsz, mert nem akárhová ajánlott téged, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártjába. Mikor Dmitrij Mihajlovics egyedül maradt, elgondolkodott. Először életében ajánlott valakit a pártba. Érezte a nagy felelősséget, amit magára vállalt. Egymás után vonultak el előtte a múlt képei: Emlékezett, milyen lelkesedéssel látott Larkin munkához, hogyan égett a szeme, mikor a mozdony futása meggyorsult. „Szereti a munkáját, nagyon szereti" — gondolta Zotov. Dmitrij Mihajlovics visszaemlékezett arra is, hogyan táncolt lakodalmán. „Vájjon hogyan élnek? Négy éve múlt, hogy összeházasodtak”. Lavrentyev nem messze lakott Lar- kinéktól, el is járt hozzájuk. Úgy látta, hogy szép házaséletet élnek. De hátha ez cssk látszat? „Egyenesen odamegyek — határozta el Zotov. -- Megkérdezem a feleségét.” El is ment, de elállt a szándékától, mert ahogy az asszony beszélt férjéről, abból kiérződött a nagy szeretet. Ez idő alatt Vaszilij Larkin a fütőházba ment, Alekszandr Lavren tyev már várta: — Rendben van a fuvarod — mondta, mint rendesen. — Ami az ajánlást illeti, ime, itt van. — S átnyújtott egy négyrét hajtott papirost ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, vezesd a vonatot lelkiismeretesen, s ne felejts el homokot szórni a kerekek alá”. Az öreg vasutas szeme szeretettel tekintett az ifjú mozdonyvezető felé. _ Szerencsés utat! ; Ép ül a hámai viaierőmű Lassan és méltóságteljesen hömpölyög a Káma vize. Nehéz uszályok és tutajok úsznak rajta, könnyű folyami propellerek és fehér utassiállitógözösök hasítják a vizét. Molotov-város felett gát szakit_ ja meg a folyót, amely csaknem a közepéig nyúlik• DrótJcötélpályán csillék futnak az egyÜc partról a másikra. Gépkocsik rohannak, mozdonyok dudálna!s egymásnak, dolgoznak az exkavátorok, talaj- gyaluk. minden ember ég a műn- kalóztól. Épül a kámai vizierőmü. Rövid idő múlva a Káma-folyó nemcsak a folyami hajósokat szolgálja, ha_ nem a kohászokat, bányászokat és az uráli gépgyártókat is. A XIX. pártkongresszus napjaiban nagy lendülettel dolgoznak az építők. A vizierőmü építőinek körülbelül fele az ifjúság soraiból kerül ki. Mihail Novikov komszomolista egy évvel ezelőtt érkezett az építkezésre. Szakmája nem volt. Leg inkább a vibrátor munkája érdekelte. A vibrátor kezelésére vonatkozóan még nem voltak tapasztalatok; ez a.z uj szakma éppen, hogy megszületett. De Novikov mégis elsajátította a mesterséget és most már a legjobb vibrátorkezelők egyike. Növekszik az építkezés, növekszik a település is, amely már csalcnem város. Az ideiglenes házacskák és barakkok átadják he lyüket a gyönyörű, jól berendezett épületeknek. Uj utcákat építenek. Parkokat létesítenek. Négy iskola működik- Épül a kórház. Nincs olyan hónap, hogy ne költöznének be uj lakók az újonnan épült házalóba. A Szovjetunióban a bányamunkák egyre fokozódó gépesítése is hatalmas mértékben hozzájárul a széntermelés állandó fokozásához. Az ötödik ötéves terv végére az 1913. évi termelésnek több mint tizenkétszeresét érik majd el a szovjet bányászok, ootsoocíoíícfoooc/oacícjcíooao A kolhoz uj nevet kap: „X7X Pártkongresszus“-kolhoz A hajnali csendet apró neszek törik meg a donmenti sztyeppén. Vetik az őszi búzát... Már a kora reggeli órákban eleven az élet a kolhozföldeken. Szerefim Sztyepanovics Kozsa. nov kolhozelnök messze tekint a hajnali fényben fürdő földek felett. És arra gondol: hitte volna valaki, hogy egyszer eljön ezekre a mezőkre is a víz? Hitte volna valaki, hogy a sztyeppéken megterem a burgonya és a káposzta, meg a gyapot? Hitte volna valaki. hogy már a cimljanszki vizierőmü adja a hajtóerőt és su. gározza a fényt? A kolhozklub ünnepi díszbe öl•• „Öreg ember vagyok, 60 éves, de azt hiszem, még megérem a kommunizmust (Putyilov-gyári régi bolsevik beszélgetése ifjúmunkásokkal) TTa nézlek benneteket, fiatalok, elgondo- lem: milyen boldogok is vagytok! Hiszen mindegyt lekről gondoskodik kommunista pártunk, Sztálin elvtárs. Tanulni akarsz az iskolában? — Am tessék! Most már rövidesen bevezetik a kötelező középfokú oktatást, erről a XIX. pártkongresszus irányelveinek tervezete is megemlékezik. Mielőtt a gyárba jöttetek, az ipariskolában tanultatok, nagyszerű szakképzettséget szereztetek. A műhelyben pedig úgy fogadtak benneteket, ahogy illik: rátok bízták a legújabb gépeket, segítenek nektek, hogy elsajátítsátok a tudást. Én bizony nem így kezdtem az életet. Anyám a balti vasútvonalnál reggel 6-tól este 10-ig mosta a vagonokat. Miféle képzettséget tudott volna adni nekem? Régen, a narvai határ- sorompón túl mindössze három iskola volt — kettő a gazdagok, egy háromo^ztályos pedig a szegények számára. Én ezt végeztem el. Bizony nem szereztem valami nagy tudást. 1901-ben lakatostanonc lettem a Putyilov- gyárban... Szörnyű idők voltak. Csaknem 20 órán át dolgoztunk naponta és annyit fizettek csak, hogy éhen ne haljunk. Az urak félrevezettek, becsaptak bennünket. Mit csináljon hát a munkásember, hol van a kiút? — gondoltam akkor- Ezt a kiutat mutatták meg nekünk a bolsevikek, a leninisták. A narvai határsorompón túl az első szociáldemokrata köröket Vlagyimir Iljics Lenin szorvezte meg. Aztán Mihail Ivano vies Kalinyin, végzett forradalmi munkát a Pu- tyilov-gyári munkások között. A bolsevikok vezették a sztrájkokat, ők terjesztették a röpira- tokat. 1905. január 9-én, a „véres vasárnapon" a narvai kapunál agyonlőtték nagyapáitokat, akik a cárnál kerestek védelmet. Most' a kiontott munkásvér emlékére a Sztrájkok-terét vörös burkolatkő borítja. A „Véres vasánap“ után véglegesen összeomlott a munkások hite a cárban- A Bolsevik Párt. Lenin és Sztálin elvtársak a kapitalizmus-- elleni döntő rohamra szerveztek bennünket. A narvai határsorompó 1905-bén is, 1914-ben is látta a muhkásbarrikádokat. Itt nálunk, a narvai határsorompó mögött minden követ munkásvér, nagyapáitok és apáitok vére öntözött- Aki járt a Gorkij-kultúrotthcnban, az látta az emléktáblát és rajta a felírást, hogy azon a helyen, ahol most a kultúrotthon áll, azelőtt iskola volt és ebben tartotta ülését a oárt VT. kongresszusa. A kongresszust a Putyilov-gyár munkásainak fegyveres csapatai védelmezték az ideiglenes kormány kopói ellen- Az a kongresszus döntött a fegyveres felkelés mellett. A külföldi imperialisták és a belső ellen- forradalom elhatározta, hogy megfojtja a fiatal szovjet köztársaságot. A Putyilov-gyár munkásai a párt hívására ismét fegyvert ragadtak- Ezekben a napokba« eljött hozzánk a gyárba Vlagyimir Iljics, hogy ellenőrizze, hogyan készülnek az ágyuk a frontra. Mi akkor sok ágyul készítettünk. Sok gépkocsit adtunk a páncélosoknak- Az ellenséget visszavertük Petrovgrád. tói. A polgárháború éveiben a Putyilov-gyári munkások ezrei harcoltak Kolcsák, Gyenyikin, Vrangel ellen, verték az amerikaikat, angolokat és más intervenciósokat. Sok elvtársunk nem tért vissza a gyárba a frontról. De vérük nem ömlött hiába, szabadok lettünk. Olykor, munka után szeretek végigmenni a kirövi kerület utcáin és elgyönyörködni a megújult," megfiatalodott narvai munkásnegyedben. A fából épült barakkok, ahol azelőtt nyomorgó munkások éltek, a deszkajárdák, a halványan pislákoló petróleumlámpák — ez már mind a múlté- Uj, sokemeletes házak teszik széppé az aszfaltozott és zöldebeboruló Sztrájkok-útját. Uj ház épül azon a helyen, ahol valamikor az a rozoga iskola állott, amelyben tanultam. Egészen más lett a Putyilov-gyár- A régi kormos műhelyek helyén gyönyörű, világos épülettömbök emelkednek és bennük a legújabb gépek zakatolnak. A gyárnak van saját kultúrháza, gépgyártási technikuma, esti iskolája. A párt, Sztálin elvtárs azt akarja, hogy minden munkásunk művelt, képzett ember legyen- Ti, bizonyára szintén tanultok? Becsüljétek meg és vigyázzatok a kiharcolt boldogságra, sokszorozzátok meg apáitok forradalmi dicsőségét, erősítsétek hazánk hatalmát. Emlékezzetek mindig ‘arra, hogy a munka a mi boldogságunk alapja. Mennél jobban dolgoztok, annál gyorsabban érkezik el a kommunizmus. Láttátok, milyen nagyszerű számadatok szerepel, nek az ötödik ötéves terv tervezetében? Micsoda lendület, micsoda bátor tervek! Most gyárunk dicső kollektívája sztaháno- A vista műszakba állt a párt XIX. kongresszusának tiszteletére és vállalta, hogy többezer tonna acélt és hengerelt vasat ad terven felül- Ezeket a vállalásokat már teljesítette. Hát ti mivel ajándékoztátok meg a hazát? Egy közbeszólás: — mindnyájan sztahanovista műszakot tartunk. — így. hát rendben van. Mindnyájan gyorsítjátok a kommunizmus építését. A kommunizmus pedig nincs messze, barátaim! öreg ember vagyok, 60 éves, de azt hiszem, még megérem a kommunizmust. Feltétlenül megérem! tözött. A színpadot villanyiam* pák csillogása öntötte el, piros virágfüzérek pompáztak. Filat Ivanovics Satrov, a kolhoz párt- szervezetének titkára mosolyogva üdvözölte Kozsanovot, a kolhozelnököt, maga mellé ültette, majd sor került az ülés megnyitására és az elnökség megválasztására. Mihail Polikarnovics Bjjelouszov traktoros is az elnökség tagjai sorába került, rá várt a feladat, hegy az ünnepi ülés napirendjét mnertesse. — Azt hiszem, elvtársak — mondotta —, mindnyájan tudjátok, hogy mai ülésünknek egyetlen napirendi point ja van: kolhozunk nevériek megválasztása... Eddig „Kombájn"-kolhoz volt a neve. most engedélyt kérünk, hogy a XIX. pártkongresszusról Vievezhessük el... Éljen a „XIX- Pártkongresszus’‘-kolhoz! Zúgó éljenzés volt a felelet, — Szép ez a név — mondta felszólalásában Iván Jakovlevics Klimenko, a Romancvszk kerületi pártbizottság kiküldötte — de ne felejtsétek el: kötelez is! — Igaz — kapcsolódott az elhangzott szavakba Alekszandr Kasteljan, a fiatal sztahanovista traktoros — mindenben méltóak - nak kell lennünk az új névhez, amelyet kolhozunk majd visel... Szét kell néznünk alaposan és akkor láthatjuk, bizony vannak hibák... Ugyanakkor azonban meg kell tenni mindent, hegy ne le" T.yenek! Meg kell gyorsítani az őszi vetések ütemé*, a takar, mányt be keM hordani az állattenyésztő telepekre, a gyomok ellen erélyesebben kell védekezni, van tennivaló elég! A felszólalások egymást követték s végül megszületett a kolhoz felajánlása: „Mi, a XIX. pártkongresszus nevét viselő kolhoz tagjai vállaljuk, hogy október 10-ig befejezzük az őszirozs és az őszibúza ve. tését és a munka elvégzésénél szigorúan betartjuk az agrotechnikai előírásokat. Október 10-ig befejezzük az őszi szántást, a tavaszi vetéshez biztosítjuk a vetőmagot. Határidő előtt teljesítjük mind egyéni, mind közös beadási kötelezettségeinket. Vállaljuk, hogy november 7-ig 100 hektárról hektáronkint 5.5 mázsg gyapotot szedünk. Teljesítjük a közös állattenyésztés fejlesztési tervét, november 7-ig az egész jószágállomány számára biztosítjuk a meleg helyiségeket az áttelelés. hez és a szükséges mennyiségben takarmányt tárolunk’1. ★ Másnap új névtábla került & kolhoziroda bejárata fölé és a gyapotszedők már olyan munkalappal indultak munkára, amelyen a „XIX. Pártkongresszus“- kolhoz «eve szerepelt... — Most már rajtunk a sor — mondotta Kozsanov kothozielnök — hogy méltók legyünk a névhez, amelyet választottunk. Vasárnap, 1952 ókt. 26.
