Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-30 / 229. szám

A dolgozók hazájának adom..» Doma Ferenc a lovászi Korom-' gyár- dolgozója. 1951-ben került a gyárba. A felszabadulás előtt minit sommás ' munkás dolgozott egyszer Baranyában, máskor Fe­hér, Komárom vagy valamely más megyében, de bárhol dolgo­zott is, mindenütt egyforma volt a nyomorúság. Az uraság még egészséges ivóvízről sem gondos-1 kcdott. A forró nyárban a pocso­lyák vizéből kellett cltaniok szcmjukat. Esténként. amikor abbahagyták a kimerítő munkát, éhesen és hcltfáradtan tértek a férges tömegszállásra, a barakkba. A sovány étel nem pótolta a munkától felemésztett erőt. Nyo­morult kizsákmányol', jai voltak az életnek, a régi úri társadalom­nak. Tiz pengős fizetést kaptak egy hónapra és kora ősztől késő őszig tartó embertelen munkáért néhány mázsa zsizsikes gaboná­val bccsátck ák el őket. - Amikor kitört a háború — mondja Dorna Ferenc —, gyakran eszembeju- ,tott, miért és kiért harcolunk mi, hiszen ez a föld a mi számunkra csak nyomort és szenvedést jutta­tott. Ebben az országban csak az urak duskálódhattak minden jó­ban. A szegény embert a csendőr- szuronyok is kényszerítették arra, hogy dolgozzon és életét adia az urak háborújába. Ez az ország akkor is a miénk volt, csak nem Siéger Anna terve A nagykanizsai Ásványolaj Gép­gyárban dolgozik Siéger Anna. Csendes, szerény, kevesen ismer­ték. A neve a békekölcsönjegyzés idején vált ismertté, azután már mindenki róla beszélt a városban. A hangoshiradó is többször be­mondta a nevét, a város legforgal­masabb lielyén ott állt a 'felirat, Hogy 5C0 forintos fizetése mellett 800 forintot irt a jegyzési ívre. A gyár eszterg&műhelyében dolgozik, segédmunkás. Két éve került az üzembe. Azóta megszerette a gyá­rat. Ezért mutat példát akaratával, tanulnivágyásával. — Sokat kaptunk már eddig is a tervtől — mondotta Siéger An­na. — Uj műhelyekkel bővült a gyár, szerelőcsarnok létesült, gé­peket kaptunk. Én munkaruhát, ci­pőt is kaplam. Apám már nem ék beteg édesanyámat nekem kell el­tartani, Édesanyám szanatóriumi kezelésre szorul. Tudom, hogy az államunknak adott forintjaim itt is sokszorosan visszatérülnek. Sieger Anna jegyzésén fül nép­nevelő is. Meglátogatja azokat a fiatalokat, akik eddig" még nem jegyeztek le és elmondja nekik, ö mennyit jegyzett. — Amióta a gyárban dolgozom — mondotta társainak — meggyő­ződtem arról, hogyan cégit a dol­gozók állama. A múltban nem dol­gozhattak fiatal lányok az üzemek­ben, most még vezetők is lehet­nek. Én továbbtanulok, szakmunkás leszek. Ehhez is hozzájárultam fo­rintjaimmal. nekünk, hanem az uraknak adta gazdag gyümölcsét. Felszabadu­lás előtt is szerettem a hazámat, úgy szerettem. mint a hosszú évekre elítélt rab a szabadságot, amiről sejti, hogy van, de nem az ő számára. Doma Ferenc most 900 forintot keres havonta és az elsők közöt? jegyzett 1000 forint békekölcsönt. Két gyermeke van, de ő tartja él az édesanyját is. - Földem nincs — mondja — nem is volt soha, de 1945; óta van hazám. Amikor kölcsönt jegyeztem, kettős érzés súgta, hegy mennyit jegyezzek. Az egyik érzés a régi rendszer, az imperialisták elleni végtelen gyű­lölet, a másik érzés pedig ónnak a hazának a szeré", été, amely most már teljesen a miénk erdői­vel. termőföldjeivel, gyáraival és clajmezőivel együtt. — Ma már nem úgy szeretem a hazámat, mint régen- Az urak azt mondták, hogy p hazát úgy lehet szeretni, ha gyűlöljük szomszé­dainkat’, Pártunk arra t?anít, hogy szeressük minden ország dolgozóit, de gyűlöljük azokat, akik el­nyomják a dolgozó ménét- Én sze­retem a jugoszláv dolgozókat, de gyűlölöm Titot, aki milliókat tart rabságban­Dcma Ferenc tudja, hogv sok vér folyt már ebben az országban a dolgozó nép szabadságáért, de hiába hullatták vérükéi Dózsa György parasztjai és hiába harcolt Táncsics Mihály, az urak kicsa­varták kezükből a fegyvert és ki­oltották a szabadság lángját. Tudja azt is Doma Fei'enc, hogy nem adták ingyen a mi szabad­ságunkat. A hős szovjet katonák vére folyt érte, éppen azért ke­ményen dolgozik, hogy jogtalan láb soha többé ne taposhassa- en­nek az országnak a földjét. A felszabadulás óta már házat is épített Doma Ferenc, de az 1947 ben épült Korcmgyár is mindjob­ban bővül- Ez a gyár és az a sok­sok gyár, amely az országban épült, az ő és a gyermekeinek biztos boldog jövőjét jelenti. Büszkén beszél arról, hogy ter­vüket teljesítették, de teljesítet­ték azokat a felajánlásokat is, amelyeket Rákosi elvtársnak tet­tek. A békekölcsön országunk újabb hatalmas erősödését jelenti. Ezt jól ttudja Dcma Ferenc is, aki gyűlöli Titot és az imperialis­tákat, de forrón szereti a Szov- jetúniót és szabad, boldog hazá­iét. Ezért jegyzett békekölcsönt, ezért jegyezte túl egyhavi fizeté­sét.: Takács Elemér Deli József tudja a kötelességét Lassan csepeg az eső, egy-egy erősebb széláramlat megrázza a fákat ée sárga, fonnyadt levelek hullanak le róla. Egeraracsa község határában szántanak a dolgozók, nem törődnek az eső­vel. A jövöévi termésről van most szó. Tudják, hogy a többter­melés nem csupán egyéni érdekük, hanem közérdek. Az 5 éves terv építése tőlük is nagyobb, odaadóbb munkát követel. A köz­ség az árpa és rozs vetését 26-ig 100, a búza vetését pedig 60 szá­zalékra elvégezte. Gabonabeadásukat ez évben is az előirányzot­ton felül teljesítették és a következő évben sem akarnak elma­radni. Az állam iránti kötelezettségüket burgonyából 105, kuko­ricából 57 százalékra teljesítették. Az őszi munkálatok mellett most legfőbb feladatuknak a bé­kekölcsönjegyzés sikeres befejezését tekintik. Ebben a munkában példaképül áll a község dolgozó parasztjai előtt Beke Ferenc párttitkár elvtárs, aki 700 forintot jegyzett. Szekeres István 2 holdas dolgozó paraszt tanácselnökhelyettes 500 forintjával járult hozzá az 5 éves terv építéséhez. Emellett jó és eredményes felvi­lágosító munkát végez. A dolgozók meghallgatják és követik pél­dáját. Fodor József, a Győzelem harmadik tipusu termelőszövetkezeti csoport tagja, mielőtt jegyzett volna, kiszámította, mennyi az évi jövedelme, — 800 forintot jegyzek, — mondta, Fodor József. Egészévi megélhetésem bőven biztosítva van és az,t akarom, hogy a következő évben még több legyen. özv. Ács Zsigmondné, a tszcs elnöke 500 forintot jegyzett. — Két családom van és egy terme Élcsoportunk, azok jövője érdeké­ben járulok hozzá én is az 5 eves terv építéséhez, munkámon kívül forintjaimmal is. I Deli József 16 éves tszcs-tag, DISz-fiatal 500 forintot Jegyzett. Példájából tanulhatnak a tszcs- és a község többi DJSz-tagjai is. Deli József tudja, hogy mi a kötelessége egy DISz-tagnak, tudja, hogy a szocializmus építése az ö életüket is szebbé teszi és ebből az építési harcból neki is ki kell venni a részét. Ezeknek a becsületes dolgozóknak a példáját, akik elsőknek adták forintjaikat az 5 éves terv és a béke megőrzésének ügyé­ért, a község többi dolgozója is követi. Lelkes jegyzéseikkel el­érték azt, hogy a zalaszentgróti járás legjobban jegyző községei közé tartoznak. Ma boldogság tanulónak lenni Szünetet jelez a Vé- csey-uti iskola csengője. Vidám, jókedvű fiatalok jönnek ki a tantermek­ből- Beszélgetnek, társa­lognak. A gyermeksereg között van Hölcz Etelka tanárnő is, aki nemcsak fi tanítási idő alatt fog- lalkozik a faiatokkal, hanem, a szabad idejét is felhasználja nevető­sükre. • — Ma boldogság .taní­tónők lenni, a nép taní­tójának — mondja■ — ScJcszor eszembejut a múlt pedagógusainak élete. Sokat beszélnek kartársaink a fclszaba.- duláselőtti életükről. 1039-ban végeztem el a tanítóképzőt és néhány évre én is belekóstoltam a múlt rendszer peaagó- gusainak• életébe. Két évig állás nélkül voltam A felszabadulás után■ mecr1 Vtozott Hölcz Etel­ka élete is. Ott volt a rorne.liakarítók első so­rában. Megmutatta, hogy megállja a helyét nem­csak az iskolában, ha­nem a termelő munka­— 1946-ban kezdtem meg név élőmunkámat — mondja Hölcz Etelka- — Vidéki fiatalokkal akartam foglalkozni és kértem, hogy helyezze­nek vidékre. Kisfakos- vusztára kerültem, majd a sánci iskola vezetője lettem. Az elmúlt évben végeztem el az orosz szak tanárképzőt- — Ezek a gondolatok vezettek arra, hogy 1000 formt fizetésemből 2000 forintot jegyeztem, mert magam előtt látom a sok új iskoláit, diákott­hont, a fiatalokat és a jövő pedagógusait.'1 A fia­talok vidám életéből, te­kintetükből kiolvasom: ezt várták tőlem. Je­gyeztem és ért értük is tettem. A sertéstenyésztés uj módszerei a „Zarecsije66-szovhozban A sertésük és a malacok fő­ként. akkor kapnak tüdő', gyo­mor- és bél betegségeket > ha kényelmetlen, nedves helyiség­ben tartjuk őket. Ha nem gon­doskodunk kellőképpen az álla­tok számára szükséges' egész­ségügyi viszonyokról, a serté­sek súlygyarapodása a hizlalás idején csökken, a malacok pe­dig elhullanak. A „Zaracsije“-szovhozban az állatok számára úgy akarták megteremteni a rendes tartási feltételeket, hogy különleges „ebédlőkben“, vagy az átjá­rókban etették őket, természe­tes szükségleteik elvégzéséhez pedig külön területet jelöltek ki. Á kívánt eredmény azon­ban elmaradt. N. A. Scserbov, a mezőgazda- sági tudományok kandidátu­sa, a Bjelorus-sz Tudományos A.kadémia Állattenyésztési In­tézetének munkatársa ekkor azt javasolta, hogy I. P. Pav­lov feltételes reflexekről szóló tanitása alapján végezzenek a szovhozban széleskörű kísérle­tet- A kísérlet eredményei .annyira jók voltak, hogy ko­moly figyelmet érdemelnek. A kísérletet régi tipusu ser­tésistállóban végezték. A helyi­séget hosszában és keresztben etető folyosók szelték át, két folyosó vonult a külső falak mentén. A 38 kutrica az egész istálló területének 54.4 százalé­kát foglalta el, tehát valamivel többet, mint felét. A többi he­lyet a folyosók töltötték be. A két épületszárnyat (egyenként 36 négyzetméter) a hat „ebéd­lő“, illetve a takarmányátvevő helyiség foglalta el. A további két. „ebédlő“ a sertésistálló nyitott részén volt. Az elfogadott munkarend sze­rint egy-egy sertésgondozónő 150—160 négy _ tizenegyhóna- pos sertést gondozott. A gondozónők állataik ete­tésére négy-négy etetőhelyet használtak. A takarmányt sze­kereken szállították ide és a .sertésgondozónők vedrekben hordták szét az „ebédlőkbe“. Az etetés után kitakarították az etetőhelyet, a kutricákat és a folyosókat, elhordták a trá­gyát is. Ezzel a munkaszerve­zéssel feleslegesen sok munka­erőt és időt pazaroltak, ezenkí­vül rosszul használták ki az istálló területét is. Átépítették tehát az istállót A külső falak mentén húzódó folyosó területének kihaszná­lásával megnagyobbították a kutricákat: 38 helyett nyolcat készítettek. Abból a helyiségből, ahol ezelőtt a takarmányt vették át, etetőt építettek, hozzávették a két mellette lévő rekeszt és az istállón keresztije haladó folyo­só egy részét- A vályúkat szo­rosan a fal mellé állították. A régi etetőhelytől eltávolították a válaszfalakat, jó deszkapado- zatu szabad teret készítettek a sertések „árnyékszéke“ számá­ra. A padlót úgy építették, hogy a szemetet gumiseprő se­gítségével könnyen a szenny­gödör nyílásába seperhessék. Minden kutrica egy kijáratot kapott olymódon, hogy az ajtó kinyitásával ugyanakkor el­zárják a központi folyosót. A helyiség átppitése maga után vonta azt, hogy a munkát és magát az egész állatápol ást teljesen átszervezzék: A takar­mányt most már közvetlenül az etetőbe szállítják és a sertés­gondozónő igen gyorsan meg­töltheti vele a vályúkat. Azu­tán kinyitja a kutricát és ki­engedi az állatokat. Miután a sertések jóllaktak, az „árnyék- székhez“ tereli őket és követ­kezik a másik csoport etetése, így egymásután minden cso- jiort az etetőbe, majd az „ár- nyékszék“-hez kerül. Az etető és az „árnyékszék“ takarítása azután történik, hogy minden állat, már jóllakott és elvégez­te természetes szükségleteit; Á kutricákban nincs alomra szükség. Az állatok száraz, tiszta hidláson pihennek a kö­vetkező etetésig. Az állatok gyorsan szert tesz­nek a szükséges reflexekre és nincs különösebb erőfeszí­tésre szükség ahhoz, hogy az égjük „műveletről“ átvezes­sék őket a másikhoz. Mindez komoly munkaerő- és időmeg­takarítást jelent. Elsősorban: megkétszerező­dött a sertésistállóban a férő­hely, a régebbi, falak mentén húzódó folyosók megszünteté­sével 65 négyzetmétert , nyer­tek. A férőhely azonban azzal is nagyobbodott, hogy a kufri- eákat nem tölti meg az istálló- trágya. Másodszor: feleannyi idő alatt el lehet látni az állatokat s a munka sokkal könnyebb lett­Végül pedig: megjavultak a helyiség egészségügyi viszo­nyai. Kedvezően megváltoztak a levegő hőmérsékleti, viliig'i- tási és szellőztetési viszonyai. Aml pedig a. legfontosabb: nö­vekedett az átlagos napi súly- gyarapodás. A súlygyarapodás három hónap alatt közel 15 százalékos emelkedést mutat. Az állatok között egyetlen megbetegedés sem fordult elő- Az átépített sertésisíáliókban 800—320 sertést tartanak. Nyolc kutricát töltenek meg és egy sertésgoudozónő gondozza a sertéseket. Azelőtt minden sertésgondo- zónőnek naponta 2—2.5 tonna takarmányt kellett a takar­mányátvevő helytől 20 méter­re fekvő etetőbe áthordania. Á 820 sertés számára ez már több mint négy tonnát tenne ki. Kö­rülbelül ugyanilyen súlyú volt a szemét (takarmányhulladék, istállótrágya, alom), amelyet a kutrieákból a sertésistálló te­rületén kiviil kellett eltávolíta­ni. Nehézkes volt a szemét összegyűjtése is a sok kis kut- í'icára osztott- helyiségben. Az uj viszonyok között ta* karmányozott sertések súly­gyarapodásának fokozódása nem véletlen jelenség. A megszo­kott tipusu sertésistállóban a padló és a kutricák rendszere­sen beszennyeződtek. _ A trá­gyáié, a nem elkülönített ete­tők állandó nedvessége megtöl­tötték a levegőt káros kipárol­gással. A levegő nagy nedves­ségtartalma. mégha a fekvőhely teljésen száraz és a helyiség hő­mérséklete megfelelő is, csök­kenti a növendékállatok és hiz­lalás alatt álló sertések _ napi átlagos súlygyarapodását, ■ az egységnyi sulygya rapodusra több takarmányt kell felhasz­nálni. Ezenkívül a szennyes padló, a nedves sertésistálló különböző megbetegedésekhez vezet. Az, hogy a sertéseket fedett helyiségben etetik s hogy elkülönített helyet készí­tenék a természetes szükségle­tek elvégzésére, megszünteti a piszkot, a szemetet, elhárítja azt, hogy az istálló levegője nedves, egészségtelen legyen. ^ A sertések alom nélküli,_sza­vaz padlón való tartása kizár­ja az ammóniák és más bom­lási termékek keletkezését. Az állatok ezért sokkal erő­sebbek és a napi sttlygyara­podás nagyobb. Az a tény, hogy a helyiség térfogatának egy állatra eső része csökken, bőségesen kár­pótlódik azáltal, hogy az istál­ló légviszonyai, hőmérséklete, nedvessége és az egészségügyi viszonyok más tényezői, kedve­zően megváltoznak. A helyi­ségben a levegőcserét teljes mértékben ellátja a szellőzte­tési rendszer. Csökkennek az amortizációs költségek is, lehe­tővé válik a sertésgondozónők két mű szakos munkájának a megszervezése.

Next

/
Thumbnails
Contents