Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-26 / 252. szám

* AZ ÉPÜLŐ KOMML/NIZML/S ORSZÁGÁBÓL A kombájngyártás fejlődésének felfelé Ívelő grafikonja is be­szédesen bizonyltja, hogy a Szovjetunió mezőgazdasága milyen ha­talmas ütemben fejlődik. A kombájnok gyártása 1947 óta közel tizenkilencszer«sere emelkedett. aaaaaooaoooaaoaaaaoaQa Vaszilij Larkin tagjelölt lesz Irta: V. Szolouhin Rjí.zan-pervaja állomás fűtőháza előtt indulásra készen vártak a moz­donyok. Már befütöttek mindegyik­be. Az „L—0210” számú tehervonat mozdonyának lépcsőjén 24 év körüli férfi állt. A mozdony vezetője: Va­szilij Larkin. A fíjtőház ügyeletese lépett hozzá: — Nos, indulhatsz. Az idő ned­ves, ne felejts el homokot szórni a kerekek alá. Nehéz szerelvényt kell vezetned... Alekszandr Lavrentyev sohasem felejti el, hogy indulás előtt atyai jótanáccsal lássa el Larkint. Az „L—0210” számú mozdonyon hárman dolgoznak. Larkin, Lobanov segédmozdonyvezető és Zajcev, a fütő. Robog velük a vonat a sötét éjsza­kában- ' — Vaszilij Dmitrijevícs, nem sze: rétnél inkább személyvonatot vezetni? — kezdi a beszédét a fűtő, aki tudja, hogy Larkinnak álma-vágya a sze­mélyvonat. — Itt is jó. — Hát az igaz. De képzeld csak el, a vagonokban emberek ülnek, egyre csak arról álmodoznak, hogy hamarosan szeretteikkel találkoznak, édesanyával, feleséggel, menyasszony­nyal. Mások meg különféle sürgős ügyekben utaznak. A mozdonyvezető gondolataiba merült. Társai találgatták, vájjon mi történhetett. De Larkin hamarosan megszólalt: — A pártba szeretnék belépni... Mi a véleményetek?. . . — Csak gratulálhatunk hozzá! Mi már régen beszélünk arról, hogy nagyszerű komszomoltitkár és jó elv­társ vagy. Egyszóval: az „L—0210” legénysége helyesli. — Azon gondolkodom, kitől kér­jék ajánlást? Ki kezeskedik értem? — A fütőház bármelyik kommu­nistája — erre ne legyen gondod! ... Dmitrij Mihajlovics Zotov nem kételkedett abban, hogy tanítványa, V. Larkin megérdemli, hogy a párt tagja legyen. — Helyesen cselekszel — mondotta a hozzá forduló Larkinnak. — Csak ne felejtsd el, hogy mire kötelez ez. Elválhatunk egymástól, de akkor is emlékezned kell rá, hogy van egy mozdonyvezető, akit Zotovnak hív­nak, s hogy az a távolból is figyeli, hogyan élsz, mert nem akárhová ajánlott téged, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártjába. Mikor Dmitrij Mihajlovics egyedül maradt, elgondolkodott. Először éle­tében ajánlott valakit a pártba. Érezte a nagy felelősséget, amit ma­gára vállalt. Egymás után vonultak el előtte a múlt képei: Emlékezett, milyen lelkesedéssel látott Larkin munkához, hogyan égett a szeme, mikor a mozdony futása meggyorsult. „Szereti a munkáját, nagyon szereti" — gondolta Zotov. Dmitrij Mihajlovics visszaemléke­zett arra is, hogyan táncolt lakodal­mán. „Vájjon hogyan élnek? Négy éve múlt, hogy összeházasodtak”. Lavrentyev nem messze lakott Lar- kinéktól, el is járt hozzájuk. Úgy látta, hogy szép házaséletet élnek. De hátha ez cssk látszat? „Egyenesen odamegyek — hatá­rozta el Zotov. -- Megkérdezem a feleségét.” El is ment, de elállt a szándékától, mert ahogy az asszony beszélt férjéről, abból kiérződött a nagy szeretet. Ez idő alatt Vaszilij Larkin a fütőházba ment, Alekszandr Lavren tyev már várta: — Rendben van a fuvarod — mondta, mint rendesen. — Ami az ajánlást illeti, ime, itt van. — S át­nyújtott egy négyrét hajtott papirost ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ve­zesd a vonatot lelkiismeretesen, s ne felejts el homokot szórni a kerekek alá”. Az öreg vasutas szeme szeretettel tekintett az ifjú mozdonyvezető felé. _ Szerencsés utat! ; Ép ül a hámai viaierőmű Lassan és méltóságteljesen höm­pölyög a Káma vize. Nehéz uszá­lyok és tutajok úsznak rajta, könnyű folyami propellerek és fe­hér utassiállitógözösök hasítják a vizét. Molotov-város felett gát szakit_ ja meg a folyót, amely csaknem a közepéig nyúlik• DrótJcötélpályán csillék futnak az egyÜc partról a másikra. Gépkocsik rohannak, mozdonyok dudálna!s egymásnak, dolgoznak az exkavátorok, talaj- gyaluk. minden ember ég a műn- kalóztól. Épül a kámai vizierőmü. Rövid idő múlva a Káma-folyó nemcsak a folyami hajósokat szolgálja, ha_ nem a kohászokat, bányászokat és az uráli gépgyártókat is. A XIX. pártkongresszus nap­jaiban nagy lendülettel dolgoznak az építők. A vizierőmü építőinek körülbelül fele az ifjúság soraiból kerül ki. Mihail Novikov komszomolista egy évvel ezelőtt érkezett az épít­kezésre. Szakmája nem volt. Leg inkább a vibrátor munkája érde­kelte. A vibrátor kezelésére vonat­kozóan még nem voltak tapaszta­latok; ez a.z uj szakma éppen, hogy megszületett. De Novikov mégis elsajátította a mesterséget és most már a legjobb vibrátor­kezelők egyike. Növekszik az építkezés, növek­szik a település is, amely már csalcnem város. Az ideiglenes há­zacskák és barakkok átadják he lyüket a gyönyörű, jól berendezett épületeknek. Uj utcákat építenek. Parkokat létesítenek. Négy iskola működik- Épül a kórház. Nincs olyan hónap, hogy ne költöznének be uj lakók az újonnan épült há­zalóba. A Szovjetunióban a bányamunkák egyre fokozódó gépesítése is hatalmas mértékben hozzájárul a széntermelés állandó fokozásá­hoz. Az ötödik ötéves terv végére az 1913. évi termelésnek több mint tizenkétszeresét érik majd el a szovjet bányászok, ootsoocíoíícfoooc/oacícjcíooao A kolhoz uj nevet kap: „X7X Pártkongresszus“-kolhoz A hajnali csendet apró neszek törik meg a donmenti sztyeppén. Vetik az őszi búzát... Már a kora reggeli órákban eleven az élet a kolhozföldeken. Szerefim Sztyepanovics Kozsa. nov kolhozelnök messze tekint a hajnali fényben fürdő földek fe­lett. És arra gondol: hitte volna valaki, hogy egyszer eljön ezekre a mezőkre is a víz? Hitte volna valaki, hogy a sztyeppéken meg­terem a burgonya és a káposzta, meg a gyapot? Hitte volna va­laki. hogy már a cimljanszki vi­zierőmü adja a hajtóerőt és su. gározza a fényt? A kolhozklub ünnepi díszbe öl­•• „Öreg ember vagyok, 60 éves, de azt hiszem, még megérem a kommunizmust (Putyilov-gyári régi bolsevik beszélgetése ifjúmunkásokkal) TTa nézlek benneteket, fiatalok, elgondo- lem: milyen boldogok is vagytok! Hi­szen mindegyt lekről gondoskodik kommunista pártunk, Sztálin elvtárs. Tanulni akarsz az isko­lában? — Am tessék! Most már rövidesen beve­zetik a kötelező középfokú oktatást, erről a XIX. pártkongresszus irányelveinek tervezete is megemlékezik. Mielőtt a gyárba jöttetek, az ipar­iskolában tanultatok, nagyszerű szakképzettséget szereztetek. A műhelyben pedig úgy fogadtak benneteket, ahogy illik: rátok bízták a legújabb gépeket, segítenek nektek, hogy elsajátítsátok a tudást. Én bizony nem így kezdtem az életet. Anyám a balti vasútvonalnál reggel 6-tól este 10-ig mosta a vagonokat. Miféle képzettséget tu­dott volna adni nekem? Régen, a narvai határ- sorompón túl mindössze három iskola volt — kettő a gazdagok, egy háromo^ztályos pedig a szegények számára. Én ezt végeztem el. Bizony nem szereztem valami nagy tudást. 1901-ben lakatostanonc lettem a Putyilov- gyárban... Szörnyű idők voltak. Csaknem 20 órán át dolgoztunk naponta és annyit fizettek csak, hogy éhen ne haljunk. Az urak félrevezet­tek, becsaptak bennünket. Mit csináljon hát a munkásember, hol van a kiút? — gondoltam ak­kor- Ezt a kiutat mutatták meg nekünk a bol­sevikek, a leninisták. A narvai határsorompón túl az első szociáldemokrata köröket Vlagyimir Iljics Lenin szorvezte meg. Aztán Mihail Ivano vies Kalinyin, végzett forradalmi munkát a Pu- tyilov-gyári munkások között. A bolsevikok ve­zették a sztrájkokat, ők terjesztették a röpira- tokat. 1905. január 9-én, a „véres vasárnapon" a narvai kapunál agyonlőtték nagyapáitokat, akik a cárnál kerestek védelmet. Most' a kiontott munkásvér emlékére a Sztrájkok-terét vörös bur­kolatkő borítja. A „Véres vasánap“ után véglegesen össze­omlott a munkások hite a cárban- A Bolsevik Párt. Lenin és Sztálin elvtársak a kapitalizmus-- elleni döntő rohamra szerveztek bennünket. A narvai határsorompó 1905-bén is, 1914-ben is látta a muhkásbarrikádokat. Itt nálunk, a narvai határsorompó mögött minden követ munkásvér, nagyapáitok és apáitok vére öntözött- Aki járt a Gorkij-kultúrotthcnban, az látta az emléktáb­lát és rajta a felírást, hogy azon a helyen, ahol most a kultúrotthon áll, azelőtt iskola volt és ebben tartotta ülését a oárt VT. kongresszusa. A kongresszust a Putyilov-gyár munkásainak fegyveres csapatai védelmezték az ideiglenes kor­mány kopói ellen- Az a kongresszus döntött a fegyveres felkelés mellett. A külföldi imperialisták és a belső ellen- forradalom elhatározta, hogy megfojtja a fiatal szovjet köztársaságot. A Putyilov-gyár munkásai a párt hívására ismét fegyvert ragad­tak- Ezekben a napokba« eljött hozzánk a gyár­ba Vlagyimir Iljics, hogy ellenőrizze, hogyan ké­szülnek az ágyuk a frontra. Mi akkor sok ágyul készítettünk. Sok gépkocsit adtunk a páncélo­soknak- Az ellenséget visszavertük Petrovgrád. tói. A polgárháború éveiben a Putyilov-gyári munkások ezrei harcoltak Kolcsák, Gyenyikin, Vrangel ellen, verték az amerikaikat, angolokat és más intervenciósokat. Sok elvtársunk nem tért vissza a gyárba a frontról. De vérük nem ömlött hiába, szabadok lettünk. Olykor, munka után szeretek végigmenni a kirövi kerület utcáin és elgyönyörködni a meg­újult," megfiatalodott narvai munkásnegyedben. A fából épült barakkok, ahol azelőtt nyomorgó munkások éltek, a deszkajárdák, a halványan pislákoló petróleumlámpák — ez már mind a múlté- Uj, sokemeletes házak teszik széppé az aszfaltozott és zöldebeboruló Sztrájkok-útját. Uj ház épül azon a helyen, ahol valamikor az a rozoga iskola állott, amelyben tanultam. Egé­szen más lett a Putyilov-gyár- A régi kormos műhelyek helyén gyönyörű, világos épülettöm­bök emelkednek és bennük a legújabb gépek zakatolnak. A gyárnak van saját kultúrháza, gépgyártási technikuma, esti iskolája. A párt, Sztálin elvtárs azt akarja, hogy minden munká­sunk művelt, képzett ember legyen- Ti, bizonyára szintén tanultok? Becsüljétek meg és vigyázzatok a kiharcolt boldogságra, sokszorozzátok meg apáitok forra­dalmi dicsőségét, erősítsétek hazánk hatalmát. Emlékezzetek mindig ‘arra, hogy a munka a mi boldogságunk alapja. Mennél jobban dolgoztok, annál gyorsabban érkezik el a kommunizmus. Láttátok, milyen nagyszerű számadatok szerepel, nek az ötödik ötéves terv tervezetében? Micsoda lendület, micsoda bátor tervek! Most gyárunk dicső kollektívája sztaháno- A vista műszakba állt a párt XIX. kon­gresszusának tiszteletére és vállalta, hogy több­ezer tonna acélt és hengerelt vasat ad terven felül- Ezeket a vállalásokat már teljesítette. Hát ti mivel ajándékoztátok meg a hazát? Egy közbeszólás: — mindnyájan sztahano­vista műszakot tartunk. — így. hát rendben van. Mindnyájan gyor­sítjátok a kommunizmus építését. A kommuniz­mus pedig nincs messze, barátaim! öreg ember vagyok, 60 éves, de azt hiszem, még megérem a kommunizmust. Feltétlenül megérem! tözött. A színpadot villanyiam* pák csillogása öntötte el, piros virágfüzérek pompáztak. Filat Ivanovics Satrov, a kolhoz párt- szervezetének titkára mosolyogva üdvözölte Kozsanovot, a kolhoz­elnököt, maga mellé ültette, majd sor került az ülés megnyitására és az elnökség megválasztására. Mihail Polikarnovics Bjjelouszov traktoros is az elnökség tagjai sorába került, rá várt a feladat, hegy az ünnepi ülés napirendjét mnertesse. — Azt hiszem, elvtársak — mondotta —, mindnyájan tudjá­tok, hogy mai ülésünknek egyet­len napirendi point ja van: kolho­zunk nevériek megválasztása... Eddig „Kombájn"-kolhoz volt a neve. most engedélyt kérünk, hogy a XIX. pártkongresszusról Vievezhessük el... Éljen a „XIX- Pártkongresszus’‘-kolhoz! Zúgó éljenzés volt a felelet, — Szép ez a név — mondta felszólalásában Iván Jakovlevics Klimenko, a Romancvszk kerü­leti pártbizottság kiküldötte — de ne felejtsétek el: kötelez is! — Igaz — kapcsolódott az el­hangzott szavakba Alekszandr Kasteljan, a fiatal sztahanovista traktoros — mindenben méltóak - nak kell lennünk az új névhez, amelyet kolhozunk majd visel... Szét kell néznünk alaposan és akkor láthatjuk, bizony vannak hibák... Ugyanakkor azonban meg kell tenni mindent, hegy ne le" T.yenek! Meg kell gyorsítani az őszi vetések ütemé*, a takar, mányt be keM hordani az állatte­nyésztő telepekre, a gyomok el­len erélyesebben kell védekezni, van tennivaló elég! A felszólalások egymást követ­ték s végül megszületett a kol­hoz felajánlása: „Mi, a XIX. pártkongresszus nevét viselő kolhoz tagjai vállal­juk, hogy október 10-ig befejez­zük az őszirozs és az őszibúza ve. tését és a munka elvégzésénél szigorúan betartjuk az agrotech­nikai előírásokat. Október 10-ig befejezzük az őszi szántást, a ta­vaszi vetéshez biztosítjuk a vető­magot. Határidő előtt teljesítjük mind egyéni, mind közös beadási kötelezettségeinket. Vállaljuk, hogy november 7-ig 100 hektár­ról hektáronkint 5.5 mázsg gya­potot szedünk. Teljesítjük a kö­zös állattenyésztés fejlesztési ter­vét, november 7-ig az egész jó­szágállomány számára biztosítjuk a meleg helyiségeket az áttelelés. hez és a szükséges mennyiségben takarmányt tárolunk’1. ★ Másnap új névtábla került & kolhoziroda bejárata fölé és a gyapotszedők már olyan munka­lappal indultak munkára, ame­lyen a „XIX. Pártkongresszus“- kolhoz «eve szerepelt... — Most már rajtunk a sor — mondotta Kozsanov kothozielnök — hogy méltók legyünk a névhez, amelyet választottunk. Vasárnap, 1952 ókt. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents