Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-06 / 157. szám

Arat a pacsai „Harcos'. Tizenöt kasza fénye villan meg ütemesen a szikrázó napsütésben. Gazdagon dőlnek a vendek minrhm suhintás után. A íuarokszédölánvok, asszonyok, ugyancsak dolgoznak, hogy el ne maradjanak ti férfiak mögött- Még alig pityniallott) ami­kor az első vágásokat megtették az 56 holdas búzatáblában, de most, amikor delelő felé közeledik a nap, már szép darabbal végeztek. Sietni kell, mert minden perc­veszteséget jelent és minden elké­szült- kereszt újabb győzelem, ,\ keresztek pedig rendre sorakoznak a tarlón. Eddig vagy hétszázat le­hetne összeszámolni csupán a bú­záéból, rozsból is van ugyanennyi. Vidáman, felszabadultan folyik a munka. A férfiak . inkább . szót- ianabbak. Hiába, nem gyerekjáték a tűző napon • való aratás, a lá­nyok, asszonyok annál vigabban Tannak. Messze cseng a nevetésük egy-egy jól sikerült tréfa után. Ilyenkor aztán már a kaszások sem állhatják. Átveszik a nevetést és zeng-zug az egész határban az uj élet vidám hangja. Ilyen aratást nem látott még a paesai határ. Igaz, hogy már az ■elmúlt esztendőben is a termelő- szövetkezeté volt ez a föld, de azóta sokat fejlődtek az emberek. Most még szervezettebben folyik a munka. Itt vágja a rendet Halieska Ist­ván csoportvezető is- Kaszája szinte huzza maga. után, alig győz lépegetni mögötte. Inge hátán át­ütött az izzadtság, arca is fény­lik a verítéktől, de, a szeme az most is nevet. Ahogyan a hosszú sornak végére ér, megáll egy kis lélekzetvételre. Megtölti az arcát, egyet fuj, aztán hajrá neki újból. Versenyben van­nak, most nincs idő a pihenésre. 'Kern is igen érzi szükségét. Hét gyermeke van, megért már néhány tavaszt, de azért- ember legyen a talpán, aki el akarja hagyni. Amióta megkezdődött az aratás, rendszeresen kettő és fél -— három munkaegységet teljesít. Mindenki azt mondja, hogy egészen meg­fiatalodott, amióta a termelőszö­vetkezetben dolgozik. Ha valaki a felszabadulás előtti életéről kérdezi Halieska elvtársat, akkor csak legyint egyet: — Én elvtársak 1945-ben szü­lettem meg újra. Ami azelőtt volt, azt mindennek lehet nevezni, csak életnek nem- ' A Hertelendy uraságé volt. sí felszabadulás előtt a pacsai határ nagy része. Ezekre 'a rögökre hullajtottak verejtéküket — ki tudja mióta. — a pacsai nincstele­nek. Itt volt konvencióé, éves cse léd Halieska István, a pacsai „Har­cos' ‘ termelőszövetkezet egyik ala­pitó tagja. — Akkor persze más volt min­den — ered meg a hangja a déli pihenőben. — Konvenciós kenyér, vagy rabkenyér, szinte mindegy, hiszen rabok voltunk mi itt mind­nyájan. A Hertelendy rabszolgái. KÉT ARATÁS Á bürtönővünk pedig. Palföli’n Jó­zsef volt. a botosispán. — Éjjel fél kettőkor már talpon kellett lennünk aratási időben. Ha csak egv kicsit is késtünk a felke­léssel, már szidta Pálföldi a kom­munista anyánkat. Két órara mar a kaszát is ki kellett kalapálni és hozzálátni a munkához- Kedves lyukakban laktunk, összezsutoiva, kemény fekhelyeken, de úgy el vol­tunk törődve az előző napi hajszá­tól, hogy elaludtunk volna ki tudja meddig. így élt Halieska István a felszabadulás előtt. Igaza van, ezi mindennek lehet nevezni, csak élet­nek nem. Négy-n ógv családnak I volt egy-egy közös konyhája és abból nyilottak a szobák. Innen indultak el az aratás idején haj­nali két órakor az újabb ember­telen robotra. Vágták a gabonát, ameddig láttak. Mikor a késői szürkületben már nem haladt a munka, akkor kellett megkezdeni a keresztek összerakását. Bizony sok­szor csak úgy lehetett kitapogatni a kévéket. Esti tizenegy—féltizen. kettő előtt soha nem jutottak haza- Hányán voltak azonban, akik már hazáig sem bírták vonszolni ma­gukat. Ott estek össze egy-egy ke­reszt tövében, vagy az árokparton Ott- pihentették néhány órát elgyö­tört testüket, hogy azután kezdjék újból, újból és megint csak újból­Az előző évi liszt már ugyan­csak fogyóban volt ilyenkor min­den cselédembeméh Még jó volt, ha kitartott odáig. Különösen ahol népes volt a család, csak igen óvatosan lehetett beleereszteni a kést a kenyérbe. Hagymát ettek hozzá, a szegényember szalonnáját, hogy valahogyan kitárják az újig. Persze szalonna járt volna ara­táskor az uraságtól is. E^ azon­ban ritkán jutott le a cselédekig. Alaposan meg-megvámolták ezt az intézők, ispánok. Hiába volt kikötve a napi fiz deka, jő lux néha kap­tak ötöt. Ez is sokszor olyan volt, hogy csak az éhes gyomor tűrhe­tetlen fájdalma vitte rá őket, hogy megegyék. Ha valaki nem bírta és össze­esett, ráloG-csantottak egy félvödör vizet, azután vagy rövidesen ma­gához tért és folytatta tovább. vagy mehetett oda, ahonnét jött. — Gyenge a fizikuma, nem neki- való az aratás.— mondta ilyenkor megvetéssel Pálföldi intéző nr. Egy-egy ilyen eset után a . fel­háborodás moraja futott végig a tarlón. A csendőrszuronyok hegye azonban védte Hertelendyt és botos- ispánját- A kakastollas csendőr­csákók gyakran fel-feltüntek a ha­tárban. Egy-egy kereszt árnyéká­ba dőlve figyelték a munkát.-— Regényt Írhatnék én erről a múltról elvtársak — fejezi be a visszaemlékezést Halieska elvtárs. — Olyan regényt, amelynek. min­den lapja vérben és izzadtságban úszna. Nem is' szeretek én erről beszélni, de néha kell. Kell azért, hogy utána még tisztábban lássam a mostani életet és még keményeb­ben markoljam meg a kasza nyelét. — A jelen? ■ Hát arról is tudnék már egy könyvet Írni, de ennek a lapjait már legfeljebb az örömkönnyei fürösztlietnék. — Rádiót vettem tavaly! Rá­diót! Telett a munkaegységből. Most már külön konyhám van. Abba is került nyolszáz forintért egy ásztalitüzhely. Felruházko-lott az egész család. Meg lehet nézni mind a két gyermekemet. Persze az asszonynak, meg nekem is ju­: tojt-. Könyv is kerül már a házba. Szovjet regények, ezekből tanulom meg, hogyan is fogunk mi élni egy pár cv múlva. — Persze most is hull a verej­tékünk aratáskor, most is ez a leg­keményebb munka, mégis más, mint akkor. Most tudom, hogy ennek minden szemje a miénk. Ebből telik nekünk ruhára, bútorra, könyvre. Tudom, hogy ebből megy majd a város dolgozóinak, akik kombájnt csinálnak nekünk, hogy idővel még szebb, még vidámabb és még boldogabb legyen az ara­tásunk­Letelt az ebédidő. Ismét munkába lendül a paesai „Harcos“ aratóbrigádja. Keményen — mint­ha fegyvert forgatnának —, úgy markolják a kasza nyelét. Fegyver is ez most a kezükben. Tudják, hogy ezzel védik a békét, hazáju­kat, boldog, megelégedett jelenü­ket, gazdag jövőjüket cs azt, hogy soha többet ne legyen boto.sispános, csendörszüronyos aratás a pacsai határban. BALOGH! ZOLTÁN flz ellenség elleni kíméletlen harc közben viszik győzelemre az aratást a íetenyei járásban A Íetenyei járás vala­mennyi községe azon igyekszik most, hogy nemcsak a megyében, de az egész országban az elsők között legyenek. Élesen leleple­zik azokrt, akik bármi módon hátráltatják a munka gyors be­fejezését. Varga Ferenc kulák Csörnyeföldön úgy akarta meg­akadályozni a község elsőségét, hogy utolsónak látott hozzá az aratáshoz. Papp József becse- lielyi kulák szintén ki akarta ját­szani népköztársaságunk rendel­kezéseit. Szerződés nélküli mun­kásokat alkalmazott az aratás­hoz. Varga és Pap természetesen felelni fog bűnéért. Az egyes köz­ségek becsületes dolgozói izzó gyűlölettel fordulnak el hazánk, békénk ellenségeitől. Az olyan példamutató dolgozó parasztokat követik, mint Ternácz Ferenc muraszemenyei 10 holdas közép­paraszt, aki már junius 30-án végzett úgy a búza, mint a rozs aratásával, de ugyanekkor telje­sítet te már egész évi sertés, ba­romfi és tojásbeadási kötelezett­ségét is, Kovács Vince Zalai Közlöny 1936 julius 7. Nagyrécse. „Nagyrécsén folyik az aratás. Az uradalomban már csépelnek is. A rozs gyenge, a sok eső következtében vadborsó lepte el annyira, hogy nem is látni mást a, táblán. A búza általá­ban jobb, de ebből sem Ígérke­zik az, amit vártak.“ * 1932 julius 6, Nagyrécse. Nagyrécsén folyik az aratás. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok keskeny földsávjai mel­lett a „Vörös Október“ termelő­szövetkezeti csoport aranylón sárgáié gabonatábláján kombájn arat. A föld, mely valamikor Elbógen Hugó gyáros és földbirtokosé volt, ma a dolgozó parasztoké. Ugyanazok a dolgozó parasztok aratnak most Is, mint 1936-ban az uradalmi birtokon. Akkor más. nak, ma maguknak aratnak. Pettendpuszta felé vezető ut talán még sohasem volt annyira forgalmas, mint a napokban. Elég egy pár perc szabad idő és a nagyrécseiek máris. útra kelnek. Vasárnap,, 11)52 jul, 6 ’ ARAT A KOMBÁJN Nem messze a falutól, túl a dombon arat a kombájn, A piros gépóriás biztosan haiad. Nyomá­ban nem marad más, csak tarló és szalma. Az első látásra min­den olyan - egyszerűnek látszik. Elöl a hatalmas kerék, oldalt a magtároló X'ész, hátul pedig huil a szalma. A gabona pedig fogy, mindig kevesebb lesz. A nagy­récseiek mikor hallották, hogy kombájn fog aratni, először csak a fejüket ingatták. — Sokat hallottunk már róla, de olyan gép nincs, ami egyszerre arat és csépel, s ha van is vala­hol, hát az nem a mi falunkban van — mondogatták a dolgozó parasztok. De azért furdalta őket a kíváncsiság. Hirtelen nagyra nőtt azoknak a száma, kiknek arra vezetett az ütjük, ahol a kombájn dolgozik. Nincs a napnak olyan szaka, mikor ne lenne egy-két vendég a faluból a kombájn mellett. Nem tudnak betelni látásával. „Ilyen gép kel­lene az én földemre, hamarosan végeznék az aratással.“ „Ezt is megértük, gép dolgozik helyet­tünk“ _ hallatszanak mindenfelől 42 elismerő kiáltások, Van a falu ban egy első tipusu termelőszö­vetkezet is. Először kézzel-lábbal tiltakoztak a gépi munka ellen, most, hogy látták a kombájnt, mindenáron azt akarják, hogy a kombájn hozzájuk is menjen aratni. A kombájn mellett három em­ber dolgozik: a kombájnvezető, a gépkezelő és a zsákoló. De fent van a gépen a termelőszö­vetkezeti csoport elnöke, Kahótek József is. A gabona tisztaságát és minőségét ellenőrzi. Hamaro­san megállapít ja: a kombájn ki­fogástalan munkát végez. Hetven ember munkáját látja el és szem­veszteség nélkül arat. — Az idén még nincs előké­szítve a talaj a kombájn szá­mára — mondja Kahótek elvtárs, a csoport elnöke. — Ez jelentő­sen megnehezíti a kombájn mun­káját. Árkok és barázdák szelik keresztül-kasul a földet. Jövőre már úgy készítjük elő a talajt, hogy számítunk rá, ezeken a föl­deken kombájn fog aratni. Babos-kendös, ’ élénk tekintetű fiatal lány a kombájn vezetője. Mindössze 18 éves. Ezekben a napokban ismerkedett meg köze­Miért nem működik a DISz kulturc söpöri ja Borsfán? Egy úttörő pajtás levele Községünkben a DlSz-szerve- zet munkája erős hullámzást mutat. Az elmúlt évben még szé­pen működött. Különösen a jól szervezett kulturgár.da ért el ko­moly sikereket. Az idén a bom­lás jelei kezdenek mutatkozni. A tagok elszéledtek. Ha hirdetnek is néha egy-egy gyűlést, azon csak néhányan jelennek meg. A baj gyökere ott van, hogy a kle­rikális reakció ismét fészket ra­kott a szervezetben. Ezt tükrözi egy a közelmúltban történt eset. Kulturelöadást akartunk tarta­ni. A járási kulturfelelőstöl meg is kaptuk az anyagot: Moliera „Fösvény“ cimü darabját. A propagandistánk erre fogta a da­rabot. elvitte a paphoz legépeltet­ni. A pap hajlandó is volt 20 fo­rintért legépelni a szerepeket. örült, hogy az ifjúság ismét az ő befolyása alatt áll. Nekem az a véleményem, hogy lettek volna a község­ben szép számmal olyanok is, akik szivesen és ingyen elvé­gezték volna ezt a munkát. A klerikális befolyás megbénl­I tóttá a kulturgárdánk munkáját. Ja hiba oka a gyenge vezetőség, hiszen tavaly ugyanezek a tagok szépen dolgoztak, most pedig azt mondják, ha a titkár tétlenkedik, akkor tőlük se várjon munkát. Ezeket a hibákat sürgősen kf akarjuk javítani. A fiatalabb tagok, akik most kerültek ki az iskolából már másképpen látják a jövőt. Ezit bizonyítja az is, hogy köz­ségünk lakosságához mérten szép számmal jelentkeztek továbbta­nulásra. Hárman ipariskolába, négyen pedig egyéb középiskolá­ba jelentkeztek. Hogy a legfiatalabbak milyen jelentős változáson mentek át egyetlen év alatt, ezt leg jellemzőbb ben az bizonyltja hogy az iskola 115 tanulója közül egyetlen egy sem jelentkezett hitoktatásra, mig az elmúlt tanévben az alsó hat osztály 70 tanulója közül 35 ta­nult hittant. Az úttörő pajtások vezetésével súlyos csapást mértek ezzel leg- fiatalabbjaink a klerikális reak­cióra. Szabó Olga Borsfa A nagykanizsai Ásványolaj Gépgyár szocialista fogadalma alkotmányunk ünnepére A Dunántúli Ásványolaj Gépgyár munkásai, mérnökei, technikusai for­ró szeretetünket küldjük a magyar nép nagy vezérének és tanítójának. A mi gyárunk az ország nagy gyá­raihoz mérten kicsi, de termelésének jelentősége túlhaladja üzemünk mé­reteit, mivel a mi jó munkánktól is függ az, hogy hazánk egyik fontos természeti kincsét, az olajat milyen mennyiségben tudjuk bányászni. Ezért elhatároztuk: Ar alkotmány évfordulójára és a bányásznap tisz leletére a III. negyedévi terv telj esi' tésén túl vállaljuk, hogy: 0 Szeptember 30-ig a betervezett árutermelésen tu! 236.000 forint ér- tékü berendezést gyártunk az olaj­bányászat számára. l” Gyárunk valamennyi dolgozója tudja, ha mi jobb munkával a fúrás és termelés dolgozóinak több és minőségileg jobb gépeket gyártunk, akkor nagyban elősegítjük az o munkájukat, amelyen keresztül dol­gozó népünk, az ipar, a mezőgazda­ság több olajhoz fog jutni, s ezzel csapást mérünk a háborús gyujtógá­tokra és erősítjük a békénket. Alkotmányunk harmadik évfordu­lója arra kötelezi dolgozó népünket, hogy több és jobb munkával járul­janak tervünk megvalósításához, mi is méltóan akarjuk kifejezni hálán­kat a Szovjetunió és Rákosi elvtárs iránt, akinek alkotmányunkat kö­szönhetjük. lebbröl a géppel és a gép is ővele. Biztos kézzel, ügyesen vezeti a gépet. Biró Ida a legbüszkébb Rogy a megyében az első kom­bájnt vezeti. A munkagépkczelö. Vas Károly a termelőszövetkezeti csoport tagja, munkaegységre dolgozik. Este már piros fényt vet a le- nyugodó félben lévő nap bibor- szánü sugara, de a kombájn még dolgozik. A dolgozók, akik elfá­radtak az egész napi nehéz mun­kában, nem sajnálják a fárad­ságot, hogy eljöjjenek megnézni azt a gépet’ mely megszabadítja Őket a nehéz és fárasztó munká­tól, azt a gépet, mely számukra a fejlődést, a jövőt jelenti. A kombájn első aratása ünnep me­gyénkben. A dolgozó parasztság örömünnepe. Dolgozó parasztsá­gunkon múlik, hogy minél előbb, szerte a megyében kombájnok arassanak. Két ut van. Az egyik a felszabadult életet, a kombájnok százait, a boldog jövőt jelenti. A másik az elmaradottságot, a Iá- tástól-vakulásig tartó munkát, a. kiszolgáltatottságot jelenti. Nenn kétséges, dolgozó parasztságunk j azt az utat választja, mely saját - és gyermekei, boldog jövőjét jé lenti. A munka termelékenységét 2 szá­zalékkal a tervezett színvonal fölé emeljük. Ezt a belső szállítás és a műszaki előkészítés jobb megszer­vezésével. a munkaidő fcgyejfnézet- tebb, jobb kihasználásával kívánjuk elérni. 0 A normafelülvizsgálás következ­tében átmenetileg megnövekedett a norma alatt teljesítő dolgozók szá­ma. A III. negyedév végéig a mun kamódszerátadás kiszélesítésével le­hetővé tesszük, hogy a lemaradó dolgozók teljesítményüket a norma fölé emeljék. Ij] A minőség további javítása révén, a selejtes munka folytán előálló pótráforditások mutatószámát 10 százalékkal csökkentjük. 0 A szerszámgépek kihasználási fo­kát, a gépek jobb kihasználása moz­galom kiszélesítése érdekében alakúit komplex-brigád, valamint a karban tartó-brigád munkájának eredménye­ként 5 százalékkal növeljük. 0 Az olajbányászat fokozott felada­tainak sikeres végrehajtása érdekében a rudazatnéiküli mélyszivattyu proto­típusát szeptember 7-re, az ujrend- szerü négyes elrendezésű csoportos mélyszivattyu meghajtás szerelvényei­nek első felét augusztus 20-ig, a má­sodik felét pedig szeptember 7-ig a NI. mezőkben való kipróbálásra’ alkalmas kivitelben beszerelésre ren­delkezésre bocsátjuk. A felsorolt vállalásokat üzemünk valamennyi dolgozójával megbeszél­tük, akik hazafias kötelességük tu­datában vállalták a fentiek eredmé­nyes végrehajtását. Biztosítjuk Rá­kosi elvtársat, hogy vállalásunknak ■eleget fogunk, tenni. ÁíALEK JÓZSEF FABIAN ANTAL 1 '-‘upsz. titkár; h. üb. elnök h. FA I .UVff&r; G YÖRG Y WsTly.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents