Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-16 / 217. szám
PÁK! ÉLET * A faliújság az agitáció fontos fegy vere A szocialista társadalom — a leninizmus diadalmas eszméjének megtestesülése Az üzemek, műhelyek, kis termelési egységek dolgozóinak sajtója A pártszervezetek fokozottabban használják fel a faliújság: nyújtotta segítséget, biztosítsák, hogy a népnevelők csoportos beszélgetéseken, kisgyüléseken, egyéni agitációban támaszkodjanak a faliújság anyagára, vitassák meg a dolgozókkal a faliújság fontosabb cikkeit. A faliújság nélkülözhetetlen fegyver az agitációban, a termelés emelő- sóben és a begyűjtés fokozásában. üzért fontos feladata üzemi és falusi pártszervezeteinknek, bogy alaposan tanubnányozzük a faliújságokkal kapcsolatos irodalmat. Ezzel a cikkel is segítségére akarunk lenni üzemi és falusi pártszervezeteinknek, hogy alaposabban átérezzék a faliújság jelentőségét. Gyárainkban, ternielöszövetkezete- jjikben, hivatalokban, falun gyakran látunk faliújságot. A faliújság cikkírói és rajzolói nem ,,hivatásos'*' Írók, újságírók, rajzolók. A faliújságnak mindenki munkatársa lehet és annál jobb a. faliújság, minél szélesebb szerkesztői, munkatársai, levelezői köre. A faliújság igazi jellegét as adja meg, hogy elsősorban helyi vonatkozású cikkeket közöl, vagyis annak a körnek közvetlen problémák dolgozza, fel, amelyik a faliújságot saját. maga, számára szerkeszti és kiadja. így például nyilvánvaló, hogy egy gépgyári faliújságon a munka- versenyről, többtemelésről, a minőség javításáról — ugyanakkor egy iskolai faliújságon elsősorban a vizsgák jó előkészítéséről lesz szó. Ugyanígy egészen másfajta cikkek lesznek egy élenjáró üzemrész faliújságán, egészen mások ott ahol a tcrvteljesitéssel bajok vannak. A faliújság visszatükrözi az üzem, :a műhely, a gyáx*, a tszcs, az állami gazdaság, stb. dolgozóinak egész életét. Foglalkozhatok munkájuk eredményeivel és hiányosságaival, kezdeményezésekkel, észszeiüsitő javaslatokkal, mindazzal, ami dolgozóinkat foglalkoztatja- Kivizsgálja a dolgozók panaszait, bírálatra és önbirálatra nevel. A faliújság a pártaz ifjúsági és szakszervezeti alapszervesetek, a kis termelési egységek dolgozóinak sajtója, a helyi közvélemény, az alulról jövő bírálat és kezdeményesések szócsöve — a legszélesebbkörü demokrácia kifejezője. Röviden összefoglalva: a faliújság legfőbb. ismertetőjele: helyi jellege, Ez persze nem jelenti azt, hogy a faliújság provinciálissá vál- hatik, vagy másszóval, ha csak aprólékos, általános érdeklődésre számot nem tartható ügyekkel foglalkozzék. Nem. A faliújságot éppen az teszi érdekessé, hogy mindaz, amiről ir vagy rajzol, szerves része egész életünknek és harcunknak, szocializmust építő műnk óinknak. Vájjon ha az ózdi nagykohó faliújsága a Diósgyőrrel folytatott párosverseny harcairól ir — nem országos ügyről ir? Ha egyik üzemünk faliújságja megbélyegzi Kis Péter későnjövőt, helyi jellegén túl ■— nem országos fontosságú ügyet — a munkafegyelem ügyét — szolgálja? Ha szóvátessziik, hogy helyes vagy helytelen a Közért nyitvatartási ideje, ha leleplezzük az olyan vezetőt, aki a bírálatot elfojtja — mindig, valahányszor cikkünkben, rajzunkban kiállunk az igazság, a tervteljesités, szocialista építésünk ügye mellett — egy-egy konkrét, „kis" helyi probléma tárgyalásával, — szolgáljuk egész hazánk építésének ügyét, ötéves tervünk teljesítésének, túlteljesítésének ügyet. így kap a faliújság fontos és jelentős szerepet az ujtipusu, szabad, demokratikus sajtóban. ; A faliújság akkor jó, ha a dolgozók megszeretik, ha érdeklődéssel olvassák uj számát. Akkor jő, ha nélkülözhet étien nevelőeszköznek tartják a párt, a szakszervezet tagjai :s a műszaki és gazdasági vezetők is. Akkor jó, ha a párttagok és a pártonkiviiliek egyformán sajátjuknak érzik. Akkor jó, ha kifejezi a dolgozók ;zeretetét épülő hazánk, pártunk, Rákosi elvtárs iránt. Az egyik budapesti üzem faliújságában olvashatok : ; „Most, amikor megkaptuk a miniszter tanács vándor zászlaját, öröm cs büszkeség tölt cl valamennyiünket. Összeforrott egység a mi gyárunk kollektívája, közösek az örömeink, közös célokért harcolunk. Nincs közöttünk senki, aki ne lenne boldog, hogy a kitüntetett gyárban dolgozik és nincs közöttük senki, aki ne erezné, hogy most még jobb munkával, nagyobb teljesítményekkel tartozunk dolgozó népünknek, Amikor megtudtam, hogy üzemünk megkapja a vándorzászlót, első gondolatom az volt, hogy Eákosi elvtárs tud erről és bizonyára velünk együtt örül.“ A faliújság-munkát nagyon sok helyen még ma sem tekintik politikai munkának. Sok helyen megelégszenek egy-egy alkalmi faliújsággal, kampányjelleget adniuk munkájának. A faliújság és az üzemi sajtónak s a szemléltető agitációnak számos rokonága — mint például a villám, az asztali újság, a szalagfelirat, a Tüske, a Krokodil, stb. — azokból a TÖpcédulákból nőttek ki, amelyeket a múlt század végén és a század elején az orosz- országi marxista körök segítségével fogalmaztak meg, készítettek és terjesztettek a gyárak agyongyötört, kizsákmányolt és elnyomott dolgozói között, a cári hadsereg katonái, a szegényparasztok nyomorgó milliói között. A faliújságok őseit, az első röpcédulákat a párt legnagyobb harcosai is irt-ák. Lenin és Sztálin elv- társ számos, harcra hivó röpcédulát irt és a munkásmozgalom olyan alakjai, mint Halturin, Mojszejenko, Alexejev — szabadságuk, életük kockáztatásával ismertettek, terjesztették azokat Lenin elv társ igen nagy jelentőséget tulajdonított a faliújságnak. Sztálin elvtárs javaslatára a központi újságok nem egyszer megdicsérték vagy megbírálták a faliújságokat. A faliujság-munka „aprómunka". De hogyan lehetne jó aprónuinka nélkül elvégezni a nagy egészet, legnagyobb feladatainkat? Rákosi elvtárs és a párt vezetőszervei sokszor hívják fel a figyelmet erre az „aprómunkára''. Milyen a jó faliújság? Miért van az, hogy az egyik faliújság előtt csoportokba verődnek az. emberek, mindenki el akarja olvasni, figyelmezteti a társát is, kérdezi tőle, hogy „láttad-e már?", beszélnek róla az ebédlőben — egyszóval, hogy felkelti a dolgozók érdeklődését. a másikra jóformán rá sem néznek. Nyilvánvaló — a jó faliújság érdekli az olvasót a rossz nem. Nézzük csak, mi jellemzi a jó faliújságot? A jó faliújság legyen tiszta, ízléses. Helyezzük el úgy, hogy azonnal szembetűnjék1 kényelmesen el lehessen olvasni. Ne tegyük a műhely legsötétebb, legeldugottabb sarkába. Legyenek rajta rövid cikkek, érdekes címmel, hogy azonnal felkeltsék az olvasó érdeklődését. Ne legyen sűrűn gépelve, hogy jobban olvasható legyen. Legyen szép a dekorációja, sok rajzzal és képpel. De sose legyen túlzsúfolt, a dekoráció nem öncél, hanem a cikkek mondanivalóját kell alátámasztania. A régi, megporosodott faliújságot, az elavult cikkeket senki sem olvassa el. Rendszeresen váltani kell a faliújságot, ugyanúgy szabályos időközökben kell „megjelennie", mint bármely más sajtóterméknek. A faliújságokat kelettel és sorszámmal kell ellátni. Ne egy ember munkája legyen, hanem kollektiv munka eredménye. Legyen szerkesztőbizottsága. Legyenek állandó rovatai, dolgozzék munkaterv a lapján. Támaszkodjék levelezőire. Bíráljon bátran, karoljon fel és népszerűsítsen minden helyes kezdeményezést, jó tapasztalatot. így például anyag- takarékosságot, a gépek rendbentartását, jobb munkaszervezést és így tovább. A jó faliújság egyszerű, érthető és tömör. Nem fél nevén nevezni a dolgokat, nem fél a politikai élességtől, a dolgozók ellenségeivel szemben csak egy nyelvet ismer, a kíméletlen leleplezés nyelvet. A jó faliújság alapvető tulajdonsága a dolgozókkal való összeforrott- ság. A faliújság levelezői olyan emberek, akik a gazda szemével nézik üzemüket, falujukat, akiket lelkesít építésünk’ minden uj eredménye. Mielőtt ezekről részletesen szólnánk, láthatjuk már, hogy a faliújság jó megszerkesztése odaadó, lelkes, alapos munkát követel. Elképzelhető-e az, hogy például egy műhelyben nyolc-tiz faliújságot lehet egyidőben jól szerkeszteni? Nyilvánvalóan nem. Mégis, mi a tapasztalat? Sok gyárban, intézményben. tsz-ben, állami gazdaságban, iskolában, de még lakóházban is kialakult az a szokás, hogy külön faliújsága van az MDP alapszervezetének, a szakszervezetnek, béke- bizcVttságnak, szabadságharcos szövetségnek, esetleg van külön sport- faliújság, repülőmodellező-faliujság, MSzT és még egész sereg más. így aztán többnyire egyiken is, másikon is legfeljebb egy-egy árva cikk „díszeleg' '. Ennek semmi értelme sincs. Irányelv, hogy az üzemekben egy- egy alapszerv területén a dolgozóknak általában egy faliújsága ] egyen a párt, a SzOT, DISz közös kiadásában (ha szükséges, ha például a dolgozók jelentős része, többsége ifjúmunkás, akkor lehet külön faliújsága a DISz-nek is). Most pedig nézzük külön-külön a jó faliújság néhány ismérvét. A tiszta, ízléses faliújság azonnal felhívja magára az olvasó figyelmét. Nincs szomorúbb látvány, mint a sárgult, piszkos, esőverte faliújság. A faliújságra csak hibátlanul, kifogástalanul gépelt vagy szépen kézzel megírt cikket ragasz- szunk fel. Védjük a faliújságot a piszkolódástól. Utcán, szabadban, olyan helyen, ahol eső, korom, festék, olaj. stb. érheti és piszkolhatja. védjük üveglappal. Az üveglapot persze időnként le kell mosni, törölni és ha betört, kicserélni. Természetesen a szemléltető agitáció eszközeit továbbra is korlátlanul lehet alkalmazni. (Versenyjelentés, dicsőség- és szégyentábla, szalagfeliratok, plakát, MSzT képes- hiradó, stb.) Ezek nagy segítséget nyújtanak a versenylendülot fokozásában, a dolgozók nevelésében. A szemléltető agitáció és faliújság között az a különbség, hogy amig a szemléltető agitációval valamit közlünk, megismertetünk, valamire felhívjuk a figyelmet, vagy mozgósítunk — a faliújság' nemcsak tényeket, hanem folyamatokat is leír, vitát ’ indít, bírál — vagyis egy-egy kis területre vonatkoztatva, helyi jelleggel a sajtó szerepét tölti be. Nem szép az olyan faliújság, amelyiknek- csak a sarkában busui egy-egy árva cikk. Ugyanúgy nem helyes a faliújságot túlzsúfolni, tűiéi f rázni sem. Az egyik faliújság-kiállításon béldául bemutattak neonfénnyel megvilágított faliújságot, sőt olyat is, amelyiken eleven békegalamb veit. Az ilyesmi elveszi a faliújság igazi jellegét, megfeledkezik a faliújság eredeti hivatásáról. És még valamit elárul: azt, hogy ott a faliújság rendszertelen, kampányszerű, kirakat eredményekre törekszik csak. Sertésbegyiijtést szabotáló kulákok felett mondott ítéletet as egerssegi járásbíróság Mig megyénk dolgozó parasztjai többségükben becsülettel eleget tesznek sertósbegyüjtési kötelezettségüknek addig egyre több és több kulák kerül bíróság elé a sertósbe- gyüjtés elszabotálása miatt. Ezek közül a bíróság Szakái Ferenc 26 holdas pátrói kulákot egy évi börtönre, 1500 forint pénzbüntetésre, 4000 forint vagyonelkobzásra és a közügyektől öt évre való eltiltásra, Dömötör fi János, 28 holdas pátrói kulákot egy évi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 4000 forint vagyonelkobzásra és a közügyektől öt évre való eltiltásra, özvegy Gether Jánosné, 29 holdas bagolasánci kulákot 8 hónapi börtönre, 2000 forint pénzbüntetésre, 10 hold mezőgazdasági ingatlanának elkobzására és a közügyektől öt évre való eltiltásra, özvegy Sándor Dánielnó 26 holdat haszonélvező felsőrajkj kulákot 6 hónapi börtönre, 1500 forint Az emberiség legkiválóbb gondolkodói évezredeken keresztül álmadoztak egy olyan társadalmi rendszerről, amely tökéletesen kielégíti az emberek anyagi és szellemi szükségleteit. A nagy utópisták megkíséreltek képet adni a jövő társadalmáról, amelyben minden ember boldog. Elképzeléseik, terveik megvalósíthatatlanok voltak. Az igazságosságon és az emberek közti egyenlőségen alapuló társadalom mindaddig álom lehetett csak, :mig a történelem porondjára nem lépett a munkásosztály, amelynek történelmi feladata a kapitalizmus megdöntése és az osztálynélküli társadalom felépítése. Marx és Engels, a munkásosztály nagy tanítói, a tudományos szocializmus megalapítói voltak azok, akik tudományosan bizonyították, hogy az a társadalom, amely sok-sok évszázadon át a legjobbak álomképe lehetett csupán, megvalósítható és a nemzetközi proletáriá- tus osztályharcának eredménye- kép meg is valósul. Marx és Engels nem érhették meg a szocialista forradalmat. Az ö halhatatlan eszméiket megváltozott történelmi feltételek között — az Imperializmus és a proletárforradalmak korszakában, — Lenin és Sztálin fejlesztették tovább. A szocialista társadalom megvalósulása, a leninizmus diadalmas eszméjének megtestesülése Marx és Engels eszméinek diadalát jelenti, mert a leninizmus Marx és Engels tanításainak alapján jött létre és azokat fejlesztette tovább a munkásosztály megváltozott szükségleteinek megfelelően. Marx és Engels, Lenin és Sztálin tanításainak igazságát, eszméik erejét és életrevalóságát az utolsó félszázad történelmi tapasztalatai igazolják. Ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt csak a könyvek lapjain, a munkásosztály vezetőinek tanításában élt, ma napról-napra növekvő gyönyörű valóság. A Szovjetunióban felépült a szocializmus. A szovjet nép soronlévö feladata a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet utján felépíteni a kommu- , nista társadalmat. A szocialista gazdasági rendszer lehetővé tette és teszi a szovjet államnak és a szovjet népnek a gazdasági és kulturális építéssel kapcsolatos olyan feladatok megoldását, amelyek megoldására egyetlen kapitalista ország sem képes. A szocialista gazdasági rendszer fölénye a kapitalista rendszerrel szemben ma már kétségtelen, bebizonyított tény. A Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete is rámutat arra, hogy „a jelen (ötödik) ötéves terv újból bebizonyítja az egész világnak a szocializmus nagy életerejét, a szocialista gazdasági rendszer vitathatatlan felsőbbrendűségét a kapitalista rendszerrel szemben.“ A szovjet nép a cárizmustól örökségként technikailag elmaradott, kirabolt országot kapott. Le- nin-Sztálin pártja rövid tizenhárom év alatt a háboruutáni ötéves tervek idején az elmaradott országból élenhaladó ipari országgá fejlesztette a Szovjetuniót. Ipari termelés tekintetében a pénzbüntetésre, egy tehén elkobzására és a közügyektől 3 évre való eltiltásra, végül Ösvald János 27 holdas ramocsai kulákot 5 hónapi börtönre cs 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. A kulákok nem fejlesztik állatállományukat, a meglévőket sem gondozzák rendesen, csak azért, hogy lassítsák, akadályozzák életszínvonalunk állandó emelkedését. Az ítéletek azonban azt bizonyítják, hogy nem tehetik mindezt büntetlenül. Bíróságaink a dolgozók érdekeit védik és kíméletlenül, a törvény teljes szigorával lecsapnak az ellenségre. szocializmus hazája Európában első, világviszonylatban pedig második helyre került. A Szovjetunió nagyipara 1940-ben 12szer annyit termelt, mint a cári Oroszország ipara. Az ország iparosításának irányát a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának világtörténelmi jelentőségű kongresszusai jelölték meg. Mig a Szovjetunió az iparosítás satálini tanítását végrehajtva elmaradott agrárországból élenjáró ipari országgá vált. olyan kapitalista országok, mint például Anglia, amelyet évszázadokon át ,,a világ műhelyének" tekintették, csupán kivételes években tudta csak ipari termelését az 1913. évi színvonal fölé emelni. A válság éveiben az ipari termelés színvonala Angliában mélyen alatta maradt az első világháború előttinek. A két világháború között s a második világháború utáni években, a kapitalizmus általános válságának és a válság fokozatos elmélyülésének korszakában a lökés országok ipara tovább pang, sőt visszafejlődik. Ugyanakkor a Szovjetunió ipara az ötödik öt- éves terv éveiben évenként és átlagosan 12 százalékkal emelkedik. ■ ■ A. Szovjetunió politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt megerősödve, a népek szeretet ét öl és tiszteletétől övezve került ki a második világháborúból. A háború után a szovjet nép a fejlődésnek azt az útját járta tovább, amelyet a SzK(b)P XVIII. kongresszusa jelölt ki számára s amelyről ideiglenesen letéritette a hitleri horda támadása. Ez az ut a szocialista társadalom teljes felépítése és a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háborút követő sztálini ötéves terv megvalósításával a Szovjetunióban befejeződött a szo- szocializmus építése. Lenin-Sztálin pártja vezetésével a szovjet nép megkezdhette a kommunizmus anyagi alapjainak lerakását. Napjaink valóságában testet Ölt a leninizmusnak az a Síitáim által továbbfejlesztett tanítása, amely szerint a kommunizmus a kapitalista környezet ellenére, egy országban is felépíthető. Amint J. V. Sztálin tanltja, a leninizmus valamennyi ország proletáriátusának szól. Tanítás, amely alkalmazható és kötelező, kivétel nélkül minden országra. Olyan században élünk, amikor minden ut a kommunizmushoz vezet. A leninizmus eszméi a dolgozók újabb és újabb millióit hódítják meg mind az öt világrészben. A világ népei a leninizmus tanításainak megfelelően harcolnak a békéért, nemzeti függetlenségükért és mindenfajta kizsákmányolás alóli felszabadulásukért. Lenin és ,,a ma Leninje", Sztálin mutatják az emberiségnek azt az utat, amelyen járva a szovjet nép a kommunizmust építi és amely az egész emberiséget elvezeti az évezredes álmok megvalósulásához: a szabad, boldog emberi élethez. PÁRTHIREK Szeptember 18-án. csütörtökön minden pártszervezetnél népnevelő' értekezletet tartunk, A népnevelő értekezleten tanulmányozzák és az értekezleten vitassák meg népnevelőink a Zalai Népnevelő 6. számú füzetéből a következő cikkeket: Városokban üzemekben: a 8. és a 17. oldalon falvakban, tszcsk. ben, állami gazdaságokban és gépállomásokon a 20. és a 25. oldalon lévő cikkeket. MDP Megye Bizottság Agit.-prop. osztálya. Kedd, 1952 szept. 16.
