Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-16 / 217. szám
A feudális elnyomás alól fel- szadault parasztok lelkes munka, ia nyomán a Kínai Népköztársaságban egyre növekszik a falvak gazdagsága. A parasztoknak nem kell már odaadni termésük nagyobbik felét a földesúrnak, mint azelőtt. A népi hatalom gépekkel siet segítségükre, hogy jobban művelhessék meg földjeiket. A kínai falvakban széles körben terjednek a korszerű agrotechnikai ismeretek. Micsurin és Li- szenko új módszerei és a terméshozam szovjet mestereinek gyakorlati tapasztalatai. A Huajhe és más folyók mentén sokezer kilométer hosszúságban gátak és töltések emelkednek, amelyek elhárítják a parasztság feje felől az árvízveszélyt. A parasztok jobb életének jele, hogy egyre több iparcikket vásárolnak. Az északkínai Laoszi tartományban például tavaly egy félév alatt 73 százalékkal több textilárut vásároltak, mint az első év megfelelő időszakában- A középkínai Camszi tartomány parasztjainak vásárlóereje 1951-ben 66 százalékkal emelkedett. Északkelet Kína lakossága tavaly két. szerannyiti vásárolt, mint egy évvel azelőtt, s két és félszer any- nyit, mint 1949 ben. A kereskedelmi ; forgalom rohamos növeke 1 dése igen jellemző a városi és falusi tömegek életkci ühnényeinek megváltozására. Két évvel ezelőtt sok kínai munkás és iparos volt meg munkanélküli. Ma már csak emléke, zetböl tudják, mi a munkanélkü- i liség. Sőt. Északkelet-Kínéban s néhány más vidéken bizonyos szakmákban munkaerőhiány van. Az ország egész területén szervezetten folyik a munkások szakmai továbbképzése. Állandóan emelkedik a dolgozók munkabére, ami magával hozza az életszínvonal szüntelen emelkedését. Északkelet-Kínéban-, ahol leghamarabb állították helyre az ipart, 1950-ben 12.5 százalékkal, 1951-ben pedig újabb 16.3 százalékkal emelték a munkások és alkalmazottak bérét. A mérnökök és technikusok 26.1 százalékos béremelést kaptak. Folyamatban van a társadalom- biztosítási rendszer kiépítése. 1S51 végén már 2,600.000 munkásra terjedt ki a társadalombiztosítós. A dolgozók számára betegségi, rokkantsági és öregkori segélyt, emellett ingyenes orvosi, szanatóriumi és üdülői gyógykezelést biztosítanakA népi hatalom gondoskodik a dc-lgczck Egészségének védelméről és pihenéséről. Országszerte kórházakat, klubokat, éjjeli szanatóriumokat. kultúrpalotákat, stadionokat és kényelmes lakóházakat építenek. Már az ország kerületeinek 85 százalékában felállították az egészségügyi Központokat. Tiencsin város költségvetésének kétharmadrészét fordítja közoktatásra. egészségvédelemre, kulturális intézményekre, fásításra, a munkásnegyedek és a többi városrészek rendezésére. Sanghaj ipari üzemei mellett 215 polikli- nika. 95 csecsemőotthon és 55 éjjeli szanatórium nyílt meg, ahol sekezer dilgezó gyógykezelteti magát munka után- Számos városban egcsz lakónegyedeket és kerületeket építenek be jól felszerelt munkásházakkal. Az elmúlt évben a városokban 1,780.000 ember tanult munka után esti elemi iskolákon és írni- clvasni nem tudók számára szervezett tanfolyamokon. A népi hatóságok a falvakban 290.000 téli iskolát szervezitek felnőttek számára. amelyekben 35 millió paraszt tanul- A népi kormány* rövidesen 100 millióra emeli a téli iskolákban és tanfolyamokon tanuló írni-olvasni nem tudó pa. vasatok számát. Egy román asszony felemelkedésének útja 1936-ot mutatott a naptár... Zuhogott az eső. A Tei-kulvá- rcs kis házainak ablakait cibálía, tépte a szél. A vihar eloltotta az utcák petróleumvilágítását. Az egyik sarkon rongyokba burkolt, didergő gyermek nyújtogatta kezét egy falat kenyér után. Odahaza már nem volt ennivaló- Édesapja hiába volt ügyes munkás. képtelen volt munkához jutni. Amott egy barázdált arcú asz- szony tüzelőnek aprította fel a kerítés utolsó deszkájátA munkások százai hiába járták a gyakran térdigérő sárban úszó utcákat, sehol semmi műm ka. Az élet kín és vergődés volt ebben az időbenKét fiatal ebben a kietlen nyo- 'mórban Határozta el, hegy együtt! vág neki az életnek. Egy alacsony ház szűk szobájában alapított otthont Elizabeth és Marin Dra- niceanu. Állandóan érezték a munkaadó kizsákmányoló kegyetlenségét és a holnap örökös bizonytalanságát. A szegénység még ijesztőbbnek tűnt. amikor idővel még egy szájat kellett etetni. Miből fogják' etetni, ruházni a kis Gábrielt? Nehezen tellek az évek... * És megvirradt az új élet születésének napja a Draniceanu család fölött is. 1944 augusztus 23-án a román nép, amelyet a Szovjet Hadsereg felszabadított, saját kezébe vette sorsát. A párt vezetésével a munkások megkezdték a forradalmi átalakításokat. Elizabela Draniceanu belépett egy kötszevőgyárba. A gyárak államosítása után nem a tőkésnek dolgozott többé, hanem a hazának, a jobb életért, gyermekei boldogságáért. Később férje is ugyanebbe a gyárba került. Bekövetkezett az. amiről álmodoztak: munkájukat megbecsülik és jól megfizetik. Ionelre, a legkisebb gyermekre a napköziotthonban vigyáznak, Gabriel pedig iskolába jár. Eiizabeta megszabadult a napi gondoktól, gyermekeit jó kezekben tudja - és így gondtalanul dolgozhatott, egyre többet és jobbat termelt. Soha nem felejti el azt a napot, amikor kitüntették a büszke sztahanovista címmel. Szorgalmas sztahanovista, szerető anya és gondos feleség — és mindegyik feladatát szeritettel cs örömmel teljesíti. 0 ★ Eiizabeta a munkaidő után siet haza a csinos, tiszta házba, ahol férjével és két gyermekével lakik. Jól élnek- Nagy gondot fordítanak a két gyermek nevelésére. Legutóbb elolvasták Makarenko pedagógiai műveit és az újságokban is mindent elolvasnak, ami a gyermeknevelésre és gondozásra vonatkozik. Gabriel minden este elbeszéli, mit csináltak aznap az úttörőpalotában. Van-e nagyobb öröm a szülő részére, mint gyermeke gondtalan csacsogását hallgatni? Eiizabeta Draniceanu tudja, hogy gyermekei előtt szép jövő áll. Tanulni, építeni, dolgozni fognak, életükről és jövőjükről gondoskodik a párt. A Román Nép- köztársaságban fontos kérdés a gyermekek nevelése. A sztahanovista dolgozó nőnek, feleségnek és anyának sokféle kötelessége van- Eiizabeta azonban jól beosztja idejét, minden szabad percét hasznossá teszi. Ö is, mint sok más társa, a Román Népköztársaság dolgozóinak boldog életét építi. Eiizabeta tudja, hogy az angol és amerikai imperialisták e boldog élet kioltására törekszenek, hogy új vérfürdőt akarnak zúdítani ,a világra. Eli- zabeta Draniceanu munkájával harcol az imperialisták aljas terveinek megvalósulása ellen. Szilárd meggyőződése, hogy a felszabadult dolgozók, az anyák akarata, hogy gyermekeiket felneveljék, erősebb, mint az emberiség ellenségeinek sötét hatalma, Beszélő képek Románia felszabadulása óta rohamosan fejlődik az építőipar is. Képünkön a Sterjavban épülő hatalmas cementgyár építkezési munkálatait látjuk. A cementművek Ricezban a Bistritza folyó völgyében épülő „Vladimir Iljics Lenin“ vizierőműállomást fogják ellátni a szükséges cementanyaggal. A ldnai nép a nemzeti felépítés nagy győzelmét ünnepli. Idő előtt elkészült a hatalmas árvizs zabályozó meder, amely 5500—- 6000 millió köbméter vizet képes a Jangce folyó árveszélyes, középső részén tárolni. A négyévszázados árveszedelem kiküszöbölésével a, Hupeh tartomány Kiang-han síkságán élő 3 millió lakos biztonságát teremti meg. Ez a terület igy gazdag rizs- és gyapot- termő földdé válik. Ez a víztároló 535 ezer hektár földet fog megvédeni, amely területen az évi rizstermelés 1,500.000 tonna lesz. Ä tervhez tartózik az 1054 méter hosszú 54 nyilassal rendelkező, elmozdítható gát építése Talping kounál, amelyet akkor nyitnak lei, amikor a folyó megárad és elvezetik onnan azt a vizet, amely máskor hatalmas területeket áraszt el. A képen: a. taipingkoui mozdítható gát a Jangce középső részén, építkezés alatt. Régi ezüstpénz. kopott angol há- rompemiys volt előttem, A ' forgalomból már régen kivonták, lapján az angol királynő, domborművé halványan látszik. A pénz felső részébe valamikor kis lyukat fúrták, éppen a korona helyén. Nézem a régi ezüstpenzt, s felvillan egy távoli angol városka. A kén szomorú: szűk egyforma utcák, sehol egyetlen fa, vidító virág, egyformák a házak, egyhangúak a reklámtáblák, kormos minden, a gyárkémények füstje a fojtó, ködös levegővel keveredik. Reggelenkint, feliivöltenek a gyárak szirénái és az utcában megkoppannak a facipők: textilmunkások sietnek munkába. Az ezüstpénzről, eszembejut az a gyűlés, amelyet ebben a kisvárosban a Szovjetunió barátai tartottak a szovjet küldöttek tiszteletére. A sok szónok között volt egy kis, töpörödött öregasszony. Amikor beszélt, kezében a kis ezüstpénzt szorongatta ... Most elmondom a. hárompennys történetét. ★ Az idős asszony halkan kezdte a beszédét, de aztán mind lendületesebben folytatta: — Magamról kell beszélnem, hogy megértsék; amit mondani akarok.. , Féljem takács volt ebben a városban, boldogan éltünk, különösen, amikor megszületett a kisfiam: James. A boldogságra azonban csakhamar árnyék borulj kitört az első világháború férjemet átvitték a kontinensre. Az asszony most magasra emelte a liárompennys. ezüstpénzt és igy folytatta: — A bevonulása előtti estén előtétté ezt a kis pénzdarabot, lyukat fúrt belé, zsinórt húzott, keresztül rajta és a kisfiam nyakába akasztotta. Akkoriban az a hir járta, hogy az öreg Viktóriát. ábrázoló hárompennysek szerencsét hóinak-.. Férjem elmem, és én — fiatalon özvegyen maradtam. 'Nem mentem többé férjhez, minden szere tetemet egyetlen fiamnak tartogattam gonddal és odaadással neveltem, hogy minél boldogabb legyen . . . Pedig az életem nagyon nehéz volt. Takarítónő lettem abban a gyárban ahol valamikor a férjem dolgozott, s bizony, ez sovány keresetet jelentett. Meg kellett toldanom valamivel, esténkiut selyemkendőket hímeztem egy üzlet megbízásából. Fárasztó és szemrontó munka volt, de mindent vállaltam a fiam . érdekében ... James, amikor felnőtt, takács lett, mint az apja s a nagyapja. Jó fiú volt. melegszívű. Keresetét az utolsó pennyig hazaadta, gondos és figyelmes volt vasúraa- ponki'nt még mosogatni is segített. . . Pillanatra megállt,. távoli emlékei.- •ben keresgélt, majd igy folytatta:. — örültem, hogy fiamat, félneveltem, hogy James szépen és jól dolgozik, újra boldog voltam, de aztán a boldogságomat megint beárnyékolta valami. A második háború!... Nálunk sokan vannak, akik már elfelejtették ezt á liáborufc, de én nem felejtettem el, s nem is’ felejtem cl soha... Éjszakánként sokszor felriadok, .mintha a hitleristák repülőgépeinek zúgását, a lövedékek vészes sivitását, a bombák robbanását hallannám . .’. És nem felejtem el a napot, amikor a fiamat elvitték a frontra, Franciaországba. Néhány percre hazaengedték, hogy elbúcsúzzunk. Tehergépkocsin jött és a gépkocsi vezetője a buesuzás percei alatt is szüntelenül dudált sürgette, hogy induljon már. ö«szeszorult a szivem, do mosolyogni próbáltam. Megcsókoltam és a lelkére kötöttem, hogv viselje a gyapjusálat, amit kötöttem, nehogy megfázzék, mert odaát, a kontinensen hidegebb a tél. Vidáman nyugtatott meg: „Ne félj, anyácskám, nem történik velem semmi baj, hiszen nyakamban vau az eziistpenuy, apám ajándéka,,.“ Aztán elment, a tehergépkocsi motorja hosszan, elnyujtottan, szinte szomorúan búgott és én olyan végtelen egyedül éreztem magam. .. Elfáradt, öreg, munkás keze kinyúlt az asztalkára készített viz után, ivott néhány kortyot, azután ■visszatette a poharat a kis asztalon, amelyet az ünnepség alkalmából szovjet és angol zászlócskákkal díszítettek Felemelte a fejét és folytatta : — Azóta . ■ . azóta nem láttam a fiamat, helyette fekete szegélyű boríték érkezett- néhány gépies szóval . . . Ezeket a gyászszegélyes borítékokat sokan ismerik, a bánat levelei . . . most is nagy számban érkeznek Koreából, Malájföldről. Ültem, kezemben a levéllel, megsem- misülten... a háború után felkeresett fiam egyik bajtársa. Elmondta halála körülményeit, hol temették el, s átadta az óráját meg — az ezüstpénzt, amit a nyakában hordott,». -Az órát, sajnos nem tudtam megőrizni, hiszen tudják, milyen drága az élet, s. milyen kicsi a nyügdij - ... El kellett adnom! Csak ez a hárompennys maradt- meg! A. kis pénzdarabot az átfűzött zsinórnál fogva megint a magasba emelte és meglengette a hallgatóság elé. Lenn a széksorokban fónylettek a szemek, egv nőből feltört a. .zokogás. A kis öregasszony hősi önuralommal beszélt tovább. — Nézzék ezt a légi ezüstpénzt ami a háborúban elvesztett férjeim tő! cs fiamtól megmaradt... Ez a hárompennys minden kincsem, számomra a legnagyobb éritek, mindennél drágább ... És most mégis megválók tőle-..» Hirtelen a szovjet küldöttekhez fordult, feléjük nyújtotta a régi. pénzdarabot: —• önöknek adom, kérem, fogadjak el . . , Tudom, hogy' egész népük a háború ellen van. s tudom, hogy önök, Äojet emberek, törhet ellenül harcolnak a békéért, 'harcolnak, hogy egyetlen anya se veszítse el a gyermekét... Fogadják cl ezi a hárompennyst egy angol öregasszonytól, aki több mint ezer aláírást gyűjtött a Béke Világ- tanács felhívására . -. lk A csendet, ami szobámban azi emlékezés alatt, körülvett, vidám gyermekzsivaj, önfeledt, boldog kacagás verté fel- Szünet van a. szomszédos iskolában. Nézem a régi ezüstpénzt, s látom mögötte az angol városkát, a sziik sikátorokat, a kormos házakat. Emlékszem a tűzre, ami az angol munkások szemében lobogott, amikor sti ml szabad, békés, boldog hazánkról beszéltünk. És latom magam előtt a fáradt, töpörödött és mégis olyan erős, bátor öregasszonyt aki messzi ködös hazájában velünk együtt harcol a Írekéért, minden .•.gyermek életéért. A KÍNAI MZTMSASÄG HATALMAS SIKERE! EGY RÉGI EZÜSTPÉNZ
