Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-23 / 223. szám

UJVARJNE KÉT ELETE f ebruár tolt. A szél tombolt, és vadul csapkodta szemünkbe a havat. Erősen öaszes aontottam öklömet, és szorosabbra húztam magamon a rongyokból összevarrt téllkabábomat. öklömet nem a tél hidege szorította össze ha­nem az, hogy a szél nemcsak az én szemembe fujt/a a havat, ha­nem öt apró gyermekem szemé.- be- Is. A szekérre felrakott ócs­ka, kopott holmik tetején fog­vacogva kékrefagyett arccal búj­tak egymáshoz. Rongyos ruhájuk átázott. Dunyhával p pokróccal lak írtam be őket, hogy meg ne fagyjanak. Tudtam, hogy így lesz, hogy az időfelmondáskor mi is nekiindulhatunk a nagy világnak. Már előtte egy' licitéi nem tud­tam aludni. Éjjelenként feléb­redtem és sírtam, hogy mi lesz velünk, mit csinálok tél közepén csöppségeimmel. Szivemet éles fájdalom hasogatta. összeszorí- toltam fogamat, hogy erőt tud­jak venni pnagamon. A lábam majdnem elfagyott, alig volt erőm, hogy lépjek. Már az én ruhám is át tiedvcsede.it. Dideregtem, úgy éreztem, hogy a hidegtől minden tagom fáj. De ezek a testi szen­vedések, mákszemnylek voltak ahhoz, ami belül végbement ben­nem Fájt, hogy hajléktalan, sorsüldözött vagyok. A cselédsors csak ilyen. Nagy nehezen újra kaptunk ál­lást, illetve újra cselédek, kiszol­gáltatott munkaerők lettünk. Fér­jemmel együtt dolgoztunk. Min­dennap három órakor keltem, hogy megfőzzek és ki tudjam mosni gyermekeim rongyait. Ta­karításra jutott idő, meg nem is. 4—5 óra között már mentünk dol­gozni. A mezőn sem nyugodhat­tam a botosispán vezényszóval miatt. Sötétedett, gyermekeim­re gondoltam, hogy ugyan mit csinálhatnak azok otthon, enni­való és világosság nélkül. Egy pillanatra megállt a kapa a ke­zemben, de már újra a botosis­pán ordítását hallottam. _ A dolog tálán szakiamé ato­modat, elfáradtál? Vagy kemény a kapanyél? Mindjárt megkóstol­tatom veled a botomat, vagy ha az sem tetszik, akkor máshol tá­gasabb. Ilyen és ezeknél sok­kal csúnyább szavakkal hajtott bennünket és közben fenyegetően suhogtatta pálcáját. Sokszor 12 órakor értünk haza letörten, az éhségtől és a munkától kimerül­ve. Nem tudtam, hogy otthon mit csináljak. Először ,az egész­napi piszokból mossam-e ki ma­gam, a lakásban tegyek-e valamit, vagy gyermekeimhez menjek. Ez a munka napről-napra igy foly­tatódott. Nekem is állandóan dol­goznom kellett, mert férjem kere­setéből nem éltünk meg. Amikor kezembe kaptam azt a néhány pengőt, amit kerestem, remegve adtam ki a filléreket is, mert mindenre szükség lett volna. A kevés pénzből azonban nem sokra került. Cukrot és sőt is csak 10 dekánként vettem. A férjem ke­resete sem volt sokkal több. Éven- kint annyit keresett, hogy a gyermekeimnek nem kellett-kol­dulni menni. Negyedéver.kint ad­ták ki a gabonát. Volt úgy, hogy majdnem fele 'szemetes volt a gabonának, ha szóltam érte, ki­dobással fenyegettek: _ Ha nem tetszik, menjetek máshova és majd kaptok még piszkosabb ga­bonát. Kapunk helyettetek mást. A z is megtörtént, hogy a ne­gyedévi gabonajáruléknak csak felét adták lei. A gazember még mindig tartozik egy negyedévi gabonámmal, 12 kiló sóval .és kétnióter ölfával. Az én gyerme­keim fejadagját a német náci csi­bészeknek -adta. Az életünk még éjjel sem volt nyugodt. Több alkalommal az éjjeli dorbézolásukkor elfogyott a likőrjük és a férjemet vagy engem költöttek fel, hogy hoz­zunk. Egy alkalommal a férjem nem akart elmenni és Bárcai gróf latézöjo vadul rátámadt: — Te koldus, nem kell a kenyér? segí­tők rajta! Szomorú volt a mi életünk. Bábfigimtk voltunk és úgy tán­coltattak bennünket, ahogy akar­tak. Nem törődtek azzal, ha vé­resek voltunk is. A- mi sebein­ket nem kötözte be senki. Sötét szomorú éleimből sokszor sóhaj­tottam föl: — Te nyomorult pro­letár. meddig bírod még? Ennek az embertelen' életnek sohasem lesz vége? Megrcnirgett a szivem, amikor rengett a föld az ágyuk és gép­puskák zajától, de nem a féle­lemtől, Valamit vártam ettől az ágyúzástól, Megszűntünk örökre cselédek, kiszolgáltatottak lenni. A dicső­séges Vörös Hadsereg fölszabadi, tett bennünket fiz iga alól. A felosztott grófi birtokból mi is 5 holdat kaptunk. Megváltozott, megkönnyebbült az életünk. 1949 ősszel beléptünk az akkor ala­kuló termelőszövetkezeti csoport­ba. Pártunk útmutatásain ke­resztül láttam, hogy ez a helyes ut. Éreztem, hogy itt még köny- nyebb, boldogabb lesz az életünk. A párt ígérete és az én érzésem valóra vált. A közös földben lel­kesen és örömmel dolgoztunk. Jó munkánknak meg is látszott az eredménye. Elért eredményeinket látva egyre több egyénileg gaz­dálkodó paraszt lépett be cso­portunkba. Többen lettünk, töb­bet tudtunk dolgozni és ered­ményeink is egyre nagyobbak leitek. 1950-ben a kertészetből 250 ezer forintot kerestünk és ugyanígy szép eredményeket ér­tünk el. a gazdaságunk minden területén. 1950 februárja örökre emléke­zetes lesz. Rákosi elvtárs Nagy­kanizsára jött és szövetkezetünk tagjai engem küldtek cl, hogy számoljak be szövetkezetünk fejlődéséről, eredményeiről. Elő­re elhatároztam, hogy mit fogok mondani és hogy kö­szöntőm Rákosi elvtársat. El­határozásom nem sikerült,' mert az az érzés, hogy én hazánk, egész dolgozó népünk szeretett fiáva.1 foghatok kezet és beszél­hetek vele, eg-y szót sem enge­dett kimondani. Csak néztem Rákosi elvtársat, ö biztatóan mosolygott rám és ez a mosoly adott erőt ahhoz, hogy közelebb lépjek hozzá. ...Azután... a nya­kába borultam és sírtam. Az az idő jutott eszembe, amikor „sen­ki“ voltam, amikor becsületes munkám után kirúgtak, hajlékta­lanul bolyongtam és szemembe hordta a havat a hideg téli szél. Úgy éreztem, hogy mindent ne­ki köszönhetek, cmberhezméltó életemet, boldogságomat Aztán beszéltem, elmondtam, amivel otthon megbíztak és életemről be­széltem. Pár hónap múlva még nagyobb boldogságban volt részem. Rá­kosi elvtárs, amikor nálunk volt, kijelölt engem is küldöttnek a Szovjetunióba. Julius 15-én in­dultam. örömöm és boldogsá­gom határtalan volt. Forrón ma. gamhoz szerettem volna ölelni azt a szovjet katonát, aki legelőször lépett hazám, földjére. Azóta eltelt két év. A régi szö­vetkezeti csoportból többezerhol- dus termelőszövetkezet lett. Tag­jai boldog emberek, akik egy uj boldogabb életet építenek közös erővel, közös megegyezés alap- ján. Én is negyedmagammal dől. gazom. Julius végéig SOI munka, egységünk volt, de most már el­kerülte az ezret. Kaptunk 851 kiló búzát, 450 kiló rozsot és 225 kiló árpát. Az egyik lányomnak most vettem egy díványt és .ezu­tán* akarok venni egy hálószoba berendezést. Nemcsak »ebben az évbon, már tavaly is volt, mit a tejbe aprítani. Egy készhizót vettem, -azonkívül egy selyempap. tint, két cS'ipketeriíőt. A gye- íekeknek, férjemnek és magam­nak is ruhákat és kabátokat. Nem kell rongyokban járni és éhezni, mint a felszabadulás előtt, amikor cselédek voltunk. Boldog életemet jó munkával hálálom meg. 1951 november l én fejőnö lettem. 5-én már be is vezettem a, háromszori fejést és a tőgymasszázst. Munkámat a legnagyobb odaadással végeztem, igyekeztem minél több eredményt .felmutatni. Rövid idő múlva el. értük .a,?.,t, hogy a tejhozam emel. kedésével a tejbeadási tervünket 350 százalékra teljesítettük. Je­lenlegi fejési átlagunk 9—10 li­ter, de állandóan emelkedik. A munkánk mellett tanulunk tó, férjem most végzett egy öthó­napos állattenyésztési iskolát, én pedig egyénileg tanulmányozom az állattenyésztési szakkönyve- ket. Azt akarom, hogy tanuláso­mon keresztül jó munkával min­dig szebbé és gazdagabbá tegyük termelőszövetkezetünket. jEzen keresztül pedig boldogabbá, gond­talanabbá életünket. ★ Újvári Boldizsárné csak egy a nagykanizsai termelőszövetkezeti csoportból, akiket a felszabadulás a koldusi sorsból emelt ki. Rajba. kivül még többen is vannak, akik Bárczai gróf birtokán sínylődtek. A nagykanizsai Vörös Csillag tsz az 5 éves terv eredményeként milliomos szövetkezetté nőtt. Ez­zel együtt gazdagodott és emel­kedett *a tsz tágjainak életszínvo­nala is. És igyekeznek minél jobb munkát végezni, harcolnak, hogy a múlt legkisebb árnyékát is el­temessék. Életük napról-napra gazdagabb, gondtalanabb, és ezt az életet maguk teremtették meg* maguknak, jó munkájukkal és forintjaikkal járultak hozzá jö­vőjük szebbétételéhez. A háborús gyújt ogat óknak ezzel adnak vá­laszt gyilkos terveikre. így har­colnak egy jobb, egy boldogabb élet megvalósításáért. Gaál Piroska. Boldog nyerők között i\z egerszegi Ruhagyárban \ második . lékckdlcsönsoisoiás napjaiban megyénk és hazánk dol­gozóinak úz és százezrei kíváncsian veszik kezükbe a sajtót. — A kis úttörő talán rám is gon­dolt, .— mondogatják tréfásan és egyszerre több fej hajol a Szabad Nép hasábjai föló, vagy a többi la­pokban kutatnak a. számok sokasága között. Megérkezett a sajtó a zalaeger­szegi Ruhagyár dolgozói közó is. Bajor Jenő, a tervosztály egyik dol­gozója. Í3 Ugyanúgy mint a Ruha­gyár valamennyi dolgozója — kö­zölje veszi a Szabad Népet és futó­lag végignéz a számokon. Az ötszá­zasok között sáemo egy pillanatra, megáll, újra elolvassa azt a számso­rozatot. — Nyertem, — állapítja meg — és egy pillanatra még a lólekzeté is eláll. Körülnéz, de mielőtt az öröm­hírt munkatársaival is közölné, még- egyszer megnézi. hogy pontosan egyeznek-e a számok. — Elvtársak nyertem! Ötszáz forintot húztak ki! Munkatársai azonnal körésereg- Jettek és szívből 'gratuláltak bol­dog elvtársuknak. A hir hamut* szét Szállt, hogy Bajor Jenő 500 forin­tot nyert, örömük közös volt. i--~ Dupla nyeremény, — mondta Bajor Jenő. — Az 5 éves tervnek köszönhetem, hogy az ezelőtt egy évi 920 forint fizetésem helyett ma 1200 forinton felül keresek. Eddig is minden sorsoláskor úgy éreztem, hogy én is a nyertesek között vagyok. Nékem a mindennapi nyereményem hazánk egyik legnagyobb büszkesé­ge, a Ruhagyár, ahol többszáz em­ber keresi kenyerét, ahol többszáz ember versenyez és harcol egyre nagyobb eredmények eléréséért, hogy több, a. zalaegerszegi Ruhagyárhoz ha; unió gyárat tudjunk építeni. RT* domes .volt békekölcsönt .jegyezni, mert egyre nősebbnek látom épülő hazánkat, amit a mi munkánk, n mi jegyzésünk tesz még sokszorosan, szebbé. \ nép ér« az én békéin megvédé­séhez ezután iá. hozzá fogok járul­ni, mert nekem drága a béke mely az én családomnak és hazám összes dolgozójának boldog munkát bizto­sit. Ezért- a békéért pedig még ke­ményebben kell harcolni V Ruhagyár dolgozói között- Ba­jor Jenőn kivid még többen is mondták cl társaiknak boldog üröm­mel, hogy nyertek. Vajda Lászldnő már harmadszor nye rt. — 500 forintot jegyeztem, — mondja Vajdáné. — Gyermekeim ér­dekében adtam forintjaimat, mert tudtam, amit az államnak adunk, az nékem többszörösen visszatéríti, tudtam, hogy saját magam jövő­jét teszem gazdagabbá és szebbel A nyáron férjemmel együtt két hétig Ba 1 at cnf öld váron nyaraltam. Ott, ahol valamikor csak a kiváltságo­sak nyaraltak és szórták a pénzt, a, dolgozók' verítékét. Nagyon boldog voltam, tudtam, hogy ezt mind formái» yzatunkiiak, pártunknak köszönhetem. Marton Elek is örömpiel mondta el dolgozótársainak, hogy ö is a boldog nyertesek közó tartozik. — Az iskoláim elvégzése után itt .kezdtem legelőször dolgozni. Azóta sok örömben volt már részem és egyre jobban érzem, hogy népköz- társaságunkban a munka becsület- és dicsőség dolga. 700 forint békeköl­csönt • jegyeztem, mert éreztem, hogy ez államunkkal szemben kötelessé­gem. is azért az életmódért, amiben minket fiatalokat részesít. Jó 8 verseny nyilvánossága az ásványolaj Gépgyárnál A nagykanizsai Ásványolaj Gépgyárban lelkes, verseny folyik a III. negyedévi terv túlteljesíté­séért. A verseny lendületét nagy- mértékben fokozza, hogy a párt­ós a szakszervezet aktivei állandó felvilágosító és szervező munkát végeznek. Az üzemi bizottság irodájának falán egy .lábát helyeztek el, ame­lyen januártól fogva havonta fel­tüntetik az egyes műhelyek átlag­teljesítményét. Itt könnyen átte­kinthetően, világosan látható, hegy egyes műhelyek az év fo­lyamán hogyan dolgoztak. Az au­gusztusi eredmények a- követke­zők: a gépműhely 123.6, lakatos- műhely 129.5, hegeteműhely 127.3, gépkocsi , javítóműhely 126.1, trakterműhely 128-1, motorszere- Icműhely 128-9, gumijavítómű­hely 129.8. villanyszerelcműhely 129, míg az asztalosműhely 131 százalékos teljesítményt ért el. Augusztusban tehát az elsőséget az asztalosműhely szerezte (meg jó munkájával. Gyűjtsük és tároljuk "a ssöSöiörköäyt A szüretrendelet értelmében -a szőlőtermelő gazdáknak tárofniok kell a szőlőtörkölyt és azt egész­séges állapotban szállít?,ni a gyűjtőhelyre­A szőlőtermelő gazdák ne fe­ledkezzenek meg arról, hogy a szőlcitörköly gyűjtése és beszállí­tása is'szorosan hozzájárul ötéves tervünk sikerének biztosításához. A szőlőtcrkölyből nemcsak szeszt, hanem a kifőzött törköly szeszóe­lem tett levét' kádakba gyűjtve, nagymennyiségű, értékes szőlp- tcrköly-borkövet is nyerhetünk. Még a visszamaradó magnak is nagy értéke van, mert korszerű gépekkel kirostálva, abból első­rendű. kiváló étolaj nyerhető. A szőlőtörköly vásárlását a szeszfőzdéktől számított 20 kilo­méteres körzeten belül a szesz­főzdék, ezen a körzeten kívül pe­dig a föídművesszövetkezetek fel­vásárlói végzik. K A terv ajándéka — uj munkáslakás épül a zalaegerszegi opác-solás-1 ól hangos a Marx­iéi- cs környéke. Kőművesek és ácsok dolgoznak az állványzatok tetején. A iakésépilés ma nem rit­kaság Zalaegerszegen. A városban szerte épü'-nek az uj munkáslaká­sok. Nemrégen készült el a Ruha­gyár muukásl-akása és máris újabb, rál-ujabbakat építenek. Az uj épít­kezéseket- már messziről fel lehet ismerni. Pirosló téglarakások, lét­rák és maltero-steknők mutatják az építés nyomait. A Marx-téren seré­nyen folyik a munka. A Tatarozó Vállalat építi az uj lakást. A épít­kezés dolgozói jól megálltak a he­lyüket. A legutóbbi dekádban Har­mat Miklós, sztahanovista kőműves briádvezeíö 200 százalékával tűnt ki. — Nagy örömmel készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 35. évforlulójára ;— mond­ja Harmat Mikló« elvtárs. — Idáig is megmutattuk, hogy tudunk ered­ményeket elérni, mert teljesí; me­nyeink minidig jóval a 100 százalék felett állt. A Nagy Októberi Szo- cm'ista Forradalom -tette lehetővé boldog életünket és szabadságun­kat. Neki köszönhetjük, hogy ma megbecsültjei vagyunk a dolgozók államának. A terv ad'a meg nekünk a felemelkedést és a boldogabb, szebb életet. J-Jarma.t Mikló-s elvtárs,- a Ta­tarozó Vállálat egyik legjobb dolgozója. Fizetése eléri az ezér fo­rintot. Ebből a pénzből már nagyon sok mindent vásárolt családjának, ruhaneműi, cipőt és sok másféléi.’ Harmat elvtárs bizalmi, az építke­zésen. Politikai felvilágosító mun. kát végez a dolgozók között es példát mutat magas teljesítményé­vel Munkájának minőségét a mű­szaki vezetőség állandóan ellenőr­zi. Még sohasem vallott Szégyen«, sohasem mondták neki, hogy mun­kája nem megfelelő.-- Harmat Miklós elvtárs mint. -ztahánovista. építkezésünk egyik büszkesége — mondja Zsoldos Gyula, építésvezető. — A hoz­zá beosztott segédmuknásoknak átadja saját munkamódszerét, de ő is örömmel átve-szi a dolgozó kársainak javaslatát, tapasztalatát és érvényesíti munkájában. Segéd- |munkásai sokat tanulnak tőle, de I sokat tanulunk mi is, műszaki veze­tők. Megmutatja, hogyan kell le­győzni az akadályokat és hogyan kell magasabb termelési eredménye, két elérni. Vállaltuk, hogy ezt a munkáslakást december 31-re át­adjuk a ^rendeltetésének. A Tatarozó Vállalat központjá­nak uj igazgatója mindenben segíti a sztahanovisták munkáját. Elbe­szélget velük az uj munkáslakás építkezésének problémiáról és ta­nácsot ad nekik a. feladatok vég­rehajtására. A pártitkár megnézi, hogyan dolgoznaik az építkezés kommunistái, népnevelői és segít a nehézséo'ek mego 1 dásában, ______íl Dinünket még jobb mun­kára kötelez családunk ' bo ldog jövője — mondja Zsoiiav Rudolf elvlárs. — Ezek a munkásba, kások nekünk épülnek, mi építjük saját magunknak. Augusztus 18-án kezdtük meg a íalazási munkálata, kát, de már eddig is jóval túl­szárnyaltuk az eredeli előirányza* tot. Nemcsak a -nagyobb százalékra ••íerekad’tlink, hanem az a cél is lebegett előttünk, hogy minőségileg is jo munkát végezzünk. A lelkiis­meretes odaadó munkánk m-eghoz-í a a sikert, mert jó eredményeket si­kerüli elérnünk. — Nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel, túl akarjuk tel­jesíteni — mondja Horváth elvtárs, —■ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállaljuk, hogy 2Í5 százalékot teljesítünk ® ■nap tiszteletére. Jó« eredményeket akarunk elérni, mert ezzel a mi boldog jövőnket építjük fel. Kedd, 1952 szept. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents