Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-27 / 227. szám

Építsd o nép országát, védd a magyar függetlenséget, oltalmazd a békét: ieayezz iiskekiicwit! „A gyermekeim lövőjére is gondolok“ 600 forintot Jegyzett Herczeg Lajos, a szcntlászlói tszcs tagja, A kocsi nagyokat huppan a rö­vid földúton, ami bevezet a zalu- szentlászlói Uj Alkotmány terme­lőszövetkezeti csoporthoz. Kint az épületek előtt kisgyerekek .játsza­nak. Vidáman kerget őznek cs na­gyokat bevetnek, amikor sikerül elfogulok egymást. De a tszcs tagjai is vidáman vannak. Becsülettel eleget tettek a haza iránt érzett kötelességük­nek. Szinte egymással versenyez­ve írták alá a Harmadik Békeköl­csön jegyzési ívét. Örömmel tette valamennyi hiszen tudták,- hogy szabad, boldog életüket, békéjü­ket segítik ezzel is. Bálint Lajos elvtárs, a csoport elnöke nincsen otthon, de sokkal többet ö sem tudna mondani, mint a felesége. Közösen beszélnek meg minden problémát, így együttes elhatározás volt az is, hogy 600 forintot jegyeznek. — De a családunk többet adott ám — árulja el Bálint elvtársnő. — Az egyik fiam. aki szintén a tszcs-ben dolgozik, az is jegyzett 500 forintot. Tudjuk mi, hogy mivel tartozunk a népi demo­kráciának — folytatja. — Annyi segítséget kaptunk már eddig is. hogy hirtelenéhen fel sem le­hetne sorolni- Amikor 1948-ban megalakultunk, egyikünknek sem volt jóformán semmije. Cselédem­berek voltunk valamennyien, akik először megpróbálkoztunk itt, Zalaszentlászlón az újjal. Akadt persze olyan is. aki meg- iiedt a sok gondtól, mi azonban kitartottunk- Tudtuk, hogy ez az igazi, hiszen Rákosi elvtárs aján lot la. Szarvasmarha tenyészetet kaptunk az államtól, meg más segítséget is. Ma már aztán nem cserélnénk a középparasztokkal sem. Itt már Herczcg Lajos elvtárs, a csoport traktorislája is bele­szól a beszélgetésbe­— Ha iíz évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer ilyen életem lesz, hát kinevettem volna. Tizennég.véves korom óta csolédkedtem. Sose felejtem el azt az életet. Egyik majorból mertem a másikba. Vagy úgy bo- csátcUak el. vagy magam men­tem. Eleinte még azt hittem, hogy máshol iobb lesz. Későt b azután rájöttem, hogy minden gazdag egyku'ya­— Én is 48-ban, a megalaku­láskor léptem be a csoportba — száll vissza egy kissé gondolat­ban. — Ha azóta végignézem az éle­temet. azt látom, hogy minden év szebb és jobb. Itt van a legjobb példa — emeli fel egy kissé a hangját. — Ta­valy még csak négyszáz forintot tudtam jegyezni. Akkor még nem teleti többre. Az idén már hat- százat adtam én is. Azt úgy sem tudom soha visszafizetni, amit a felszabadulással kaptam. Három gyermekem van- Az egyik, a leg­idősebb most jár első általánosba. Hét éves még csak, de elhatároz­tam. hogy taníttatni fogom. Te­lik rá. lesz miből- Éppen azért jegyeztem szívesen ezt a 600 fo­rintot. Gondolok én a gyerme­keim jövőjére is. Jusson még bő­vebben az államnak adott kölcsö- neinkből iskolaépítésre. — De .nemcsak ebből látszik, hogy magunknak adunk, ha az államnak adunk — veszi át a szót megint Bálint elvtársnő. — Villanyt kapott a falu az ötéves tervben. Artézi kuíunk is van. Hordják már az anyagot az új luiltúrházhoz, annak az épí­tése is rövidesen megkezdődik. — Több lesz a tehetőségünk a tanuláshoz azzal is — bólint rá Herczeg elvtárs —, de más épít­kezéseket is elősegít, meggyorsít a mi. újabb kölcsenünk. Tudjuk ezt a' csoportban valamennyien. Különösen a kommunisták je­gyeztek szépen. Hatszáz forintot adott Kasza István is. Az ő pél­dáját követte Lakner István, aki ugyancsak 600 forint mellé írta oda nevét a jegyzési ívre. Egy traktor pöíögése válik mind erősebbé. Herczeg elvtárs généhez hoz üzemanyagot- Lehet folytain! q munkát. Herczeg elv- <árs feláll, búcsúzik. Nemcsak jegyzésével, de munkájával is meg akarja hálálná mindazt, amit a felszabadulás ó'a kapót.t AKIK NEM JEGYEZNEK Szép számmal akadnak olyan becsületes dolgozó parasztok ZaUi- végen, mint Beingó József, aki ugyan csak három hold földön gazdálko­dik, de 200 forinttal járult hozzá most a békekölcsönjegyzés alkal­mával hazánk erősítéséhez. Sőt, Bangó József már a jegyzett ősz. szeget is befizette. Büszkén vitte be a tanácsházhöz megmutatni az uj kötvényeket. A becsületes dolgozók melleit más emberek is élnek azonban Zala- végen. Tizenegy kulák rontja a D- vegöt ebben a faluban. Amikor meg. jelent a népköztársaság miniszter- tanácsának felhívása a Harmadik Békakölcsönjcgyzésről, ők is ősz. szedugiák a fejüket, hogy ugyan hogyan lehetne megakadályozni a dolgozó nép újabb győzelmét. A tervük rövid de annál aljasabb: egyszerűen nem jegyeznek. •­Magyar Ferenc kulák azt hiresz- teli faluhosszat, hogy még kenyere sincsen, nem tud adni egy fillért sem. Bár.di Rudolf, 30 holdas kulák is szeretné megsajnáltaim magát. A becsületes dolgozókat azonban nem tudják megfertőzni. Most, ami­kor arról simák, hogy -szegények“. egymásután elevenednek fel a dol­gozók előtt azok az idők, amikor még kérkedtek a vagyonukkal, a hatalmukkal és akiikor még szive. sen adtak a leventék és hasonló fasiszta egyesületek javára. Biczó István elvíárs sem felejti el Bándi Rudolfnak, hogy amikor egyszer hozzá kellett fordulnia se­gítségért, a kulák négy napi nap­számot követelt tőle ellenértékként egy kisebb fuvarért. De azonkivül is arra kötelezte Biczó elvtárs felesé­gét. hegy elmenjen hozzájuk külön_ böző házimunkákra. Sokat beszélnek most a faluban arról az esetről is, amikor a felsza­badulás előtt Kocsis Gyula kulák. az erdőközbirtokosság akkori elnö­ke porig alázott néhány idősebb dolgozó parasztasszonyt. Közöttük volt Béres Jánosné is, aki élénken emlékszik még mindenre és nem felejt a kuláknak. A „bünük" mind- össze az volt, hogy elmentek né. hányán száraz gallyat gyűjteni az erdőre. Fára bizony nem lelett a pénzből, főzni pedig mindenképpen keil, mert tűz nélkül még az akkori kevés zsírt látott levesek sem főt ick meg. Kocsis Gyula kulák pedig éppen ükkor járt arra, amikor ki­jöttek ez adóból. AJaposan rájuk. rinakodott káromkodott, azután lelökte a fejükről a gallycsomókat, beletaposta a sárba és még arra is kötelezte őket, hogy menjenek el hozzá — ingyen — napszámba. Ezek voltak a múltban Csecs Jó­zsef, Bándi Rudolf és a többi ku­lák. Ma a község plébánosa n leg­jobb cimborájuk. Sűrűn felkeresi őket, mert a szószékről ugyan meny-' nyei boldogságról beszél, de azért nem veti meg a földi jókat sem. A kulákcimboráknál pedig terített- asztal várja. Az eszem.iszomra per­sze telik Bándi Rudolféknak. Ök csak arra nem adnak, ami a dol­gozó nép érdekeit szolgálja. Tud­ják ök is, hogy minden forint a béketábort, szocializmusunk építé­sét segíti. Ök pedig irtóznak a bé­ke szónak még hallatától is. A béke nekik azt jelenti, hogy dolgozniok kell, ha élni akarnak, a béke nekik azt jelenti, hogy fel kell hagyniok végleg qz eddigi munkanélküli here életmódjukkal. A béke megfosztja őket a kizsákmányolás minden le­hetőségétől. A zalavégi kulákok is a háború­ban látják az utolsó mentséget. Azt szeretnék, ha újra fasiszta hor­dák csizmája taposná a magyar földet, azt szerelnék, ha újból visz. szaszerezhejnék egy háború árán a régi gazdagságot, a régi hatalmai és ismét úgy zsákmányolhatnák ki, agy alázhatnák m.eg a Biczókat. a Béreseket, mint valamikor régen. Ezért nem akarnak békekölcsönt jegyezni a zalavégi kulákok. A község becsületes dolgozói pedig gyűlölettel fordulnak el tőlük és még helytállóbban kiveszik a részü­ket a jegyzésből, mert ők a békét akarják. Ez az ország* a mi országunk A tóiszerdahelyi délszláv dolgozó parasztok heljtáiluak a kölcsön jegy zésben Községünk dolgozói az elmúlt évek során is kivették részüket a kölcsön.]egyzésekböl mert tud. ták, hegy ezzel saját maguknak, egyben orszá­guknak tesznek jót. lG50-ben az első békeköl­csönjegyzés alkalmával 18 ezer forintot, 1952-ben 23 o2ev forintot jegyeztünk. Ez az összeg eltörpül a visszakapott tervlé- tesitmények mellett. Sorsolások alkalmával is visszakapjuk pénzünket, de sokkal többet jelent számunkra a 150 ezer forintos árokszabályozás, mert ezzel megmenekültünk a régi rendszer hibájából évti­zedek óta fennállott árvíztől. Nem kell félni at­tól, hogy a viz összedönti a házakat, mint Andrasek Vincéét. Igaz, 6 nem is jutott a kapita­lista országok árvizsujtottjai sorsára, mert álla­munk uj házat épített neki, 25 ezer forint ér­tékben. Újjáépített iskolánkban gyermekeink ' egész, séges, szép tantermekben, felszerelések mellett tanulhatnak. Itt is visszakaptunk kölcsönadott forintjainkból 22 ezer forintot. Kulturházunk, uj szövetkezeti helyiségünk is a terv ajándéka. Nap­jainkban falunkban is rövidesen kigyullad a fény, a műveltséget és a jobb élet lehetőségeit -megte­remtő villany. Községünkben nincs már munka- nélküli. Sztálinváros hires Partizán-brigádja bi­zonyítja számunkra legjobban, hogy kölcsönadott forintjaink jó helyre kerülnek. Lányaink és gyermekeink uj ruhában és ci­pőben járnak. Jól eső érzés végigtekinteni a Sztálinvárosból hazajövő fiainkon, amikor szé­pen kiöltözve, büszkén beszélnek arról, hogy ök sztahánovisták. Régen tengődő summásmunkás- ságnál nem vihették többre. Most újra elérkeztünk ahhoz az időponthoz hogy bebizonyíthatjuk, hogy méltóak vagyunk arra a segítségre, melyet tervünk eddig nekünk adott. A III. Békekölcsön jegyzése alkalmával újra hozzá kell járulni tervünk megvalósítású-' hoz, országunk építéséhez és erősítéséhez. Mi, délszlávok a kölcsönjegyzésben való helytállásunkkal megmutatjuk a hazának — de Tlto-bandájának is — élünk az alkotmány adta jogainkkal s teljesítjük a hazával szemben köte­lességünket. Arkovics József Tótszerdahely Fűzve !yy Község dolgozó parasztját begyűjtési versenyre hívják a megye községeit Mi, Füzvölgy község dolgozó parasztjai versenyre hívjuk ki a megye összes községeit a begyűj­tési terv túlteljesítéséért, az őszi szánt ás-vöt és határidő előtti el­végzéséért, a békekölcsönjegyzés sikeréért. Valamennyien tudjuk, ránk, itt a Tito-banda szomszéd­ságában nagy feladatok hárulnak a béke megvédésében. Még jobb munkával, államunk iránti kö­telezettségeink túlteljesítésével mutatjuk meg a békéhez való ra­gaszkodásunkat Ezért hívjuk versenyre a megye községeit az alábbi versenypontok szerint: 1. Burgonyabegyüjtési tervünket október 2-ig 110, a tojás, és ba- romfibeadásunk&t pedig 105 szá­zalékban teljesítjük. 2. A kukoricabegyüjtés tervét a törés után 24 órán belül, közsé­gi tervet pedig október 15-re 70— 80 százalékra teljesítjük. 3. őszi vetésünket a miniszter­tanács határozatának megfelelő­en —• a rozsot szeptember 27-re, a búzát pedig október 4-re — be­fejezzük. 4. Adóbevételi tervünknek szep­tember 28-ra 105 százalékban te­szünk eleget. 5. Sert és begyűjtésünk tervét szeptember 30-ig 101 százalékra valósítjuk meg. 6. Községünk dolgozó paraszt­jai megértették a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és közsé­günk október 15-ig termelő­szövetkezeti községgé alakul át. 7. Államunk iránti kötelezettsé­günk túlteljesítése mellett forint­jainkkal is hozzájárulunk a béke megszilárdításához. Október 4-ig béke-hetet tartunk. Láng Antal párttitkár. Udvar, di Jenő tanácstitkár. Cserhal­mi István vb-elnök. Kozári Tibor pajtás 200 forintja Amikor dolgozó népünk a II. Békekölcsönt jegyezte megkérdeztem édesapámtól: lesz-e jövőre is köl csőn jegyzés mert én is szeretnék kölcsönadni az államnak liogy a békénket jobban biztosíthassam. Ta­valy még nem volt megtakarított pénzem, nem jegyezhettem. Azárt kérdeztem meg, hogy lesz-o megint jegyzés, mert akkor én már egy évvel előbb megkezdhetem a takarék oskadást. Apám nem tudta megmon­dani lesz-e jegyzés, de érdeklődött, hogy gondolom a takarékoskodást. Én elmondtam: ruhámat és a cipőmet úgy gondozom, hogy azok minél tovább tartsanak, iskolai felszerelés eimro is legnagyobb gondot fordí­tok'» a moziban a filmet olyan figyelemmel néztem, hogy sokat tanul­hassak belőle, ne kelljen mégegyszer megnéznem, ez is hozzásegít ahhoz hegy egy' év alatt 200 forintot megtakaríthassak. Az is megtörtént, hogy valakinek segítettem valamit s kaptam érte pénzt. Ezt is ahhoz retteni amit az államnak szántam. Minden úgy történt, ahogy' terveztem. Idősebb testvéreim is segí­tettek a gyűjtésben s most boldognak érzem magam, hogy én is 200 forintot jegyezhettem. Most 11 éves vagyok. Apám, amikor ennyi idős volt, nem taka­rékoskodhatott, de még a szülei sem. Szegények voltak és nyomorogtak. Az én apám gyermekkorában, még nem volt boldog gyermekkor. Mi. gyermekek, most vidáman és ’boldogan élünk. Az ország, a jövő nekünk épül. Ezért takarékoskodtam ós ezért vagyok boldog, hogy én is jegyez­hettem. KOZÁRI TIBOR uttÖTŐ, Bázakerettyc. Úgy jegyeztem, hogy becsületemre váljon A villanyégő mellett még ott lóg a petróleumlámpa tartója. Annak idején alaposan odaszegez­ték a gerendához. Mert ki hitte volna, hogy valaha Egerváron is lesz villany. A fényben, az asz. fal fölé hajolva ül Mazzagh La­jos 8 holdas középparaszt. Szá­mol. Azt számolja, hogy a reggel jegyzett 1200 forint békekölcsönt almából fizeti ki. Amikor befejezi a számolást, megered a szó Mazzagh Lajosból. 73 év tapasztalatáról beszél. Az Októberi Forradalom éveit Tur- kesztánban, Korea határán, Uk­rajnában töltötte. Jói ismeri nap­jaink nagy eseményeinek színhe­lyét. Nem is mulasztja el egy nap sem, hogy olvasson. Az asztalon egymásra rakva áll a Szabad Nép, Abból tudja, hogy a készpénz- jegyz-öknek november 15-ig kell kölcsöneiket az államnak befizet­ni. Ezért is számolt az előbb. Megkérdezzük tőle, miben látja a különbséget a mult és a jelen között. Amilyen egyenes a kér­dés, olyan egyenes a válasz is. — Embereket nevel a népi de­mokrácia — mondja. — De meg­teremtette azokat a körülménye­ket is, amelyekben ezek az uj em­berek nevelődhetnek. Én 73 éves vagyok, de soha nem fogom el­felejteni az első szovjet katonát, aki átlépte a házam küszöbét: azt mondta — öregségedre neked is boldog napokat harcoltunk ki. ők nekünk életük árán hoztak szabadságot, mi ezt a szabad életet építjük most jegyzésünkkel. Magunknak, meg a fiataloknak. —- líát ezért jegyeztem béke­kölcsönt. Már menőiéiben vagyunk, ami­kor titánunk szól: __ De lehet, hogy még niegsza­p ő ri tóm. Ház iasszonyok sietnek a Kossuth Lajos-utcán. Karjukon kosár, szatyor, a délelőtti bevásárlásokat intézik. Hatalmas fe. hér plakátok virítanak le a tálakról. Rajta a felírás.- »A Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsának felhívása a Harmadik Békekölcsön jegyzésre“. Kis fiatal asszonyka viszi a szót éppen a választ adja meg va­lakinek: — Hogy minek jegyezzünk? Azért, hogy jövőre még tömöttebb kosarakkal mehessünk haza. — A védekezésből hirtelen támadásba len­dül; — Mondja! Ezelőtt egy évvel is mindennap kétkilós kenyeret vitt haza? Diadalmasan csal tan a hangja a válasz után: — Jgye. hogy nem! Hozta ma­gával szépen a jegyet és vitte a fej­adagot. Most pedig annyit vehet, amennyire szüksége van. 'Tavaly ilyenkor még annak is örült, ha he. tenként egyszer húst ehettek. Az idén pedig akár mindennap is vá­sárolhat húst. Vajhoz csak néha, nagyritkán jutottunk hozzá. Felvágott is csak néha akadt. Most, pedig már nem gond ez sem, Mit gondol, miért? Azért, mert jegyeztünk tavaly ta­valyelőtt és azelőtt is. Jól jövedel­mezett az a kölcsön. Az idén is jegyzőnk és jövőre még jobb lesz, még kevesebb gond lesz a bevásár. lás. Az előbbi kételkedő elhallgatott. Először csak bólogatott, aztán mo­solyra derült az arca. Majd odalia, jolt a fiatal asszonykához és mintha titkot súgna, ugy mondta neki: — Igaza van. A konyhapénzből összespóroltam 2ö0 forintot. Ruhái akartam venni magamnU-k. De in­kább kölcsönadom az államnak. Lá­tom, hogy ez sokkal jobb befektetés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents