Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-20 / 221. szám

P A R T É L E T ★ Jó propagandamunkával segítsük elő kádereink fejlődését Pártunk II. kongresszusán, liozoit határozatok végrehajtása hatalmas feladatot állított elénk, melyek meg- oldása az uj káderek ezreinek ki- uevelését leszi szükségessé. A pro­pagandistáknak kell biztosítani a párt számára az olyan kádereket, melyek a megnövekedett feladatokat maradéktalanul végre tudják haj­tani. Rákosi elvtárs a II. kongresszuson megtartott beszámolójában megálla­pította: megnövekedett és uj fel­adatok állnak pártunk előtt, mely­nek megoldása csak úgy lehetséges, ha megerősítjük pártszervezeteinket és biztosítjuk szervezeteinkben a kellő mennyiségű propagandistát. Páliunk Politikai Bizottsága 1952 junius 5-i határozata értelmében megyénkben is folyik a propagan­disták nevelése, kiképzése és elö­li é-zitéee az uj oktatási évre. Erre az elmúlt évnél alaposabb felké­szültségre van szükség, a felemelt ötéves terv megvalósítása, a szo­cializmus építésének meggyorsítása, a belső osztályharc, a nemzetközi helyzet élesedése, a békevédelmi fel- készültségünk fokozása minden ed­diginél keményebb feladatok elé ál­lítja propagandistáinkat. Az ame­rikai imperialisták és csatlósaik go­nosz és ádáz ellenségként nézik eredményeinket, félnek a. nagyszerű célkitűzéseink megvalósításától. Mindent elkövetnek, hogy fejlődé­sünket megakadályozzák, azért ké­szülnek lázas ütemben egy újabb, harmadik világháború kirobbantá­sára. Dolgozó népünknek még ala­posabban fel kell készülni, hogy meg tudjuk védeni eddigi eredmé-. nveinket és biztosítani tudjuk to­vábbi fejlődéseinket. Ehhez szüksé­ges, hog-y a néphadsereg hadfelsze­relésének erősítése mellett fokozot­tabban mozgósítsuk egész dolgozó népünket, népi demokráciánk to­vábbi erősítésére, a bókevédelmi felkészültségünk további fokozásá­hoz szükséges minden feladat ma­radéktalan és fegyelmezett végre­hajtására. Ezeket a feladatokat csak akkor tudjuk eredményesen végre­hajtani, ha eddiginél kíméletlenebb harcot folytatunk az osztályellen­séggel szemben. A propagandisták ezt a harcot napjainkban döntően az ellenséges ideológiák káros nézetei ellen vív­ják, amelynek a szocialista liazafi- sá.g és a proletárnemzetköziség szel­lemében. kell megnyilvánulnia. Az osztályellenség most fokozottabb mér­tékben mint bármikor terjeszteni igyekszik a maga ideológiáját és o kártevő céljainak végrehajtásához igyekszik felhasználni a politikai­lag még nem eléggé felvilágosult dolgozókat. Ezzel azt igyekszik el­érni, hogy leszereli a munkások munkakedvét és igyekszik a dolgo­zók között káros hangulatokat kel­teni, lazítani a fegyelmet ér, aka­dályozni a munkaverseny kiszélese­dését. Ezért vált szükségessé, hogy pro­pagandistáink megyénkben is elvé­gezzék a 2 hetes propagandistakép- zőiskolát, ahol propagandistáink felfrissítik az elmúlt év tapasztala­tait, megtanulják a párt- és kor­mányhatározatok részletes feldolgo­zását és milyen módszerek szerint készüljenek fel a politikai iskolák vezetésére. Pártunk nagy és nemes feladatok megvalósítását bízta propagandis­táinkra. Propagandistáink túlnyomó része az elmúlt oktatási évben öröm­mel és felelősségének tudatában haj­totta végre e megtisztelő pártmeg- bizatást. A propagandistákra hárul jövőben is az a feladat, hogy a párt- munka minden területén tudatosan segítsék elő nevelésükkel a káderek fejlődését. A Bolsevik Párt tanítá­sa és a mi pártunk tapasztalata is azt bizonyítja, hogy a káderek nem nőnek cs nem fejlődnek az ösztö- nösség alapján. Ebből a szempont­ból nagy jelentősége van a politi­kai iskolák munkájának. Ezeken az iskolákon az elvtársak ezrei sajátít­ják el a politikai ismereteket, ami nagyban elősegíti elsősorban alap­szervezeteink munkáját. A politikai iskolákon ' nevelődnek, fejlődnek a párt aktivistái. A pártszervezetek­nek ez biztosítja a káderutánpót­lást. Megyénk területén több az olyan propagandista, mint Bogár Gyula elvtárs, aki 19-19-tői végzi propa­gandista munkáját. — A felszabadulás előtt a magam bőrén tapasztaltam, hogy milyen módon zsákmányolt ki a múlt rend­szer bűnös uralma — mondja Bo­gár elvtárs. — Most abban a meg­tisztelő feladatban vehetek részt, hogy politikai iskolán nevelhetem azokat az elvtársakat, akik még pár­tunk politikájával nincsenek felvér­tezve- Nincs számomra szebb és ne­mesebb feladat, mint a dolgozókat nevelni és tanítani. Az elmúlt évben Semjénháza községben vezettem po­litikai iskolát. Az előadásokra és szemináriumokra . mindig pontosan és lelkiismeretesen készültem fel, mert átéreztem a párttal szembeni felelősségemet. Az iskolán megala­kítottam a tanulópárokat, melyeken biztosítottuk, hogy a gyengébb elv- társáéi minden esetben fejlettebb elvtárs mellé kerüljenek, hogy biz­tosítva legyen az iskola színvonalá­nak állandó fejlődése. Az iskola befejezésével elértük, hogy Semjénházán a pártszervezet munkája megjavult. A párttagok rendszeresen látogatják a taggyű­léseket és megjavult a pártnak a dolgozókkal való kapcsolata és az idei beszolgáltatás terén a község elsők között tett eleget az állammal szembeni kötelesség teljesítésének. Minden propagandistának érezni kell e púrtmegbizatás jelentőségét. Vegyenek példát Bogár Gyula elv­társ munkájáról, aki fáradtságot nem ismerve, lelkiismeretesen végzi propaganda munkáját. Ha propa­gandistáink többet foglalkoznak a hallgatóik nevelésével, akkor meg­ismerik őket fejlődésükben és esze­rint. többet tudnak javasolni a leg­jobb elvtársak közül a pártszervezet számúra és biztosítani tudják párt- szervezeteink káderutánpótlását. To­vábbi fejlődésünk alapvetően a po­litikai névelőmunka, a párttagság és dolgozó népünk öntudatának fo­kozásától függ. Ennek a feladatnak megoldása döntően a propagandis­ták kezébe van letéve. Igen komoly és felelősségteljes, éppen ezért igen megtisztelő feladat párípropagan- distának lenni. Szívós és harcos munkát kell végezni propagandistá­inknak, hogy a párt által rájukbizott feladatot eredményesen tudják el­végezni. Ennek a megtisztelő és felelősség- teljes megbízatásnak propagandis­táink csak akkor tudnak eleget ten­ni, ha elsősorban maguk mutatnak jó példát hallgatóik előtt abban, amire tanítják és nevelik őket. Ha propagandistáink alaposan felké­szülnek egy-egv előadásra és sze­minárium levezetésére- akkor állan­dóan javítani tudja a propaganda- munka tartalmát elvi, eszmei szem­pontból. Propagandistáinknak feladatuk a káderek nevelésében, hogy állandó­an tanulmányozzák és ismerjék meg a káderek kommuuistatulajdonsá- gait. A politikai iskolák vezetői fe­lelősek a káderek megismeréséért, neveléséért. Kapcsolják össze az ok­tatást a hallgatók nevelésével, s tö­rekedjenek a hallgatók jellemét kommunistává formálni. A propa­gandistáknak egyúttal foglalkozni kell egyénileg is a hallgatókkal. Is­merjék meg azok munkáját, politi­kai magatartásukat, állandóan tö­rekedjenek arra, hogy olyan elv­társakat neveljenek ki, akik a párt és a termelőmunkában élenjárnak és példamutatók. Neveljenek ujtipusu, magas elméleti és erkölcsi színvo­nalon álló kádereket, akik megvaló­sítják a gyakorlatban a párt hatá­rozatát és politikáját. A propagandistáknak állandó és szoros kapcsolatot kell tartani a pártszervezetekkel, a gyakorlati munkában is. A propagandisták nemcsak hallgatóikat, hanem saját magukat is képezzék, neveljék, hogy minél eredményesebben tudják vé­gezni nevelőmunkájukat. Példamu­tató magatartást tanúsítsanak, g necsak tanítsák hallgatóikat, ’ ha­nem tanuljanak is tőlük. Csak igy tudunk megfelelni pártunk által belénk helyezett bizalomnak. ha propagandistáink minden hallgatót öntudatos, kövekezetes kommunis­tává és igaz hazafivá nevelnek. T. M. Szentpéterur a terv 3. évében Ha valaki tiz évvel ezelőtt a fe­neketlen sáron keresztül bevereked- te magát Szentpéterurra, joggal át­kozta a zalai világot. Nem volt itt ut, közlekedési eszköz, becsületes világítás, a világtól elzárt faluban aztán várhatta a jobb időket, mig száraz lábbal kijuthat a keszthe­lyi országúira. Talán ezért volt’az, hogy a tanfelügyelők tízévenként " látogatták az iskolát, hogy hivata­los emberek leginkább szüretidőben jelentek meg a faluban, amely za­vartalanul élte a maga életét. Volt egy korcsma, egy templom, egy is­kola, egy posta a faluban — sem­mi más. A korcsmába nem igen jár­tak az emberek, itt mindenkinek terem bora. A templomba — ha jártak — azt nagyobbrészt unalom­ból tették. Építettek is két- oldal­kórust, ahonnan se látni, se hallani nem lehetett, de annál inkább meg­beszélni az ügyes-bajos dolgokat, a legényeknek meg lekacsintgatni a lányokra (ügyesen volt már ez el­rendezve.) De inkább nem jártak, ennek meg két oka volt : a szegény­nek nem volt mit megköszönni az istennek, a gazdagnak meg erre nem volt szüksége. Az iskola egyik ajtaján beengedte, a másikon meg ki a gyerekeket, 'mert ki otthon, ki másnál korán megkezdte a cseléd­edéit. A posta meg szállította az ■uiberek boritékbazárt örömét (ha volt), bánatát (ezt leginkább). Nem csoda, hogy a falu a maga elzárkózottságában kitermelte azt a jónéhány tucat kulákot. Néhanapján girhes lovak érkez­tek a faluba, hátuk mögött rozoga cirkusszal. Ilyenkor „kulturálód­tak“ s évenként egyszer a fiatalok dobogóra léptek a „Férjhez megy a bíró lánya“ s egyéb. termékekkel. Egyébként az emberek életében a születésen, esküvőn a temetésen kí­vül soha nem történt más nagy esemény, hacsak ide nem. számítjuk a vásárokat, ahova eljártak világot- látni a faluból. S amikor az évszázados kulák- uzsorát, papi ravaszságot levetette hátáról a nép, Szentpéterur is úgy szívta magába az idők szabadságát, mint a szivacs a vizet. Megváltozott a falu, megváltoz­tak az emberek is. A szentpeter- uriak nemcsak építői a tervnek ha­nem édes gyermekei is. A kölcsön- jegyzések során 157 ezer foiintof adtak az államnak. Azóta kultúr­otthon épült állandó mozival., könyvtár létesült, hangoshiradó, ku­tak, iskolarenoválás, négy tanterem­ben uj berendezés, villany a falu­ban, uj ut, autóbuszjárat létesült rövid néhány év alatt. (A múltban nem volt mivel dicsekedniük: ha egyszer saját erejükből építettek is valamit, arra soha többet nem ju­tott pénz, — düledezett az iskola, a jegyzőstég, a templom -— de annál jobban szaporodtak a kulákházak, melyekben a kulákok ugyan soha nem laklak, hanem az udvar másik felé­ben épült kiskonyhában. Az ilyen ház már inkább tekintély kérdése náluk.) Egyszóval a 157 ezer forint köl­csönnel szemben több mint 5S0 ezer forintot jelentő tervlétesitményeket kaptak ezideig. így még pénz ebben a faluban nem kamatozott, de má­sutt sem. A tjrv harmadik évében tartunk — a döntő esztendőben. A.szentpé- teruriak ezévben is helytálltak, el­sők között arattak, csépeltek s tel­jesítették beadásukat. Nem kétel­kedtek az állammal szemben, mint ahogy a? is segítségükre van min­den lépésükben s egyengeti útját a Gitiüíb'i kézségnek. Tervük túlteljesítésével készülsaek november 7-re a nagykanizsai Cwyümölesszeszipar’i Vállalat dolgozói A nagykanizsai Gyümölcsszesz- ipari Vállalat termelési értekezlete a III. negyedévi terv túlteljesítése és a november 7 íiszteletére indí­tandó versenyek jegyében zajlott le. A beszámolót Széli János igaz­gató tartotta. Ismertette az eddig elért eredményeket. A vállalat dől. gozói az augusztus 20 tiszteletére tett felajánlásaikat majdnem kivé­tel nélkül teljesítették, itt azonban megjegyezte, hogy a munkafegye­lem: terén még mindig sok a hiá­nyosság. Dicsérőleg szólt a szeszíi. nomitó dolgozóiról, akik a hatal­mas mennyiségben érkező gyümölcs átvételénél nagyban elősegítették a terv -teljesítését. Igen jó munkát végeztek a gyümölcskirakásnál a szeszfőzők, finomítók és cefrehor- dók. Mindent elkövettek, hogy a munka egy pillanatra se szenved­jen fennakadást. Nagyrés z'á a lendületes munkának volt köszönhet#, hogy az idén magasan túlszárnyal­ták tavalyi eredményeiket. Az elmúlt évihez viszonyítva, mintegy 110 vagonnal több gyümölcsöt vet. tek át. A tartályokat már harmad­szor töltik. Erre még nem volt pél­da a szeszfőzde történetében. A cseresznyét és a meggyef igyekez­tek mielőbb feldolgozni, hogy biz­tosíthassák a helyet a többi gyü­mölcsnek. A dolgozók nem riadtak vissza a nagy feladattól. Sikerrel küzdöttek le a nehézségeket. Meg. értették, hogy a gyümölcs gyors és helyes tárolásával, lendületes fel­dolgozásával jelentős mértékben ki­vehetik részüket népgazdaságunk erősítéséből. Ugyanakkor arról sem feledkeztek meg, hogy az eddigi­nél is nagyobb gondot, fordítsanak a minőségi áru termelésére. Célki­tűzésűkét cl is érték, mert az elő. ző évihez viszonyítva, a minőség is javult. Széli -elvtárs beszámolójában a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusáról is megemlékezett. Elmondotta, hogy a szovjet dolgozók hatalmas termelé­si eredményekkel készülnek októ­ber 5-re. Az imperialista világ gyűlölettel, de ugyanakkor feszült aggódással várja ezt a napol. — Mi magyar dolgozók osztozunk a szovjet dolgozók örömében — mondotta Széli élvtárs — ismét ifit az alkalom, hogy jó munkával bizonyítsuk be a felszabadító Szov­jetunió iránt érzett hálánkat. A munkafegyelem terén azonban egyes dolgozók megf-e'edkeznek a szocialista kötelességtudásról. Ezen a hiányosságon úgy segíthetnek, ha az öntudatos dolgozók maguk is harcolnak a munkafegyelem meg­szilárdításáért, de a vezetőségnek sem szabad elmulasztania a törvé­nyes eszközök alkalmazását.. Ez — ott, ahol a felvilágosító munka nem használ — jól bevált módszer a munkafegyelemnél mutatkozó hiá­nyosságok megszüntetésére. A beszámoló után a dolgozók javaslatokat tellek a munka meg­javítására, majd elmondották, mi­lyen felajánlásokkal készülnek ®o. vember 7 megünneplésére. Dávido- vics Ferenc hozzászólásában java­solta. hogy a szeszfinoniilóban lévő gyümölcscefrél a legrövidebb időn belül főzzék le. mert ellenkező esetben a párolgás következtében nagy lesz a szeszveszteség. Java­solta azt is, hogy az aknák fedelét nádpadlóva! is lássák el a párol­gás megakadályozására. Benke Jó, z'Sef az udvar kövezésére tesz ja­vaslatot. A felázott udvar nehe­zebbé teszi a munkát, s gátolja a teryiteljesitést. Németh Ferenc fel­hívja a figyelmet az esököpenyek beszerzésére. Ugyanis az üzem fo­lyamatos menete megkívánja, hogy a cefrehordók az esöbm is kint dolgozzanak. Nagy Antal, Varasi József és Szabó Jenő fűtők felajánlást tesz, nek november 7 tistzeletére. A gondos szakszrü tömítéssel ha­vonta 1 méter grafitos és faggyus tömítésit, a helyes, szakszerű fűtés­sel pedig napi 10 höbRié’er t?ázl takarítanak meg. Figler István és Búvárt Gyulai üzem.'akiafcsok november 7-ig olyan időben cserélik ki a főgőzvezetéket, hogy az az üzem menetében ne okozzon fennakadást. A készüléke­ket felülvizsgálják és a gőzfuváso, kát megszüntetik. Skoda András határidő előtt javítja meg a hor­dókat. Kovács Anna, Kovács József- né és Czigány Endre november 7- re kicserélik a rossz állapotban lé­vő hűtőt. Ezt a munkát úgy végzik, hogy a finomító alszesszel való el­látását is állandóan biztosítják. A Pistorius-tányérokat kéthetenként vizkötelenitik s átadáskor a fözdét a legnagyobb rendben hagyják. Tóth István, Benke József és Morocz András finomítók vállal­ták, hogy az ed’digi fél százalékos veszteséget 0.4 százalékra csökken, tik. Vajda István és társai a ka- zantisztitási időt 20 napról 18 nap. ra csökkentik. Horváth István tech­nikus vállalta a felajánlások pon­tos ellenőrzését és a teljesítmé­nyekről való pontos jelentéstételt, A cefrések a csurgás és csepegés csökkentésére tettek felajánlást. Bognár Lajos, a külső gyár telep­vezetője november 7-re 3 darab Worthing ion-szivattyú esztcrgályO- zását vállalta terven felül, Balogh János és Szabó Sándor arra tettek felajánlást, hogy a vasárnap dél­előtt érkező vagonok kirakaiásat úgy rendezik, hogy a vállalatnak ne kelljen kocsiálláspénzt fizetnie. A felajánlásokhoz csatlakoztak az adminisztratív dolgozók is azzai, hogy mindennemű selejípapirt 'el­használnak, csökkentik a telefon- költséget s a határidőket nőni osan betartják. Felhívás a 15-10 éves fiatalokhoz! Fiuk! Pártunk és kormányunk azt a feladatot tüzite elénk az el­következendő időkben, hogy .3 ezer uj elsőéves vájártanulót iskoláz­zunk be. Ezt a feladatot csak akkor tudjuk teljesíteni, ha Ti fiatalok megértitek ötéves tervünk célkitű­zéseit és sikeres végrehajtásának jelentőségét. Szeptember 7-én zaj. lot-t le a Bányásznap, ahol 3 ezer 600 dolgozót tüntettek ki kiváló munkájukért, ugyáhesak sok dolgo­zó megkapta a Népköztársasági Ér­demérem különböző fokozatát. Ez is azt bizonyítja, hogy bányász dol­gozóink a- legnagyobb megbecsü­lést érdemlik ki dolgozó népünk­től. Ha megnézzük a bányász felada­tát. akkor megállapíthatjuk azt, hogy nehéz és hősies munka a bá­nyászmesterség. de nagy kitüntetés hazánk legmeg­becsültebb dolgozói, a bányászok nagy családjához tartozni. Büszke lehet az a fiatal, aki ma Tajkov Andrással és Loy Árpáddal együtt harcolhat a szocialista építés hagy szénc»a tájában. Fiatalok, ölísétek magatokra a széncsaták harcaiban felszentelt bányászegyenruhát, s legyetek mél­tó örökösei a pécsi, komlói, salgó. Harjáni bányászok hősi hagyomá­nyainak, méltó munkatársai a bá­nyák szíahánovista hőseinek. Gyertek a bányába dolgozni — tanulni — művelődni! Halljátok meg a haza hivó sza­vát és jelentkezzetek vájártanuló­ra k. Jelentkezni lehet 16 éves korig, a községi-, járási- és megyei ta­nács VB. Munkaerögazdálkodási Osztályán, illetve csoportjánál. Szombat, 1952 szept. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents