Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-19 / 220. szám
Ax 5 évei (ei'viiuk nyomábau Mit köszönhet a tervnek Bárány István szerszámlakafos ? Bárány István, a nagykanizsai Ásványolaj Gépgyár szerszám lakatosa azok közé az emberek közé tartozik, akikre azt szokás mondani: mindig jókedvű, vigke- délyíi ember. Ölvén-ötvenöt évesnek látszik, de lehet, hogy idősebb. A derűs, a megelégedett élet lemossa az emberek arcáról a ba rázdákat, s fiatalos frisseséget fest helyükre, a tekintetet vidámmá teszi, olyanná, amelv meghazudtolja a kort, az elröppenő éveket. —- Minden okom megvan, hogy jókedvű legyek —- mondja Bárány István elvtárs. — Nem azok vagyunk már, mint akik voltunk 7 évvel ezelőtt. Dolgoztunk, de nem ludtuk miért. Nem ismertük a munka örömét. Nem volt nekünk abból hasznunk. Helyettünk örültek és vigadtak eleget a tőkések, a földbirtokosok és a gyártulajdonosok- A dolgozó még akkor sem örülhetett, ha pillanatnyilag meg is volt a betevő falatja, mert álladóan benne élt a holnap bizonytalansága. Soha sem tudhatta, mikor bocsátják el a gyárból. Bárány elvtárson kívül még hár- man-négven dolgoznak a szerszám, kiadóban. Mindegyik végzi a maga munkáját Egy gép időnként duruzsoló hangot hallat. Ilyenkor hangosabban kell beszélni, hogv a eza. vak érthetők legyenek. Bárány 1st. ván reszelője surranva marja a fényes acélt. Rálüzö kulcsot készít a traktorhoz. Amíg beszél addig sem hagyja abba a reszelést. — Ha az embernek a szája jár, nem kell, hogy a keze is megálljon —1 mondja és tovább beszél anélkül, hogy ez hátráltatná munkájában. De azért egy íelpercre mégis csag megáll a reszelő. Bárány István szemei vidáman felcsillannak: Tudja elvtárs, miért van nekem jó kedvem? Azért, mert állandóan magam körül látom a vidám fiatalokat, azokat, akiknek a jövőjéről gondoskodott Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs' és a mi pártunk. — Az én fiatalságom nem volt ilyen derűs, nem volt ilyen vidám. Nem úgy bántak akkor a tanulókkal, mint most. Az állam nem törődött velük. Durva mesterek kénye. kedvére voltak bízva, Ütötték, ver- ték eket. A mesterségre csak az inasidő utolsó szakaszában tanították, s ha megtanulta jó, ha nem tanulta meg, úgy is jó volt. A mesternek csak az volt a fontos, hogy 4—5 évig .ingyenmunkása legyen— Szinte örül az ember szive, mikor hallja, hogy országunkban mind több iskola és kultúrotthon épül. Öröm nézni azt a sok vidám gyermeket, akik megtöltik az iskolákat. A múltkor láttam, amikor a Szabadság-téri diákotthonba vidáman, dalolva mentek a leányok. Lehettek vagy százan, — Ez igen, — gondoltam. — Ók eltalálták, hogy mikor kell születniük. A készülő kulcsot kiveszi a satuból, megnézi. Az egyik oldalát még reszelnie kell. Közben tovább beszél, Az életéről, a múltjáról, a jelenéről mond el egyes részleteket. Neki nem volt alkalma tanulnia, úgy képeznie magát, mint ahogy szerette volna. A felszabadulás óta sokat tanult. Szeret tanulni, ezért szereti az iskolákat is. Büszkén beszél gyermekeiről. A fia közgazda- sági egyetemet végzett. Pártunk biztosította számára, a tanulást. Leánya most végzi a IV. gimnáziumot— A kölcsönjegyzés idején ünnepnek éreztem azt a napot, amikor jegyeztem — mondja. — Boldog voltam, hogy adhattam az államnak, biztosra vettem, hogy forintjaim ezerszeresen megtérülnek Voltak azonban olyanok, akik nem így gondolkodtak, sóit olyanok is akadtak, akik az ellenség hangjára hallgatva, még kötvényeiket nem becsülték meg. Erre világos példa hogy egy ezerforintos nyereménynek még mindig nincsen gazdája. A Gépgyárban nyerte valaki, de nincs meg a kötvény. Bárány István az ezelőtti sorsolásnál 500 forintot nyert.- Váratlanul jött a pénz mondja. — Mányó elvtárssal a postánál találkoztam. Éppen ; nyereménylistát nézegette és öröm mel újságolta, hogy névértékűén visszakap 100 forintot. Gyorsan ha_ zaszaladtam. Felírtam a kötvények számát. Mányó a postánál megvárt. Átnéztük a nyeremény jegyzéket. Nem is akartam hinni a szememnek, amikor láttam, hogy az én számom az 500 forintos nyeremények között van. Még aznap felvetítem a pénzt. Az asszony volt csak igazán meglepődve, amikor délben megmutattam neki a százasokat. Megnyugtattam, hogy nem kölcsönkértem, hanem az állam adta vissza a mi pénzünket, még pedig bőséges kamattal. — Még sók ilyen kellemes meglepetésben lehet részem, m&rt odahaza 1110 forint értékű nyereménykötvény van a fiókomban. Boldogan és büszkén beszél arról, hogy nemcsak munkájával, hanem forintjaival is kivette részét az országé pitééből. — Úgy vagyunk a kölcsönnel, mint egy nagy család, amelynek minden felnőtt tagja dolgozik — mondja mosolyogva. — A család is. ha valami költséges dolgot akar vásárolni, összeadja a pénzt és igy együtt örülnek az uj szerzeménynek. Mi is valamennyien örülünk Sztálinvárosnak, a Dunai . Vasműnek, a Földalatti Gyorsvasutnak, Inotának s mi a gépgyár dolgozói még külön is örülünk annak, hogy gyárunk szemünk láttára bővül, nagyobbodik. Bárány István 1945 óta dolgozik az Ásván yo’aj Gépgyárban. Valóban a szeme előtt nő ez a gyár hatalmassá. Befejezés előtt, áll a mintegy 150 meter hosszú, teljesen, korszerű szerelőcsarnok, de tovább folynak az pítkezések, épülnek a béke nagyszerű müvei, a terv ajándékai. Bárány elvtárs az életszínvonal emelkedését, az egyéni jólétei párhuzamba állítja gazdasági és kulturális életünk fejlődésével és ennek, a lendületes fejlődésnek, mint egyik alapvelö mozgatóját látja a kölcsönt, amelyet a dolgozó nép adotlt a maga államának. Elindultunk azon az utón, amelyet Lenin és Sztálin elvtárs a boldogulás utjaként megjelölt számunkra. Bárány elvtársnak még sivár örömtelen volt az ifjúsága. A régi rendszer urai elvágták előtte a tanulás, a fejlődés lehetőségét, de a fia már közgazdasági egyetemei végzett, leánya pedig gimnáziumba jár. Boldogan beszél arról is, hogy felesége tagja a szülői munkaközösségnek, irányitója, segítője a -fiatalságnak, annak az ifjúságnak, amelytől nemcsak hogy nem záriák el a kultúrát, a magasabb mű. vereséget, hanem messzemenő állami támogatást nyújtanak, hogy fejlődésüket elősegíthessék. Bárány elvtárs nemcsak forintjaival, hanem munkájával is az elsők között veszi ki részét a szocializmus építéséből, a béke erősítéséből. Minőségi munkát végez s igy is állandóan 125—126 százalék között mozog a teljesítménye. A szovjet dolgozók példáját követi. Lelkesíti az a nagyszerű munka, amely a szovjet gyárakban folyik, a XIX,, kongresszus tiszteletére. Bárány elvtárs is jobb munkával, magasabb te!jesitményekkel akarja ünnepelni azt a napot, amelyen Lenin és Sztálin elv,'társ a vörös katonákkal, a dolgozó nép segítségével szétzúzta Oroszországban az imperializmus bilincseit. Uj országot építünk: a béke, a boldog élet, a szocializmus országát, Az utat hatalmas mérföldkövek: Sztálínváros, a Dunai Vasmű, Inota, Komló, a tiszalöki vizi- lépcső, gyönyörű és hatalmas hidak, iskolák, kulturházak, uj gyárak és uj családi házak jelzik. Eze^ az utón halad Bárány István szerszámlakatos is, aki azért- jegyzett kölcsönt, hogy meggyorsítsa a szocializmus építését. Takács Elemér Alkotmányunk korlátlan fejlődési lehetőséget nyújt munkás életünkre készülő fiataljainknak. -Biztosítja, a. tanuláshoz való jogot és a gyakorlatban gondoskodik arról, hogy fiataljaink ezzel a joggal élhessenek is. Képünkön a sajószentpéteri vájár-tanulóottlion egyik gyönyörű szobáját mutatja be. Ez a falusi „iskola“ Cinéig községben, a G-ra-mm-osz hegység alján van, annyi hősies csata színhelyén, Nincsenek benne padok, némely „vagyonos“ gyermek zsámolyt visz magával. A tanítók részére nincs szék és asztal, fűtőanyagról nem gondoskodik a dől. láf-zsoidban álló monarchöíasiszta görög kormány. Az ősi. kiaszi- kus kultúrával rendelkező görög népet ilj*en nyomorúságos sorsra juttatta az amerikai imperializmu s. Miau, amikor hazajött az iskolából, gondosan elrakta a könyveit, füzeteit, majd főtt burgonyát majszoló öccséhez fordult: — Siess, Bi:u, aztán gyere játszani. Pár perccel később már együtt Voltak, s hozzájuk csatlakozott hu- gocskájuk Káli is. — Én leszek a boltos — mondta Biru — és ti sorbaálltok az élelmiszerért .. . Tessék, asszonyom mit ákar vásárolni? — kérdezte ’ mindjárt komolykodva. — Rizst! — felelte Minu hasonló komolyan és átnyújtott egy papir- szeletet. — Erre a jegyre nem adunk rizst, csak a másfajta . jegyre • .. Azt adja ide . . • — Nem adhatom oda, mert olyan jegyünk nincs, mi szegények vagyunk ! — Ha nincs jegy, nincs rizs! — pattogott Biru. Most Kalin volt a sor, de a csöpp lány unottan rántotta meg a Vállát: — Mindennap ezt játszuk . . . Miért nem találunk ki valami uj játékot.. . Biru a homlokára ütött. — Igazad van... Tudjátok mit játszunk? Amit ma láttam a városban, meg tegnap is és nagyon sok má3 napon is... Tüntetést! A két kislány tápsikált. — Nagyszerű! — lelkesedett majd kisvártatva megkérdezUJ JÁTÉK te:— És mondd, núből áll a játék .' — Ti lesztek a tüntetők, én pedig a rendőr . .. Kiabálva mentek, s én akkor rátok lövök ,., Minu nevetett: — Nem jó a játék, hiszen a rendőrök nem lőnek nőkre. — Nem? — csattant fel Biru és láng lobbant a szemében. — Kérdezd meg csak a bátyánkat! A múltkor Bagbazarban a tüntetődnél négy nőt is megöltek .. . — Hát jó — egyezett bele Minu — akkor játsszuk... Birunak puskára meg turbánra volt szüksége, hogy tökéletes rendőr legyen. A törülközőből ügyesen turbánt csavart, egy ócska esernyő pedig kitünően helyettesítette a puskát. — így! — mondta elégedetten, majd két. kislányhoz fordult. -— És most meneteljetek körbe-körbe, s kiabáljatok: „Éljen a szabad India!“, meg azt, hogy „Éljen a béke!“ — Ezt szokták kiabálni? — kérdezte a kis Kali ámuló tekintettel. — Ezt! — erősítette meg Biru kilencesét meghaladó komolysággal. — Én is ezt kiabáltam, tegnap is, meg máskor is . • . Megkezdődött a játék. Minu meg Kali vékony cérnahangján kiáltozta: „Éljen a szabad India!“ < hogy „Éljen a béke!“ — Biru égyideig szótlanul figyelt, aztán vállához emelte az ócska, viharvert ‘ esernyőt, és felkiáltott, ahogy a torkából kifért: ,,bumm, bumm!“ A két kislány tovább kiáltozta: — Éljen a béke! Biru rájuk rivallt: — Elég volt. . . Feküdjetek le .. . Ti már meghaltatok! Minu kighugát lefektette a földre, aztán maga is melléje feküdt, így maradtak percekig, amíg Biru újra felkiáltott: — Most felkelhettek. . , kezdjük elölről, de aztán, sünikor azt mondom : ,,bumm, bumm'‘ — egyszerre essetek el..., így ment a játék és megegyeztek, hogy másnap is tüntetést játszanak . . . . . . Minu másnap korán hazajött az iskolából, mert elmaradt a tanítás. A tanítók sztrájkoltak, szünetelt az oktatás. Birut azonban hiába leste, pedig Katival már nagyon várták, hogy folytassák a tüntetésjátékot. a fiúiskolában nem sztrájkolnak? — erre gondolt és kis rongybabájával kezdett játszadozni- Hamar megunta. A nap perzselőn sütött és az udvar egy nagy fájának árnyékában elnyomta az álom . . . ... Zűrzavaros hangokra, döbbent kiáltásokra ébredt. A kapun emberek tódultak be, középen az anyja, a karjában ott szorongatta Birut, véresen, holtan. A szófoszlányokból Minu estik ennyit hallott: — Tüntetés ... A rendőrök . . . Csak ennyit hallott, de mindent megértett. . . Kalkuttában a baloldali pártok szervezése melietfc az indus tüntetők ezrei vonulnak a parlament elé, hegy tiltakozásukat kifejezzék a kormány intézkedései ellen. A rendőrség a tüntetők tömegét könnygázbombálr használatával állította meg. Jugoszláviában sas elmúlt évfoeai több ssiisst 20© ezer volt a muDkanéll&iiliek szama Tirana (ATA). Az albán szak- szerveretek lapja közli dole Mor- kóvics jugoszláv poli'íkai emigráns cíkkéf a jugoszláv dolgozóknak a fasiszta' Tito-rendszer ellen folytatott harcáról. Jugoszláviában az elmúlt évben a munkanélküliek száma 200 ezer fölé emelkedett — írja cikkében Jol-e Marko vies. Ez a szám ebben az évben egyre gyorsuló ütemben növekszik. Szlovéniában például csupán márciusban és áprilist 13.ISO munkást bocsátottak el. A cikk ezután arról ir, hogy jugoszláv munkások nam haj land dolgozni a títoísták katonai ép kéréséinél. így például Osijekb 8 ezer munkanélküli a titoLs rendőrség minden fenyegetése el nerc sem volt sajla-ndó munkát v. halni a háborús célokat szóig! építkezéseknél*
