Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-12 / 214. szám

P A R 7 ELE T -k Felkészült a Ruhagyár az u] pártoktatási évre Már csak pár hét választ (1 ben­nünket attól a naptól, amikor jár­tunk szervezeteiben megkezdődik a politikai oktatás. Pártszervezeteink átérzik annak jelentőségét. Tudják, hogy a szocializmus épitésében a napról napra növekvő feladatainkat csak akkor tudjuk sikeresen és ma­radéktalanul teljesíteni, ha párt- szervezeteink tagsága állandóan ké­pezi magát, úgy elméleti, mint szakmai vonalon. Megyénk párt­szervezetei is készülnek a jövő évi pártoktatásra. Gondosan válogatják ki azokat az elvtársakat és élenjá- ió dolgozókat, akiket különböző ok­tatási formába akarnak bevonni. A zalaegerszegi Ruhagyár párt- szervezet vezetősége alaposan át­tanulmányozta a Politikai Bizottság 1952 junius 5-i pártoktatásról szó­ló határozatát- Értékelte az 1951— 52-es pártoktatási év eredményeit hiányosságait- A hibákat kiküszö­bölve kezdte meg az 1952—53-as párt oktatási cv előkészítését. Szé­kely Istvánnó elvtársnő, a Ruhagyár függetlenített párttitkára először az alapszervezetek párttitkáraival be­szélte meg az ezévi oktatás, az alapos előkészítés jelentőségét. Utá­na a vezetőséggel és az elbeszélgető bizottsággal megtárgyalták a hall­gatók kiválogatásának gyakorlati kérdéseit. Az elbeszélgető bizottság jól felkészült az oktatásra a ja­vasolt elvtársakkal való foglalko­zásra. Munkatervet készítettek, amelyben beosztották, hogy napon­ta kikkel fognak beszélgetni. Meg­vizsgálták, hogy egyes elvtársak milyen képzettek, hogy mindenki a képességének megfelelő színvonalú oktatásban vegyen részt. Kutak Vince elvtárs, az elbeszél­gető bizottság tagja munkaközben is felkeresi azokat az elvtársakat, akik javasolva lettek pártoktatásba. Állandóan foglalkozik a dolgozók­kal, tanácsokkal látja el őket, hogy munkájukat, eredményeiket fokozni tudják. — Mi, naponta 3 elvtárssal beszélgettünk — mondotta Kutak elvtárs —, mert három emberrel egy nap nyugodtan és alaposan el tudtunk beszélgetni a múltról és a megváltozott életükről. De súllyal arról beszélgettünk velük, hogy mi a jelentősége annak, hogy ma tanul­hatnak, hogy milyen kedvük van a tanuláshoz. Gróf József né pártcsoportvezető, rendszeres jó munkájával tűnt ki. — Én tavaly az oktatást kissé könnyelműen vettem — mondja Gróf elvtársnő, — mert nem magya­rázták meg azt, hogy mennyivel könnyebben végzem munkámat, ha rendszeresen képezem magamat. Ta­valy az oktatás beindulása előtt való nap szóltak, hogy megkezdő­dik az oktatás és be vagyok osztva politikai oktatásra. Nagy nehézsé­gek előtt álltam, mert szakmai vo­nalon is tanultam és nem tudtam egyszerre felkészülni mind a két tantárgyra. De most az elvtársak előre megbeszélik velünk, hogy hova leszünk beosztva és igy előre fel tu­dunk készülni a tanulásra. Én na­gyon szeretek tanulni, mert tu­dom, ha tanulok a munkámat job­ban fog’om végezni. A múltban nem volt meg a lehetőség ahhoz, hogy mi, munkásemberek tanulhattunk volna, örültünk annak, ha a ke­nyeret meg tudtuk keresni. De ma másképp van, boldogan dolgozha­tunk, nincs gondunk, mert biztosít­va van boldog életünk, sőt pártunk biztosítja a rendszeres tanulást. Parkas Ferenc gőzvasalómunkás teljesítményét állandóan 160 száza­lékra teljesíti. Rendszeresen vé­gez n ép n e vei ő inunk át. Az elmúlt héten azzal a kéréssel ment a párt- szervezethez hogy őt is vegyék fel a pártoktatásba. — Én is szeret­ném kivenni részemet a tanulásból, mert ezáltal népnevelőmunkámat és szakmai munkámat tudnám javítani. Nagy érdeklődéssel fordulnak a Ruhagyár dolgozói a pártoktatás felé. Csákvári Sándor vasaló sztahánovista, Szántó Mária, Hor­váth Irma, Molnár Róza és még sokan, mind arról beszéltek az el­beszélgető bizottság előtt hogy ők szívesen tanulnak, mert tudják hogy a szocializmus épitésében ha nem tanulnak, nem tudják a munkáju­kat megfelelően elvégezni. Az elbe­szélgető bizottság tagjai jó munkát végeztek, ennek eredménye, hogy a Ruhagyár alapszervezetei előkészül­tek a beinduló oktatásra. Biztosítva vannak minden oktatási formába a hallgatók, hogy az oktatáson az elvtársak rendszeresen megjelenje­nek. Székely Istvánnó elvtársnő, az oktatás előkészítését rendszeresen ellenőrizte és tanácsokkal látta el az elbeszélgető bizottság tagjait. A csucsszervezet vezetősége a pártokta­tás előkészítésének befejezése után sem pihen. Nagy gondot fordítanak a DBEz-okfiatás ©'»készítésére. A pártvezetőség meghívja a DISz- titkárokat a vezetőségi ülésekre, ahol a titkár elvtársakat beszámoltatják az eddig végzett munkájukról. A párttitkár elvtársak és vezetőségi tagok felhasználva a pártoktatás előkészítésének tapasztalatait, gya­korlati segítséget adnak a DISz- szervezetnek ahhoz, hogy a DISz- oktatást alaposan élő tudják ké­szíteni. Az eredmények elérésében nagy szerepük volt a pártcsoportok tagjainak is. Pártcsoportértekezleten megbeszélték, hogy milyen formá­ban segítsenek az oktatás előkészí­tésében. Farsang László és Szabó Ernő elvtársak rendszeres agitációs munkát végeztek a Ruhagyár dolgo­zói között az oktatással kapcsolat­ban. Az oktatás előkészítésének befeje­zésekor a pártszervezetek titkárai taggyűlésen ismertették, hogy a pártoktatásba javasolt elvtársak milyen oktatási formába lettek be­osztva. A Ruhagyár pártszervezetei nem dolgoztak hiába, mórt a jövő pártoktatás megfogja hozni gyümöl­csét, amely biztosítani fogja a Ru­hagyárban a kollektív szellem, a rendszeres pártélet kialakítását de biztosítani fogja az elvtársak po­litikai színvonalának emelését, mely elősegíti a termelés, a minő­ség javítását is. T. M. ítélt a nép bírósága 3 évi börtönt kapott a sertésbegyüjtést szabotáló kutak — Neve? — Krajczár Dezső. — Vagyona? — 24 hold szántó és szőlő. — Büntetve volt? — Igen, 1937-ben szándékos emberölésért. Egymásután peregnek a kér­dések és feleletek a zalaeger­szegi járás bíróság bünteíőtaná- csának szeptember 9-i tárgyalási napján. Krajczár Dezső kulákot vonja felelősségre népköztársaságunk bírósága, amiért elszabotálta idei s ertésbegyüjtési kötelezettségének teljesítését. 352 kilogramm sertés­sel maradt adósa a dolgozóknak. A vádlott kulák makacsul vé­dekezik. Nem uj dolog neki az, ami most lefolyik előtte, hiszen 1937-ben többizben vezették már tárgyalásra, amikor aljas módon meggyilkolta menyasszonyát. A felszabadulás előtt azonban ol­csón úszta, meg azt, hogy kioltotta egy fiatal, 16 éves leány életét. Akkor a régi hatalom birtokosai­nak kezében volt az igazságszol­gáltatás. ma azonban a nép ítél a bíróságon keresztül. A kérdésekből és feleletekből kibontakozik előttünk a kulák igazi arca, minden gonoszságá­val együtt. Minden bűnét apjára, egy hét vennégyéves öregre igyekszik há­rítani. ugyanis telekkönyvileg még az ő nevén van a föld. — Mit számit az, ha az öreg ül — gondolja magában. — Dol­gozni úgy sem tud, sok haszon nincs abból, ha otthon van így olcsón meg lehet úszni a bünte­tést. Nem számit azonban arra, hogy ma nem az 1937-es bíróság előtt áll. Egy-kettőre fény derű! arra. hogy a gazdagságot ő ve­zért. ő felelős a beszolgáltatás szabót a fásáért, ami minden bi- ^mpvaJ nemcsak az ő fejében született meg, hanem együtt szőtte apjával és a falu többi kulákiával az aljas támadást dol­gozóink ellátása ellen. — Miért nem tett eleget a be­gyűjtési kötelezettségnek? — hangzik felé az újabb kérdés. — Nem volt miből — adja meg a pökhendi választ, gon­dolva. hogy ezt is tekintetbe ve­szik, hiszen a nincsből nem lehet. Kiderül, hogy egy anyadisznó- iuk és három süldőjük van. Bez­zeg a felszabadulás előtt nem ennyi állattal rendelkeztek. Alig fértek meg a sertésólban 1945 előtt Most azonban nem le­het harácsolni, hát nem tarta­nak. Fény derül arra is, hogy a három süldő tavaly szeptemberi cllésü, de a súlyúk ma sem ha­ladja meg darabonként a 30—35 kilót, Éheztették. nem etették ren­desen a szerencsétlen állatokat, csak azért, hogy minél lassabban nejjenek és kibújhassanak a be­szolgáltatás alól. De nemcsak az állattenyésztés­ben szabotálnak. Búzatermésük nem haladta meg holdanként a hét mázsát, sem. — Legyen minél kevesebb, annál kevesebb jut a dolgozóknak elv alapján gazdál­kodtak- Arra persze volt eszük, hogy az aratást mással végeztes­sék Az aratási szerződésben sem alkudták ki a végleges munka­bért. 1952 júniusában kilencedébe ara,itatott Krajczár Dezső zala- istvándi kulák. — Földjét nem a rendes gazda módiára műveli, hanyag — szól a zalais'tvándi tanács igazolása. Erre már nem tud mit szólni. Az előbb még fábaszorult féreg módjára védekezett, de most me­reven áll. kifogytak fejéből a gondosan elkészített hazugságok. A tanács Írásából azonban nemcsak az derül ki. hogy ha­nyagul műveli a földjét, hanem az is, hogy gabonából is adósa maradt a dolgozó népnek és kerek 28.000 forintot tesz ki az adóhátraléka. Kiderül a kulák minden aljas­sága. Fény derül arra is, hogy lett volna miből etetni a süldőket, de a dolgozóknak nem akartak adni­Az ügyész vádbeszéde kemény és éles mint a borotva. Sorra le­leplezi a kulák vallomásában rejlő ellentmondásokat. Teljesen lehull róla az álarc és a maga minden elvetemült gonoszságával áll Krajczár Dezső kulák a birák előtt. Rövid tanácskozás után ítél a bíróság Három évi börtön, a közügyek gyakorlásától 5 évre való eltiltás, 3000 forint pénzbün­tetés és 3000 forint vagyonelkob­zás a büntetés. Tanulságul szolgál ez a tárgya­lás ^ megyénk valamennyi dolgo­zó iának- íme: ilyen az ellenség. Ok azok, akik a legaljasabb eszi közöktől sem riadnak vissza, hogy szabotálják, fékezzék a mi terveinket. gátolják a szocializ­mus falusi építését. Elhanyagol­ják földjeiket, nem te;znek ele­get kötelezettségeiknek, rémhíre­ket^ terjesztenek, hogy ezáltal is segítsenek Tito Jugoszláviájának és a nyugati imperialista államok urainak egy újabb. mindennél rusztitóbb világháború kirobban­tásában s újra a nyakunkra ül­hessenek, újra szabadon zsákmá­nyolhassák ki a dolgozókat Kraiczár-féle kulákok még so­kan vannak a megyében. Ezért egy pillanatra nem altathatjuk el éberségünket, hanem harcol­junk ellenük még keményebben, leplezzük le őket és állítsuk bíró­ság elé. A mi biráink pedig, a nép bírái kimondják felettük a legkeményebb ítéletet. n dolgozó parasztság felemelkedésének útja: a termelőszövetkezet Termelőszövetkezeti mozgal­munk, Rákosi elvtárs 1248 au­gusztus 20 i emlékezetes beszéde óta megyénkben is hatalmasat fejlődött. Ezt mutatja a me­gyénkben működő több mint 200 termelőszövetkezeti csoport és ön­álló termelőszövetkezet eredmé­nye, ami megmutatkozik úgy a termésátlagok növekedésében, mint a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelkedésében. Állami gazdaságaink példamu­tatásának, termelőszövetkezete­ink eredményeinek hatása követ­keztében, igen nagy a dolgozó pa­rasztságunk érdeklődése a nagy­üzemi gazdálkodás iránt. Me­gyénkben, egyes helyeken az a helytelen nézet alakult ki, hogy a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének föutja az állami gaz­daság. Igen sok egyénileg dol­gozó paraszttól hallottuk, hogy fölajánlom földemelt az állam­nak és elmegyek dolgozni az ál­lami gazdaságba,. Ez a helytelen irányzat abból adódik, hogy egyes helyeken nem értették meg az állami gazdasá­gok jelentőségét és szerepét a me. zögazdaság szocialista átszeraiezé- sében, valamint abból, hogy nem tisztáztuk eléggé dolgozó paraszt. Ságunkkal az állami gazdaság és a termelőszövetkezet közötti kü­lönbséget. Időszerű tehát, hogy ezt a kérdést is tisztázzuk. Az állami gazdaságok, mint nagymértékben gépesített, mező­gazdasági nagyüzemek példájuk­kal szemléltetően mutatják dol­gozó parasztságunknak a nagy­üzemi gazdálkodás óriási előnye­it. Az állami gazdaságok üzemi felépítéséből és termelési mód­jából a dolgozó parasztság megta­nulja a nagyüzemi gazdálkodás helyes megszervezését. Az élen­járó tudomány eredményeit fel­használva, nemesitett vetömiagva. kat termel, tenyészállatokat ne­vel és ezzel ellátja, elsősorban termelőszövetkezeteinket. Ebben az évben például annyi minőségi vetőmagot termeltek, hogy az ország őszibuza vetésének egy­ötödét el tudják látni minőségi vetőmaggal. Állattenyésztés te­rén állami gazdaságainknak az ország tenyészbikaszükségietének 50 százalékát tenyészkainszük- ségletének több mint háromne­gyedét kell biztositanáok. „Az állami gazdaságokban., mint következetes szocialista szektorban a termelési eszkö­zök és az általuk termelt áruk az állam tulajdonát képezik. A dolgozók az elvégzett munkáju­kért pénzbeli fizetést kapnak.“ A mezőgazdaság szocialista át. szervezésének, a dolgozó paraszt­ság felemelkedésének az útja a termelőszövetkezet. ,,A kivezető ut abban van — tanít bennünket Sztálin elvtárs —, hogy a kis és törpe parasztgazdaságokat foko­zatosan, de állhatatosan, nem kényszer, hanem példaadás és meggyőzés utján, nagy gazdasá­gokba egyesitjük a földet társas, szövetkezeti, kollektiv művelés alapján.“ A Szovjetunió gyakor­lata, a kolhozok eredményei, a kolhoztag magas életszínvonala, valamint a mi termelőszövetkeze­teink eddigi eredményei is ezt a megcáfolhatatlan tényt igazolják. Sztálin elvtárs bölcs tanításait, valamint a Szovjetunió gyakorlati tapasztalatait felhasználva, ha­zánkba is azért, hogy dolgozó pa. rasztságunk a saját tapasztalatán győződjön meg a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeiről, pártunk kü­lönböző tipusu termelöszövetkeze. fi csoportok létrehozását javasol­ta. Táblás termelőszövetkezeti csoport (I. típus), átlagelosztásu termelőszövetkezeti csoport (II. típus), közösen termelőszövetke­zeti csoport (III. típus) és önálló termelőszövetkezetet. Ezek közül a legfejlettebb az önálló termelő­szövetkezet. A termelőszövetkezet nem kö­vetkezetes szocialista szektor. Még megvannak benne az egyéni tulajdon bizonyos formái. A ter­melőeszközök szövetkezeti tulaj­dont, a szövetkezeti tagság tulaj­donát képezik. Közösen használ­ják a termelőeszközöket, kollektiv munkával. A termelőszövetkezeti tag, a szövetkezetbe bevitt föld­területe után földjáradékot kap. A teruruelöszövatkezeti tagnak megvan a maga ház­táji gazdasága, amelyen sa­ját magának termel, amit saját maga használ fel. A termelőszö­vetkezetben a közösen termelt termékek a tiszta jövedelem el­osztása, munkaegység szerint tör­ténik, ami azt jeleníti, hogy nem munkabért kap, nünt az állami gazdaságban, hanem a munkaegy­ségek számától függően részese­dik úgy a pénzbeli jövedelemből, mint a megtermelt termékekből. Láthatjuk tehát, hogy a ter­melőszövetkezetben a közösség érdekei, amelyek a közös mun­kával nyernek kielégítést, Össze­egyeztethetők a parasztság egyéni érdekeivel. Ezért választja dol­gozó parasztságunk a felemelke­désének egyetlen útját: a termelő- szövetkezetek útját. Erdei Zoltán Csillebércen voltom agyon megörültem, amikor megtud am, hogy jó tanu­lásom jutalmául két hétre Csille, bércre, a Nemzetközi Úttörő nagy­táborba mehetek. Boldog vo! am, mert életemben először mernem nyaralni. A várva-várt napon vo­natra ültünk és robogtunk a gyö­nyörű főváros felé. Útközben egy­másután hagytuk oi a béke nagy műveit, építkezéseit. Az ajkai alu­minium, a herendi porcéi]ángyárat s a, péti vegyiműveket. Mire beér­keztünk Budapestre, sötét lett. Éj­jel mentünk ki a táborba, ahol né­ma csend fogadott bennünket és csak az évszázados fák levelei su­sogtak, A sátrakban alvók nyugal­mára puskás úttörők vigyáztak. Lefeküdtünk, s réggé] harsány kürt­szóra ébredve mentünk tornászni. Mosdás, sátorszemle, majd zász­lófelvonás volt. A finom tejeskávé és vajaskenyér reggelit jóízűen fo­gyaszt ortuk. A foglalkozáson a tábor rend­jéről és szokásairól oktat­tak ki bennünket. Tízóraira vajas, kenyeret és zöldpaprikát kaptunk. Ezután a Szabad Nép vezércikkét tárgyaltuk rajomként. Szabad fog­lalkozás alatf, levelet irtunk haza, sakkoztunk és fürödtünk egy óráig. Az eílá’tásunk kitűnő volt-.. Az el­ső napon ebédre gombalevest, sült dísznóhust főzelékkel és gyümöl­csöt kaptunk. A csendes pihenők végét kürtszó jelezte. Ilyenkor mindenki szaladt az uzsonnát: felvenni. Utána sport­foglalkozás volt; ugrottunk, futot­tunk, röplabdáztunk, futballoztunk. Megvolt a lehetőség, hogy min­denki kedvenc sportágában szóra­kozzon. Este zászlólevonás után va­csora, takarodó s boldog pihenés következett. A táborozási iefő alatt város- ^ látogaláson voltunk. Lát­tuk a Szabadság-szobrot, voltunk az Országházban, a. Margitszigeten, hajóztunk a Dunán, Voltunk a bu­dakeszi állami gazdaságban ka­lászt gyűjteni. A színházban meg­néztük az ,Uj ember kovácsa“ ci>? mü előadást. Nagyon sok gyermek volt Csille­bércen az ország különböző részei­ből. Még görög pajtások is vol­tak velünk. Sehol nem ilyen bol­dogok a fiatalok, mint a népi de­mokráciákban és a hatalmas Szov­jetunióban. A letelt két hét után megfogadtuk, hogy jó tanulásunk­kal megmutatjuk, hogy érdemesek vagyunk a párt és Ráíkosi elvtárs bízá'mára. akiknek a csillebérci nyaralásunkat köszönhe* jük. Én megfogadtam, hogy ezentúl még jobban tanulok, harcos építője le­szek hazámnak és a békének. A táborban szerzett tapasztalataimat és tudásomat gyüimölcsöztetem és itthon pajtásaimnak átadom. A dolgozó népért, a hazáért. — Rákosival előre! Seress László Péntek, 1952, szept. US,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents