Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-12 / 240. szám

Látogatás a söjfriri centrálénál „KOMMUNIZMUS az annyi, mint szovjet hasalom plusz az egész ország villamosítása’ — mon­dotta Lenin elvtárs, Lenin elv- ársnak ez a mondása jutott eszünkbe, amikor megkezdték Söj- öron a centrálé építését, s ugyan.' ekkor visszaemlékeztünk azokra az időkre, amikor halál járt ebben a, országban azoknak, akik bátran kiálltak Lenin és Sztálin elvtárs eszméje mellett. Nemcsak'a haladó gondolatokat ölték meg a Horthy- reakció, idején, hanem minden esz. közt felhasznállak, hogy a fejlő­désnek is gátat vessenek. A falvak éjt szakánként koromsötétbe burko­lóztak, ez a sötétség azonban nem­csak a házakat és a sáros utcákat takarta, hanem ráterpeszkedett az emberek gondolatvilágára is. Amikor a dicsőséges Szovjet Hadsereg elűzte az ország bitor­lóit, nálunk is rohamosan megin­dult a fejlődés. Az uj gyárak mel­let! uj iskolák, kulturo'tthonok és családiházak ezrei létesültek. Az utakat járhatóvá tettük, a hidakat helyreállítottuk s a fényt, a vilá­gosságot a legkisebb falvakba is elvittük. Államunk hatalmas össze­geket fordított, arra, hogy mielőbb gyökeresen felszámolja azokat a hiányosságokat, amelyeket a múlt mint átkos örökséget; hagyott reánk. Gyors fejlődésünknek egyik sz°P bizonyítéka a söjlöri céntiá lé is. .. , AZ ÉPÍTKEZÉST tavaly osszei kezdték el. A felszabadulás előtt egy ilyen nagyszabású építkezés befejezéséhez hosszú évek kellettek. A munkát akkor rengeteg1 csalás, panamázás kísérje. A söjtöri cemtrálét már azok a dolgozók építették, akik pártunk vezetésével néhány év alatt valósá­gos csodákat művellek. A '-avaly megkezdett gyönyörű építkezési már teljesen befejezték, csupán a szerelési munkák vesznek még ho szabb időt igénybe. Az, hogy a szerelés tovább^ar-t, nem befolyá­sosa a cenlrálé üzembehelyezését, a részleges üzembehelyezés ugyan­is máris megtörtént. Néhány héttel ezelőtti éjjeli 11 ói d Kor gyulladt fje], a fény első rz- h; . a söjtöri centrálénál, A 100 é.-’r voltos áraaji szinte zengett a köiélvastagságu' vezetékeken. Négy darab 500-as s mintegy 50 darab kisebb égő nappali fénnyel öntötte *1 a tájat. Ezen az éjtszakán volt a cenlrálé főpróbája. Alacsony áram­mal kezdték s fokról-fokra mentek, majd a tökéletes műszaki vizsgálat után, amikor látták, hogy minden rendben van, egyszerre adták rá a 110.000 voltot. A centrálc kiállta a próbát, de a dolgozók is, akik a ceutráiét alkották, akik a bonyo­lult vezetékeket szerelték. ■ - A SEGÉDMUNKÁSOK vala­mennyien helybeliek — mondja Mc-gy es Lajos műszaki dolgozó. Egész idő alatt lelkesen dolgoztak. Büszkék rá, hogy a dolgozók álla­mától Söjtör ilyen nagyszerű aján­dékot kapott. Az átlagos teljesít­mények állandóan 15Ó—160 száza­lék között mozogtak. Hat hónapon^ át az az építkezés volt a zalaeger- OC3 CJOOC3CJC3CJCJCJ szegi Magasépítési Vállalat legjobb munkahelye. Nyúrúdi Győző, majd később Gregor ics Sándor építésvezető, Sziics József munkavezető s va’a mennyien, akik ennél az építke­zésnél dolgoztak, azzal a gondo­lattal végezték munkájukat, hogy nagy és szép feladat egy olyan építkezésen dolgozni cs .jól dolgoz­ni, amely, ha elkészül, villamos fénnyel látja el a zalai falvakat s áramával mozgásba hozza a gyár:-k gépeit. Azért ment, itt olyan jól a munka, azért születtek szebbnél- Szebb szocialista munkafelajánlá­sok, mert ‘tudatában voltak an­nak, hogy a szocializmus felé ha­ladó országunknak egyik éltető eleme a villamosáram. Az cpilkezésnél dolgozó söjtöri lányok csak május 3Hg szerződlek. Úgy gondolták, júniusban már kezdetét veszi a mezőgazdasági munka, s ekkor otthon is lesz elég dolguk. De aztán máskép történt. — NEM TUDTUK itthagyni az építkezést, — mondta Anti Rozália. — Nap-nap után jobban éreztük, hogy itt is magunknak dolgozunk. Örültünk, amikor magasabb telje­sítményt értünk el. Ilyenkor arra gondoltunk, hogy jó munkánkkal ismét közelebb hoztuk azt a na­pot. amikor Söjtörön is villannyal világíthatunk. Most már kevesen dolgoznak az építkezésen, csak a simítási mun­kákat- végzik, de Anti Rozália, Borsos Mária és Kiss. Emma meg mindig üt munkálkodnak. — Söjtör már sok mindént ka­pott — szólalt meg Borsos Mária a habarcsosláda mellől —, de vil­lanyunk még nincs. Van már gáz is a faluban, de világosságot még nem kaptunk, mert még nem kö­tötték be a vezelcket, BIZONYÁRA nejin kell sokáig várakozniok a söj’tőrieknek a vil­lanyra, A centráíé — ha folynak is még a szerelési munkálatok — bőségesen ontja az áramot s ebből jut majd elegendő Söjíőrnek is. Az építkezés aránylag egészen rövid idő alatt fejeződött be. fi munkát elsősorban is az gyorsítot­ta meg, hogy a szovjet példák nyo­mán alkalmazták azokat a módsze­reket, amelyek megszüntetnék? az építkezés ídémyjellegét. Deszkából és kátránypapirból égy külső há­zát építettek. Ezt gőzgéppel és koksszal fűtötték. A fűtés hármas célt szolgált: a do’gozók meleg he­lyen végezhettek munkájukat, nem fagyott meg a habarcs és a cement s ezenkívül meggyorsították a fa­lak száradását is. Ha megnézzük az épület belsejét s figyelembe vesszük a rengeteg különböző helyiséget, akkor öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy sokat tanultunk a Szovjetuniótól. Az építkezés kezdetétől számítva még egy év sem telt cl 5 a szerelési munkáktól eltekintve máris befeje­ződött ez. a gyönyörű alkotás. A säj1 őri centráíé is . egy beszédes bizonyíték, amely amellett szól, hegy mi nemcsak tervezünk, hanem még is valósítjuk terveinket. A magyar dolgozó nép — a világ becsületes dolgozóival együtt —• szeretetteljes érdeklődéssel várta a nagy Bolsevik Párt XIX. kongresszusát, A Ganz Vagongyár vagonszerelési üzeminek dolgo­zói röpgyülésükön elhatározták, hogy a SzK(b)P XIX. kongresz- szusánalt tiszteletére 15 nappal a határidő' előtt ^elkészítik az I-es -zámu szovjet vonatot. Ehhez a felajánláshoz csatlakoztak a gép­gyártás és a gépüzemek dolgozói is. Ezt láttuk Tengelicen Zala megye küldöttei a tengelici tsz-ben 4. A tengelici ,,Petőfi'' termelőszö­vetkezet megtekintése után küldöt­teink gazdag tapasztalatokkal indul­tak tovább a tolnamözsi gépállomás­ra. Kovács Ferenc elvtárs, a gép­állomás igazgatója üdvözölte a kül­dötteket. Ismertette a gépállomás je­lentőségét cs feladatát, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésében. — A gépállomás nemcsak szánt, vet és növényápolási munkát végez, — mondta Kovács elvtárs, — ha­nem elsősorban a termelőszövetkeze­teknek és csoportoknak szakmai ta­nácsokat adnak. A gépállomás me­zőgazdászai felelősek a tsz-ck fej­lődéséért, eredményeikért, a hibák­ért. A gépállomás nem feledkezik meg. az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokról sem ■ Gaz d agy ülés eket szerveznek, politikai felvilágosító munkát végeznek közöttük és mező- gazdasági szaktanácsokkal látják el őket. Kern kis mértékben járultak hozzá jó munkájukkal a gépállomás dolgozói ahhoz, ' hagy az 1950-ben lévő két tszcs 1952-ig- 12 nagy, ötös termelőszövetkezettel nőtt. Ebben az évben az aratás 90 százalékát gépi erővel végezték a gépállomás terü­letén. Komoly eredményeket jelent a ter­melőszövetkezetek, a gépállomások részéről az, hogy a {raktorísták IcO' nagyobb része termelőszövetkezeti csoportlag. A traktoristák nagy fe­lelősséggel dolgoznak, amit munká­juk bizonyít. A gépállomás a ter­melőszövetkezetekkel minden kam­pány kezdeten szerződést köt. Hibák esetén a munkát hátráltató fél 15' százalékos, kötbért fizet. A tolnamö- ! zsi gépállomás ebben az évben há: romszor fizetett 15 százalékos köt­bért! a tszcs-knek, mivel a szerződés­ben előirt munkát nem határidőre végezték ed. A kötbér fizetése ugyan­így áll a tszcs-kre nézve is. A gépállomás területén az őszi ve­tések 63—65 százalékát végezték ke- resztsorosan. A gépállomásnak 123 munkagépe, 29 cséplőgépe, 4 arató­éi kévekötöző gépe 2 kombájnja van. Az ötéves terv végére 120 erő­gépjük, 20—25 kombájnjuk lesz, uj kultárházát és pihenőt kapnak. Ez­után a küldöttek a gépállomás gé­peit nézték meg, köztük több uj modem gépet láttak. KüUős (rotá­ciós) kapa, burgonyaültető, négyze­tes kukoricavető, gyapotvető gépek, arató kévekötögépek hosszú sorát látták küldötteink. Arany László, a gépállomás mezőgazdásza ismertette a gépek előnyét és munkateljesít­ményét. \ kombájn naponkint 13— 14 hold földet arat és csépel el, amivel legalább 80 ember munkáját takarítja meg. Az ujtipusu Zetor- traktort vontatásra és növényápolási munkákra használják. Naponként 13 —14 hold földet kapál, meg. Ugyan­így a többi gép is a dolgozó pa­rasztság munkáját könnyíti meg, ter­mékenyebbé teszi a földet, boldo­gabbá, könnyebbé a termelőszövet­kezetek és szövetkezeti csoporttagok életét. A küldöttek a traklorislák életé­ről is érdeklődtek, a traktoristák átlagkeresete 700—800 forint, a téli időre meleg- ruhát kapnak, a brr. gácl száll ás ok orr biztosítva van ré­szükre a meleg’ étel. Gondoskodnak a traktorosok szakmai és politikai neveléséről is. A. gépállomás dolgo. tóinak 00 százaléka veszi ki részéi a politikai oktatásból. A küldöttek sokat tanultak a gépállomáson, kü­lönösen azok a tsz-elnökök, akik még most is igásállatokkal és faekével szántanak. Meggyőződtek a gépi munka előnyeiről. A gépállomás megtekintése után küldötteink a tolnaszigeti állami gaz­daságot nézték meg. Az állami gaz­daság irodája előtt Várhegyi Pál elvtárs, párttitkár, Mónus István igazgató és a gazdaság dolgozói vi­rágcsokorral várták a küldöttséget. Az állami gazdaság vezetősége, tagjai gyakorlatban is megmutatták, hogy valóban szeretettel fogadták vendégeiket. A küldötteknek volt mit nézni a 14.643 darabból álló sertés­állományon. Először a 310—320 kilő körüli lengyel import sertésapaáila- tot vezették ki. A gyönyörű, hosszu- testü állatnak egy nagy hibája volt, állapították meg már az első pilla­natban a küldöttek, patkány fejő van. A gazdaság dolgozói azonban büszkék voltak erre a paíkányfejü, gyönyorüiestü állatra, mert az apa­állat utódai hosszutestü, erőscsontu. rövidfejü sertések lettek, A gazda*' ságnak 96 sertésapaállata van, ebből az egyik, az országos kiállításon első dijat nyerte. Részletesen ismertették küldőt" teinkkel munkamódszerüket a'buga- tásnál, Hálásnál, nevelésnél, hizla­lásnál, takarmányozásnál. A küldöt­tek egymásután ostromolták kérdé­seikkel a eertésgondozókat, — Miért eszi meg elléskor a tná* laeait egyes koca, és hogy Szokták elléskor etetni a kocákat? — kér­dezte Acs Zsigmoudné, az egerara- csai Győzelem tszcs küldötte. — Elléskor a kocának láza és fájj dalmai vannak s több koca fájdaU mában összeroppant ja a malacokat- Mi elszedjük alóluk a malacukat és csak 4—6 óra után tesszük vissza, Elléskor a kocákat nem szabad téssel megterhelni, könnyű és bevés ennivalót kell nekik adni pár napig. Ugyanígy ismertették a fejlett zooteclinika alkalmazását. Ismertet­ték a gazdaság dolgozóinak, a ser- tésgondozóknak megbecsülését. — A kanászság mesterség, — mondta Csirzó Antal főállattenyész-- tő. — Nálunk kanásznak lenni nem könnyű, dolog, kitüntetés, kiváló munkával kell kiérdemelni még azt is, hogy valaki bojtár legyeit. A kanásznak szakembernek kell lenni, ugyanúgy meg kell tanulnia az állat- nevelést, mint a vasesztergályosnak az észter,gálásfc. Munkájuk, felelős­ségteljes. A dolgozók megbecsülését legjobban megmutatja az, hogy Sóvári, István hizlaló havi átlag- keresete 1100 forint, az elmúlt hó­napban 1300 forintot keresett. A látogatás végén Csokona Sándor elvtárs, a küldöttség vezetője kö­szönetét mondott a küldöttség ne­vében az értékes tapasztalatok át­adásáért. — Mindnyájan sokat ta­nultunk, látogatásunk nem, marad eredménytelen. Az itt szerzett fejlett tapasztalatokat meg fogjuk valósí­tani. A küldöttség tagjai hazaérkezé­sük után értékelték a tengelici Pe­tőfi tsz-ben, a tolnamözsi gépállo­máson és a tolnaszigoti állami gaz­daságban szerzett tapasztalataikat. Megfogadták, hogy élenjárói lesznek a nagyüzemi mezőgazdaság megszi­lárdításának és továbbfejlesztésének, Élenjáró olajmunkások A fák lombját fújja a csípős őszi szél. Az utak az esőzések következtében sárosak és vizesek. A mezei munkát lassanként felváltja a házkör üli fog­lalkozás. Az ‘olajüzemeknél azonban nem szünetel a munka. A far éber endezéseic dolgozói bátran ssevibe- szállnak a rossz idővel is, hogy mennél több olajjal gazdagítsák, a dolgozók országát. A Botary 14-es garnitúránál is folyik a munka, most cserélik ki a furát, hogy azután még nagyobb ütemben folytat­hassák az olaj feltárását. Távolabb a dolgozók drót­köteleket húznak ki és felszerelik a garnitúrára. Kriszták György föf örömest er ebben a pillanatban érkezik gépkocsijával. — Na, mi újság fiuk? — kiált oda — Milyen eredményeket értetek el? — Egy közepes növésű 20—21 év körüli fiatalember válaszol: — A garni­túra kitett ma is magáért; 2388 méter mélyre halad­tunk. Krisziek elvtárs komoly arca derűssé változik. — Mégsem lessünk az utolsók között, látom, vala­mennyien igyekeztek jó. munkát végezni. A Botary 14-nél hamar elterjedt a hire, hogy a 25-ös garnitúra az ölre tört. Ekkor vették észre, hogy lemaradlak. de nem csüggedtek el. Egymás kő- ' zött megbeszélték a termelés problémáit. Nem vár­tak sokáig, a szót telt követte. — A szovjet tapasztalatok felhasználása- segítette előre a munkánk menetét — mondja Krisziek György. — A fúrók kicserélésénél a gyorsabb kiépítéssel je­lentős időmegtakarítást értünk cl, csökkent a kiesett munkaórák száma. A ki- és a beépítésnél felhasznál­tál:, a megtakarított <időnket a gépek és a, szerszámok meg javítására, — Munkánkat nffy szerveztük, hogy f igyelemmel kísértük a hozzánk beosztott ehtátsak szakmai és politikai képzettségét, fejlődését. Dolgozóinkat ház- -cossá bátrakká igyekszünk nevelni.- Elértük, fogy a dolgozókban- él ’a, felelősségérzet .munkájuk iránt. Figyelemmel kisérik gépeiket. Számtalan esetben ne­kik köszönhettük, hogy a gépek nem rongálódtak­meg, mert figyelmességükkel és leleményességükkel elhárították a hibákat. A Botary 14. dolgozói valóban jó munkát végez­lek. Időmégtakarítással csökkentették az önköltségei, (okozták a termelékenységet. Gyakori látogatójuk Krénuss Pál, a másik fúró- garnitura főfurómestere, a „Gyorsabb fúrással a több olajért-“ -mozgalom elindítója. A brigád tagjai min­dig örömmel fogadják Krénvsz elvársat, aki taná­csokkal látja el a dolgozókat. Többek közt elmondja, hogy ő miképpen végezné a furócserét. Sokan van­nak, akik Krénuss elvtárs tanácsa, tanítása nyomán ma kiváló farómeslerelclcé váltak. A múltban még fúrótornyot sem láttak — ma pedig az olajszakma élenjárói. — A mozgalom kiszélesítése mellett nem feled­kezünk meg a szakmailag gyengébb dolgozókkal valö foglalkozásról- sem — mondja Krénuss Pál elvtárs, a Magyar N épköztársasági Érdemérem bronz fokoza­tával kitüntetett föfurőmester. — Minden dolgozó­nak ismernie kell a berendezések típusait, mert csak így végezhetnek jó munkát. A szakmai képzettség növelésével nő a garnitúra fúrási átlaga is. — A régi hatvan-hetvenórás javítási időt a munka jó megszervezésével 20—25 órára csökkentettük. Gaál Gábor elvtárs, furómester veszi át a szót. — A furómesteri iskolába jártam két hónappal ezelőtt. Az iskolán tanultakat a gyakorlati munkám során alkalmaztam. Csoportom a november 7-c i-isz- tciciére telt vállalását, mely szerint egy lyukat 2400 méterre le fúr és becementez már majdnem telje­sítette. Kasz-ngsitctiuk Krénuss elvtárs mozgalmát t ez ö sikereink titka-,. ■A Kötgr-y 14. dolgozói miv-d több olajat adnak a hazának. Jó munkájuk- ’nyomán -uj gépel:, uj gar- tiHuTó!: érkeznek a: telepre. Emelkedik ar életsein- vonal és napról-napra vidámabb, boldogabb lesz a dolgozói' élete.

Next

/
Thumbnails
Contents