Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

űz SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt ©• M. Malenkov elvi árinak, az &®M(b)P KB Pékárának előadói beszéde (IS, rész) 2* A nép jólétének, egészségügyének és kulturális színvonalának további emelkedése A népgazdaság- minden területén elért sikerek a szovjet társadalom anyagi és kulturális élet színvonalá­nak további emelkedését eredmé­nyezték. Ez teljesen indokolt, nem is lehetett másként, mivel országunk­ban a szocialista termelés célja a tár­sadalom állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális ki­elégítésének biztosítása. ' Ä szovjet nép cgyro növekvő anyagi jólétének legfontosabb mu­tatószáma a ncmzeli jövedelem szün­telen emelkedése. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1940-től 1951-ig S-'í százalékkal növekedett, a Szov­jetunióban az egész nemzeti jövede­lem a dolgozók közkincse, ellentétben a kapitalista országokkal, ahol a nemzeti jövedelem nagyobbik felét a kizsákmányoló osztályok elsajátít­ják. A Szovjetunió dolgozói szemé­lyes anyagi és kulturális szükség­leteik kielégítésére a nemzeti jöve­delem háromnegyed részét kapják meg, a fennmaradó részt pedig a szo­cialista termelés bővítésére és más állami és társadalmi szükségletekre fordítják. A munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok reáljöve­delme növekedésének legfontosabb forrása a közszükségleti cikkek árá­nak a kormány által következetesen végrehajtott csökkentése. A szovjet kormány az 1947—1952 közti időben öt Ízben szállította le az állami kis­kereskedelmi árakat, s ennek ered­ményeképpen az'élelmiszerek és ipar­cikkek ára most átlagban 50 száza­lékkal alacsonyabb, mint 1947. ne­gyedik évnegyedében. A munkások .és alkalmazottak ■pénzbérének növekedése, a parasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a közszükségleti cikkek árcsökkentése és a lakosságnak az állam költségére nyújtott egyéb jut­tatások eredményeképpen az egy munkásra és alkalmazottra jutó reál- jövedelem 1951-ben mintegy 57 -szá­zalékkal, az egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy 00 szá­zalékkal volt magasabb, mint 1940- ben. Az ötödik ötéves terv irányelvei­nek tervezete a Szovjetunió nemzeti jövedelmének legalább 00 százalékos emelését irányozza elő az ötéves terv- során, előirányozza továbbá — a kiskereskedelmi árak leszállítását is figyelembe véve — a munkások és alkalmazottak reálbérének 35 száza­lékos . növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és • természetbeni jövedel­mének legalább 40 százalékos növe­kedését (pénzben kifejezve). Malenkov elvíárs foglalkozik a lakásépítés és egészségvédelem terén elért eredményekkel, majd áttér a közoktatás és tudomány kérdésére: A közoktatásra fordított kiadások az 1940. évi 22.5 milliárd rubelről 1951-ben 57.3 milliárd rubelre, va­gyis több mint két és félszeresére emelkedtek. Figyelembevéve, hogy a tudomány egyre növekvő jelentőségre tesz szert társadalmunkban, a párt állandó gondoskodást tanusit a tudomány fejlesztése iránt. A szovjet állam tudományos kutatóintézetek nagy hálózatának építését és felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltéte­leket teremtette meg a tudomány felvirágzása számára, biztosította a tudományos káderképzés nagy lendü­letét. 1938-tól 1952 elejéig 1.560-ról 2.900-ra emelkedett a tudományos kutatóintézetek, laboratóriumok és más tudományos intézmények száma a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók száma ez alatt az idő alatt majdnem kétszeresére emelkedett. Az állam 1940-tól 1951-ig 47.2 milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesz­tésére. A beszámoló részletesen kitér az irodalom és művészet teljesítményei­re és problémáira és megállapítja: A nagy harcban, amely az újnak és a ragyogónak társadalmi életünk­ben való kineveléséért, s az elavult­nak és az elhaltnak társadalmi éle­tünkből való kiirtásáért folyik, óriási kötelezettségek hárulnak irodalmunk és művészetünk munkásaira. Ivóink, 2 művészeink, zeneszerzőink, filmmű­vészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzák a szovjet társadalom életét, nagy né­pünkhöz méltó nagy művészi alko­tásokat teremtsenek. (Taps.) Elvtársak 1 Nagy sikereket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének nö­velésében és kultúrájának fejlődé­sében. Nem elégedhetünk meg azon­ban eredményeinkkel. A feladat ab­ban áll, hogy az egész népgazdaság fejlesztése alapján biztosítsuk a szovjet emberek anyagi és kulturá­lis életszínvonalának további szün­telen emelését. Pártunk ezután is szüntelenül gondoskodik a szovjet emberek állandó növekvő igényeinek maximális kielégítéséről, mert a szovjet ember jóléte, a szovjet nép virágzása pártunk számára a legfőbb I törvény. (Viharos hosszantartó taps.) A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, hogy ki­küszöböljön minden*', ami ennek útjában áll. Minél szélesebb ará­nyokban vonjuk majd be a töme­geket a munkában észlelhető hiá­nyosságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szerveze­tünk tevékenységének alulról jövő ellenőrzése, annál sikeresebben ha­ladnak majd előre nálunk az ügyek minden vonalon. A kritika és ön­kritika jelszavának következetes megvalósítása határozott harcot követel mindenki ellen, aki akadá­lyozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre vetemedik és hajszát in­dít a bírálat miatt. Azok a funk­cionáriusok, akik nem segítik elő a krí‘ íka és önkritika kibontakozá­sát, előrehaladásunk fékei, nem értek meg arra, hogy vezetők le­gyenek és iram számíthatnak a párt bizalmára. 2. Párt-, szovjet., gazdasági cs más funkcionáriusaink egy részé­nél még mindig gyenge a párt- és állami fegyelem. A párt megköveteli minden tag­jától, s annál inkább a vezető ká. derektől, hogy őszinték és becsü­letesek legyenek, feltétlenül telje­sítsék párt. és állami kötolességü. két. A párt nem bízhat meg olyan emberekben, akik államcllenes cse. lekményeket követnek el, megpró­bálják kijátszani a kormányt, be­csapni a pártot és az államot. A párt és az állam minden néven ne. vezendő becsapását, bármilyen for­mában történjék is, mindennemű félrevezetés! kísérletet, akár az igazság eltitkolása, akár az igazság elferdítése utján történjék is, nem lehet egyébnek tekinteni, mint a legsúlyosabb bűnnek a páVttal szemben. It't az ideje, hogy megért, sék: pártunkban egy a fegyelem az egyszerű párttagokra és a vezetők­re nézve, hogv a szovjet törvények egyformán kötelezők minden szov­jet emberre', a nagyokra és a ki­csikre egyaránt. Az olyan vezetők, kel szemben — tisztségükre való tekintet nélkül —, akik a párt és a kormány határozatainak teljesí­tésében lelkiismereílenül járnak el, akik törvénytelen cselekedet ekre vetemednek és önkénye-skednek, nem lehet semmiféle elnézés. A feladat az, hogy erélyesen végetve&sünk a párt. és az állami fegyelem megsértésének, a felelőt­lenség és lazaság megnyilvánulá­sainak, a párt és a kormány hatá­rozataival szemben tanúsított for­mális magatartásnak, szüntelenül fokozzuk minden funkcionáriusunk, kötelességérzetét a párt és az ál­lam iMnt, kíméletlenül irtsuk az igazságtalanságot és a lelkiismeret, fenséget. Megengedhetetlen,' hegy a párt soraiban olyan funkcionáriu­sok legyenek, akik ti.kölni próbál­ják a párt elől az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Ha­zánk érdekeinek szüntelen szem előtt tartása, 'tevékeny és lanka­datlan harc a párt és a kormány ha tár órát ainak teljesítéséért — a párt és az állam minden funkcio­náriusának legfőbb kötelességé. 3. A nagy Leninnek azt az útmu­tatását, hogy a szervezőmunkában a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfon1o- sabb, még nem kielégítő módon hajtják végre. Tények bizonyítják, hogy a ká­derek helyes ímegválogatása és a végrehajtás ellenőrzése a gyakor. latban még korántsem vált a köz­ponti és helyi párt-, szovjet és gaz­dasági szervek irányitó 'tevékeny­ségében fő feladattá. A párt. és az államvezetcs döntő erejét a káderek jelentik. A káde­rek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megva­lósítani a párt poli ikai vonalát. A káderek kiválasztásában az á fő feladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcionáriusok minő­ségi ősszé!ételéi, erősítsük párt-, állami és gazdasági Szerveinket a párt és az állam érdekéi iránt oda­adó, feladataikul kitünően ismerő emberekkel, akik előre tudják vin­ni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelen­tékenyen megjavult a vezetökáde- rek összetétele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőszervek minőségi összetétele javításának feladatát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van fel­szerelve, a szovjet nép kulturális színvonala pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderek­kel szemben támasztott igények mások, magasabbak lettek. A vezető káderek összetételének (ovábbi megjaviíása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszervez zésétől függ. Ennek érdekében min. dénekelott meg kell szüntetni a ká­dermunkában tapasztalható hiá. nyoeságokat, hibákat és eltorzulá­sokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad, A pártszervezetek kötelesek biz. tosifani, hogy pártapparátusunk minden láncszeménél maradéktala­nul betartsák a káderek kiválasz­tásának és elosztásának pártunk által megái lapított elveit. Kérlel­hetetlen harcot kell folytatni a só. gorság-komaság, a -kéz kezet mos* szelleme ellen, le kell Számolni a bürokratizmussal a káderek mégis.- mérésé és kiválasztása terén. Ma­gasabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek meg. ismerésével s kiválasztásával kap-^ csola'tos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e munka pártollen- őrzését a szovjet- cs gazdasági szervezetekben. A feladat az, hogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás el­lenőrzése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szerve­zeteknek valóban legfőbb vezető te- vékenységévé legyen. 4. Sok pártszervezetben lebecsü­lik az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanyagolják azt. Az ideológiai munka a párt első­rendű kötélessége cs e munka le­becsülése helyrehozhatatlan kárt okozhat a pár nak és az államnak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásá­nak bármilyen gyengülése a bur- zsoá ideológia befolyásának erősö­dését jelen i. Az ideológiai munka lebecsülésé­nek jelentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egy része nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista ismereteit, néni teszi magáévá a párt történelmi tapaszt aia.tait* Enélkül pedig senki sem lehet tel- jesértékü, érett veze'ö, Az. aki eszmei-poli ikai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az uj iráni, nem képes helyesen tájékozódni a bél­és külpolitikai helyzetben, nem áll­hat a mozgalom élén és nem is méltó arra, hogy a mozgalom élén a Íjon, az élet elöbb-u’febb felrelö. ki. Csak az a vezető állhat pártunk feladatainak magaslatán, aki állan. dóan képezi magát, gyakorlati mó­don elsajátítja a marxizmus-leni- nianuist, kifejleszti, _ tökéletesíti magában a ienini-sztálini dpusu ve­zető tulajdonságai!. A párt szervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a pártta­gokkal és tagjelöltekkel eszmei-po­litikai felkészültségük emelése ér­dekében, rosszul szervezik és ellen­őrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcso'atos munkájukat, aminek köve! kézi ében sok kommunista nem rendelkezik a kel'ö marxista-leninis a ismeretek, kel. A párttagok és tagjelöltek po­litikai képzettségének fokozása el- engedhelet'fen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén hogy tovább (Folytatás n 3. oldalon) 3. A szovjet társadalmi és állami rendszer további megszilárdulása A párt XVIl'I. kongresszusa óta eltelt időszakban szovjet államunk tovább növekedett, fejlődőit és erő­södött. Megnőtt és megizmosodott álla­munk gazdasági alapja, a termelési eszközök szocialista tulajdona. Az említett időszakban még jobban erő­södött a szovjet szocialista társadal­mat alkotó munkások, parasztok és értelmiségiek baráti együttműködése. Társadalmi és állami rendszerünk mint a háború tapasztalatai bebí: zonyitották, óriási nehézségek idején is a világ legszilárdabb, logéletké- pesebb és megingathatatlan rend­szerének bizonyult, a szovjet szo­cialista rendszer megdönthetetlen hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer igazi népi rendszer, ame­lyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támogatását, amely biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének virág­zását. A marxizmus ellenségei és vulga- rizátorai azt az ' — ügyünk szep- pontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista környezetben cl­gyengül és elhal. A párt, szétzúzva és elvetve ezt a rothadt elméletet, azt a következtetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmé­nyek között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi ország többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forrada­lom győztes országának nem szabad gyengítenie, hanem minden lehető módon-erősitenie keli államát és hogy az állam megmarad a kommuniz­musban is, ha megmarad a kapita­lista környezet. Nem értük volna cl azokat a sikereket békés épitőnnm- kánkban, amelyekkel most büszkéi­4< A párt Szovjet hazánk hatalmának szün­telen növekedése a kommunista párt helyes politikájának és e politika valóraváltását szolgáló szervezőmun­kájának eredménye. A párt, mint a szovjet társadalom vezető és irányitó ereje, biztosította az ország kellő időben történő előkészítését az aktiv honvédelemre, a háború éveiben az ellenség szétzúzására, a háború utáni időszakban a népgazdaság újabb ha­talmas fellendítésére irányitóttá a nép minden erőfeszítését. A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban avatott történelmi jelen­tőségű győzelme, a negyedik ötéves terv határidő előtti teljesítése, a nép­gazdaság további fejlődése, a szov­jet nép anyagi jólétének és kultu­rális életszínvonalának további emel­kedése, a szovjet. társadalom er­kölcsi-politikai egységének és az or­szágunkban élő népek barátságának erősödése, az a tény. hogy a béke cs a demokrácia táborába tartozó minden erő a Szovjetunió körül tö­mörül — ezek azok a legfőbb ered­mények, amelyek pártunk politiká­jának helyességét bizonyítják. (Vi­haros taps.) A beszámolóban tárgyalt időszak a párt további erősödésének idő­szaka volt, amely alatt megszilárdult a párt sorainak teljes egysége cs összeforrottsága. Partitoknak a lení- hizmus ellenségei ellen vivott elkese­redett harc folyamán elért egysége a párt belső helyzetének és belső éle­tének legjellemzőbb vonása- Ez pár­tunk erejének és győzhetetlenségének forrása. (Hosszantartó taps.) Azt, hogy mennyire megerősöd­tek a kapcsolatok a párt és a tö­megek közölt és mennyire megnőtt a párt1 tekintélye a Szovjet nép előtt, ragyogóan bizonyltja a párt sorainak növekedése. A pártnak a kedünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön. Fegyvertelenül állnánk az ellenséggel és a háborús vereség-' veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt a szocializmus megdönthetetlen erődjévé tctio a szovjet országot, mert minden lehető módon erősítette és erősiti a szocia­lista államot. (Viharos taps ) Az országunkra támadt fasiszta hódítók a szovjet társadalmi és ál­lami rendszer belső ingatagságára, a szovjet hátország gyengeségére számi toltak« Mint ismeretes, azonban a háború rácáfolt ezekre a szállí­tásokra. Teljes egészében beigazoló­dott Sztálin elvtárs történelmi nyi­latkozata, hogy háború esetén or­szágunk mögöttes területe és frontja homogenitásánál és belső egységénél fogva szilárdabb lesz, mint bármely más országé. A háború során meg­erősödtek a szov'jethataJom fegy­veres erői és hátországa, a szovjet emberek önfeláldozó munkája a hát­országban és a Szovjet Hadsereg és Haditengerészet hősi harca az arcvo­nalon úgy került bele a történelembe, mint a nép példa nélkül álló hős­tette a haza védelmében. Hadsere­günk és flottánk Sztálin elvtárs köz­vetlen vezetésével szerveződött, erő­södött és harcolt. (Viharos, hosszan­tartó taps.) Malenkov elvtárs beszél a lenini­sztálini nemzetiségi . politika törté­nelmi eredményeiről a Szovjetunió­ban, méltatja a -szovjet népek test­vériségét és a szovjet nép erkölcsi és politikai egységét. Miután fel­sorolta a.párt előtt álló belpolitikai feladatokat, áttér a pártépités kér­déseire. XVIII. kongresszus idején 1,588.852 tagja és 888-814 'tagjelöltje volt, vagyis a párt összesen 2,477.666 fő­ből állót*. 1952 október 1-én a pár" kötelékébe 6,882-145-en tartoznak, mégpedig 6,013.259 párttag és 868.886 tagjelölt. (Taps) Malenkov elv‘árs bolsevik mód­szerrel bírálja a pártélet fogyaté­kosságait. 1. Az önkritika és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáin. kát1, fogyatékosságainkat, gyenge­ségeinket és az észlelhető egészség­telen jelenségeket. A pártnak figyelembe kell ven­nie, hogy ott, ahol a kritikát -és ön_ kriükát üldözik, ahol a tömegek­nek a szervezetek cs intézmények tevékenysége fe! estit gyakorolt el­lenőrzése meggyengült, olt elkerül­hetetlenül olyan visszataszító je­lenségek ütik fel fejüket', mint a bürokratizmus, apparátusunk egyes láncszemeinek rothadása, sőt fel­hőm’ása. Persze az ilyenfajta jelen, cégek nálunk nem terjedtek el szé. les körben. Pártunk erősebb és' egészségesebb, mint valaha. Hogy továbbra is sikeresen vi­gyük előre ügyünket, erélyes har­cot kell folytatni a negativ jelen­ségek ellen, a párt és minden szov. jel: ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kikü­szöbölésére kell irányi ani, ennek érdekében viszont elengedhetetlen, hogy nagy arányokban fejlesszük az önkritikát és különösen az alul­ról kiinduló kritikát. Csütörtök, 1952 oki. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents