Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-30 / 255. szám
tátim A MILOTAIISTEH-VÁLSÁG Csakugyan megtörtént volna itt a szomszédságunkban, Szatmár vármegyében, hogy egy falu kálvinista népe nagy elégedetlenségében, el akarta csapni az Úristent? Nagyon hiszem, mert itt. nálunk is hamar megtenné ezt akármelyik kálvinista magyar s szintén azt mondja, hogy amit az Ég csinál, legalább is nem gilt. Templomot, papot, kántort, orgonát harangot tartunk, adót fizetünk, imádkozunk, odafent pedig mégse vigyáznak reánk. Az is Szatmár vármegyeben történt valamikor, ha jól. tudom, Szentmiklós községben, hogy az iij díszes templomba belecsapott az istennyila s a templom lángbaborult _ Mi lesz most már ? _ jajgatott a parókia tornácán a tiszteletes ur. —• miből épitünk megint az Urnák uj hajlékot? — Nem építenék én neki — ordította be az utcáról egy haragos magyar, tekintélyes presbiter — meg istállót sem, nem érdemli meg, aki a saját házát fölgyujtjaEz a kálvinista ansagyarság •— Móricz Zsigmond magyarjai —- hamar dühoe jön a méltatlanságon s hamar kidörgi az „eb ura fakó"-t. Valamikor a császár, sokszor két erdélyi fejedelem s három török pasa között lehetett választania, hozzászokott. Itt nem volt ritkaság, hogy c-gy-egy haragos község átpártolt nem is a pápista, de az oláh, vagy orosz istenhez, ahogy a görögkatolikus hívta. Egy ilyen római katolikussá vált református gyülekezetét a plébánosa addig nógatott, mig elindult Mária- pócsra is. búcsúra. Persze szégyenkezve kullogtak, zászlót nem vittek, nem énekeltek s igy nem tértek’ ki, mint a bucsusok elöl szokás, a szembejövő szekerek. _ Hát kentek is bucsusok — mentegette magát egy kérdőre vont szekeres —. hiszen kenőtöknek még feszületjük sincsen. — Hát ez mi az Isten nyavalyája. — rántotta ki a vezető kurátor a szűr alól, ahol rejtegette, a szentfeszületet.' Ezek nem anekdoták, ezek való történetek, száz hasonlót és igazat tudok e vidékről s ezek legjobb jellemzői a kálvinista magyarnak. Mert ami Milotában történt, gondolom Milotában ahol az Is- 1 lent el akarták mozdítani, nagyon rokonságos az Esze Tamásék lázadásával Ha Milota elégedetlen a saját Úristenével, hogy bírja el sokáig nézni a grófi százezer holdakat s a váradi és ’ szatmári püspökök dusgazdagsá- gát. Be kár, hogy ez a szép forradalmi néperö hijával van a vezetésnek, a kemény, együttes, kultúra, és szabadságcsináló föl- használásnak. (Világ, 1913. aug. 30.) Versennyel a jobb tanuláséli November 7. tiszteletére a mi tiskolátok .pároKversenybe lépett a Gé- jpószeti Technikummal. — írja Ssé. 'hely János levelezőnk, — A verseny célja, hogy minél -nagyobb tauulmú- jnyi átlagot érjünk el. Az iskola- és az osztály vezetőséggel karöltve kidolgozzuk, a vsrsenyp ont okát. Ez a Aersenyszakasz egészen a tanév ve- egéig tart, de időközönként értékeljük. Csasztuska-brigáuunk is segíti jmunkánkat, strófáikkal serkentik \ii’A elmaradókat és megdicsérik az N Ion. járókát. Ezután még jobban foglalkozunk a gyengébb tanulókkal és ellenőrizzük a munkájukat. Tanáraink segítségével megszervezzük a korrepetálást, ahol mindenki bepótolhatja mulasztását. A legkiválóbb tanulókat felvesszük a szak törökbe. Munkánk még jobb eredményéért tdgt ősi tjük & faliújságok rendszeres ífe] frissítésűt, sajtóbeszámolókat tartónk, sportköröket indítunk meg. Rsfkcly János * Gépállomásaink feladatai az őszi terv teljesítéséért A gépállomások igazgatói, ag- ronómusai, fögépészei és brigád- vezetői részére a megyei tanács mezőgazdasági osztályának gép- állomási csoportja értekezletet tartóit, melyen ismertették feladataikat' az őszi terv 'teljesítésében, átadták egymásnak tapasztalataikat a gépállomások vezetői. Az értekezleten jelen volt Harasta Katalin elvtársnő, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője és Csokorra Sándor elvtárs, valamint Fekécs Imre elvtárs. Horváth Ferenc, elvtárs, a gépállomási csoport főagronómusa tartott beszámolót a helyes munkaszervezésről, a fegyelemről és a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatról és megszabta a gépállomások feladatait. Párcsi Gábor, a felsőbagodi gépállomás agronómusa a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatukról számolt be. — A legtöbb nehézséget a zála. lövői 'körzet jelenti számunkra- Szerződést- kötöttünk minden tszcsvél, de azok azt nem tartják' be. Községi tanácsainknak ebben a munkában segítségünkre kell lenniük, annál1 is inkább, mert a gépállomások is a tanácshoz tartoznak. A zalalövői tanácselnök azonban nem ezt tette. A mélyszántás meggyorsítása érdekében elrendelte, hogy három napon belül szántsák fel1 a termelőszövetkezetek földjeiket- meglévő fogataikkal. Ha ezt1 nem hajtják végre, a gépállomás traktoraival szántatja fel. A tanácselnök ilyen rendelkezései helytelenek, ezzel gátlójává válik a termelőszövetkezetek és a gépállomás közötti helyes kapcsolat kiépítésének. A tanácselnököknek az a feladatuk, hogy elsősorban a gépi munka alkalmazására szorgalmazzák a termelőszövetkezeteket. ^ A tanácsok ilyen irányú hiányossága mellett a rossz kapcsolatért felelős a gépállomás is, mert nem foglalkoznak behatóan a termelőszövetkezetekkel. Ezzel kapcsolatos jó munkamódszerüket adta át Juhász János elvtárs, a pö- löskei gépállomás igazgatója hozzászólásában. — Munkánkhoz heti terveket készítünk és annak végrehajtását naponta ellenőrizzük. A kettős műszakot megvalósítottuk és traktoristáink vasárnap is dolgoznak. Nagyban elősegíti a terv teljesítését, hogy a gépállomást úgy szerveztük meg, hogy azon részt- vesz a körzeti mezőgazdász és körzeti szerelő is. Ilyenkor rendszeresen tartunk egy félórás röp- gyiilést, melynek nyomán egyre jobb eredmények születnek. Előre kidolgozott tervek alapján tartunk előadásokat a termelőszövetkezetekben. Minél többet foglalkozunk a termelőszövetkezetekkel, annál jobb az eredmény. Az előttem felszólalók panaszkodtak arról1, hogy az I. tipusu termelőszövetkezetek nem akarnak géppel dolgoztatni. Ilyenkor a gépállomásnak kell harcolni a munkáért. Nálunk a pacsai "Zöldmező'' egyes tipusu termelőszövetkezet nem akart géppel dolgoztatni. Az elnök a tagságra hivatkozott-, a tagság az elnökre. A helyi párt- szervezettel megbeszéltük a dolgot és kiderült, hogy az elnök és egy néhány tag kivételével! a tagság nagyobb része géppel akart dolgoztatni. Ekkor három gépet munkába állítottunk. Mikor az első tábla megvolt, még- világosabb lett, hogy az elnök a gépimunka gátlója, mert néhány társával a maga régi parcelláját keresgélte a megszólított földön. A tagság látta ezt és a jóminőségü munkát, amit a traktorok végeztek és ennek eredményeként nyolc traktort tudtunk ezen a helyen munkába állítani. Később még a legpasszi- vabb emberek is felkeresték a traktoristákat, hogy az ő földjüket is szántsa meg, hogy ne maradjanak el a vetésben a többitől. A termelőszövetkezetekben tartott előadások és a jó munka nyo. máp elértük, hogy nemcsak a termelőszövetkezetek, de a dolgozó parasztok is felkeresik traktoristáinkat, hogy szántsák meg földjeiket. A fegyelem megszilárdítása érdekében. a legszigorúbban felelősségre vonjuk a gépek rongálóit. Ezt a következetes ellenőrzés mellett elősegíti az, hogy alkatrészeket csak jegyzőkönyv felvétele után adunk ki s igy mindig megvan az elkövetett hibákért felelős személy. Az elmúlt napokban ennek a módszernek az alkalmazásával értük el, hogy az egyik traktoristát felelősségre tudtuk vonni, mert hanyagságból' összetörte az alkatrészeket. Ilyen esetben ’amellett, hogy megfizeti a kárt, a brigádja előtt állítjuk fegyelmi elé, hogy tanuljanak belőle valamennyienHasonló munkamódszerekről számolt be Seres János, a palini gépállomás igazgatója is, melyek alkalmazásával mindkét gépállomás jó eredményt ért el az őszi talaj- münkaterv teljesítésében. A hozzászólások után Harasta elvtársnő ismertette a gépállomások feladatait. — Megyénk több kampánymunkában is megszerezte az első helyet ebben az évben. Ugyanakkor gépállomásaink lemaradtak. Indokokat keresnek a terv nemteljesi- tésére. Azok a gépállomások, ahol van terület, harcoltak az előfeltételek megteremtéséért, mint a pölöskei gépállomás, amely több szövetkezeti községet hozott létre, vagy a palini gépállomás, ahol Palin—■ Korpavár szövetkezeti község lett. A hiányosság oka az, hogy a termelőszövetkezetekkel- nem foglalkoznak kellően gépállomásaink, nem törődnek azok további fejlesz, tésével. Az agronómusok felé szólva, hangsúlyozta a téli takaunánybiz- tositásért való felelősségüket, mert nem foglalkoznak ilyen irányban kellően a termelőszövetkezetekkel, elhanyagolják a silózást is. Ugyanígy feladatul tűzte ki gépállomásaink elé a termelőszövetkezeteknél a beadási kötelezettségek teljesítésének biztosítását is, amit eddig elhanyagoltak. A fegyelem ' megteremtéséről szólva a következőket mondotta: — A kettősmüszak nincs megvalósítva. A vezetők ezt nem ellenőrzik. Meg kell teremteni a ket- tősműszakot és már most biztosítani a tavaszi tei’v teljesítését, hogy akkor elsők legyünk. A traktoristákkal való foglalkozás is hiányos. Ez különösen megmutatkozik a türjei gépállomáson, ahol olyan eset is megtörténik, hogy a traktoristák este elrontják a gépet, hogy éjjel ne kelljen szántani. Az ilyen hiányosságért a vezetőség és a pártszervezet a felelős. Végül hangsúlyozta, hogy a vezetőknek saját magukkal szemben sokkal igényesebbnek kell lenni, az igazgatóknak, brigádvezetőknek, ágronómusoknak nem szabad megtűrni a legkisebb lazaságot sem. Horváth Ferenc elvtárs válaszában összefoglalta áz elhangzottakat, azok tapasztalatai alapján megszabta az újabb feladatokat és hangsúlyozta, hogy valamennyi gépállomás kövesse Palin, Pölöske és Orosztony példáját, amelyek az elmúlt dekádban is a legjobb eredményt értek el. , ’ v Üzeuet a békéről Már a harmadik éve tanulok a Szovjetunióban. Minden évben hazamegyek egy-egy hónapra szabadságira. Ilyenkor találkozom itthoni, elvtársaimmal, barátaimmal, ismerőseimmel. Az első kérdések egyike mindig az szokott lenni: Hogyan védelmezi a szovjet nép a bekét, mit tesz a szov. jet nép a békéért? Azzal szeretnék erre válaszolni, hogy leirom a szovjet nép egysze. rü, mindennapos munkáját, életét. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanulásom gyakorlati részével kapcsolatban aránylag már sokfelé jártam. A hős Leningrádban tanulok. Jártam Moszkvában, voltam gyakorlati munkán Ukrajna kolhozai, ban, dolgoztam gyakorlatom idején Kubán aranysárga mezőin, voltam Jaltában, Szócsiban, ahol a szovjet emberek pihenőjüket töltik. Nem láttam ugyan a kommunizmus legnagyobb, legmonumen- tálisabb építkezéseit, de az, amit láttam, ugyanúgy megragadott, mintha ott lettem volna a Volga— Don.csatorna megnyitásán. A szovjet ember a legkisebb felada. tot is úgy végzi, azzal a tudattal, hogy ezzel a kommunizmust épiti Láttam, amint a Karpovka nevű folyócskán hidat készítettek, szinte egyik napról a másikra! Professzorainkkal együtt dolgoz, tunk épülő és bővülő egyetemünkön. Dolgoztam Leningrad város környékének gyümölcsfákkal való beültetésén, melynek gyakorlati megvalósításáért egyetemünk egyik professzora Sztálin-dijat ka. pott. Voltam Krasznodár vidékén, ahol a gépek ezrei dolgoznak a mezőgazdaságban cs úgyszólván minden munkafolyamatot a gép végez. Ott voltam, amikor átadták Mihájlovszkaja falunak az áramfejlesztő telepet. Láttam is. kólák, bölcsődék építését. Voltam kísérleti telepeken ahol olyan burgonyát tenyésztettek ki, ame lyik ellenáll a kolorádóbogá pusztításának Mindebből legjobban lenyügö zott a szovjet emberek munkaién. dülete, alkotásvágya, az élet ‘orbin'*,. Láttam szovjet embereket a bé. kefelhívás ,-aláirásánál. Lehetetlen volt nem éreznem, hogy itt minden aláírás megannyi harcos ököl a béke védelmében. Sosem felejtem el azt a harcos helytállást, az öntudatnak azt a magasfoku megnyilvánulását, amit az állam, kölcsönjegyzéskor tapasztaltam a szovjet emberekben. Láttam a szavazásnál a hajnali órákban várakozó tömeget a szavazóhelyiség előtt Mindegyik elsőnek akarta leadni szavazatát Sztálinra, a békére. Láttam a munkába siető anyákat is, karjukon kicsinyükkel, akik az üzem, a kolhoz, vagy vá. ros napköziotthonában töltik ide. jüket a leggondosabb felügyelet alatt, mig szüleik dolgoznak. Láttam a nyaraló munkásokat a Fekete-tenger partján, hallottam ajkukról a béke, a békeharc, a mun. ka dalát. Sokat beszélgettem egyes emberekkel is. Tudósokkal, kolhozparasztokkal, munkásokkal, diákokkal. Azt mondják, hogy: „Mi a harc hivei vagyunk, de nem azé a harcé, amelyik pusziit és rombol, Iranern azé a harcé, amelyik a természet elemi erői ellen, a természet meghódításáért, az emberek szolgálatába állításáért folyik.“ Ez a válaszom elvtársaim, barátaim kérdésére. így dolgozik a szovjet nép, a szovjet ember a békéért: épiti a kommunizmust. Mindent azzal a céllal tesz, hogy ezzel is a kommunizmus építését segítse elő. Ez a magyar munkásoknak, dolgozó parasztoknak, értelmiségieknek is a feladata. Mindent a szocializmus építéséért. Ezzel tudjuk védeni a békét. A világ már meggyőződhetett arról, hogy a szovjet munkásököl nemcsak a szerszámot, do a fegy vert is jól forgatja. A szovjet vnbert i’yenné neveli a párt, az osztály. A szovjet ember a bé kéért harcol, de ha kel!, acélos markával megragadja, a ’íegyvert és harcol a végső győzelemig Németh József szovjet ösztöndíja.' A puszfaedericsi Ötéves Terv termelőszövet k ezet bőséges terméséből első feladatának beadási kötelezettsége teljesítését tartotta. Kukoricából 105, burgonyából 10S, napraforgóból 103 százalékra tettek eleget kötelezet tségük- nek. Varga Ferenc elvtára, a tszcs elnöke a mezőgazdasági munkák mellett nagy gondot fordított az állat-tenyésztésre is. A zalaegerszegi jártás termelőszövetkezetei között elsők az állatállományból előirányzott beadásban is Évi tervüket tojásból 100, baromfiból S5, lűzottsertiésböl pedig 100 százalékra teljesítették. Az ősziek betakarítását már befejezték a mélyszántást október 22- cn 55 százalékra teljesítették. A külföldi országokban lévő amerikai hivatalnokok száma 1940 és 1951 között 13*szorosára növekedett Ncw-York. (TASzSz)-. A .New Sweck<£ című reakciós amerikai lap a napokban cikket között, amelyből kitűnik, hogy a külföldön lévő amerikai hivatalnokok szúrna állandóan emelkedik. Még á 1 ap szépített adataiból is kiderül, hogy a különböző országokban lévő amerikai hivatalnokok száma 1910 és 1951 között; 13-szorosára növekedett és csaknem elérte a 100 ezer főt. Az Egyesült Államok londoni diplomáciai képvisel elének személyzete például az 1939-es 117 emberről 1952-re G00 főre, Franciaországban 12G enibev- rcíl 1019-re, Nyugat-Németországban 112 emberről 52S3 főre emelkedett. A NAGYKANIZSAI VÁROSI PÉNZÜGYŐRI SZAKASZ értesíti a bortermelőket, hogy Nagykanizsa városhoz tartozó szőlőhegyeken borkészletfelvételt tárt: folyó évi november hó 3-áii (hétfőn) 9 órától a Cserfö szőlőhegyen l-tol 103 pinceszámig, november 4-én (kedden) 8 órától a 104—188 pinceszámig és november 5-én (szerdán) 8 órától a 189—281 pinceszámig. November 6-án (csütöi’tökön) 8 órától Szabadhegyen lesz a borkészktfelvé- tei megtartva. Minden bortermelő, valamint minden pincetulajdonos a fenti időben a pincéjénél feltétlen jelenjen meg. A borszemleivét, az uj- bor bejelentését igazoló postai feladóvevényt, a beadási könyvét valamint, akinek a tavalyi bortermése még nincs végelszámolva, a borforgalmi adófizetését igazoló csekkelismcrvényt, stb. vi- . gye magával. APRÓHIRDETÉS MÁSZKÁLT boroshordókat minden nagy. Ságban és mennyiségben vásárol a Zala megyei MÉH Vállalat, Nagyka- zsa. Somogyi Béla-utca 15. sz. (571) HAZIVAüASU sertésbőrért kg-ként 25 forintot és kilogrammonként 3 forint fejlési jutalmat fizet a Melléktermék és I lulladékgyiijlö Vállalat, valamint a földmű vessző vetkezetek. (572) BORTAROLASRA alkalmas pincét keres bérbe a Zalaegerszegi Utasellátó Vál. lalat (Resti). (576) TERVEZÉSI MUNKÁBAN jártas, azt önálló munkakörben ellátni tudó dolgozót november 1-i belépéssel felveszünk. Zalatnegyci Füszért. (575) JÖKARBAN LÉVŐ mély gyermekkocsit vennék. Cimet a kiadóba kérek. (577) MOZI Zalaegerszeg: október 30—-nov. 2-ig: REMÉNYSÉG- ÚTJA Nagykanizsa: oki. 30—nov. 2-ig: HŐSÖK TAVASZA A Magyar Dolgozók Pártja Zala mes bizottságának lapja - Felelős szerkes Szántó Jenő. - Felelős kiadó: Dara 'Y311- — Szerkesztőség; Zalaegersz Kossuth Lajos.utCa 22. Telefon: 250. Kiadóhiva.ah Zalaegerszeg, Széchenyi f- Telefon: 102. — Készült a Vasmee Nyomdaipari Vállalatnál Szombat)» Kossuth Lajos-utca (i. Telefon: 75. Felelős vezető: Hegedűs Gyűli»